Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-23 / 4. szám

MINDIQ Oj FELADATOK ELŐTT] A vietnami háború ellen A Budapest—Józsefvárosi gyülekezet ünnepe Lapunk hasábjain viszony­lag kevesebb hírt adunk a bu­dapesti gyülekezetekről. Töb­bet szoktunk írni a vidéki egy­házközségekről. Ennek oka el­sősorban az, hogy a vidéki gyülekezetek gyakrabban ren­deznek egy-egy jubileumi ün­nepélyt, mint a budapestiek. Mégis, jé felfigyelni egy-egy budapesti gyülekezet életére, hiszen Budapest az ország szí­ve és az itteni evangélikus gyülekezetek élete valamilyen formában kisugárzik a vidéken élő gyülekezetekre is. advent IV. vasárnapján na­gyon szép ünnep volt a Ka­rácsony Sándor utcai temp­lomban. Itt évekkel ezelőtt a ház utcai bejáratú pincéjében tartottak istentiszteleteket amelyet 1951-ben adtak át ren­deltetésének. Ebből a helyiség­ből a templom később fölke­rült az épület udvari szárnyá­ba. Ezt a templomot 1959. ok­tóber 18-án szentelte fel D. Káldy Zoltán püspök. Ennek a templomnak van valami me­leg és családias jellege. Az ablakok sorát szép függönyök A Karácsony Sándor utcai templom bejárata Érdemes felfigyelni a Buda­pest- J ózsefvárosi gyülekezet munkájára. Ez a 4200 lelkes fővárosi gyülekezet a felsza­badulással egyidőben, 1945-ben lett önálló lelkészkörré, majd 1954-ben alakult anyaegyház­községgé. Elindulása pillana­tában nem volt sem saját lel- kószi hivatala, sem lelkészi, sem segédlelkészi lakása, sem gyülekezeti terme, sőt még sa­ját istentiszteleti helyisége sem. Egyetlen helyen indította be az istentiszteleti életet az Egyetemes Egyház Üllői úti imatermében. Az elmúlt 20 év alatt jelentős állami, közegy­házi és külföldi segélyeket ka­díszítik és a templom közepén egy hangulatos kandalló áll, amely tél idején jól fűti a templomot. A templomban két szószék van. A két szószéken és a nagyon szép oltáron az egyházi esztendőt jelképező 13 szimbólum látható. Az oltár a törvényt és az evangéliumot hirdeti formájával is, a két kő­tábla között ui. a megostoro­zott Krisztus képe látható. Ez a művészi másolat Fejérváry Géza gyülekezeti felügyelő műve. A templomban mintegy 150 ülőhely van. Advent IV. vasárnapján a templom továbbépítésének be­fejezése alkalmával hívta meg vesznek a gyülekezet életében. Az ünnepi közgyűlés után a szeretetotthon társalgójában a közgyűlésen megválasztott új presbitériummal beszélgetést folytatott az egyházkerület püspöke a közegyházi problé­mákról, valamint a józsefvá­rosi gyülekezet előtt álló fel­adatokról. — y — n — Nyugatnémet írók és tudósok nyilatkozata A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1965. december 18-i számában feltűnő helyen köz­li az alábbiakat: „Erhard ragaszkodik a szö­vetséges atomerő közös bir­toklásához — Bonn kész fi­zetni érte ... Erhard a közös birtoklást tartaná a nukleáris védelemben való részvétel legmegfelelőbb formájának. A szövetségi kormány arra is A templom oltára és két szószéke pott, de maga a gyülekezet is rendkívüli áldozatokat hozott és a pénzbeli adományokon kí­vül igen jelentős társadalmi munkát is végzett. Nagy erő­feszítéseket tett a gyülekezet abból a célból, hogy a gyüle­kezet területén istentiszteleti helyiségeket biztosítson magá­nak. Az anyagi áldozatoknak és a céltudatos munkának meg lett az eredménye. A buda- pest-józsefvárosi gyülekezet területén ma már 3 helyen tartanak vasárnaponként is­tentiszteletet: az Üllői úti ima­teremben, a Rákóczi út 57-ben létesített imateremben, vala­mint a K-rácsony Sándor ut­ca 31. sz. alatti templomban. Ezenkívül a gyülekezetnek van lelkészi hivatala, lelkészi és segédlelkészi lakása, valamint gyülekezeti terme. De külön is fel kell figyelni o Karácsony Sándor utcai 19 lakásos gyüle­kezeti szeretetotthonra. Ez a szeretetotthon külön típust képvisel szeretetintézményeink között. Az itt lakó idős embe­rek mindegyike önálló kis la­kásban lakik és saját maga gondoskodik magáról, mindad­dig, amíg rá nem szorul arra, hogy a szeretetotthon vezető­sége lássa el és gondoskodjék róla. Az elmúlt esztendő végén, a gyülekezet D. Káldy Zoltán püspököt. A gyülekezet ui. a templom salétromos falát úgy tüntette el, hogy a falakat a padlótól a mennyezetig fabur­kolattal látta el. A munkát a gyülekezet szakképzett tagjai végezték el. Az ünnepi alka­lomra a 150 ülőhelyes templo­mot teljesen megtöltötte a gyülekezet. Az ünnepi isten- tisztelet után közgyűlés volt a templomban, amelyen Grün- valszky Károly, a gyülekezet lelkésze ismertette a gyüleke­zet életét, annak sajátosságait és az építkezés történetét. Az­zal jellemezte a gyülekezet életét, hogy abban egyfelől a gyülekezet felügyelője, másfe­lől a presbiterek, valamint a gyülekezet asszonyai mindig szolgálatkészen segítették a gyülekezetben folyó munkát. Külön is kiemelte, hogy az el­múlt években a segédlelkészek jó munkát végeztek. D. Káldy Zoltán püspök megemlítette, hogy Grün- valszky Károly lelkész az el­múlt 20 esztendőben tervsze­rűen folytatta munkáját a gyülekezetben és jelentős köz­egyházi szolgálatot is végzett. Kiemelte, hogy a józsefvárosi gyülekezetben — sok más gyülekezettel szemben — a férfiak is jelentősen részt Espereseink egyházunk új útjáról (l'ZészIci bCálchj oCollón püspök jelentéséből) Valamennyi esperesünk foglalkozik évi jelentésében az utolsó 20 esztendő történetével és benne egyházunk megtett útjával. Érdemes felfigyelnünk espereseink megállapításaira. Bártfai Lajos a Csongrád—Szolnoki egyházmegye esperese ezt jelentette az egyházmegyei közgyűlésen: „Ma már senki előtt sem vitás, hogy egyházi vezetőink 1948. óta következete­sen képviselt egyházvezetése Isten kegyelmes akarata szerint való egyetlen helyes út volt. Egyházi vezetőink kitusakodott útmutatásáért hálásan borulunk le Isten előtt. Meggyőződésem szerint a lelkészi kar az utóbbi időben hatalmasat lépett előre. Éspedig a teológia útján. Ebben nagy része van az új Agendá- nak, a teológiai konferenciáknak, két megjelent írásmagyará­zati műnek: a Jakab Levelének és a Zsoltárok magyarázatá­nak, az Örömhír prédikációs kötetnek, a Lelkipásztornak, az Evangélikus Életnek és a lelkészi munkaközösségeknek. Más­képpen olvassák ma már lelkészeink a Bibliát, másképpen meditálnak, másképpen gondolkodnak az emberről, az egyház­ról, a világról, az életről, a munkáról, a felelősségről, a szo­cializmusról és minden egyébről. Teológiailag gondolkodunk és ez óriási jelentőségű. Különösen azért, mert ez megnyil­vánul a prédikációkban, a beszélgetésekben és a lelkészek éle­tében. Ennek jó gyümölcsei egyre jobban be fognak érni a gyülekezetekben is.” Nagyon érdekesnek találom a Csongrád—Szolnoki Egyház­megye közgyűlésének egyhangú határozatát, amelyet az es- peresi jelentéshez fűzött. A jelentés így hangzik: „Az egyházmegyei közgyűlés örömmel és Isten iránti há­lával veszi tudomásul a lelkészi kar teológiai megújulását és szolgálatának jobb betöltésére való igyekezetéit”. A Bács—Kiskuni Egyházmegye esperese, Sikter András többek között ezt mondotta jelentésében az egyházmegyei köz­gyűlésen: „Teológiai vonalon is sokmindent át kellett gondolnunk és új utat kezdenünk. Istennek adunk hálát azért, hogy a 20 esztendő munkáját megáldotta. Egyházunk megtalálta útját, küldetését és helyét a szocializmusban. Nem volt könnyű az útkeresés, de Isten megsegített bennünket. Egyházunk a dia- kónia útját járja. Együtt és egymásért.” Egyházkerületünkben élő gyülekezeti tagoknak igen jelen­tős része él Békés megyében. A Békés megyei esperesek, lel­készek és gyülekezetek együtt haladnak az egyház, vezetői­vel és jelentős támogatást adnak egyházunk munkájához. Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese jelentésé­ben ezt mondja: „Nem volt töretlen és folyamatos egyházunk útja az el­múlt 20 esztendőben, többek között az ellenforradalommal kap­csolatos visszahúzó erők munkája miatt, mégis tény az, hogy egyházunk megtalálta helyét és szolgálatát szocializmust építő hazánkban. Bizalommal vagyunk egyházunk iránt és a magunk lehetőségeivel továbbra is szeretnénk együtt haladni velük I azon az úton, amely egyházunk szolgálatának minél hűbb be­töltését jelenti gyülekezeteinkben és társadalmunkban egy­aránt.” Koszorús Oszkár a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese pedig ezt jelentette a közgyűlésen: „Fel kellett mérni új helyzetünket és felvetni azt a kér­dést, hogy hol találjuk meg helyünket az új társadalomban Hogyan tudjuk feladatunkat betölteni úgy, hogy sérelmet ne szenvedjen szolgálatunk és hűek maradjunk az evangélium­hoz. Egyházunk megtalálta a helyes utat úgy, hogy szolgála­tunk hatalmas perspektívát nyert, mert az egyes embertől minden ember felé kiterjedő szolgálattá lett.” Az esperesi megnyilatkozásokhoz hasonló megállapításokat szinte tömegével tudnék idézni a teológiai konferenciákról. Mind az esperesek, mind a lelkészek megnyilatkozásai valóban azt igazolják, hogy összekovácsolódott lelkészi kar végzi mun­káját egyházunkban, az új Magyarországon, új körülmények között, új úton. Természetesen teológiai felismeréseink kiegé­szítésre és esetleg korrekcióra szorulnak. Természetesen, hi­szen teológiánk egy útonlevő csapatnak a teológiája, amelyből következik, hogy szükséges annak újra és újra való átgondo­lása útközben. kész, hogy ezért a közös bir­toklásért fizessen.” Egyszerűen és félreérthetet­lenül tehát arról van szó, hogy Bonn mindenképpen atomfegyvert akar, ha nem a multilaterális atomerőn belül, akkor azon kívül. Erhard jó szimattal érzi, hogy a „gazdag amerikai nagybácsi” ázsiai ka­landja nem olcsó mulatság, otrombán lobogtatja hát oda a pénztárcáját a vietnami ag­resszió költségeit egyre job­ban megérző „szegény ameri­kai nagybácsinak”: „A szö­vetségi kormány arra is kész, hogy ezért a közös birtoklá­sért fizessen.” (Vajon miért akar Bonn bármi módon és bármi áron atomfegyvert!?) A nép legjobbjai azonban, Nyugat-Németországban csak­úgy, mint magában az Egye­sült Államokban, nem azono­sítják magukat vezetőik ka­landor törekvéseivel. Bizony­ság erre többek között az a vietnami háború elleni tilta­kozás, amelyet 5000 amerikai értelmiségi írt alá, és az a tiltakozó nyilatkozat, amelyet mintegy százötven nyugatné­met író, tudós, teológiai pro­fesszor írt alá, s amelyet az alábbiakban ismertetünk: Egyre több amerikai kétkedéssel fogadja kormánya magyarázkodását „Erhard szövetségi kancel­lár ismételten biztosította az amerikai kormányt arról, hogy a német nép az USA vietnám- politikája mögött áll. Az Egyesült Államokban magá­ban egyre növekszik az ellen­állás ez ellen a politika el­len. Egyre több amerikai fo­gadja kétkedéssel azokat az indoklásokat, amelyekkel az USA kormánya megkísérli a maga vietnami intervencióját jogosnak feltüntetni. Az amerikai kormány úgy igyekszik feltüntetni a vietna­mi háborút, hogy az az ország két része közötti konfliktus, amely azért következett be, mert Észak agressziót köve­tett el Dél ellen. Vietnamban a kommunizmus intézett tá­madást a szabad világ ellen. Az amerikai kormány azt ál­lítja, hogy ez a háború a dél­vietnami nép szabadságát vé­di külföldi, illetve külföldről irányított partizánok törpe ki­sebbsége ellen. A „Vietkong” nem más, mint Észak-Viet- nam és egyben Kína meghosz- szabbított karja. Az amerikai kormány kijelenti, hogy Észak-Vietnam bombázása,.., a háború, a világbéke meg­tartását szolgálja.” A lakosság háromnegyed része a felkelők oldalán Valójában a dél-vietnami háború polgárháború, amely az Egyesült Államok beavat­kozásáig majdnem kizárólag a dél-vietnami felkelők és a saigoni kormány közötti harc volt. Az USA tudatosan sem­mibe vette az 1954 évi Genfi Egyezményt, amely két éven belül szabad választásokat he­lyezett kilátásba, és a nép akarata ellenére hatalmon tartotta Diem és utódai kor­mányzatát. Amerikai becslés szerint a lakosság háromnegyed része a felkelők oldalán áll. A saigo­ni kormány csak a városok­ban és csak az amerikai csa­patok közvetlen védelme alatt tudja tartani magát. A hábo­rú egyre inkább lesz az USA háborújává a vietnami nép ellen. Ugyanakkor vezető amerikai katonatisztek nyilat­kozataiból kitűnik, hogy az Egyesült Államok célja nem­csak a „Vietkong” megsemmi­sítése, hanem egyidejűén azoknak az új fegyvereknek s haditechnikai eszközöknek a kipróbálása, amelyek a világ bármely táján alkalmasak a népi felszabadító mozgalmak leverésére. A „Vietkong” Dél-Vietnam nemzeti és szociális szabad­ságmozgalma, képviselői min­denekelőtt a falusi lakosság és a városi értelmiség. Politi­kai szervezete a Nemzeti Fel- szabadítási Front. Az amerikai intervenció rendkívüli módon megnöveli egy általános ázsiai háború veszélyét, amely könnyen a harmadik világháború kitöré­séhez vezethet. Egyszersmind megteremti egy új „faji’’ konfliktus alapjait, s ennek következményei kiszámítha­tatlanok.” A háború eddigi mérlege „1. Óvatos becslés szerint is ez a háború nyugati részről már eddig félmillió emberéletet követelt. 2. Csak 1961 és 1964 között százhatvanezer polgári szer mély esett a háború áldozatául. 3. Kínvallatásnak vetik alá a foglyokat és a kivégzések évek óta napirenden vannak. 4. A települések ezreit semmisítették meg, a lakosságot kiirtották, vagy úgynevezett stratégiai falvakba — koncentrá­ciós táborokba — telepítették. 5. A felperzselt föld eme modern stratégiája nem más, mint a legteljesebb népirtás.” E tények ismeretében elhatároljuk magunkat „E tények alapján elhatárol­juk magunkat attól a támoga­tástól, amelyben a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya részesíti a vietnami háborút. Üdvözöljük Franciaország és a tömbön kívüli államok Évről évre rövid ismertetést szoktunk nyújtani az Evangé­likus Naptárról. Ez az ismer­tetés nem propaganda célt szolgál, hiszen a 12 000 pél­dányszámban megjelenő Nap­tár előjegyzés révén már szin­te megjelenése előtt elfogyott. Különös örömünkre szolgál, hogy most egy gyülekezeti presbiter „ismerteti” Naptá­runkat, amikor köszönetét mond érte egyházunknak. Az alábbiakban presbiter testvé­rünk sorait ismertetjük: „Engedtessék meg nekem, hogy pár sorban, röviden kö­szönetét mondjak önöknek és Önökön keresztül az Egyete­mes Egyház elnökségének és az Egyetemes Sajtóosztálynak is, azért a szép és tartalmas Évkönyvért, amelyet 12 000 példányban evangélikus né­pünk asztalára tettek. Az 1966. évi Evangélikus Naptár az elmúlt karácsonyi ünnepekre már megjelent a gyülekezetekben. Fedőlapja esztétikailag ízléses kivitelű. Rajta van a Luther-rózsa jel­vény, ami elöljáróban csatla­kozik a Naptár vezérgondola­tához: „Hűség”_. GYÜLEKEZETÜNK NÉPE az Evangélikus Naptárról Hűség a reformációhoz, atyáinktól örökölt drága evan­gélikus hitünkért. A naptári részben rövid, szép, imádsá­gok vezetik az olvasót közelebb az Istenhez. Majd a krónika nívós része a könyvnek. Mo­zaikok a gyülekezetek életéből, mind értékes olvasmányok. A megemlékezés az elmúlt év halottairól megrendülést és ke­gyeletet vált ki az olvasók szí­véből az elhunyt lelkészek iránt. Nagyon kimagasló az egyháztörténeti része a naptár­nak, amelyben Tessedik, Gyu- rátz és Székács püspökök pél­dája int és kötelez bennünket, mai evangélikusokat a példa­mutató életre, az erkölcsös ci­vilizációra. Hűség az Egyház­hoz, hűség a hazához. Ezek mind súlyos jelszavak és ha tettekkel és Istennek tetsző élettel realizálódnak, úgy óriá­si űrt töltenek be gyülekeze­teink életében. Összefoglalva röviden: az 1966. évi Evangélikus Naptár mind a 136 lapoldala értékes olvasmányt nyújt presbiterek­nek és gyülekezeti tagoknak egyaránt. Én a magam részé­ről külön is hangsúlyozni kí­vánom, hogy az acsádi gyüle­kezetben 15 éve vagyok evan­gélikus presbiter és iratterjesz­tő, de ilyen elismerően még sohasem nyilatkozott gyüleke­zetünk népe a naptárról, mint az idén. Tehát az 1966. évi Evangélikus Naptár igen érté­kes sajtóterméke egyházunk­nak. Áldassék az Isten kegyel­me és szeretete érte. Köszönet érte a Szerkesztő­ségnek és a cikkíróknak, akik írták, rajzolták és összeállítot­ták. A mi jelszavunk: hűség ehhez a sajtóhoz, hűség az Is­tenhez, aki nekünk erős vá­runk! Acsád, 1966. január 2. Tisztelettel maradok Horváth György evangélikus presbiter követelését, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg légi­támadásait és a genfi megál­lapodás alapján rendezze a konfliktust. Csatlakozunk ahhoz az öt­ezer amerikai egyetemi tanár­hoz és docenshez, akik a há­ború azonnali befejezését és egész Vietnam semlegesítését követelik. Szolidárisak vagyunk az amerikai polgárjogi mozga­lommal. melynek szószólója, a Nobel-díjas Martin Luther King a vietnami béke érde­kében történő megmozdulá­sokra hívja fel Amerika né­pét. A Szövetségi Köztársaság­ban élő valamennyi demokra­tához fordulunk: támogassák nyilatkozatunkat és annak politikai követeléseit és kép­viseljék azokat a széles nyil­vánosság előtt.” A fenti, a Nemzetközi Viet- nam-Nap előestéjén nyilvá­nosságra hozott nyilatkozat mintegy százötven aláírója kö­zött számos neves keresztyén személyiséget találunk. Alá­írta a nyilatkozatot többek között pl. Dr. Hellmut Goll- witzer evangélikus teológiai professzor is, mintegy példát mutatva Nyugat-Németország evangélikus lelkészeinek és híveinek, hogy a Vietnami háború és általában a háború kérdésében mi a helyes ke­resztyén állásfoglalás G. A.

Next

/
Thumbnails
Contents