Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-31 / 31. szám

JT"? Vonzó keresztyén élet Péld. 16,7. K eresztyén életünk egyik legfájóbb nyomorúsága, hogy életünk és magatartásunk sokszor nem fedi azt, amit szájjal vallunk. A kívülállók számára éppen ez a legfeltűnőbb. Megdöbbentően éles és sok igazságot tartalmaz Renan francia író kritikája: „A keresztyéneknek sokkal jobban megváltot- tábbaknak kellene látszaniuk, hogy megváltójukban hinni le­hessen.” Ebben a megállapításban az az igazság, hogy a sza­vaink és cselekedeteink közötti ellentmondás hitelképtelenné, sőt egyenesen taszítóvá teszi keresztyén életünket. Az embe­rek az ilyen életből nem látják meg Isten jóságát és szeretetét. Ha más a látszat, mint a valóság életünkben, akkor nem árad­hat belőle Isten jóakarata embertársaink felé. Hitelesen és magávalragadóan nem lehet Isten ügyét képviselnünk, a vonzó erő hiányzik. A televízió nézői ismerik a képernyőn műszaki hiba alkal­mából' megjelenő felírást: „A hiba nem az ön készülékében van.” Ha nem vonzó az életünk mások számára, akkor arra a felismerésre kell bűnbánattal eljutnunk: a hiba az én szí­vemben van! Isten jóságának és szeretetének „hullámhosszá­ról” eltájolódtam. Nem figyeltem odaadó engedelmességgel Krisztus igéjére. Nem értettem meg öt, sem szolgálatának lényegét. Jézus szolgálatra indító szeretete valahol „zárlatos’ lett szívem miatt. Elhagytam őt, kiestem szeretete vonzóköré­ből. Vissza kell térnem Hozzá, hogy az Ö élete kiábrázolód- hassék rajtam. Isten jóakarata teszi lehetővé, hogy életünk mások szá- ■ mára vonzó lehessen. Pál apostol életében szemlélhetjük megragadóan Isten szeretetét. Isten kegyelme által Jézus leg­hűségesebb és legodaadóbb apostola lett. Boldogan vallja: „Elek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gál. 2,20.) Életéből a Krisztus arca sugárzott. Egész lényén, magatartá­sán, cselekedetein és szolgálatán meglátszott, hogy kihez tar­tozik, kinek a tulajdona. Isten megmentő szeretetének vonzó ereje áradt életéből az emberek felé. Ma is ilyen keresztyén emberekre van szüksége Urunknak, akik Isten jóakaratát és szeretetét viszik az emberek közé. Az Isten jóságát sugárzó keresztyén ember nem önmagának él. Másokon segítésben, emberekért vállalt szolgálatban találja élete értelmét. Isten szeretetével megtelt szívű keresztyén em­ber felszabadul minden megkötözöttségtől, elzárkózottságtól. Nyílt és meleg szívvel fordul oda embertársaihoz, azoknak minden kínzó problémáját magára veszi. Életének és cseleke­deteinek mozgató rugója Isten jóakarata, mely Krisztusban a miénk lett. önmaga körüli keringésének bűvköréből kikerül, mert egy hatalmasabb erő vonzza. Meglátja Istentől rendelt feladatait a mindennapi életben. Isten jóakarata érvényesül minden cselekedetében, emberekhez való viszonyában'és mun­kájában. A láncreakció törvénye érvényes a lelkiéletben is. A jóakaratú ember a maga körében jóakaratot vált ki környe­zetéből, munkatársaiból és azokból, akikkel érintkezik. Ennek bizonysága a hétköznapi élet. A jó és nemes ügyet felvállaló és ezért áldozatos szívvel •* dolgozó keresztyén ember vonzó erővé válik mások szá­mára is. A céltudatosan másokért áldozatot vállaló keresztyén ember vonzó egyéniség az emberek között. Isten jóakarata olyan, mint egy mágneses erőtér. Hatására az emberi jóakarat kibontakozik és cselekvésben megnyilvánul. Jézus szava érvé­nyes az emberi együttélésre: „Amit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azok­kal.” (Mt 7,12.) A keresztyén emberből kiáradó jóság, önzetlen áldozatvállalás és szolgálat vonzóerő minden ember felé. Még az ellenség szívében is felébreszti a mélyben szunnyadó jó­akaratot. A keresztyén élet nem beszédben áll, hanem a lé- nyege a cselekvő és másokat szolgáló szeretet. Ez a szeretet leleményes. Apró szolgálati alkalmakat azonnal felismeri, de felismeri szolgálata lehetőségeit az emberiséget érintő nagy kérdésekben is. Az igazi vonzó keresztyéni élet alfája és ómegája: Isten jó­akaratából élni és ezt a szeretetet hirdetni, cselekedni az em­berek között. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Istenünk! Köszönjük, hogy szeretetedből nem csupán néhány évre, vagy évtizedre jut számunkra, hanem örökre szól az. Valljuk egyúttal, hogy szereteted mélységét nem tudja bejárni, nagyságát nem tudja felmérni, és ragyogását nem bírja elvi­selni a mi emberi pillantásunk. Igaz, sokat beszélünk róla, de valójában nem tulajdonítunk neki nagyobb jelentőséget, mint a többi agyon használt és hitelét vesztett szónak. Nem tudjuk igazán megbecsülni és meghálálni. Sokszor lehunyjuk előtte a szemünket, bedugjuk a fülünket és azután vakmerőén Téged vádolunk, hogy nem látható, nem hallható, nem hozzá­férhető ez a szeretet. Értelmetlen lenne tagadni, hiszen Te tisztában vagy vele, hogy önmagunk mentségére játsszuk az éretetlent szereteteddel szemben. Olyan szegények vagyunk a szeretet cselekvésében, olyan könnyedén kihagyjuk elhatáro­zásainkból a kettős nagy parancsolatot, ezért tagadjuk a Te megelőző szeretetedet. Köszönjük, hogy mégis Atyánk vagy, és számonkérés helyett újra és újra megajándékozol a Veled yaló közösség minden áldásával. Urunk Jézus! Köszönjük, hogy mint Egyszülött Fiú testvéri közösséget vállaltál velünk. Segíts, hogy valóságosan úgy élhes­sünk, mint Isten gyermekei és egymás testvérei. Hadd tudjunk testvéri módon Isten gyermekeihez illő munkát végezni a vi­lágban. Így álljunk minden jó ügy mellé. Add, hogy ne tér­jünk napirendre a szörnyű tény felett, hogy embereket gyil­kolnak, kezük munkáját és országukat pusztítják. Urunk, vess véget a vérontásnak és használj fel ebben hathatós eszközül minden jőszándékú embert! Urunk, kérünk, áldd meg kezünk munkáját, kenyerünket €s pihenésünket és kérünk, adj békességet. Ámen. ARATÁS VÉGÉN Mire e sorok megjelennek, hazánkban vége felé tart az aratás. A kedvező időjárásnak, több gépnek és a jó munka- szervezésnek köszönhető, hogy az idén hamarabb kerül beta­karításra a gabona, mint az elmúlt évben. Július húszadi­kára a rozs kétharmadát, a bú­za felét aratták le, az árpa aratásával pedig végeztek. A búza minőségére sem lehet pa­nasz: általában 78—80 hekto­liter fajsúlyú, s víztartalma ke­vés. A magtárakban a rakodók térdig süppednek a súlyos 80 kilós zsákokkal a két méteres halomban heverő búzában, ami jó jel. „Ha vizes lenne a búza, nem süllyednének le ennyire” — mondják a magtárosok. Fel kell figyelnünk mindnyá­junknak az aratás országosan végbement munkájára — örömmel, megbecsüléssel és hálával. Amikor a legtöbb dol­gozónak ilyenkor van a nya­ralása, százezrek üdülnek, a Balaton partján élvezik a víz és napfény örömeit, vagy hegyvidékeken a csúcsok, a messzeségek, az erdők látvá­nyát, a csendet és az ózondús levegőt, a parasztemberek és a mezőgazdasági dolgozók hal­latlan erőfeszítéssel verítékez- nek hajnaltól késő estéig az aratásban. Gondolatban végig­futjuk az aratás munkájában különösen jól előrehaladt Ba­ranya, Fejér, Tolna és Csong- rád megyék evangélikus pa­rasztgyülekezeteit, velük együtt azonban egyházunk valameny- nyi falusi gyülekezetét. Tud­juk, hogy hittestvéreink fárad­sága is benne van hazánk töb­bi aratási dolgozójának ke­mény és hasznos munkájában. A mellékelt kép ad némi íze­lítőt az idei aratásból. Az érett gabonatáblák kalásztengere mögött aratógépek bukkannak elő: aratnak a gépek. De kézi- aratásra is szükség volt még: a ringó kalászok között idősebb parasztember élesíti kaszáját, fején kalap, jó magyar falusi szokás szerint a rekkenő me­legben védi a nap égető suga­rai ellen. Rajta van ezen a ké­pen az idei aratás minden jel­lemzője és a mezőgazdasági munkaerő-kérdés gondja is. 1958-tól 1966-ig, kilenc év alatt, a gabonabetakarítás gé­pesítési foka nem egészen 20 százalékról 86 százalékra ug­rott. Rendkívüli mértékű se­gítséget jelent ma már az ara­tásnál a magyar parasztnak az arató kombájn és a pótkocsis vontató, amely szállítja a kom­bájn tartályából a szemet a magtárba. Az idős parasztem­berek tudják csak összehason­lítani az aratás mai gépesített látványát a kéziaratás ember- feletti fáradságával. De bár­mennyire gépek végzik is a legutóbbi évek fejlődése nyo­mán a gabona aratásának és szállításának zömét, a termés­nek mintegy 15 százalékát még mindig kézierővel kell betaka­rítani. Nem véletlen, hogy képün­kön a fáradságos kéziaratást végző parasztférfi nem a fiatal korosztályhoz tartozik. Ez a gond mindannyiunk gondja, az egész országé, hogy mi lesz a mezőgazdasági munkával, ha kidől az az idősebb paraszt­nemzedék, amely a harmincas évek gazdasági világválságától a második világháború pusztí­tásán keresztül helytállóit a földeken,- s ma is helytáll, meg­változott gazdasági formák kö­zött, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok azelőtt nem ismert közösségi gazdálkodásá­nak új érzelmi és munkahely­zetében. Ezt a helytállást akarja erő­síteni és a paraszti jövőt von­zóbbá tenni államunknak most már több mint féléves árren­dezése többek között, amely ösztönzést ad a mezőgazdasági termékek előállítására. Hason­ló jelentőségű a parasztságnak ma már szinte teljes bekapcso­lása az ingyenes orvosi keze­lésbe és a nyugellátásba. A háztáji gazdaságok lehetőségei­nek fokozása is ugyanazt a célt szolgálja: találja meg számítá­sát és örömét a paraszti mun­kában hazánk lakosságának az a rétege, amelynek sokkal ne­hezebb munkafeltételek között szívéhez i}őtt nemzedékeken keresztül a föld. A megbecsülé­sünk, amellyel most az aratás kemény munkájában rájuk te­kintünk, az anyagiakon túlme­nően adhat nekik belső jóér­zést: fáradozásukat elismerés­sel és szeretettel nézi az ország népe. A napokban egy olyan fény- képfelvételt láttam, amelyen a távolba vesző búzatengert csak a látóhatár szélén szegélyezik áztatott magyar földünkön és mindenütt — hiszen Vietnam földje is rizsaratásra és nem bombák robbanására vár — ne járjanak többé gyilkot lövellő harci gépek, hanem szaporod­janak az élet „harckocsijai”, melyek meghódítják a földet a jövő évi kenyérnek. A Szentírás szavai szerint Isten az özönvíz után ezt mondotta: „Nem átkozom meg többé a termőföldet az ember miatt, mert gonosz az ember szívének gondolata ifjúságától fogva..: Amíg csak föld lesz, vetés és aratás .:. meg nem szűnnek” (1 Móz 8, 21—22.) Az idei aratás végén mi ke­resztyének újra megemléke­zünk Istennek erről az igéjé­ről. Különösen is fontos ben­ne a „mert” szócska! Éz a ke­gyelem szava. Isten a vetést és aratást irgalmas bocsána­tából engedi folyni az idők végezetéig. A föld megáldott fák, s az egybefolyó hatalmas gabonatáblán megkapó látvány 8 kombájn arató munkája. Messziről nézve olyan, mint amikor harckocsik törtek előre ugyanezen a fődön. Ez a ha­sonlóság nem ereszti el gondo­lataimat. A halál gépei helyett az élet gépei járják a magyar határt: ez a különbség háború és béke közt! A mi sok vérrel termő munkájában így kap­csolódik össze Isten gondviselő és bűnbocsátó szeretete. Isten könyörülő irgalmának jele az életünk fenntartásához hozzá­járuló vetés és aratás is. Az aratás heteinek múltán most megköszönjük Istennek k e- g y e 1 m e s gondviselését. Veöreös Imre Püspökeink hazaérkeztek külföldi konferenciákröl Hírt adtunk arról, hogy a Lutheránus Világszövetség Végre­hajtó Bizottsága ez évi ülését Belgrádban tartotta július 17-től 23-ig. Egyházunk képviseletében ezen a gyűlésen D. dr. Vető Lajos püspök vett részt. * A Gyakorlati Keresztyénség 1925-i stockholmi, majd 1937-i oxfordi világkonferenciájának folytatásaként az Egyházak Vi­lágtanácsa ez év július 12—26. között rendezte meg Géniben az Egyház és Társadalom Világkonferenciát. A magyar egyhá­zakat dr. Bartha Tibor református, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Ottlyk Ernő ökumenikus főtitkár és dr. T ó t h Károly református külügyi osztályvezető kép­viselte a konferencián. D. dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspökök és az ökumenikus küldöttség visszaérkeztek Budapestre. A két nemzetközi konferencia eseményeiről lapunk későbbi számaiban közlünk beszámolót. Lelkészek tiltakoznak Több mint 250 különböző hitvallású dán lelkész síkra szállt amellett, hogy kezdje­nek béke tárgyalásokat Viet­nammal. Nyilatkozatukban nemcsak az Egyesült Államok kormányát szólítják fel a bé­ketárgyalások megkezdésére, hanem Ausztrália és Űj- Zéland kormányait is, amelyek katonai vonalon is támogat­ják Amerikát ebben a gyilkos háborúban. Dr. Katlovsky püspök 60 éves A Szlovákiai Evangélikus Egyház Keleti Kerületének a püspöke, dr. St. Katlovsky nemrég töltötte be 60. élet­évét. Püspökké választása előtt a bibliai tudományok professzora volt a Pozsonyi Teológiai Fakultáson. Teoló­giai irodalmi tevékenységének gyümölcseként jelent meg az első Korintusi levélhez írt magyarázata, valamint több sokszorosított jegyzet a teoló­giai hallgatók részére. Qíram, QLram ! Régóta ismerem már gyüle- kezetem egyik tagját, de mind ez ideig nem tudtam hozzá kö­zelkerülni. Amikor találkoz­tunk, elcsodálkoztam kegyes­ségén, hiszen minden monda­tában legalább egyszer felfi­gyelhettem Isten nevére. Szin­te azt mondhatom, hogy a hétköznapi kérdésekről is csak imádkozva tudott szólni. A biblia nyelvén szólva, „uram-uramozott”. Sokáig úgy néztem rá, mint a meg­testesült hitből fakadó ke­gyesre. Az elmúlt hetekben azután minden megváltozott. Az tör­tént ugyanis, hogy a gyüleke­zetben egy család nehéz, sőt kilátástalan helyzetbe került. Gyors intézkedésre került a sor. Kihez is fordulhattam többek között, mint az én ke­gyes gyülekezeti tagomhoz. Ha valakitől, akkor tőle se­gítséget vártam. Amikor meg­hallotta, hogy kiről van szó és mit kellene tennünk, meg­nyílt szívének zsilipje és csak úgy áradt a szabad utat ta­lált indulat belőle, hogy meg­borzongtam. Kegyessége több­re nem futotta a csalóka „uram-uramozásnál”. Isten kegyelme, hogy Ur­nák hívhatjuk és vallhatjuk Öt. Sőt, személyes közelségbe kerül hozzánk valahányszor a legszemélyesebb megszólítás­sal fejezem ki hitemet: Uram! Jézus Krisztus a mi Urunk! A Kiskáté magyarázatában Luther Márton erről így be­szél: „Jézus Krisztus... az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megvál­tott: minden bűntől, a halál­tól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüst­tel, hanem szent és drága vé­rével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ö országában Ö alatta éljek, s Öt szolgál­jam örök igazságban, ártat­lanságban és boldogságban, mert Ö feltámadt a halálból, él és uralkodik örökké.” Jézus nevét kétféleképpen lehet ajkunkra venni. Lehet Öt emlegetni, úgy mint egy kedves ismerősünket, minden személyes kapcsolat nélkül. Lehet nevével könnyedén ját­szadozni, anélkül, hogy hin­nénk benne. Nehézségek kö­zött segítségül hívhatjuk, hogy aztán sorsunk jobbrafordulá- sa után elfeledkezzünk róla. Ajkunkra vehetjük nevét, be- leszőhetjük beszédünkbe, de ezért sohasem fog bennünket megáldani az Isten. Lehet az Ö nevét úgy is használni, hogy hiszem, hogy Ö az én megváltóm, aki tu­lajdon vérével váltott meg engem a bűntől és a haláltól. És Ö azt akarja, hogy Övé legyek már itt a földön is. Cselekedjem akaratát és mun­káljam szeretettel és engedel­mességgel az Ö országát. Tud­jak mindig és mindenütt az Ö nevében szólni, cselekedni és imádkozni. Csak így lehet Isten nevét ajkunkra venni.!

Next

/
Thumbnails
Contents