Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-17 / 29. szám

\ KÖZÖNY „P. határában N. Gy. 32 éves férfi figyelmetlenül vezette motorkerékpárját és elütötte a vele szemközt szabályosan köz­lekedő Sz. K.-né 48 éves asz- szonyt, aki életveszélyes sérü­lést szenvedett. A baleset után N. Gy. segítséghyújtás nélkül továbbhajtott. A rendőrség rö­vid nyomozás után elfogta és őrizetbe helyezte az áldozatát cserbenhagyó motorost” (Új­sághír). 1 Egyik budapesti gyárban az elmúlt esztendőben robbanás történt. Hosszú ideig úgy tud­ták, hogy a robbanás nem kö­vetelt áldozatot. A romok el­takarítása közben egy szénné égett ember személyazonossá­gát sikerült megállapítani. Az üzemrész egyik segédmunkása volt az áldozat. Hat embernek volt kapcsolata részben mun­kahelyével, részben lakhelyé­vel kapcsolatosan az áldozat­tal, de nyolc napig — míg meg nem találták — senkinek sem hiányzott”. (Újsághír.) E két hír csak kiragadott példája azoknak a sajnálatos eseményeknek, amelyeknek egyetlen rugója a közöny. Le­het, hogy az áldozatukat cser­benhagyó járművezetők lelké­ben a baleset elkövetése után félelemérzet, a felelőségre vo­nás alól való kibújás lehetősé­ge is felrémlik, mégis azt kell mondanunk, hogy valami mér­hetetlen nagyfokú közöny le­het ezeknek az embereknek a szívében. És talán azt is nyu­godtan mondhatjuk, hogy ezek­nek az embereknek a szívében már akkor is a közöny volt az úr, amikor még nem történt meg a baleset. A másik eset még szomo­rúbb. Hiszen hat ember „szív­beli” jóságra hivatkozva pró­bálta az eltűnt munkást távol­létében is segíteni. De jósá­guk addig már nemi terjedt, hogy valóban a „jóságon” túl keresték volna az eltüntet. Addig, amíg kis csalással se- , gíthettek rajta, addig megtet­ték, de amikor magát az em­bert — a felebarátot — kellett keresni, arra már nem futott „emberségükből”. Ezeknek a „jóakaraté” embereknek szívé­ből is áradt a közöny. Mit ér­dekel eágem a másik?! „Avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?” — kérdezte Kain az Űr kérdésére vissza­kérdezve. A sort még lehetne nagyon sokáig folytatni. Gondoljunk csak arra, hogy milyen boldo­gok vagyunk, amikor sikerül a villamosra felszállnunk — hosszú tolakodás után —, az­tán mint akit már nem érde­kel az egész, megállunk a lép­csőnél és nem törődünk azzal, hogy más is haza akar utazni szeretteihez. A közönynek a fátyla eltakarja előlünk a má­sik embert. Nyári hónapokban megmoz­dul a diáksereg. Kicsik és na­gyok. Ki kerékpáron, ki villa­moson, vagy vonaton. És mi felnőttek — mert ugye a mi gyermekeink otthon ülnek, vagy éppenséggel a nagymama vigyáz rájuk —, szemrebbenés nélkül nézzük, hogy a forgal­mas úttesten cikcakkban ke­rékpározik egy buksi fejű fiúcska. Csak nem fogok más nevelési elvébe beleszólni? — nyugtatjuk meg magunkat és nem vesszük észre, hogy közö­nyünkkel saját gyermekeink szerencsétlenségét is előidéz­hetjük. Mert mi lesz, ha ő ka­nyarodik szabálytalanul az autó elé, mint ez itt előttem... És ha a vezető is közönyös lesz, hiszen nem ő hajtott rosszul... Nem általánosítunk, hanem magunkat is óvjuk a közöny­től. A közönyt látszólag nem tiltja semmi és senki. Ez az ember „magánügye”. Valóban magánügy? De vajon mit mond Jézus Krisztus rólam és a felebarátról, a másik ember­ről, ismerősről és idegenről: „Üj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” Ez a szeretet kiöl belőlünk min­den közönyt. Mert mi azt a feladatot kaptuk, hogy ne kö­zönyös szívvel nézzünk ember­társunkra — hiszen Krisztus sem volt közönyös bűneinkkel szemben —, hanem szeressük embertársainkat, törődjünk velük és vigyázzunk rájuk! Ez az egyetlen „gyógyszer” a kö­zöny járványa ellen! Karner Ágoston Templomszentelés Potyonclon ÍGY LÁTJUK A potyondiak mindig szor­galmas emberek voltak. A régi világban, emlegetik, többen közülük megjárták Bécset, a császárvárost, ahová szekér­szám vitték eladni a tojást, tyúkot, baromfit.., (Nem mintha itthon nem lett volna helye a magyar családok asz­talánál.) A második világhábo­rú után a potyondiak voltak a környéken az elsők, akik ter­melőszövetkezetbe álltak össze. Nem is jártak akkor rosszul — mondják. A község már a 16. század közepén a reformációhoz csat­lakozott. Akkor a szomszéd község, Bogyoszló filiája volt. Ma Bogyoszlón már nincs evangélikus. A császári erőszak alapos munkát végzett errefelé is! Potyond 1681 óta az artikulá- ris Vadosfa egyik kisebb, 155 lelkes leányegyháza. A filiák közül azonban az első volt, amely iskolát, tanítólakot épí­tett. Jelenlegi tornyos iskolá­jukat 1872-ben építették. Két szép, nagy haranggal is felsze­relték. Ebben a tornyos iskola- épületben nevelték derék ta­nítómesterek a gyermekeket, tanítottak számolást, betűve­tést, olvasást, e világi hasznos tudományokat. Vasárnapon­ként pedig havonta egyszer- kétszer ebben az épületben ré­szesültek Isten igéjének lelki kenyeréből. A tantermet az ál­lamosítás után is használhatta a gyülekezet. A torony meg egyébként is az egyházé ma­radt. Egyszer csak az épület mellé hatalmas, modern kul- túrház épült, örültek is neki a potyondiak! A tanítómester ne­bulóival mindjárt át -is költö­zött az új épületbe. A régi meg ottmaradt — üresen, hasz­nálatlanul. Visszakérjük a gyülekezet­nek — mondották a potyon­diak. Biztds jó akarattal meg­értik ezt a felsőbb szervek! így is történt. Megértették. Jóaka­rattal. _ Amikor pedig a gyüle­kezet á tantermet visszakapta, téglából oltárt és szószéket épí­tett és szerelt fel benne. Ide látogatott el most a ma­gyarkeresztúri új templom felszentelésének délutánján (amelyről a múlt heti szá­A potyondi ja ... Épüljön benne igéjével és szentségeivel a Krisztus gyülekezete ... nemzedékről- nemzedékre. Énekben zúgott fel a válasz a hívek ajkáról: Jövel Szentlé­lek Űristen ... Majd a lelké­szek énekelték az ősi Confir- mát: Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél... Az áhítat szent érzéseit a közgyűlés közvetlensége oldot­ta fel. .Sümeghy József gyüle­kezeti lelkész a templommá- válás és renoválás történetét új templom nak, most az élőkhöz szólt, a jelenvalókhoz a hitről, a hit drága kincséről, az ige meghal­lásáról. Szalay Sándor farádi lelkész a jó szomszéd szíves üdvözle­tét hozza. Sátory Vilmos egy­házmegyei felügyelő szavai után a lelkészek emelkedtek szólásra. Egy-egy igében érez­hetővé vált távoli gyülekezetek köszöntése. Kiss Ildikó kedves közvetlenséggel mondial el Túr­mezei Erzsébet a templomról szóló, „Otthonom” című versét. A potyondi új templom felszentelése. Balról jobbra: Sümeghy József vadosfai lelkész, D. Dr. Vető Lajos püspök és Weltler Rezső esperes munkban adtunk hírt) D. Dr. Vető Lajos püspök, Welter Re­zső esperes, Lukáesy Dezső es­pereshelyettes — a falu szülöt­te — és még vagy tíz lelkész, világiak, hívek mindenfelől. Üj vakolással, kívül-belül rendbe téve várta az épület kedves vendégeit. Fehérruhás kislányok virágcsokrokkal kö­szöntötték az egyházi vezető­ket. Meleg, családias volt belül is a templom. A javítás, fes­tés, a gondos szépítés — és a szeretet olyan meleggé vará­zsolta. Ezt a melegséget tük­rözte vissza D. Dr. Vető Lajos püspök igehirdetése. A 106. Zsoltár alapján mondott ige­hirdetésén érezni lehetett az Isten magasztalásának örömét ezért a templomért is. — Becsüljétek meg ezt a templomot, Isten igéjét, amely benne vigasztal, bátorít és el­igazít titeket. Öröm éreznie az emberi szívnek Isten örökké­való kegyelmét. A szívből jövő főpásztori ige­hirdetést áhítattal hallgatták. Ugyanígy, megilletődve, állva hallgatták a hívek a püspök templomszentelő áldásál is. > — Áldott legyen mindenki, aki átlépi küszöbét, hogy az örök és irgalmas Istent imád­ismertette. Megköszönte sokak adományát, szíves jó munká­ját és segítését. D. Dr. Vető Lajos püspök az országos egyház és egyházke­rület üdvözletét tolmácsolta. Welter Rezső esperes most járt először Potyondon. — Elnézegettem ezt a kis fa­lut. Nem is olyan kicsi, ha lel­kiekkel mérjük. Egy lelkészt is adott az egyháznak. Sok nevet hallottam az előbb, akik be­álltak a munkába, áldozatot vállaltak. Lukácsy Dezső espereshe­lyettes „hazajött”. Bár kedve­sei már a temetőben nyugsza­Dr. J. Moltmann bonni teo­lógiai professzor vendégelő­adásókat tartott a greifswaldi teológiai fakultáson és haza­térte után kijelentette, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság teológiai fakultásait egyenrangú partnerként kell elismerniök a nyugatnémetek­nek és szoros kapcsolatot kell Kiss Gyula gondnok köszön­te meg az üdvözléseket. — Meg fogjuk becsülni ezt a templomot — mondotta. A gyülekezet lelkészének imádsága után véget ért a templomi ünnep. Majd a po­tyondi evangélikusok kedves és bőséges szeretetvendégséget tartottak Büky Jenő presbiter házánál. Esti alkony borult a Rába­közre, amikor hazaindultunk a szélrózsa minden irányába. Boldogok voltunk, mert a po­tyondi evangélikusok templo­mot szenteltek! Sümeghy József fenntartaniok velük. A jövő­ben lehetővé válik az is, hogy nyugatnémet teológusok tanul­janak valamelyik keletnémet teológiai fakultáson. Az egye­temi hallgatók cseréjét újab­ban a nemteológiai fakultások hallgatói is szorgalmazzák Nyugat-Németországban. >-SKaaK«<MíaK3c»a<3<^iOKSícsoKSOSa<scaoKSC§aH3QScK8c»aKS Kapcsolat a két német állam teológusai között Aki fegyvert fog, fegyver által kell vesznie Az elmúlt héten a világbékét fenyegető vietnami esemé­nyek kapcsán a világ legnagyobb politikai és vallási tekintélyei emelték fel szavukat az amerikai imperialisták délkelet-ázsiai támadó-háborúja ellen. Az Egyházak Világtanácsa és VI. Pál pápa vallási oldalról igyekeztek Johnson elnököt jobb belá­tásra bírni. Az európai szocialista államok bukaresti legmaga­sabb szintű konferenciáján pedig két nagyon fontos békenyi­latkozat hangzott el. Ezekből mi nagyon jelentősnek tartjuk azt, amely az európai népek biztonságának útját rajzolja meg. Teljességgel aláírjuk és helyeseljük, hogy a megosztott Európa problémáinak „saját hatáskörben" való megoldása, ezen belül különösen a német kérdés rendezése az egész földkerekség békéjének a védelme szempontjából is felmérhetetlenül fontos s a legjobb eredményekkel biztat. Bárcsak megértenék Európa népei, mennyire a saját létükről, békéjükről, boldogulásukról, a jövőjükről van szó! Különösen fontos lenne, ha végre maguk a németek, közelebbről a Német Szövetségi Köztársaság egész népe, köztük evangélikus testvéreink is rálépnének az igaz megbékélés útjára, ha kell: bűnbánatot tartva eddigi hibás magatartásukért. Meg kell érteniök végre, hogy rájuk is érvé­nyes magának az Ür Jézus Krisztusnak a kijelentése: „Aki fegyvert fog, annak fegyver által kell vesznie” (Máté 26, 52.), s hogy ez a hitleri támadó háborúra éppúgy vonatkozik, mint ahogy a jövőt illetően is érvényes rájuk is, és minden népre, amely fegyverrel zavarja és rontja meg a népek és a világ békéjét. Nem volt elég a jelen század két vesztes világhábo­rúja sem ennek az isteni igazságnak a komolyanvételére? A bukaresti nyilatkozatokból éppen az ragad meg ben­nünket elemi erővel, hogy azok milyen határozottan és vilá­gosan kihangsúlyozzák a felelősség erkölcsi elvét mind­azzal kapcsolatban, ami a béke ügye ellen történik. Az Egye­sült Államok vietnami agressziójáról szóló nyilatkozat azt mondja: „Az amerikai csapatok és csatlósaik által Vietnamban végrehajtott cselekedetek a béke és az emberiség elleni bűn­tettek, amelyek súlyos nemzetközi felelősséget vonnak ma­guk után. Az agresszoroknak számolniuk kell a történelem tanulságaival és nem szabad elfelejteniük, hogy nem kerül­hetik el a gaztetteikért való felelősségre- vonást... Az Egyesült Államok kormányának tudnia kelti hogy minél több bűntettet követnek el a vietnami nép ellen, annál nagyobb lesz a bűnük súlya és annál kérlelhetetlenebbül lakóinak meg érte”. Bizonyos, hogy aki rossz útra tért, annak nem könnyű megfordulni s a jó szóra hallgatni. Üzi-hajtja tovább a rossz úton a bűn hatalma, a nagyzás, az önistenités, az önigazság, a „presztizsféltés”. Van úgy, hogy csak maga a bekövetkezett tragédia, a bűnért való bűnhődés téríti észre. így lesz ez az Amerikai Egyesült Államokkal is? Nem állna-e inkább a saját érdekében is, hogy hallgasson a békeszerető népek és egyházi tekintélyek szavára, s óriási anyagi és szellemi erőit fordítsa az igazi emberszeretet javára, a nyomorgó embermilliók meg­segítésére, az egész nagykorúságra érett emberiség haladásá­nak meggyorsítására, s valóban a béke Istenének dicsőségére? Mi buzgón imádkozunk azért, hogy minden nép hallgasson a jó szóra. Most éppen arra, amelyik olyan nagy erővel hang­zik a bukaresti békenyilatkozatokból. K^C&OHW^K3K8CSCK«CS<^<^CSa<^CSa<SCSaKSOSCW»CSOK8C)5CWl IMÁDKOZZUNK Istenünk! Ha Te akarod, megváltozik az életünk. Nagy szük­ségünk van erre a változásra, hiszen tele vagyunk megalku­vással a bűn iránt, közönnyel az embertárs iránt és komolyta­lansággal akaratod iránt. Néha cllágyulunk, kockázat nélkül hősködünk, elhullatjuk a szeretet apró morzsáit és ráfogjuk erre a képmutatásra, hogy új életben járunk. Feléd kacsintga­tunk, de a magunk önző útját járjuk. Vess véget az ilyen élet­nek, Urunk! Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy egy­értelműen és tudatosan a tieid legyünk teljes szívünkkel, lel­kűnkkel és értelmünkkel. Segíts, hogy sikereink folytán ne le­gyünk önmagunk bálványaivá, gyengeségeink miatt viszont ne váljunk felesleges teherré a magunk és mások szemében. Nevedre kereszteltettünk meg, tied az életünk. Nem egysze­rűen csak egy nevet kaptunk a keresztségben, hogy az embe­rek megszólíthassanak, hanem elsőként Te szólítottál meg minket. Köszönjük, hogy ez a megszólítás nem rideg parancs, hanem a szeretet szava. Jézus Urunk így hív: „Jöjjetek én- hozzám, akik megfáradtatok ...” Add, hogy eredményes legyen ez a hívás bűnökbe belefáradt, szomorúságtól megtört, kétsé­gektől zaklatott életünkben. Vedd el ezeket a bajainkat és add helyükbe a megbékélés és szeretet erejét. Ne mi legyünk éle­tünk középpontja, hanem szabadíts fel új életre, hogy neked engedelmeskedve cselekvő felelősséget vállaljunk a másik em­berért, akár a szomszéd lakásban, akár a szomszéd világrész­ben lakik. Indíts el Urunk erre az útra és valósítsd meg szá­munkra is a te utadon járóknak adott ígéretet. Köszönjük, hogy ezen az úton veled találkozunk, életünk adójával és for­rásával és már itt a földön egyek lehetünk veled. Ámen. KÁNTORI TANFOLYAM. Július 8-án fejeződött be Foton a júliusi kéthetes kántori tan­folyam. Az Egyetemes Kántor­képesítő Bizottság nevében Benczúr László püspöki titkár mondott zárószót. Valamennyi résztvevő bemutatta előhala- dását harmónium-, ül. orgona­játékból. A nyár folyamán még egy kéthetes tanfolyam meg­rendezésére kerül sor Foton augusztus 15—26. között. Je­lentkezéseket az Egyetemes Kántorképesítő Bizottság címé­re (Budapest, VIII., Puskin u. 12.1 kell beküldeni. A ROMÁN PÁTRIÁRKA GENFBEN A Romániai Ortodox Egyház pátriárkája, Justinian, Lon­donból visszatérőben kétnapos látogatást tett Genfben. Justi­nian pátriárka a canterbury-1 érsek vendége volt Londonban s genfi tartózkodása alatt meg­tekintette az Egyházak Világ­tanácsa intézményeit és meg­beszéléseket folytatott az egy­házi vezető emberekkel. A TEOLÓGIAI HELYZET FELMERÉSE Münchenben teológiai kon­ferenciát tartottak a bajor evangélikus egyház 35 lelké­szének részvételével, akik D. Dietzfelbinger püspök vezeté­sével felmérték a jelenlegi teo­lógiai helyzetet. Érre a teoló­giai számvetésre azért került sor, mert az utóbbi időben egyre keményebb hangok hal­latszanak az ellen a teológia ellen, amely a tudományosság látszatával messze eltávozott az egyházi élet valóságától.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents