Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

Isten gyermekei Km. 8, 18—23. Nem könnyű az életet megismerni. Sokszor túl sötétnek latjuk és csak a rosszat vesszük észre benne. Csüggesztövé válik így az élet. De eshetünk az ellenkező oldalra is. Csupa szépet és jót látunk benne. Biztos, hogy az egyik oldal sem ismerte meg igazán az éle­tet. Mind a kettőben van igazság, de csak féligazság. Ugyanis a kettő együtt igaz. Igáz, hogy ebben a teremtett világban a bűneink igen sok nyomorúság forrásai lehetnek. Isten gond­viselése és kegyelme azonban naponként jelen van az egész teremtettségben és az a kegyelem harcra kel a bűneinkkel. Ez a harc pedig a mi hitünk szerint a kegyelem győzelmét hozza. Ezért lehet ez az élet boldog és gazdag, lehet nagyon szép és ígéretes, mert Isten szeretete így akarja tartalommal meg­tölteni. Ä mi életünk pedig attól függ, hogy mennyire tudjuk meg­látni az élet mindkét oldalát és hogyan tudunk dönteni. Iste­nünk igéjében azt akarja megmutatni nekünk, hogyan lehet az életet megrontó bűneink hatalmából megszabadulni és Isten szeretetének erejével új életet élni. Igénk tanítása szerint az egész teremtettség szüntelen és ösztönösen keresi ezt az életet, Mi, keresztyének, végtelenül hálásak lehetünk Istenünknek azért, hogy felkínálja és adja számunkra megújuló életünk lehetőségét. Csak áldhatjuk Urunkat azért, hogy reménységgel tölti meg életünket. Hozzánk jön Fiában, velünk van Lelke által és így ad erőt ahhoz, hogy újra kezdjük az ö akarata szerinti jobb és igazabb életet. A keresztyén életnek mindig az a jellemzője, hogy látja az életét megrontó bűneit, de ezek közül Urához menekülve új életet kezdhet. Egyúttal ez meg is adja hivatását. Hivatása pedig az, hogy élete minden gazdagságát és szépségét élje bele á világba, az őt körülvevő emberek életébe. A keresztyén élet nagyon alázatos élet és nem akar soha felsőbbrendű lenni, mert életének gazdagságát Urától kapta. Ezért gazdagságában nemcsak önmaga akar részesülni. Ha igaz az, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését, akkor ennek úgy kell igaznak lenni, hogy Isten gyermekei szivükben tele hálával Uruk iránt, na­gyon boldogan és készségesen adják tovább azt, amit ők is megkaptak. Kökény Elek HÍREK KÉPEK AUSZTRIÁBÓL Előbbi gyülekezetemhez kö­zéi van Ausztria határa. A harmincas években többször is jártunk Burgenlandban. Sok­szor voltunk Lutzmansburg- ban — Lócsmánd —. Különös érzés volt pár évtizeddel ké­sőbb járni ezeken az utakon. Az autót egy burgenlandi köz­ség vezetője, nyolc évig volt iskolatársam vezette, aki Bur­genlandban született és jól is­meri az osztrák viszonyokat. Ott is szépek a hegyek, pata­kok. A hegyekben minden ki­lométerre egy-egy Gasthaus, vagy Rasthaus kínálja sörét, üdítőitalát, vagy mokkáját. Lépten-nyomon látszik, hogy Ausztria jövedelmének tekin­télyes részét idegenforgalom­ból szerzi. A vendéget megbe­csülik és szeretettel veszik kö­rül. A szőlőhegyek melletti pincék mindegyike kivilágítva, a bejáratnál lámpafüzér. Bent a pincékben idegeneknek mérik a könnyű osztrák bort. A pin­cék előtt parkírozóheiyek. „Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára” jut eszünkbe önkéntelenül is, amikor, a Hofburg szobáit jár­juk. Kincset, gazdagságot su­gároz a Habsburg császárok egykori palotája. A vers csak rövid ideig volt érvényes. Sokkal inkább mi magyarok nyögtük évszázadokon át a Habsburg elnyomást. Ezekből a termekből, ezekből a szo­bákból irányították valamikor fél Európát. S most milyen csendes itt minden! A park­ban a madarak mindenkihez barátságosak nemzetiségre va­ló tekintet nélkül. A csodála­tos barokk palota már nem su­gároz világhatalmat, csak mu­zeális érték. A császárok a vi­lággal megbékélve békésen nyugszanak a Kapucinusok templomának kriptáiban. Bezzeg élénk a város! A Má- riahilferstrasse rikoltó neon­jai szorgalmasan próbálják el­kápráztatni az idegen szemét. A Ring, a Kartnerstras.se fehér fényei ugyanebben fáradoznak Bécs Grinzing nélkül olyan lenne, mint Budapest Óbuda nélkül. Grinzing a bécsiek an- daxinja. Ha valaki nagyon ideges, mert nem kapott benn a városban parkolóhelyet, vagy valamelyik üzletkötése nem sikerült, kiszalad Grin- zingbe, a szőlőskertek vincel­lérházai közé. Beül egy mesé­be illő, faeresztékes vendéglő­be és leül a tisztaság illatát árasztó tölgyfa asztal mellé. Eléje tesznek egy kancsó bort, belekarol a kissé spicces szom­széd és pár perc múlva együtt énekelnek a harmonikással. Éneklik a régi, kedves bécsi melódiákat. Grinzingben sen­ki sem ideges. Itt nem, de bezzeg az opera­ház pénztára előtt! Szegény Mozart nem hitte volna, ami­kor Salieri elűzte Bécsböl hogy valamikor ilyen drágán mérik majd a műveit. A taka rákos bécsiek nem nagyon lá­togatják az operát. A csodá­latos produkciókat inkább a külföldiek élvezik. Mozart, Schubert, Strauss csak a bécsieké lehet. Beetho­ven tragikus életszemléletét nehezebb ideképzelni. Az ő zenéje inkább illik a (Kunst­historisches) Szépművészeti Múzeum világhírű gyűjtemé­nyéhez. A múzeum gyűjtemé­nye világhírű. Szinte hetek kellenének, hogy az ember el­igazodjék Velasquez infánsai, vagy a széles skálával képvi­selt németalföldi művek kö­zött. Jártunk Kahlenbergben, ahonnan az egész Bécs lát­ható, Badenben, a híres park platánjai alatt önkéntelenül Pazeller kedves keringőjét a „Herkulesfürdői emlék”-et dú- dolgatjuk. S egy pillanatra magunk elé idézzük a múlt század biedermeyer ruhákba öltözött mamáit, akik leányaik karjába karolva itt sétáltak a park fái alatt, arcuk előtt kü­lönös színű legyezőket tartva. De eltűnik az álomkép Autónk szorgalmasan falja a szürke beton kilométereit s már feltűnik a Rax kétezer méter magas platója, szembe vele a Schneeberg fehér csú­csa. Fent fehér hó, mellettünk a tavasz. A hegyi patakok csörgedezéséből pedig Schubert Pisztráng-motívuma hallat­szik. A fehérsapkás hegyek, az erdei faházak szinte giccse- sen hatnak. Mégis szépek! Rohannak a napok, s már Pesten vagyunk. Kicsit fárad­tan arra gondolunk, hogy a Keletiből jövet a Rákóczi út úgy hat, mintha a Máriahilfer- strasse lenne. Nem: ez Bu­dapest, a mi szép fővárosunk, Európa legszebb városa. Lát­juk a Parlamentet kivilágítva, a Vár, a Mátyás-templom messzire fénylenek. Távolabb a János-hegyi kilátó. Ilyen szép csak Budapest lehet! Fülöp Dezső — Szentháromság utáni 4. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 6, 36—42; az igehirdetés alap­igéje: Rm 8, 18—23; a délutáni istentisztelet alapigéje: Mk 10, 1—12. — PESTLŐRINC. Június 12-én vasárnap a gyülekezet­ben D. Káldy Zoltán püspök prédikált. Igehirdetésében I. Jn. 3, 14—18. alapján különö­sen azt hangsúlyozta, hogy „Is­tent nem lehet az emberek fe­je fölött, hanem csak az embe­reken keresztül szeretni.” Is­tentisztelet után a püspök megbeszélést folytatott a gyü­lekezet presbitereivel. Beszá­molt egyházunk külügyi kap­csolatairól, valamint összefog­laló képet adott a gyülekeze­tek lelki és anyagi életéről. A presbiterek sok kérdést tettek fel a püspöknek egyházunk életével kapcsolatban. A meg­beszélésre nagyon jellemző volt a bizalmi légkör és a presbiterek jó tájékozottsága országos egyházunk életéről. — A SAJTÓOSZTÁLY érte­síti a gyülekezeteket, hogy jú­lius 15-től augusztus 15-ig iratterjesztési szünetet tart. Kérjük a gyülekezeteket, hogy iratterjesztési rendeléseiket legkésőbb július 10-ig adják postára. — PAKSON tartotta soron következő ülését június 21-én a tolna-barar.yai egyházmegye lelkészi munkaközössége. Egy teljes napon keresztül foglal­koztak a Törvény-tervezettel. Az ülésen részt vett D. Káldy Zoltán püspök a Lelkészi Munkaközösségek orsz. elnö - ke. A lelkészek vitáját nem kí­vánta befolyásolni, de néhány kérdésre a vita során válaszolt, A vita elé igen jó bevezetőt tartott Dr. Kiss Béla pálfai lel­kész. — FANCSAL. D. dr. Vető Lajos püspök Péter Jenő ed­digi ózdi segédlelkészt a fan­csali gyülekezet adminisztrá­lására kiküldte. — A KÖLN-DEUTZ-i ma­gyar evangélikus gyülekezet kápolnáját június 12-én dél­után 7 órakor ünnepélyesen felavatták. A gyülekezet lelké­sze Glatz József, felügyelője Veöreös László. — HARTA. Június 12-én az istentiszteleten Fehér Károly csöngei lelkész hirdette az igét. A délutáni szeretetven- dégségen előadást tartott Életem ideje kezedben van” címen. — BUDAPESTEN június 2- án tartotta munkaülését a Fejér-komáromi egyházmegye lelkészi munkaközössége, ame­lyen dr. Vető Lajos püspök is részt vett. A munkaülés nagy érdeklődés mellett tárgyalta az evangélikus egyház Törvény­könyv-tervezetét. — LELKÉSZBEIKTATAS. — Az ózdi evangélikus egy­házközség Pintér Károly fan­csali lelkészt egyhangúlag meghívta a .gyülekezet lelké­széül. Az új lelkészt július 3- án. a délelőtt fél 11 órakor kezdődő istentisztelet és dísz- közgyűlés keretében iktatja hi­vatalába Pásztor Pál a Bor- sod-Hevesi egyházmegye espe­res helyettese. CSAK KÍSÉRLET VOLT? A Keresztyén Egység Római Titkársága június második he­tében tartotta első ülését a Második Vatikáni Zsinat be­fejezése óta. Ez a Titkárság „nem megfelelőnek” minősítet­te a Hittan: Kongregációnak a vegyes házassággal kapcsolat­ban ez év március 18-án meg­jelent rendelkezését. Megbízható körök arról tá­jékoztatnak, hogy az Egység­titkárság tagjainak nagy több­sége elsősorban azt kifogásolta, hogy Róma ma is a tridenti zsinat formuláját követeli meg a vegyes házasságok esetében Szerinte érvényes házasságnak kell elismernie a katolikus egyháznak a nem katolikus lelkész által kötött házasságo­kat is és ezen a ponton fel­tétlenül meg kell változtatni az új rendelkezést. Az Egység­titkárságnak Bea bíboros a ve­zetője. A SIVATAG PRÉDIKÁTORA Június 27-én töltötte be 75. életévét dr. H. Grüber prépost, akit ebből az alkalomból a „Német—izráeli Társaság” tiszteletbeli elnökévé válasz­tottak. Dr. Grüber annak a nemzedéknek a tagja, amely már lelkész volt, amikor a nemzeti szocializmus miatt megindult Németországban az egyházi harc. A legkritikusabb években a „Grüber hivatal” nyújtqtt segítséget az üldözött zsidóknak Berlinben, amíg Eichmann ezt a munkát be nem tiltotta. Több német gyűjtő tábornak volt a „lakó­ja”, a háború után pedig min­den szinten segített a „romok” eltakarításában. HÉTRŐL—HÉTRE „Elhagyja a férfi atyját és anyját.. Márk 10, 1—10. Heti igénk egyik fontos helye az a rész, amelyben Jézus Mózes I. könyvének 2. része 24. versét idézi: „Annakokáért elhagyja a férfi az ö atyját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez és lesznek ketten egy testté. Azért többé nem két, hanem egy test”. Egy jobb fordítás szerint: „...már nem ketten vannak, hanem csak egy test”. , Mikor keresztyén a házasság? Akkor, ha Istennel való szö­vetségben van. Ha igénk szerint nem kétlelkű, hanem egy- lelkű. Az Istennel való szövetséget pedig csak a Jézusban tudjuk megtartani. Amely házasság az Istennel való szövetségben köttetett meg, az felbonthatatlan. Bibliatudósok beszélnek a Máté 5, 32-ról, ahol arról van szó, hogy a „paráznaság cfkán kívül” és el­mondják, hogy az ősgyülekezeti engedmény volt. A házasságot tehát nem érdekekre kell felépíteni! Minden házasságnak vannak krízises időszakai. Egyszerűen nincs tökéletes házasság! Szeretni nem könnyű. Nem véletlen, hogy Jézus parancsolja a szeretetet. Azért nehéz áldozatosan szeretni, mert legszívesebben önmagunkat szeretjük! De lehet a kegyelem szövetségében élni és Jézustól tanulni az áldozat törvényét. Ez a módja, hogy házaséletünk Isten színe előtt, de emberi módon boldog legyen. F. D. iilii!lilllllilililllilll!illllll!lliil!lilllilllll!líl!lll!ll!lllll!lll!lllll!l!lílll!lllllllllíllllll!llllllilllilllllllllllllllllllll|fl!l!lllll!lilllllillllllliliUlB NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP ÉZSAIAs 30,15 — RÓMA 5,5 — Krisztus törvénye, hogy kiki necsak saját magával törődjék, hanem vegye föl a másik ember gondját, baját, terhét is. Isten fiai­ként, mint egy család tagjai, kell egymást segítenünk. Róma 8,18—23 — Zsolt 119,33—48 — Galata 6,2. HÉTFŐ: JEREMIAS 32,42 — 1. PÉTER 1,5 — Krisztus sze- retetét a bűnösök is megtapasztalhatták, ö nemcsak „a jókat” kereste fel, hanem mindenkin segített. János 8,1—11. — 1. Sá­muel 18,1—11 — 1. Sámuel 18,1—16 (Lukács 1,52). KEDD: EZEKIEL 16,60 — EFEZUS 1,11. — Ahogyan Isten megbocsátott nekünk, mi is kötelesek vagyunk egymásnak megbocsátani. Pál apostol elöl jár példájával és a föltétien, segítő szeretetre buzdít. 2. Korinthus 2,5—11 — 1. Sámuel 24 (Róma 12,20). SZERDA: 5. MÓZES 32,36 — 2. TESSALONIKA 1,10. — Jézus sok dologban újat hozott. A szeretet törvénye min­denkire, még az ellenségre is vonatkozik. Máté 5,43—48 — 1. Sámuel 31 (2. Korinthus 7,10). CSÜTÖRTÖK: 2. KRÓNIKA 20,15 — JANOS 15,5 —Krisz­tus ígérete, hogy ha az ö nevében ketten vagy hárinan együtt vagyunk, ott van közöttünk. Máté 18,15—20 — 2. Sámuel 1,17—27 (Filippi 4,8). PÉNTEK: ÉZSAIAS 65,17 — JELENÉSEK 21,5. — Krisztus példája adjon buzdítást, hogy egymásnak segítsünk. Az önzés elválaszt egymástól, a szeretet közösséget épít. Róma 15,1—7 — 2. Sámuel 2,1—11 (Cselekedetek 13,22—24). SZOMBAT: 2. MÓZES 9,34 — JÄNOS 1,11. — Apostoli tanács, hogy fékezzük meg nyelvünket és ne fizessünk gonosz* szál a gonoszért, Galata 6,1—5 — 2. Sámuel 5,1—12, 17—21. Ifj. Harmati Béla — TEMPLOMOK és egyházi épületek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szaktanácsöt. Pusztavári Attlia építész, Bp. Vili. Lujza út 36. Telefon: 338—255 — TESTVÉRPÁR rézére igényes albérleti szobát keresünnk. Tele­fon: 479—422. — ELADÓ igényesnek különle­gesen szép, sima vonalú, műbú­tor diplomata íróasztal. Telefon: 138—504. Négy óráig. — BUNDÁK átszabása, irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az ud­1 varban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus-.Egyetemes Egyháj Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. Vili., Üllői út 2i Kiadóhivatál és Sajtóosztály Budapest, Vin. Puskin u. 12 Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—Vili Előfizetési ára egv évre: 60.— Fi Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.02197/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L Levél cikkíróinkhoz Lapunk szerkesztőségében többször esett szó arról, hogyan írjunk? E beszélgetések nyomán született meg az alábbi írás. Gyakran idézett mondás, hogy „az egyházi sajtó az egyház legmagasabb szószéke”. Ha ezzel azt akarjuk mondani, hogy az egyházi kiadványokban megjelent szövegek sokkal széle­sebb körben terjedhetnek el és hathatnak, mint akár a leg­nagyobb templomunk szószékéről elhangzó prédikáció, akkor ez valóban igy is van. Az egyházi sajtótermékek olvasóközön­sége a dolog természeténél fogva, sokkal népesebb, mint pré­dikációink hallgatósága. Persze ez a tény hallatlan felelősséget ró az egyházi sajtó munkásaira. Ehhez még hozzájárul az a valóság, amit a „verba volant, scripta manent”, „a szavak elrepülnek, az Írás megmarad" közmondása fejez ki. Aki gon­dolatait leírja, kissé a történelem számára tesz vallomást. Az utókor az írásos emlékek nyomán ítéli meg elődeit. írni mindig nagyobb felelősség, mint beszélni. Ebben az értelem­ben valóban „magas szószék” — mert messzehangzó és ma­radandó hatású — az egyházi sajtó, mint általában persze mindenféle sajtó. Baj azonban, ha a „legmagasabb” jelzőt egy egészen más értelemben értjük, illetőleg értjük félre. Ti. a „magas szín­vonal” egyébként helyes követelményét alkalmazzuk helytele­nül. Nem ok nélkül való, hogy az utóbbi időben épült temp­lomaink szószékét nem készítjük túlságosan magasra, sőt néha a már meglevő magas szószékeket is alacsonyabbra építjük át néhol. Ezzel már e külső körülménnyel is jelezni akarjuk, hogy a lelkész és a prédikáció nem lebeghet a „hívek” fölö't éteri magasságokban, Az ige hirdetője nem közvetítője a ki­nyilatkoztatásnak Isten és a nép között, hanem az üzenet át­adója a gyülekezetnek, amelybe ö maga is beletartozik. Ez a helyes elvi felismerés érvényes nemcsak az élöszóbeli igeszol­gálatra, hanem a leirottra is. Sok jel arra mutat, hogy amikor lelkészek, vagy más gyü­lekezeti tagok tollat fognak, ilyen helytelen értelemben veti magas szószékre hágnak. Néha elképesztő, hogy a nép között élő, falusi emberek között forgolódó lelkészek is. akik pedig — remélhetőleg — egyszerűen és közérthetően iparkodnak prédikálni, az egyházi sajtó számára készített írásaikban mi­lyen körmönfontan, bonyolultan, nehézkesen, pongyolán és magyartalanul fejezik ki magukat. Ezért szeretnénk az aláb­biakban néhány pontban összefoglalni azokat a követelménye­ket, amiket formai szempontból az egyházi sajtótermékek iránt támasztani kell. Nem felejtve persze, hogy a forma és tar­talom elválaszthatatlanul összefüggnek. a) Fogalmazzunk egyszerűen. Tehát rövid mondatokban. A magyar nyelv természete nem bírja a körmondatokat és n bonyolult mondatszerkezeteket. Olvasóink többsége sem. Álta­lában mikor fogalmazunk, ne azokra gondoljunk, akik számára a legmagasabb mércét alkalmazhatjuk, hanem azokra, akiktől megértés tekintetében a legkevesebbet várhatjuk. Az egysze­rűség nem primitívség, nem gyermekes gügyögés, sőt mind­ezeknek éppen az ellenkezője. Gondoljunk Gárdonyi stílusára, rövid tőmondataira. b) Kerüljük a „kánaáni nyelvet”, s a régiességekei is. A ma beszélt nyelven kell írni. A lehetőséghez képest igyekezzünk a kifejezetten vallásos szavakat kerülni. S ahol ez nem lehet­séges, mert hitünk alapfogalmairól van szó, mint pl. maga a hit kifejezés is, megigazulás, kegyelem, megtérés stb., meg kell ezeket magyaráznunk, körül kell írnunk. Hiszen legtöbb­jük a mai ember számára érthetetlen, vagy félreérthető, ille­tőleg jelentésváltozáson ment át, más tartalmat nyert, esetleg semmitmondó. Egyik célunk az, hogy ezeket az alapfogalma­kat újra élővé tegyük. c) Ne essünk az ellenkező végletbe sem. Ne fogalmazzunk pongyolán, az utca nyelvén, közönségesen. Ne akarjunk népies- kedni, ne használjunk tájszólásos kifejezéseket, mert ezeket nem mindenki ismeri. Mindenképpen irodalmi színvonalon kell fogalmaznunk. Írásunk tárgya ezt megköveteli. A legjobb itt éppen hogy megfelelő. d) Ne írjunk valamely kegyességi irányzat, vagy teológiai iskola tolvajnyelvén. Hiszen mindenkinek írunk s nem csak egy szűk körnek. e) Kerüljük az idegen szavakat. Pl. profán, szakrális, disz­ponál, racionális stb.,Mindennek akad jó magyar megfelelője. Csak olyan idegen szavakat használjunk, amik valóban át­mentek a köztudatba, pl. rádió, televízió stb. f) Világosan, félreérthetetlenül fogalmazzunk. A homály mindig bizonytalanságot támaszt. Ne hagyjunk kétséget a cikk­író állásfoglalása felől. g) Képek és hasonlatok alkalmazásánál vigyázzunk a kép­zavarra. Ne zsúfoljuk a képeket. Óvakodjunk az olyan példák­tól és történetektől, amiknek világa teljesen idegen a mai em­bertől. Koldusok, királyok, gazdag és szegény emberek stb. ne nyüzsögjenek írásainkban, jnert azt a benyomást keltik, hogy a cikkíró elmaradt a történelmi eseményektől néhány évtizeddel — vagy évszázaddal. h) Csínján bánjunk a bibliai idézetekkel és egyházi ének­versekkel. Nem tételezhetünk fel széles körű biblia- és ének­ismeretet olvasóinkról. Egyébként sem meggyőző a legtöbb ember számára az írásbizonyítélk. A naiv biblicizmus kora lejárt. Az, hogy a Szentírás önmaga magyarázója, helyes írás­magyarázati elv, de nem alkalmazható a prédikációkban, vagy cikkírásban. i) Szemléletesen fogalmazzunk. A magyar gondolkodás in­kább szemléletes, míg a nyugati elvont, fogalmakkal operál. Magyar gondolkodásunk közelebb áll a Biblia keleti világá­hoz. Éljünk ezzel a lehetőséggel. j) írjunk szép mai magyar nyelven. Tanuljunk irodalmunk klasszikusaitól: Arany, Ady, Krúdy, Kosztolányi, Mikszáth. József A. stb. kimeríthetetlen kincsesháza a magyar nyelv­nek. Fejlesszük öntudatosan kifejezőkézségünket. A jó pap — s az egyházi cikkíró — e tekintetben is holtig köteles Dr. Groó Gyula /

Next

/
Thumbnails
Contents