Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-06-13 / 24. szám
KP. BERM. BP. 72. «• XXX. ÉVFOLYAM, 24. SZÄM 1965. június 13. Ara: 1,40 forint Szentháromság ünnepén A Kis Káté A keresztyén Isten-hit végső titka előtt állunk meg alá■zatosan ezen a napon. Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit kijelentett magáról. A kinyilatkoztatás igéjében tükröződik az ő alakja. Ez a tükörkép töredezett, mert csak emberi szó közvetítésén keresztül ragadhatjuk meg Isten valóságát. „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről- színre”. De a tükör homálya onnan is származik, hogy az emberi gondolkozásba nem fér bele az Isten. Nincsenek olyan képzeteink, fogalmaink, amelyekkel felérnénk Isten lényét. Gyenge hasonlat: egy bogárnak, hangyának hiányoznak olyan szervei és gondolkodási képessége, amellyel a nála mérhetetlenül nagyobb és az egészen más embert meg tudná ismerni. Ha Isten létezik, az ö lénye annyira más, mint mi vagyunk, láthatatlan világa olyan hozzáférhetetlen a mi érzékszerveink, agyunk, műszereink számára, hogy talán még annyit sem foghatunk fel Istenből, mint amennyit egy bogár ösztönszerűen tapasztal az emberről. Ezért hajolt le hozzánk Isten, és beszél velünk magáról emberi módon, felfogó képességünkhöz alkalmazkodva. Innen van az, hogy a kinyilatkoztatásban csupa „ember-szabású” megjelölést találunk Istenről. „Atya”, „Fiú”, de a Szent „Lélek” is a mi embervilágunkból vett kifejezés. Legyünk hálásak Istennek, hogy Jézus Krisztusban emberré lett, s önmaga lényének feltárást gyarló emberi fogalmakkal juttatta tudomásunkra! Így legalább megérthetjük őt, az egyébként számunkra felfoghatatlant, megérihetetlent, ismeretlent. Közben azonban sohase felejtsük el, hogy Isten, akit mi hitünkkel megragadunk, gondolatainkkal körülírunk, mérhetetlenül több a mi gyenge kifejező képességünknél. JUT a ezt tudjuk, egyszerre közelebb kerül hozzánk a Szent- háromság tana. Nem más ez a tan, mint a keresztyén hit merész, próbálkozása, hogy a Szentírás alapján megismert Istent gondolatilag is megragadja. A kinyilatkoztatás eseményei során Isten úgy lépett elénk, mint Atyaisten, mint Jézus Krisztus, mint Szentlélek. A kinyilatkoztatás tanúi arról győződtek meg, hogy éz a három nem külön-külön isten — mintha három istenünk lenne —, hanegy egy Isten. Sőt azt is tapasztalták, hogy a három isteni „személy” nem csupán három különböző színű sugár ugyanabból a fényforrásból — mint amikor a napsugarat a prizma színeire bontja. Az Atyát, Fiút, Szentlelket a szeretetnejc grök egymás felé áramlása kapcsolja össze. Jézus mondta imádságában az Atyának: „Szerettél engem a világ teremtése előtt” (János 17,24). így sejtjük meg annak a nagy mondatnak mélységét: „Az Isten szeretet”. Az Isten saját lényében, az egy Isten három személye között dobog szüntelenül az örök szeretet. Tsten lényében áramló szeretet kiáradt az egész világra, minden emberre. Erről tanúskodnak a mögöttünk elmaradt ünnepek: karácsony, nagypéntek, húsvét, pünkösd, s erről tanúskodnak majd az egyházi esztendő előttünk levő vasárnapjai. Nem „szürke” vasárnapok következnek a nyárban és koraőszön, hanem a Háromságként megismert Isten szere- tétének egyes sugarai hullanak rá egy-egy hetünkre. Valamikor úgy tanultuk, hogy most „az ünneptelen félév” következik; ma már tudjuk az egyházban, hogy ez nincs így. Nem törik ketté az egyházi esztendő egy színes és egy fakó féldarabra. Az előző nagyünnepeknek a Szentháromság ünnepnapjában összefoglalt fénye villan rá a hátralevő vasárnapokra. S az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság üdvtényekben megnyilatkozott, soha nem nyugvó, szüntelenül mozgó, ható „dinamikus” szeretetével most az élet különböző területein, széles sávján találkozunk. Az elkövetkező vasárnapok közül csak néhánynak mottóját lássuk ennek illusztrálására: „Isten bűnösöket hív”, „Isten hívása és földi hivatásunk”, „Szeretetben!”, „Munkában!”, „Megbocsátásában!”, „Két világ polgáraiként” ... így folytatódik Szentháromság ünnepe a rákövetkező, idei 24 vasárnapban. J sten fölöttünk, Isten közöttünk, Isten bennünk: ez a Szentháromság ha hozzánk viszonyítva nézzük. Isten Atya Fiú, Szentlélek — ha az egy Isten három személyét emberi módon fejezem ki. S ha valaki erre azt gondolná hogy a Szentháromság-hitünk elvont okoskodás, aminek nincs köze az élethez, az emberekhez való viszonyunkhoz, nagyon tévedne. A Szentháromságot úgy értettük meg, hogy az e g y Isten három személye között a szeretet örök mozgása lüktet, s Isten lényének ez a dobogó szeretete mindnyájunkra, az egész emberiségre, az egész mindenségre árad. Ha pedig a Szentháromság legbensőbb valója az áradó, mozgó, fáradhatatlan szeretet —, hogyan rekedhetne meg ez a szeretet bennünk, nálunk?/ Hát nem éppen Szentháromság-hitünk lehet az ajtó, amelyen keresztül Istennek ebben a szüntelenül áramló szeretetben megismert lénye tovább léphet a világba, szolgáló szeretetünk- ben és bizonyságtevő szavunkban? Így kapcsolódik a Szent- háromság „tana” a mai élet és világ ezernyi kérdéséhez, feladatához, amelyek mind igénylik a szeretet cselekvő bevetését megoldásukért. Kierkegaard szavaihoz érkeztünk meg Szentháromság ünnepén: „Mikép Tehetne helyesen beszélni a szeretetről, ha rólad megfeledkeznénk, ó szeretet Istene, akitől származik minden szeretet a mennyben és a földön. Te, aki nem kíméltél semmit sem, hanem odaadtál mindent a szeretetben. Te, aki szeretet vágy, úgyhogy a szeretetet tanúsító általad és tebenned szerethet igazán! Hogy lehetne a szeretetről igazán szólani, ha megfeledkeznénk rólad, aki nyilvánvalóvá tetted, hogy mi a szeretet. Te Üdvözítőnk és Megváltónk aki odaadtad magadat, hogy mindenkit üdvözítsél. Hogyan lehetne helyesen szólni a szeretetről, ha megfeledkeznénk rólad, ó szeretet Lelke, aki emlékeztetsz a szeretet ama áldozatára, emlékezteted a hívőket arra, hogy úgy szeressenek, amint ő szeretett, szeressék felebarátaikat mint önmagukat.” Veöreös Imre „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” — zengenek a régi költő sorai bennünk. De számunkra azért szép, mert a lélek tavaszát hozza és nem csupán a tavasz miatt. A pünkösd utáni vasárnapon, Szentháromság ünnepén Luther Márton Kis Kátéja szerint gondoljuk át újra mit jelent ez, ki Ő nekünk és munkájáról mit kell tudnia a keresztyén embernek? A Szentlélek Istenről, mint tudjuk, a Hiszekegy harmadik hitágazata szól. Ennek magyarázatát' így kezdi Luther: „Ez azt jelenti, hogy hiszem: a saját értelmemmel, vagy erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az ón Uramban hinni...” Vajon mi építő van ebben a mondatban és miért hangsúlyozza ezt a reformátor’ Először is itt arról van szó, hogyan fogunk tudni Jézus Krisztusban hinni, vagyis hogyan lehetünk keresztyének? A Szentlélek munkája tehát az üdvösségre és az anyaszent- egyház építésére irányul. Szögezzük le továbbá ezzel kapcsolatban, hogy a Káté bizonyosan nem akarja ezzel az értelem jelentőségét és hasznát kisebbíteni. Hiszen maga Nyolctagú egyházi delegáció utazott a Szovjetunióba Nyikodim metropolita, az Orosz Orthodox Egyház moszkvai patriarchátusának külügyi hivatalának vezetője a Szent Szinódus nevében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nyolctagú delegációját hívta meg baráti látogatásra a Szovjetunióba. A meghívás annak jegyében történt, hogy szorosabbra fűzzék és kiszélesítsék a baráti kapcsolatokat és azt az ökumenikus együttmunkálkodást, amely már az elmúlt évek folyamán a Magyarországi Protestáns Egyházak és az Orosz Orthodox Egyház között kialakult. A magyar egyházi delegációt dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke vezeti, tagjai: D. Káldy Zoltán evangélikus és Szamosközi István református püspökök, Szabó László Ambrus, a Debreceni Református Teológiai Akadémia tanára, dr. Pálfy Miklós, az Evangélikus Teológiai Akadémia tanára, dr. Finta István lelkész, a Reformátusok Lapja szerkesztője, Tóth Károly, a Református Egyetemes Zsinat külügyi osztályának vezetője és Sáhó Miklós, a magyarországi Baptista Egyház lelkésze. A magyar egyházi küldöttség június 8-án, kedden reggel utazott el a Ferihegyi repülőtérről. Búcsúztatásukon jelen voltak a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának és az egyes tagegyházaknak a képviselői és vezetői. Niemöller Mórion és a szükséolörvény A Koppenhágában tartózkodó Niemöller Márton nyugalmazott egyházelnök beszédet tartott egy koppenhágai nyilvános gyűlésen és megállapította, hogy a nyugatnémetországi kormány tervezte szükségtörvény minden demokratikus jogától meg akarja fosztani a nyugatnémet lakosságot. „A Szövetségi Köztársaság széles köreiben attól tartanak, hogy a szükségtörvény bevezetése diktatúrát jelent Nyugatnémetországban” — mondta Niemöller, aki helyeselte azt a javaslatot, hogy mindkét német állam mondjon le az atomfegyverekről és vállalja a semlegességet. A Hallstein-elvről szólva kijelentette, hogy az akadályozza a feszültség csökkenését Európában. IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! A gyermek alázatával és imádatával tekintünk fel hozzád, aki minden élet és minden áldás forrása vagy. Gazdagságodnak, bölcsességednek kikutatlatatlan a mélysége. Ki tudná emberi ésszel felfogni lényed nagyságát. Csak imádni tudunk kegyelmedért, mely égi fenségéből alá- szállt hozzánk, hogy megmutassa szeretetét. Szentséges Istenünk, emberré lettél és mint Fiú közöttünk éltél, hogy megmutasd magad számunkra. Tanítottál és vezettél, bűneinkért életedet adtad, hogy megmentsél az élet számára. Diadalmas feltámadásod megnyitotta előttünk az utat az igazabb élet felé itt a földön is. Nem kell elveszni közülünk senkinek. Nem kell a bű iben élnünk, mert elküldötted Szent- lelkedet, hogy erőt adjon a bűn elleni harcra és megszenteljen az új életre. Te arra tanítasz bennünket, hogy szükséges mindnyájunknak újjászületnünk, és Lelked által utat is adsz az új élet felé. A mai vasárnapon azért könyörgünk hozzád, Szentháromság egy igaz Isten, hogy a mi életünket is újítsd meg. A ke- resztségben adott kegyelmed és Szentlelked által"kiömlő erőd újítson meg bennünket valóságos új életre. Segíts minket, Istenünk, arra, hogy tudjuk teremni a Lélek gyümölcseit és legyünk szelídek, alázatosak, a békességnek emberei. Add, hogy hálásan tudjuk elfogadni tőled azt. amit naponként adsz életünk fenntartásához. De tudjunk hálásak lenni a megszólaló igédért is, mely által örök életünket munkálod. Gyújtsd fel szívünkben a hit lángját, hogy gyermekeidként szóljunk és cselekedjünk. Könyörgünk boldogságunkért és békességünkért. Könyörgünk hazánkért és egyházunkért. Oltalmazd családunk tagjait és minden embertársunkat. Némítsd el a fegyverek szavát és tedd erőssé a szeretetet és megértést. Örökkévaló egy igaz Istenünk, maradj velünk és segíts új életben járnunk. Ámen. Luther Márton mondotta a wormsi birodalmi gyűlésen a világi és papi fejedelmek előtt: „amíg világos észokokkal meg nem győznek, semmit vissza nem vonhatok ... !” Az értelmet bátran használnunk kell, mint Isten adományát, minden földi dolgunkban, még a hit dolgaiban is. Az üdvösség dolgában azonban mindig Istené marad a kezdeményezés. Ha egyszer elhatároznám, hogy költő leszek, attól azért még nem lettem az. Ehhez adottság és ihlet kell. Valami ilyesmiről van szó, egészen más síkon. A hit nem kényünk kedvünk szerint való lépés. Nem arról van szó, hogy „higyjünk valamiben, mindegy, hogy miben!” A legnagyobb fokú tárgyilagosság nyilvánul itt meg: Istenhez és akaratához fordulás a feltétlen engedelmességben. Tőle indul el minden. Az anya- szentegyházat csak Isten építheti fel; ő kezd és ő visz véghez; ő minden mindenekben. Ha magamból indulok ki, sehova sem jutok és még nem mértem fel a távolságot, amely a bűn és az Ű szentsége között van. A Káté második mondata így szól: „A Szentlélek hívott engem az evangélium által.” Ez a második is fontos mondat. Szó sines arról, hogy a Szentiélekben való hit valami elvont, világ felett, a semmiben lebegő spiritualizmust jelentene; vagy olyasmit, hogy extázisbán, rajongás útján lehet értékesebb élethez jutni. A Lélek útja nem lehet homályos út. A Szentlélek eszköze a Krisztusról való beszéd. Az ő világos élete, üzenete, a teljes evangélium tesz keresztyénné. Ebben a Jézus Krisztusban való hit és az ő követése van összekötve a Lélek ajándékával. Az ő szeretete szül újjá, ad bűnbocsánatot, és küld el a másik ember sze- retetére és ajándékoz meg új lélekkel. A Kis Káté szerint a Szentlélek ajándékai közül az első a megvilágosítás, amely által Istent és az ő igazságait megértjük. „Ajándékaival megvilágosított” — mondja Luther. „Ha majd eljő az igazság lelke, elvezérel titeket minden igazságra.” — mondja az Űr az evangéliumban. A Szentlélek egyik neve a szentírás szerint: 02 igazság lelkei Bennük erős hajlamok élnek arra, hogy az igazságot érdekeink szerint elhomályosítsuk és különösen nem tudjuk tárgyilagosan látni önmagunkat. Isten lelke úgy kezdi a rendcsinálást az emberben, hogy szembefordít a valósággal, s erre képessé is tesz, mert saját bűneinkkel egyidőben megmutatja szeretetét és az új lehetőségeket is. Ezen az úton a Szentlélek sajátos munkája, hogy megtisztítja a szívet, hogy az ő akaratát, a jót belső indításból szívesen és készséggel tegyük. „Az igaz hitben megszentelt” — mondja Luther. Parancsol, mint a naini ifjúnak hajdan, és mint a szeleknek a tengeren és élet és összhang támad. Végül említsük meg: „amint az egész keresztyénséget hívja, gyűjti...” A Szentlélek Isten egyesít. Sohasem szétválaszt, hanem összeköt. Jóéi próféta szerint azt mondja Isten: „Kitöltők az én lelkemből minden testre.” Nincs külön egyháza szegénynek, vagy gazdagnak, fehérnek, vagy feketének. Benne egy testvérek vagyunk mindnyájan, s ahol megjelenik, ledönt korlátokat és akadályokat. Uzon László János 3, 1—18. Szentháromság Keresztyén hitünk alapvető tétele, hogy hiszünk Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szentiélekben. „Ez az egyháznak legfontosabb hittétele,, amelyet nem ember gondolt, hanem egyedül Isten igéje nyír latkoztatott ki” — vadjuk Lutherrel együtt. A Szentháromság titkát abban a szeretetben csodálhatjuk és magasztalhatjuk, amelyik az ember iránt nyilvánul meg a Szentháromság három személyén keresztül. Isten Atyai szeretettel szeret. Ez a szeretet teremtő szeretet. Isten szeretete hozta létre az erdők csendjében illatozó kicsi virágokat, az óriás tejútrendszereket. A ..fi'ifi'csélő kisgyermek, a kohot csapoló izmos férfi, a végtelen titkát kutató tudós, kezének alkotá-. sa. Szeretete művészien szép- otthont alkotott az ember számára a világban. Nem „siralomvölgye” vagy „átok-katlan” a teremtett világ a keresztyének számára, hanem Istentől ajándékul kapott földi otthon. Nem barátságtalan és otthontalan hely ez, mert Istene is otthon van benne. Gondoskodó szeretete minden embert megelégíteni kíván bőséges javaival. Védi az életet. Minden ami él, drága Neki. Nem akarja, hogy az ember bűnös önzése, nagyra- vágyása elpusztítson kalászt ringató mezőket, elnémítson gyermekkacagást és megsemmisítsen otthonokat. A Fiú megváltó .szeretettel szeret. Isten úgy szerette a világot, hogy Fiát adta, hogy éljünk általa. A Fiúban látható Istennek minden embert átölelő szeretete. A Fiúban ismerhető meg az az Isten, aki nemcsak akarja, hogy minden ember örök életre jusson, hanem a golgotái kereszthalál által teljességre vitte akaratát. A Fiúban Isten világot átfogó nagyságát, hatalmát, erejét és mindenre elégséges kegyelmét mutatta meg. A Idában Isten „életközel” lett. Ismeri az emberi élet örömét és szomorúságát. 'Együtt érez az emberrel. Munkálkodik, hogy minden ember boldog és örvendező, emberhez méltó életű legyen itt a földön, ‘ A Szentlélek juttatja el hozzánk és teszi sajátunkká azt, amit Isten Jézus Krisztusban cselekedett értünk. A Lélek tanít meg a Krisztus érzületével járó emberré lenni. A Lélek által meghatározott ember életében az a szándék lesz a mozgató rugó. Imit Luther így fogalmazott meg: A keresztyén embernek a másik Krisztusává kell lennie. Elöl kell járnia a jó cselekvésében, hogy oszoljék a gyűlölet és áradjon a szeretet. Növekedjék a felelősség és a békesség az emberek között. Szűnjék a bizalmatlanság, erősödjék az egyetértés. Atya, Fiú, Szentlélek, méltó vagy, hogy magasztaljunk Téged! Nagy István
