Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-05-30 / 22. szám
AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN XV. A keresztyének Afrikában A keresztyén misszió történetének áttekintése után cikksorozatunk befejezéseképpen vegyük szemügyre az afrikai keresztyének mai életét és körülményeit. Mint említettük már, Afrikában jelenleg több mint 40 millió keresztyén él, egyes becslések szerint számuk meghaladja a 45 milliót is. Ezek a keresztyének szét vannak szórva Afrika egész területén 85 millió mohamedán, 70 millió ősi afrikai vallásokhoz tartozó (animizmus, törzsi vallások, ősök tisztelete, stb.) emberek között, továbbá olyan afrikaiak között, akik vallás nélkül élnek, akiknek száma 40 millióra becsülhető. Mindez azt jelenti, hogy a közel 45 millió keresztyén mintegy 200 millió nemkeresztyén között él! Hozzá kell még ehhez vennünk azt is, hogy a mohamedánizmus igen erős missziói munkát végez Afrikában és sokszor igen határozottan lép fel a keresztyénekkel szemben is. HA A 45 MILLIÓ KERESZTYÉN felekezeti megoszlását nézzük, akkor a következőt mondhatjuk: Kb. 10 millió ortodox (kopt és az etiópiai nemzeti egyházhoz tartozó) 20 millió római katolikus és 15 millió protestáns. A protestánsok között jelentős számban vannak presbiteriánusok (reformátusok), anglikánok, me- thodisták, baptisták és más kisebb keresztyén felekezetek. mezőre”, ahová a „keresztyén államok” küldik a misszionáriusokat. Véleményük szerint egyfelől sehol a világon nincsenek „keresztyén államok”, másfelől ők nem egyszerűen „pogány világ”-ban élnek, hiszen minden hatodik ember keresztyén Afrikában. Az egyik teológiai professzor Ghánában a következőt mondotta: ,,Nem használhatjuk Afrikában azokat a külföldről érkehez. A Dél-Afrikai Unióban a szekták keletkezését nagy mértékben elősegíti, hogy ott éppen a fehér emberek vezetése alatt a négerek nagy elnyomásban élnek és megbántott nemzeti érzéseikkel a szektákba menekülnek. Az afrikai keresztyének egyre jobban sürgetik, hogy valamiféle „afrikai hitvallás”-t kellene összeállítani, amely különösképpen meghúzná a vonalakat a különböző szekták ellen. FIGYELNÜNK KELL MÉG az afrikai keresztyéneknek egész Afrika területén folyó társadalmi, politikai és kulturális forradalommal kapcsolatos magatartására is. A keresztyének túlnyomó része támogatja a végbemenő forradalmat. Nem alakítanak ugyan külön „keresztyén párt”-okat, de tudatosan munkálkodnak mint egyes keresztyének azért, hogy függetlenné lett országukban végbemenjen a politiEvangélikus úrvacsoraosztás Afrikában Az evangélikusok száma 1,5 millióra tehető. Az evangélikusok elsősorban Tanzániában, Malgasban, Dél-Afrikai Unióban, továbbá Délnyugat-Afri- kában élnek, de találunk evangélikusokat Etiópiában, Nigériában és más afrikai államokban is. A KERESZTYÉNEK AFRIKÁBAN gyakorolják istentiszteleti életüket, diakóniai szolgálatukat. Végzik a missziói munkát és teológiáikon folyik a lelkészképzés. Több helyen a gyülekezetek igen elevenek, de vannak olyan területek is, ahol újabban nagyfokú közömbösség tapasztalható. A gyülekezetek jórészt maguk tartják fönn magukat, de jelentős segítséget kapnak az Egyházak Világtanácsától és a Lutheránus Világszövetségtől is. A FÜGGETLENNÉ VÄLT afrikai Államokban a missziói munka több változáson ment át. Az államok függetlenné válásáig a missziói munka irányítói külföldi misz- szionáriusok voltak. Most a missziói munka afrikai vezetés alá került a legtöbb helyen. A különböző külföldi missziói egyesületek küldenek misszionáriusokat, de a vezetést ma már afrikai keresztyének végzik. Amissah, az Egyházak Össz-Afrikai Szervezetének titkára Enugu-ban tartott előadásában többek között ezt mondotta: „Az egyházakat régebben a misszionárusok vezették, akik a tengerentúlról jöttek, ök indították el az egyházi életet, vezették az iskolákat és kórházakat, ök képviselték az egyházakat a kormányokkal való különböző kapcsolatokban, ezek a kormányok pedig a gyarmati hatalmakat képviselték. Sok afrikai gondolkodásában a misszionáriusok azoknak az embereknek egy részét jelentették, akik uralkodtak felettük, intézték üqyeiket és rendelkeztek velük”. Ma már más a helyzet! A külföldi misszionárius csak „besegít”, az afrikai misszionáriusoknak. A s,fehér” misszionárius éppen úgy egyszerű tagja a gyülekezetnek, mint a többi afrikai keresztyén. Az afrikai keresztyének tiltakoznak az ellen, hogy rájuk a tengerentúlról ügy nézzenek, mint „missziói ző keresztyéneket, akik ázt i gondolják magukról, hogy ők »Krisztust hozzák« a négereknek, hanem csak azokat, akiket valóban »Krisztus hoz« hozzánk és akik tudják, hogy velünk egyenlőek a bűnben." Ezek az afrikai keresztyének szeretnének minél előbb anyagilag is függetlenné lenni. Egyikük azt mondotta nekünk: „Van a pénzügyi és személyi segítésnek egy olyan fajtája, amely kiskorúságban tart és azt nem vállaljuk”. AZ AFRIKAI KERESZTYÉNEKNEK természetesen igen sok problémával kell megküzdeniük. Egyik legnagyobb problémájuk a szekta-kérdés. A szekták gombamódra nőnek Afrika egész területén. A statisztikai kimutatások szerint a Dél-Afrikai Unióban 2000 keresztyén szekta van!! Ezek a szekták keverik a keresztyén tanítást ősi pogány elemekkel. Viszont igen nagy előnyük az, hogy nincsenek leterhelve semmiféle tradícióval és könnyen tudnak alkalmazkodni a pogányságból áttértek igényeikai és társadalmi fejlődés. Köztudomású, hogy a független államok kormányaiban igen jelentős a keresztyén miniszterek száma, sőt olyan országok is vannak, amelyekben a miniszterek túlnyomórésze keresztyén. Ennek ellenére egyetlen afrikai ország kormánya sem nevezi magát „ke- resztyén”-nek. Érdemes felfigyelni Karefa Smart szavaira, aki Sierra Leonénak volt külügyminisztere: „A keresztyén- ség nagy szerepet játszott a forradalomban, mert a felkelés magját vetette el mindenfajta elnyomással szemben.” VÉGÜL MEG KELL EMLÍTENÜNK, hogy az afrikai keresztyének létrehoztak egy közös szervezetet, amelynek Egyházak össz-afrikai Szervezete a neve. Ez a szervezet 1958- ban Ibadanban, 1963-ban Kam- palában és 1965-ben Enuguban tartott ülést. Az a célja, hogy egy ökumenikus szervezetbe fogja össze az egész afrikai ke- resztyénséget. Eddig is igen jó és gyümölcsöző munkát végzett. Azt kívánjuk az afrikai keresztyénségnek, hogy Istentől kapott szolgálatát hűségesen végezhesse el és munkájából még sok áldás származzék a független afrikai országok népei számára. Vége D. Káldy Zoltán A pápa visszafelé lép A svájci Evangélikus Sajtó- szolgálat jelentése szerint VI. Pál pápa fogadta a jezsuitarend 31. egyetemes kongregációjára Rómában összegyűlt küldötteket. Feltűnő volt, hogy a pápa egy szóval sem tért ki beszédében a vatikáni zsinatnak arra a követelésére, hogy a szerzetesrendek életét idomítsák korunk követelményeihez. Ezzel szemben erősen hangsúlyozta az ateizmus elleni harc fontosságát és magáról a jezsuitarendről szólva kimondottan a „harcos egyház” régi gondolatkörében mozgott i a mondanivalója. Lelkészhiány Svájcban A berni zsinati tanács gondjai nem csökkentek a lelkészhiány terén, bár nem régen fejezték be azt a különleges kurzust, amelyen éppen a lelkészhiány megszüntetése végett rövidebb idő alatt képeztek ki lelkészeket. A statisztika kimutatása szerint néhány év múlva 100 lelkészi állás marad betöltetlen. LUTHERÁNIA ÉNEKKAR május 30-án, ,az esti 6 órai istentiszteleten, a Deák téri templomban. EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart, melyen Schütz, és Bach műveket ad elő. Igét hirdet: dr. Kékén András Osztrák vendégeink szolgálata öt egyházmegye: a pesti, | budai, Pest megyei, fejér-komáromi és nógrádi egyházmegye összevont lelkészi munka- közösségében az egyházmegyék lelkészei, a Teológiai Akadémiai tanárok, 'a központi egyházi alkalmazottak és teológiai hallgatók előtt tartottak előadást a vendégek kedden délelőtt az egyetemes székház Üllői úti imatermé- I ben. kirándultak a Balatonhoz, útközben megtekintették Veszprémet és Tihanyt is. Szerdán délelőtt a Teológiai Akadémián tettek látogatást és folytattak eszmecserét az Akadémia tanáraival. Ezután egyházunk Központi Könyvtárát és Levéltárát tekintették meg. Csütörtökön délelőtt került sor egyetemes egyházunk Megbeszélés az Egyetemes Székházban A május 14-től május 20-ig egyházunk vendégeiként hazánkban tartózkodó osztrák delegáció tagjai — mint arról elmúlt számunkban beszámoltunk — május 16-án, vasárnap négy budapesti és négy vidéki templomban prédikáltak. Oscar Sakrausky egyházfőtanácsos Kelenföldön és Bonyhádon, Georg Traar szuperintendens a Deák téren és Péteriben, Leopold Achber- ger szuperintendens Óbudán és Szákon, dr. Kari Schaedel szerkesztő Rákoskeresztúron és Esztergomban prédikált. Múlt számunkban Sakrausky és Traar prédikációiból közöltünk néhány gondolatot. Leopold Achberger dr. Vető Lajos püspök kíséretében jelent meg a száki gyülekezetben s Lukács 15, 32. alapján hirdetve Isten igéjét hangsúlyozta, hogy a keresztyén ember legdrágább ajándéka a feltámadás- és az örökélet- hit. Az a reménység, hogy Istennek van hatalma keresztyén életünk megújítására is, hogy az ő akarata szerint éljünk és szolgáljunk a világban embertársaink javára és Isten dicsőségére. Dr. Kari Schaedel vasárnap délelőtt Rákoskeresztúron, délután a kicsi esztergomi gyülekezet templomában szolgált. Előzőleg megtekintette a hatalmas római katolikus Bazilikát és a keresztyén múzeumot, s bizony nagy volt a kontraszt a hatalmas Bazilika és a kicsi evangélikus templom között. De a hívekkel megtelt kicsi templomban nemcsak a hallgatók, hanem a szolgáló lelkész szíve is átmelegedett. Érezni lehetett a szavaiból a hit útján járás vágyát. Kantate vasárnapja volt s az egyházközség énekés zenekara magas színvonalú hangversenyt is adott az istentisztelet keretében. Az osztrák egyházi küldöttség 17-én, hétfőn a D. Káldy Zoltán püspöknél tett hivatalos látogatás után megtekintette a Budai Szeretetotthonokat, majd D. Káldy Zoltán püspök látta őket vendégül otthonában. D. Káldy püspök köszöntése után Achberger szuperintendens tartott rövid igehirdetést, majd Sakrausky egyházfőtanácsos az ausztriai evangélikus egyház történetéről, Traar szuperintendens az ausztriai evangélikus egyház mai életéről és az 1861-es Patens hatásáról, dr. Kari Schaedel szerkesztő az egyházi sajtómunkáról s annak néhány modern munkamódszeréről beszélt. Az előadásokat élénk érdeklődés kísérte. A lelkészi munkaközösségi gyűlést D. Káldy Zoltán püspök rekesztette be, rámutatva arra, hogy minden egyháznak a maga helyén kell megtalálnia a maga munkamódszerét, tempóját és stílusát, de egymás iránti bizalommal kell együttműködnünk a jövőben is. Kedd délután a vendégek székházában az ausztriai egyházi delegáció és magyarországi evangélikus egyházunk vezetősége között a zárómegbeszélésre. Ez alkalommal a két egyház képviselői kölcsönösen értékelték a kapcsolatok felvételének és immár elmélyítésének jelentőségét. Megjelölték azokat az utakat és módozatokat, amelyekkel tovább mélyíthetők a két szomszédos egyház kapcsolatai s elhatározták, hogy további utakat is keresnek, amelyeken járva gyümölcsözővé lehet szolgálatunk a két egyház, a két nép s rajtuk keresztül az egyetemes ke- resztyénség és az emberiség javára. A jó és hasznos látogatás után vendégeink csütörtökön délután utaztak vissza hazájukba. ÍGY LÁTJUK Kapituláció vagy fölszahadulás ? Nyugatnémet és keletnémet testvéreink nem vehetik rossz néven tőlünk, hogy sokszor „a várakozás álláspontjára helyezkedünk”. Ezt tettük most is május 8-ával kapcsolatban. Kíváncsiak voltunk. Kíváncsi emberekként lestük, hogy csak kapitulációnak és gyásznapnak tekinti-e majd a német nép május 8-át, vagy pedig fölszabadulásnak is valami alól, aminek soha többé nem szabad visszatérnie?! Lényegében arra voltunk kíváncsiak, hogy tud-e ez a német nép végre alázatos, őszinte és a hitleri fasizmust előkészítő korszaknak fölszámolója lenni — vagy sem?! Ami Nyugat-Németországot, illetve az ottani németeket illeti, nagy általánosságban — sajnos — azt kell mondanunk, hogy még mindig nem tudtak tanulni a történelemből. Van olyan érzése az embernek, hogy nem is akarnak! Most nem arról van szó, hogy a bonni kormány a keletnémeteket „egyszer” le akarja rohanni! Hogy „keresztesháborút” akar folytatni a Kelet ellen „keresztyén címkével”, de lényegében azzal az „imperialista” indulattal, hogy „visszavegye” „elvesztett” keleti „markjait”! Valami többről van itt szó! Arról, hogy Európában van egy nép, amely nem ismerve más országoknak a történelmét — az nem is érdekli! — úgy gondolja, hogy keresztül-kasul gázolhat mindenen, ami ezeknek a népeknek az élete, története, hagyománya és jövője szempontjából „szent” és ezért megbecsülendő! A német népnek ma is azt kell végre megtanulnia, hogy rajta kívül is van érték ezen a világon! Hogy nem mind „pocsék” mindaz, ami nem német! Sajnos, ezt nemcsak általában a nyugatnémeteknek, hanem a nyugatnémet keresztyéneknek is el kell mondanunk. Mert H. Lilje püspök a Sonntagsblatt május 9-i számában figyelmezteti ugyan hallgatóit arra, hogy szótlanul elmennie Nyugat-Németor- szágnak május 8-a mellett „a leggyengébb és leggyávább módszer” volna, de arra a kérdésre, hogy kapitulációnak vagy fölszabadulásnak tekinti-e a fenti dátumot, nem válaszol fejtegetéseiben. Beszél ugyan arról, hogy hogyan „ásták alá” Hitler korában a német nép ellenálló erejét a rosszal szemben, de választ arra a kérdésre, hogy hogyan élje meg már most a német ember május 8-át és milyen tanulságokat vonjon le belőle a jelenére és jövőjére formálására vonatkozólag, Lilje püspök adós marad. De azután arra a kérdésre is választ kellene adnia, hogy kik azok a németek, akiket levertek és kik azok, akiket fölszabadítottak? Kik azok a németek, akik felelősek azért, hogy sok millió embernek kellett meghalnia Lengyelországban, Hollandiában, a Szovjetunióban, Dániában, Norvégiában, Franciaországban, Angliában, JugoszláviáBudapesten, 1965. május 30-án Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Lutheránia zenés áhítat dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. — Dózsa György út de. fél 10. — Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6. ifj. Hegedűs Lajos. Kőbánya de. 10. Boros Károly, Utász u. de. 9. Boros Károly, Vajda Péter u. de. fél 12. Boros Károly. Zugló de. 11. (úrv.), Bogya Géza, Rákosfalva de. 8. Bogya Géza, Gyarmat u. de. fél 10. Takács József. Fóti út de. 11. Káposzta Lajos, Váci út de. 8. Káposzta Lajos, Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos, Üjpest de. 10. Blázy Lajos, Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. HL Kürtösi Kálmán, ban, Romániában, Bulgáriában, Németországban és Magyarországon? A legyőzött németek vagy pedig a fölszabadítottak? De legfőképpen arról kellene beszélni, hogy Hitler szörnyű diktatúrája alól szabadultak föl a németek és egész Európa. Hogy száz meg száz keresztyén ember és lelkész és hazafiak ezrével sínylődtek a gyűjtőtáborokban, akik csak azért maradtak életben, mert 1945. május 8-a nem csupán a hitleri hadsereg kapitulációját jelentette, hanem maguknak a németeknek és minden emberségnek a fölszabadulását! És ha május 8-a a fenti értelemben fölszabadulást jelentett, ahogyan azt a Német Demokratikus Köztársaságban értelmezik, akkor ez ma is kötelez, ahogyan ezt az el- kötelezést a keletnémet nép komolyan veszi és nemcsak a saját életében, hanem az egész világ békéjéért vállalt felelősségében gyakorolja. Dr. Pálfy Miklós Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston, Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos, Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.), Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Vámos József este fél 7. id. Harmati Béla, Pesthtdegkút de. fél 11. Muncz Frigyes, Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11 (úrv.), dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László, Németvölgyi út de. 9. (úrv.), Uzon Lászlói Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert, Budafok de. 11. Visontai Róbert, Albertfalva de. 7. Visontai Róbert, Nagytétény du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10, Csepel dél 1L ISTENTISZTELETI REND