Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-05-30 / 22. szám

AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN XV. A keresztyének Afrikában A keresztyén misszió történetének áttekintése után cikksorozatunk befejezéseképpen vegyük szemügyre az af­rikai keresztyének mai életét és körülményeit. Mint emlí­tettük már, Afrikában jelenleg több mint 40 millió keresz­tyén él, egyes becslések szerint számuk meghaladja a 45 milliót is. Ezek a keresztyének szét vannak szórva Afrika egész területén 85 millió mohamedán, 70 millió ősi afrikai vallásokhoz tartozó (animizmus, törzsi vallások, ősök tisz­telete, stb.) emberek között, továbbá olyan afrikaiak között, akik vallás nélkül élnek, akiknek száma 40 millióra be­csülhető. Mindez azt jelenti, hogy a közel 45 millió keresz­tyén mintegy 200 millió nemkeresztyén között él! Hozzá kell még ehhez vennünk azt is, hogy a mohamedánizmus igen erős missziói munkát végez Afrikában és sokszor igen határozottan lép fel a keresztyénekkel szemben is. HA A 45 MILLIÓ KE­RESZTYÉN felekezeti meg­oszlását nézzük, akkor a követ­kezőt mondhatjuk: Kb. 10 mil­lió ortodox (kopt és az etiópiai nemzeti egyházhoz tartozó) 20 millió római katolikus és 15 millió protestáns. A protestán­sok között jelentős számban vannak presbiteriánusok (re­formátusok), anglikánok, me- thodisták, baptisták és más ki­sebb keresztyén felekezetek. mezőre”, ahová a „keresztyén államok” küldik a misszioná­riusokat. Véleményük szerint egyfelől sehol a világon nin­csenek „keresztyén államok”, másfelől ők nem egyszerűen „pogány világ”-ban élnek, hi­szen minden hatodik ember keresztyén Afrikában. Az egyik teológiai professzor Ghá­nában a következőt mondotta: ,,Nem használhatjuk Afriká­ban azokat a külföldről érke­hez. A Dél-Afrikai Unióban a szekták keletkezését nagy mér­tékben elősegíti, hogy ott ép­pen a fehér emberek vezetése alatt a négerek nagy elnyo­másban élnek és megbántott nemzeti érzéseikkel a szekták­ba menekülnek. Az afrikai ke­resztyének egyre jobban sürge­tik, hogy valamiféle „afrikai hitvallás”-t kellene összeállí­tani, amely különösképpen meghúzná a vonalakat a kü­lönböző szekták ellen. FIGYELNÜNK KELL MÉG az afrikai keresztyéneknek egész Afrika területén folyó társadalmi, politikai és kultu­rális forradalommal kapcsola­tos magatartására is. A ke­resztyének túlnyomó része tá­mogatja a végbemenő forra­dalmat. Nem alakítanak ugyan külön „keresztyén párt”-okat, de tudatosan munkálkodnak mint egyes keresztyének azért, hogy függetlenné lett orszá­gukban végbemenjen a politi­Evangélikus úrvacsoraosztás Afrikában Az evangélikusok száma 1,5 millióra tehető. Az evangéli­kusok elsősorban Tanzániában, Malgasban, Dél-Afrikai Unió­ban, továbbá Délnyugat-Afri- kában élnek, de találunk evan­gélikusokat Etiópiában, Nigé­riában és más afrikai államok­ban is. A KERESZTYÉNEK AFRI­KÁBAN gyakorolják istentisz­teleti életüket, diakóniai szol­gálatukat. Végzik a missziói munkát és teológiáikon folyik a lelkészképzés. Több helyen a gyülekezetek igen elevenek, de vannak olyan területek is, ahol újabban nagyfokú közöm­bösség tapasztalható. A gyüle­kezetek jórészt maguk tartják fönn magukat, de jelentős se­gítséget kapnak az Egyházak Világtanácsától és a Lutherá­nus Világszövetségtől is. A FÜGGETLENNÉ VÄLT afrikai Államokban a missziói munka több változá­son ment át. Az államok füg­getlenné válásáig a missziói munka irányítói külföldi misz- szionáriusok voltak. Most a missziói munka afrikai veze­tés alá került a legtöbb helyen. A különböző külföldi missziói egyesületek küldenek misszio­náriusokat, de a vezetést ma már afrikai keresztyének vég­zik. Amissah, az Egyházak Össz-Afrikai Szervezetének tit­kára Enugu-ban tartott elő­adásában többek között ezt mondotta: „Az egyházakat ré­gebben a misszionárusok ve­zették, akik a tengerentúlról jöttek, ök indították el az egyházi életet, vezették az is­kolákat és kórházakat, ök kép­viselték az egyházakat a kor­mányokkal való különböző kapcsolatokban, ezek a kormá­nyok pedig a gyarmati hatal­makat képviselték. Sok afrikai gondolkodásában a misszioná­riusok azoknak az emberek­nek egy részét jelentették, akik uralkodtak felettük, in­tézték üqyeiket és rendelkez­tek velük”. Ma már más a helyzet! A külföldi misszio­nárius csak „besegít”, az af­rikai misszionáriusoknak. A s,fehér” misszionárius éppen úgy egyszerű tagja a gyüleke­zetnek, mint a többi afrikai keresztyén. Az afrikai keresz­tyének tiltakoznak az ellen, hogy rájuk a tengerentúlról ügy nézzenek, mint „missziói ző keresztyéneket, akik ázt i gondolják magukról, hogy ők »Krisztust hozzák« a négerek­nek, hanem csak azokat, aki­ket valóban »Krisztus hoz« hozzánk és akik tudják, hogy velünk egyenlőek a bűnben." Ezek az afrikai keresztyének szeretnének minél előbb anya­gilag is függetlenné lenni. Egyikük azt mondotta nekünk: „Van a pénzügyi és személyi segítésnek egy olyan fajtája, amely kiskorúságban tart és azt nem vállaljuk”. AZ AFRIKAI KERESZTYÉ­NEKNEK természetesen igen sok problémával kell megküz­deniük. Egyik legnagyobb problémájuk a szekta-kérdés. A szekták gombamódra nőnek Afrika egész területén. A sta­tisztikai kimutatások szerint a Dél-Afrikai Unióban 2000 keresztyén szekta van!! Ezek a szekták keverik a keresztyén tanítást ősi pogány elemekkel. Viszont igen nagy előnyük az, hogy nincsenek leterhelve sem­miféle tradícióval és könnyen tudnak alkalmazkodni a po­gányságból áttértek igényei­kai és társadalmi fejlődés. Köztudomású, hogy a függet­len államok kormányaiban igen jelentős a keresztyén mi­niszterek száma, sőt olyan or­szágok is vannak, amelyekben a miniszterek túlnyomórésze keresztyén. Ennek ellenére egyetlen afrikai ország kor­mánya sem nevezi magát „ke- resztyén”-nek. Érdemes felfi­gyelni Karefa Smart szavaira, aki Sierra Leonénak volt kül­ügyminisztere: „A keresztyén- ség nagy szerepet játszott a forradalomban, mert a felke­lés magját vetette el minden­fajta elnyomással szemben.” VÉGÜL MEG KELL EMLÍ­TENÜNK, hogy az afrikai ke­resztyének létrehoztak egy kö­zös szervezetet, amelynek Egy­házak össz-afrikai Szervezete a neve. Ez a szervezet 1958- ban Ibadanban, 1963-ban Kam- palában és 1965-ben Enuguban tartott ülést. Az a célja, hogy egy ökumenikus szervezetbe fogja össze az egész afrikai ke- resztyénséget. Eddig is igen jó és gyümölcsöző munkát vég­zett. Azt kívánjuk az afrikai keresztyénségnek, hogy Isten­től kapott szolgálatát hűségesen végezhesse el és munká­jából még sok áldás származzék a független afrikai orszá­gok népei számára. Vége D. Káldy Zoltán A pápa visszafelé lép A svájci Evangélikus Sajtó- szolgálat jelentése szerint VI. Pál pápa fogadta a jezsuita­rend 31. egyetemes kongregá­ciójára Rómában összegyűlt küldötteket. Feltűnő volt, hogy a pápa egy szóval sem tért ki beszédében a vatikáni zsinat­nak arra a követelésére, hogy a szerzetesrendek életét ido­mítsák korunk követelményei­hez. Ezzel szemben erősen hangsúlyozta az ateizmus elle­ni harc fontosságát és magáról a jezsuitarendről szólva ki­mondottan a „harcos egyház” régi gondolatkörében mozgott i a mondanivalója. Lelkészhiány Svájcban A berni zsinati tanács gond­jai nem csökkentek a lelkész­hiány terén, bár nem régen fejezték be azt a különleges kurzust, amelyen éppen a lel­készhiány megszüntetése vé­gett rövidebb idő alatt képez­tek ki lelkészeket. A statisz­tika kimutatása szerint né­hány év múlva 100 lelkészi állás marad betöltetlen. LUTHERÁNIA ÉNEKKAR május 30-án, ,az esti 6 órai istentiszteleten, a Deák téri templomban. EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart, melyen Schütz, és Bach műveket ad elő. Igét hirdet: dr. Kékén András Osztrák vendégeink szolgálata öt egyházmegye: a pesti, | budai, Pest megyei, fejér-ko­máromi és nógrádi egyházme­gye összevont lelkészi munka- közösségében az egyházme­gyék lelkészei, a Teológiai Akadémiai tanárok, 'a köz­ponti egyházi alkalmazottak és teológiai hallgatók előtt tartottak előadást a vendégek kedden délelőtt az egyetemes székház Üllői úti imatermé- I ben. kirándultak a Balatonhoz, út­közben megtekintették Veszp­rémet és Tihanyt is. Szerdán délelőtt a Teológiai Akadémián tettek látogatást és folytattak eszmecserét az Akadémia tanáraival. Ezután egyházunk Központi Könyv­tárát és Levéltárát tekintet­ték meg. Csütörtökön délelőtt került sor egyetemes egyházunk Megbeszélés az Egyetemes Székházban A május 14-től május 20-ig egyházunk vendégeiként ha­zánkban tartózkodó osztrák delegáció tagjai — mint ar­ról elmúlt számunkban be­számoltunk — május 16-án, vasárnap négy budapesti és négy vidéki templomban pré­dikáltak. Oscar Sakrausky egyházfőtanácsos Kelenföldön és Bonyhádon, Georg Traar szuperintendens a Deák téren és Péteriben, Leopold Achber- ger szuperintendens Óbudán és Szákon, dr. Kari Schaedel szerkesztő Rákoskeresztúron és Esztergomban prédikált. Múlt számunkban Sakrausky és Traar prédikációiból kö­zöltünk néhány gondolatot. Leopold Achberger dr. Vető Lajos püspök kíséretében je­lent meg a száki gyülekezet­ben s Lukács 15, 32. alapján hirdetve Isten igéjét hangsú­lyozta, hogy a keresztyén em­ber legdrágább ajándéka a feltámadás- és az örökélet- hit. Az a reménység, hogy Is­tennek van hatalma keresz­tyén életünk megújítására is, hogy az ő akarata szerint él­jünk és szolgáljunk a világ­ban embertársaink javára és Isten dicsőségére. Dr. Kari Schaedel vasárnap délelőtt Rákoskeresztúron, délután a kicsi esztergomi gyülekezet templomában szol­gált. Előzőleg megtekintette a hatalmas római katolikus Ba­zilikát és a keresztyén múzeu­mot, s bizony nagy volt a kontraszt a hatalmas Bazilika és a kicsi evangélikus templom között. De a hívek­kel megtelt kicsi templomban nemcsak a hallgatók, hanem a szolgáló lelkész szíve is átme­legedett. Érezni lehetett a sza­vaiból a hit útján járás vá­gyát. Kantate vasárnapja volt s az egyházközség ének­és zenekara magas színvonalú hangversenyt is adott az is­tentisztelet keretében. Az osztrák egyházi küldött­ség 17-én, hétfőn a D. Káldy Zoltán püspöknél tett hivata­los látogatás után megtekin­tette a Budai Szeretetottho­nokat, majd D. Káldy Zoltán püspök látta őket vendégül otthonában. D. Káldy püspök köszönté­se után Achberger szuperin­tendens tartott rövid igehir­detést, majd Sakrausky egy­házfőtanácsos az ausztriai evangélikus egyház történeté­ről, Traar szuperintendens az ausztriai evangélikus egyház mai életéről és az 1861-es Pa­tens hatásáról, dr. Kari Schaedel szerkesztő az egy­házi sajtómunkáról s annak néhány modern munkamód­szeréről beszélt. Az előadáso­kat élénk érdeklődés kísérte. A lelkészi munkaközösségi gyűlést D. Káldy Zoltán püs­pök rekesztette be, rámutatva arra, hogy minden egyháznak a maga helyén kell megtalál­nia a maga munkamódszerét, tempóját és stílusát, de egy­más iránti bizalommal kell együttműködnünk a jövőben is. Kedd délután a vendégek székházában az ausztriai egy­házi delegáció és magyaror­szági evangélikus egyházunk vezetősége között a zárómeg­beszélésre. Ez alkalommal a két egyház képviselői kölcsö­nösen értékelték a kapcsola­tok felvételének és immár el­mélyítésének jelentőségét. Megjelölték azokat az utakat és módozatokat, amelyekkel tovább mélyíthetők a két szomszédos egyház kapcsola­tai s elhatározták, hogy to­vábbi utakat is keresnek, amelyeken járva gyümölcsö­zővé lehet szolgálatunk a két egyház, a két nép s rajtuk keresztül az egyetemes ke- resztyénség és az emberiség javára. A jó és hasznos látogatás után vendégeink csütörtökön délután utaztak vissza hazá­jukba. ÍGY LÁTJUK Kapituláció vagy fölszahadulás ? Nyugatnémet és keletnémet testvéreink nem vehetik rossz néven tőlünk, hogy sokszor „a várakozás álláspontjára he­lyezkedünk”. Ezt tettük most is május 8-ával kapcsolatban. Kíváncsiak voltunk. Kíváncsi emberekként lestük, hogy csak kapitulációnak és gyásznapnak tekinti-e majd a német nép május 8-át, vagy pedig föl­szabadulásnak is valami alól, aminek soha többé nem sza­bad visszatérnie?! Lényegében arra voltunk kíváncsiak, hogy tud-e ez a német nép végre alázatos, őszinte és a hitleri fa­sizmust előkészítő korszaknak fölszámolója lenni — vagy sem?! Ami Nyugat-Németországot, illetve az ottani németeket il­leti, nagy általánosságban — sajnos — azt kell mondanunk, hogy még mindig nem tudtak tanulni a történelemből. Van olyan érzése az embernek, hogy nem is akarnak! Most nem arról van szó, hogy a bonni kormány a keletnéme­teket „egyszer” le akarja ro­hanni! Hogy „kereszteshábo­rút” akar folytatni a Kelet el­len „keresztyén címkével”, de lényegében azzal az „imperia­lista” indulattal, hogy „vissza­vegye” „elvesztett” keleti „markjait”! Valami többről van itt szó! Arról, hogy Euró­pában van egy nép, amely nem ismerve más országoknak a történelmét — az nem is ér­dekli! — úgy gondolja, hogy keresztül-kasul gázolhat min­denen, ami ezeknek a népek­nek az élete, története, hagyo­mánya és jövője szempontjá­ból „szent” és ezért megbe­csülendő! A német népnek ma is azt kell végre megtanul­nia, hogy rajta kívül is van érték ezen a világon! Hogy nem mind „pocsék” mindaz, ami nem német! Sajnos, ezt nemcsak általában a nyugat­németeknek, hanem a nyugat­német keresztyéneknek is el kell mondanunk. Mert H. Lilje püspök a Sonntagsblatt május 9-i szá­mában figyelmezteti ugyan hallgatóit arra, hogy szótlanul elmennie Nyugat-Németor- szágnak május 8-a mellett „a leggyengébb és leggyávább módszer” volna, de arra a kérdésre, hogy kapitulációnak vagy fölszabadulásnak te­kinti-e a fenti dátumot, nem válaszol fejtegetéseiben. Be­szél ugyan arról, hogy ho­gyan „ásták alá” Hitler korá­ban a német nép ellenálló erejét a rosszal szemben, de választ arra a kérdésre, hogy hogyan élje meg már most a német ember május 8-át és milyen tanulságokat vonjon le belőle a jelenére és jövőjére formálására vonatkozólag, Lilje püspök adós marad. De azután arra a kérdésre is választ kellene adnia, hogy kik azok a németek, akiket levertek és kik azok, akiket fölszabadítottak? Kik azok a németek, akik felelősek azért, hogy sok millió embernek kellett meghalnia Lengyelor­szágban, Hollandiában, a Szovjetunióban, Dániában, Norvégiában, Franciaország­ban, Angliában, Jugoszláviá­Budapesten, 1965. május 30-án Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Lutheránia zenés áhítat dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Szir­mai Zoltán, du. 6 Szirmai Zol­tán. — Dózsa György út de. fél 10. — Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6. ifj. Hegedűs La­jos. Kőbánya de. 10. Boros Károly, Utász u. de. 9. Boros Károly, Vaj­da Péter u. de. fél 12. Boros Ká­roly. Zugló de. 11. (úrv.), Bogya Géza, Rákosfalva de. 8. Bogya Gé­za, Gyarmat u. de. fél 10. Takács József. Fóti út de. 11. Káposzta La­jos, Váci út de. 8. Káposzta Lajos, Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos, Üjpest de. 10. Blázy Lajos, Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. HL Kürtösi Kálmán, ban, Romániában, Bulgáriá­ban, Németországban és Ma­gyarországon? A legyőzött németek vagy pedig a fölsza­badítottak? De legfőképpen arról kelle­ne beszélni, hogy Hitler ször­nyű diktatúrája alól szaba­dultak föl a németek és egész Európa. Hogy száz meg száz keresztyén ember és lelkész és hazafiak ezrével sínylődtek a gyűjtőtáborok­ban, akik csak azért marad­tak életben, mert 1945. május 8-a nem csupán a hitleri had­sereg kapitulációját jelentet­te, hanem maguknak a néme­teknek és minden emberség­nek a fölszabadulását! És ha május 8-a a fenti ér­telemben fölszabadulást je­lentett, ahogyan azt a Német Demokratikus Köztársaság­ban értelmezik, akkor ez ma is kötelez, ahogyan ezt az el- kötelezést a keletnémet nép komolyan veszi és nemcsak a saját életében, hanem az egész világ békéjéért vállalt felelősségében gyakorolja. Dr. Pálfy Miklós Rákospalota MAV-telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston, Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos, Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.), Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Vámos József este fél 7. id. Harmati Béla, Pesthtdegkút de. fél 11. Muncz Fri­gyes, Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11 (úrv.), dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László, Német­völgyi út de. 9. (úrv.), Uzon Lászlói Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert, Budafok de. 11. Visontai Róbert, Albertfalva de. 7. Visontai Róbert, Nagytétény du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10, Csepel dél 1L ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents