Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-17 / 3. szám

KP BERM BP. 72.

j

J

<yf. ízözhen fáró

1 Tim 2,4—6Teológiai konferencia Budapesten

KRISZTUS DICSŐSÉGE MEGJELENIK a világban: ez a vízkereszti időszak ősi egyházi témája. Karácsony azt hirdeti, hogy a valóságos Isten valóságos emberré lett.‘Vízkereszt pedig arról szól, hogy ezen a valóságos Emberen megjelenik Isten dicsősége. Jézus Krisztusnak ezt az isteni dicsőségét érzékeltetik az ilyen kifejezések: nincs más név, nincs más fundamentum, ő az egy Úr, ő az Üdvözítő, ő az út, az igazság, az élet. Valamennyit összefoglalja ez a kijelentés: ő az egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között.

A megszokás feledteti velünk, hogy nemcsak nem magától értetődő igazság, hanem nagyigényű, sőt egyenesen botrán- koztató kijelentés ez. Teljes igazságát még az egész keresztyénség sem meri érvényesíteni. Az egy Közbenjáró mellett sokan nélkülözhetetlennek érzik Mária és a szentek közbenjárását is. A reformáció ezzel szemben nem győzi hangsúlyozni, hogy minden ilyen kiegészítő közbenjárás csorbítja az egy Közbenjáró dicsőségét. De hasonló megítélés alá esik minden olyan hitvédelmi törekvés is, amely úgy akar Istenhez vezetni, hogy a teremtett világból, a történelemből vagy a lelkiismeret hangjából bizonyítja Isten létét. Még ha ez sikerülne is, akkor is áll az a tétel, hogy Istenhez az út nem a teremtett világon, hanem egyedül Jézus Krisztuson át vezet.

A KÜLÖNBÖZŐ VALLÁSOK HÍVEI sok mindent el tudnak fogadni a keresztyénségből, nagyra értékelik Jézus tanítását is, de botránkozás számukra az, hogy Jézus az egyetlen közbenjáró. Nigériában az iszlám és a keresztyénség képviselői sorozatos tanácskozásokat folytattak, hogy népük egysége érdekében megkeressék a két vallás közötti megértés alapjait. De megakadtak a tárgyalások. A keresztyének nem tudták elfogadni, hogy Jézus az iszlám hite szerint negyedik helyre kerüljön Isten prófétái között. Az iszlám hívei pedig isten- káromlásnak tekintik azt az állítást, hogy Istennek fia lehet, és az az egyetlen közbenjáró. India nagy vallásos gondolkodói többnyire igen nagyra becsülik Jézus tanítását, egyesek talán még az első helyre is tennék a nagy vallásos személyek között, de egyetlenségét nem hajlandók elfogadni. Vádolják a keresz- tyénséget, hogy ezzel a hittételével a vallásos türelmetlenséget képviseli.

ÉRDEMES FÖLFIGYELNÜNK arra, hogy Jézusnál a közbenjárás nem türelmetlenséget jelentett,-hanem azt, hogy „önmagát adta váltságul mindenkiért”. Az ő dicsősége nem igény, hanem szolgálat, nem szakadékok szélesítése, hanem áthidalása, nem ellenségeskedés szítása, hanem békéltetés. Érdemes fölfigyelnünk arra is, hogy Jézus egyetlensége nem elutasító, hanem mindeneket magába foglaló. Isten akarata igénk szerint az, hogy az egy közbenjáró által minden ember üdvözül- jön. Krisztusnak ezt a dicsőségét aszal a tannal sem szabad korlátozni, hogy Isten az emberiségnek csak egy részét választotta üdvösségre. Krisztus teljes isteni dicsősége az, hogy sze- retetébe foglalja az egész emberiséget úgy, ahogy van. Dicsőségét az is csorbítja, hogy közbenjáró munkáját csak az üdvösségre vonatkoztatja. Ala.pigénkben ezen a helyen sgy pontosan lefordíthatatlan szó áll. Luther Bibliájában ezt olvassuk: i,. .. hogy minden ember segítséget kapjon”. A Zürichi Biblia szerint: „...hogy minden ember .megmentessék”. Jézus közbenjáró áldozata arra vonatkozik, hogy az ember valóságos segítséget kapjon a jobb és teljesebb életre, amely átfogja a jelen és az eljövendő világot egyaránt. Szemléletes példa erre a mai nap evangéliuma, amely szerint Jézus abban mutatta meg dicsőségét, hogy egy lakodalmas nép megzavart örömet visz- szaadta.

Krisztus dicsősége az, hogy áthidal szakadékokat: Isten és az ember, ember és ember, földi élet és üdvösség között. Ma pedig úgy jelenik meg dicsősége a világban, ha hívei hozzá hasonlóan végzik a békéltetést az élet minden viszonylatában.

Prőhle Károly

IMÁDKOZZUNK

Rom. 12, 6—16.

Hálát adunk neked Atyánk, hogy egész életünket és hétköznapjainkat is dicsőséged fénye veszi körül. Elhatároztad, hogy teremtett világodat fölemeled, célhoz juttatod és megszenteled. Hálát adunk, hogy Krisztus felöltözte emberi testünket és" megszentelte az emberi életet. Köszönjük, hogy minden emberi törekvés és a nagyvilág élete jóakaratodba van beágyazva és szereteted kijelentett tervében mi is egyenként benne vágunk. Áldunk téged, hogy jóságod olyan erős, hogy életünk minden jelentkező kishitűségét és gyöngeségét elsöpri és legyőzi, mert kijelentett szereteted ereje hatalmasabb, mint a bűn és rombolás ereje és feladataink terhe.

Köszönjük néked Urunk, Megváltónk tiszta egyéniségét, s az emberi lét ragyogását, amit életében hordozott és megmutatott, s köszönjük, hogy dicsőséged ma is ragyog annyi embertestvéren keresztül, akik tudnak szeretni és dolgozni másokért is, nemcsak önmagukért.

Kérünk, tölts el bennünket egészen a tőled származó hittel. Növekedj bennünk, hogy hitünk jócselekedetre szabadítson fel és megerősítsen minket. Ismertesd meg akaratodat és taníts meg követni azt. Köszönjük, hogy mindenkit fel tudsz használni, kicsit és nagyot, gyengét és erőset, bölcset és együgyüt, közel és távollevőt. Te nem ismersz haszontalan életet. Tégy követőddé, tégy alkamassá minket, ftélgetés lelke helyett tölts meg embertársaink iránt jóakarattal és könyörüietességgel, türelmetlenség helyett szelídséggel, fölény helyett alázatossággal. Fösvénység helyett tégy késszé az adakozásra, beképzeltség helyett tégy késszé a tanításra, érzéketlenség helyett az irgalomra. Bizalmatlanság helyett tölts el reménységgel, közöny helyett adj nekünk buzgóságot, önzés helyett részvétet, komorság helyett tégy vidámmá és örvendezővé. Megjelent dicsőséged jelenjék meg bennem is, hogy ismerjem akaratodat, lássalak és követni tudjalak. Amen.

"I Egy teológiai konferencia

1 • mindig izgalmat jelent. Természetesen elsősorban a teológusoknak, de rajtuk keresztül erő és áldás, tisztánlátás és tisztább igehirdetés árad a gyülekezetek felé is — ha jól sikerül a konferencia. Ilyen találkozás tehát nem egyszerűen akadémikus jellegű, sőt éppen az a lényege, hogy életté váljék a szolgálatban. A lelkészek ilyenkor ugyan bizonyos időre kikapcsolódnak gyülekezetük életéből, de önmagukkal a gyülekezetüket is bekapcsolják abba a lelki-szellemi vérkeringésbe, amelynek sokszor a szíve dobban meg a konferencián.

Az emberben mindig van valamilyen jó értelemben vett kíváncsiság, abban a tekintetben, hogy mi hangzik el és mi lesz annak a visszhangja. Egy konferencia mindig belső ellenőrzést jelent, megmutatja, .hogy az egyén miben marad el, vagy maradt le az általános helyzet és magatartás mögött, de ugyanúgy igazolhatja, hogy az egyén, a bárhol prédikáló pásztor, ugyanúgy gondolkodik és érez, mint mások, vagy legalábbis a többség.

Persze, ilyenkor az is jó, hogy sokan találkoznak olyanok. akik már régen látták egymást (szemtől szembe szinte ki sem merjük mondani: „hű, de megváltoztál”,- mert hátha , ugyanezt mondanák nekünk is), és. mindig, rengeteg beszélnivalója van azoknak is, akik akár hetenként találkoznak egy mássak

O A Lelkészi Munkaközös- ségek Országos Elnöksége és Teológiai Akadémiánk tanári kara eddig két kohfe- renciára küldték szét meghívójukat. Először Budapesten.' múlt év áprilisában, majd múlt év őszén Pécsett, több délmagyarországi esperesség papjainak készítették elő a találkozást a teológiai tudomány jegyében. Január 7-én és 8-án négy . egyházmegye lelkészei gyülekeztek, a fejér—komáromi. a Pest megyei, a pesti és a budai egyházmegyék kereken vagy ÍOO lelkésszel. A romantikus, havas Vár adta a külső keretet, s az utca is zengett, amikor felhangzott a papi kar kórusa a budavári gyülekezeti teremben.

Mint egy különös, mozgó fényképen, láthatóvá vált a nemzedékek sajátos vonása, hiszen ősz hajú, testesebb „idősebbek” és nyúlánk, friss mozgású „fiatalabbak” keveredtek össze és ez kitűnt olykor a felszólalásokból is. Az „idősebbek” zöme az .10—60 évesekből adódott, a fiataloké pedig ... hát erre nem is kell statisztikai adatot keresni, hiszen olyan mindegy, hogy hány éves valaki, ha még fiatal ...

Falvak, szórványok, a budai szeretetintézmények és megannyi gyülekezet képviselői voltak tehát együtt. Ott voltak a muzsikus, a képzőművész, a szépíró-papok, a szenvedélyesek és a higgadtak és mindegyik a maiga stílusában és gyülekezeti hátterével szólalt meg és vitázott. Az elhangzott történeti és egyháztörténeti előadások 40—50 év távlatával kezdődtek és olyan eseményeket pergettek le, amelyeket egyes lelkészek még csak „a bölcső mellől” szemléltek és most tanulgatták, hogy az a múlt és a jelen összefügg. Közülük többen akkor kerültek a teolóiigára, amikor a háború már keserű kóstolót adott, sőt a háború után és így számuk-, ra az „új helyzet” nem is anv- nyira új, mint természetes. D - azok is, akik szemtanúi, résztvevői voltak régi-régi történelmi fordulatoknak és vannak azokról mindenféle emlékeik, a „helyükre rakhatták” azokat, azaz beleállíthatták a világtörténeti összefüggésbe, a fasizmus és antifasizmus, az embertelenség és a humanizmus, a reakció és a szocializmus, a háború és a béke összefüggéseibe.

3 A konferencia egységes szemlélet kialakítására törekedett, de nem valamiféle egységes teológiai zene és az arra való menetelés, hanem a közös szolgálat érdekében. Természetesen megmarad_ nak továbra is a különbözőségek látásban, egyes kérdések megítélésében, (annál is inkább, mivel az előadók nem vállalhatták a ‘ tökéletességet az összefoglalásokban), de ezek a különbözőségek adják éppen azt az egységet, amely egyházunkat, jó értelemben, jellemzi. A jelenvoltaknak mintegy egynegyede szólalt fel. de lehettek volna többen is, ha nem lett volna túl nagy a téma és túl kevés az idő. (A kettő ösz- szefüggését összhangba kell hozni a jövendő konferenciák érdekében.) Feljegyeztük a felszólalók nevét, amelyben a sorrendnek nincsen jelentősége: Koren Emil. Uzon László, Prőhle Károly, dr. Pálfy Miklós, Szita István, Roszik Mihály, Maróti János, dr. Nagy Gyula, Csengődy László, Németh Géza, Nagy István, Mun- tág Andor, Szirmai Zoltán, Hafenscher Károly,' Magyar László, Keveházi László, Schreiner Vilmos, Veöreös Imre, Benczúr László, dr. Szilády Jenő, Groó Gyula, Harmati Béla, Gyimesy Károly, Simon- fay Ferenc.

Az előadásokat a püspökök: D. Dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán; teológiai tanárok: dr. Ottlyk Ernő, Dr. Pálfy Miklós, Prőhle Károly és Rédey Pál intézeti tanár tartották. A kezdő és befejező áhítatokon a négy esperes szolgált: Detre László, Koren Emil, Selmeczi János és Várady Lajos.

A A témák látszólagosan, nem voltak újak. Ezek: az egyház, — a világ, — a körülöttünk élő társadalom, — az igehirdetés mai tartalma, — az egyház világméretű gondolkodása, — az egyház állapota és mozgása, — az elmúlt fél évszázad történeti és teológiai tanulságai és így tovább. De éppen ezek azok a témák, amelyekről már régóta szó van és amelyeket mindig és mindenkinek elölről kell kezdenie.

Közös fáradozás tényei mutatkoztak. Az előadók az előző két konferencia hozzászólásaira már tekintettel voltak és átdolgozták régebbi előadásaikat ott. ahol szükségesnek mutatkozott. Az alázat igazolása ez, amely minden teológusra kötelező. így tehát ezeken a konferenciákon mindig ugyanaz hangzik él és mégsem teljesen ugyanaz, hanem fejlődés mutatkozik. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy az őszinteség párosult a felelősséggel hibák és eredmények megítélésében.

Kétségtelen dolog, hogy az ilyen konferenciák hasonlók az Egyházmegyei Lelkészi Munkaközösség tevékenységéhez, de mégsem azonosak azokkal. Az egyházmegyékben mindig ugyanazok szólnak (vagy hallgatnak), a konferenciákon, kitágul . a látóhatár és gazdagí- tóbb módon formálódik a közvélemény. Persze minél nagyobb az együttes létszáma, annál kevésbé lehetséges a lelki közösség kialakulása érzelmileg. Ennek az érdekében továbbra is fáradoznunk kell azért, hogy minden szó, tárgyilagos vélemény, sőt esetleges különvélemény is a testvéri szeretet, az egymás terhének hordozása jegyében hangozzék el.

A budapesti konferencia pozitív volt. Hisszük, hogy Isten még sok áldást tartogat a lelkészi kar és az egész egyház számára a következőkön keresztül is.

Ne hallgassatok!

D. G. Jacob, a Berlin-Bran- deburgi Tartományi Egyház evangélikus püspökhelyettese az új év kezdetén beszédet tartott a kelet-berlini rádióban. Elmondta, hogy az elmúlt esztendőben nemcsak minden nevesebb világi tudós tört lándzsát a leszerelés, az atomfegyverek megsemmisítése mellett és többek között Nyugat-Né- metország atombirtoklása ellen, hanem a keresztyénség nemzetközi grémiumai, köztük elsősorban a Második Keresztyén Békevilággyűlés, is határozottan állást foglaltak a multilaterális atomhaderő felállítása ellen.

Rámutatott Jacob arra, hogy a multilaterális atomhaderő fölállítása joggal váltaná ki mindazoknak a népekben a félelmét, amelyek olyan sokat szenvedtek a német hitleri im- perializus korszakában. A német nép újból elveszítené a hitelét a népek közösségében, ha erre az útra lépne és egyidejűleg a német újraegyesülés is lehetetlenné válnék. „Szabad-e a németeknek azok után, hogy a mi népünk olyan sokban vétkezett a népek ellen, újból, játszaniok a tűzzel, ami Európát és a világot lángba boríthatja?!”

• •

Ökumenikus találkozás

Spyridon érsek, rhodoszi ortodox metropolita, nyugatnémetországi kőrútján fölkereste többek között D. H. Dietzfelbinger müncheni evangélikus püspököt is és a több mint egyórás beszélgetésben az ökumené, a protestantizmus és az ortodoxia problémái kerültek megbeszélésre. Megbeszélték azt az új helyzetet is, amit a Vatikáni Zsinat ülései jelentenek ma az ckumené és a római katolikus egyház szempontjából. Dieztfelbinger véleménye szerint a felekezet- közi érintkezések sok egyező, de ellentétes vonást is napvilágra hoztak. A dialógust folytatni kell a nehézségek ellenére is.

WARTBURG JUBILEUMA

1967-ben tartják Wartburg várának 900 éves jubileumi ünnepségeit, ahol annak idején Luther a Szentírást lefordította német nyelvre. A német kultúrának ezt a híres fellegvárát újból renoválják 1967-ig, hogy díszes köntösben fogadhassa a jubileumi ünnepekre érkező bel- és külföldi vendégeket

Albert Schweitzer 90 éves

Január 14-én volt Albert

Schweitzer, az őserdő orvosa, a világhírű teológus és orgona- művész kilencvenedik születésnapja. Ezt a napot is ott töltötte Iambarenei kórházában, az Ogowe-parti őserdőben, Afrika szívében, szeretett bete-i gei között. Talán korunk kevés emberéről lehet elmondani azt, amit őróla bizonnyal, hogy az évfordulón az egész világ, fehérek, feketék, mindenfajta és nemzetségbeli emberek, vallásra, világnézetre való különbség nélkül, osztatlanul mélységes tisztelettel és szeretettel tekintenek alakjára. Talán csak a hidegháború s általában a háborús gondolkodás megszállottjai kivételek. Hiszen Schweitzerről köztudomású, hogy a béke határozott és következetes hí ve, aki előtt szent érték az élet, nemcsak az emberi, hanem általában minden teremtett lényé.

Éppen e napokban került forgalomba legújabb békeszózata: „Szózat az emberekhez” címmel hanglemezen. Schweitzer megengedte, hogy barátai és tisztelői az eredetileg hangszalagra mondott beszédet hanglemezre vegyék és így hozzák forgalomba. „Az élet tisztelete azt kívánja tőlünk, hogy a világ minden táján segítségére siessünk azoknak a népeknek, amelyek ínséget szenvednek. Az az elmélet, hogy a békét kölcsönös atömfegyver- kezéssel kell fenntartani, tarthatatlan. A béke kérdését szerintem csak akkor oldjuk meg, ha a háborút erkölcsi okokból vetjük el. Bárcsak azok, akik népek sorsát hordozzák a kezükben, megszívlelnék Pál apostol szavát: amennyire rajtatok áll, legyetek minden emberrel békességben! Ez az ige nemcsak egyesek, hanem a népek számára is érvényes” — mondotta szózatában többek között Albert Schweitzer.

Mostani születésnapjának külön eseménye, hogy meglátogatta Niemöller Márton, akinek szintén január 14-én van a születésnapja —•, ezúttal a 73-ik. A két régi barát és a béke két igaz híve, együtt ünnepelt Afrika szívében. Bizonyára — lapunk olvasóival együtt — nagyon sok ember jókívánsága száll e napokban feléjük.

AMERIKAI LELKÉSZEK A DEL-VIETNÄMI HÄBORÜ ELLEN

105 különböző felekezethez tartozó amerikai lelkész levelet intézett Johnson elnökhöz, amelyben arra kérték, hogy azonnal vessen véget a háborúnak Dél-Vietnámban, kezd-< jen tárgyalásokat a helyzet normalizálására és küldjön ki bizottságot, amely felülvizsgálja a dél-vietnami kormánycsa- patofe és amerikai szövetségeseik kegyetlenkedéseit Dél- Vietnámban.

SKÖT LELKÉSZEK NAGYVÁROSAIK LAKÁSVISZONYAIRÓL

Civilizált ország szégyenének nevezi négy skót egyházi vezető Skócia nagyvárosainak nyomorúságos lakásviszonyait. Glasgowban — mondja nyilatkozatuk — 80 000 személy várakozik lakásra; 34 000 személy negyedmagával lakik egy helyiségben, 890 000 személy pedig harmadmagával. A nyilatkozatot többek között Glasgow és Edinburgh püspöke írta alá.

1

■