Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-05-09 / 19. szám
KP. BERM. BP. 72. ÖRDÖGSZEKERE RÉG NEM ISMERIK MÁR falusi gyermekeink azt a veszedelmes játékot, amelyet ördögraotodának, vagy öraög- szekerének hívnak. Felidézzük a múltból, hogy okuljunk altala a jelenben. A játék egyszerű volt. Képzeljünk el egy fö.dba vert erős oszlopot, amely tengelyéül szolgált egy keresztbe ráerősített gerendának. A gerendát úgy keUett rászerkeszteni, hogy forogjon az oszlopon. Ezt a gerendát két személy az oszlop közelében forgatta. A két végén ülők pedig keringtek, míg le nem szédültek, vagy le nem repültek róla. A lassan induló forgás egyre eszeveszettebb, vakmerőbb és szédítöbb lett. Innen a neve: ördögszekere. HA NEM IS ISMERJÜK MA MÁR ezt a játékot, mégis van valami, ami nemzedékünk életében vészesen hasonlít hozzá. A nemzetközi élet időnként kicsapódó jelenségei hívják fel a figyelmet a szédítő forgásra. Figyeljük meg, milyen érzékenyen reagálunk ezekre a jelenségekre! Ez az érzékenység pedig a legbiztosabb jele annak, hogy rajta ülünk az ördögszekerén. Vietnamban háború van. Az emberek szorongva kérdik: mi lesz belőle. Pontosan tudják, hogy semmit nem jelent az a távolság, amely Ázsia keleti széle és Európa között feszül, ösztönösen érzi mindenki, hogy a „hajszálon függő” béke szakadozik és szeretnénl minden erőnkkel feltartóztatni a korán jövő végzetet. Lám, a földkerekség minden zugában megszólalt a szunnyadó lelkiismeret és sürget, követeli tiltakozik, mert a lángok belekaphatnak a mi hajlékainkba is. MAGATOL VAN EZ? NEM. MAGÄTÖL SEMMI NINCS. A kettéosztott világ még nem lépett arra az útra, amely félelem nélküli életet biztosítana, vagy megakadályozna minden támadást és háborút. Vagyis jobban tudjuk, mint kellene, hogy felhalmozott fegyverek várnak vezényszavakra, hogy az előkészületek évei alatt iszonyatos mennyiségét tároltálc belőle az emberi javak, élet és kultúra elpusztítására. És mert mindezt tudjuk, azért olyan éber a figyelmünk, a lelkiismeretünk és lessük a híreket és várjuk az elintézés kedvező módjait. Ez csupán egy példa, de sorolhatnánk tizet, százat is annak igazolására, hogy így vagyunk. FELÜLTÜNK AZ ÖRDÖGSZEKERÉRE. Lassú, észrevétlen volt kezdetben a forgás. Itt-ott ,.kísérleteztek” csupán azokkal a fegyverekkel, amelyeket ma nagyon találóan „tömegpusztítóknak” nevezünk. Innen is, onnan is híradási szereztünk arról, hány „milliárd dollár” a fegyverkezési tétel. Majd egyre gyorsabban keringett velünk az ördögmotolla. A pusztító energiák nagyságát már fölfogni sem voltunk képesek, a ráfordított összegek pedig, mint valami elvarázsolt tőzsdén, az eszeveszett licitálás eredményeképpen elképesztő árfolyamra emelkedtek. Mást nem láttunk a szédületes forgásban, mint fegyvereket és milliárdokat, milliárdokat és fegyvereket. AZ EMBEREK JÖÉRZÉSÜ TÖMEGEIBŐL azonban ezek a könyörtelen és rideg számok, vagy a gyilkos fegyverek realitásai sem tudták kiölni a reménységet. Es minél több szám és pusztítóeszköz vibrált a szemünk előtt, annál öntudatosab- ban, határozottabban akartunk egy végleges, radikális megoldást. Es hittünk abban, hogy el tudunk ide jutni. Nagy utat tett meg ezen a téren az emberiség. És talán a legnagyobb lépés ezen a téren az volt, hogy nem hittünk a ..papirosbékének”, a „fegyverszünetnek”. Többet, határozottabbat, döntőbbet követeltünk. És hogy a képünknél maradjunk, azt akartuk, hogy megálljon végleq az ördögszekere és úgy elfelejtsük, mint falusi gyermekeink az egykori veszedelmes játékot. HOGYAN ÁLLÍTHATÓ MEG véglegesen e szörnyű „játék”? Erre olyan egyszerű a válasz, hogy egy tízéves gyermektől is ma már elvárjuk. Megszüntetni a fegyverkezést, megsemmisíteni a meglévő készleteket. Röviden ezt így mondjuk: leszerelni. De amilyen egyszerűnek látszik feltételezésünk szerint, olyan bonyolult kérdés ez a valóságban. E bonyolult feladatban vagyunk mi, a tömegek az egyik fogaskerék, és tegyük hozzá, nem a legjelentéktelenebb! A MAGYAR BÉKETANÁCS évről évre „leszerelési hónapot” tart májusban. Az idei annál is jelentősebb, mert előkészítő jelleggel bír a július 10—17 között Helsinkiben megrendezendő Béke Világkongresszusnak. Ezért, valamint a nemzetközi élet lcuszáltsága miatt „A békéért, a nemzeti függetlenségért és a leszerelésért!” címet kapta a májusi akció. Az idén május 9-én kezdődik a „leszerelési hónap”. Pontosan azon a napon, amikor a világ megemlékezik a második világháború befejezéséről. Annak a háborúnak a végéről, amely az emberiség történelme során eddig a legnagyobb szenvedést és pusztulást okozta. Sok-sok esemény és emlé- keztetés sürget mindannyiunkat állásfoglalásra. A gyilkos háború Vietnamban, az ENSZ New York-i leszerelési bizottságának gyűlése, a háború húsz éves befejeződése, a finnországi Béke-Világkongresszus mind alkalom a megmozdulásra. ES AMINT MEG FOGUNK EMLÉKEZNI saját halottainkról, valamint veszteségeinkről, és amint arra gondolunk, hogy a távolkeleti háborúból könnyen újra világháború lehet, az az óhaj tölt el bennünket, hogy az ENSZ-ben történjék végre valami! Én azt hiszem, jogunk van ezt követelni ennyi év sok-sok kérése, kívánsága után. És hogy Helsinkiben képviselőink juttassák kifejezésre, hogy az egyszerű emberek türelmének is van határa. Ne csak szavak, teóriák, vágyak és reménységek maradjanak a békével kapcsolatos elképzeléseink, hanem konkrét, kézzelfogható eredményekre várunk. Építsenek masszív, biztos gátat minden ármány, rosszindulat, gyújtogatás és pusztítás elé. Állítsátok meg végre az ördögszekerét! Hogy élhessünk nyugodt, emberekhez méltó életet. Hiszen köztudott dolog, hogy az egyszerű emberek milliói erre vágynak. Ne sötétítse el egünket az állandó félelem, rettegés. Biztonságban akarunk élni, dolgozni. Bédey Pál Örüljetek! János 16,16—24 A MOSTANI VASÁRNAP azt a nevet viseli: „Jubiláte!” — vagyis az öröm vasárnapja. Ezen a napon Isten igéje az öröm evangéliumát hirdeti és azt üzeni minden embernek: örüljetek! Jézus mondja és ígéri ezt tanítványainak. Üzenetének boldog tartalma az, hogy Ó feltámadott a halálból és él és tovább törődik a tanítványokkal, örökké örömben és szeretetben hordozva életüket. Jézus életében és szeretetében tehát minden ok és minden lehetőség megvan mindenki örömére. PERSZE LEHET, hogy valaki kérdőjelet tesz az ige boldogító üzenete után és azt mondja: — én is örülhetek? Én a fáradt, sokszor csalódott, beteg, vagy öregszemű ember? Én is örülhetek tisztán és igazán, akinek az arca árnyékos és a szíve sokszor összetörött? — Jézus azt mondja: — igen, mindenki örülhet! Istennek nincs olyan árvája, elfáradt magányos vándora, akihez Neki ne lenne még valami mondanivalója, boldogító meglepetése, olyan öröme, amiért érdemes élni, dolgozni és szeretni. JÉZUS SZERINT is az öröm sokszor a szomorúságból születik. Valóság az, hogy az igazgyöngy a kagyló könnyeiből készül. Mindnyájan tudjuk, hogy az a darab kenyér volt a legízesebb, amiért egyszer a verítékünk hullt. Az a munka volt a legszebb, amelyikbe a szívünkből is odaadtunk egy darabot. Azt szerettük igazán, akit egyszer megsirattunk. Van valami igazság abban, hogy néha az örömnek könny a bölcsője. Hiszen annak kell a kenyér, aki éhes, annak kell a szeretet, aki árva és annak öröm Krisztus, akinek Lázár-arcában egyszer sírvafakad a szeme. JÉZUS SZERINT az öröm sokszor a szomorúságból születik. — A szomorúság mindig alász..ílás önmagunkba, csöndes visszavonulás a szívünkbe, így szállnak alá a gyöngyhalászok a tenger mélyére, ahol szinte a lélegzetük is eláll, amikor megtalálnak egy nagy kincset, egy igazgyöngyöt. A szomorúság így visz minRet a szívünk titkos mélyére. Isten így ajándékoz meg minket a magunk megismerésével. A gyöngy, amit ilyenkor megtalálunk, néha még fekete gyöngy. Benne vannak a bűneink. A mások könnyei, amit a mi bűneink miatt sírtak. Benne vannak Isten könnyei, amit felettünk sírt. És benne vannak a mi könnyeink, amelyek elrontott életünket és elvesztett üdvösségünket siratják. De mire felvergődünk aléltan ezzel a fekete gyöngy- gyei, a magunk bűneinek megismerésével, már olthatat- lan bennünk a vágy átcserélni mindezt az élet gyöngyére. Isten bocsánatára, szeretetére és örök örömére, a mi üdvösségünkre. Önvizsgálatunk és bűneink szomorúsága így vezet minket a Krisztusban való öröm felé. A HIVŐ EMBER SZÁMARA itt kezdődik mindig a meglepetés, hogy amikor elindul egy megtisztuló és megszépítő élet felé, akkor már ott is találja maga előtt azt a Jézust, aki már messziről látja és várja őt. Bibliaolvasó emberek tudják, hogy így várta Jézus szeretettel és békével, bocsánattal és boldogsággal, egészséggel és élettel a szerencsétlen gutaütöttet, a hűtlen Pétert, a parázna nőt és a pénzéhez tapadt mohó Zá- keust. O ma is így vár mindenkit, aki Benne élni és örülni akar. Az öröm vasárnapján mesz- sze hangzik a szó: — örüljetek! És ez a szó nem távoli biztatás. A valóság földjére vezet, hiszen a szeretet ölelésében mindig, mindnyájunk arcán megcsillan — az öröm! „ÉZUS NEMCSAK BESZEL, nemcsak hívogat ebben az igében, hanem elrendez. Megmutatja helyünket, munkánkat, az életünk szép értelmét. Megmutatja, hogy lehet Övele járni, hol lehet szeretnünk és szolgálnunk, hol válhat a mi életünk is örömmé. Hogy mellettünk mások is tudjanak örülni Jézus mindennap gondoskodik a mi örömünkről. A mások örömét viszont reánk bízta. Hogy átadjuk mindazoknak, akiknek nevét közelben, vagy távolban a szívünkre írta. Jézusban mindenki kaphat örömöt és Vele mindenki adhat örömöt. így lesz igazzá és teljessé a mai vasárnap szava: — Jubiláte! örüljetek! Friedrich Lajos JÉZUS PROGRAMJA Társaságban beszélgettünk arról, hogy miképpen lehetne modern nyelven, mai nyelven kifejezni Jézus programját? Mi Jézus programja? Mi Jézus programjának a lényege? Jézus programja így hangzik: Emberek, népek kezdjetek valami újat! Kezdjetek valami jót! A technika ezer csodájával olyan boldoggá tehetnek az életet, amilyen még soha nem volt. De a technika ezer csodájával ki is irthatjátok önmagatokat és egymást. Jól éljetek hát a félelmetes lehetőséggel! Legyen vége a cinizmusnak, kegyes szemforgatásnak, kegyetlen fegyverforgatásnak. Ne ártsatok egymásnak és ne gondoljátok, hogy egymás hántásának a bűnét le lehet mosni. Nem leket! Emberek, népek, béküljetek meg egymással. Hiszen a megbékélés alapján lehet az egymásért való szolgálatot kezdeni és végezni! Jól tudjuk, hogy Jézus elsőrendű programja a bűnbocsánat adás és a világ megváltása. Ez a mi hitünk! Ezt hirdetjük és prédikáljuk. Valljuk és bizonyságot teszünk róla. De valljuk és prédikáljuk azt is, hogy Jézus programja egyúttal az is, hogy az egész világ a kibékülés fundamentumán állva kezdjen valami újat, szépet és jót. Hisszük, hogy a segítés, építés terveinek megvalósulásában meny- nyei erők segítségét is igénybe vehetjük. Ellenben a hátsó szándékú programok és tervek előbb-utóbb csődbe kerülnek. A békesség, igazság, szeretet programja egyre kedve- seob lesz a földön. Es ez boldog örömhír, amely mögött felragyog Krisztus neve. Nem a dogmák sziklájához kötött Jézus, hanem a segítő Mester, Az a mi feladatunk, hogy ne bénítsuk az építés, segítés erejét. Sőt támogassuk teljes odaadással és jó készséggel. Álljunk be a szolgálók táborába. Segítsük az embert emberré lenni és az emberiséget emberiesebbé tenni. Fülöp Dezső Protestáns templomot építenek a dachaui koncentrációs tábor északi részébe, annak az útnak a végére, ahol 1933-tól 1945-ig a különböző nemzetiségű és valiású foglyok százezrei léptek a láger területére. A templom a már megépült római katolikus kápolna és az épülő izraelita emléképület mellett áll majd úgy, hogy mind a három épületet egy fal köti össze. Az építkezés költségeit és részben munkáit az Aktion Sülinezeichen s mások vállalták magukra, és az NDK egyházai is eljuttatták adományukat erre a célra. IMÁDKOZZUNK Hálát adok neked Istenem, aki ezzel az új reggellel megajándékoztál és köszönöm, hogy ébredésem nemcsak e napra szóló ajándékaidról, hanem örök jóságodról tanúskodik. Te nemcsak az égre hoztad fel a fénylő napot, hanem felragyogtattad örök napunkat, Krisztust. Ujjong szívünk, hogy a feltámadás fénye mindennapunkig elér, s az elkövetkező hetet és életem minden napját ennek örömével kezdhetem. Te úgy szeretted a világot és benne engem, hogy szent Fiadat adtad érte, és feltámasztottad, hogy szereteted- ben soha ne kételkedjünk. Áldunk, hogy fejünk, az élet Fejedelme velünk jár és közöttünk van, megszentel a hitben, megtart és vezet a jóban. Újítsd meg életünket általa, tisztítsd meg lelkünket és minden gondolatunkat. Jóságod adjon könnyű szívet, hogy legyek készséges, jókedvű és vidám. Legyőzzem az üres és értelmetlen vágyakat, szívesen és örömmel tegyem a jót. Taníts igazságban járnom, példát mutatnom, és hűségesen segítenem embertársaimnak. Formálj élelmessé és késszé a jóban és engedelmessé az igazság iránt. Újítsd meg ezen a napon erőmet, hogy egész héten jól és hűségesen végezzem munkámat. Áldd meg hazánkat és népünket és segítsd meg a jövendő építésében. Őrizd meg vezetőinket, legyek kész segítségükre lenni minden jóban. Áldd meg mindazokat, akik a békéért fáradoznak, fékezz le minden erőt, amely annak ellen áll. Őrizd meg az anyaszentegykázat, hogy szeretetben és szolgálatban kövesse a megváltó útját. Légy a betegekkel és magánosokkal. Igéd kísérjen minden útainkon, hogy életünk dicsérhesse neved, Amen. János 16, 16—23/a. „Mint isten szolgái...” Sokan még ma is azt gondolják, vélik, hogy Krisztus tanítványai és az első keresztyének valamiféle különleges emberek lettek volna. Olyanok, akik „nem ebben a világban” éltek, akik észre se vették azt, hogy mi történik körülöttük. Nem vették észre, mert egyszerűen nem vettek tudomást az emberekről, a mindennapok kisebb-nagyobb eseményeiről, problémáiról. A vasárnap egyik igéje (1 Péter 2,11—20) sok más, hasonló újszövetségi szakasszal együtt, alaposan kiábrándíthat bennünket az ilyesfajta gondolkodásból. Kiábrándít úgy, hogy bemutatja a valóságot és ugyanakkor mindmáig tartó érvényű tanítást ad a tanítvány, a keresztyén ember mindennapi életének egy-ket kérdésében. Az idézett szakasz ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy a keresztyén ember is csak olyan, mint más, akinek számolnia kell az élet realitásaival, akinek — nehézségek s különösebb emóciók nélkül — bele kell és bele is lehet illeszkedni az emberi társadalomba, az élet megszokott rendjébe. Abba a rendbe, ahol mindenkinek meg van a maga feladata, a maga hivatása. Abba a rendbe, ahol ezeknek a feladatoknak mindig is meg van az értelmük, a hasznuk. Ezért írja Péter apostol olyan magátólértődő természetességgel, hogy „mindenkit tiszteljetek”, hogy „engedelmeskedjetek, minden emberi rendelésnek”, a felsöbbségnek. — Az is igaz ugyan, hogy rögtön hozzá teszi: az Űrért, de ezzel a szavával nem minősít, hanem csak magyaráz és figyelmeztet. Magyaráz és figyelmeztet úgy, hogy felvillantja: a tanítvány nemcsak embertársai, környezete előtt, hanem Istennek is felelős tetteiért, cselekedeteiért, a pontosan reá kiszabott mindennapi feladatok hűséges teljesítéséért. Evangélikus egyházunk hívei számára drágák ezek és a hasonló tartalmú igék. Drágák, mert — a régi, lutheri hagyományokkal is megerősítve — felszabadítanak bennünket. Felszabadítanak bennünket a mindennapok kérdéseinek gondos figyelembevételére, felszabadítanak és biztatnak feladataink elvégzésére, a fel- sőbbségünk iránti tiszteletre és a neki való engedelmességre. S teszik ezt olyan magától értődő természetességgel, mint ahogyan Péter apostol vagy ahogyan az első keresztyének gondolták, látták helyüket és szolgálatukat a világban, az emberi társadalomban, mint akik itt is, így is Istennek szolgálnak. Vámos József
