Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-03-14 / 11. szám
Időszerű etikai kérdések KERESZT ÉS ÜDVÖSSÉG NEMCSAK A TANÍTVÁNYOK nem értették, hogy miért kell Jézusnak szenvednie és meghalnia. A mai keresztyének is értetlenül állnak a szenvedés és a halál „evangéliumáéval szemben. Sok tekintetben a böjt szó is ezt az értetlenséget fejezi ki. Hiszen Jézusra nézve az az időszak, amely megfeszíttetése előtt közvetlenül zajlott le, nem jelentett böjtölést, tehát ételektől való tartózkodást. Mindenesetre szép szokás, ha a keresztyének önként vállalt lemondással osztoznak Jézus szenvedésében. Ez azonban nem pótolhatja annak a megértését, hogy Jézus Krisztusnak az írások szerint kellett szenvednie és meghalnia. A szenvedés és a halál ugyanis nem mellesleg és véletlenül tartozik bele a megváltás programjába, hanem magasabb rendű isteni szükségszerűség alapján (Lukács 18, 31). Az apostolok csak később értették meg a szenvedés és a halál isteni titkát. Addig fejlődniök kellett. De bizonyos, hogy egyszer megértették. Azért hirdették mindenfelé az evangéliumot. Ezért jutott el hozzánk is. MINDEN KERESZTYÉNNEK időre, tapasztalatokra, fejlődésre van szüksége, hogy megértse a szenvedés és a halál „evangélium”-át. A lelki fejlődésnek megvan a törvényszerűsége. Először a szépet vesszük észre, azután az erkölesi jót és csak a legvégén látjuk be a kereszt értelmét. Nagy érték az igazi művészet. Nagy dolog az is, ha valaki az erkölcsi törvények örök érvényét felismeri. Szívből örülünk, hogy újjáépülő hazánkban ma már egyre világosabban látja mindenki: magas erkölcsiségre van szükség mindenütt, a mezőgazdaságban és a gyárakban épp úgy, mint az ifjúság nevelésében, a népek együttélésében és a béke biztosításában. Nemcsak Mózes korában volt érvényes az a parancsolat, hogy: Ne lopj! Ne ölj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Tiszteld szüléidét! — hanem ma is. A szenvedés evangéliumi titka sem szolgálhat ürügyül arra, hogy ne szeressük cselekedettel és valósággal embertársainkat. Amikor Jézus elindult a golgotái kereszt felé, az útjába eső jerikói vaknak nem azt mondta, hogy tanuljon meg szenvedni, barátkozzék meg azzal, hogy vak és koldus marad egész életében, hanem visszaadta szemevilá- gát. És ez a jerikói ember ezért magasztalta Istent, a ezért lelkesedett a nép is, „Ügy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsétek a ti Meny- nyei Atyátokat” (Máté 5, 16.). Az erkölcs és a vallás sok ember szemében még ma is így függ össze egymással. A munkában és a becsületességben való helytállás ma is legfőbb bizonyságtételünk keresztyén mivoltunkról. A keresztyén ember éppen azért, mert mélyebben érti az evangéliumot, mert kifogyhatatlan erkölcsi erőkkel bír, igyekszik a jóra, a testi-lelki nyomorúság és tudatlanság megszüntetésére. Ezért tud áldozatot hozni és szenvedni is. Vannak szent és magasztos eélok, amelyek csak küzdelem, sőt szenvedés árán valósíthatók meg. A SZENVEDÉS ÉRTÉKÉNEK belátására eljutni a lelki fejlődés csúcspontját jelenti. Sokan épp úgy nem értik, hogy szenvednünk, sőt meghalnunk kell, mint ahogy nem értik, Jézus miért szenvedett és halt meg érettünk, vagy ahogy nem értik a feltámadás és az örökélet evangéliumát. Mindez azért van így, mert nincs közösségük Istennel. Szemünk világa akkor jön meg lelki értelemben, ha találkozunk mi is Jézussal. A tanítványok akkor jutottak el ide, amikor Jézus már nem volt a földön. Nekünk se szabad úgy gondolnunk Jézusra, mintha emMég mindig! A Dél-afrikai Unió Református Egyházának a konzervatív szárnya („Nederduitse Gereformeerde Kerk van Zuidafrika”) meg akarja tiltani a jövőben, hogy leendő lelkipásztorai külföldön, elsősorban Hollandiában végezzék tanulmányaikat. Az utóbbi időben ugyanis többször előfordult, hogy a külföldi tanulmányúiról hazatért teológusoknak más volt a felfogásuk a faji kérdésről, mint egyházuknak. A Dél-afrikai Uniónak ez a legnagyobb protestáns egyháza ugyanis „még mindig” támogatja a kormány apartheid-politikáját. TÖKÉLETESEN Minden embertől elvárjuk, hogy munkáját hiba nélkül, legjobb tudása szerint, tökéletesen végezze el. Ezt kicsitől és nagytól egyformán megköveteljük. A gyermek a tanulásban, a kétkezi munkás a termelésben, a szellemi dolgozó íróasztala mellett ereje, tudása legjavát adja! A katonától is tökéletes engedelmességet kívánunk, a parancs maradék nélküli teljesítését. Ha ezt mi emberek megkívánjuk egymástól, mennyivel inkább elvárja ezt tőlünk a mi Urunk és Teremtőnk, aki minket tökéletesnek alkotott s a Vele való tökéletes közösségbe helyezett bele. Jézus ezt így fejezte ki a Hegyibeszédben: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”! Isten mindenekelőtt tökéletes hitet vár tőlünk. Olyan hitet, mint amilyen a kananita asszonynak is volt, amelyek a kísértéseket, megpróbáltatásokat is kibírja. Az ilyen hit a reménytelenül nehéz helyzetekben is bízik a megsegítő kegyelemben, nem csügged, sőt kitartóan zörget akkor is, ha Jézus hosszan hallgat. Még a visszautasító válasz mögött is megérzi az ajándékozó szív szeretetét és megragadja a kegyelem morzsáját is. Ilyen hitre van nekünk is szükségünk! Ilyen hittel higgyünk mi is, mert az ilyen hitnek van gyümölcse, ez boldogít igazán és Isten is ilyet vár tőlünk. Ezenfelül tökéletes életet is kell élnünk. „Ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek.” A legmesszebbmenő aprólékos gonddal megszerkesztett holdrakéta is csak akkor jut célba, ha a legpontosabban halad az előre meghatározott pályán. Máté 15, 21—28. Isten is meghatározta utunk célját s azt, hogy mi módon kell forgolódnunk, hogy az ö parancsolatainak megfelelően, neki tetsző módon élve mindinkább gyarapodjunk „Istennek a Jézus Krisztusban onnét felülről való elhívása jutalmára”. Van ilyen tökéletes élet? Emberi életünkben annyi a botlás, a tökéletlenség, hogy a magunk erejével nem juthatunk el erre a tökéletes életre. Istennél azonban kész a tökéletes segítség. A kananita asszony számára milyen boldogító volt a Jézus szavában rejlő kegyelem: „Legyen néked a te akaratod szerint”. Meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva. Ez valóban tökéletes segítség. Nem csupán vigasztaló, türelemre intő szavak. Kész cselekvés. Ez a kegyelem buzdíthat fel minket is tökéletes hitre és ez nevelhet bennünket Istennek tetsző, tökéletes életre. Isten, aki Szentleikét közölte velünk, adja meg nekünk, hogy mindinkább gyarapodjunk a hitben és az Isten parancsolatainak engedelmeskedő készségében. Vető Béla A világi erkölcsről és a keresztyén erkölcsről Üj sorozatot indítunk el lapunk hasábjain. Olyan kérdések kerülnek itt sorra, melyek a keresztyén ember mai életfolytatásával kapcsolatosak. Mai és gyakorlati problémák, a család és a hivatás, a gyülekezet és a társadalom, az egyház és a világ élete köréből. Szeretnénk ezekben a cikkekben segítséget. útmutatást adni a hívő ember helyes magatartására a XX. század második felének megváltozott, modern világában. ' bér lenne. — Jézus Krisztus mint lelki-szellemi valóság, mint földöntúli öröm, mint Lélek jeleni!? meg számunkra. Ha ünneplésünk során és hivatásunk végzése közben boldog örömet élünk át, akkor Vele találkoztunk. És akkor könnyebben megértjük a kereszt és a húsvét evangéliumát. Akkor Jézussal együtt mi is elindulunk a földi és a mennyei Jeruzsálem felé, a kereszt és az üdvösség felé, Dr. Vető Lajos 1100 évvel ezelőtt halt meg Ansgar, Észak apostola. A svéd evangélikus egyház püspökei foglalkoztak legutóbbi konferenciájukon az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések időpontjának megállapításával. Május 22-én emlék- kiállítást nyitnak meg Stockholmban, 23-án pedig Björkö szigetén, Ansgar templomában ünnepi istentiszteletet tartanak a svéd király és az északi államok evangélikus püspökeinek részvételével. Foglalkozott a püspöki konferencia a lelkészutánpótlás kérdésével is. Jelenleg 335 újabb lelkész szolgálatba állítására lenne szükség. A lelkészhiánnyal kapcsolatban fellépő nehézségeken úgy segítettek, hogy a hosszú tanulmányi időt megrövidítették. A jelenleg szolgáló lelkészek egyötöde ilyen rövidített kiképzésben részesült. Elhatározták, hogy Sigtuná- ban, az ismert belmissziói in1. Elsőnek mindjárt olyan kérdést vetünk fel, amely mai és alapvetően fontos, mégis tézmények mellett, de azoktól függetlenül, egy új intézetet állítanak föl a mai szellemi áramlatok tanulmányozására és a különféle világnézeti irányokkal folytatandó párbeszéd elősegítésére. Az egyik világi svéd folyóirat statisztikai vizsgálatokat végzett. Arra a megállapításra jutott, hogy az evangélikus államegyház tagjai kétszer olyan mértékben látogatják a vasárnapi istentiszteleteket, mint a labdarúgó mérkőzéseket. Ha a szabadegyházak istentiszteletein, valamint a hétközben tartott egyházi összejöveteleken részt vevők számát is figyelembe vesszük, a folyóirat megállapítása szerint, ugyanannyian járnak templomba, mint moziba. Számításaiból a folyóirat azt a következtetést vonja le, hogy „az egyház Svédországban még mindig népmozgalomnak számít”. sokszor tisztázatlan a keresztyén közfelfogásban. A XVIII. századtól kezdve fokozódóan, de századunkban rohamos gyorsasággal olyan világba került a keresztyén- ség, melyet joggal neveznek „világias világnakBenne már nem a keresztyén morál az egyedüli, hanem ezzel együtt más erkölcsi nézetek, sőt kimondottan nemvallásos megalapozottságú erkölcsi rendszerek élnek, sőt egyre inkább ezek szabják meg a legtöbb ember mindennapi életfolytatását. Az élet Keleten is, de Nyugaton is átlépett a „keresztény Európa” középkori ideálja fölött. Sőt, azt kell mondanunk, a szó igazi, bibliai értelmében sohasem volt ilyen „keresztény társadalom”, csak egyes keresztyén hívők és gyülekezetek voltak egy nemkeresztyén társadalomban. A hivő ember nem szakadhat ki ebből a körülötte élő, nemkeresztyén társadalomból. Nem nyilváníthatja „érdektelenségét” más világnézetet és erkölcsi meggyőződést valló embertársai iránt, mert az ilyen félreállás szeretetlenség lenne irántuk. Hozzájuk köti napi munkája, a közös sors — de a szeretet krisztusi parancsa is! Naponként szembekerül tehát azzal a kérdéssel: hogyan viszonyuljon más erkölcsi elveket követő embertársaihoz, a nemkeresztyén társadalomhoz ? 2. Először is azt kell meglátnunk: Isten maga helyezett bele ebbe a „világias világba” két hatalmas erőt a bűnbeesés következményeinek, az erkölcsi romlásnak és a gonosz erőknek, teljes fe- lülkerekedése ellen, az emberi élet és erkölcsi rend segítésére. Az egyik ilyen erő a világi törvény és jog rendje a társadalomban. Az állam törvény- és jogrendje Isten rejtett gondviselésének egyik útja. Ezzel védi az életet a megöléstől, a családot a felbomlástól, a munka jogát és méltó jutalmát, a becsületet, a betegek és gyengék érdekét az erősek önzése ellen. Viszont bünteti a társadalom és az egyes ember életét károsító, nyilvánvaló vétkeket. Az államnak és jogrendjének ilyen funkciója Pál apostol szerint ezért Istentől rendelt szolgálat (Rm 13, 1—7). A törvények és jogrend tiszteletben- tartása — még nemkeresztyén állami felsőbbség esetén is — így válik magától értetődő keresztyén erkölcsi kötelességgé. A másik hatalmas erő a gonosz indulatok és tettek fé- kentartására az ún. „szívbeírt erkölcsi törvény”. Isten a teremtéskor maga véste be szívünk mélyére az erkölcsi jónak a Tízparancsolat követeléseivel egyező alaptörvényeit, melyeket még a bűneset sem tudott teljesen elhomályosítani (Rm 1, 32; 2, 14—15). Ez a magyarázata annak, hogy nemcsak keresztyén erkölcs van, hanem „természetes erkölcsi érzék és akarat” is! Ezért találhatók meg a szülőtisztelet és hivatáshűség, az emberiesség és önfeláldozás a keresztyénsé- gen kívül is a világban. A tudománynak, egy nép és az egész emberiség haladásának éppúgy vannak hősei, mint vértanúi is. Ez a „világi erkölcs" tehát a szívünkbe írt, természetes erkölcsi érzék és a természetes akarat gyümölcse. Közös emberi tulajdon mindenütt a világban. Nélküle egyetlen napig sem állhatna fenn ez a világ, de az egyház sem; mert a bűn és önzés romboló erői szétszaggatnának minden emberi közösséget, lehetetlenné tennék az életet. Anélkül, hogy elhomályosítanánk a keresztyén és nemkeresztyén erkölcsi normák közötti különbségeket, nagyon is távol kell tartanunk ezért magunktól minden „keresztyén felsőbbrendűségi érzést” és minden belső lekicsinylést ez iránt a természetes, világi erkölcsiség iránt. 3. Jogos ezek után a kérdés: miben különbözik hát, miben van a keresztyén erkölcs sajátossága? A keresztyén erkölcs forrása a Krisztusban megigazult bűnös hálája a bűnbocsátó-megigazítá Isten iránt. Ez így talán túlságosan tömör „teológiai kijelentés”. Próbáljuk hát kissé felbontani! Először is: a keresztyén erkölcs eredete, végső alapja mindig Isten! Bűnösségünk átélésében, Isten szent törvénye alatt. Megiga- zulás-hitünkben, a Krisztusban felénk hajló isteni szeretet alatt. Ennek az erkölcsnek végső mozgatórugója a hála teremtő, gondviselő, megváltó és megszentelő Istenünk iránt. Másodszor: a keresztyén erkölcs iránya is mindig Isten, de a felebarátomon át! Istent szeretni annyi, mint szeretni Isten minden gyermekét, Krisztus minden embertestvérét, minden embert különbség nélkül! (1 Jn 4, 12). Harmadszor: ennek a keresztyén erkölcsnek a fö törvénye Krisztusnak életét is értünk áldozó, teljes szerete- te. A Bibliában külön neve van ennek az isteni szeretetnek: agapé. összefoglalva: a keresztyén erkölcsiség forrása nem csupán a természetes erkölcsi érzék és akaraterő, hanem az Isten szeretetétől átjárt emberiesség. A Krisztusban megújult és a Szentiélektől megszentelt emberiesség. 4. Az következik-e mindebből, hogy a világi és keresztyén erkölcsiség alapjainak, belső indítórugóinak ez a különbsége mostmár a gyakorlati cselekvés területén is elválasztja és szembeállítja őket? Távolról sen^.-Ha egy gyermeket látnak ‘ rohanni autó útjában, keresztyén és nemkeresztyén gondolkodás nélkül hajolnak le hozzá, és rántják félre a halálos veszély elől. Ha egy megáradt folyó pusztulással fenyegeti családi otthonok ezreit, keresztyén és nemkeresztyén együtt, egymás mellett küzdenek a gáton. Mérlegelik-e, hogy milyen belső indításra cselekszenek? Ott nem. Ott az a fon-r tos, hogy cselekedjenek! Ha az erkölcsiség védögáU jai átszakadnának, veszélybe kerülnek keresztyén és nemkeresztyén egyformán: család, nép, társadalom, sőt — az atomkorszakban — az emberiség léte is. Olyan korban élünk, amikor a keresztyén- ségnek és a nemkeresztyén világnak széles területen, sok közös ügyben együtt kell küzdenie a gáton, az emberi életet, társadalmat romboló felelőtlen önzés és erkölcsi nihilizmus ellen — a családért, a társadalomért, egy egész nép javáért, sőt az emberiség közös nagy otthonáért, egész lakott földünk védelmében is. Nekünk, keresztyéneknek — hitünket megvallva, Isten iránti szeretetünk indítására — ott a helyünk egyrészt a világméretű, nagy emberi küzdelemben az életért, a kenyérért, a szociális igazságosságért; de másfelől a „mindennapok harcában”, nemke- vésbé nehéz harcában is az önzés, az erkölcsi gátlástalanság és felelőtlenség ellen. Együtt minden jóakaratú emberrel, akik ugyanezt cselekszik a világi erkölcs indítására. S közben talán az is megvilágosodik majd előttünk, hogy ez szorosan hozzátartozik ahhoz, amit az apostol az „élet istentiszteletének” nevez — és ez a legjobb út arra is, hogy Krisztus szeretetének hűséges tanúi legyünk egy „világias világban”. A nemzeti egységért Az egészséges vallásosságú hivő nyitott szemmel él a világban. A világot és mindazt, ami a világon van, Isten teremtette. Ha a bűn meg is rontotta az embert, a világ továbbra is Isten szeretetének a középpontja. Jézus Krisztust is azért küldte a golgotái keresztre, mert szereti a világot. Nekünk magyarországi keresztyéneknek különösen fontosnak kell tartanunk mindazt, ami hazánkban, népünk körében történik. Ebben az esztendőben máris igen jelentős országos események történtek. A múlt hónapban a költségvetést tárgyaló országgyűlés állt a közérdeklődés előterében. Most szinte ugyanolyan figyelem veszi körül a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a napokban lezajlott tárgyalásait. Hiszen a Hazafias Népfrontban úgyszólván mindannyian benne vagyunk, mert a legkisebb faluban is vannak a Népfrontnak lelkes helyi bizottságai. Az Országos Tanácsban mindenféle foglalkozású, hazáját és népét szerető ember képviselve van: parasztok és munkások, értelmiségiek, pártemberek, pártonkí- vüliek és papok is. A mi lelkészeink is mindenütt részt vesznek a Hazafias Népfront nagy jelentőségű munkájában. A mostani országos tanácskozást fokozott felelősség, őszinteség és nyíltság jellemezte. A szabadság levegője hatotta át. Egyetemi tanárok és falusi parasztemberek egyformán elmondták, ami a szívükön volt. Lelkesedtek a Népfront jó munkájáért, de elmondták a tapasztalt hiányosságokat is. Mindenki úgy beszélt, ahogy tudott. „Olyan kalappal köszönt, amilyen van neki.” Különösen szívesen hallgattuk a falusi küldöttek ízes, világos és gyakran szellemesen eredeti felszólalásait. A Népfront-munka nevelő hatása ezen a téren is felbecsülhetetlen. Megtudtuk, hogy falun nem mindig azok a gyűlések a legsikerültebbek, amelyeket hivatalosan, mint bizottság tartanak, hanem gyakran azok, amikor például az árokparton ülve alkalmilag beszélik meg az őket érdeklő problémákat, hazánk s a világbéke kérdéseit is. Az volt az embernek a benyomása, hogy hazánkban a nemzeti egység már nemcsak ideális követelmény, hanem történelmi valóság. Eljutottunk végre odáig, hogy minden problémánkat együtt tudjuk szemügyre venni, s feladatainkat is közösen tudjuk kitűzni és teljesíteni. A munkaerkölcsről, a nevelésről, az ifjúságról, a takarékosságról, a felelősségről, egymás segítéséről bőven esett szó. Itt is jó volt látni, hoyg a magasabb rendű erkölcsi szempontok nemcsak a közéleti kritikának az alapját szolgáltatják, hanem a jövendő célkitűzéseit is meghatározzák. Minden ország talpköve és támasza a tiszta erkölcs — hangoztatták a régiek. Ennek az igazságnak a rohamos érvényesülése hatalmas erővel segíti elő népünk egységes, értelmes életközösséggé formálódását. A másokat lenéző, soviniszta szocializmusnak nyoma sincs abban a hazafiasságban, amely a Népfront-mozgalmat áthatja. Nincs annak helye sehol sem, egyházunkban sem. Az igazi, felelős hazafiasság közeli rokonságban van a tiszta felebaráti szeretettel, melyre szent vallásunk hívogat és nevel. Az egyetemes emberi szolidaritás jutott kifejezésre abban a felháborodásban is, mellyel a Hazafias Népfront megbélyegezte az észak-vietnámi bombázásokat és követelte a délkelet-ázsiai béke helyreállítását. Az egyik szónok megemlítette, hogy némelyek szerint szalmaláng természetű nép vagyunk: a felszabadulás után pár évig bámulatos hősiességgel takarítottuk el a romokat és építettük újjá az országot. Most meg mintha hiányoznék belőlünk a cselekvő lelkesedés. Pedig a látszólag szürke mindennapok kitartó, békés munkájában kell igazán örömünket lelnünk. Munkával és becsülettel a hazáért, népünk s a jóakaratú emberiség békéjéért! Ez a gondolat és meggyőződés az a legfőbb lelki feltétel, mely biztosítja népünk fáradozásainak sikerét. A Népfront helyi bizottságait is mindenütt ez a lelkűiét hassa át: az igazi építő hazafiasság. Dr. Nagy Gyula Tudtam, hogy az élet tiszteletének etikája elismerésre talál, mert haladást jelent s ehhez az etikához csatlakoznia kell. Azt hittem azonban, hogy ez csak halálom után következik el. Sose hittem, hogy megélem. Így volt hát jó, ahogyan történt. A. Schweitzer A svéd evangélikus egyház életéből A á
