Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-02-21 / 8. szám

A te szíved melyik a négy közül? Lukács 8,4—15 Vetés alá el kell készíteni a talajt. Ez természetes. Mun­kánk azonban mindig rányomja bélyegét a megművelt földre is. Amilyen a munka, olyan lesz az elkészített talaj. Ha útkeményre összetaposott szántóföldet látsz, s rajta szétzúzott vetőmagot, érzed,közömbösség és hanyagság kísérte azt a munkát. A sziklás, vetőmag számára alkalmatlan talaj a hozzá­értés, a bölcsesség és a megfontoltság hiányáról beszél. Ha gyomos marad a talaj, az azt mutatja, hogy kapkodva, felületesen művelték. így a vetés eleve sikertelen lesz. A jól megművelt talaj a körültekintő, bölcs munka örö­mével tölt el. Abban gyönyörködni tudsz. Igaz, Jézus nem a földműves felelősségéről beszél példá­zatában. Azt emeli ki, ahogyan a négyféle talaj fogadja a ga­bonaszemet, mert az emberi szívek is ezekhez hasonlóan fo­gadják az Isten igéjét A keményre taposott út közönye, a sziklás talaj gyorsan hevülő megfontolatlansága, a gyomos talaj aggodalmaskodó, problémáktól szabadulni nem tudó sikertelensége, a jól művelt talaj céltudatos munkája és öröme, mind-mind jellemző vonása az Isten igéjét hallgató emberi szíveknek. Isten gazdagon hinti igéjének a magvát. Még az űtkemény szívekre is hull belőle. Mégis, érzed, hogy nem mindegy, hogyan készíted szíved talaját ennek az áldott vetésnek a befogadására? A vetés mindig a termés reménységében történik. Isten is azért hirdetteti igéjét, hogy annak eredménye, termése le­gyen. Megtartása által emberi életek újuljanak meg. Ha Isten igéje termést hozni képtelen talajra talál szí­vedben, rosszul készültél annak befogadására, s megszegé- nyítetted magadat. Amelyik szívben pedig gyökeret ver és termést érlel az Isten igéje, azt egyre gazdagabbá teszi a gyü­mölcstermés öröme. Magyar László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. február 21-én Deák tér de. 9. Curv) dr. Kékén András de. 11. (urv) D. Káldy Zoltán du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. (urv) Szirmai Zoltán de. 11. (urv) Szirmai Zol­tán du. 5. Szeretetvendégség: Vá- rady Lajos Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 27/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán ú. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6. ifj. Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Vajda Péter ú. de. fél 12. ifj. Hegedűs Lajos Zugló de. 11. (urv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat ú. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán ú. de. fél 10. Káposzta Lajos tJjpest de. 10. Blázy Lajos Pest­erzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kür­tösi Kálmán Rákospalota Máv Telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 10. (német) dr. Joo Sándor de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10 (úrv.) Fíilöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. dr. Fabiny Tibor de. 11. Fehér Károly du. fél 7. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (urv) Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — HOFFMANN (Carl) rövid ke- reszthúros bécsi zongora jó^- álla­potban olcsón eladó. Cím a kiadó- hivatalban. — BUNDÁK átszabása, prémezé- sek, szőrmekucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u 1. udvarban. — HARMONIUM javítás, romos felújítása, zongora hangolás, javí­tás. Vidékre utazom. Pokomy Ka­roly Bp. IV. Újpest, Rózsa u. 59. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 KiaSóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 10 000 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.0685/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÍREK — Hatvanad vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A va­sárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 12, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Lukács 8, 4—15; a délutáni istentisztele­ten az igehirdetés alapigéje: Zsid 2, 1—4. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 28-án, vasárnap reg­gel Jél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet: DETRE LÁSZLÓ esperes. — A BUDAPEST-FASORI GYÜLEKEZETBEN február 21-én, vasárnap délután szere- tetvendégséget tartanak Vá- rady Lajos budai esperes szol­gálatával. — HALÁLOZÁS. Antus Já­nos felsőpetényi presbiter életének 69., szolgálatának 33. évében hosszú szenvedés után az Urban elhunyt. Temetése február 7-én volt. „Jól vagyon jó és hű szolgám...” (Mt 25,21.) ■— Tetszett az élet és halál Urának, hogy magához szólí­totta Horváth János 73 éves acsádi lakost, aki érdemes és köztiszteletben álló tagja volt a gyülekezetnek Temetése február 9-én volt Acsádon. „Kezedre bízom lelkemet, Te váltottál meg engemet, Ö Uram, hűséges Istenem.” — AZ ORSZÁGOS BEKE- TANÄCS ÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT február 9-én bé­kegyűlést rendezett a Györ- Sopron megyei evangélikus és református lelkészek számára. Előadást tartott Groó Gyula dékán „A protestáns egyhá­zak békeszolgálata a világban és itthon” címen. — MISKOLCON február 7-én, vasárnap g> ülekezeti szeretetvendégséget tartottak. Délelőtt igehirdetéssel, dél­után előadással Koren Emil esperes szolgált. A gyülekezet két énekkara s a Ferenczy- testvérek énekeltek. Ausztriai lelkészek világi kitüntetése Az Osztrák Rádió nemrég ünnepelte fennállásának 40 éves jubileumát. Ebből az al­kalomból két evangélikus lel­készt is kitüntetett. Georg Traar bécsi és Gerhard Gla- wischnig villachi szuperinten­denseket emlékplakettel tün­tették ki a bécsi rádió körül végzett jószolgálataikért. — G. Traar evangélikus szuper­intendens egyébként régóta aktív munkatársa a Prágai Keresztyén Békekonferenciá­nak is. A Prágai Keresztyén Békekonferencia HÉTRŐL—HÉTRE Isten igéjének fényében Zsid. 4, 12—13. Az örök ember tulajdonságai közé tartozik, hogy szép és jó cselekedeteit szereti a nyilvánosság előtt véghezvinni. Ugyanakkor az általa is kétes értékűnek minősített tetteit sze­reti titokban tartani. Isten igéje a keresztyének tudomására hozza, hogy jó cse­lekedetei éppen úgy Isten igéjének fényében vannak, mint botlásai, mulasztásai és bűnei. Az igeszakasz három dologra hívja fel figyelmünket: Isten igéje megvilágítja bűneinket. Jó, ha ezzel mindig tisztában vagyunk. Nem azért, hogy csupán a leleplezéstől, a felfedéstől való félelem tartson vissza minket a bűnöktől, ha­nem, hogy tisztában legyünk azzal, hogy Isten tekintete min­dig végigkíséri az életünket. A keresztyén ember életére mindig fény esik. Az ige fénye pedig bevilágítja életünk legelrejtettebb zugait is. Hiába pró­báljuk takargatni életünk egy-egy foltját, hibáját és bűnét, hiába próbáljuk életünk egy-egy kudarcát jó mélyen a szi­vünkbe zárni. Minden rejtegetésünk, titkolódzásunk az ige fényébe kerül. Nem mondhatunk mást az ige fényében, csak őzt, hogy bűnösök vagyunk, s csak Isten irgalma segíthet rajtunk. Isten igéje megvilágítja a Szabadítót, Jézus Krisztust. Bűneink megvilágítása után Isten igéjének fénye Jézus Krisz­tusra esik. Arra a Jézus Krisztusra, aki az emberért, a bűnös emberért jött el erre a világra. Az ige fénye arra a Jézus Krisztusra hull, aki értünk született, értünk szenvedett, értünk halt kereszthalált, értünk támadott föl, értünk ment föl a mennybe, értünk küldte el a Szentleiket. Isten igéjének fényében előttünk áll a Megváltó, a Sza-. badító, az Egyszülött Fiú. Isten igéje megvilágítja a megváltás útját. Ez az út pedig nem más a Szentírás tanítása szerint, mint a bűnbánat, a Jé* zus Krisztusban való hit és a felebarát iránti szeretet útja, Erre az útra esik az ige fénye vasárnapról-vasárnapra s min* den igeolvasás alkalmával. Ezen az úton akarja járatni Isten Tanulmányi Bizottsága február 17—19-ig tartja első ülését Prágában, amelyen az 5 tanulmányi bizottság ezévi munkáját tárgyalja meg az elnökökből és! titkárokból alakított Bizott­ság. A Tanulmányi Bizottság ülésével egyidőben ülésezik Prá­gában a Nemzetközi Titkárság is. Mindkét ülésen DR. PALFY MIKLÓS képviseli a magyar protestantizmust, mint a nemzet­közi kérdésekkel foglalkozó II. számú bizottság titkára és egy­úttal a betegsége miatt akadályozott TÖTH KAROLY nemzet­közi titkárt is helyettesíti. Dr. Pálfy Miklós professzor f. hó 15-én elutazott Prágába. Bodil Koch az NDK elismertetéséért A dán egyházügyi minisz­ter, Bodil Koch asszony, elő­adást tartott az aarhusi egyetem hallgatói előtt. Elő­adásában síkraszállt a Német Demokratikus Köztársaság el­ismertetéséért. Az NDK fenn­állása tényének közjogi elis­merése — mondotta — hozzá­járulna a Kelet—Nyugat kö­zött fennálló feszültség to­vábbi enyhüléséhez. A svájci atomfegyverkezés ellen indított mozgalom lapja viszont Nyugat-Németország atomfegyverekkel való fel­fegyverzése ellen tiltakozik. „Kiszámíthatatlan veszélyt je­lent, ha egy szomszédai iránt területi igénnyel fellépő or­szág — a Német Szövetségi Köztársaság — atomfegyve­rekhez jut — írja a lap. A többoldalú atomfelszerelés még nehezebbé teszi a német kérdés megoldását és feltar­tóztatja a Kelet—Nyugat kö­zötti politikai enyhülés előre­haladását. Niemöller egy február 3-án Essenben tartott előadásában beszámolt azokról a látogatá­sairól, amelyeket mint az Egy­házak Világtanácsának egyik elnöke tett az utóbbi időben Angliában, az USA-ban és Afrikában. Többek között ezt mondta: „Egyetlen embert se találtam múlt év folyamán Amerikában, aki hitt volna a Nyugatnémet Szövetségi Köz­társaság békeszándékában. Hasonló megnyilatkozásokkal találkoztam Angliában és Af­rikában is.” Kifogásolta, hogy miért teszik lehetetlenné Nyu- gat-Németországban a népsza­vazást a lefegyverezés és a két ország egyesítése ügyében. a keresztyéneket. Harkányi László NAPRÓL—NAPRA VASÄRNAP: V. MÓZES 32,29; JÁNOS 1.5. — A sűrű kö4 nem, vagy csak nagyon nehezen engedi át az életet adó nap- fényt. Az emberi bűnök sokasága is így „viselkedik’’ a világ Világosságával szemben. II. Korintus 11,21—12,9; Zsoltárok 44, 2—9. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 150,1—2; ROMA 11,36. — A múlt, a jelen és a jövő egyaránt Istentől van. „őtÁLé,- őáltala és öreá nézve van minden, övé a dicsőség mindörökké!” Máté 13, 10—17; Lukács 12,13—21. KEDD: ÉZSAIÁS 56.7; JÁNOS 4,23. — „Házam imád-ág házának monda tik minden népek számára.” Temploma ink. , u.c ne csak a neve legyen az, hanem annak a helye is életünkben': Márk 11.15—19.27.33; Lukács 12,22—34. SZERDA: ÉZSAIÁS 50.6; JÁNOS 7,7. — Nem csak száj­jal lehet bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, hanem élettel is! Ez az utóbbi a nehezebb. Márk 6,1—6; Lukács 12,35—48; CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIÁS 1,16; I. JÁNOS 3,3. — Ahhoz, hogy életünkkel tegyünk bizonyságot Jézus Krisztusról, éle­tünknek és magatartásunknak alapjaiban kell megváltoznia, „Mosódjatok és tisztuljatok meg!’’ Márk 4,26—29; Lukács 12, 49—59. PÉNTEK: ÉZSAIÁS 33,15—16; JÁNOS 12,23 — A keresz­tyén életnek két jellemzője van: igazságban járás és egyenes beszéd. Ha valamelyik hiányzik a kettő közül, akkor életünk megszűnt keresztyén élet lenni. I. Korintus 2,1—5; Lukács 13,1—9. SZOMBAT:'JOZSUÉ 1,8; II. TIMOTEUS 3,14. — „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádból, hanem gondol­kodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van. abban.” Zsidók 6,1—8; Lukács 13, 10—17. Káposzta Lajos A SZÜKSÉGKERESZTELÉS Elmeséli egy hatéves fiú Az én papám pap és a mamám az ő fele­sége. Mi hárman vagyunk testvérek és mind a hárman a papámnak és a mamámnak va­gyunk a gyerekei. Itt vagyok én, aki a legidősebb, hatéves. Még nem tudok olvasni, mert nem járok is­kolába. Papa azt mondta, hogy a padok na­gyobbak, mint én, majd ha kisebbek lesznek, akkor mehetek iskolába. De mindent meg­figyelek, ami körülöttem lejátszódik és meg­jegyzem magamnak. Azután itt van az öcsém, aki éppen olyan jó gyerek, mint én és négy­éves. Amikor mondok neki valamit, mindig megcsinálja, mert ami a nagyoktól jön, annak készségesen engedelmeskedik. Biztosan jó ál­lampolgár lesz belőle. Azután van egy test­vérkénk is, ő azonban csak kislány. Szép kis ágya van, meg egy modern bölcsője, ami csak egy vesszőkosár, amit egy bizonyos Mózes bá­csiról neveztek el. A testvérkénk csak eszik, alszik és sír és biztosan még nem is tudja, hogy mi hárman testvérek vagyunk. Egyszer éppen ebédelni kezdtünk, amikor papa az asztalhoz ült s a kezében levelet tar­tott. Azt mondta: „Mamikám, a Jani és a Hilda végre írtak. Ugyan töröld meg gyorsan a fé­nyes orrodat!” (Ezt persze az öcsémnek mond­ta, de én is megtöröltem a magamét, mert nem akartam, hogy elküldjenek az asztaltól, mert nagyon érdekelt, hogy mit írtak.) A pa­pa: „A kórház még mindig tele van, Janinak sok a dolga, de mind a ketten remélik, hogy 2—3 hét múlva hozzánk jöhetnek. Ezért a keresztelést halasszuk későbbre, hiszen olyan boldogok, hogy ők lesznek a kis Kriszta ke- resztszülei.” Mama nagyon levert lett. „Pedig az embe­rek össze-vissza beszélnek. Kriszta már négy­hónapos, régen meg kellett volna keresztelni. Azt mondogatják, hogy mi modernisták va­gyunk, pedig az egyház ereje a konzervativiz­mus, a régi szép szokások. Az egyik Jehova tanúja meg azt terjesztgeti, hogy mi nem is akarjuk megkereszteltetni a kicsikét s hagy­juk, hogy pogány maradjon ...” Mélyet só­hajtott. Nagy gonddal mentem a gyerekszobába, öcsém ugyanúgy ballagott utánam. „Segíte­nünk kell a szüleinken” — mondtam én. „Krisztát meg kell keresztelni”. Az öcsém ra­gyogó, de buta képet vágott. „De ahhoz egy papra van szükségünk — mondta ö — talán kérjük meg a katolikus papot...” Csak rá­néztem lenézően. „Mit beszélsz? Az úgyse érti meg, mert már öreg és neki egyetlen gyereke sincsen.. Csöndesen gondolkodtunk. Végül eldöntöt­tem. „Mi kereszteljük meg Krisztát!” — „M i ?” — kérdezte öcsém csodálkozva. „Nem m i. hanem é n” — javítottam ki magamat. „Te még kicsi vagy ahhoz, de azért majd segít­hetsz.” — „De te nem vagy pap” — kezdte megint a kételkedést, mint egy jól megfize­tett ellenzéki, akinek éppen az tetszik, amit vitat. „Mi az hogy — folytattam én —, föl­veszem a papa Luther-kabátját és akkor én is olyan vagyok, mint egy pap!” — „A Luther-kabáttól leszel te pap?” — kérdezte tovább. „Hát persze, a papa is csak akkor pap, ha felveszi. Amikor a kertbe megy dol­gozni, akkor nincs rajta, akkor nem is pap. hanem kertész, nem igaz?” Bólintott, mert ezzel a logikával meg volt elégedve. De én tovább magyaráztam: „Ha meg a mamának segít a konyhában, vagy megteríti az asz­talt ...” — „Akkor meg pincér...” — vélte az öcsém. Ezzel az állítást meg a kételkedést egyen­súlyba hoztuk, öcsém azonban csak folytatta. „Mi kell még a kereszteléshez? — Mire én: „Természetesen víz. De kancsónk nincsen ... No, a kis sárga locsolókanna is jó lesz.” Erre az öcsém: „Na és kell még az a fekete könyv, amit a papa minden vasárnap olyan idege­sen szokott keresni istentisztelet előtt.” Most azután nagyra nőttem. „Ja, te az Ágendát gondolod?! Azt keresi mindig és ott is van az íróasztalán, csak a mama egyszer az asztal bal oldalára, máskor a jobb oldalára teszi ta­karításnál ... Más már nem is kell, hát ak­kor most rajta...” Mégis két egész napot várnunk kellett. Akkor estefelé a papa és a mama elmentek az asszonykörbe. Mamának kellett egy kis előadást tartani arról, hogy „Hogyan neveljük gyermekeinket a modern világban?”. Persze a papa írta meg az előadást. Nagymama tel­jes nyugalommal ült a szobájában, mert mi ketten olyan rendesek voltunk, mint az an­gyalkák az égben. Kriszta is aludt a Mózes bácsi kosarában. A Luther-kabátot kivettem a szekrényből, öcsém a locsolókannát hozta. Pár csöpp víz a parkettra csöppent, de ez kicsiség volt ahhoz képest, amire mi készültünk. Felvettem a ka­bátot, persze nagyon nagy volt, mindig vi­gyáznom kellett, hogy ki ne essem belőle. Ak­kor küldtem öcsémet az Ágendáért s köny- nyebben megtalálta, mint a papa szokta. Ak­kor meg kiderült, hogy nem vagyok elég nagy, ezért öcsém hozott egy sámlit és arra álltam fel, de rém nehéz volt, hol erre, hol arra billegtem. De ez is ment s akkor mond­tam az öcsémnek, hogy nyissa ki az Ágendát és tartsa előttem, mintha onnan olvasnám. Lehet, hogy fordítva tartotta, de az nem baj, mert úgysem tudok olvasni. Azután mégis félre kellett tenni az Ágendát, mert még nem volt a kezemben a locsolókanna. Amíg ő ezt elintézte, egyszer csak azt kérdi: „Na és mit kell mondanod a keresztelésnél?” ... Majdnem leestem a sámliról. Hogy m i milyen buták vagyunk! Pedig ez a legfontosabb, m i meg egészen elfeledkeztünk róla! „Menj gyorsan a nagymamához' és kérdezd meg, de óvato­san ...” * ÁTJtam a sámlin és izzadtam. Hamar visszajött megelégedéssel. „Meg kell kérdezni a szülőktől a gyerek nevét és han­gosan el kell mondani” — mesélte. Nekem ez gyanús volt. „Te, nem felejtettél el sem­mit, amit a nagymama mondott?” — Először kicsit gondolkodott, majd azt mondta: „Le­het, hogy valamit elfelejtettem, de az bizto­san nem fontos”. — Erre megnyugodtam. Most már lehetett keresztelni. így mondtam: „Krisztát mi már tudjuk a nevedet a szüléidtől és azt is, hogy te vagy az egyetlen pogány a családban. Most megke­resztellek téged azért, hogy jó testvérek le­gyünk és hogy ne sírdogálj olyan sokat, mert akkor nem tudunk játszani és az emberek meg beszéljenek azt, amit akarnak ...” „Ámen!” — mondta az öcsém. A locsolókan­nából vizet öntöttem a Kriszta fejére, de ki­csit többet, mint kellett volna, még se ébredt fel, hanem aludt csendesen tovább. Látszott, hogy szavaim máris jót tettek. Ezzel készen is voltunk és mindent szépen a helyére tet­tünk. Két héttel később Jani bácsi és Hilda néni is eljöttek és akkor volt a keresztelés a temp­lomban. Persze ott voltunk mindannyian, éti is, meg az öcsém is, de csak mi ketten tud­tuk, hogy az egész teljesen fölösleges volU mert Kriszta már régen nem volt pogány .«• Várady Lajos A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents