Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-02-14 / 7. szám
Jóságos az Isten Mt 20, 1—16.. Jézusnak ez a példázata azoknak a keresztyéneknek szól, akik meghallották az Isten munkába hívó szavát és azt engedelmesen el is fogadták. A példázatbeli gazda Isten, aki királyi hatalmánál és jóságánál fogva akkor állít munkába embereket szőlőskertjében, amikor jónak látja. Akik, mint Jézus tanítványai, meghallották és elfogadták a munkába hívó szót, nem élhetnek tétlenül, ölhetett kezekkel, hanem hűségesen munkálkodniuk kell. Ez a munka szolgálat, melynek mozgatórugója Isten jósága, az emberhez lehajló szeretete. Szolgálat az egyházban, a gyülekezetben, a családi otthonban. Hűséges és becsületes szolgálat földi hivatásunkban: irodában, iskolában, gyárban, szántóföldön és bármely más munkahelyen, önzetlen szolgálat népünk és hazánk boldogulásáért és a világ békéjének megőrzéséért. Isten királyi hatálmánál és jóságánál fogva megadja a munkásoknak a „bérét”. Igaz, nem az emberi jog és számítás szerinti bért. Az Ö „bérezésének” alapja nem az elvégzett munkateljesítmény, nem is órabér, hanem az ő határtalan jósága és szeretete! A kora reggeltől késő estig dolgozóknak sem adott többet, mint az alig egy órát dolgozóknak. Mert a magáéval azt tesz, amit akar. Ember nem befolyásolhatja Öt szabad elhatározásában és cselekvésében. Nála nincs kivételezés! Előtte minden ember egyforma: kegyelmére szoruló bűnös! Igen, határtalan jósága és szeretete alapján kivételezés nélkül „bérként” mindazoknak, akik meghallják és elfogadják a szőlőskertjébe, országába hívást, az örök életet adja. Jézusnak ez a példázata tanítson bennüket arra, hogy mi nem rendelkezhetünk Istenünkkel, sem az ő tulajdonával! Tanítson meg arra, hogy Előtte hiábavalónak bizonyul minden emberi számítgatás és okoskodás, hiábavaló minden vélt érdem, hiábavaló minden zúgolódás és keserűség! S végül: tanítson meg arra, hogy Isten az örök élet ajándékát nem emberi számítgatás, okoskodás, elképzelés, érdem, erőfeszítés alapján adja nékünk, hanem kizárólag jóságából, szeretetéből. Bachát István ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. február 14-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szeretetvendégség; dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. ifj. Hegedűs Lajos du. 6. ifj Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség; Muncz Frigyes Utász u. de. ti. Vajda Péter u. de fél 12. Veöre- ös Imre Zugló de. 11 Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út. de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos. Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget. de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos, de. 11. Várady Lajos, este 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, este fél 7. Csengődy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Uzon László. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Vennék 200 forintért Jókarban levő Kapi-korálkönyvet. Evangélikus Lelkészi Hivatal, Gödöllő. Bundák átszabása, prémezé- se, szőrmekucsmák Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. udvarban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vni., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 10 000 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,__ Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.0551/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÍREK — Hetvened vasárnapján az oltártérítő színe zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet ol- tári igéje 1 Kor 9, 24—27; az igehirdetés alapigéje: Mt 20, 1—16; a délutáni istentiszteleten az igehirdetés alapigéje; 2 Tim 1, 3—7. — HALÁLOZÁS. Az élet és halál Ura hosszas szenvedés után magához hívta 72 éves korában dr. Csányi Józsefet, aki majdnem 40 évig volt Tápiószele körzeti orvosa és egyházunk presbitere. Temetése január 17-én volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Az igaznak emlékezete áldott.” — Szép nagy szolgálati lakást kap zöld övezeti családiházban, kertes házmesteri teendőkért, szorgalmas, megbízható, józanéletű, otthon tartózkodó család. Leveleket „Nyugodt otthon” jeligére a kiadóhivatalba kérek. SZÜLETÉS. Ifj. Keve László András okleveles villamossági gépészmérnök és hitvese, Bu- dapest-Zugló-i egyházközségünk hűséges hívei és templomépítésének áldozatkész támogatói házasságát Isten elsőszülött gyermekkel áldotta meg, ki a keresztségben Etelka Zsuzsika nevet kapott. Isten áldása legyen az újszülöttön és szülein! — Deli Wolfgang letzingeni (NDK) lelkész szeretettel vendégül lát egy magyar lelkész-házaspárt, akik szabadságukat vadregényes hegyes vidéken szeretnék eltölteni. Letzingen Magdeburg közelében a Harz hegységben fekszik. Viszonzásul ő a feleségével a magyar lelkészcsaládnál venné igénybe a vendégszeretetet. Szóba jöhet a Balaton környéke és hegyvidék. Megkereséseket továbbít Smid Lehel vallástanító lelkész Nyíregyháza, Szarvas u. 38. Mi a leendő? A keresztyén szeretetszolgálat útkeresésére mutatnak azok az egyházi napok, amelyeket a finn egyház tartott január elején Tamperében. A napok központi témája ez volt: „Legyetek irgalmasok egymáshoz.” Jelentős felismerésnek tartjuk, hogy amikor azzal foglalkoznak, hogy a Krisztusról szóló evangélium hogyan tud helyet találni ebben a korban, éppen ebben a felszólításban jelölik meg esz- mélkedésük irányát. Ez a felszólító üzenet magának az egyháznak szólóan, súlyos mondanivalót tartalmazott, mert — amint az egyik finn egyházi újságból idézzük — „a belső ellentétek az egyházban az utóbbi években néha olyan formákat öltöttek, amelyek akadályozták a kegyelem evangéliumi üzenetét”. Egyik, előadójuk szellemesen idézte a régi finn mondást: „Vannak keresztyének, akikben az óember helyébe kifejlett fogakkal született meg az új ember.” Okunk van arra — mondotta Tapaninen püspök —, hogy mi keresztyének állandóan vizsgálat tárgyává tegyük a felfogásunkat Krisztusról és arról, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, ha egyáltalán érdekel az üdvösségünk, s ha törekszünk arra, hogy a világ higyjen. Simojoki érsek pedig megnyitó szavaiban a többi között ezeket mondotta: „Jézus küzdött azok ellen az emberek ellen, akik azt gondolták, hogy a szeretet ugyan fontos és hozzátartozik a kegyes ember életéhez, de fontosabb ennél a kegyességnek mint olyannak a gyakorlása. Jézus leleplezi az ilyen különleges kegyességet, amely veszélyezteti az ember kapcsolatát Istennel s ugyanakkor vétkezik embertársa ellen azzal, hogy az irgalmasság helyett kegyes terrort gyakorol. Az irgalmas samaritánus példázatában Jézus megtanított arra, hogy mit jelent könyörülni a másik emberen: legyetek használhatókká a másik ember számára, minden gátlás nélkül. A másik ember szüksége megmutatja, mi a teendő.” PL E. Ha elhatározza magát valaki a jó cselekvésre, nem szabad azt várnia, hogy az emberek ezért majd köveket hordanak el útjából, hanem sorsszerűnek tartsa, hogy útjába görgetik a köveket. Csak az az erő győzedelmeskedhetik, amely az akadályok, átélése közben tisztább és izmosabb lesz. Aki lázadozik, felőrlődik. A hullám nem önmagában létezik, hanem mindig az óceán hullámzásának részeként. Ezenképpen: sohasem akarom életemet magamnak megélni, hanem mindig annak az átélésében, ami körülöttem létezik. A. Schweitzer HÉTRŐL—HÉTRE Tiszta lelkiismerettel II. Tim. 1, 3—7. Heti igénket Pál apostol irta a szeretett tanítványnak és munkatársnak, Timoteusnak. Igénk első részében Pál apostol önmagáról ir. Azt írja saját magáról, hogy szolgálatában tiszta lelkiismerettel jár. Ezért hálát is ad Istennek. Milyen boldog ember az, aki elmondhatja, hogy munkájában, szolgálatában mindig szem előtt tartja a tiszta lelkiismeretet. Azok mondhatják ezt, akik munkájukat hűségesen végzik, akik csendes, hűséges életet élnek. Akik. otthonukban, munkahelyükön és mindenütt szem előtt tartják a becsületességet és tisztességet. Igénk második felében Pál apostol Timoteusról emlékezik meg. Mégpedig úgy emlékezik meg róla, mint kinek hite kép- mutatás nélkül való. Arról a Timoteusról van szó, akit az apostol az első listriai prédikációjával vezetett a keresztyén hitre, Akiről az atyafiak olyan elismerőleg szóltak. Timoteus Pálnak értékes szolgálatokat végzett. Ezért Pál őt nemcsak szeretett fiának mondja, hanem munkatársnak is. Ő az, aki Pált harmadik térítői útján elkíséri Calácián, Frigián át Efezusig. Sőt, egy ideig megosztja a fogságot Pállal Rómában. Ifjú kora dacára is mértékletes, úgyannyira, hogy Pál figyelmezteti őt egy kevés bor gyógyító hatására. Erről a Timoteusról mondja Pál, hogy hite képmutatás nélküli. Tehát nem „vizet prédikál és bort iszik”, hanem cselekedetei fedik, amit hitből mond. Timoteus hite nem hasonlított a farizeusok hitéhez, akik egyszerre képmutatóskodtak Isten és az emberek előtt. Valóban, ha valaki végiggondolja Timoteus szolgálatát, nem tud mást mondani, mint amit az apostol mondott: „Eszembe jutott a képmutatás nélkül való hited.” Ennek a képmutatás nélkül való hitnek előfeltétele az a nagy kincs, amellyel Timoteus rendelkezett: az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelke. Isten szerinti szolgálatunk nem könnyű, csak úgy tudjuk jól elvégezni, ha rendelkezünk a sze- retet és józanság erejével. Fülöp Dezső NAPRÓE—NAPRA VASÁRNAP: L MÓZES 50,20; FILIPPI 1,16—ÍS. — Kris*, tust hirdetni feladat, keresztyén feladat Krisztus a szeretet forrása, s Ót így is hirdessük: L Korintus 9,24—27; Zsoltárok 18,2—2A HÉTFŐ: JEREMIÁS 14.21-, I. KORINTUS 12,27. — Mi már sokszor és sokféleképpen átléptük a szövetségben „biztosított* jogokat és kötelességeket. Az, hogy ez a szövetség ma is megvan, az az Isten ajándéka. L Korintus 1,26—31; Lukács 10,38—42. KEDD; JEREMIÁS 23,3; JÁNOS 1131—52. — Az emberi élőt a közösségben éri ei teljességét A szétszórtság mindig gyengülést jelent. Jézus azért is meghalt hogy „összegyűjtse Isten elszéledt gyermekeit”; Filippi 1,27—30; Lukács 13,1—13; SZERDA; EZÉKIEL 20,7; L JÁNOS 2,16. — A szem sokszor többet kíván, mint amennyire szükségünk van. Ez pedig a bálványimádáshoz vezethet Bálvány az, amit Isten helyett istenként tisztelünk. Róma 3,21—28; Lukács 11,14—28; CSÜTÖRTÖK: EL MÖZES 19,4; EFEZUS 2,13. — A közös nevezőre hozott törteket lehet csak összeadni. Az emberiség inkább különböző nevezőjű törtek sokasága. L Korintus 3,5—9; Lukács 11,29—36; PÉNTEK; ZSOLTÁROK 130,3; RÓMA 5,20. —■ Jézus Krrssv tus azért halt meg, hogy eltörölje azt ami megakadályozza az egységrejutás „műveletét”; Közös nevezőre hoz! Máté 10,40—» 42; Lukács 11,37—54. SZOMBAT: L SÁMUEL t&i JAKÁS SS. — bűnei intett elesetté válik, anrnak van reménye arra, hogy nem marad ebben a szegénységben, mert az Isten kiemel innét hogy meggazdagítson és országa örökösévé tegyen. Lukács Tú>—10; Lakács 124—42. Káposzta Lajos — Jó reggelt kívánok! — köszönt be Erzsi néni a küszöbről. Aztán lerázta magáról, színes nagykendőjéről a csillogó havat. Majd leült a konyhában és kezdett kirakodni a kosarából. Édesanya ott állt előtte <. és egymás után vette el tőle a nagy kosár kikerülő kincseit: csattos üvegekben a tejet, a lapulevelekben meglapuló szép sárga vajat és bögrében a tehéntúrót. Aztán fölnézett és odaszólt az ácsorgó és nézelődő Péterkéhez: — Gyere csak közelebb! Neked is hoztam ám valamit. Péterke kíváncsian került közelebb és fölcsillanó szemmel szedte ölébe a neki külön sütött kis fehér cipót, vagy frissen sült pogácsát, meg azt a néhány piros almát, amit a kedves Erzsi néni készített neki. Édesanya ilyenkor lehajolt és megcsókolta Erzsi néni egészséges, jóságos piros arcát és azt mondta: — Jaj, drága Erzsi néni, hogy tudjuk nd ezt meghálálni?! — Nem kell ezt meghálálni — hiszen szerétéiből hoztam! Az uram is így akarta, az almákat ö tette a kosárba. Mialatt a két asszony egy pillanatig meg- indultan nézett egymás szemébe, Péterke maga előtt látta Gyula bácsit, akinek éppen ilyen piros az arca és éppen ilyen jóságos a szeme a nagy bajusza felett. így látta őt, amikor többször elkísérte hozzájuk Erzsi nénit. Péterke már harmadik iskoláját járta, amikor egy hideg kegyetlen őszi napon váratlan dolog történt vele. Tudta, hogy háború van. Szüleivel ő is nem egyszer rohant riadtan a kis csomagokkal a légoltalmi pincébe. De amikor nem is volt légitámadás, akkor is milyen sokszor látta sírni az édesanyját. Ilyenkor édesapa gyöngéden átölelte édesanyát, de ő látta, hogy az édesapa is sír. — Mi történik itt? Miért is van háború? — kérdezte magában. — Miért simák any- nyit az emberek?! Egy nap, amikor Erzsi néni újra bent járt náluk, váratlanul vakációra küldték. Édesanya és édesapa hosszan megcsókolták, magukhoz ölelték és útnak bocsátották: — Kisfiam, most elmégy Erzsi néniékhez vakációra. Tudod, annyi a bombázás, jobb lesz neked vidéken. Légy engedelmes, jó kisfiú! — Es az iskolával mi lesz? — kérdezte Péterke. — Majd pótolod kisfiam. Csak vigyázz magadra! A ruháid és a könyveid Erzsi néni kosarában vannak. Így került Péterke a Homoktanyára. Erzsi néni és Gyula bácsi otthonába. Másnap reggel a reggeli után Erzsi néni mindent megmutatott neki a házban. Aztán megsimogatta az arcát és ezt mondta: — Péterke, te okos kisfiú vagy, megérted, hogy szüleid nagyon féltenek és ezért nem szabad kimenned a házból, ne hogy meglásson valaki. Senkinek sem szabad tudni, hogy itt vagy. Sőt ha valaki idegen jön, akkor beszaladsz a kamrába és ott felmégy a kis padkára és megvárod, amíg érted jövünk. Ugye megígéred?! Péterke megígérte és sokszor sírva szaladt az emberek elöl. Ott fenn a kis padkán annyiszor keseredett meg a lelke: — Miért kell nekem bújkálnom? Miért nem lehetek otthon a szüleimnél? Mit csináltam én? Miért büntetnek engem?! De sok kis árva gyermeksírás kérdezte ugyanezt akkor, azon a borzalmas őszön. Hosszú hónapok rabsága után újra fordult egyet Péterke életútja. A dolog úgy kezdődött, hogy valaki a ház felé tartott és Péterke a szokott ijedt riadalommal rohant megint a kamra felé. Most azonban nem tartott soká rejtekhelyén a szívdobogása. Erzsi néni lehívta a padkáról és HÍDON szokatlan vidámsággal vitte kézenfogva a tiszta szobába. Péterke szíve nagyot dobbant: — Berta néni, a nagynénje állt a szobában. — Szervusz Péterke, érted jöttem. Most el- viszlek, vége van a háborúnak! — Hazamehetek? — sírta Péterke. — Haza — felelte — Berta néni. ’— Edesanyáék hogy vannak? — kérdezte a vonaton. Berta néni magához húzta Péterkét és mindent elmondott. Édesanyáról, édesapáról, akik messze idegenben meghaltak a haláltáborban ... Ekkor már Péternek kezdte nevezni Péterkét az élet. Berta néniék házában már a második otthon várta, mióta utoljára megcsókolták a szülei. Itt már szabadon élt. Szabadon jöhetett, mehetett. Iskolába járt, jó dolga volt. Mégis kimondhatatlanul egyedül érezte magát. A félelemtől, ami végig gázolt gyermekszívén, nem tudott menekülni. Visszajáró rémséges álmai nem engedték pihenni, félelme az emberektől és eseményektől nem engedték megnyugodni. Már túl volt az iskolán. Dolgozni járt. De a munkahelyére is elkísérték megtaposott életének az árnyai. Ha valaki a rendre figyelmeztette, már ellenséget, rosszindulatot látott és kétségbe esett. Hiába közeledtek hozzá, nem bízott senkiben, nem hitt senkinek. Sérült és sebesült volt. Ügy látszott — egy életre! Olvasta egyszer, hogy az első világháborúban valaki fejlövést kapott. Utána még évekig élt, de egyszer, amint át akart lépni a küszöbön, megmozdult fejében a golyó és meghalt. Egy másik alkalommal meg azt olvastat hogy Hirosimában még tíz év múlva is belehaltak abba a borzalmas bombatámadásba. Úgy érezte, ő az, aki a szívében golyóval jár és ő az, aki magában hordja a halált. — Miért?! — kérdezte megint magától. Mikor lesz bennem vége a háborúnak?! Mikor maradnak eí mellőlem azok a rettenetes, borzalmas árnyak?! Ebben az időben történt, hogy új munkahelyre került. Új emberek közé. A brigád életerős, egészséges, vidám emberekből állt. Korabeliek voltak, kedvesek. Ügy beszéltek vele, úgy törődtek vele, mint abban az első boldog otthonban, ahol annyira szerették, a szülői házban. Annyi szeretet szőtte át a munkahelyén az időt és a levegőt, hogy Péter kezdett örülni annak, hogy dolgozni mehet. Hogy közéjük mehet. Néhány hét alatt húsz év köde tisztult ki körülötte. .Munkatársai természetes törődése, tiszta és igaz szeretete visszaadta életkedvét. Megszerették. Munka titán is sokat voltak együtt. Közös program, közös szórakozás. Egyik munkatársa meghívta karácsonyra az otthonába. Ügy fogadták, mint egy régi, kedves hozzátartozót, aki messzi útról érkezett. Az ünnepi asztalnál Joli ütt mellette, a barátja húga. Ez volt életének legszebb karácsonya. A békés munka, a boldog család, az élet újra megtalált értelmének gyönyörű ünnepe. Vasérrnap újra találkozott Jolival. Együtt mentek át az Erzsébei-hídon. Péter Joli arcába nézett és boldog volt.. A lány visszanézett rá és Péter egy másik hidat látott benne, egy olyan otthon felé, amiért érdemes élni. Amikor átértek a hídon, egy újságárus mellett vezetett el az útjuk. A sok színes lap között az egyik újság vasárnapi számán nagy betűkkel ez állt: Húsz évvel a háború után! Péter megállt, megvette az újságot. Aztán odaszólt Jolinak: — Látod, húsz évvel a háború után — ér* demes élni! Friedrich Lajos *
