Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-12-26 / 52. szám

Krisztus megjelenése Titus 2, 11—14 Hangulatosak, líraian kedvesek és felejthetetlenek a nagy karácsonyi esemény részletei: a hűvös betlehemi éjszaka, az állatok meleg lehelete, a szalma zizegése, a pásztorok tűzvilá- gította arcéle, az angyalok fényessége, és a keleti bölcsek tisz­tességtevése. De nekünk nem szabad elakadnunk a részletek­nél, az egészet kell látnunk a karácsonyi részletek között. Az „egész” pedig így fogalmazható meg: közénk jött az Isten fia. Pál apostol pedig még szabatosabban így szövegezi meg: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. Tehát a kegyelemnek különös gazdagsága és teljessége jelent meg a Krisztusban. A csőd miatt jelent meg. Mert miután feltűnt az Isten ké­pére és hasonlatosságára teremtett ember a földön, rövidesen árnyék borult a világra és megjelent az első bűn. Kihullott az első könnycsepp és az első kiontott vér. De megindult az Isten kegyeimé is a bűnös ember felé. Hangzott az ígéret, adatott a törvény és szóltak a próféták. Az idők teljességében pedig meg­jelent a Krisztus, az Isten üdvözítő kegyelme a földön, a bet­lehemi jászolban. Mindenki megláthatta, megismerhette benne az üdvözítő, bűnbocsátó kegyelmet. Karácsonykor nemcsak át­villant egy tünemény a világon, hanem minden kor, minden ember előtt megnyílt a lehetősége annak, hogy Krisztust és benne az üdvözítő kegyelmet megtapasztalja. Ezt a kegyelmet Krisztus földi élete idején is, most is csak hit által lehet meg­tapasztalni. Minden ember előtt megnyílt a lehetőség, csak az kérdés: ki él vele?Készek vagyunk-e meglátni Krisztust az éle­tünkben? Abban, amit életsorsnak nevezünk? Észrevesszük-e jelenlétét, segítségét, meghalljuk-e igéjét, engedelmeskedünk-e Szentlelke tanácsának? Karácsony most js nagyszerű alkalom, hogy felébredjünk és felnyíljék a szemünk Krisztus meglátá­sára. Nem elég az, hogy Krisztus megjelent ezen a világon. Jézus Krisztus meg akar jelenni a mi belső világunkban, a mi éle­tünkben és cselekedeteinkben is. A keresztyén élet lényege: Jézus Krisztus úrrá lesz egész belső világunkban. Pál apóstól ezt olyan következetesen és szigorúan érti, hogy kimondja: akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hiába keresztel- kedett meg, hiába jár a gyülekezette, hiába énekel, hiába imád­kozik, semmit sem használ, ha Krisztust nem fogadta be az életébe. Először tehát a belső világunknak kell átrendeződnie a Krisztus Lelke szerint, s azután ebből az új lélekből kell az új cselekedeteknek megszületniük. Akinek az életében Krisz­tus megjelenik, az egyszerű, csendes, alázatos, szerető, szol­gáló, békességet kereső, bizonyságtevő életet él. Ilyen kará­csonyi emberekre van szükség, akikben kiábrázolódik a Krisz­tus és akiknek megjelenését sóvárogva várja a teremtett világ. Ez azt jelenti, hogy meg kell térnünk, mert a megtérő szíven és a megújult életen át sugárzik az Isten üdvözítő kegyelme. A karácsony ígéret is. Pál erről így vall: várva ama boldog reménységet __Jézusnak lesz még jelenése ezen a világon. So kan vannak a gyülekezetben, akik Karácsonykor csak az első Karácsony hangulatos emlékeiből és tényei bői élnek: jászol­bölcső, pásztorok, angyalok. Vannak olyanok, akik csak a je­len karácsonyát látják, azt, amikor Krisztus népe harcolja a hit harcát. Nem elég a múlt és a jelen Karácsonyán rajta­felejteni tekintetünket. Messzebb kell látnunk. A dicsőséges és hatalmas Ürra, a visszajövő Krisztusra. Hit által a Krisztus végső győzelme a miénk. Vajon benne élünk-e ennek az utolsó Karácsonynak a fé­nyében. Matuz László Jertek, járuljunk elébe! Lk. 2, 15—20. A rendkívüli, „mennyei” jelenés eltűnt. Mindent újra be­töltött az éjszaka megszokott sötétsége és csendje. De a szí­vekben tovább visszhangzott az üzenet: megszületett néktek ma a Megtartó; aki az Ür Krisztus a Dávid városában. A jó hírt magábafoglaló üzenet indította el a pásztorokat, hogy felkerekedve megkeressék a „jelet” —, egy kis gyermeket, aki bepólyálva jászolban fekszik. A jel nem volt fényes, nem volt megdöbbentő, sem térd- rekényszerítő vagy ünnepélyes, mint az angyalok mennyei se­rege. Egyszerű volt, köznapi. Egy kis gyermek, mellette egy nő és egy férfi. Ezerszer látott kép városban, faluban, tanyá­kon, pásztorok sátraiban. Legfeljebb szegényesebb itt mindez a környezetet képező istállóval, bölcsővé lett jászollal. Nem lett volna több e gyermek, nem lett volna jellé a pásztorok szájára sem, ha nem azzal érkeztek volna meg, hogy azt lássák, afelől nyerjenek bizonyságot, „amit az Ür tudtukra adott”. í Az Istentől kapott „tudósításnak” a fényében látták meg a gyermek Jézust Megtartónak. Megszületése, emberré létele azért öröm, mert a bűn és halál ledönthetetlennek látszó fala ellen vívott harcban meghozza a győzelmes fordulatot. O az, aki „megszabadítja népét bűneiből”, és akinek megváltó mun­kája koronájaként „eltöröltetik az utolsó ellenség, a halál”. Az üzenet értelmében Ür Krisztus a gyermek Jézus. Benne a menny és föld ura öltött testet. Megszületése azért öröm, mert itt van, köztünk van, velünk van az Isten. Isten minden hatalmát átadta neki az emberért. A hatalmat, amely minden vihart lecsendesít, minden bűnt megbocsát, minden sebet be­kötöz, minden szükséget megelégít, minden kötelet megold, minden holtat feltámaszt, minden képzeletet felülhaladó jö­vőt épít, mindent betöltő békét, életet és üdvöt ad. Minden gazdag ígéret, minden jót vágyó reménység általa lesz való­ság. A megtartó Űr Krisztusról szóló üzenet tette templommá a betlehemi istállót is. Szentéllyé, ahol a bűnös ember a szent Istennel találkozik, ahol imádja Öt és hálát mond visszafo­gadó szeretetéért. Ahol az ember befogadja és szivében for­gatja áldott magvetésként, jövendőre szóló drága ígéretként a „mennyből jött”, de ember által közvetített igét. Temp­lommá, ahol e kisgyermek jelenlétében a menny van jelen, mert ö a boldogságra újjáteremtett világ záloga és zsengéje. Templommá lett a betlehemi istálló, ahonnan továbbárad az evangélium hirdetésének kiapadhatatlan forrása. A hallott ige és a felismert jel tovább indít. Tovább a „mezőre”, a hét­köznapi szokott élet folyamába, az egymás után tolakodó fel­adatok felé, a jelent és jövőt együtt formáló emberek közös­ségébe. A megértett üzenet és a meggyőző jel itt érlel Istent dicsőítő tanúságot a hitet, békét, reményt, szeretetet, örömöt hordozó szavakban és cselekedetekben. Itt valósul az angyal­ének igaza: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön bé­kesség és az emberek között jóakarat. Mezősi György HÍREK — Karácsony 1. ünnepén az oltárterítő színe: feliér. Az ünnepi istentisztelet oltári igéje: Lk. 2, 1—14; az ige­hirdetés alapigéje: Tit 2, 11— 14; a délutáni istentisztelet alapigéje: Mt 1, 20b—23. — Karácsony 2. ünnepén az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 15—20; az igehirdetés alap­igéje: Tit 3, 4—8, a délutáni istentisztelet alapigéje: Mt 11, 25—30. Budapesten, 1965. december 25"én Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. 11. (úrv) D. Káldy Zol­tán üu. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. (úrv) Koren Emil de. 11. (urv) Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. (úrv) Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/fa. de. 10. (ma­gyar) de. 12. (szlovák) Thaly Kál­mán u. de. 11. (úrv) Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre Utász u. de. 9. (úrv) Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Boros Károly Váci út de. 8. Solymár Pé­ter Fóti út de. 11. Gádor András Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár Új­telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalotat MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegv de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de, fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv) de. fél 9. Madocsai Mik­lós Óbuda de. 10. (úrv) Fülöp De­zső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút ae. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv) Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. Dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Keienvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. Budapesten, 1965. december 26-án Deák tér de. 9. (néiyiet, úrv) Dr. Nagy Gyula de. 11. (úrv) Dr. Ké­kén András du. 6. H? fens eher Ká­roly Fasor de. fél 10. Szirmai Zol­tán de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. (urv) Bándi Sándor du. 6. Bándi Sándor Kő­bánya de. 10. (úrv) Hafenscher Károly Utász u. de. 9. (úrv) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Zugié de. 11. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Vá­ci út de. 8. Gádor András Fóti út de. 11. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üj­pest de. 10. Kosa László Pesterzsé­bet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospa­lota MÁV telep de. 8. Rákospalo­ta Nagytemplom de. 10. Rákospa­lota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karnei Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József este fél 7. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Budakeszi de. 8. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi ut de. 9. Uzon László Keienvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Vison'ta* Róbert Csillaghegy de. fél 10 Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 24 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csek^^zűmla-.zám • 20412—VIIT. Előfizetési ára egv évre: 60,— Ft Árusítja q Posta INDEX 25 211 65.11176/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. KARÁCSONY Máté 1, 20—25. Ünnepeink közül a kará­csony ünnepe a legkedvesebb számunkra. Ezen az ünnepen valamit megérzünk abból a szerétéiből, békességből és ke­gyelemből, amelyet Isten adott ennek a világnak Fiá­ban, a Jézus Krisztusban. A karácsonyfa csillogása, gyer­mekeink boldog mosolya, ked­veseink öröme, amelyet a mi ajándékozó szívünk táplál, a családi otthonok melegsége, amelyek ilyenkor feledtetni tudják velünk a meg nem ér­tést, viszálykodást, haragot, mind-mind arról tanúskod­nak, hogy karácsonykor az emberi szív megtelik szere­tettel és békességgel. Ebbe a csendes és a boldog­ságtól, fénytől, ör$mtől teli szivbe küldi ma Isten az Ö örök üzenetét a karácsonyról, Jézus Krisztusról, az ember­ről és az isteni kegyelemről. Mindezt elmondja nekünk. El­mondhatja emberi hangon, hi­szen az „Ige testté lett”, Föld­re jött, emberi formát vett föl, hogy emberi hangon emberek­hez szólhasson, emberi kérdé­seket segítsen megoldani, em­berek szívébe plántálja az is­teni szeretet és békesség mag- vát, lehajolt a botladozó em­berhez és fölemelte magához, megkegyelmezett neki. Ezért formálhatjuk kará­csony szent ünnepének isteni üzenetét ebben a három mon­datban; Karácsony a szeretet ünnepe! Ügy érzem, erről éppen ezen a napon, ezen az ünnepen, ami­kor minden, de minden erről beszél, nem is kell sokat szól­nunk. Nem kell tényekkel bi­zonyítani, hogy mit jelent a legértéktelenebb ajándék is kedveseink szemében, ha ér­zik, hogy igaz szeretetből ad­tuk azt. Ezen a napon isme­retlen emberek is előzéke­nyebbek és udvariasabbak lesznek egymáshoz: hiszen a szeretet ünnepe karácsony. Nekünk keresztyén emberek­nek azonban ennél sokkal többet jelent karácsony. Je­lenti pedig azt, hogy Isten maga a Szeretet. így látta jó­nak közel kerülni ahhoz az emberhez, akinek szüksége van arra, hogy bűneit megbo­csássák, hogy reménységgel töltsék meg szívét, hogy sze­retetet adhasson azoknak, akik ezután vágyódnak. Áld­juk mennyei Atyánkat, hogy megjelent szeretetével közöt­tünk Jézus Krisztusban, a ka­rácsonyi Gyermekben. Kö­szönjük meg neki, hogy kará­csony azóta is a szeretet ün­nepe, amelynek fényében em­berek egymásra találnak és betöltik a szeretet nagy pa­rancsolatát. Karácsony a békesség ün­nepe! Az angyali kar éneké­ben ezt olvassuk: „ ... e föl­dön békesség, és az emberek­hez jóakarat!” Nyilvánvalóan Isten szeretetének kitöltetésé­vel a békesség keresés is új tartalmat és értelmet nyert. — A karácsonyi hangulaton túl azt kell a karácsonyi üzenet­ben elfogadnunk, amely egy­részt békességet munkál a bűnös ember és a szent Isten között, másrészt viszont éppen ebből fakad, hogy az így meg­békéltetett ember csak és ki­zárólag csak a békesség em­bere lehet. Krisztus követsé­gében járunk, életünket, mun­kánkat, az emberek közt vég­zendő kis és nagy feladatain­kat csak a karácsonyi békes­ség Fejedelmének az „indula­taival” végezhetjük el. Karácsony a kegyelem ün­nepe! Karácsony szeretetéről, békességéről mit sem tudnánk, ha nem kaptuk volna aján­dékul az Élet Urától kegyel­mét. Ezért karácsony legfon­tosabb üzenete Isten kegyel­mének a meghirdetése. Ke­gyelme örök, amely nem mú­lik el a múlandó ünneppel, nem veszti fényét az elham­vadó gyertyákkal, nem fakul meg az elszáradó karácsony­fával, hanem mindig minde­nütt ugyanaz marad: Isten jó­sága és irgalmassága, bűnöket megbocsátó atyai szeretet, embereket egymáshoz vezető békesség. Köszönjük Atyánk kegyel­medet, amely nékünk üdvös­ség és örök élet, erő a szolgá­latunkban, reménység hitünk­ben. —r—n. HÉTRŐt—HÉTRE Velünk az Isten! Máté 1, 20 b.—23. Karácsonykor csordultig van a szívünk örömmel és bol­dogsággal, Isten kibeszélhetetlen és megmagyarázhatatlan szeretete miatt. Isten ezt a szeretetet az első karácsony boldog éjszakáján bizonyította meg, amikor Jézus megszületésévei örök közösséget szerzett az emberrel. „Imé a szűz fogan méhében és szül fiat és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Kicsit hozzászoktunk, hogy karácsonykor csak a csillogást nézzük és valami ábrándos érzelgősséggel örvendezünk. Nem vesszük észre Isten legnagyobb ajándékát, az ő szent Fiat. Ügy vagyunk karácsonykor, mint a kisgyermek, aki nézi a gyertyák pislogó fényét, de nem látja a fa alatt az ajándékot. Mi felnőttek is elgyönyörködünk a külsőségekben, de nem vesszük észre Isten legnagyobb ajándékát! Velünk az Isten! Megszületett a világ Megváltója! Az a Megváltó, aki elveszi a világ bűneit: ... mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől. „Ez az igazi örömhír. Ennél jobb és boldogabb hír soha nem érhet a szívünkig! A bűn sötét éj­szakájában szent és tiszta csillag gyulladt fel. Hozzánk érke­zett a világ Megváltója, o az, akit a „lelkünk kedvel . Engedjük szívünkbe a betlehemi csillag fényét. Ne zárjuk be előtte hajlékunk ajtaját. Akarata legyen a mi akaratunk. Kérjünk tőle erőt mindennap a szeretet hűséges gyakorlá­sára. Jézus azt akarja, hogy legyen karácsonya, megtestesülése a mi életünkben. A jászol rongyai között fekvő gyermek mo­solya megszólít mindnyájunkat: Jöjjetek énhozzám! Fülöp Dezső IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! A karácsonyi öröm hálájával magaszta- lunk ma, mert megkönyörültél ezen a világon és adtad egy­szülött Fiadat, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Megjelent a te üdvözítő kegyelmed, hogy megújult életben tudjunk élni és szolgálni neked. Kitöltötted szereteted teljességét az emberiségre, hogy szeretet uralkod­jék ezen a világon. Hogyan tudnánk a mi szívünk illendőképp szavakkal megköszönni mindazt, amit velünk cselekedtél Atyánk? Nem tudunk mást tenni, mint együtt énekelünk a ka­rácsonyi angyalokkal: Dicsőség a magasságban Istennek! Karácsony fényében azonban a mi életünk minden sötét­sége is láthatóvá válik. Mégsem szomorúsággal nézünk ma életünk szegénységére és sok bűnére. A reménység öröme tölt el bennünket, hiszen a mi Urunk Jézus Krisztus jön hozzánk, hogy szabadítója legyen minden embernek. Urunk magaszta­lunk téged végtelen irgalmadért! Reménységgel könyörgünk hozzád karácsony ünnepén és kérünk, hogy akaratod szerint legyen a mi szívünkben és az egész földön békesség. Urunk, vedd ki a haragot, a gyűlöletet a szívünkből és add, hogy a szeretet uralkodjék benne. Szün­tesd meg a békétlenséget a világon, a népek között és adj he­lyébe megbékélt életet. Add Urunk, hogy reménységgel tud­junk a jövő felé nézni és ne kelljen a pusztulástól félnünk. Urunk, könyörgünk a te egyházadért. Töltsd meg karácsony melegével és örömével a te néped életét. Áldd meg vezetőin­ket és lelkészeinket, hogy mindig a karácsony öröme sugároz­zák szolgálatukból. Áldd meg Istenünk az otthonokat és a családokat. Tedd gazdaggá itt is a szeretetet. Szereteted mele­gével vedd körül Idős testvérünket és a karácsony békességé­vel áldd meg beteg testvéreinket. Engedd, hagy mind-nki megérezhesse, hogy megszületett a Megtartó, ki az Ür Jézus Krisztus Ámen. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ÉZSAIAS 41,13 — II. PÉTER 1,16 —A szem. tanú hitelességével tettek vallást Krisztus hatalmáról az apostolok. Mi Is Krisztusban hiszünk. Látjuk hatalmát önma­gunk életében, várhatjuk eljövetelét, mint biztos ígéretet. —* Titus 3,4—7 — Zsoltárok 119,81—96. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 127,3 — FILIPPI 2,7 — Hogy Is. ten minden áron meg akart menteni' bennünket a bűnből, az világos Karácsony ajándékából. Krisztus, Isten hozzánk inté­zett mondanivalója lett testté. Krisztussal látóközeibe került ez a reménységünk. I. János 1 — János 1,15—18. KEDD: ZSOLTÁROK 66,8—9 — I. JÁNOS 5,11 — Bizony­ságtevésünk nem önigazolás. Bizonyságot tenni Istenről: ál­dást és dicséretet mondani azért, hogy elküldte Fiát, s ezzel az örökéletet kínálja fel. Jelenések 12,1—(S — János 1,19—28, SZERDA: ÉZSAIAS 26,8 — II. TIMÓTHEUS 2,8 — Krisz­tus halálba ment érettünk. Az év utolsó napjaiban emlékez­zünk Arra, Aki a haláltól sem riadt vissza, hogy megment­sen minket — János 12,35—43 — János 1,29-—34. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 92,2—3 — FILIPPI 4,6 — Az imádság a hivő szív legtermészetesebb megnyilatkozása. Legszemélyesebb megnyilatkozásunk Isten előtt. Nélkülözhe­tetlen, mert Isten mindent megad, amit kérünk Tőle. — János 12,44—50 — Filippi 4,6. FENTEK: ZSOLTÁROK 119,109 — II. PÉTER 3,18 —Min­denért mondjunk dicsőséget Istennek, amiben ré­szünk volt. Az újba való belépéssel pedig új lehetőségünk van Krisztus minél alaposabb megismerésére, s kegyelme megtapasztalására. — Róma 8,31—39 — Zsoltárok 62. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 119,36 — MÁTÉ 6,33 — Az új kezdet mindig új lehetőségeket, s új reményeket* rejt magá­ban. Keressük először Isten országát. Így áldott lesz új évi indulásunk. — Galata 3,23—29 — Zsoltárok 149,1—5. Solymár Péter ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents