Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-12-12 / 50. szám

SZÍVÜNK AD VE NT JE AZ EMBERI SZÍV a világ legtökéletesebb gépe. El sem iehet képzelni hozzá hasonlót, amelyik végezni tudná azt a munkát, amit a szív hetven, vagy nyolcvan éven át pilla­natnyi szünet nélkül végez. Percenként átlag hetvenkét.- szer húzódik össze, naponta körülbelül százezerszer. Per­cenként hét, naponta tízezer liter vért önt ki magából. Ak­kora kis motor, mint az ök­löm, mégis ha erejét járásra fordítaná egy év alatt körül­járná a földet. Mégis, milyen gyönge az em­beri szív! — Mindennap kopik valamit, mindennap láthatat­lanul lassúb az üteme. Mire végigvisz bennünket az úton, maga is megöregszik, elfárad. Aztán egyszer megáll, mint az óra, amelyiknek lejárt az ide­je. A szívnek bele kell hallnia abba, hogy él! Ha Isten nem vigyáz rá, már rég megállt vol­na, mert nem bírta volna el az emberi élet óriási iramát. De Isten vigyázott rá és ma éj­szaka is az álom aranyos kul­csával felhúzta, hogy tovább mutassa nekünk a kegyelem szép idejét. Milyen gyönge az emberi szív! — Hogy ölik mindennap az élet gondjai, nyugtalansá­gai, veszteségei és könnyei. A szív szelídnek született és sze­retni akar, mert az a törvénye és a levegője. Mégis, néha mostoha és hűtlen hozzá az élet. A csalódások kifárasztják és összetörik nehéz emberi sí­rások. Milyen gyönge az emberi szív! — Hogy ölik, gyilkolják mindennap a bűneink. Ha egy­szer nagyon elcsendesednénk és meghallgatnánk, biztosan nagyon szomorúak lennénk. Mert szívünk szemünkbe mon­daná a szörnyű szavakat, amikkel mások felé irigységet, gyűlöletet, haragot, vagy rosszindulatot hordtunk. Fel­mutatná a kezünket, amivel valakit valahol megütöttünk. Lehet, hogy lassan levenné ró­lunk a lelkünk legszebbnek hitt ruháit és megmutatná, hogy a hitünk sokszor csak megszokás, a jóságunk számí­tás s a szolgálatunk csak ön­zés volt. Hangos hegedűkre szoktak apró, fekete hangfogó­kat tenni, hogy halkabban sír­jon a hegedű. Bűneink, felelőt­lenségünk, vagy közönyünk milyen sokszor volt ilyen feke­te hangfogó, hogy mi magunk se halljuk, hogy szeretetlen- ségünk miatt szenved a szí­vünk. Milyen sokszor nem is törődtünk vele, hogy valami elromlott, valami meggyengült ebben a kicsi órában, a hal­kan dobogó, vagy hangosan zokogó szívünkben. HITÜNK SZERINT ha Isten nem tartaná a kezében, ha egyszer elejtené, szertegurulna és meghalna a szívünk. És mialatt ezt végiggondol­juk, elibénk kerül egy ádventi mondat a Szentírásból (Zsid. 11, 27/b), amelyik azt mondja, hogy Mózes erősszívű volt, mintha látta volna a láthatat­lant. Valóban Mózes összetö­rött szívű ember volt. Akkor lett belőle valaki, nyugodt és bátor gyermeke Istennek és boldog embere a világnak, amikor az égő csipkebokor templomi közelségébe került és Isten szava a szívére hullt. Ez a mi hitünk ádventi re­ménysége, hogy Istentől a szí­vünk erőssé lehet! — Benne megnyugszik, Nála kipiheni magát. A szívünknek Isten az otthona. Itt kapja meg kenye­rét, italát, erejét és álmát. Ak­kor boldog igazán, ha innen indul el és ide térhet vissza. Hívő szívünk ezért és így ke­rül az ádventi útra. Azután az is a mi hitünk ádventi reménysége, hogy erős a szív, ha örülni tud! — Iga­za van annak, aki azt mondta, hogy a szív olyan hangszer, amelyiknek az öröm a mű­vésze. Akkor dalol, ha boldog. Akkor legszebb a hangja, ha szeretik. Hitünk szerint szí­vünknek Isten a művésze. Az ö örök karácsonyt készítő szo- retetétől legszebb a szívverés. A szívünk akkor örül, ha Vele van. ha látja Öt. Ha megtör­ténik vele ez a mózesi mennv- országi varázslat, hogy a lát­ható világban hite ablakán lát­ni kezdi a Láthatatlant. A HIT ADVENTI REMÉNY­SÉGE. hogy erős a szív. ha tiszta! — Ha nem gyötrik a bűnei, tévedései, mulasztásai. Visszahozhatatlan, jóvátehetet­len alkalmak gyötrő árnyai. Nos a szívünket azért visszük az ádventi útra, hogy itt át­vegye a Jézus Krisztusban kül- . dött bocsánat boldogságát, hogy megerősödjék a Kará­csony kapuját kitáró Isten át­ölelő szeretetében. Végül erős a szív. ha re­ménysége van, ha várni tud! — Milyen erős tud lenni a gazda, amikor veti a magot a barázdába, mert ettől a moz­dulattól várja a kenyeret. Mi­lyen erős tud lenni a beteg szív. amikor éjszakákon várja a hajnalt, az orvost és a gyógyszert, mert mindettől az enyhülést, az egészségét vár­ja. Milyen erős tud lenni az anyaszív, amikor valahonnan hazavárja a gyermekét. Advent van. A várakozás szívet erősítő ideje. A hit és a reménység megdobogtatja a szívünket, mert a Karácsonyt a Szeretetet, a Bocsánatot és a Boldogságot várja a szívünk. Ez a szívünk ádventje, hogy arra a Jézusra vár, akiben megerősödik és megcsendese­dik, mert Benne láthatóvá vá­lik a láthatatlan Isten. Erős, boldog és békés a szívünk, mert tudja, hogy az ádventi úton, a karácsony kü­szöbén megérkezik hozzá és a szeretet karácsonyi szavával megszólítja őt az Isten Friedrich Lajos ÍGY LÁTJ UK „VÉR ÉS ARANY” Mégis csak nagy dolog az arany és a gyémánt. Azt hin­né az ember, hogy csak „Ali Baba” fantáziáját izgatta az Ezeregyéjszakában. De ha tü­zetesebben vizsgálódunk a történelemben, hamarosan rá­jövünk, hogy e csillogó fém és villogó kövecske nem egy birodalomnak a sírját ásta meg, és nem egy hatalom kö­szönhette neki fényét. Ady Endre is megérezte, hogy „vér és arany” között titokzatos és bűnös viszony áll fenn. Nincs a világnak olyan fém­je és olyan köve, amely any- nyi átkot hordott volna, mint az arany és a gyémánt. És amikor napjainkban a világ sajtója a rhodesiai esemé­nyektől hangos, akkor em­lékezzünk meg arról, hogy ez az „egyoldalúan függetle­nített” afrikai állam is az aranynak és a gyémántnak köszönhette születését. Abban az esztendőben ami­kor a versailliesi tükörterem­ben kikiáltották a német csá­szárságot, tehát 1871-ben, be­Az „Egyház és a társadalom” világkonferencia előkészületei Az Egyházak Világtanácsa nagy világkonferenciát fog tartani 1966-ban Genfben ez­zel a főtémával: „Egyház és a társadalom”. Egy bizottság már dolgozik a világkonferen­cia tartalmi előkészítésén és a napirenden két nagy kérdés szerepel: 1. A társadalomerkölcs teo­lógiai problémái; 2. A mai társadalom öt problémája: a) harc a gazda­sági igazságosságért és a szo­ciális jólétért, b) az állam fel­adatai és határai a mai forra­dalmi korban, c) a technikai változások lehetőségei és prob­lémái, d) az egyén és a közös­ség a különböző társadalmak­ban, e) együttélés a többszínű világban — a nemzetközi együttműködés formái. A reformátusok és Róma Az „Evangelische Welt” cí- I mű nyugatnémet lap közli dr. M. Pradervand-nak, a Refor­mátus Világszövetség főtitká­rának a nyilatkozatát arról, hogy a Református Világszö­vetség nem ellenzi ugyan el­vileg a párbeszéd megindu­lását Rómával, de a Refor­mátus Világszövetség nem szándékozik közvetlen párbe­szédet folytatni Rómával. Dr. Pradervand főtitkárnak az a véleménye, hogy ebben a dologban az evangélikus és református egyházaknak egy­ségesen kell fellépniök nem­zetközi és országos szinten egyaránt. Mint tudjuk, a Lutheránus Világszövetségnek már volt egy hivatalos „párbeszéde” a Vatikánnal. Nem kellene eb­ben a kérdésben a két fele­kezeti világszövetségnek egyetértenie? Spanyolországban „pesszimisták” a protestánsok A spanyol protestánsok rendkívül kedvezőtlenül ítélik meg helyzetüket. Egyáltalában nem reménykednek abban, hogy a közeljövőben nyugod- -tabban tudnák végezni mun­kájukat. A teljes vallásszabad­ság álma szerte foszlott az­után, hogy spanyol katolikus egyházi személyek merev ál­láspontot foglaltak el ebben a kérdésben a zsinaton. I Az evangélikus hitvallás vé­delmére alakult bizottságnak a titkára arról tájékoztatta Madridban az Evangélikus Szövetséget, hogy bár a vallá­sos légkör javult az elmúlt időben Spanyolországban, a protestánsok jogi helyzetében azonban semmi javulás sem észlelhető. Dj biblia jelenik meg Olaszországban Az év végén új biblia jele­nik meg Olaszországban is. amelyet protestáns és római­katolikus teológusok közös munkával készítettek el. Sőt zsidó, ortodox, baptista és valdens tudósok is részt vettek a munkában. Egység az evangélium hirdetésében és hallgatásában Következő számainkban részleteket közlünk D. Káldy Zoltán püspök 1965. november 19-én az egyházkerületi közgyűlésen elmondott jelentéséből. Magyarországi Evangélikus Egyházunkban és ezen belül Déli Egyházkerületünkben az elmúlt 3 esztendőben is változatlanul az evangélium hirdetését tartottuk elsőrendű feladatunknak. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem egyetlen feladatunknak tartottuk ezt, de mindenképpen elsőrendű feladatunknak te­kintettük. Súlyt helyeztünk arra, hogy lelkészeink kellőképpen készüljenek fel az igehirdetés szent szolgálatára. A szolgálatra való felkészülést segítették a Lelkipásztor c. szakfolyóiratunkban megjelent írásmagyarázati előkészítő munkák, továbbá a lelkészi munkaközösségekben szünet nél­kül végzett homiletikai munkaközösségi szolgálat, végül 1964. ádventjére megjelent örömhír c. prédikációs kötetünk, amely az óegyházi perikópák alapján készített igehirdetéseket tar­talmazza Tapasztalatom szerint lelkészeink prédikációinak tartalma gazdagodott, és közelebb került a mai emberekhez. Az elvont­ság, az emberek feje fölött elrepülő gyümölcstelen teológizálás egyre kevésbé jellemző a magyar evangélikus lelkészek pré- dikálás&ra. Több helyen kísért ugyan még a maradiság, a mai emberek számára érthetetlen, ún. „kánaáni nyelv” és az áltisztaság, vagyis az, hogy egyik-másik lelkész még mindig azt gondolja, hogy akkor lesz „tiszta” az igehirdetése, ha a mai emberek és általában az emberiség égető kérdéseit, vagy népünk problémáit csak úgy érinti prédikációjában, mint ahogy a fecske érinti szárnyával a tó vízét, azaz csak egy pillanatra. Az ilyen prédikáció azonban nem segít annak az embernek, aki a földön él, közelebbről a magyar földön él és még közelebbről a szocializmust építő Magyar Népköz- társaságban él. Az ilyen „tiszta”, tehát a gyakorlati élet ezer problémájával nem foglalkozó prédikációnak a templomon kívül, a hétköznapi életben csak az lehet a sorsa, mint annak a hógolyónak, amit a kisgyermek meleg kezével egyre jobban szorít, hogy azt megtarthassa, és amikor kinyitja tenyerét, bizony nincsen abban semmi, mert elolvadt az és az ujjai között kicsurgott. Lelkészeink a Déli Egyházkerületben 217 templomban, 51 imaházban és 131 gyülekezeti teremben hirdették az evan­géliumot. Az elmúlt két év alatt több mint félszázezer isten­tiszteletet tartottak. Ugyancsak két év alatt tizennyolcezer bibliaórát tartottak felnőtt gyülekezeti tagok számára. Ha ezeket a számokat halljuk, kell, hogy megteljen a szívünk hálaadással az evangélium hirdetésének ilyen sok alkalmáért és lehetőségéért. Ha ezeket a számadatokat nézzük, nem lesz-e nevetséges egyes nyugati egyházi köröknek, vagy inkább bi­zonyos személyeknek az a propagandája, amely a mi ma­gyarországi evangélikus egyházunkat más szocialista állam­ban élő egyházakkal együtt a „hallgatás egyházaidnak mond­ja? Az is tény, hogy egyes lelkészek aránytalanul több szol­gálatot végeznek helyi körülményeik folytán, mint mások. A Tolna—Baranyai Egyházmegye esperese jelentésében meg is jegyzi: „Van aktív lelkészünk, aki évi 121, és van, aki évi 511 igehirdetői szolgálatot látott el a mi egyházmegyénkben”, és hozzáteszi „még változatosabb lenne a kép, ha a megtett kilométereket is hozzászámítanánk”. Itt jegyezzük meg azt is, hogy a fentemlített istentiszteletekből a két óv alatt 6930-at szlovák nyelven, 1938-at pedig német nyelven tartottak egy­házkerületünkben. (Folytatjuk) kebeleztek az angolok egy búr várost környékével együtt: Kimberley-t. Már két évvel korábban történt az a sors­döntő dolog, hogy nem mesz- sze a Vaal folyótól valaki egy 83 karátos gyémántot talált. A gyémánt „Délafrika csilla­ga” nevet kapta. A kereske­dőknek feltűnt, hogy ezen a vidéken a gyermekek felet­tébb csillogó kövecskékkel játszanak, amelyeket néhány üveggyöngyért vásárolták meg. Az a hír, hogy drágakö­vet lehet találni Dél-Afriká- ban, lázba hozta a világot, és Európából, Ázsiából, Auszt­ráliából tízezrével özönlöttek oda a szerencsevadászok. A kereskedők és spekulánsok kö­zött látunk egy fiatal embert. Szerencselovag ő is, de For­tuna rámosolygottí Ennek a fiatalembernek a neve: Cecil PJxodes. 15 évvel később, 1886-ban, párszáz kilométerrel északabb­ra aranyat találtak. Az „aranyláz” még több kalan­dort csődít ide. De ekkor már annak a kezében van az ese­mények gyeplője, akinek va­gyona meghaladja a képzele­tet: Rhodes kezében. Nem tőségeket a szerencsétlenek­nek. A két háború közötti gazdasági válságra mi sem jellemzőbb, mint hogy az egész világon zuhant a terme­lés mennyisége, egyedül Rho- dtesiában növekedett sokszo­rosára (pl.a réztermelés tíz­szeresére). Ezt pedig a bérek rendkívül alacsony színvona­lával tudjuk magyarázni. A négerek sanyarú sorsát idézi az a tény is, hogy amikor a bányaiparban beállt a kon­junktúra (1933), az éhség kö­vetkeztében adódott fizikai gyöngeség miatt nem tudtak munkát vállalni. A faji diszkrimináció (megkülönböztetés) napjaink­ig fennáll. A négereknek nincs mozgási szabadságuk, tartózkodási engedélyek kötik munkahelyükhöz, épületek­be. üzletekbe, közüzemekbe, csak kijelölt különbejárato- kon léphetnek be, csak a szá­mukra kijelölt közlekedési eszközöket használhatják, csak külön iskolákban tanulhat­nak stb. Alig több, mint fél évszá­zada vették csupán el orszá­gukat, az akkor értéktelen­nek tartott, a Kalahári ho­IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Áldunk és magasztalunk az ádventi idő minden tanításáért. Tudjuk, hogy ez kegyelmed különös ideje, amikor nemcsak hirdeted, hanem Szent Fiad által meg is adod a lehetőséget arra, hogy Fiadat követve hű sáfáraidként tud­junk élni. Add, Istenünk, hogy szívünkben minden kétség nél­kül, teljes hűséggel tudjunk szolgálni Téged. Tudjuk, hogy sokszor gyengülünk meg hitünkben és le­szünk bizonytalanokká. Sokszor jobban félünk az emberek ítéletétől, mint a tiédtől Atyánk, s ezért feledkezünk meg rólad és uralkodnak el rajtunk bűnös indulataink. Add, hogy semmi bennünket meg ne tévesszen és el ne tántorítson az igaz útról. Urunk, Krisztusunk, ahol te jársz, szereteted nyomában gyógyulnak a sebek és enyhül a fájdalom. Szűnik a szenvedés és gazdaggá lesz az élet. A Te ajkadról szüntelen hangzik az élet igéje. Te azért jöttél, hogy megbékélt életben erőssé te­gyed a szeretetet közöttünk. Áldd meg azért számunkra az ád­venti utunkat, hogy jobban megismerhessünk Téged és része­sei lehessünk mindnyájan minden áldásodnak. Vezess minket karácsony felé! Vezesd és áldd meg szolgálatában egyházunkat. Add, hogy ezt a szolgálatot semmi meg ne hamisíthassa. Áldd meg az igehirdetés szolgálatát. Áldd meg az egész emberiség életét. Istenünk, karácsony­kor kifogyhatatlan szeretetedből szeretetet adtál a világnak. Add, hogy ez a szeretet most is gazdagon melegítse életünket. Fogd le a kezeket ott, ahol ökölbe szorulnak és pusztítanak. Némítsd a gyűlölet szavát életünkben. Urunk, adj békességet ennek a világnak. Amen, akarunk kitérni életrajzi ada­tokra, a véres és kegyetlen angol—búr háborúra, de en­nek az embernek Afrika poli­tikai életére gyakorolt hatása mégsem mellőzhető. Álom volt csupán, vagy kivihető valóság Afrika teljes birtok­lása, — ma már nehezen mér­hető le. De az bizonyos, hogy Rhodes egy vidéki lelkész fia —, olyan gyarmati koncep­ció megvalósótására ösztönzi Angliát, amelynek szívós vég­rehajtása közben fél évszáza­don keresztül káprázatos nagyságúra növeli vagyonát. Rhodes elképzelése egy ösz- szefüggő angol gyarmatlánco­lat volt Fokföldtől—Egyipto­mig, Fokvárostól—Kairóig. Ami útjába esett, ravaszság­gal, csellel, erőszakkal vagy háborúval, de meghódításra szánta: Először a búrok estek áldo­zatul, majd sorba az afrikai néger birodalmak. És, hogy ne térjünk el a nevét viselő gyarmat ügyétől, nézzük ho­gyan kerül ez az egymillió 200 ezer km?-nyi terület Rho­desia birtokába. A mai Rho­desiát ;a Linpopo és Zambezi folyók közti területet) Loben- gulától, a Matabele királytól erőszakkal vette el (1898). Zambiát (Észak-Rhodesiát, a Zambezi és Kongó folyók köz­ti területet) pedig Marotse törzseitől vásárolta meg Rho­des és társasága (1900). Két évtizeden kertesztül magántársaság birtoka volt e hallatlan nagy terület (24- szer akkora, mint Magyaror­szág!) és csak egy hosszan­tartó por (!) eredményekép­pen lesz 1920-ban Dél-Rho­desia koronagyarmat, Észak- Rhodesia pedig protektorátus. Változott e valamelyest a gyarmatokon a helyzet? A magántársaság ideje alatt el­képesztő helyzetbe kerültek a színesek. A fehér telepesek el­űzték legjobb földjeikről (ahol állataikat legeltették) és re­zervátumokba kényszerítették a bennszülött lakosságot. Kü­lönböző törvényekkel tiltot­ták mozgásszabadságukat, és a megélhetéshez szükséges létminimumot is csak keser­ves munkával kereshették meg a farmokon és bányák­ban. Az angol gyarmati kor­szak sem nyújtott jobb liehe­mokbuckáitól északra fekvő területet. Lobengula király nem gondolt még arra, hogy milyen értékes földön legelteti népe állatait. Mert pl. a tőkés világ aranytermelésének 2%-a itt van (kb. évi 17 ezer kg). Azonkívül számos színesfém, a modem ipar nélkülözhetet­len nyersanyaga. De akiké az ország volt, „ha­zátlanok”! Sőt mások élvezik a gyümölcseit. A feketék éhez­hetnek, analfabéták lehetnek (94%-os!), szienvedhetnek az afrikai betegségektől, meid minden juss azoké, akik egy kereskedelmi vállalat védő­szárnyai alatt beszivárogtak. Ilyen körülmények után lett független a múlt hónapban Rhodesia. És ami a nemzetkö­zi fölháborodást kiváltotta, az az, hogy a több mint 2,5 millió lakosú állam, az alig 250 ezer fehér telepes egyol­dalú államává alakult. A la­kosság több mint 90%ának semmi joga nincs saját álla­mában, mert néger. Valójában a középkor feltámasztása történt Salisbury felhőkarco­lói között. Nem véletlen, hogy az első pillanatban egész Af­rika megmozdult, és azt az Angliát tette felelőssé, amely eddig az eseményék „gazdá­ja” volt. A fejlődésnek és ha­ladásnak az útját büntetlenül, ilyen „puccs-szerűen” nem le­het keresztezni. Aggódva te­kintünk a rhodesiai esemé­nyek elé. Szolidaritásunk azé a népé, amely ártatlanul esett áldozatul a „vér és drany” át- kos szenvedélyének. Hiszünk abban hogy eljön egy kor, amikor nem Rhodes-ek és más „szerencselovagok” ötlete alapján tipornak le gyenge népeket, hanem azok saját akaratuk szerint illeszkednek be a népek családjába és épí­tik békés jövőjüket. / Rédey Pál i! Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy az Énekeskönyv új kiadása megjelent. Ára: 40,— Ft Kapható a Sajtóosztályon Bp. VIII., Puskin u. 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents