Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-10-24 / 43. szám
Minden keresztyénnek együtt kell munkálkodnia a békéért A Keresztyén Békekonferencia október 13 — 17-ig Budapesten ülésezett Tanácsadó Bizottságának határozata A Keresztyén Békekonferencia munkájának folytatására alakult Tanácsadó Bizottság azért ülésezett Budapesten, hogy 1965. október 13— 17. között fontolóra vegye és meghatározza azokat a feladatokat és intézkedéseket, amelyekre a Keresztyén Béke- konferencia — a nemzetközi helyzetet meghatározó kiélezett feszültségek láttán — minden keresztyént és minden jóakaratú embert szeretne felhívni. Az evangélium hívása és a mi Urunk, Jézus Krisztus követésében a földi békéért viselt felelősség hozott össze bennünket, egyházaink képviselőit vagy tagjait, Afrikából, Ázsiából, Európából, Észak- és Dcl-Amerikából. Magasztaljuk Istent, hogy Jézus Krisztusban szolidáris lett velünk, és minden emberrel; hogy Krisztusban a békesség szövetségét kötötte meg velünk, ö azt akarja, hogy minden emberen segítsenek, és az emberek eljussanak az igazság felismerésére, ami szeretet és kegyelem minden ember számára. Ezért nevezi Jézus Krisztus boldogoknak azokat, akik békét szereznek, síkra szállnak az emberek közötti békéért. Ök mondhatók Isten fiainak”, Jézus testvéreinek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, az Embernek Fia és a világ bírája, az utolsó ítéletről szóló nagy beszédében (Máté 25; 31—36) kijelenti szolidaritását azokkal, akik irgalmasságra, szeretetre és kegyelemre szorulnak: az éhezőkkel, szomjú- hozókkal és mezítelenekkel, a betegekkel és foglyokkal, minden elnyomottal, kizsákmá- nyolttal, jogfosztottal, kicsinynyel és szenvedővel. Azt várja tőlünk, hogy mindnyájan, akik az Ö bűnbocsánatából élünk, Őt követve, ugyanezt a szolidaritást gyakoroljuk. Ezért nem tehetünk mást, mint hogy szolidárisnak jelentjük ki magunkat mindazokkal, akik szenvednek olyan emberek és körök kísértéseitől és törekvéseitől, akik önös érdekből más embereket és népeket gazdasági, politikai vagy katonai eszközökkel elnyomnak, vagy uralkodnak felettük, ami ellenkezik az illető emberek és népek érdekével (ezt értjük az imperializmus szón), valamint azokkal, akik faji elnyomatás áldozatai. Együttérzésünk és támogatásunk mindazoknak szól, akik így szenvednek, és értük szól könyörgésünk. Mély együttérzéssel gondolunk különösen a vietnami nép szenvedéseire, és a szabadságáért és önrendelkezéséért vívott harcára, amely most már csaknem 20 éve tart. Aggodalommal tölt el és megrendít bennünket, hogy eddig még sikertelenek maradtak mindazok a felhívások, amelyek a vietnami intervenció megszüntetésére szólítanak fel. Hálás szolidaritással gondolunk az Egyesült Államokban élő azon keresztyénekre, egyházakra, és mindazokra az emberekre, akik szakadatlanul a vietnami intervenció megszüntetésére szólítanak fel. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Vietnamért vívott harcnak sohasem lehet katonai, csakis politikai megoldása. Mint keresztyének, felhívással fordulunk az Egyesült Államok kormányához, számos keresztyén ember kormányához, hogy teremtse meg a vietnami háború békés megoldásának feltételeit azzal, hogy újból és véglegesen megszünteti az Észak- és Dél-Vietnam elleni légitámadásokat. Kérjük az Egyesült Nemzetek Szövetségét. hogy ilyen értelemben gyakoroljon befolyást az Egyesült Államok kormányára és vegye fel a kapcsolatot a Nemzeti Felszabadítási Fronttal, mindkettőt abból a célból, hogy az 1954-i genfi egyezmény alapján a vietnami nép számára elérhető legyen a béke. A genfi megállapodások értelmében elérhető lenne minden idegen csapat kivonása is Dél-Vietnamból. Keresztyén szolidaritásunk Dél- és Észak-Vietnam lakosságáé. Ezzel a néppel együtt óhajtjuk azt a napot, amelyen békeben és idegen beavatkozás nélkül láthat hozzá országa építéséhez. Teremtsünk minél szélesebb plattformot mindazok közös akciói számára, akik őszintén törekszenek a békére és az igazságosságra. Keresztyén módon szolidárisak vagyunk továbbá minden emberrel — aki a háború ostorcsapásai alatt szenved, így az India—Pakisztáni háborús konfliktusban is. Szolidárisak vagyunk azokkal, akik Rhodéziában, Angolában, Mo- zambikban, Kongóban, Dél- Afrikában, a Dominikai Köztársaságban és másutt Latin- Amerikában élnek, akik harcolnak függetlenségükért, vagy akiket vérontás fenyeget. Ezekben az államokban forradalmi folyamat megy végbe, amelyben azért küzdenek és harcolnak, hogy megszűnjék a társadalmi igazságtalanság, a faji megkülönböztetés, az éhség, valamint a szabadság hiánya. Mi keresztyének, bűnrészeseknek tudjuk magunkat az olyan viszonyok fenntartásában, amelyek forradalmi robbanásokhoz vezetnek. Nagy mértékben helyeseltük és igazoltuk a fennálló igazságtalan állapotokat. Most segítenünk kell és segíteni akarunk abban, hogy az elnyomottak jo-\ gaikhoz jussanak. Az emberiség valódi haladásához vezető fejlődés részeként ismerjük el azokat a forradalmi mozgalmakat, amelyek a magasabb- rendű humanitást és minden emberi jog érvényesítését eredményezik. Felszólítunk minden érdekeltet, hogy segítse elő és tegye lehetővé az igazság vérontás nélküli érvényesülését. e A tömegpusztító atomfegyverek fokozódó felhalmozása és azoknak más államok számára való fenyegető továbbadása, a jelen legsürgetőbb kérdésévé teszik a leszerelést. A teljes és ellenőrzött leszerelés kell. hogy legyen és maradjon minden békemozgalom célja. Ezért támogatunk minden olyan törekvést, amelyre a kormányók, az ENSZ és a békeszervezetek ebben az irányban vállalkoznak. Ezzel kapcsolatban elvetünk minden olyan tervet, mint pl. az MLF és ANF, amelyek a tömegpusztító atomfegyverek további elterjesztését, vagy a felettük való közös rendelkezést jelentik. Ez vonatkozik elsősorban Európára, amely még mindig nem számolta fel a második világháború következményeit. Amíg Európában még határrevíziós követeléseket hangoztatnak, addig minden erőszakolt fegyverkezés és atomfegyverekre támasztott igény a béke különös veszélyeztetését jelenti. Ezért javasoljuk az európai államok konferenciáját az Egyesült Államok bevonásával, amely a különböző javasA Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyházi vezetőinek a konferenciája Kelet-Berlinben tartott ülésén megválasztotta elnökségét. D. Krummacher pome- rániai püspököt elnökké, D. latok (a NATO és a Varsói Szerződés államai közötti megnemtámadási szerződés, a Go- mulka- és a Rapacki terv) alapján minél előbb megvitatná az európai biztonság kérdését és a német kérdés rendezéséhez javaslatokat tenne a békeszerződésre. A világnak ma céltudatos és szolidáris egy üt (munkálkodásra van szüksége a béke fenntartásához. Egyek vagyunk abban, hogy a nemzetközi együttműködésnek az ENSZ keretén belül kell világosan kifejezésre jutnia. Az ENSZ valamennyi állam ösz- szefogása kell legyen, hogy eredménnyel járjon ez, a béke fenntartására irányuló együttműködés. Ezért újból sürgetően követeljük, hogy a Kínai Népköztársaság végre elfoglalhassa az őt megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Meggyőződésünk, hogy a világ valamennyi államának olyan konferenciája, amely megtárgyalná a leszerelés szükséges kérdését és amelyen nélkülözhetetlen lenne a Kínai Népköztársaság részvétele, lényegesen hozzájárulna a helyzet enyhítéséhez és a békés jövendőhöz. A mai világhelyzet láttán felhívással fordulunk minden keresztyénhez, minden egyházhoz és minden emberhez, akinek szívügye a béke és igazságosság elnyerése, fenntartása és biztosítása: egyhangúlag és egyesült erővel törekedjünk a feszültségi és veszélygócok eltávolítására. Egyesítsük törekvésünket a mindazokkal vállalt szolidaritás jegyében, akik háborútól szenvednek, akiket elnyomnak és kizsákmányolnak, akik nem rendelkeznek elegendő mértékben anyagiakkal ahhoz, hogy emberhez méltó életet élhessenek. Teremtsünk minél szélesebb plattformot minden olyan ember közös akciója számára, aki őszintén törekszik a békére és igazságosságra. Örömünkre szolgál, hogy azok a célkitűzések, amelyeket mi már régóta képviselünk, VI. Pál pápának az ENSZ közgyűlése előtt mondott szavaiban is kifejezésre jutottak. Készek vagyunk az együttműködésre a béke szolgálatában és a békés együttélés megvalósításában. Miként már gyakran kinyilvánítottuk, kifejezzük meggyőződésünket, hogy minden keresztyénnek együtt kell munkálkodnia a békéért és minden ember megbékéléséért. Ezért örülni fogunk, ha a békéért és igazságosságért végzett odaadó szolgálatunkban együtt vállalhatjuk ezt a felelősséget a római katolikusokkal is. Teremtsük meg közösen a nemzetközi helyzet eredményes keresztyén befolyásolásának feltételét, hogy mai világunkban békés fejlődésre kerüljön sor. Eközben bízunk Istennek, a békesség Fejedelmének, Jézus Krisztusnak áldásos segítségében, amelyet megad nekünk és minden embernek széles e világon. Noth szász püspököt pedig helyettesévé választotta egy esztendőre. Ebben a testületben dolgozik együtt a keletnémet nyolc tartományi egyház vezetősége. AFRIKAI ÁLLAMFÉRFI LETT A BAPTISTA VILÁGSZÖVETSÉG ÜJ ELNÖKE A Baptista Világszövetség Miami Beach-ban (Florida) tartott nagygyűlésén Dr. W. R. Tolbert-et, az afrikai Libéria Nép- köztársaság alelnökit választotta meg elnökévé. A kilenc al- elnök között is van egy afrikai és egy amerikai néger. A világgyűlésen kilencven ország 17 300 küldötte vett részt. A KELET-NÉMET EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA D. Dietzfelbinger püspök vasárnap, október 17-én Miskolcon és Egerben prédikált. Képünk: D. Hermann Dietzfelbinger püspök dr. Vető püspök kíséretében bevonul az isten- tiszteletre a miskolci templomba Augusztinusz: URAM, JÉZUS Nem t’om, ki vagyok s ki vagy Te, Semmi egyéb vágyam nincs csupán Te. Unott énem szerelme Te Minden tettem értelme Te, Kicsiny parány én, magasztos Te, Nincs más gondolatom mint Te. Százszor halnék Érted életem, Te, Még oly rossz sorsnak is édes terhe vagy Te. Szent nyomodba üzesz Te Sóvárgásom titka Te Téged áhitlak, nem vonz semmi csak Te. Előlem Hozzád osonok, hogy Te méltass kegyes oltalmadra Te Mi sem riaszt s megremegtetsz Te, Kiválasztasz-e Magadhoz Te. Mar kétség? Bizodalmám vagy Te, Engedelmesség Mestere Te. Téged áhitlak nem vonz semmi csak Te Szegénység gyógyszere Te. Nézz rám, hogy szívem felgyullaszd Te Hívj, hogy előttem lebegj te Örök gyönyöröm üdve, Te Ámen Haits Géza Dr. Vető Lajos püspök október 10-én Szendén a gyülekezet egy csoportjával ORSZÁGÚTON ... Vasárnap délután az S- ből B.-be vezető műúton még fel nem derített okból az X. rendszámú személygépkocsi négy utasával az árokba fordult. Az utasok közül kettő súlyosan, egy könnyebben megsérült. A negyedik kiállt az útra és integetett, hogy az arra jövő személygépkocsivezetőktől segítséget kérjen. 16 autó ment el mellette, amíg végre egy megállt, hogy a sebesülteket, akik közül egy közben meghalt, a kórházba szállítsa... Ezt a pársoros közleményt az egyik napilapban olvastam. Vasárnap volt, számol be a hír és 16 autó ment el egy segítséget kérő ember mellett. Annak, aki a volán mellett ült, bizonyára ezer mentsége volt arra, hogy meg ne álljon ... Már késő volt és másnap munkanap. Sietnie kellett, hogy időben hazaérjien és kipihenje magát. Lehet, hogy az a szerencsétlen éppen a kocsiban hal meg! Az ember még belekeveredik valami kellemetlen ügybe! Kihallgatás, tanúskodás. Mindez idő, kényelmetlenség... így gondolkodhatott a 16 közül sok. A többi talán még mentséget sem keresett önmaga előtt. Az esemény nem új. Hasonló történetet már régebben is olvastam. Az a Jeruzsálemből Jerikóba vivő országúton történt. Az utasok akkor még gyalogszerrel vagy lovon jártak, de veszély akadt bőven. Csak másfajta, mint manapság. Azon az úton egy ember a rablók kezére került. Kifosztották, megsebesítették és fél- holtan otthagyták az úton. Egy pap jött arra. Látta és elkerülte. Utána jött egy lévita. látta és elkerülte. Aztán arra jött egy szamaritánus. Az amikor meglátta, „könyö- rületességre indult”. Talán akkor is éppen vasárnap volt. Lehet, hogy az első két arra menő éppen kirándult vagy látogatóban volt. A történet nem mondja meg. Talán olyan volt, mint a mai tizenhat. A harmadik úton volt, nem passzióból járta az országutat, talán üzletet kellett kötnie, talán megbeszélésre várták, amelynek határozott időpontja volt. És mégis, amikor meglátta a sebesültet, megállt, leszállt a lováról, olajat és borát öntötte a szerencsétlenül járt sebére, lovára emelte, a vendégfogadóba vitte, másnap két pénzt adott a gazdának és megkérte, viselje gondját, ha pedig még pénzre lenne szüksége, azt visszatértekor megfizeti neki. Ez az ember szamaritánus volt. De elsősorban felebarát. Tehát az az ismeretlen, akit nem fűz hozzánk semmi kapcsolat és mégis lehajol a bajunkhoz akkor, amikor az neki fáradtságába kerül. Lehajtó és nem hajt tovább. Nem elegendő meglátni a bajt. Megállni sem elég. Sajnálatot érezni is kevés még. Vissza kell menni és a többletköltséget megfizetni, sőt túlfizetni. Számolatlanul és viszonzást nem várva. A kis történethez egyetlen mondat kommentárt fűztek kétezer évvel ezelőtt: „Eredj el és te is aképpen cselekedjél.” Vasárnap van, amikor ezeket a sorokat írom. Autók rohannak hazafelé a ... számú műúton. Valahol valaki segítségért integet. Lehet, hogy ma a 15 kocsi már megáll? Gyarmathy Irén GYERMEKKOCSIVAL AZ ISTENTISZTELETEN Egy angliai lelkész külön istentiszteletet rendszeresített gyülekezetében a fiatal édesanyák részére, akik gyermek- kocsiban tolják gyermekeiket a templomban. „Különben talán egyáltalán nem jönnének el’! — állapítja meg a leiké«*
