Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-09-19 / 38. szám
Könyörgés és köszönet Lk. 17, 11—19. A bajba jutott ember mindenbe megkapaszkodik, ami kicsit is reménnyel bíztat a megmenekedéshez. Eszköz és személy, ami vagy aki segítséget nyújthat számára naggyá nő szemében. Nem tételezek fel a tíz bélpoklos, vagy az eredeti szöveg szerint: leprás részéről sem nagyobb hitet Jézus iránt, mint kortársaik részéről. Ügy gondolom, hogy a kétségbeesett könyörgő kérés, amit messziről Jézus elé kiáltanak, nem a hit szava volt, hanem a testi nyomorúság mélyén szenvedő ember segélykiáltása. Jézus mégis könyörült rajtuk. Fülembe cseng sok-sok, az övékéhez hasonló „hitetlen” igazság, nehéz időkből és nehéz helyzetekben sínylődő emberek ajkáról. És szemem előtt feltűnik sok meghallgatott ember arca. Jelet kaptak Isten szeretetéről. A szeretetről, amely nemcsak tüneti kezelést ad, hanem a teljes, ép végtelen életet adja ajándékba az elfogadónak. Ezért a tökéletes, örökre szóló segítségért nem fordultak már vissza Jézushoz. A kérdést azonban magam felé fordítom. Vajon hány hitetlen imádság hangzik el az én ajkamon is? Imádság kétségbeesésből és nem hitből. Vajon hány meghallgatott imádságom maradt köszönet nélkül? S itt nem csak a hála szavára gondolok, hanem méginkább a hála tetteire. A köszönet áldozatára. Megajándékozottan ajándékozóvá lettem-e, aki más szenvedők baján enyhít, veszedelmes tüzet olt, békéltet és boldogít? Tíz ember közül egy mégis visszatért. Milyen aránytalannak látszik Jézus bőséges ajándékozó szeretete és az egy köszönetét mondó hivő szív. Jézus fájlalja a kilencet, de örül az egynek. Mert az egy nagy érték. Egy megmentett ember. Egy meggyógyult élet. Egy hálás szív. Egy. akit a szeretet szála örökre hozzákötött. — Van-e ilyen értéke számomra is az egynek? Érzem-e milyen súlya van annak, ha egy emberrel több az egészségesek, a megelégítettek, a békében élők, a jövő szépségében bízó emberek száma. A visszatért samáriai volt. Ez a tény szinte igazolja Jézust, aki múlt vasárnapi igénk szerint talán sok vallásos zsidót megbotránkoztatva, egy samáriait állított oda a felebaráti szeretet példaképévé. Lehet, hogy Jézus tetteinek lényegét sokszor jobban megértik az „idegenek”, mint a hit dolgaiban magukat jártasaknak vallók? — Az egy hálás samáriai példája emlékeztessen minket, hogy adósak ne maradjunk a köszönet szavával és a hálás élettel! Mezősi György ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. szeptember 19-én Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. 11 (urv) dr. Kékén András dr. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. (urv) Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bandi Sándor de. 11. Rédey Pál du. 6. Szeretetvendégség Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du 5. Szeretetvendégség: dr. Groó Gyula Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (urv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly Fóti út. de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszenmihály de. fél 11. Karner Ágoston SASHALOM de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér. de. 9. Várady Lajos de. 10. (német, urv) Groó Gyula dr. de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (urv) Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József du. fél 7. Csen- gődy László Budakeszi de. 8. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. Uzon László du. 6. Dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7 Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — NYUGDÍJAS okleveles ápolónő 32 éves gyakorlattal Pest vagy környéki idős egyén ápolását vállalom lakásért. Cím a kiadóban. — TORONYÓRA JAVÍTÁST szakszerűen vállal, helyszínen árajánlatot készít Bíró György lakatos Orosháza, Dózsa György U. 12. BUNDÁK átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V . Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — HARMÓNIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Pokorny Pál, Bp. IV. Újpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál 5, 16—24; az igehirdetés alapigéje: Lk 17, 11—19; a délutáni istentisztelet alapigéje: Ef 2, 1—7. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 26-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet: F ábry István mezőberényi lelkész. — SZÜLETÉS. Szirmay Zoltán Budapest-fasori segédlelkésznek és feleségének augusztus 25-én első gyermekük született. Neve: László Attila. — HÁZASSÁG. Urbán Emma gs Reuss András szeptember 12-én tartották esküvőjüket a soproni evangélikus templomban. GIERTZ BO SVÉD PÜSPÖK 60 ÉVES Giertz Bo göteborgi svéd püspök augusztus 31-én töltötte be 60. életévét. Giertz püspök tagja a Lutheránus Világ- szövetség Végrehajtó Bizottságának! 1957-től 1963-ig a Szövetség egyik alelnöke volt és elnöke az LVSZ svéd nemzeti bizottságának is. A világ evangélikus keresztyénségének ez a kimagasló egyénisége mint igehirdető és számos teológiai mű szerzője is nevet szerzett magának. — özv. Nagy Dánielné, született Balogh Lídia, lapunk hűséges olvasója augusztus 10-én hosszas szenvedés után 80. életévében meghalt. Vö- nöckön temették el augusztus 12-én. Feltámadunk! IMÁDKOZZUNK Mindenható Isten, Mennyei Atyánk! Soha nem köszönhetjük meg eléggé irgalmadat és megsegítő kegyelmedet, amellyel törődsz velünk és gondunkat viseled. Életünk sok nehéz órájában találtunk már Nálad menedéket és tudjuk, ezután is ez lehet legfőbb reménységünk. Az igehaligatás és igeolvasás csendes óráit is Neked köszönjük meg, mert ezekben Te munkálod szívünkben kegyelmed felismerését. De mindennapi életünk ezernyi próbájában, gondjában és fáradságában is a Te kezed munkáját ismerhetjük meg. Jézus Krisztus, a mi Urunk soha nem kerülte el a betegségekkel, bűnökkel, elhagyatottsággal és céltalansággal küsz- ködőket. Mai evangéliumodban is úgy láthatjuk őt, mint aki a legreménytelenebb helyzetben levőknek is megsegítője. Megváltója. Most mi is felemeljük szavunkat, mint az a tíz annakidején és könyörgünk segítségedért: lásd meg életünk szükségeit, ítélj meg és áldj meg bocsánatod békességével és örömével. De lásd meg e világ sokféle szükségét is: némítsd el a fegyverek zaját, amely ma is milliók életét veszélyezteti, vezesd a békesség keresésének és megtalálásának útjára azokat, akik felelősséget hordoznak. Ha pedig gazdag és sokféle kegyelmed ellenére hálátlanok és közönyösek maradnánk, mutass rá arra a tizedik bélpok- losra, aki testi gyógyulásán felül ezerszeres jutalmat kapott a Te dicséretedben és abban a belső örömben, amellyel útján tovább mehetett. Mi sokszor még ajándékaidat sem tudjuk helyesen elfogadni: taníts meg az igazi hálára, a Hozzád való visszatérésre. Teremts bennünk másokért felelősséget érző, magunkat a Te kezedben tudó és mindenekért hálát adni tudó szívet, hogy minden dolgunkban jó szolgáid lehessünk. Megköszönjük Neked azt a bizalmat és jó reménységet, amellyel imádságunkat színed elé vihettük. Hallgass meg minket, ígéreted szerint, Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. I ALKONYUL Halovány beteg hófehér ágyon; Fáradt a szeme, kerüli az álom, alkonyul ott künn, alkonyát éli: maradjak vele csendesen kéri. Elnézem hosszan. Magamat látom ... hófehér ágyon kerül az álom, fekhelyem napközben vár rám vetve: alkonyul, rám is leszáll az este. Pontosan dolgozott testem a gép, egy csöpp sejt cserben hagyva félrelép s megbomlik a rend. Hiába lázadsz, örökbe kaptad. Ősről ősre száll az. Nézem kit őrzök a betegágyon, szeme tükrében magunkat látom. Mindünkre egyszer leszáll az este: ne siess hát ha beteg kér esdve. Gyarmathy Irén HÉTRŐL—HÉTRE Régen és most Efezus 2, 1—7. Elöljáróbanjpár szót szólunk az Efezusi levélről. Pál apostol először második apostoli útján járt Efezus városában. Már első útja alkalmával látta, hogy ennek a kétszázezer lakosú, a kereskedelmi életben döntőfontosságú városnak, nagy jelentősége lehet az evangélium terjesztésének munkájában. A világ minden részéből jöttek ide zarándokok, hogy lássák Artemis isten csodálatosan szép templomát. A gazdagtartalmú levél 1—3. fejezete a megváltás isteni munkájáról szól. Heti igénkben arról beszél az apostol, hogy mi volt azelőtt, amíg a hívek Krisztust el nem fogadták. így jellemzi a régi I állapotot: Vétkeztetek és a bűneitek miatt holtak voltatok. A világ szokásai szerint éltetek! A testnek és érzékeknek engedtetek. A harag gyermekei voltatok! A régivel szemben az új állapotról pedig így szól: A Krisztusban azonban új életre keltette a harag, indulat, szeretet- lenség gyermekeit. Isten azzal mutatta meg szeretetét irántunk, hogy bár bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal új életre keltett minket. Szószerint: „Krisztus kegyelméből üdvözültetek”. Krisztus Jézus ugyanis feltámasztott minket és vele együtt maga mellé ültetett a mennyben, hogy az eljövendő korokban megmutassa Krisztus Jézusban irántunk megnyilvánuló jóságából kegyelmének túláradó bőségét. Isten kegyelmének túláradó bősége éltet bennünket. Magunkat, gyermekeinket, gyülekezeteinket és az egész világot. Mindebből két dolog következik. Az egyik: ne szűnjünk meg imádkozni és kérni Istent, hogy kegyelme maradjon meg közöttünk. Adjon az egész világnak békességet, jólétet, tiszta örömöt. A másik: ne szűnjünk meg hálát adni Istennek, és a Jézus Krisztus áltál megköszönni naponként rajtunk megújuló kegyelmét. Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: EZSDRÄS 9,13, KOLOSSÉ 2,13 — Nagy dolog a bűnlista elszámolása hatóságilag, még nagyobb az elszámolás igazi önismerettel, de igazi megoldás csak az Istennel való elszámolás lehet. Ez Jézus hatalmában van: bűnbocsánat! Márk 1,40— 45, Ezékiel 3, 22—27. KEDD: ZSOLTÁROK 68,20. ROMA 12,12 —Istennek gondja van reánk. Isten kezében vagyunk — ez a hívő számára reményteljes menedék. I—Timótheus 1,12—17, Ezékiel 6,1—14 (I. Korinthus 10, 19, 21). SZERDA: ZSOLTÁROK 62, 11, /I. TIMŐTHEUS 6, 7 — A földön minden eladó, jó áron meg is vehetjük. De a legnemesebb valuta az igazi gazdagság — az igazi nyereség, mely boldoggá tehet: Isten országa! Ezért érdemes mindent feláldozni. II. Korintus 9, 10—15, Ezékiel 9. (I. Korintus 1,8). CSÜTÖRTÖK: JEREMIÁS 15,15, I. THESSALON1KA 1,4 — Isten szolgálatában állni — nem a vállalkozási kedvtől függ, hanem Isten kiválasztása, tehát küldetés és parancs. Tudjuk magunkat Isten eszközének! — kiválasztottságunk, tu-* dásunk, erőnk Isten kezében van — ez a legteljesebb hivatástudat. I. Thessalonika 1,2—10, Ezékiel 11. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 115,1, JÁNOS 5, 22—23 — Vau világi ítélőszék is. A társadalom is tart ítéletet, sőt önmagamat is meg kell ítélnem lelkiismeretemben. De az igazi bíró egyedül Jézus, a Fiú! Egyedül Övé mindenben a dicsőség. Az Ö ítélőszéke előtt kell majd megállnunk! Filippi 1, 12—18, Ezékiel 13,1—16 (Máté 7,24—27). SZOMBAT: II. MÓZES 15,13 II. KORINTHUS 5,8 — A bátortalanná lett vágyódó lelkek előtt megnyílik a kegyelem ajtaja, s ez szabadítás. Minden lépéssel egyre közelebb megyünk a nagy találkozáshoz. Akkor ér céljához életünk, amikor meglátjuk majd az örök lakóhelyet. Filippi 1, 19—26, Ezékiel 13—17—23 (Máté 18,6). Solymár Péter — HALÁLOZÁS, özv. dr. Varsányi Mátyásné, született Ferenczy Paula augusztus 24-én életének 73. évében hazatért Urához. Szeptember 23-án, délelőtt fél 11 órakor helyezik el hamvait a Farkasréti temetőben nyugvó férje sírjába. „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára porom felett megáll.” — Keve Béla nyugalmazott bányamérnök, miskolci lakos, lapunk hűséges olvasójla elhunyt. Az igaznak emlékezete áldott. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423. -Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vitt, Üllői út 24. Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 124—074 10 000 példányban nyomatott Csekkszámla: 20412.—VIII. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.2096/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. F. v.: Bolgár I. DäiläilMillllil a DoUdny — Isten éltesse Pista bácsi! Jó pihenést, erőt, egészséget! — mondta a szónok az ünnepélyes, nagy tanácsteremben és a dúsan megterített fehér asztal fölött összecsendültek a poharak. Virágok, ajándékok, könyvek és kézfogások között egy kedves arcú, ezüsthajú öreg munkást búcsúztattak a barátai a nyugdíj feldíszített kezdetének a küszöbén. Pista bácsi pedig csak ült ünnepelve az asztalfön és mindenfelé meghatottan mosolygott. A „köszönöm" szón kívül mit is mondjon, hiszen sohasem volt a nagy szavak embere. Negyven esztendőn át minden éjszaka ott állt a kemence előtt és készítette a kenyeret. Az éjszaka szótlan munkása volt, akinek kezéből került ki mindennap százak és százak friss kenyere, öröme, otthona. És talán soha, senkinek sem jutott az eszébe, amikor boldog otthonokban leszeltek egy darab kenyeret vagy amikor a friss, ropogós kiflit megtörték a reggeli kávéhoz, hogy mindez a magától értetődő öröm azért van, mert ezért a kényérért, ezért a friss, ropogós süteményért valaki verítékezett azon az éjszakán. Pista bácsi boldog volt, hogy 40 esztendő munkáját most észrevették, megbecsülték és megköszönték. Hiszen neki a kenyér nemcsak kenyérkereset volt, hanem öröm, szenvedély, szívből áradó szívesség. Munkatársai a búcsúestén nem egyszer megismételték az öreg Pista bácsi sokszor elmondott mondatát: — Fiam, ha egyszer csinálod — jól csináld! Mert ő mindig jól csinálta. A munkáján, a kenyerén mindenki maga érezhette, ízlelhette, hogy aki ezt a kenyeret, sütötte, az nem a pénzért, hanem az emberek öröméért dolgozott. A búcsúasztalon sokszor megnézte azt az ajándékcsomagot, amelyiken ez a cédula állt: — Hálás szívvel attól az óbudai családtól, amelyik a jó kenyérért Óbudáról is a Dohány utcába járt. A búcsúeste végén még egyszer mindenkitől elköszönt. Az ajándékok már ott voltak az üzemi autóban, amelyik majd hazaviszi megérdemelt pihenésre a nyugdíjba induló öreg munkást. A barátok, búcsúztatók ott álltak már az autó körül, várva még egy utolsó kézfogásra. De Pista bácsi eltűnt. Keresték mindenütt. Seholsem találták. Végül is egyik tanítványának eszébe jutott valami és lement a pékműhelybe. Persze, hogy ott volt. Ott búcsúzkodott az öreg még egyszer, utoljára. Amikor átölelve kísérni kezdték a kijárat felé, még egyszer visszafordult: — Fiam, aztán ha csinálod, jól csináld! Aztán hazament. Hosszú évek után az első éjszakára, amit otthon fog tölteni. Nem is tudott aludni. Hajnali órák harangszava még ott találta ébren a gondolatai, az emlékei között. És egy kicsit a töprengései között is. — Mi is lesz ezután?! Hogy is fog élni?! Mit fog csinálni?! Már besütött a nap az ablakon, amikor fáradtan feküdt le az ágyra. Mire felébredt, már alkonyodni kezdett. Megvacsorázott. Majd ösztönösen kilépett az utcára. Maga se tudta merre és miért? Csak ment előre a forgalmas emberáradalban. Talán a megszokás vezette, vitte végig az utcákon. Egyszer csak ott találta magát a műhely előtt a Dohány utcában. Akkor jutott eszébe, hogy hiszen ő már nyugdíjas. Ott már nem várja őt senki! Ott már nincs szükség reá!! — De hit munka nélkül nem lehet élni! — mondta magában és tétován tovább ment az ucán. A sarkon, ott a Síp utcánál megállt. — Merre is menjen? Mit csináljon? A Síp utca és a Dohány utca sarkán a nagy esti forgalomban emberek, autók, auóbuszok tömege torlódott. Sokáig nézte az élet rohanó aradasat• — Milyen veszélyes is ez a hely! Érdekes, eddig sohasem vettem észre, milyen veszélyes átmenni itt a másik oldalra. És nézni kezdte az embereket. Csomagokkal, táskákkal, gyermekek, nők, öregek menynyi nyugtalanság között kelnek át suhanó autók között. Egy töpörödött öreg nénike a bevásárló kosarával éppen most torpant meg riadt szemekkel egy száguldó teherautó előtt. Pista bácsi hozzálépett. — Tessék csak velem jönni. Nem lesz semmi baj. Én majd átkísérem. Gyöngéden belekarolt és biztos léptekkel ávezette a nénikét. — Köszönöm, mondta az hálásan. De jó, hogy itt volt! Pista bácsi jóéjszakát kívánt és máris odament egy iskolatáskás kisfiúhoz, aki félénken nézegetett jobbra és balra, számítgatva, hogy mikor lehet nekiindulni a veszélyes útnak. — Gyere kisfiam! — majd együtt átmegyünk! A kisfiú félelme felengedett, amikor felnézett reá. — Köszönöm bácsi! Most már nyugodtan megyek haza. Tovább már nincs baj. Ez a legveszélyesebb sarok a környéken. És Pista bácsi már tudta, hogy ezentúl mit fog csinálni. — Igen, ez lesz a mindennapi munkája. Üj élethivatása. Kijárni ide, erre a „veszélyes sarokra” és megriadt és megtorpant embereket, gyermekeket, nőket, öregeket átvezetni a keresztúton! Pista bácsi nem is tudta, milyen nagy és gyönyörű szolgálatba szegődött. Mint ahogy mi sem tudjuk sokszor, hogy a jóságunk apró mozdulatai milyen nagy ajándék lehet másoknak. Múltak a napok és múltak a hónapok. És Pista bácsi hűséges idegenvezető lett a Dohány utcában. Megtorpanó, nyugtalan emberek, ha ide érkeztek, már keresni kezdték, hol van Pista bácsi, akivel olyan biztosan és olyan nyugodtan lehet átmenni a veszélyes úton. És Pista bácsi ezt is jól csinálta! Vidáman és jókedvűen. Kedvesen és mosolyogva. Nem is volt az ő környékén azóta sem baleset a Dohány utcában. Tegnap este én is arra jártam és Pista bácsit kerestem. Nem volt ott! Egy kedves néni tipegett a sarkon és megszólított: — A Pista bácsit teszik keresni? Többet már nem fog ide jönni — mondta a néni és a könnyeit törölte. — Miért?! — Tegnap este, amikor hazafelé indult, egy száguldó autó őt sodorta a halálba ... Egy pillanatig megdöbbenve álltam a sarkon. Aztán a Pista bácsi helyett szótlanul és csendben én vezettem át a másik partra a nénikét. Friedrich Lajos <4.
