Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-09-05 / 36. szám

KP. BÉRM. BP. 72.

XXX. évfolyam, 36. szám 1965. szeptember 5.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS

Ara: 1,40 forint

HŰSÉGBEN

ŐSSZEL. SOK MINDEN Ü.IRA KEZDŐDIK. A nyárnak vége. A termés betakarítása hamarosan befejeződik. A természet téli álomra készül. Jön a lombhullás és a herva- dás mélabús Ideje. Az ember akarata és lángoló szelleme azonban éppen ilyenkor készíti elő a jövendőt. Felszántja, beveti a földet. Fát ültet, így harcolja ki a tetszhalálba dermedő természet felett az élet győzelmét.

Hasonló dolgok történnek a szellemi élet műhelyeiben, az iskolákban is. Itt is újra pezs- dül az élet. Üj elindulások és nekilendülések mozdulnak mindenfelé. Az egyházi életben is ősszel új „szezon” kezdődik. Az új egyházi esztendő eleje az év vége felé, adventkor van. A polgári esztendő január elsején. Mintha okosabb lenne az év kezdetét ilyenkorra, az ősz elejére tenni. Kikerülhetetlen, hogy ilyenkor mi is előretekintsünk. Szemügyre vesszük, milyen feladatok, események, teendők várnak ránk az ősz és a tél folyamán, sőt még tavasszal is.

Egyházunkban vannak a folyamatos szolgálattal együttjáró teendők és események, így az, hogy minden szinten tanácsüléseket, ez évben közgyűléseket is tartunk. Természetes az is, hogy a lelkészképzést végző Teológiai Akadémiánkon is elkezdődik az új tanév, új elsőéves hallgatókkal. Ma már az sem jelent nagy eseményt, hogy tovább folytatódik külföldi egyházi személyiségek látogatása is. És megfordítva, egyházunk továbbfejleszti kapcsolatait látogatások útján a külföldi testvéregyházakkal. Ezek a látogatások nem öncélú kirándulások, hanem nagyon fontos, szükséges és korszerű feladatokat szolgálnak. Ilyen irányú szolgálatunk középpontjában népünk és az emberiség békéjének a védelme áll most is, sőt fokozottabban, mint korábban. tekintettel azokra a szörnyűségekre, amelyek Vietnamban történnek. Európában a német kérdés elhúzódó megoldatlansága okoz nagy veszélyt. Mindezért

a („Prágai”) Keresztyén Békekonferencia munkáját egyházunk minden erejével támogatjuk. Az ősz folyamán különleges feladatokat és felelősséget ró reánk az, hogy a Keresztyén Békekonferencia tanácsadó bizottsága hazánkban, közelebbről fővárosunkban tartja ülését. Erre a nagyon fontos találkozóra körülbelül 200 külföldi egyházi személy érkezését várjuk a világ minden tájáról. Maga az ülés körülbelül egy hetet vesz igénybe, de előtte és utána előkészítő, illetőleg folytatólagos munkagyűlések lesznek elsősorban külföldiek részvételével. Nemcsak feladatot és felelősséget érzünk e fontos eseménnyel kapcsolatban, hanem örömöt is. Íme, szocializmust építő hazánkban a protestáns egyházak már olyan nemzetközi tekntéllyel bírnak, hogy ilyen nagyszabású egyházi békegyűlést láthatunk vendégül. Ebben a szoros értelemben vett egyházi békemunkában érdeklődéssel, imádsággal, tudással, fáradsággal és pénzáldozattal vegyen részt egyházunk egész népe, minden tagja és mutassunk jó példát a többi

egyházak tagjai számára most is.

Egyházi életünk igen fontos feladata marad továbbra is törvényalkotó zsinatunk gondos előkészítése. E tekintetben már igen örvendetes eredmé nyék mutatkoznak. Zsinati előkészítő munkánk azt a célt tűzte maga elé, hogy új, teljes törvénykönyvet szerkeszt, amelyben minden együtt lesz, ami egyházunk, gyülekezeteink, intézményeink működését és életét jogilag szabályozhatja, meghagyva a régi törvényekből a jót, s az új körülményeknek megfelelő újat is alkotva.

EGYHÁZI SAJTÓNK,

„KÖNNYVPIACUNK” IS új

termékekkel fog bővülni. Énekeskönyveket, hittankönyveket, teológiai és más egyházi jellegű irodalmat adunk ki. A lelkészi munkaközösségek tovább folytatják önképző munkájukat. Teológiai konferenciákat tartunk azokban az egyházmegyékben, ahol ilyenek a közelmúltban nem voltak. Szeretetintézményeinket erősíteni, nyugdíjasainkról jobban gondoskodni igyekszünk. Nagy gondot fordítunk továbbra is egyházi épületeink karbantartására és korszerűsítésére. A gyülekezetekben a szokásos munka tovább folyik. Hála Istennek, hogy nagyobb gondjaink nincsenek az itt-ott megüresedő lelkészi állások betöltéseméi. Lelkészhiány a közeljövőben nem fenyeget és nem okoz olyan gondokat, mint amilyenekről különösen az észak-európai evangélikus egyházakban panaszkodnak.

Az élet, a munka, a szolgálat tehát tovább folyik egyházunkban. Amikor ezt így megállapítjuk, Isten színe előtt álljunk meg egy pillanatra! Tegyük terveinket, programjainkat, elgondolásainkat mérlegre, a legpontosabb és legszigorúbb mérlegre, Isten mérlegére. Vessük fel a kérdést: nem fenyeget-e bennünket a „hiábavaló cselekedetek” igézete, valami olyan serénykedés, amely mögött nincsen más, mint üres kérkedés, hivalkodás és önzés? Nem azért fáradozunk-e, hogy elmondhassuk, megírhassuk, jelenthessük: ezt és ezt tettük, eny- nyi és ennyi volt ez meg ez az egyházi „cselekmény”, gyűlés stb.? Nem azért fáradozunk-e, hogy „jó” legyen a statisztikánk? Isten mentsen meg ettől bennünket, egyházunkat! Nekünk, a lutheri reformáció örököseinek és vallóinak ezektől a kísértésektől különösen óvakodnunk kell, különben a képmutatás bűnébe esünk, hiszen meg van írva (Róm. 3,28-ban): „Azt valljuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül”.

A LEGFŐBBET, A LÉNYEGET TARTSUK MINDIG SZEM ELŐTT: isteni szeretet- ben élni s embertársaink javán munkálkodni. így illik ez Isten gyermekeihez, az Ö országának várományosaihoz.

A napokban jelent meg Sajtóosztályunk egyik kitűnő, új kiadványa, Dr. Ottlyk Ernő professzor könyve. A címe: „Hűség Istenhez és népünkhöz”. Ez a cím foglalja össze igen találóan, mire van szükség egyházunkban: hűségre, hűséges és odaadó szolgálatra a kis szórványgyülekezetektől a legnagyobb gyülekezetekig és gyűlésekig, egyéni problémáinktól az országos és világméretű feladatokig.

Dr. Vető Lajos

A

FELELŐSSÉG

Nagy esemény előtt állnak a magyarországi Ökumenikus Tanács tagegyházai. Meghívásukra ez év őszén Budapesten tartja ülését a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága. A több mint 100 tagot számláló bizottság tagjai — továbbá a meghívott vendégek és megfigyelők — az öt világrészből indulnak majd el Budapest felé, hogy keresztyén hitükből táplálkozó szeretettől indíttatva tanácskozzanak, döntéseket hozzanak és közös cselekvésre határozzák cl magukat a ma élő emberiség égető kérdéseiben, mindenek előtt a béke ügyében.

Szépséges fővárosunk

Budapest több szempontból is alkalmas hely egy ilyen béke- konferencia megrendezésére. Budapestnek „személyes élménye” van a háborúról is és a békéről is. Ismeri ez a város az ellenséges repülőgépeket jelző szirénák fülsiketítő üvöltését, a „szőnyegbombázás”-t, az akna- és ágyútüzet, a hidak robbantását, családi otthonok, iskolák, templomok összeomlását és a halottak ezreit. „Személyes élménye” van ennek a városnak arról, hogy mit jle- lent hónapokig „frontváros”- nak lenni, barlangokban és óvóhelyeken rettegni, aknatűz- ben egy pohár vízért szaladni és meghalni. Mind ezt megismerte ez a város a második világháború alatt. De ismeri ez a város a béke örömét is: az aknatűztől megroncsolt fák újra zöldelését, egy borzalmas tél után a Margitsziget virág- baborulását, az élet visszatérését, a családi otthonok, iskolák, kórházak, gyárak, templomok újra építését, az új kenyér illatát, a munka örömét, az élet szépségét és a fejlődés lázas ütemét. Ennék a városnak a „szóhasználatá”ban a béke egyenlő az élettel. Jöjjenek hát Európából. Amerikából, Ázsiából, Afrikából és Ausztráliából Budapestre a különböző keresztyén egyházak „béke-követei”, a mi fővárosunkban meg lehet tanulni — mint ahogy mi is megtanultuk—, hogy a „béké”-ről nem elég teologizálni, hanem

azt „csinálni” — ha úgy tetszik „szerezni” kell!

A Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottságát

olyan egyházak

hívták meg Magyarországra, amelyek kezdettől fogva részt vettek a Keresztyén Békekonferencia munkájában. A Béke- konferencia munkájába való belekapcsolódásra hajtotta a magyarországi egyházakat nem egyszerűen a béke nagy ügyének a szolgálata, hanem a lelkiismeretük is, amely vádolta őket azzal, hogy a második világháború előtt és annak folyamán nem egyszer eszközül adták magukat — részben vagy egészben — a háború kiszolgálására. Ezeknek az egyházaknak a második világháború után Isten irgalmas sze- retetéből lehetőséget adott szolgálatuk folytatására. Ennek az irgalomnak a fényében látták meg ezek az egyházak mulasztásaikat és világosodott meg .előttük, hogy az új magyar világban egyértelműen a békesség követeiként kell szolgálniuk és az országhatáron túl is „békességszerzők”-nek kell lenniük. Mivel egyházaink úgy látták, hogy a Keresztyén Békekonferencia kezdeményezőit — elsősorban a csehszlovákiai egyházakat — hasonló felismerések vezetik, ezért vettek részt szinte születése pillanatától a Békekonferencia munkájában.

A Keresztyén Békekonferencia

közel 8 éve végzi szolgálatát. Abból a felismrésből született, hogy egy újabb háború megakadályozása és a béke biztosítása érdekében a keresztyén embereknek és egyházaknak is össze kell fogniuk és nemcsak esetlegesen, hanem tervszerűen kell ezt a szolgálatot végezniük. Ez a kezdeményezés szerte a világon különböző fajú és felekezetű keresztyének között és egyházak életében megértésre és támogatásra talált. A Prágában megrendezett I., majd II. Keresztyén Béke-Világkongresszus azt mutatta, hogy a Keresztyén Békekonferencia tábora egyre jobban növekszik, szava mind messzebbre eljut és szolgálata meggazdagítja sok keresztyén személyiség és egyház munkáját. Határozatai segítik az egyes keresztyéneket és egyházakat az emberiség égető kérdéseiben való helyes állás- foglalásra. Sőt, ezek a határozatok eljutottak sok országban olyan államférfiak kezébe is, akiknek jelentős szerepük van az emberiség sorskérdéseinek intézésénél.

A valósághoz az is hozzá tartozik, hogy a Keresztyén Béke- konferencia munkájla az elmúlt nyolc évben nem ment nehézségek és

akadályok

névéül. A különböző teológiai irányzatok képviselői részben idehaza is, de különösen több nyugati országban élő egyház területén — fenntartással vagy elutasítással éltek a Békekonferencia munkájával kapcsolatban. Voltak akik hosszú cikkekben fejtették ki, hogy

nem szabad a keresztyén embereknek összekeverniük a bibliai értelemben vett „békesség” és a politikai értelemben vett „béke” fogalmát. E felfogás szerint az előbbit az „Isten kegyelemből adja” az utóbbit az „ember akarja csinálni”. Ennek megfelelően egyesek intették a Békekonferenciát, hogy „ne a politikai béke megteremtésében fáradozzék, hanem Isten békességét prédikálja a világban”. „Ez utóbbi a fontos” — mondották. És valóban úgy van, hogy van különbség a „békesség” és „béke” bibliai és „evilági” értelme között! De az is letagadhatatlan, hogy Isten nemcsak a „békesség”-et, hanem a „bé- ké”-t is akarja és munkálja és az is tény, hogy a Biblia „békesség” fogalma magába öleli a „béke” fogalmát is. Isten ugyanis az emberi életnek nemcsak egyik „szeletében”, pl. a lélekben akar békességet, hanem az emberi élet egész területén, tehát a külső körülményekben a népek, a fajok és világrészek között is! Isten ebben a „gondviselő munkájiá”- ban eszközül akarja felhasználni az Ö gyermekeit is. Ezért nem „más dolgába avatkozik” a Keresztyén Békekonferencia, amikor szolgálni akarja a népek közötti megértést és békét is. — Mások azt mondották, hogy az „egyház csak két dolgot tehet a békéért: hirdeti az evangéliumot és imádkozik a békéért, nincs tehát szükség külön Békekonferenciára”. A Békekonferencia vezetői, csak úgy mint annak résztvevői előtt nagyon is világos: az egyháznak legdrágább kincse Jézus Krisztus evangéliuma, az imádság pedig Isten egyik legnagyobb ajándéka az egyház és az egyes keresztény emberek számára. Azt is valljuk, hogy az egyház akkor szolgál jól a béke érdekében is, ha hirdeti ezt az evangéliumot és gyakorolja a közbenjáró imádságot a világ békéjéért. De az is tény, hogy ezzel az egyház még nem tett meg mindent a békéért, mert kötelezve van az irgalmas samaritánus szolgálatára is, tehát a szeretet, a diakónia szolgálatára is. Jézus éppen ezeket a cselekedeteket kéri számon az övéitől az ítélet napján. Ha egy keresztyén ember szomszédjának a háza ég, akkor jól teszi, ha imádkozik szomszédjáért és hirdeti neki Isten vigasztaló evangéliumát, de ha csak ezeket te; szí: nem tett meg mindent, amit meg kell tennie. Segítenie kell ugyanis a tüzet olta- ni is! Amikor a ma élő ember riség „otthoná”-ba, a föld különböző helyein tűzcsóvákat dobnak felelőtlen kezek, akkor a törvény és evangélium-hirdetés és az imádkozás mellett minden jóakaraté embernek —• a keresztyéneknek is! — össze kell fogniuk, hogy a tüzet éli oltsák és továbbterjedését meggátolják. Ezért van szűk* ség arra a munkára, amit a Keresztyén Békekonferencia is végez.

Egyes nyugati keresztyén személyiségek felvetették azt a kérdést is, hogy

.miért van szükség

külön Keresztyén Békekonferenciára, hiszen az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, a Református Világszövetség, továbbá a metodista és baptista Világ- szövetségek úgyis szívügyüknek tartják a béke munkálá- sát.” Mi örömmel és megelégedéssel állapítjuk meg, hogy ezek az egyházi világszervezetek valóban hallatják időről-időre szavukat az emberiség megoldásra váró problémáival kapcsolatban és nem egyszer- különösen az Egyházak Világtanácsa — bátor nyilatkozatot tettek (pl. a kubai válság idején vagy a faji megkülönböztetés kérdésében) forrponton levő problémákkal kapcsolatban. A Lutheránus Világszövetség helsinki Nagygyűlésén is jóhangvételű határozat született a békére és a faji kérdésre vonatkozólag. Néha viszont az volt a benyomásunk, hogy egyik-másk határozatban erősen érvényesült a „nyugati világ” gondolkodá-1

sa, illetve annak áttéte egy* házi területre. Szükség van tehát arra, hogy a fennálló problémákról sokoldalúan tájékozódhassanak az egyház zak és az egyesek, ebben pe* dig segíthet a Keresztyén Békekonferencia is. De még ennél is jelentősebb érv a Ke* resztyén Békekonferencia szolgálata mellett az, hogy a különböző egyházi világszer* vezetek rengeteg munkával vannak leterhelve és igen szét* ágazó munkaterületen dolgoz* nak, így nincs elég idejük az emberiség békéjének ügyével kellő hangsúllyal foglalkozni. Ezt pótolja a Keresztyén Békekonferencia, amely nem ellenlábasa a többi egyházi világszervezetnek — valamiféle ellen-ökumené! — hanem mellettük és velük együtt munkálkodik az egyházak javáért és az emberiség békéjéért

A Keresztyén Békekonferencia szolgálata akkor jó, ha

gyülekezetekből

indul ki és oda is tér vissza. Vagyis, ha nem egyszerűen egyes keresztyének véleményét képviseli, hanem a gyülekezetekét és egy-egy konferencia után az elért eredményeket, döntéseket és határozatokat a gyülekezetekbe „viszi le”. A keresztyén egyházakban ugyanis nem pusztán néhány vezető embernek és gyülekezeti tagnak felelősségére van szükség — többek között a béke érdekében is — hanem az egész gyülekezetére, sőt ezen túlmenően az egész egyházéra. Nem véletlen, hogy Jézus tanításai többes második személyben fogalmazódtak meg („ti” vagytok a világ világossága; ne „ítéljetek”; ne „gyűjtse- tek” stb.) Ezek a tanítások a tanítványokat mint egységes egészet — tehát átvitellel — a gyülekezetei szólítják meg. Pál apostolnál ugyanezt találjuk. a gyülekezetről mint egészről van szó akkor is, amikor annak felelős küldéséről, szolgálatáról van szó. Ez vonatkozik a békességért és békéért (és ez egy szolgálat) való fáradozására is. És ezt el kell mondanunk az egyházak, sőt az „egy, egyetemes egyház”-ra nézve is. A Keresztyén Békekonferencia azt a célt tűzte maga elé, hogy ébressze ne csak az egyes keresztyéneknek, hanem a gyülekezeteknek, az egyházaknak és az „egy egyetemes egyház”-nak közös felelősségét az emberiség békéjének ügyében.

Ennek a közös felelősségnek különösen is meg kell növekednie napjainkban. A Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága akkor tartja ülését Budapesten, amikor az emberiség „ottho- ná”-nak egyik sarka lánggal ég!

Vietnamban

ez a láng egyre jobban terjed és egy „szélvihar” átvi- heti a lángokat nagyobb területekre is, sőt a földgolyóra is. A sokat szenvedett emberiségnek pedig — amelynek kétharmada ma is éhezik — nem lángokra és háborúra van szüksége, hanem békére, életre, kenyérre, egyenjogúságra és igazságosságra. Arra van szüksége az emberiségnek, hogy a tűzfészkeket oltsák el, osszák fel egyenlően az emberek között a „mindennapi kenyeret”, szüntessenek meg mindenfajta megkülönböztetést az emberek között és legyen a szívekben is, meg a házakban is, az országokban is, az országok között is és a kontinensek között is béke!

A Keresztyén Békekonferencia budapesti ülésén nyilvánvalóan ezekben a kérdésekben is közös és felelős szó hangzik majd el, amely reménységünk szerint visszhangra talál majd a keresztyén egyházakban szerte a világon és megérkezik felelős államférfiakhoz is. Mert most, felelősségre, közös felelősségre van szükség! Olyan felelősségre, amely a cselekedetekben mutatkozik meg! Erre a közös felelősségre és közös cselekvésre hív a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottságának budapesti ülése.

D. Káldy Zoltán

&

á