Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-08-15 / 33. szám
Adj számot! Lk. 16,1—9. Miben lehet példa egy ember, aki rosszul gazdálkodott a tóbízottakkal s jövőjét újabb csalásokkal igyekszik biztosítani? Azt gondolom, Jézus ezt a groteszk példázatot megdöbben- iésnek is szánta. Az egyszeri hamis sáfárban magunkra ismerhetünk. Mi vagyunk azok, akikre sok bízatott. Szellemi, anyagi javak, az élet ezer adottsága, - Isten teremtett világa. Mindezt sáfárságra, gazdálkodásra kaptuk, hogy egyrészt szolgáljuk vele annak dicsőségét, akinek mindez a tulajdonát képezi, másrészt, hogy azokat szolgáljuk vele, akik közé Isten helyezett. Mi viszont úgy élünk vele, mint tulajdonunkkal, önző módon, rosz- szul használjuk, eltékozoljuk. A példázat megértéséhez és üzenetének elfogadásához az első lépés, hogy magunkat a hamis Sáfárral egyenlőnek ismerjük fel. A példázat másik tanulsága az a figyelmeztetés, hogy számot kell adnunk. Van gazdánk. S ha Ö nem is ráncigái bennünket naponként maga elé és nem von felelősségre egyenként minden rossz mozdulatunkért, a számadás nem marad el. Az ;,orök hajlékokba” való befogadás előtt eléje kell állnunk, és az egész életről vallanunk kell. A figyelmeztetés azért hangzik most, hogy a számadás megrendítő eseménye ne érjen váratlanul bennünket, hanem arra felkészülhessünk. A felkészülés idejét azonban rosszul használja ki az, aki önigazolást keres és a „mentő körülményeket” igyekszik felsorakoztatni. Jézus azért dicséri a hamis sáfárt, mert mentegetőzés helyett barátokat szerzett magának. Nyilván újra nem a mód ebben a példa, hanem a cél. Ezt erősíti meg az, amit Jézus a példázathoz fűz. A földi javak, akár lelkiek, akár anyagiak, az önfenntartáson túl barátaink, embertársaink hasznára adattak. Akármennyire is rajtuk van a múlandóság bélyege, addig amíg a gazda távol van, értéket képviselnek, hasznosak és mások javára kell gazdálkodnunk velük. Természetesen ez nemcsak az enyémre vonatkozik, hanem a miénkre is. A közös dolgokhoz is úgy kell viszonyulnunk, benne egyéni adottságunk tálen- tumait úgy forgatnunk, hogy az-megkönnyebbülést, enyhülést, megelégedést és megnyugvást jelentsen azok számára, akiket Isten az idő és tér által velünk összekapcsolt. Jézus máshelyütt adott tanításával is egybevetve, a számadáskor sokat nyom a latban a barátok tanúskodása szerete- tünkről, segítőkészségünkről, irgalmasságunkról, békéltető szolgálatunkról. Mezősi György ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. augusztus 15-én , Deák tél* de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Theodore Edwin Madson USA-püspök du. 6. Hafenscher KárolyFasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 / b. de. 10 (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló ele. 11. Carl H. Mau USA-lelk. főtitkár Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmath u. de. fél 10. id. Harmati Béla. Fóti út. de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos Újpest de. Í 0. G. H. Ostenstad novég leik. »esterzsébet de. 10. Soroksár-újte- lep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtös Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Gerencsér Zsigmond Sashalom de. 9. Gerencsér Zsigmond Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de 10. Rákoskeresztúr de. 1L D. D. H. Reich német leik. főtanácsos du. fél 3. Cinkota Y. Ishida japán Uelk. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. F. Heidler berlini főtanácsos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Csákó Gyula Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. R. N. Johnson USA- lelk. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkut de. fél 11. Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (úrv) R. M. Olson Usa püspök du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvöígy de. 9. Vison- tai Róbert Budafok de. 11. Vison- tai Róbert Nagytétény de. 8. Albertfalva de. 7. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Kántori szolgálatot ellátni tudó nyugdíjas férfit vagy nőt keres a györkönyi evangélikus gyülekezet. Érdeklődők forduljanak a györkönyi (Tolna m.) evangélikus lelkészi hivatalhoz. Bundák átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. hírek — Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentiszteleten az ol- tári Ige: 1 Kor 10, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 16, 1—9; a délutáni istentisztelet alapigéje: 2 Tess 3, (1—2) 3—5.1 A BÉCSI FAKULTAS ÚJ DÉKÁNJA A Bécsi Evangélikus Teológiai Fakultás dékánjává az 1965/66. tanévre a rendszeres teológia professzorát, dr. W. Dantinet választotta meg a fakultás professzori kara. NYBORG Az Európai Egyházak Konferenciája elnöksége a román orthodox egyház meghívására következő ülését Bukarestben tartja szeptember 22—24-ig. A következő „Nyborg konferenciát” 1967-re tervezik Ausztriába az eliparosodott és elvárosiasodott társadalom problémáinak megtárgyalására. Japán keresztyének a vietnami háború ellen Július utolsó hétében japán keresztyének eg> csoportja utazott az Egyesült Államokba, hogy fölvilágosítsa az amerikai közvéleményt a vietnami amerikai agresszió negatív hatásairól az ázsiai keresztyének körében. A japán békeküldöttség sajtóértekezletet tartott New Yorkban, amelyen követelte a bombatámadások beszüntetését Észak-Vietnam ellen, a délvietnami amerikai fegyveres beavatkozás megszüntetését és hogy ismerje el az Egyesült Államok a dél-vietnami Fel- szabadítási Frontot egyenrangú tárgyalófélnek a vietnami kérdés megoldása érdekében. A japán békekiildöttség tagjai nemcsak egyházi, hanem befolyásos világi emberekkel is, kapcsolatot keresnek, hogy meggyőzzék őket a vietnami háború esztelen voltáról. A világ minden egyházának feladata! Collins angol kanonok a londoni Szent Pál Székesegyházban tartott igehirdetésében felhívást intézett a világ keresztyénéihez, amelyben többek között ezt mondta: „Minden egyháznak minden befolyását latba kell vetnie a világon, hogy helyreálljon a béke Vietnamban.” Szerinte Anglia jelenleg az Egyesült Államok lakája csupán. „KÖZÉPKORI" A Bodeni-tó partján fekvő Ueberlingenben vita-estet tartott néhány kelet- és nyugatnémet lelkész, tanár és társa- dalomtudós.A vitában résztvevők mind egyetértettek abban, hogy csak akkor jöhet létre megértés a két német állam között, ha megszűnik az antikommunista szellem Nyugatnémetországban. Just nyugatnémet evangélikus lelkész szerint a „nyugatnémet lelkészeknek” is le keli küzdeniök magukban a kom- munista-ellenességnek ezt a „középkori gondolkodását”, amelyet Nyugatnémetország- ban a háború lélektani előkészítő eszközeként alkalmaznak. HALÁLOZÁS. Dr. Borsányi (Haiszer) Kálmán hittel és türelemmel viselt hosszú betegség után július hó 15-én Budapesten elhunyt. Pakson családi sírboltjukba temették el, július 21-én, nagy részvét mellett. A vigasztalás és feltámadás igéjét Sólyom Károly paksi lelkész hirdette. „Én pedig hiszem, hogy meglátom az Ürnak javait az élőknek földében.” (Zsolt. 27,13.) KELEMEN MIHÁLYNÉ, fá- biánsebestyéni lakos, lapunk előfizetője, július 17-én elhunyt. „Az igaznak emlékezete áldott.” HÉTRÓL-HÉTRE Állhatatosan II. Timotheus 3,3—5. Akkor értjük jobban heti igénket, ha először arra gondoi lünk, hogy Pál apostol teológiájának egyik sarkalatos tétele a feltámadás gondolata volt. Pál életében, felfogásában a feltár madás hite nem gondolatainak egyik díszítménye, hanem leg- erősebb tartóoszlopa. Pál apostol a feltámadásra mindig úgy gondolt, mint amit az „utolsó idők” megelőznek. A heti igénk előtti két vers, amely szorosan hozzátartozik a harmadik, negye- dik és ötödik versekhez, beszél az „utolsó időkről”. Pál azt mondja, hogy a jelzett időszakban az emberek sze-r retet nélküliek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői stb. lesznek. Heti igénk egyáltalában nem jogosít fel bennünket arra, hogy mivel most is sokan vannak olyan emberek, akikre jellemző a fenti felsorolás, megállapítsuk: az „utolsó idő” elérkezett. Hogy mikor érkezik el a számonkérés ideje, az nem a mi dolgunk. A'mi dolgunk az, hogy állhatatosan kövessük a mi Mesterünket és a felsoroltak helyett a szolgáló szeretet törvényeit gyakoroljuk. Használ az apostol egy olyan kifejezést, amelyből arra következtethetünk, hogy ne az egyházon kívül keressük azokat, akikre jellemző az apostoli felsorolás, hanem az egyházon belül élők között. A kifejezés ez: „kiknél megvan a kegyességnek látszata”. Azokról van tehát szó, akik farizeusok módjára élnelc. Mást mondanak és mást cselekszenek. Az előttünk levő héten és máskor is kérjük a Szentlélek erejét, hogy hitünk és cselekedeteink feddjék egymást és Istennek tetszők legyenek. Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRÄ VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 33,6; JÁNOS 1,2—3. — Jó szórakozást nyújt a visszhang. Visszajön az elhangzott szó, talán többször is, de mindig ugyanaz. Életünkben sokszor hangzanak el szayak, de nem a visszhang kedvéért. I. Korintus 10,1—13; Zsoltárok 54. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 41,4; JÄNOS 11,3. — „Uram, akit te szeretsz, beteg!” Szükséghelyzetekben elkeserítő lenne visszahallani hangunkat, hisz többre van szükségünk — segítségre, gyógyításra és gyógyulásra. Prédikátor 9,1—8; Apostolok Cselekedetei 17,1—10. KEDD: I. KRÓNIKA 29,5; RÓMA 12,8. — Lehet adni, nagystílűén. T .ehet ajándékozni nagyvonalúan, hadd lássák, ez az én ajándékom! Jézus másra tanít — alázatosan, szelíden. Lukács 16,10—13; Apostolok Cselekedetei 17,16—34. SZERDA: ZSOLTÁROK 51,15; RÓMA 15,2. — Alázatosan és szelíden adni! Miért? Ez egyben figyelmeztetés is, amiből adunk, azt mi is kaptuk. Hála Istennek azért, hogy adhatunk, mert mind a mai napig kaptunk Tőle. Jakab 3,13—18; Apostolok Cselekedetei 18,1—17. CSÜTÖRTÖK: EZÉKIEL 48,35; EFEZUS 2,22. — Házépítésnél legfontosabb a fundamentum, az alap. A ház szilárdsága ezen áll, vagy bukik. Az egyház alapja: Jézus Krisztus. I. Timóteus 4,12—16; Apostolok Cselekedetei 18,18—28. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 105,1; RÖMA 10,8. — Az alap nem szünteti meg az árvizet. A villámhárító sem szünteti meg a vihart, hanem megóv a káros következményektől. Jézus Krisztus nemcsak alap, sem pedig „villámhárító”, hanem valóságos, élő személy. „Magasztaljátok az Urat és liíVjátok segítségül az Ö nevét.” Máté 10,16—23; Apostolok Cselekedetei 19,1—22. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 41,2; I. KORINTUS 9,22. — Ahhoz, hogy valakin segíteni tudjunk, közelség szükséges. Nem lehet mindent telefonon keresztül elintézni. Isten sem táv- irányítással mentette meg a bűnbeesett világot, hanem közénk jött Krisztusban. Ez a keresztyénség feladata is: közeledni az emberekhez. Lukács 12,54—59; Apostolok Cselekedetei 19,23—40: Káposzta Lajos Harmóniumok speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Pokorny Pál, Bp.. IV., Újpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017. Ipari tanuló fiú albérleti szobát keres Váci út vagy környékén* szeptember I-re. Cím: Vincze János, Bp.. XIII., Kő virág sor 27* 1III!l!lll!lll!ltl;ll(!lilllllfllI!l)ilillliinnill!llllllllltl!lil!lll!llli[ll!l!l!lll!lll!lllilil!ll<lllll!lllllll;l!lll!l!llliJII!U1lllllllllllll!l!l1l!lJilillT1lil4[l!rilb}itlllF1'ltl;lll!! ltlil!lil4!tllít!IJflll1bl‘l!liUIII!llll|{|!ll!iliUtl(il:lJ jJ!ITI!tltllllflibbllijt!!IIIIJ4Ülltl!lllltilllilültl!lilill)Ji|(l(|[i!l!lllli(|{|ti4lltlllilJilllllil!ll)l1llü!lllllililllilUlllldl|il:hl:tilltJJ!lII JlllllllllllllJlllllIfllilllllliníJlliüljilllltlEiillllllílli'IIIIIIIIIIIJí1! 1890. július 29-én hunyt ki lángja a modern festészet egyik legnagyobb alakjának. Csak 37 éves múlt, s mégis teljes ‘az élete és befejezett a munkája, amelyet pedig úgy hagyott abba, mint aki feladja az emberfeletti küzdelmet. Emlékezésül néhány levélrészletet mutatok be tőle. Leveleiből — legnagyobb részüket Theo öccsének írta —, képei mögül az ember lép elénk. Amikor majd kezünkbe kerül festményeinek reprodukciója, talán■ megállunk életünk folyamán egy-egy vászna előtt is —, belső világának leveleiből kisugárzó izzása olyan fényt gyújt ki, amelyet egyébként nem fedeznénk fel a képen. Sorsközösségben f Hollandiai protestáns lelkész fia. A műkereskedelemben 'töltött évei után, 25 éves korában prédikátor lesz a belga bányászvidéken, azon a területen, amelyet nem sokkal később az író tollával Zola, a szobrász vésőjével Meunier elevenített meg drámai erővel. Tífuszjárvány tör ki, s a fiatal prédikátor -— egyházi feletteseinek nagy megrökönyödésére — beleveti magát a nyomorgó, beteg emberek megsegítésébe: gyér jövedelmén az éhezőknek eledelt vesz, ruháit szétosztogatja, maga csontig soványodva, legyengülve, szalmazsákjára dőlve tart áhítatokat szegényes szállásán. Egy szegénységet ábrázoló rajzról ezt írja: „Nézd, engem mindig megragad, ha a kimondhatatlan és leírhatatlan elha- gyatottságnak, magánynak, nyomornak, szegénységnek egészen sajátságos képét látom, mert abban a dolgok végét, a legvégsőt érzékelem, és lelkemben ekkor Isten gondolata 'éled fel.” Egy másik levelében a belga szénbányászok küzdelmes 'sorsát festi meg, a sötétséget, amelyben élnek, s ezt fűzi hozzá: „Tudod, hogy nemcsak az evangéliumnak, hanem az egész Szentírásnak gyökere vagy alapigazsága: »a fény, mely 'a sötétbe világít«.” A természet nyomában . Az egyházi hatóság elbocsátja állásából, mert az önfeláldozó szeretetnek ezt a gyakorlati megvalósítását összeegyeztethetetlennek tartja a „papi méltósággal”. S Van Gogh ekkor talál rá igazi hivatására: festő lesz. A természet nyűgözi le, de nem másolja azt, hanem átéli. Egyetlen mondatában benne van a festészet egész meghatározása. „A természet a valóság, az igazság, de egész jelentősége, értelme, jellegzetessége annyi, amennyit a művész kiemel és kifejezésre juttat belőle. (Levelében itt többek között két korabeli holland tájfestőt nevez meg, akiknek) egyetlen képe többet mond, mint az egész természet együttvéve.” Képei mutatják a természettel való benső azonosulást, amiről egyik hatórás gyalogsétája után így írt öccsének 30 Van Gogh leveleiből TŐalála 75 énej éves korában: „Esős, havas, viharos délután, többnyire pusztán keresztül. Vándorlásom nagyon felfrissített, helyesebben annyira együttéreztem a Természettel, hogy ez mindennél inkább megnyugtatott” S hogy mennyire köti a valóság festői munkájában, azt ezek a sorai is tükrözik: „ ... mintsem divatos fogásokkal hízelegjünk a közönségnek, és az ő kegyéért esdekeljünk. Gondjaim pillanataiban néha előfordult, hogy már-már e divatos fogásokhoz nyúltam, de aztán gondolkodóba estem, és így szóltam magamhoz: »nem, nem, csak maradj hú önmagadhoz, és ha nyersen is, szigorúan is, fejezd ki úgy a dolgokat, melyek lehetnek durvák, de feltétlenül igazak«.” A természetet nem szolgaian festi, hanem a Teremtő nyomában maga is teremtve jár, az emberi sorsot, saját lelkének hullámzását is belevetítve az alkotó erővel mintázott képbe. A Szentírás vigasza Isten igéje nem a megszokott módon ugyan, mégis belenyúlt életének döntő festői korszakába is. Két évvel halála előtt írja: „A Szentírásnak — mely elszomorít bennünket, felkelti kétségbeesésünket, felháborodásunkat — vigasza, mint kesernyés mag kemény héjában: Krisztus. Krisztus alakját csak Delacroix és Rembrandt festették meg úgy, ahogyan én érzem őt... Krisztus hangsúlyozta az örök életnek, az idő végtelenségének, a halál semmiségének, a vidám elégedettség és önfeláldozás szükségességének és jogosságának alapvető bizonyosságát. Ö maga derűs megelégedettségben élt, mint az összes művészek legnagyobbika: márványt, agyagot, szint megvetve, az élő húsban dolgozott! Ami azt jelenti, hogy ... élő embereket, halhatatlanokat alkotott. Ez pedig komoly dolog, különösen azért, mert ez az igazság.” Ugyanebben a levelében ezt is írja: „Olvastad már valaha Luther életét? Mert Cranach, Dürer és Holbein hozzá tartoznak. Az ő személyisége a középkor nagy fényessége.” Elégett élet Mint fiatalkori prédikátori szolgálatára, a festői hivatására is rádobta az életét, összekapcsolva azt a testvér szer etettél. Öccse tartotta el őt nagy anyagi áldozatok árán, aki hitt bátyja művészetében. Van Gogh minden képét neki adta, hogy azok árából valami megtérüljön öccsének rá fordított kiadásaiból. Másfél évvel halála előtt írja: „Nem tehetek róla, hogy képeim eladhatatlanok. Egyszer eljön a nap, mikor belátják, hogy értékesebbek a beléjük ölt festék áránál és egész nyomorúságos életemnél, amit csak reájuk fordítottam. Nincs is már más kívánságom, csak ne legyen többé adósságom. De édes öcsém, adósságom oly nagy, hogy ha hitem szerint sikerül is egyszer visszafizetnem, a festményeim alkotásával járó megerőltetés addigra már egész életemet elnyelte.” Néhány hónappal később: „Sohasem becsültem értem tett jótéteményeidet többre, mint ma. Nem tudom kifejezni, miként érzek, de biztosíthatlak, hogy jóságod végtelen, és ha nem is látsz eredményt, kedves öcsém, ne bánkódj miatta: jóságod megmarad.” — S utolsó levelében, amelynek sorai megszakadnak, mert még az nap agyonlőtte magát: „Munkám a Tiéd. Az életemet adom érte, az eszem félig már ráment.. Életének utolsó évei — amennyire betegsége engedte — egyetlen lázas iram. Koplal és dolgozik, s mindent háttérbe szorít az életben, hogy elvégezze hivatását, s bátyja gondjain is segítsen. Megrázóbb vallomás aligha hangzott el művész ajkáról az életének a feladat alá rendeléséről: „Úgy kellene élni — írta öccsének 1888 szeptemberében —, mint valami szerzetes. Én így teszek. Tudom, hogy ez nem túlságosan költői, de úgy érzem, hogy kötelességem életemet a festészet alá rendelni.” Tehát lemondva a családi élet örömeiről, az élettárs meghitt közelségéről, a legelemibb emberi szükségleteknek legprimitívebb módon kielégítése mellett siet feladatának sürgős teljesítésére, mert érzi, hogy már kevés idejé van hátra. Ezekben az utolsó éveiben tájképein egyre hullámzóbbá, kavargebbá válnak a vonalak. Fokozódó belső tusája, kétségbeesése vetül ki a természetbe. Az egész környező táj, házak, utcák, lépcsők, gabonatáblák, dombok osztoznak sorsában. Mintha csak Pál apostol megrázó szavának legmagasabb fokú illusztrációit látnánk a teremtett világ vajúdó sóvárgásáról a megváltás után (Róm 8,19—22). Emlékezésünket egy levéltöredékével zárjuk, amelyben fél évvel halála előtt az éppen készülő festményein vívódik, többek között a lenyűgöző erejű Magvető című képén: „Jókora adag ihletre volna szükségem, valami fénysugárra a magasból, hogy szép dolgokat teremthessek.” 75 évvel halála után úgy érezzük, hogy Isten rövid életében sokszor adott neki fénysugarat a magasból, hogy a Teremtő keze lehessen: az igazságnak és a valóságnak megrázó szépségű kifejezője. Veöreös Imre
