Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-08-15 / 33. szám

Isten tettei nyomában Jézus születése és fiatal évei a szentírAs jézus ifjü ÉVEIVEL KAPCSOLATBAN nagyon szűkszavú. Gyermek­korának semmiféle kiszínezé­sét sem találjuk benne. Mint­ha Pál apostol szavaival azt mondaná az evangélium író­ja: „Ha ismertük is Krisztust test szerint, de többé nem is­merjük.” Az evangéliumok üdvösségünkről, Isten üzeneté­ről, a megváltásról akarnak csak tudni és mindarról, ami ezt megérteni segíti. Ez nem vonatkozik magára, Jézus születésének az eseményére. Ezzel az eggyel kiadósán fog­lalkozik Máté és Lukács evan­géliuma. Jézus születése azt jelenti, hogy az evangélium nem tan, hanem híradás arról, hogy Isten az emberi történe­lem összefüggésébe beleszólt. Közénk jött és elkezdett vala­mit, ami része lett a történe­lemnek és a mi életünknek. Az a feltevés, hogy Jézus egyáltalában nem is élt, sok­kal több megoldhatatlan tu­dományos kérdést vet fel, mint amennyit megold, s így ma a kérdés ismerői előtt ez tudománytalan állításnak szá­mít. Az egykorú római törté­netírás azonban természetesen csak akkor kezd említést ten­ni Jézusról, mikor a keresz- tyénség terjedésével ez érde­kessé válik a számára. (: Nem emlékezik meg az oly nagy politikai bonyodalmat okozó Bar-Kochba Simon nevéről sem ;). Mikor született Jézus? E tekintetben az evangéliu­mok bizonyságtételére va­gyunk utalva. AZ A SZOKÁS, HOGY AZ IDŐSZÁMÍTÁS ALAPJÁUL Jézus születését vegyük, a VI. században kezdődött, s az ala­pul szolgáló számítások az ak­kori fogyatékos történeti se­gédeszközök mellett nem tel­jesen megbízhatóak. Az evan­géliumok híradása szerint Jé­zus nagy Heródes idejében született, ő pedig valószínűleg Íj e; 4-ben már meghalt. To- yábbi támpontot az Augustus . császár által elrendelt és Qui- rinius által végrehajtott ösz- - szeírás szolgáltat. Ügy látszik, ez utóbbi a keleti' ügyek ve­zető személyisége volt. E rend­kívüli alkalommal a szemé­lyes nyilatkozattétel és a bir­tokbevallás esküvel való meg­erősítése szükségessé tette a személyes megjelenést. (: így kerültek Mária és József Beth- lehembe. :) Szoktak a bethle- hemi égi jel alapján is kísér­letet tenni az év pontos meg­állapítására. Sokan, például Kepler is, az i. e. VII. évi rendkívüli bolygó együtlállá- ra gondolnak. A babilóniai szippári agyagtáblákon ez év bolygómozgásai előre meg vannak határozva és főtémá­juk éppen ez a bolygótalálko­zás. Sok egyéb érvet s végül az egyázatyák tanuságtételét is figyelembevéve, ma legna­gyobb valószínűséggel azt mondhatjuk, hogy az Űr Jé­zus nem pontosan időszámítá­sunk kezdetén, hanem az aze­lőtti 6-ik, vagy 7-ik évben született. Születésének elbeszélése Má­té evangéliumában, amely zsi­dó közösség számára írott könyv, hosszú nemzetség-táb­lázattal kezdődik. Ebbe, a szo­kástól eltérően, asszonyok, köztük idegenek és elesettek is fel vannak véve. Isten hű­ségéről és nagy kegyelméről beszél ez a korabeli olvasó­nak. Nem a test szerinti szár­mazás vonalát, hanem az ígé­ret és kegyelem vonalát hang­súlyozza. Így lesz József nem­zetisége, aki „igaz ember” és engedelmesen elfogadja Isten megbízását, a Megváltóra mu­tató jel. MÁRIA LUTHER MÁRTON SZERINT az örök anyaszent- egyház első tagja, példája és képe. Alázatos állapotában reá ragyog Isten megindokolatlan, ingyen való kegyelme és en­gedelmes hitében válik Krisz­tus-hordozóvá. Mária éneke Mózes énekéhez hasonlító gyöngyszeme a szentírásnak, s az újszövetségi kor örömteli beköszöntését jelenti. A születéstörténet szerint Jézus megjelenése jelentékte­len sőt megalázó körülmények között történik. Már most rá­illik: „Nem verseng és nem kiált, az utcákon nem hallani az ő hangját”. Nincs helye a vendégfogadó háznál, szegény pásztorok a köszöntői, üldöztetésben része­sül a világ hatalmasaitól és Egyiptomba menekül sokat szenvedett népe útján. (; A bethlehemi gyermekgyilkosság beleillik Heródes vér- és go­nosz uralmának a képébe :) Már ekkor közösséget kell vál­lalnia az elesettekkel. Dicső­ségét csak az Istent kereső hit látja meg. Nem a külső nagy­ságot, hanem a belső értéket fogja keresni az emberben, mert azért jött, hogy megsza­badítsa népét az ő bűneiből.” IFJÜ KORÁRA CSEND BO­RUL, ember volt, mint más. József az evangéliumok sze­rint ácsmester volt. Á kézmű­vesség a zsidóknál nem volt szégyen. Tudós családok mes­terségre is taníttatták fiaikat, A finn evangélikus egyház legészakibb kerületében Oulu- ban a legnagyobb ez idő sze­rint a lelkészhiány, legkeve­sebb 46 teológiai tanárra, gyü­lekezeti lelkészre és hitoktató­ra lenne még szükség. Ebben a szükséghelyzetben a finn egyház további teoló­giai fakultás alapításának ké­résével fordult a kormányhoz. Az új teológiai fakultás szá­mára jó megoldásnak látszik az oului egyetem, vagy a hogy mindig legyen kenyér a kezükben. Názáret környékén nevelkedett. Nemzetiségi vi­dék volt. Ha felment a falu­széli dombra, láthatta a görög Sepphoris tornyait. Ugyanez a vidék zelóták, szélsőséges, ra­jongó, vallásos-nacionalisták hazája is. Talán ezért mondta Nathanael: „Názáretből támadhat-é valami jó?” A család egyik csoporthoz sem tartozik. Engedelmesek a törvény iránt és ragaszkodnak a templomhoz. Egyetlen is­mert jelenet gyermekkorából, mikor 12 éves korában fel­megy a családdal Jeruzsálem­be. Elkalandozásában tipiku­san gyermek s mégis itt szó­lal meg ajkán először a szó, amelyen keresztül Isten mind­nyájunkat magához hazahív: „Nekem az én Atyám dolgai­val kell foglalkoznom”. Uzon László jyväskyläi pedagógiai főiskola. A jelenlegi két teológiai fa­kultás a helsinkii egyetemhez, illetve a turkui akadémiához tartozik, ez utóbbi a svédül beszélő finnek számára létesí­tett nem állami egyetem. Finnország északi területein nem kevés az olyan gyüleke­zet, amely tíz-tizenötezer négyzetkilométer területen fekszik. Átlagban egy gyüleke­zet nyolcszáz négyzetkilométer területű. Beiktatták hivatalába a legészakibb finn egyházkerület püspökét A finn államelnök jelenlété­ben iktatta hivatalába dr. Martti Simojoki érsek az oului kerület új püspökét, dr. Han­nes Leinonent. Urho Kekko- nen államelnökön és Jussi Saukkonen oktatásügyi mi­niszteren kívül részt veft az ünnepi istentiszteleten vala­mennyi finn püspök és szá­mos magas egyházi személyi­ség az északi testvéregyházak­ból. Kántortaiifoli/aiMon Július 9-én zárult az 1965. évi első nyári kéthetes kántor­továbbképző tanfolyam. A két­hetes továbbképzőnek huszon­öt hallgatója volt. A tanfolyam beszámolóval zárult, hol min­den hallgató bizottság előtt mutatta be, mennyit haladt a kétheti komoly munka ered­ményeképpen. A beszámolón D. Káldy Zoltán, az Egyetemes Kántorképesítő Bizottság elnö­ke képviseletében Trajtler Gá­bor, egyetemes zenei előadó mondott zárszót. „Káldy Zol­tán püspök jelenleg Helsinki­ben van a béke-világkongresz- szuson, hogy felemelje szavát a világ békéje érdekében. Mi itt a legfiatalabb; hallgatónk, a kis Melittánk kisujlára vi­gyázunk, hogy jól billentse le a harmonium billentyűit. I MÁD KOZZUNK Mennyei Atyánk! Újra megszólal igéd és mi boldogan hall­juk belőle a drága evangéliumot, hogy személyválogatás nélküli szeretettel munkálod ma is mindnyájunk üdvösségét. Fiadat értünk adtad és Fiad által életünk lehet. Magasztalunk ezért a szüntelenül megújuló drága kegyelmedért. De kérünk, ne hagyd felejtenünk azt sem, hogy az élet útján csak úgy járhatunk, ha engedelmeskedünk akaratodnak. Nem lehetünk olyan engedetlenek és hálátlanok, mint választott néped volt a pusztában. Adj hát engedelmes szívet nekünk! Tudjuk, Atyánk, hogy nagyobb próbát sohasem adsz gyerme­keidnek annál, hogy el ne viselhetnénk és le he győzhetnénk. Kérünk, adj éber szívet és vigyáz# lelket nekünk, hogy a próbákban mi is megállhassunk. Tudjuk, hogy gyermekeidnek mindig adsz feladatokat ebben a világban. Nekünk is megvan a Tőled kapott szolgálatunk minden napon. Segíts minket arra, hogy ezt meg is lássuk. Tudjuk és megváltjuk — azért nem tudunk igaz gyermekeid lenni sokszor, mert nem értjük, vagy félreértjük akaratodat. Kérünk, adj világosságot és eszességet szolgálatunk betöltéséhez. Sók a próba életünkben! Rossz idő­járás és elöntött földek nehezítik a mindennapi kenyér beta­karítását. Adj nekünk annyi szeretetet és eszességet, hogy mégis legyen meg a nyugodt élete mindnyájunknak. Áz emberi bűn ma is veszélyezteti a békés életünket. Adj annyi bölcses­séget, hogy mégis a békét tudjuk szolgálni és építeni. Oltalmadba ajánljuk hazánkat és annak vezetőit. Könyör- günk egyházunkért és annak minden tagjáért. Segíts minket hűséges szolgálatra. Áldd meg a betegeket és a szenvedőket. Áldj meg mindnyájunkat a Jézus Krisztus által. Ámen. Leinonen püspök 1916-ban Oulu közelében született s a gyakorlati gyülekezeti munká­ból került a püspöki székbe. 24 éven át az oului kerület külön­böző gyülekezeteiben szolgált. 1963-ban a finn egyház hivata­los képviselőjeként részt vett a Helsinkiben tartott Lutherá­nus Világszövetségi nagygyű- I lésen. Mindkét szolgálat az egyház szolgálata. Ugyanaz az egyház tartja a szemét a világ jövő- jén, az emberiség életén, és ugyanaz az egyház javítgatja a legapróbb hibákat jövendő kántorainak játékán. És ez így van rendjén! A tőlünk telhető legnagyobb felelősséggel és lelkiismeretességgel kell Isten­től kapott nagy megbízatásain­kat teljesíteni, mint ahogyan jól kell tudnunk sáfárkodni a legkisebb kapott tálentu- mainkkal is” — hangzott el a zárszó alkalmával. — A tanfo­lyamon Sulyok Imre karnagy, Miskolcziné Gönczy Irén ének­tanárnő, Kiss János tanfo­lyamvezető és egyházunk fel­kért lelkészei, teológusai szol­gáltak. Finnországban újabb teológiai fakultás alapításának gondolatával foglalkoznak Felejthetetlen városok — felejthetetlen emberek VI. Szárnyaló dallamok egy temetőben... A „SZÁZ SZIGETEN ÉPÜLT" LENINGRAD felejt­hetetlen szépségeinek megte­kintése közben mindig vissza­tértem egy kérésemhez, ame­lyet kedves házigazdáinkhoz intéztem: „Vigyenek el ben­nünket abba a temetőbe, ahol Dosztojevszkij és Csajkovszkij nyugszik”. Vendéglátóink ezt a kérésünket is szívesen tel­jesítették. így jutottunk el a volt „Nevszkij Lavra” (kolos­tor) temetőjébe. Ez a temető, a híres Szentháromság-temp­lom közvetlen közelében van. Ebben a temetőben pihennek nagyon sokan azok közül, akik az elmúlt két és fél évszázad­ban gazdagították Szentpéter­Dosztojevszkij sírjától GLINKA sírjához vezetett az utunk. Tőle nem messze nyug­szik BOROGYIN, MUSZORG­SZKIJ, RIMSZKIJ-KORSZA- KOV és CSAJKOVSZKIJ. És most ne tartson senki vala­miféle betegesen „halluciná- ló” embernek, amikor azt ál­lítom, hogy e nevek olvasá­sakor ott a temetőben egy­szerre „szárnyaló dallamokat hallottal*”. De egyáltalában lehet-e ezeket a neveket úgy olvasni vagy hallani, hogy egyben azt a zenét is ne hall­ja az ember, amivel ők meg­ajándékozták az emberiséget? Bevallom, hogy egy óriási hangversenyteremmé vagy színpaddá lett számomra a le­gek fájdalmát és örömét, vá­gyait és haragját jeleníti meg. A Puskin által írt Borisz Go­dunov rávilágít a véres kö­nyörtelen eszközökre, ame­lyekkel a cárok trónjukat biz­tosították. De a puskini műből kilép maga a nép is, amely­nek szava vád és számonkérés a tengernyi szenvedésért. Mu­szorgszkij még Puskinnál is élesebben hallgatja Borisz Go- dunov-ban a nép szavát! BOROGYIN is Glinka szel­lemi örökségét hordozta. Ze- nénéjét a népiesség és a kele­ties .színesség jellemzi. Híres operájának, az Igor hercegnek nemcsak a zenéjét,de a szöve­gét is maga írta, az ó-orosz Igor-ének alapján. Művén ha­A leningrádi Ermitázs (Képtár) vár illetőleg Leningrád kultú­ráját, sőt nemcsak e nagy­szerű városét, hanem az egész orosz népét és az egész embe­riségét is, Még a legkiválób­bak közül is csak néhánynak kereshettük fel a sírját. Azo- két, akiket sohasem lehet el­felejteni ... DOSZTOJEVSZKIJ sírjához érve, egy pillanatra mindnyá­jan elhalkultunk. Talán egy­szerre valamennyien arra gon­doltunk, hogy nincsen olyan sir, amely ezt a nagy orosz re­gényírót el tudná temetni. Az­tán ráesett a tekintetünk arra a bibliai versre, amely a sír­kövére van vésve: „Ha a föld- be-vetett gabonamag el nem hal: egyedül marad.” Milyen megragadó erővel tudta meg­rajzolni ez a regényíró-óriás az emberi szenvedést! Milyen megrázó módon írta meg a cári Oroszországban élő, el­nyomott emberek szenvedé­seit. ö maga is tudta saját életéből, hogy mi a szenvedés, hiszen előbb halálra ítélték, amit aztán kényszermunkára „enyhítettek". Ezért tudott megrázó képet festeni „Fel­jegyzések a holtak házából” című művében a cári kény­szermunkatáborokban sínylő­dő emberek szenvedéseiről. De világhíres regénye a „Bűn és bünhődés” is magával ra­gadó erővel mutatja be a ka­pitalista társadalomban élő emberek nyomorát, az egyén és család széthullását, az em­beri méltóság meggyalázását. „A félkegyelmű” c. regényé­ben az uralkodó polgári ne­mesi körök önzésével, elvete­mültségével szembe állítja a „félkegyelmű”-t, az emberi szenvedés iránti részvétnek megtestesítőjét. Sokan azt mondják, hogy Dosztojevszkij csak odáig jutott el, hogy fel­hívta a figyelmet a cári Orosz­ország kiáltó ellentmondásai­ra, de itt megrekedt, mert el­vetette a forradalmi utat. He­lyette a megbékélést, a tűrést hirdette. Valóban igaz, hogy forradalmi változások nélkül nincs előbbrejutás az emberi társadalomban, de az is igaz, hogy a megbékélés, a kien- gcsztelödés is társadalomépítő erő tud lenni egy nép, sőt a népek életében. Előttem soha nem volt vitás, hogy Doszto­jevszkij egész életművével, művészi alkotásaival az egész emberiség haladását szolgálta és szolgálja.., ningrádi temető, ahol nagy összevisszaságban és mégis harmóniában, szinte egyszerre hallottam az Ivan Szusza- nyin-t (G-linkától), Igor her- ceg-et (Borogyintól), Borisz Godunov-ot (Ivluszorgszkij-tol) és Anyegin-t (Csajkovszkijtól)! Hát lehet-e Csajkovszkij ne­vét úgy hallani, hogy vele együtt ne hallaná az ember a VI. szimfóniát, a D-dur he­gedűversenyt és az Olasz capricco-t? Vagy ne „látná” a Hattyúk tavát és a Diótörőt? De mi teszi széppé és naggyá ezeknek a művészeknek a mu­zsikáját? Az, hogy mindannyi­an a nép dallamkincséből me­rítettek és a népet szolgáltak. Csak egy pillanatra figyeljünk mindegyikre! GLINKA számára a népdal nemcsak feldolgozandó anyag volt, hanem zenei gondolko­dásának ez volt az alapja. Ö mondta: „A zenét a nép te­remti, mi művészek csak hangszereljük.” Ivan Szusza- nyin c. operájának is a fősze­replője maga a nép. Ennek a magasrendű hazafias tragédiá­nak hiába keresnénk párját a megelőző orosz operairodalom­ban! És milyen derűs, napfé­nyes a „Ruszlán és Ludmilla” muzsikája! MUSZORGSZKIJ számára is a nagy ihlető a nép. Muzsi­káját a népdalból meríti, de a zenét egyben harcos eszköz­nek tekinti, amellyel küzd a nép igazságáért, szabadságá­ért és boldogabb jövendőjé­ért. Az ő műveiben is — csak­úgy mint Glinkáéban — a fő­szereplő maga a nép, a töme­A riograndei zsinat nagy­gyűlése Pelotában tartott évi ülésén új lépésekre határozta el magát a brazíliai evangé­likus-lutheránus egyházak kö­zötti kapcsolatok megszilárdí­tása érdekében. A brazíliai egyesült evangélikus-lutherá­nus zsinatot és a közép-brazí­liai zsinatot, amelyekkel a riograndei zsinat 16 év óta „zsinati szövetségben” mun­kálkodik együtt, felhívták, hogy vegyen részt egy közös „zsinatok fölötti bizottságban”, mert ily módon a brazíliai láláig dolgozott. Borögyinnak van egy magyar vonatkozása is. Kapcsolatot tartott fenn Liszt Ferenccel. Amikor Wei- marban találkoztak, Liszt Fe­renc ezt mondta neki: „Dol­gozzék, dolgozzék, miíidig — dolgozzék, még akkor is,- ha nem játszanék és nem adnák ki müveit. És ha nem értenék meg, akkor is . . . Higgyen ne­kem: ön rendkívüli nagy és eredeti tehetség...” Miköz­ben ott álltam Borogyin sírjá­nál, arra gondoltam, mennyi­re igaza volt Liszt Ferencnek! RIMSZKIJ-KORSZAKOV is beletartozott a nagy orosz ze­nei újítók csapatába, ö is a nemzeti jelleg ápolását tartot­ta feladatának. Ugyanakkor komoly érdeklődést mutatott a külföldi kultúra iránt is. O a programzenének volt a nagy mestere. Ki ne ismerné az An­gar című művét, vagy a Sehe- rezádét? CSAJKOVSZKIJ volt az, aki valóban világhíressé emelte az orosz zenét. Műve korszakal­kotó volt a zenekari muzsika, az opera és a balett területén. Műveit a humanizmus és mély filozófiai eszmék hatják át. A valóság hűséges és sokoldalú ábrázolását tekintette fő fel­adatának. Az egyén és kör­nyezet ellentétéből fakadó nagy kérdésekre kereste mű­veiben a választ. Átfogóan tudta ábrázolni saját kora problémáit. Bár hangja sok­szor mélabús, mégis optimista kicsengésű. Hat szimfóniáját a világ minden hangverseny-do­bogóján mindig játszani fog­ják ... (Folytatjuk) D. Káldy Zoltán evangélikus-lutheránus egy­házak hatékonyabban működ­hetnek együtt. Ezt a hatékony együttműködést a három zsi­nat messzemenő önállósága eddig nagyon megnehezítette. Az új bizottság a három zsi­nat hatáskörét egyre inkább egy egyesült egyház számára akarjia biztosítani, s így nem­csak névleg, de ténylegesen is j egy egyházat akar létrehozni a három jelenlegi helyébe: a brazíliai lutheri hitvallású egyházat. Egységes brazíliai Lutheránus Egyház felé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents