Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-24 / 4. szám
KP. BERM. BP. TS. Emberibben j A jövőt vizsgálni kétféleképpen lehet. Lehet úgy, hogy a mindennapi élet eseményeit figyeljük. Számba vesszük, hogy mi van az egyes országokban. Megvizsgáljuk a gazdasági tényezőket, belföldi és külföldi lapokat olvasunk és mindezekből próbálunk a jövőre következtetéseket levonni. Ezt a szemléletet valamikor úgy nevezték, hogy „a történelem méhének” vizsgálata. E vizsgálódással is lehet egy kicsit a jövőbe nézni, hiszen amit ma vet az ember, holnap azt aratja. És egy kicsit mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Sőt egy kicsit minden nép is a maga szerencséjének kovácsa. Így is kell nézni a jövőt és elgondolkozni azon, hogy mit kell azért tenni, hogy a jövőben békében dolgozhassunk és az egész emberiséget szolgáló javakat termeljünk. De van egy másik vizsgálódási mód is. Ezt az Istenben hívő emberek gyakorolják és úgy gyakorolják, hogy azt vizsgálják, hogy mi van az Isten szívében? Mit tartogat az Isten a maga szívében velünk kapcsolatosan? Hogyan gondol ránk és mit akar velünk? Amióta Jézus Krisztust ismerjük, tudjuk, hogy az Isten szeretettel gondol ránk. Azért gondol ránk szeretettel, mert a gyermekei vagyunk. Jobban szeret bennünket, mint kezének csodálatos alkotásait, mint a mezők virágait, mint a kéklő hegyeket:, mint a szikrázva fénylő csillagokat! üfajnos, sokan más szemlélettel gondolnak Istenre. Valahogyan úgy, hogy Isten mindig azt nézi, hogy milyen bűnöket követünk el és a bűnök elkövetése után nyomban lecsap ránk. Megbüntet! Sokan úgy néznek Istenre, mintha Istennek nem is volna más tulajdonsága, csak a szigorú büntetés!! Isten nem szereti a bűnt, de bennünket, gyermekeit szeret. A tékozló fiúról szóló példázat mondanivalója is ott éri el a csúcspontot, amikor az édesapa visszafogadja a rongyos, éhes, beteg gyermekét és szereti, mert a gyermeke. Az édesanyák nemcsak az engedelmes gyermekeiket szeretik, hanem az engedetlen, rossz gyermeküket is! Még azt is hozzátesszük, hogy Isten nem a teljesítményeinkért szeret bennünket, habár a „megtérés gyümölcstermésének” parancsa szakadatlanul érvényes ránk. Nem is a jóságunkért szeret, hiszen mi nem is vagyunk olyan jók! Nem is a megtérésünkért, nem is a bűnbánattartásunkért szeret, habár mindennap Istenhez kell térnünk és bűnbánatot kell tartanunk. Isten azért szeret bennünket, mert a képmásai, a gyermekei vagyunk! Mit akar velünk az Isten? Mi a gondolata, szándéka velünk? Az, hogy emberek legyünk és emberi módon éljünk! Hogy mit jelent embernek lenni, emberi módon élni, azt Jézus Krisztus mondja meg nekünk. Azt jelenti, hogy emberi módon érezzünk„szeressünk! Szeressük a tiszta, szép életet! Egymásnak megbocsássunk és egymást is szeressük! Ügy kell emberi életet élni, ahogyan Jézus tanított bennünket élni. Egészen modernül megfogalmazva, ez az Isten programja velünk ebben az évben és minden évben. Ha igazán emberré lesz az ember, az jó dolog! Ez azt is jelenti, hogy közeledni kezdünk egymáshoz és más népekhez. Eltisztítjuk az útból mindazt, ami gátolja a közeledést. Tehát elhárítjuk a háború veszélyét, kívánjuk a teljes leszerelést, mert az atombombák réme meg- kötöz és beárnyékolja életünket. Embernek lenni azt is jelenti, hogy szorgalmasan dolgozni fogunk. Étel, ital, ruha, meleg szoba, jó közlekedés csak szorgalmas munka árán van. Munkaidőben dolgozunk szorgalmasan és becsületesen. Az Isten igéje is azt mondja, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék! Szabad időnkben pihenünk, olvasunk, tanulunk, kirándulunk. De munkában és pihenésben egyaránt kötelező parancs: Légy ember! Az nem kétséges, hogy Isten az előttünk levő évben is jót akar. Mert Isten rosszat sohasem akar! Most már csak az a kérdés, hogy mit akarunk mi? Mi a szándékunk, gondolatunk és tervünk? Istennek akkor szerzünk örömöt, amikor azt a jót akarjuk mi is, amit ö. Ha lankadatlanul és fáradhatatlanul munkálkodunk a jóért. A régiek azt mondták, hogy úgy munkálkodjunk, hogy a Jézus arca ábrázolódjék ki rajtunk! Ma ezt így mondjuk: Szeret bennünket az Isten, jót akar velünk, imádkozó munkás élettel dolgozzunk ezért a jóért, hogy emberek legyünk! Nincs szükségünk nagy szavakra. A nagyképű körmondatok ideje lejárt. Az egész ennyi: Legyünk emberibb emberek, akik csendes, munkás életet élünk önmagunk, családunk és népünk javára. Fülöp Dezső tii!iiiiiniimiiiiiii)i)^iiiiiimi!iii!iiiiitifii]!iiiiijifMwiifitiiNiuif^iiiiii!iiiiiiuiifiaiiiiii!inHiBiiiinMjiiiyiinjiiiji[iiiMiiihfiUi TAVIKAT Dr. Albert SchweitzerLambarene Gabon Afrika A Magyarországi Evangéliumi Egyházak nevében tisztelettel és szeretettel köszöntjük 90.születésnapján. Életére, nemes törekvéseire Isten áldását kívánjuk. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa nevében Dr. Bartha Tibor Dr. Vető Lajos ref. püspök evang. püspök elnök alelnök SEGÉLY LAMBARENENAK A Német Demokratikus Köztársaságban két évvel ezelőtt alakult meg a Sehweitzer- Bizottság, mely eddig 100 000 Márka értékű segélyben részesítette Schweitzer Albert lamberenei intézményeit. Újabban orvosságot, ruhaneműt és lábbelit küldtek a kórház lepra-betegeinek. Sőt, a keletnémet posta Scweitzer- emlékbélyeget is adott ki a nagy tudós, orvos és zenész I 90. születésnapjára. AKI MEGISMERTE ŐT 1 Jn 2,3—6 Az egyházi művészet történetének egyik legizgalmasabb fejezete, hogy hogyan változott Jézus ábrázolása az évszázadok folyamán. A Jó Pásztor képétől az emberi szenvedés mélységére alá- szállt, azután az ítéletre visz- szatérő győzelmes Krisztus képein keresztül a modern ember világába állított krisztusképekig számtalan változatban próbálták már megjeleníteni Jézust a művészet eszközeivel. A krisztusképek sokféleségéhez hasonlóan tükröződik a Krisztus-ismeret váltó- kása az egyház igehirdetésében, énekeiben és áhitatos irodalmában, hivatalos teológiájában és a hívek köztudatában. A mai teológiai tudománynak is egyik legtöbbet 1964. december 16-án adta át a Keresztyén Békekonferencia nyugatnémet tartományi bizottsága dr. Erhard kanAz Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának enu- gui ülését megelőzően 60 afrikai egyházi vezető ember fölhívást intézett Franciaországhoz és Kínához, hogy vitatott kérdése, hogy milyen volt Jézus valójában. Helyesen ábrázolják-e az evangéliumok, és lehet-e a történetkutatás eszközeivel felderíteni személyének, tanításának és életének történetileg hű képét? Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy amiképpen a művészet szakadatlanul keresi a kifejező eszközöket Jézus valóságának az érzékeltetésére, úgy a történettudomány munkája sem jutott nyugvópohtra. Miért ilyen nehéz Jézus valóságos képének a megismerése? Erre csak ezt a választ tudjuk adni: Mert nem lehet vele szemben abszolút tárgyilagos és semleges álláspontra helyezkedni! A Jézusra vonatkozó tudományos kutatás biztos eredményének tekinthető, hogy Jézus körül leelnökének és négy helyettesének a Második Keresztyén Békevilággyűlésnek a világ kormányaihoz, parlamentjeihez és mértékadó személyeicsatlakozzanak a moszkvai egyezményhez. Franciaországgal pedig értesse meg a Világ, hogy nem kívánatos afrikai földön atomkísérleteket folytatnia. hetetlen volt a semlegesség. A reá vonatkozó hagyomány értékelését is az nehezíti meg, hogy bennük mindig már döntően érvényesül a Jézusra vonatkozó állásfoglalás: vagy a hit hangján szólnak mellette, vagy a hitetlenség hangján ellene. Maga Jézus nem engedett harmadik lehetőséget. Ennek a világos emlékét őrzi János levelének ez a kijelentése: „Aki azt mondja, megismertem őt, és nem tartja meg parancsolatait, az hazudik.” Jézust megismerni csak úgy lehet, ha megtesszük, amit ő parancsol. Személyéről akkor alkothatunk fogalmat, ha elfogadjuk, hogy hatalma van felettünk, ha fölismerjük, hogy ő Ura életünknek, és ezért megszabja életünk rendjét. De ez is csak úgy érzékelhető számunkra, ha egészen a cselekvésig menően levonjuk ennek következményeit. Ha ilyen szempontból közelítjük meg az evangéliumo- I kát, akkor lehetetlen észre nem vennünk, hogy Jézus milyen hangsúlyt tesz beszédének a cselekvésére. Minden igeolvasás után elhangzik templomainkban ez a szava: „Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét!” Hegyi beszédére azzal a hasonlattal teszi a pontot, hogy az építi házát kősziklára, aki hallgatja, és cselekszi beszédét. Még az imádságot is ennek a mértéke alá helyezi: „Nem mindenki, aki ezt mondja: Uram, Uram! — megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Az irgalmas samaritánusról szóló példázata után elhangzik a felszólítás: „Eredj el, és te is így cselekedjél!” Tanítványait pedig azzal küldi el a világba, hogy tanítsák megtartani, amit ő parancsolt. Ha erre figyelve olvassuk az evangéliumokat, akkor szinte érthetetlen, hogyan lehet annyira nem ismerni Jézust, és úgy félremagyarázni a reformáció tanítását is Jézusról, mintha a hit feleslegessé tenné az ő akaratának cselekvését. Krisztus ismerete és akaratának cselekvése elválaszthatatlanul összetartozik: innen esik fény János levelének arra a megállapítására is, hogy aki megismerte őt, „annak úgy kell élnie, ahogyan ő élt”. Jézus képe az akaratát teljesítő, az ő szeretetét a világ elé élő hívein ábrázolódik ki. Másképp hiába próbáljuk megkeresni és ábrázolni Jézus igazi arcát. Nem az tehát a feladatunk, hogy Jézus valósága mellett történeti bizonyítékokat hozzunk fel, nem is az, hogy istenbizonyítékokat keressünk, hanem az, hogy a szeretet kis és nagy cselekedetein keresztül kirajzolódjék a mai ember előtt Jézus képe. Prőhle Károly ALFRED DEDO MÜLLER 75 ÉVES D. Dr. Alfred Dedo Müller, a gyakorlati teológia nyugalmazott professzora a Lipcsei Teológiai Fakultáson, január 12-én töltötte be 75. születésnapját. 1930-tól 1959-ig volt a gyakorlati teológia professzora, az egyetemi templom prédikátora és a Prédikátor Kollégium igazgatója. A szociális kérdések iránt mindig igen fogékony professzornak sok magyar evangélikus tanítványa is volt, akik szeretettel köszöntik most volt profeszTársadalmi és egyházi diakónia Nyugat-Németországban és másutt most kezdenek még csak ráébredni arra, hogy mit is kell értenünk az evangélikus egyház „diakóniai szolgálatán”? Rendkívül tanulságos viszont, hogy a Bajorországi Evangélikus Ifjúság Országos Ifjúsági Konventje nagyot lépett előre ezen a téren a január elsején Ruminelsbcrg- ben (Nürnberg mellett) tartott négy napos konferenciáján. A 72 bajorországi esperességből 80 küldött jelent meg és az volt a konferencia legfőbb problémája, hogy a keresztyén ember szolgálata a hivatásában, a társadalomban és az államban diakóniának számít-e, vagy pedig csak a szeretetintézményekben végzett gondozó munka számít kimondottan egyházi szeretetszolgálatnak? Az előadók hangsúlyozták, hogy az Üjtestámcntom szerint a felebarátot érintő szolgálat „diakónia” és a gyülekezeteknek föl kellene eleveníteniök a diakóniának ezt az újtestámentomi tartalmát, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy a gyülekezetek tagjai anyagilag támogatják az egyháznak ezt a munkáját az egyházban. Egy másik előadó egyenesen a „társadalmi diakóniáról” beszélt és azt követelte, hogy a keresztyének vegyék tudomásul az elmúlt évtizedek társadalmi változásait, és vállaljanak felelős munkát a társadalom életében. Végül is arra a közös megállapodásra jutott a konferencia, hogy a társadalmi diakó- niát egyenrangúnak kell tekintenünk a karitatív diakó- niávaL Magyar Evangélikus Egyházunk hamarosan a második világháború befejezése után fölismerte és hangoztatta, hogy a keresztyén hit gyümölcseinek nemcsak az egyházban, a gyülekezetekben és azok szeretet- intézményeiben kell megmutatkozniok, hanem az ún. „világi dolgokban” is. Nemcsak itthon hangoztattuk ezt a látásunkat, hanem külföldön is a világkeresztyénség nagy összejövetelein. Maga a Keresztyén Békekonferencia nem egyéb, mint a „társadalmi diakóniának” legnagyszerűbb keresztyén vállalkozása! Hosszú ideig sok meg nem értésbe ütköztünk. Nyugati testvéreink „kollaborációnak”, ha nem az egyház „érdekei” elárulásának minősítették sokszor álláspontunkat. Viszont szívből örülünk, hogy a velünk azonos látásra és felfogásra eljutnak lassanként nyugati evangélikus testvéreink is. Az meg külön is örvendetes jelenség, hogy éppen a fiatalabb nemzedék mondja ki náluk a világos szót, mert akkor az a reménységünk is valóra válik majd, hogy az idős és „agg” politikus és militarista nemzedék levitézlése után a vezetést átvevő fiatalabb nemzedék a „világi” dolgokban, a „világméretű keresztyén diakónia” kérdéseiben is helyes irányba lendíti a nyugati társadalom egyházainak a munkáját. Dr. Pálfy Miklós A Keresztyén Békekonferencia fölhívása az NSZK-ban cellárnak. a Német Szövetségi Köztársaság külügvminiszte- . rének, a Szövetségi Gyűlés j hez intézett fölhívását Az afrikai atomkísérletek ellen afrikai területén Máté 8, 1—13. W77777///////777///7/7777777777/7777777777/Z77777. (jtyéfy'fítá tdtek A természet nagy templomában már elhangzott a Hegyi Beszéd igehirdetése és Jézus már éli is azt. Alig hogy lejött a hegyről, máris dolgozik és gyógyít. Elhangzottak ajkáról az élet igéi és most következnek az élet cselekedetei. Amit eddig hirdetett, azt meg is mutatja. Amit tenni fog, az nem más, mint igehirdetésének illusztrációja, tanításának embereken való megmutatása. Példája annak, hogy az igehirdetés és irgalom együvé tartozik. Templom és világ, vasárnap és hétköznap, imádság és munka egy a szemében és a kezében. Amikor gyógyításra emeli a szavát, akkor ezzel azt akarja elmondani, hogy apii, a Hegyi Beszéd magasságában szép szónak, bölcs tanításnak látszott, az most itt az emberi élet mélységeiben gyógyító irgalom, életformáló erő, rendbetett emberi élet és boldogító öröm valóságává válik. Jézus első két csodája a leprás és béna betegen így beszél Isten dicsőségéről és így beszél a hivő ember élet- útjáról. Elmondja először is azt, hogy Isten igéje a hívő emberhez szól. Minden ige a hivő ember lelkét akarja megmenteni bűneitől. Ezért hangzanak el ezek a szavak: „Akarom, hogy megtisztulj...” — „Elmegyek, hogy meggyógyítsam őt...” Isten dicsősége, ereje és hatalma, irántam való szeretete szólal meg mindig, ha valahol megszólal az Isten igéje. Ezért kell odafigyelnünk az ige szeretetből megszólaló szavára. De azt is elmondja ez a két gyógyítás, hogy Jézus nemcsak a hívő ember lelkét, hanem az egész életét akarja meggyógyítani, elrendezni, a helyére tenni. Milyen szépen kapcsolódik egymásba a mai és a múlt vasárnap igéje. Ott a kánai menyegzőn az ember örömével, itt az ember egészségével törődik irgalmas szeretettel Jézus. Mert a megváltás mindig az egész embert átölelő irgalom, az egész embert meggyógyítani kívánó szeretet. Amikor azt halljuk: „A ti neveitek fel vannak írva a menyben ...” akkor ez azt jelenti, hogy már itt, ezen a földön rá van írva a nevünk a velünk törődő, bennünket szerető Jézus szívére. Még csak annyit, hogy Jézus gyógyító tettei, törődó szeretete, mind azért történt és mind azért történik, hogy tanítványi szívünk átvegye Jézustól ezt az útat, az igéből induló irgalomnak, gyógyításnak, szeretetnek szép szolgálatát. Hogy eleget tegyünk annak a gyönyörű megbízatásnak, amire Jézus így biztat minket: — Ti is így cselekedjetek az emberek között! Friedrich Lajos k
