Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-17 / 3. szám

Egyetemes imahét

Január 18—25.

Ötödik nap. Január 22. Péntek.

Bibliaolvasás: Ésaiás 35,5—10; I. János 2,7—11.

NAPI IGE: „Aki azt mondja, hogy a világosságban van és gyűlöli az ő atyafiát, az még mindig a sötétségben van,” (I. János 2,9).

Az apostol ebben az igében felváltva szól a gyermekekhez, az atyákhoz és az ifjakhoz. Elmondja, hogy Krisztus és az általa elérkezett Isten országa mindegyikőjüknek mit jelent: bűnbocsánatot, közösséget az Istennel és győzelmet a bűn felett. A 9. és 10. versekben mutat rá az Istennel való közösség hiteles jelére: „Aki azt mondja, hogy a világosságban van és gyűlöli az ő atyafiát, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ö atyafiát, a világosságban marad.” Ebből az igéből megérthetjük, hogy Krisztus nemcsak néhány választottért jött, hanem minden emberért. Ezek az emberek tehát nekünk atyánkfiái, tekintet nélkü1 korra, nemzetségre és fajra. Az egyház ennek az igazságnak szószólója kell legyen ebben a világban. Szereteiünket nem szűkíthetjük le a magunk felekezetére, vagy csak a keresztyénekre, hanem ki kell terjesztenünk személyválogatás nélkül minden emberre. Mindent el kell követnünk azért, hogy a Krisztus egyháza minden nép és faj iránt tettekre serkentő felelősséget hordozzon, a világosságban járás tanú- bizonyságaként.

Imádság: Adjunk hálát azért, hogy Isten mindnyájunk Atyja és Őbenne Krisztus által minden ember testvérünk. Könyörögjünk azért, hogy az egyházak ebben a világban Lélek szerint járjanak, és isten szeretete mellett növekedjenek a minden ember iránti szeretetben. Könyörögjünk a fajüldözés miatt szenvedőkért és a faji megkülönböztetés megszüntetéséért, és így a felebaráti szeretet következetes megvalósításáért.

Hatodik nap. Január 23. Szombat

Bibliaolvasás: Ésaiás 25,6—8; Kolossá 3,8—17.

NAPI IGÉ: „Az Istennek békessége uralkodjék a ti szivetekben, ■ amelyre el is hivattatok egy testben” (Kolossé 3,15).

Az új ember felöltözése még nem a végállomás, hanem elindulás, újrakezdés. Bizonyságát kell adnunk annak, hogy bennünk a Krisztus lelke által élelrehívott új ember él. Ez pedig nem történhet meg mdslcéppen, mint hogy komolyan vesszük az apostol intelmét és felöltözzük a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést, — elszenvedjük egymást és megbocsátunk kölcsönösen egymásnak... mindenek fölébe pedig felöltözzük a szerete- tét, mint amely a tökéletességnek kötele. így valóban Istennek békessége uralkodik majd a szívünkön, Uralkodik, tehát nem mellesleg lesz jelen. Ez lesz a fő jellemzője szavainknak, cselekedeteinknek. De nemcsak egyénileg, hanem közösségileg is; a gyülekezetben, az egyházban. Isten azt akarja, hogy a békesség uralkodjék az élet minden területén. A Krisztus egyházát ez a békesség kell, hogy jellemezze és az egyháznak a békességszerzés szolgálatában kell fáradoznia. Az atomkorszakban az egyház felelőssége e tekintetben különösképpen megnövekedett. Az egyházak együttes szolgá- láta az is, hogy harcoljanak a leszerelés megvalósulásának előrehaladásáért. Vájjon a népek mennyit láthatnak az egész egyház békéért való erőfeszítéseinek gyümölcseiből? Hathatósan szolgálja egységünk javát, az, ha együtt és így dicsérhetjük a Krisztust, és így adunk hálát az Atyának.

Imádság: Adjunk hálát azért, hogy Krisztus az Ö testét, az egyházat békességre hívta el. Könyörögjünk azért, hogy isten békessége uralkodjék az Ö egyházán. Ez a békesség Indítson béhességszerzésre mindnyájunkat, egymás, minden ember, minden nép iránt. Imádkozzunk a Keresztyén Békekonferencia munkájáért.

Hetedik nap. Január 24. Vasárnap

Bibliaolvasás: Ésaiás 12; Jelenések 8,11'—13.

NAPI IGE: „És felírom őreá az én Istenemnek nevét” (Jel 3,12).

Az ige szerint Krisztus „új nevet” ad az ö bármely helyén élő egyházának. Éz azt jelenti, hogy teljesen birtokába veszi azt, mint annak Ura. Vájjon a nevek és ágazatok sokfájiasága az egyházban nem arra utal-e, hogy a keresz- tyénség nagymértékben a mága dkaratá szerint és engedetlenségben él? Krisztus felhívja a filadelfiai gyülekezetei, hogy tartsa meg az Ö igéjét. így hív fel bennünket, hogy Őhozzá tartozzunk: bennünk éljen és életünkön át hasson ebben a világban az 6 élő igéje. Növekedjünk a szentségben, azaz abban, hogy egyházunk élete valóban az ö rendelkezésére álljon, mint szeretete megnyilatkozásának eszköze. Csak így Válik alkalmassá a ma még széttöredezettségben élő egyház arra, hogy közös engedelmességben töltse be Urától kapott küldetését: hogy kiábrázolódjék rajta a Krisztus.

Imádság: Adjunk hálát azért, hogy Jézus Krisztus nevét méltatlanságunk ellenére is hordozhatjuk e világban. Valljuk meg bűnbánattal, hogy Jézus Krisztus nevére bűneinkkel sokszor hoztunk szégyent. Könyörögjünk az egyházak együttes és érvényes bizonyságtételéért, — azért, hogy ez a bizonyságtétel ne csak szóval történjék, hanem az embereket és népeket megsegítő cselekedetekkel is.

Nyolcadik nap. Január 25. Hétfő

Bibliaolvasás: Zsoltárok 96, 1—4; Jelenések 5,6—14.

NAPI IGE: „Énekeljetek az Urnák új éneket, énekelj az Urnák te egész föld!” (Zsolt 96,1).

Az ige arra hív fel, hogy „új éneket énekeljetek”, — újat, mert Isten maga is megújítja az ö munkáját közöttünk és minden reggel megújul rajiunk az ö nagy irgalmassága. Ennek bizonysága Isten gondviselő és megőrző szereletének minden megnyilatkozása. Egyéni és családi életünkben, népünk és az emberiség életében megmutatkozó áldásai. Elitünk szerint Ö munkálja a kiengeszielődésre és a megértésre váló törekvést a népek között, ö nyit utat arra, hogy a népek megértsék egymást, továbbá árrá, hogy a népek megtalálják a felemelkedés útját, ö helyezi szívükre a társadalom életének megannyi megoldásra váró kérdését. Mindezekért úgy tudunk-e „új éneket” mondani, hogy abból nyilvánvalóvá legyen isten dicsősége.

Imádság: Adjunk hálát Istennek a világban való dicsőséges munkálkodásért, — azért, hogy az Ő dicsőségének szolgálatára mindig újra felhasználja az Ö egyházát. Könyörögjünk az egész világ békéjéért, a kormányok és nemzetközi szervezetek munkásságáért, hogy a Jézus Krisztus által megszerzett békesség váljon úrrá minden faji és nemzeti konfliktus felett, — az igazságosság érvényesüléséért, az elnyomott népek felszabadulásáért, az éhezők megelégíttetéscért, — valamint azért, hogy az egyház bizonyságtétele minden nép életében úgy szolgálja Isten disőségét, hogy az egyben az ember számára valóságos áldást jelentsen.

Újabb tiltakozások a nyugatnémet atomhatárzár ellen

Csehszlovák tiltakozás

Egyre nagyobb tiltakozó hullámokat ver Csehszlovákiában is a Német Szövetségi Köztársaságnak az a „Trettner-terve”, hogy atomaknákkal zárja le határait a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia felé. A csehszlovák néppárt főtitkára. J. Gérnrot, parlamenti képviselő nyilatkozott legutóbb ebben a kérdésben. Megállapította, hogy ez a terv nemcsak Nyugat-Németország Szomszédai, hanem a saját népe ellett Is ihányul — az atomfegyverek természetének megfelelően!

Nyugat-Németország leleplezte magát a saját polgárai előtt! A német egyesülést végeredményben a német nép megsemmisítésével tudja csak elképzelni. Ügy gondoljuk, hogy ez a tény sok nyugatnémet hazafinak kinyitja a szemét annak a meglátására, hogy a német vezetők „öngyilkos" politikájában menynyi változás történt a második Világháború befejezése óta!?

Belga hang

A Német Szövetségi Köztársaságnak ez a terve szoros kapcsolatban van a nyugatnémet revansista politikával, amelynek vasúti kocsijaiban ma is a „Hitleri Birodalom” határait tünteti föl a térkép! Ügy látszik, a belgák is kezdenek egy kicsit kijózanodni, mert pl. Spaak belga külügyminiszter a „Foreign Affairs” c. amerikai folyóiratbari — óvatos fogalmazásban ugyan

—, de újból szót emelt a bonni kormány revansista politikája ellen. „A francia nacionalizmust sajnálatosnak tartóm —- mondja —, de a Nyu- gat-Németországban uralkodó nacionalizmus, amely az egyetlen európai ország, amelynek tnég hatáfkövetelése! vannak, egyenesen veszélyes.”

Ugyanakkor Krone miniszter, a „Szövetségi Védelmi Tanács” elnöke minden lészerelési javaslatot elutasít és azoh sopánkodik, hogy egyes szövetségesek elképzeléseibe „újból belopóztak” a területileg korlátozott leszerelést ellenőrző bizottságok felállításának áz elképzelései.

Szeretnénk emlékeztetni arra. hogy a hitleri Németországnak hogyan nőtt meg napról napra az étvágya és hogyan tekintette német kultúrterület- nek Magyarországot egészen a Dunáig! A mi mai határaink a Német demokratikus Köztársaság nyugati határai és Csehszlovákia nyugati határai! Ami ott történik, az velünk történik!

Francia vélemény

Nagyon egyetértünk Jean- Maurice Hermann-nak, a Nemzetközi Üjságírószervezet elnökének a megállapításával: „Az a véleményem, hogy ez

a terv' nemcsak provokáció, hanem valóban őrültség. Hiszen, ha ez megvalósulna, akkor a legveszélyesebb revans és revizionista katonaságnak adnánk meg Nyugat-Német- órszágban azt a lehetőséget, hogy bármilyen ártalmatlan határincidenset atomháborúvá tegyen. A bonni kormány megkapná ilyen formában an- hak a «■multilaterális« vagy «többn em zet ű « atlanti atomhatalom fölött a hatalmat, amit — mint ismeretes — az Egyesült Államok föl akar állítani Európában.” Az egész világ demokratáinak föl kell lép- niök, hogy ez a szörnyű terv soha ne valósulhasson meg.

Egyházi vélemény

Egyházi személyek egymás után nyilatkoznak ebben a kérdésben. A Rajnai Tartományi Evangélikus Egyház püspöke, Dr. J. Beckmann, igazat ád Niemöllemek, hogy a bonni politika rendkívül veszélye^ kurzust választott. Szerinte nagyon kevesen veszik komolyan Nyugat-Németországban a demokráciát.

Dr. Rasker holland teológiai professzor, dr. Novák, a csehszlovákiai ortodox egyház titkára és Kurt Essen duisburgi (nyugatnémet) evangélikus lelkész egyértelműen utalnak arra, hogy a bonni terv egyenlő Németország öngyilkosságával.

A nyilatkozatok között azonban hiába keressük a Német- országi Evangélikus Egyház és az Egyesült Lutheránus Egyház álláspontját! Reméljük, hogy — ha nagysokára is! —, de ők is megszólalnak!

Dr. Pálfy Miklós

• —— ii— ii ————- i

............ i

Ni

emöller nem hátrál meg!

Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy Niemöller Márton, a Hessén-NaSsau-i Tartományi Egyház elnöké, milyen heves támadást indított a nyugat-német pártok szándékai, célkitűzései, elgondolásai, a választási manőverek, a kormánypárt külpolitikai célkitűzései ellen és felszólította Nyugat-Németország pártjait, hogy fogjanak hozzá egy szavahihető és becsületes békepolitika kidolgozásához.

Elsőnek régi politikai „ellensége”, Strauss, volt hadügyminiszter, a Keresztyén Szocialista Párt vezetője támadta meg Niemöllert. ami várható volt. Strauss soha nem tudja megbocsátani Niemöllemek,

hogy megbuktatásában „ennek az evangélikus egyházi elnöknek Is volt némi szerepe”!

Niemöller keményen szembeszállt most is Straüss-al. „Ha Strauss úr dicsérne engem. kétségbe kellene esnem. Amíg azonban támad engem, tudom, hogy helyes álláspontot foglaltam el.”

A nyugat-német politikai élet ziláltságát és Niemöller megállapításainak a helyességét igazolja többek között a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnökének. Wehnernek, az a megállapítása, hogy a Hitlerrel szemben élethalálharcot folytató Niemöller „politikai senkivé” lett. Közben megállapítja Wehner, hogy sajnos, sok jóakaratú ember hisz Nyugaton ' Niemöllemek. — Mi úgy tudjuk, hogy sokkal több hitele Van ma Nyugat-Németországban annak a Niemöller Mártonnak, aki Hitler „személyes foglya” volt, aki a „Nécnet szövetségi Köztársaság” megszületését „végzetesnek” minősítette, mint annak a Szociáldemokrata Pártnak, amely nem. képes hitelképes embert állítani a párt élére, amelyben Wehner nem egyéniség, W. Brandt túlságosan „romantikus” életű és nevű (nem is ez volt a neve eredetileg!) ember.

Újra munkában

Dr. Martin Luther King, az elmúlt esztendőben Nobel-bé- kedíjjal kitüntetett amerikai néger békedíjas lelkész, bejelentette, hogy újabb mozgalmat indít a színesbőrű amerikai állampolgárok egyenjogúságának a kivíváséra Alabama államában. Először kérvényt nyújt be Wallace kormányzóhoz, hogy adja meg a négereknek a választói jogot Alabama államában. Ha ennék a kérvénynek nem lesz foganatja, akkor a kongresz- szushoz fordul és fölhívja a színesbőrűeket, hogy rendezzenek tüntetésekét az utcákon.

Dr. Kingnek az életéről és célkitűzéseiről egyébként több előadást tartott a Német Demokratikus Köztársaságban Günter Wirth újságíró. Az életrajzi adatok között megemlítette, hogy a keresztyén indítások mellett Hegel és Marx, de más filozófusok művei is érlelték Dr. Kingben azt az ember, aki végül is az amerikai négerek legfőbb szószólója lett. Legfontosabb politikai eszközének a passzív ellenállást tartja, amit Ghánáitól leseit el. Jól fölvértezve indult el ez az amerikai néger lelkész politikai pályafutásának az útján és érkezett él 1963-ban — fegyvertelen bojkottokon, á négergyűlölők sorozatos merényletei után — a Washingtonba indított menetig.

Közben fölismerte azt is, hogy harcában a vele együttgondolkodó fehérekkel is szövetkeznie kell a cél érdekében. Viszont a túlzókat mindig keményen elítélte és nem vállalt velük közösséget, még annak árán sem, hogy elég

sok színesbőrű hátat fordított neki emiatt. K'inget ugyanis nemcsak a négerek egyenjogúsításának a kivívása ösztönzi ma már a munkára, hanem vele szoros összefüggésben a béke biztosítása az egész emberiség javára.

Ennek a néger lelkésznek minden egyes igehirdetése is azt a célt szolgálja, hogy a szószék alatt ülő gyülekezetét politikai és társadalmi kérdésekről is tájékoztassa, ahogyan ezt K. Barth is megtette élete legfényesebb napjaiban.

1965. szeptember 14: A Vatikáni Zsinat 4. ülésszaka

Tisiserant bíboros-dékán elnökletével 1964. december 30- án tartottak ülést Rómában a zsinati vezető szervek, hogy tanácskozzanak a Vatikáni Zsinat legközelebbi ülésszakának az időpontjáról, időtartamáról és napirendjéről. Két cikkelyt kell még a zsinatinak újra fogalmaznia, illetve megtárgyalnia: A vallásszabadság kérdéséről szólót, „Az egyház a modern világban” címűt. „Az egyház missziói aktivitásáról” szólót, valamint ezt a cikkelyt: „A papok élete és szolgálata”.

Ezen kívül őt javaslatot kell még a legközelebbi zsinati ülésszaknak megtárgyalnia: 1. A püspökök pásztori szolgálata az egyházban; 2. Az egyház (katolikus) magatartása a nemkeresztény egyházakkal szemben; 3. A szerzetesi életforma korszerűsítése; 4. A papok kiképzése; 5. A keresztyén nevelés.

Legújabb jelentések szerint a második vatikáni zsinat negyedik és egyben utolsó ülésszakát, szeptember 14-én kezdik el.

Masada sziklaerődje napvilágon

A Holt-tenger mellett fekvő Masada nevű, kétezer esztendős sziklaerődépítmény ásatási és helyreállítási munkálatai oly mértékben előrehaladtak, hogy előreláthatólag legkésőbb egy év múlva megnyithatják a történelmi építményt a nyilvánosság előtt. A hatalmas telepet eredeti alakjában lehet majd látni. Az erődítményt Krisztus születése előtt

150 évvel építették. Két évszázaddal később, Jeruzsálem feldúlása után ez az erőd volt a zsidó nép utolsó menedéke a rómaiak elől. Krisztus után 73. év április 15-én esett el. Előzőleg összes lakója, 967 iz- ráeli férfi, nő és gyermek közös öngyilkosságot követett el. Az ásatási munkák idején már sok ezren keresték fel távoli vidékekről a történelmi helyet.

János 2, 1—11

A J E LE K

Aki először vesz észre ősz hajszálat fésülködés közben, jelet talál — a múló idő, vagy a gond jelét. Aki először érez nyomást a szíve táján, az jelet érez — a fáradtság, vagy talán a betegség jelét. Aki téli nappalon kinéz az ablakon és felfigyel a hirtelen leszálló sűrű homályra, jelet észlel — közeli hóhullás jelét. így lehetne folytatni...

Mindennek van jele. Az életnek is, a halálnak is, a neves tésnek is, a bosszankodásnak is, a szeretetnek is, a felejtésnek is, a megbocsátásnak is, a haragtartásnak is. Csak nem mindig érezzük és értjük, sót olykor félreértjük, félremagyarázzuk, sőt elnézünk mellette. Nagy kár, mert sok minden rosszat lehetne elkerülni. Különösen akkor, amikor az ember a jeleket szándékosan nem akarja tudomásul venni.

Legtöbb jele Istennek van.

Nem véletlenszerű, hanem tudatos jelei vannak. Akaratának és előrelátásának előjelzései, hol ítélete, hol kegyel-* me jegyében, hol pedig azért, hogy dicsősége az emberek között is növekedjék. Ügy, mint a kállai esküvőn. Abban nem az a lényeges, hogy a vizet Jézus Krisztus borrá változtatta — megtehette volna azt is, hogy a bor legyen vízzé —, hanem az, hogy hatalma volt olyanra, amire az embernek nincsen hatalma. Jel volt az, amelyet Jézus akkor önmagáról adott és küldetéséről és az a jel, az a csoda öröm volt az emberek számára* abban az adott helyzetben. Isten mindig úgy akar jelt adni, hogy abból megszülessék a mi örömünk, a lélek öröme, az „Űrban való öröm”.

Isten legnagyobb jele az —■ Ige. A jel mindig jellemző arra, aki adja. Az Ige Istent mutatja be. Öt, aki — szeretett. Isten igei jele, de minden más jele is, szeretetének a jele.

Amikor Jézus véghezvitte * kánai csodát, akkor egyszerre előtérbe lépett. A legtöbben* amikor megtudták, hogy mi történt és kinek köszönhették azt, bizonyára kíváncsian is, de jóleső érzéssel is, körülvették Öt. Ezzel bizonyos közösség formálódott ki közöttük. Isten azért adja jeleit, hogy közösséget teremtsen az ég és a föld között, sőt az ember és az ember között. Ez a — gyülekezet.

Istennek van legtöbb jele.

De van úgy, hogy az ember elégedetlensége nagyobb, mint Istennek minden jele. Volt úgy, hogy a „zsidók” megkérdezték tőle: ..Micsoda jelt mutatsz nekünk?” íJn. 3.18). Nem volt elég se Jézus személye, se Jézus szava, se Jézus csodája,. így Szeretne az ember Isten jeleiben válogatni, Istent más szavakra és más cselekedetekre kényszeríteni. Ez a hitetlenség jele.

Az Isten jeleit figyelő ember válasza a jelekre — a hit. Isten minden jele a hitben talál megértésre és elfogadásra. Ez önmagában is csoda, Aa ■öröm és a szeretet és a közösség csodája.

Várady Lajos

WARTBÜRGI KÖ

D. Mitzenhevm püspök ajándékaként Wartburgból származó alapkőre épül, a nyugatnémetországi RadeVormwald evangélikus gyülekezeti háza. A püspök ezt az ajándékot szimbolikus jelnek szánja az NDK és az NSZK evangélikus egyházai egységének kifejezésére.

A

1

I

f