Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-03 / 1. szám

Vízkereszti világosság és keresztyén egység

Máté 3. 1—12.

Vízkercszt napjának evangéliuma, a napkeleti bölcsek története, a szentírás karácsonyi eseményeinek minden korban kedves eleme volt. Megihlette költészetünket és a zeneirodaimat. A nép fantáziáját is megragadta és a betle- hemes játékok elemeként a népi hagyomány részévé vált. Meg is ragadhatja a képzeletet, mert benne az ige egyszerű történet kedves szavaival örök dolgokról üzen. Nem kevesebbet hirdet, mint Krisztus küldetése egyetemes emberi, sőt kozmikus jelentőségét. A történetben az öröm hangja egyesül a Krisztus megértés egyetemes jelentőségével.

„Mikor mentünk Lengyel- ország felé — mondja a régi katonanóta — még a fák is sírtak...” A karácsonyi történet pedig azt mondja, hogy mikor Krisztus megszületett — még a csillagok is részt vettek az örömben. A nóta költői értelemben gondolja, amit mond. Mögötte a nép fiának hajdanvolt árvasága a valóság. A csillag arról beszél, hogy a mindenség a keresztyén hit szerint Krisztushoz vezeti el az embert. Krisztus életének üzenete annyira megrendítő és életbevágó, hogy benne hitünk a valóság legalapvetőbb és legmélyebb megnyilatkozását ismeri föl. Az az élet, amelyik az örök szeretet hatalmáról és önfeláldozó életének erejéről beszél, nem idegen az élettől, hanem valóságos és egyetemes érvényű. János evangélista azt mondja Krisztusról: „ö az

övéi közé jött.” Ö otthon van a világban és a világ nem idegen tőle. Krisztus üzenete az emberhez nem érthetetlen, nem távoli a teremtettségtől és az embertől, hanem közel van hozzá.

Ezzel függ össze az ünnep

egyetemes emberi jellege. Jézus nem bizonyos temperamentumé, sem bizonyos sajátos adottságú embereké. Hitünk szerint Krisztus fény minden nép számára. Ha a ke- resztyénség például nőies «lesz, vagy egy nép, vagy faj sajátságaihoz úgy simul, hogy elveszti egyetemes jellegét és nincs a többi népnek mondanivalója, akkor tudhatjuk, hogy üzenetét meghamisították. A hitleri rendszer Németországban faji egyházat akart létrehozni, s erre az élő egyház szinte egyetemes ellenhatása volt a felelet. A keresz- tvénségnek ma is egyetlen és egyöntetű a hangja ebben a

kérdésben. A szín sokféle. A spirituálék hangja mélységesen . és eredetien néger, mégis eredetien és egyetemesen keresztyén. Az egyház hitvallása, hogy lényege szerint egy és egyetemes. A napkeleti bölcsek történetében az egyház ezt a minden nép felé nyitott és kitárt egyetemességet ünnepli. Krisztus eggyé tette a kétféle nemzetséget — mondja Pál apostol a görög és zsidó ellentétre gondolva. Valamikor a misszió az európai népek életstílusát, akaratát és sokszor politikáját hordozta. Ma ön- állóakká válnak a népek és az ifjú egyházak is, és ez egy távoli, de mélyebb egységet ígér. Ma a misszió ünnepe, mint a különböző fajú keresztyének -összetartozásának ünnepe jelentkezik. A keresz- tyénség kísértése, hogy elválasztó ok és eszköz legyen. A keresztyénség kelet és nyugat között is nem elválasztó, hanem összekötő kapocs kell, hogy legyen.

Egyetemesnek tartja magát

a keresztyén hit úgy is, hogy üzen a bölcseknek és az együ- gyűeknek egyformán. Az egyház soraiban tisztes helyet foglaltak el mindig bölcsei, de Jézus így imádkozott: „Hálát adok Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és megjelentetted a kisdedeknek.” Kisdeddé kell lennie a bölcsnek is. Ez azt is jelenti egyben, hogy az anyaszentegyház üzenetét nem tartja homályosnak. Mondanivalójának lényegét világosnak és egyszerűnek ismeri. Jézus — mint maga mondotta, a földiekről szólt. A szeretet hatalmában való hitről, és a másokért áldozott életről szóló beszéd világos és ezt a világosságot a keresztyénségnek nem szabad elveszitenie. Az evangéliumi keresztyénségben hagyomány a gondolkozás és a kutatás szabadságának és a tanulásnak a megbecsülése.

Végül vízkereszt ilyen üzenetével függ össze vízkereszt öröme. A történet azt mondja: „amikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek.” Vízkereszt örömében benne van a megváltás mással össze nem téveszthető öröme, de ennek megvan a maga vízkereszti színezete. Nemcsak azért örültek, mert a Gyermek maga öröm és mert újra látták. Az ember keresi az élet dolgaiban a világosságot és az egységet. Ha az ember és a természet egymásra talál, ha az anyagi és a szellemi kultúra összhangba kerül, az öröm. Ha a testvérek egymásra találnak, az öröm

és ha a távoli népek egymásra találnak, az boldogság.

A bölcsek aranyat, tömjént és mirrhát hoztak. Ajándékaikat letették. Ha felragyog Krisztus, a Gyermek, akiben mindnyájan eggyé lesznek, akkor ebben a fényben járni, őt szolgálni kell. Öt szolgálja, aki az Ö követségében jár és él az emberek előtt kedvességben, hogy az emberek ezt látva, dicsőítsék a mennyei Atyát.

Uzon László

,Ami fölött elszaladt az idő*

Néha, mikor időnk engedi, a hétköznapok ezernyi teendői között, kinyitjuk a gyülekezeti iratszekrények szúette ajtaját és megüt bennünket a sárguló papírok jellegezetes szaga. Ellenállhatatlanul vonzza valami az embert, hogy néhány percet vagy órát szenteljen a fakuló betűknek. A lapokból ilyenkor előttünk — fiatalabb lelkésznemzedék előtt — egy hallomásból isméit világ elevenedik meg.

így akadt kezembe nemrég néhány levél 1929-ből. Rajtuk

AKARSZ SEQlTENI 1

A lelkemben tegnap virágokra leltem... fehérek, szelídek és árvák, harmatos levelű sziromtestük némán simogatja, cirógatja lelkem.

Hallgatom ..i Kelyhük pihegését, ajkuk remegését hasztalan figyelem... halk szavukat nem érti meg megrebbenő szívem.

Fény kellene ide, ragyogó napsugár, bimbókat fesiető, virágot éltető tavasz vagy meleg nyár, hogy megteljék kelyhük üde csillogással, méheket szerető mézes csacsogással, szerető beszéddel — biztatással!

Hiába! — egyedül nem tudok most hinni, elfáradok ennyi némaság láttára virágot becézni, öntözni — szeretni

__M

Ak

arsz segíteni?

Pálfy Miklós

Az egyházi helyzet Kubában

Diaz, kubai lelkész, aki jelenleg Zürichben tartózkodik, kijelentette, hogy az egyházi élet Kubában az amerikai misszionáriusok eltávozása után, kubai egyházi, vezetés alatt fellendült. Az eddigi külföldi utánzatú munkamódszerek helyett új, egyházi módszerekkel dolgoznak. Több baptista szemináriumban növekedett a hallgatók száma. Saját gyülekezetében is, FloI ridában, az utolsó négy év alatt a gyülekezeti tagok száma 40-ről 85-re nőtt, a gyülekezet áldozatkészsége pedig megkétszereződött. A lelkész nyilatkozatát így fejezte be: „Mi szocialista, ateista államban élünk, de megtapasztaltuk, hogy Isten nincs távol a hazánktól, és hogy idő és hely nem szab határt az Ö uralkodásának.”

IMÁD KOZZUNK

Istenem, te a Gyermek menekülésének útját, ismeretlen utakon, betakartad védelmeddel. Azt akartad, hogy megváltásod célhoz érkezzék és üzeneted eljusson hozzánk. Köszönjük, hogy bennünket mindörökre megszabadítottál a menekülő élettől, hogy feladatot és jövőt talált életünk nem félelem, hanem szolgálat és küldetés. Te mindenkit megajándékozol a szolgáló élet lehetőségével, akit felszabadítottál a hitben és megengedted, hogy rádbízza magát.

Köszönöm, hogy ez új esztendőben is szabad hinni Benned és szabad szeretni a másik embert és szabad imádkoznom hozzád azokért, akiket otthonomban és hivatásomban ream bíztál. Áldalak, hogy szabad imádnom jóságodat és az új év napjait- megváltásod reménységével kezdhetem. Köszönöm, hogy megváltó akaratod az élet és a történelem véres árnyait már legyőzte, mert megváltásodban az élet és a szeretet gyó'zelme elvégeztetett. Áldlak, hogy a béke fejedelmére nézhetek, akiben békédet elhoztad nekem, s megígérted a világnak.

Az év múlása és mai szent igéd arra is figyelmeztet, hogy bírája vagy a világnak és életemnek. ítélj meg engem szívemben, hogy életem megújítsam. Tiszta fejjel, jóakarattal, hűséges szívvel, bizakodva és élő hittel kezdjem az új év első hetét. Tudom, hogy életem tehervállalás nélkül nem volna teljes és szeretetem nem volna hiteles. Napjaim kezedben vannak, Istenem, te fogod megújítani hitem és erőm. Erősíts meg, hogy az év első hetében az élet jószolgálatára magam elszánjam és utamon oltalmadra bízva magam örvendő szívvel elinduljak.

Ámen.

■

MÁD KOZZUNK

Ézs 60,1—«

Ür Jézus Krisztus! Áldunk téged, hogy mennyei világosságot hoztál a földre, és világosságot terjesztesz a világban. Világítasz azzal, hogy mint valóságos Isten valóságos emberré lettél, és magadra vetted a világ minden bűnét és terhét. Igéddel belevilágítasz szívünk mélyébe és rejtett gondolatainkba, de nem esak megítéled bűneinket, hanem meg is bocsátód, és elindítasz az új élet útján. Világítasz azzal, hogy nem uralkodni jöttél, hanem szolgálni. Megkeresed az elveszettet, megsegíted a szenvedőket, és érezteted jóságodat minden emberrel. Világítasz szenvedéseddel, haláloddal és feltámadásoddal. Nyilvánvalóvá teszed, hogy nem a halál, hanem az élet, nem a szenvedés és nyomorúság, hanem az öröm és reménység a mi mennyei Atyánk végső szándéka. Áldunk téged ezért a mindent megörvendeztető világosságodért.

Add, hogy dicsőséged világossága tükröződjék és meglás- sék azokon, akiket elhívtál, és összegyűjtöttél egyházadban. Ébreszd fel hitünket, hogy őszinte bizalommal ragaszkodjunk hozzád. Világosítsd meg értelmünket, hogy képmutatás és tétovázás nélkül tudjunk számot adni hitünkről. Éreztesd velünk szüntelenül szeretetedet, hogy tovább adjuk éltető melegét, terjesszük mindig és mindenütt a megértést, a jóakaratot és a megbékélést. Légy a mi reménységünk, hogyfelvegyük a harcot a csüggedés, a lemondás és a gyűlölködés sötétsége ellen, és reménységgel munkálkodjunk a világban azzal a bizonyossággal, hogy munkánk nem hiábavaló teben- ned. Engedd, hogy népünk és az egész emberiség békében élvezhesse munkája gyümölcsét, és emberhez méltó életet élhessen. Légy életet adó világossága az egész világnak, hogy dicsőítsen téged a menny és a Föld most és örökké. Ámen.

feltűnő a jelzés: Bizalmas! Kiváncsivá tett. Megtudtam belőlük, hogy az egyházmegye esperesválasztás előtt áll. A megye „egyházi közélete” a közelgő választás izgalmában éi. — „Rettenetes a hajszám — írja az egyik párt agilis lelkésze. A választás ügye sok dolgot, szaladgálást ad. Elő kell készítenünk mindent, ha nem akarunk a közgyűlésen fölsülni, s értékes embereket veszíteni. A szervezés megtörtént. Híveink várják az igazságot diadalra juttatni akaró erőpróbát.”

aiHiiiiiiMiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininnwmniimiiiiiiinmiiiniiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiis

íiiiiiHiimiiiitiiiiiiiiimiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiHiiiiiiiiiiiHiiHiiiiiiií

Rendkívül érdekelt, mi az az igazság, amire a levél utal. Milyen célokért szeretné egyik vagy másik párt a maga jelöltjét az esperasi tisztségben látni. Sajnos, erre nem sikerült a levelekből feleletet kapnom. Mindössze annyit tudtam meg, hogy mindegyik fél a maga igazát tartja „szent ügynek.” — „Irtózom attól a posványtól. ami körülöttünk bűzlik ..: Én rendíthetetlenül bízom a jó Istenben” — így az egyik. S a másik: „A kívánatos jórend és belső béke érdekében minden elfogultságtól menten” kéri, hogy a megye „régi és hűséges szolgáját” ne buktassák meg. A megye harcos hangulatát érzékelteti az a tény, hogy az utóbbi józannak tűnő körlevél szerzőjét egy bizalmas levél „ravasz kese rókának’’ titulálja.

Így ha a csatározások célja nem is lett előttem világos, az alkalmazott módszerek annál inkább kitűntek a levelekből. Erre vonatkozóan még néhány részlet: „J. lelkész levelet fog kapni több oldalról, hogy L. mellé álljanak.” — .~A báró A. községet illetően munkába fogott. Csak legalább azt érnők el, hogy másodszori szavazatot kelljen elrendelni.” „A báró Z. urat felvilágosíl- tatja az egyetemes felügyelő útján. És így tovább.

A későbbi levelekből kiderül, hogy a báró A. községet illető munkája nem hozta meg a várt eredményt „M, úr ma délben R. bárétól jött hozzám azzal a hírrel, hogy A. község 17-én a lelkész machinációjára leszavazott N-re. Az ördög nem alszik!” A választás kedvezőtlen alakulása miatt „az urak fel vannak háborodva” s rendezik soraikat, A párthíveket megnyugtatja!*: ..Öméltósága ismeri embereit”.

S ha Öméltósága velünk, kicsoda ellenünk, nyugodhatott meg ezek után a címzett. Sikerűit is kierőszakolni a második választást. Közvetlenül ez előtt íródott az a levél, amelynek egy részletét még nagyon jellemzőnek tartom: „Az egyházmegyei közgyűlést] megelőzőleg, de. 9 órákor a Vármegyeházán értekezletet óhajtanék tartani párthíveinkkel, melyre Nagytiszteletűsé- gedet is ezennel tisztelettel meghívom..., hogy egységes álláspontot foglaljunk el a teendők tekintetében. Meghívtam még P. és Sz. őméltósá- gáékat, O. felügyelő urat, és a párthíveink vezető urait... Teljes tisztelettel vagyok báró R.”

Megvallom, mosolyogva olvastam ezeket a leveleket. Nem elődeinket mosolyogtam ki, — nem vonom kétségbe, hogy azt, amit tettek, komolyan érezték és hitték. Hisz’ van, aki a palástját és szolgálatát is függővé tette a választás kimenetelétől, ahogy levelében írja. A szempontjaik és módszereik azok, ami fölött elszaladt az idő. Bennünket fiatalabbakat ez az „egyházi közélet” nem lelkesít. Ügy lát-J juk, ez a csatározás nem mél| tó az egyházhoz. A harcol feleket nem a gyülekeze épülése, az egyetértő szerete vezette, hanem valamilyen ho mályos pártérdek. És föltehető, hogy éz legtöbbször jól álcázott személyi érdek volt. Ez a nálam rekedt iratokból is kiderül. Az egyik lelkész azért áll az urak egy bizonyos csoportja mögé s azért nem jelölteti magát az esperest tisztre, mert ezért viszonzásul püspöki titkárságot kér.

A „régi szép idők” demokratikus választásának minden hamis illúzióját eloszlatják ezek a levelek. Hol itt az egyszerű híveknek, gyülekezeteknek megnyilvánuló akarata? — Bárók, méltóságosok és tőlük meghatódott lelkészek korteskedése az egész. — Ezzel természetesen nem állítom, hogy egyházunk múltját csak ez jellemzi.

Gondolom, mégsem vrfflt Tif§- baváló időtöltés böngészni bennük. Harmincöt év választ el bennünket ettől az esperesválasztástól. Azóta sok minden történt. Megváltozott egyházi életünk, megváltoztak egyházkormányzatí módszereink is. Többen talán még mindég hajlamosak arra. hogy összehasonlítást tegyenek a múlt javára. A múltot kritikusam kell feltárnunk, hogy okulva elődeink hibáiból, megszülethessenek jó döntéseink.

Hónapok óta dolgozik csendben egyházunkban a zsinati előkészítő bizottság, hogy ajelen életünknek legmegfelelőbb törvényeket alkossa meg és egyházkormányzatí módszereinket a való élethez igazítsa. Munkájukat vezesse az egyház Urára figyelés és szeretet, az egyház népe iránt- Okulva a múlt hibáiból, olyan keretben és olyan formák között élhessen magyarországi evangélikus egyházunk, mint aki az ige és a történelem mérlegén „szégyent nem vall”.

Pintér Károly

Lokalizált ünnep

„A tüzet sikerült lokalizálni” — mondja a szűkszavú jelentés, ami azt jelenti: továbbterjedését megakadályozták. Hasonló kifejezéssel jelölik meg azt az orvosi ténykedést, amikor egy betegségi gócot mintegy fülöncsípnek, s tudván, hol a baj gyökere, káros kihatásainak elvágják az útját. Máskor hatáskört lokalizálnak, vagyis egy bizonyos területre korlátozzák. A lokalizálás — „helyhez kötés” — így óvatossági, vagy éppen mentő akció. Veszélyt rejtő, vagy kifejezetten Veszedelmes dolgokat kell lokalizálni, mert így szolgáljuk az életet. Természetes azonban, hogy a jó erőket — az élet letéteményeseit — ennek pont az ellenkezője illeti meg. De néha nem inkább az történik-e az életünkben, hogy igen gyászos módon az Isten-munkálta ünnep friss erői .,lokalizálódnak”, fokozódnak be életünkben, hogy aztán lassan, de biztosan elsikkadjanak, anélkül, hogy kisugároznák éltető erejüket?

Az ünnep gyertyafényként kilobbanó külsőségei sokszor nem direkt jelképei-e annak, hogy csak átmenetileg volt ünnepünk? Ez persze vaskövetkezetességgel adódik abból a gon* dolkozásmódból, amelynek az ünnep egyszerűen munkaszünet, s nem több. Dehát az-e az igazi ünnep, ami körülöttünk van. s nem inkább az, ami bennünk történik? — hogy aztán messzire kihasson, s ünnepet vigyen magatartásunkba, mások javára!

A hétköznapok ugyan sokszor fárasztók, mégsem egyszerűen „ők” tehetők felelőssé azért, ha életünk szürkévé lett, s nincs benne semmi különös. Ha Jézus Krisztust nem vesz- szük mindennél komolyabban, ha megújító erejét nem „könyörögjük bele” az életünkbe, ha nem tárunk neki ajtót egész magatartásunkban, a hit cselekedeteivel, akkor ünnepeink aligha jelentenek többet kegyes dekorációnál. De ha ö belénk költözik, birtokba vesz bennünket, akkor ezzel — Őbenne — adva van az igazi ünnep egyetlen, de elengedhetetlen föltétele. Az ünnep ugyanis mindig belülről kifelé hat! Nem mintha valami jégszekrénybe zárt, zord magánügy lenne, amely kizárólag Isten és az én dolgom, hanem azért, mert a legszebb, legérdekesebb, leghangulatosabb ünnepi külsőségek is csak akkor érnek valamit, ha ünnepi „belsőségből” fakadnak. önmagukban fölöttébb illékony természetűek. De ha „bent” megszületett az ünnep, akkor az feltétlenül kihat életem egészére, meglesznek külső jelei, jó gyümölcsei.

Bodrog Miklós