Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-05-24 / 21. szám
\ „lm a teljes Szentháromság..." Máté 28,16—20. Szentháromság ünnepén az egyház hálaadó és dicsőítő imádsága szólaljon meg, szálljon az egy igaz Istenhez, Akit Jézus Krisztusban ismertünk meg szerető, teremtő Atyaként, megváltó Fiúként, megszentelő Szentiélekként. Csak Jézus személye, élete és tanítása nyomán szólhatunk Róla így, s ezen az ünnepen is az ö szavára figyelünk, Az Ige elmondja mindazt, ami a Szentháromság Istenről fontos fudnivaló számunkra. 1. A Szentháromság Istené minden hatalom. Hasztalan ’jutatná az ember a világot és minden jelenségét, hogy felfedezze benne az Isten hatalmának tényeit. Csupa egymással ellentétes eredményekre jutna. Isten hatalma nem tartozik a megszokott emberi fogalmak körébe. Sőt, sokszor teljes el- éntétben áll az emberi gondolkodással. Csak Jézus Krisztusban vált láthatóvá és valósággá az Isten hatalma és az a mód, ahogyan Ö hatalmát gyakorolja. Keresztre küldte, hogy megelevenítse, megsebezte, Ihogy meggyógyítsa. Ereje a gyengeségben mutatkozott meg, s a vereségből született legnagyobb győzelme. Jézus Krisztus művéből tudjuk azt, hogy a Szentháromság Isten hatalmát mindig az emberért, az em- )er érdekében gyakorolja, mindig a jó ügyet viszi végbe a a világban és megtöri a gonosz erejét. 2. A Szentháromság Isten szerétéiből magáévá teszi az embert. A keresztségben nyilvánítja ki ezt az elhatározását iz a kezdet, szeretetének első, félreérthetetlen megnyilatkozása az emberen. Ettől kezdve szüntelenül hív és vár min- lenkit. Távol áll Tőle minden kényszer és erőszak: szabad elhatározásból, viszontszeretetből induljon el az ember Hozzá. Mém alattvalóvá, hanem tanítvánnyá tesz. A tanítás kedves igéjével világosít meg és hívogat. 3. A Szentháromság Isten minden időben és minden helyen az emberrel van. Elvesztenők a valóság talaját és a misztikumba tévednénk, ha nem Jézus Krisztuson keresztül értenék meg ezt a tényt. Az egyház léte, Jézus Krisztus életének folytatásaként, bizonysága Isten jelenlétének ebben a világban. Az egyházban lesz jelenvalóvá Isten, s így származhat az, egyházból a világra sok áldás. Áldjuk a Szentháromság egy igaz Istent műveiért énekünk szavával: „lm a teljes Szentháromság Biztosítja üdvünket. Atya, Fiú és Szentlélek Együtt adnak békességet. Éltetsz, örök szeretet, Hármas lánggal engemet.” Muncz Frigyes GULIN FINN PÜSPÖK IZRAELBEN Izrael állam meghívására dr. E. G. Gulin finn püspök március elején Izraelben tartózkodott. A tamperei (Tammer- fors) püspök ez alkalommal találkozott az izraeli államelnökkel, a főrabbival, a je- ruzsálemi és a Tel-Avivi egyetem professzoraival. NÉMETORSZÁG A Lutheránus Világszövetség német, nemzeti bizottsága Németországba hívta meg 1969-re a Világszövetséget, az ötödik nagygyűlés megtartásra. A nagygyűlés közelebbi helyét még később határozzák meg. HÍREK — Szentháromság Ünnepén az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap oltári és délutáni alapígéje: Rm 11, 33—36; szószéki alapígéje: Mt 28, 16—20. — EGYHÁZMEGYEI FELÜGYELŐ. A vasi egyházmegye gyülekezetei egyhangúlag Berzsenyi J. Miklóst, a cell- dömölki gyülekezet felügyelőjét választották egyházmegyei felügyelővé dr. Mihály Sándor volt felügyelő elhunyta után. — A DÉLSZABOLCSI EGYHÁZKÖZSÉG borbánya-i templomában május 10-én zenés áhitatott tartottak. A nyíregyházi evangélikus templom énekkara szolgált: Bach, Pa- lesztrina, Martini kórusfeldolgozásaival. Gáncs Aladár fő- orgonás lelkész előadást tartott: „Ismerkedés énekeinkkel” — címen. „Ne kedélyállapotunktól tegyük függővé az éneklésünket, énekelni akkor is kell, amikor ahhoz nincsen kedve az embernek. Az énekek tanítanak, prédikálnak, örömöt szereznek”. — mondotta többek között az éneklésről Gáncs Aladár. A záróáhitatot Benkóclzy Dániel helyi lelkész tartotta. — BÉNYE. A gyülekezet május 10-én ünnepelte temploma felszentelésének 170. évfordulóját. A templomépítő ősökre emlékező gyülekezet erre az alkalomra kifesttette a templomot. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát Detre László esperes végezte. — BUNDÁK — átszabások, irha bunda tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. udvarban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. tlr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vni. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott-4.2342/2 — Zrínyi Nyomda, Bpes F. v.: Bolgár Imre igazgató ÍNuliX 25211 • a»ii!iiii<riirfi!liis]]iii:i!i!i!!ii:i!r;ii!!i!i(i.i!irii!]!!!!i!fii;ifr.!!iii:i:i!ifTTi!iiiiiii;ii!iiíiii.'i!i/i!iim!fiiii!iiiiiiiiimTiitvifmi(mi»iTtftff{riiiiiis ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964. május 24-én Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Koren Emil du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Ulíoi út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. Rédey Pál de. 11. Rédey Pál du. 6. Káposzta Lajos Kőbánya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Veö- reös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÄV telep de. 8. Rá— TATABÁNYA, május 10-én a helybeli evangélikus, református és baptista gyülekezet részvéteiével egyházzenei ökumenikus napot tartottak. A szolgálatokat Trajtler Gábor orgonaművész-lelkész és a helybeli evangélikus, református és baptista lelkészek végezték. — A FEJÉR KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége május 21-én a budai szeretetintézmények központjában (TI. Szent István út 9.) tartotta munkaülését. — SZÜLETÉS. Zászkaliczky Péter békéscsabai segédlelké- széknek április 28-án megszületett első gyermekük. Neve: Péter, — A fejér-komáromi egyházmegye lelkészi munkaközössége április 23-án, Budapesten tartotta ülését. Bányai Sándor bevezető áhítata és a homiletikai munkaközösség közös készülése után, melyet Selmeczi János vezetett, Si- monfay Ferenc és Németh Géza a II. Vatikáni Zsinat eddigi munkájáról tartott előadást. A teológiai konferenciáról Nagy István számolt be. Befejező áhítatot Bottá István tartott. — Fligenschnee Józsefné, Fliegenschne Frigyes kőszegi lelkész édesanyja április 21-én Pinkafőn elhunyt. Az igaznak emlékezete áldott. — KÜLÖNBEJÄRATÜ szobát keres értelmiségi, jó információval rendelkező, jelenleg is dolgozó középkorú asszony Budapest belterületén. Németh Ferencné, Bp. VI., Lenin krt. 80. Telefon: 315— 998. kospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Becsikapu tér de. ». Harkányi László de. 11. Harkányi László este 7. Várady Lajos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. lö. (úrv) Fü- löp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Várady Lajos du. 6. Szeretetvendég- ség Pesthidegkut de. fél 11. Rutt- kay Elemér Diana út de. fél 9. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv) üzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. Zenés áhitat Németvölgyi út dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. H. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél íO. Csepel de. 11. MÖGÖTTÜNK VAN MÁR az „áldott szép Pünkösdnek, gyönyörű ideje”. Az egyházat teremtő Szentlélek bizonyára nemcsak kétezer éve, hanem most is sokfelé kiáradt a hívők közösségére, bizonyossá tett embereket a bűnbocsánatban, s megújította sokakban a feltámadásba és az örök életbe vetett hitet. Egyesekben talán a vigasztalás forrása lett a pünkösdi Lélek (Ján 14,16), másokban mint az „igazság Lelke” diadalmaskodott (14, 17), de mindenképpen Jézusra utalt (14, 26) és öt dicsőítette (16, 14). Az egyház igazi élete azonban csak „születésnapja” után kezdődött igazán. Figyeljünk most fel arra, ami az első keresztyének pünkösd utáni életét jellemezte: Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben (2,42), Lukács evangélista így tudósít erről: „Állhatatosak voltak az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban”. Mire tanít minket, 20. századi modem embereket ez az ige? Ad-e útmutatást pünkösd utáni keresztyén életünkre és a világban való forgoló- dásunkra? Közvetlenül a Szentlélek kiáradásának nagy eseményéből vezet át ez a vers az azt követő hétköznapok keresztyéni foglalatosságának részletes leírásához. Az eredeti görög kifejezés olyan foglalatosságot jelöl, amely szilárd, kitartó, odaadóan fáradozó: ezért is fordítja újkiadású Újszövetségünk helyesen így: „... állhatatosak voltak ...” Sziklaszi- lárdan kitartottak a tanítványok mindabban, amit feltámadott és mennybement Uruktól tanultak. Az apostoli tanítás, a közösség gyakorlása, úrvacsora és imádság: ez volt megmaradásuknak és a Hegyen kapott parancs teljesítésének a titka. A mi számunkra is ezt a feladatot adja Jézus. Ez a keresztyénség mai épületének is a négy tartópillére. Próbáljuk ezt a négyes feladatot megközelíteni és megérteni —. mai megfogalmazásban. 1. AZ „APOSTOLOK TANÍTÁSÁNAK” általános megtartása az Isten igéjéhez való hűséges ragaszkodást jelenti a ma keresztyén embere számára. Első hallásra ez természetes, hivő lényünkből adódó feladat. Ám, ha közelebbről vesszük szemügyre, rádöbbenünk, hogy a modem ember számára éppen ez jelenti az első akadályt. Ha hűségesen ragaszkodni igyekszünk az ige minden szavához, akkor nem kerülíink-e összeütközésbe a ma már csaknem világszerte elfogadott természettudományos világképpel és a haladó gondolkozással? Lehetünk-e hűséges igeolvasók és ugyanakkor izig-várig modem gondolkodású emberek? A Szentlélek megvilágosít minket ebben a kétségtelenül súlyos lelkiismereti kérdésben. Világossá teszi számunkra azt a megkülönböztető felismerést, amely nélkül elbukunk, hogy tudniillik Isten kinyilatkoztatott igéje nem azonos a Bibliával, hanem annak csupán egy része. Más szóval: Isten igéje nem maga a Biblia, hanem az abban levő kinyilatkoztatás. „Pólya” veszi körül az igét, úgy, mint a kicsiny gyermeket is, akiről le kell bontanunk a pólyát, ha egész testét látni akarjuk, így veszi körül — és fedi sokszor el — az igét, s főleg annak mai mondanivalóját évezredek pora, mítosza, kifejezésmódja és régi világképe, egyszóval mindaz, ami benne emberi. Ami pedig emberi, az mindig változik. Merjük azért a „régi pólyát” bátran eldobni, és újat, mait adni helyébe. Merjük mai nyelven tolmácsolni Isten örök igéjét! Mert ami a Szentírásban világkép, az minden korban változik, ami pedig kinyilatkoztatás. az örök. Jézusnak és az apostoloknak a maguk idejében merőben újszerű és páratlan ereid tanításához akkor leszünk tehát igazán hűségesek, ha megkeressük, a ma nyelvére fordítjuk és helyzetünkre alkalmazzuk ANNAK ÖRÖK ÉRVÉNYŰ MONDANIVALÓJÁT. 2. A „KÖZÖSSÉG” ÁLLHATATOS GYAKORLÁSA a felebarátainkkal való szolidaritás vállalását jelenti mai helyzetünkben. Néhány évtizeddel ezelőtt az ún. „zárt közösségek” hívei előszeretettel hivatkoztak erre az igehelyre, mert látásuk igazolását vélték benne felfedezni. A „koinónia” kifejezés azonban nem szervezeti értelemben vett — akár zárt, akár nyílt — gyülekezeti közösséget jelöl, hanem egy folyamatot: kapcsolatot, illetve részesedést akar kifejezni. Úgy is mondhatnánk, hogy nem statikus, hanem dinamikus fogalom. Az Újszövetség lapjain mintegy 20 ízben előforduló „Koinónia” kifejezés többször az Atyával, a Fiúval, vagy a Szentlélekkel valp szoros kapcsolatot jelzi (I. Kor. 1,9; 10, 16, II. Kor 13, 13, Fii 2, 1; 3, 10. I. Ján 1, 3 k), itt azonban — és több más helyen, mint Róm 15, 26, II. Kor 8, 4, Zsid 13, 16 — a Krisztusban való testvéreknek az élet minden területére kiterjedő segítségére utal. A Krisztustól tanult szeretet nem engedte meg számukra, hogy gyűlölködők legyenek soraikban, ezért a gazdagabbak önként eladták jószágaikat és marháikat (Csel 2,45), földjeiket és házaikat (4,34), és „szétosztották azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt”. Ezért helyesen fordította a fenti igehelyet nagynevű győri prédikátorunk, Torkos András 1736-ban kiadott Új Testamentumában így: „És valának állhatatosok ... ő javaiknak egymással való közlésében”. Mai helyzetünkben nem a fenti magatartás szószerint nett utánzását kívánja tőlünk isten. Magyar népünk nagy többsége jómódban és megelégedettségben él, s nem szorul már jótékonysági akcióra, még kevésbé alamizsnára. Igenis helye van azonban gyülekezeteink diakóniai szolgálatának, sőt ezen túlmenően minden felebarátunk iránti felelősség és szolidaritás vállalásának. Jézusnál! az irgalmas samaritánusról mondott példázata alapján pedig a felebarát fogalmát sem szűkíthetjük le többé — e kicsinnyé lett és végső pusztulástól fenyegetett világunkban — az egy valláson vagy egy nyelven és fajon élőknek kicsiny körére, hanem ki kell terjesztenünk mindazokra, akikkel „útközben” találkozunk, kiváltképpen az élet elesettjeire. Akkor vagyunk az első keresztyének „közösség-gyakorlásának” mai utódai, ha közösségi emberekké válunk és nem sajnáljuk magunkra venni felebarátaink terhét. 3. A „KENYÉR MEGTÖRÉSÉBEN VALÖ ALLHATA- TOSSÄG” régies ízű kifejezését így fordíthatnánk le mai nyelvünkre: gyakori úrvacsorázás. Ez a keresztyén élet harmadik alappillére. Pünkösd után az egyházzal kapcsolatot tartók közül is sokan úgy vélik, hogy a Szent- háromság vasárnapjától egészen ádventig tartó „ünnep- telen félév” mintegy feljogosítja őket a templomlátogatásnak, de főleg az úrvacsoravételnek csökkentésére. Különösen sok hivő van, aki azért nem mer gyakran az Ür asztalához járulni, mert bűnösnek és méltatlannak érzi magát. Hadd idézzük ezért Luther Nagykátéjából ezeket a ma is frissen ható sorokat: „Aki kegyelemre és vigasztalásra sóvárog, az ne engedje magát elrettenteni, hanem biztassa magát és beszéljen így: »■Szeretnék ugyan méltó lenni, de nem méltóságomban, hanem igédben bízva járulok oda«. Ha meg vagy terhelve és érzed gyengedégedet, járulj oda vidáman, hogy felüdülj, vigasztalódjál és erősödjél, mert ha addig vársz, míg mindentől megszabadulsz, úgyhogy tisztán és méltón járulsz a szentséghez, akkor örökké távol kell maradnod, mert ő ebben így ítél: »Ha tiszta és igaz vagy, akkor nincs szükséged rám, és nekem se rád«. Tehát csak azok méltatlanok, akik nem érzik gyarlóságukat, és nem akarják elismerni, hogy bűnösök.” Azt pedig ne felejtsük el soha, hogy az úrvacsora eredeti neve, a görög eucha- risztia: hálaadást jelent, örvendező hálaadás a Krisztusban kapott kegyelemért! És még egy gondolat ezzel kapcsolatban. A mai modern ember aligha tudja, hogy a „kenyér megtörése” a II. Mózes 12-ben elrendelt ószövetségi páskavacsora rítusából fejlődött ki az Egyiptomból való kiszabadulás' emlékére, s Krisztus Urunk utolsó vacsorájakor tanítványai számára is történő elrendelését (Lk. 22, 19) az őskeresztyén gyülekezet kezdetben a házanként való kenyértörés (Csel. 2, 46) szere- tetvendégség-szerű agapéján gyakorolta, nemcsak Jeruzsálemben, hanem utóbb a kis- ázsiai gyülekezetekben is (L. Kor. 11). A kettő különválása csak a későbbi időkben történt meg. Jő ezen elgondolkoznunk és azon igyekeznünk, hogy liturgikus úrvacsorázásunkat szorosabb testvéri közösségben, sze- retetvendégségeinket pedig szorosabb Krisztus-függőségben gyakoroljuk! Az úrvacsoravételben kapott bűnbocsánat által mások bűneit is megbocsátó, új szívet ad nekünk az Isten. 4. ÉS VÉGÜL: AZ IMÁDSÁG! Az igében és a szentségekben Isten szólít meg minket. Nem létesülhet azonban kapcsolat köztünk, ha a teremtmény nem válaszol Teremtőjének. Feleletünk, válaszunk, gyermeki kiáltásunk vagy kérésünk az Istennel való beszélgetés egyedül nekünk, embereknek adott nagy kiváltságunk! Hamar összedőlt volna az őskeresztyének pünkösd utáni életének épülete, ha nem építették volna fel állhatatosan negyedik tartópillérüket, az imádságot is. Milyen sok a körünkben a dolgos kéz, amely kétkezi munkájával keresi meg családja kenyerét; mennyi a kifinomul: kéz értelmiségünk soraiban, amely írással, számolássá! vagy rajzolással serénykedik Istentől kapott tehetsége szerint; de milyen kevés gyülekezeteinkben az állhatatosan, kitartóan imádságra összekulcsolt kéz... Két évezreddel az első pünkösd után is az imádságban való állhatatosságban tükröződik belső hitéletünk mélysége: Isten imádása és a felebarát szeretete. Kérjük a Szentháromság Istent, hogy amit az első pünkösd után az első tanítványok között elkezdett, azt folytassa, és. vigye teljességre bennünk, huszadik századi keresztyénekben is. Dr. Fahiny Tibor HÉTRŐE—HÉTRE Az Űr dicsősége Gzsaiás 6, 3 Heti igénk Isten magasztalásáról szóló ének. .. Szénit szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével.” A biblia a szent szó alatt és a szentség fogalmával is legtöbbször olyan dolgot jelöl, amit a mindennapi közönséges használatából kivonnak és isteni célra rendelnek. A biblia úgy is használja a szent és szentség fogalmakat, mint amelyek egyedül és kizárólag a Szentháromság egy igaz Isten lényegéhez tartoznak. Különben éppen ez magyarázza, hogy heti igénk arra a hétre szól, amelyet szentháromság vasárnapjával kezdünk meg. Az Ef. 5, 25—27, és a Zsid. 12, 10 úgy is magyarázzák igénket, hogy Isten Jézus Krisztus megszentelő munkáját a Szentlélek által folytatja. Luther azt mondotta egyszer az ige háromszoros szent szavára, hogy az Istennek hozzánk hajló teljes kegyelmét hirdeti. És ha mi- ezt a teljes kegyelmet meglátnánk, akkora öröm törne ki belőlünk, hogy azt ki sem bírnánk. Szentháromság vasárnapja Isten teljes kegyelmét hirdeti. Mert emlékeztet az Atya munkájára, mellyel teremtett, megtart és igazgat mindeneket. A Fiú munkájára, amely megváltotta az embereket. A Szentlélek munkájára, amellyel Isten újjászüli és megszenteli az embereket. Erre a teljes kegyelemre csak egy helyes választ adhatunk, azt, hogy életünket áldozatos, szolgáló életül felajánljuk néki és ezzel beállunk azok sorába, akik Isten dicsőségét éneklik és hirdetik. Fülöp Dezső NÁPRÓD—NAPRÁ VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 119,37, MÁTÉ 5,29. Minden bűnünk elkövetésének belső mozgató rugója a bűnös kívánság. Ezt a kívánságot kell legyőzni magunkban ahhoz, hogy eredményesen harcolhassunk bűneink ellen. Róma 11,33—36, 7iRq] 00 HÉTFŐ: n. MÓZES 3,6 II. KORINTHUS 3,18. Krisztus eljövetele előtt még a „szent” embereknek is rettenetes volt Isten színe elé kerülni. Krisztus áldozata tette lehetővé, hogy Istennel ismét közösségbe kerüljünk mint bocsánatot nyert bűnösök. V. Mózes 6,4—13, I. Korintus 5,9—13. KEDD: ZSOLTÁROK 23,6 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 2,46. Hétről hétre az istentiszteletek és bibliaórák során Isten színe elé állunk s az Ö megbocsátó szeretete kegyelmesen fogad bennünket bűnös gyermekeit. Kolossá 2,1—9, L Korintus 6,1—8. SZERDA: ZSOLTÁROK 55,17, JÄNOS 16,24. Isten színe elé állhatunk mindenkor bátran kéréseinkkel is. Meghallgat, ' ha Jézus nevében kérünk, és meg is ad mindent, ami ja- , vunkra szolgál. Efezus 4,1—6, I. Korintus 6,9—llj CSÜTÖRTÖK: DÁNIEL 7,27, MÁTÉ 19,28. Amikor Isten országa teljességgel megjelenik közöttünk, akkor látjuk meg, L hogy Krisztus ügyéért való munkálkodás nem volt hiábavaló. ■ Részt ad nekünk is Krisztus az Ö örök dicsőségéből. I. Ti- ' móteus 3,14—16, I. Korintus 6,12—20. PÉNTEK: EZEKIEL 36,11, RÖMA 8,17. Krisztus elkészí- . tette számunkra örökségünket, részt Isten örök dicsőségéből. ■ Ha életünkkel követjük Őt, akkor meg is fogjuk kapni — érdemtelenül — ezt az ajándékot. Efezus 1,3—14, I; Korintus . 7,10—16; SZOMBAT: ZAKARIÁS 8,8, EFEZUS 1,22—23. Nem csak J egyénenként járjuk Krisztus útját, hanem a gyülekezetnek, - az egyháznak is ezen az úton kell haladnia. Krisztus nem i azért jött hogy uralkodjék, hanem, hogy szolgáljon. Egyhá- ! zára is ezt a feladatot ruházta és ez a szolgálat. János 5,17— 23, L Korintus 7,17—24, Ruttkay Levente
