Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-12 / 2. szám

ökumenikus imahét 1964. január 19—26 A magyarországi evangéliumi egyházait 1964. január 19— 26-án tartják az egyetemes imahetet. Az imahéten szeretnénk együtt imádkozni mindazokkal, akik Jézus Krisztust Uruknak vallják és neki engedelmes- kedve igyekeznek betölteni a szeretet nagy parancsolatát: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes erőd­ből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22, 37—39). Imahetünk összefoglaló témája: „Együtt az Isten és az ember szeretetében.” ökumenikus imahetünk is legyen kifejezése annak az örömnek és hálaadásnak, hogy Isten szeretete Jézus Krisz­tusban testet öltött, Isten emberré lett; hogy ledöntötte a válaszfalat önmaga és bűnös gyermekei között; hogy a Krisz­tusban megjelent szeretete szívünkben viszontszeretetet éb­reszt („Ö előbb szeretett minket”, 1 János 4, 19) és bizalom­mal járulhatunk Hozzá imádságainkkal, mint szerető gyer­mekek szerető Atyjukhoz. Kössön össze bennünket imádsá­gainkban is alkalomról-alkalomra a mennyei Atyánk iránti szeretetünk, a szent Isten imádása, az Ö szeretetében való elcsendesedés. Nem lenne azonban valóság az Isten iránti szeretetünk, ha megfeledkeznénk az apostoli szóról, a szeretet apostolának szaváról, aki ezt írja: „Ha azt mondja valaki, hogy: szere­tem az Istent és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti o maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van Ötőle, hogy alti szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is” (J. János 4, 20—21). Így ajánljuk imahetünk -programját a lelkipásztorok és a gyülekezetek szeretetébe. Budapest, 1964. január hava. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöksége ÖSSZEFOGLALÓ TÉMA: EGYÜTT AZ ISTEN ÉS AZ EMBER SZERETETÉBEN Első nap Január 19-, vasárnap EGYÜTT AZ EGYETLEN FÖPÄSZTOR ALATT „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek’’ (János 10,10.) Bibliai rész: Jer. 23, 3—6. János 10, 1—10. Isten évezredes ígéreteit népe pásztorolásáról Jézus Krisz­tusban teljesítette be. Jézus Krisztusban Jó Pásztort adott övéinek. Ma is Krisztus a Jó Pásztor, az egyház egyetlen Fő­pásztora. Bízunk ígéretében: „Imé én tiveletek vagyok min­den napon” (Máté 28, 20). S mert Ö maga van velünk, nincs szüksége semmiféle földi helyettesre, földi helytartóra. Hű­ségesen vezeti népét. Nem hatalmaskodni akar rajta, hanem azt akarja, hogy élete legyen és mindenben bővölködjék. Isten népe, bármelyik felekezethez tartozzék is, csakis Jézus Krisztusnál találhat életet, mert Ö maga az élet. Általa jut­hat csak élethez, mert Ö az élet ajtaja. Övéi hangjáról isme­rik meg öt. Az ige vezeti hozzá az Ö népét. Igéjét azért hir- detteti, hogy népét vezesse. ADJUNK HALÁT Krisztusért; Isten egyszülött Fiáért, az egyetlen Főpásztorért; a Benne kapott szeretetért; azért, hogy Isten ajtót nyitott népe számára; azért, hogy Krisztus az ajtó, Akin át Isten kegyelmének gazdagsága árad s Akin keresztül eljuthatunk teremtő, meg­váltó és megszentelő Atyánkhoz. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy sokszor nem jártunk a Jó Pásztor nyomdokán, nem hall­gattunk az Ö hangjára, nem követtük példáját; hogy a nagy parancsolattal ellentétben Istent sokszor úgy szerettük, hogy megfeledkeztünk az emberszeretetről; hogy embertársainkra sokszor úgy tekintettünk, hogy ugyan­akkor nem láttuk Istent. KÖNYÖRÖGJÜNK hogy Isten naponként tegyen bennünket készségesekké a nagy parancsolat teljesítésére, imádságos szeretetre Isten Iránt és cselekvő szeretetre embertársaink iránt. Második nap Január 20.» hétfő EGYÜTT AZ ÁLDOZATVÁLLALÁSBAN „A Jó Pásztor életét adja a juhokért” (János 10, 11). Bibliai rész: Zak. 13, 7—9. János 10, 11—16. A prófétai sző sejtelmes jövendölése tragikus Valósággá lett a Golgothán. Amit azonban az ember tragédiának lát, az Isten titokzatos, de kegyelmes útja. A Jó Pásztor, az ö egy­szülött Fia, életét adja sokakért, életét adja az emberért, így bizonyítja meg életáldozatával Isten iránti engedelmessé­gét, és olthatatlan szeretetét. az ember iránt. Azért adta áldo­zatul az életét, hogy megszabadítsa az embert mindattól, ami életét nem engedi igazán emberi életté kiteljesedni: a bűntől és a bűn következményeitől, mint a betegség, szegénység, ember ember általi kizsákmányolása, gyűlölködés, irigykedés, háború stb. Áldozatának célja tehát, hogy életet szerezzen övéinek s megszabadítsa őket minden életromboló hatalom tói. Pásztor volt és nem béres. Nem nézte a maga hasznát. Az emberre nézett. Az embert szerette, az emberért élt és az emberért halt meg. Legyen áldott Krisztusunk az Ö áldoza­táért, a mi megváltásunkért. Á Jó Pásztort követik az övéi. Mert nemcsak a Pásztor ismeri az övéit, de övéi is ismerik őt. Ragaszkodnak Hozzá. Ez a ragaszkodás abban nyilvánul meg, hogy az egyház népe hálás a Jó Pásztor áldozatáért. Háláját abban mutatja meg, hogy nyomdokain jár: önfeláldozóan követi öt az embersze- retetben. ADJUNK HÁLÁT Krisztusért; emberré léteiéért; azért, hogy emberré léteiével megbizonyította és közel hozta a Isten szeretetét és megmutatta az igazi emberség útját; megváltói haláláért; hogy magára vette a világ bűneit, s halálával váltságot szer­zett a golgothai kereszten. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy bár sokszor találtunk belső megbékélést és vigasztalást a golgothai keresztnél Krisztus ártatlan szenvedésében és ér­tünk vállalt halálában, mégis sokszor vonakodtunk követői­hez méltóan vállalni a másik ember terhének hordozását; hogy amikor az egész emberiség békéje forog kockán, mi nem egyszer közvetlen környezetünkben is, családunkban, munka­társaink körében is a békétlenség emberei vagyunk. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten kegyelméért; erőért és hitért; hogy mint Krisztus megváltottál, tudjunk ragaszkodni Isten hez, megváltó Urunkhoz; tudjunk napról-napra megújult elhatározással járni a szere­tet és békéltetés útján. Harmadik nap Január 21., kedd EGYÜTT AZ ENGEDELMESSÉGBEN „A juhok nagy Pásztora” (Zsid. 13, 20). Bibliai rész: Ézsaiás 40, 9—11, 27—31. Zsid. 12, 1—3; 13, 20—21. Jézus Krisztus életét adta az emberért. Kereszthalála en­gedelmesség volt. „Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig” (Fii. 2,8). így töltötte be tökéletesen a nagy parancsolatot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet... sze­resd felebarátodat...” A mennyei Atya azzal mondott igent Krisztus engedelmességére, hogy kihozta öt a halálból. Igéje által Szentleikével minket is készségessé tud tenni „minden jóra”, hogy cselekedjük az Ő akaratát. Ézsaiás próféta a Pász­tor szeretetét azoknak mutatja meg, akiknek elsősorban van arra szükségük (Ézsaiás 40, 11). Nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek. Krisztus nem az igazakért, hanem a bűnösökért jött. Emberszeretetünk akkor lesz Isten iránti engedelmességgé, ha igyekszünk segíteni azokon, akiknek arra szükségük van. Nem húnyhatunk sze­met a lelki és testi élet ínségében szenvedők, betegek, öre­gek, gyászolók, árvák, magányosok rászorultsága felett. ADJUNK HÁLÁT Krisztusért; keresztfáig tartó engedelmességéért; hogy a Feltámadott naponként kínálja erejét egyházainak is; hogy készségesekké akar tenni minden jóra; hogy a szeretet engedelmességével mi is hozzájárulhatunk az emberiséget fenyegető ínségek csökkentéséhez és az emberi­ség békességét fenyegető veszedelmek elhárításához; hogy végezhetjük a diakónia szolgálatát szeretetintézmé- nyeinkben egyesek felé, de ezen túl tágabb területen népünk és a népek felemelkedéséért, békéjéért és a népek békés egy­más mellett éléséért. VALLJUK MEG BONBANATTAL hogy sokszor restek voltunk a szerétből fakadó engedelmes­ségre; hogy sokszor nem tettük eléggé magunkévá egyének és az emberiségnek a mi segítségünket is váró problémáit. KÖNYÖRÖGJÜNK olyan hitért, amely mindig ax engedelmes Krisztusra néz; erőért, hogy meg ne lankadjunk a jó cselekvésben; hogy figyelmesebben hallgassunk azokra, akik az életet fe­nyegető veszedelmekre figyelmeztetnek; hogy ne jelszavakkal, hanem a szeretet valóságos cselekede­teivel legyünk segítségére embertársainknak. Negyedik nap Január 22, szerda EGYÜTT A SZOLGÁLATBAN „Viseljetek azért gondot magatokra és az egész nyájra” (Csel. 20,28). Bibliai rész: Ezéklel 34, 1—5. Csel. 20, 28—32. A Jó Pásztor gondoskodása nem teszi feleslegessé a mi szolgálatunkat, ö ugyanis szolgálatra rendelte népét. A szol­gálat nem uralkodás, nem a magunk dicsőségének keresése, nem a magunk bölcsesége. A szolgálat éber vigyázást jelent. Krisztustól azt a szolgálatot kaptuk, hogy vigyázzunk egy­másra, vigyázzunk embertársainkra. Ebben a szolgálatban is Ö a Mesterünk. Az ember gondját magára vállalta, s azt mondotta: „Példát adtam nektek, hogy amiképpen én csele­kedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (János 13, 15). Jézus nemcsak példát adott, hanem naponként erőt is ad a jóra, a jó cselekvésére. ADJUNK HÁLÁT Krisztusért; hogy Krisztustól megbízást kaptunk a szolgálatra; hogy szolgálhatunk embertársainknak, felebarátainknak és a béke ügyéért való fáradozásban az egész emberiségnek; VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy sokszor hűtlenek voltunk a szolgálatban; hogy kényelmünk és közönyünk sokszor állta útját szolgála­tunknak és tett bennünket közönyösökké ott és akkor, ahol és amikor cselekednünk kellett volna. KÖNYÖRÖGJÜNK hogy Isten Szentlelke erősítse meg egyházaink és híveink szolgálatát az ember javára szerte a világon; hogy erősítse meg az egyházak készségét minden jóra. (Folytatjuk) 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Az Előkészítő Bizottság saj tótáj ékoztatój a Január 6-án, hétfőn a Máso­dik Keresztyén Békevilággyű- lést Előkészítő Bizottság tagjai sajtótájékoztatót adtak a moz­galomról, munkájukról és cél­kitűzéseikről. A Református Egyetemes Konvent budapesti székházában találkoztak a konferencia tagjai a magyar egyházi és világi sajtó képvi­selőivel. Dr. Bariba Tibor püspök, a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsának elnöke, a Prágai Békemozgalom alelncj- ke nyitotta meg a sajtótájé­koztatót és mutatta be a kon­ferencia bolgár, kelet- és nyu­gatnémet, francia, angol, hol­land. jugoszláv, lengyel, ro­mán, svájci, csehszlovák, szov- jetunióbeli és magyar egyházi képviselőit. Dr. Jlosef Hromádka nemzet­közi Lenin-békedíjas, a Prágai Békekonferencia elnöke ismer­tette a mozgalmat 1958-ban történt elindulásától, ismertet­te a mozgalom kibontakozását, eddigi tevékenységét és törek­véseit. Az Előkészítő Bizottság tagjai feltett kérdésekre vála­szolva elmondták, hogy a nyá­ron Prágában tartandó Máso­dik Békevilággyűlésre mintegy 1200 vendéget várnak. Közü­lük 750 a hivatalos küldöttek száma, a többiek megfigyelők, a sajtó képviselői, vendégek, stb. A világgyűlés előadói öt világrészt képviselnek. A vi­lággyűlés előkészítő munkála­tai nemcsak technikaiiag, de szellemileg és' teológiailag is egyre mélyrehatóbban foly­nak. HALÁLOZÁS — özv. Csernyik Józsefné, dr. Ferdinánd István homok- bödögei lelkész feleségének édesanyja, lapunk hűséges ol­vasója 87 éves korában Ho- mokbödögén elhunyt — Czulák József, a győt sági missziói egyházközség presbi­tere 52 éves korában hosszas betegség után csendesen el­hunyt. „Én vagyok a feltáma­dás és az élet”; — id. Balázs József, az iha­rosberényi gyülekezetnek 27 éven át volt hűséges harango- zója 76 éve korában meghalt, December 24-én temették el a gyülekezet nagy részvétével. ..Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan, akik megfáradtatok”; „Haladjunk tovább a helyes álon” A Második összkeresztyén Békevilággyűlést Előké­szítő Bizottság budapesti ülésén megkérdeztük Wan túl a lengyel püspököt, G. Bassarak keletnémetországi evan­gélikus lelkészt és Martin Stóhr darmstadti (Nyugat­Németország) egyetemi lelkészt a prágai keresztyén, békemozgalommal és a keresztyén emberek mai fel­adataival kapcsolatban. Első kérdésünket WANTULA lengyel evangélikus püspök­nek, akit Helsinkiben a Luthe­ránus Világszövetség egyik al- elnökéül választottak, tettük föl: „Hogyan ítéli meg Püspök Ür a keresztyén világszerveze­tek munkáját és feladatát az új esztendőben?” „örvendetes, hogy az egy­házi világszervezetek, így az Egyházak Világtanácsa, a fele­kezeti nemzetközi világszövet­ségek, mint pl. a Lutheránus Világszövetség egyre többet foglalkoznak a világ problé­máival. Az 1964-es esztendőt illetően úgy gondolom, hogy ezen az úton kell tovább mennie min­den egyházi világszervezetnek és meg kell válósítaniok az éleiben azt a helyes felisme­rést, hogy csak akkor marad­nak hűek az egyházak Uruk­hoz, a Jézus Krisztushoz, ha tettekre váltják föl a szeretet nagy parancsolatát Isten és a felebarát iránt. Az a remény­ségem, hogy az új, 1964-es esz­tendőben nagyon jelentős lé­péseket tesz előre ezen az úton minden egyes világszervezet. A magam részéről, mint a Luthe­ránus Világszövetség egyik al- elnöke. mindent meg fogok tenni azért, hogy ne álljunk meg a megkezdett helyes úton.” A H. Összkeresztyén Béke- világgyűlés előkészítésére vo­natkozólag az egyik nemzet­köz? titkárt, G. BASSARAK kelet-berlini lelkészt, az Evan­gélikus Akadémia igazgatóját kérdeztük meg. Válaszában a következőket mondta: „Teljes erővel folyik a Má­sodik összkeresztyén Béke- világgyűlés előkészítése, amely ez év június 28-tól július 3-ig lesz Prágában. Az első világ­gyűlésen 700 keresztyén egy­házi ember volt jelen, a máso­dikra több mint 1200 keresz­tyén embert várunk a világ minden tájáról és egyházából. A nagy világgyűlésnek ez lesz a témája; „Az én szövetségem: élet és békesség, ezt mondja az Űr” (Mai. 2,5). Ezzel a témával foglalkoznak azok, akik majd minden reggel könyörgést, illetve bibliatanulmányt tarta­nak ószövetségi és újszövetségi bibliai textusok alapján. Ez lesz a témája Hromádka prá­gai dékán fő előadásának és annak az öt további előadás­nak is, amiket ázsiai, afrikai, délamerikai, északamerikai és európai előadók fognak tartani a nagygyűlésen. Folyik azonban az előkészítő munka a tíz állandó nemzetközi teológiai bizottságban is, ame­lyek az eddig megtartott és a még előttünk álló időben meg­tartandó bizottsági üléseken készítik elő a vitaanyagot és tételeket, hogy azután magán a nagygyűlésen is tíz vilacso- port tárgyalja meg a béke és az igazság, a béke és a szabad­ság, a béke és a hidegháború, a béke és az új államok, a béke és a leszerelés, a béke és az egységtörekvések, a béke és a katolicizmus, a béke és g ke- resztyénséggel való visszaélés, a béke és az ifjúság és a béke és a német kérdés aktuális problémáit. Minden törekvésünk árrá irányul, hogy a Második Ke­resztyén Békevilággyűlésen résztvevő keresztyén emberek választ kapjanak kérdéseikre és mozgósítsuk őket a béké szent ügyének a szolgálatára.” A Második Keresztyén Béke- világyülést Előkészítő Bizott­ság budapesti ülésén sokat foglalkozott többek között az­zal a kérdéssel, hogy a Kelet és Nyugat között folyó tárgya­lások idején, amikor a feszült­ségek enyhülésének a kezdeti időszakában élünk, mi keresz­tyének mit tudunk tenni azért, hogy a moszkvai egyezmény csak kiinduló pontja legyen a további enyhülésnek. Ezt a kérdést MARTIN STÖHR darmstadti (Nyugat-Németor- szág) egyetemi lelkésznek tet­tük fel, aki a következőkben válaszolt: „Amikor ezt a kérdést halt-, juk, először is azt az ,ellenkér­dés f szeretnénk föltenni: Fel* adata-e egyáltalában a keresz­tyéneknek, hogy állást foglal­janak a ,Kelet és Nyugat közti feszültség politikai kérdésé­ben? Mások viszont azt is kérdezhetnék, hogy nekünk ke­resztyéneknek van-e módunk valamit is tennünk ebben a dologban? Nem becsüljük-e tí£L a lehetőségeinket? Hiszen a keresztyének mindenütt dias-- párában, szétszórtan, kisebb-, ségben élnek, eltekintve áttolj hogy nagyobb, avagy kisebb befolyásuk van a különböző országokban. A keresztyéneknek azonban, már nem kell keresniök a fél-i adatukat. Ez a feladat adva- van, a lábunk előtt fekszik& ahogyan a szegény Lázár fe­küdt a. gazdag ember lába; előtt. Vagyis: szemet hányhat­tunk fölötte, de akkor bűnt követünk el, de észre is vehet­jük, hozzáfoghatunk a meg­oldásához, s akkor Urunkat követjük. Mert Ö azért jött át; világba, hogy másokért éljeni Azért jött, hogy békét csinál­jon Isten és az ember, ember és az ember között, hogy a gyűlölet helyett a szeretet, á bizalmatlanság helyett a biza­lom a rezignáltság helyett a reménység, az igazságtalanság helyett az igazság, a halál he­lyett az élet legyen az embet legfőbb vágya és szívügyei Már ezzel a felsorolással is megjelöltem néhány pontott ahol a keresztyének hozzájá­rulhatnak a feszültség enyhí­téséhez Kelet és Nyugat kö­zött. Minthogy a mi Urunk hi­tünk szerint Űr Kelen is, Nyu­gaton is, aki egyaránt akarja minden ember üdvösségét és boldogságát, a két fél ész­szerű megállapodása a mi ügyünk is, amilyen pl. kará­csonykor a berlini megállapo­dás volt. A politikának ma olyan lehetőségeket kell keres­nie és találnia, hogy az embe­rek emberi módon tudjanak élni az egész világon. A tár­gyalások légkörét nekünk ke­resztyéneknek is tisztítanunk kell a magunk körében és szol­gálati helyén!” IMÁDKOZZUNK Köszönjük Neked, Istenünk, a reformációban megújult is­tentiszteletet. Magasztalunk Téged, hogy atyáinktól ezt kaptuk örökségbe, s gyermekkorunktól kezdve részesedhettünk benne. Köszönjük Neked, hogy az igazi evangélikus istentisztelet egye­dül a Te dicsőségedet hirdeti, ingyen kegyelmed magasztalá- sával. Hálát adunk, hogy vasárnapról vasárnapra hallhatjuk szereteted evangéliumát, bűnbocsánatod hirdetését, s mi a Te egyedüli irgalmadért, Jézus Krisztusban ajándékozott örök életünkért dicsérhetünk Téged énekben, imádságban. Add, hogy az istentiszteleteinken valóban Krisztus prédikáltassék. mint egyedüli reménységünk bűneinkben, életünkben, halá­lunkban. És cselekedd Szent Lelkeddel, hogy a hit hálaadásá­val magasztaljunk a mi érdemeink nélkül véghez vitt kegyel­medért. Tedd így templomainkat a Te dicsőséged helyévé. Bocsáss meg nekünk, hogy ennél tovább sokszor nem ju­tottunk. Irgalmadért fakadó hálánk nem ömlött bele a min­dennapi életünkbe. Nem adtuk meg a Neked szentelt élet ál­dozatát. Kérünk, segíts bennünket, hogy istentiszteleteink foly­tatódhassanak a templomkapun kívül. Add, hogy az imádság és ének hálaáldozatát kövesse életünk odaáldozása, »hogyan azt Te kívánod: akarartod teljesítésével az emberekért. Újítsd meg lelkünket, gondolkodásunkat, érzéseinket, hogy felismer­jük hétköznapi életünkben akaratodat és teljesítsük azt. mások javára, a Te dicsőségedre. Tedd így életünket igazi istentisz­teletté: a Te dicsőséged szolgálatává a szeretet által. Áldd meg egyházadat mindenütt a földön, hogy egyedül a Te irgalmad nagyságát hirdető istentisztelettel és az emberi­ség, az emberek javára Neked áldozott mindennapi élettel lehessen a Te dicsőséged tanújává, a mi Urunk, Jézus Krisz­tus által. Ámen. é i i

Next

/
Thumbnails
Contents