Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-08 / 10. szám
Járna nyomdokain Szolgai formát vett fel. Ftlippj 2,5—8. A SZÍNÉSZ amikor vége AZ ELŐADÁSNAK, lelép a színpadról, a festéket letörli arcáról, leveti jelmezét. Szerepét nem kell tovább játszania. Jézus szolgai formája, amelyről Pál apostol a. Filippibeliekhez írott levél 2. részében szól és amelyről ő fnaga is számtalanszor nyilatkozik, nem jelmez és nem magáraöl'tött szerep. A földi élet színpadáról távozva, nem veti le magáról. Tévednék, ha Jézus szolgai formáját földi életének 30—33 esztendejére korlátoznám; megdicsőülését, tehát feltámadását és az Atya jobbjára emeltetését ágy értelmezném, mintha attól kezdve emberi természete is és szolgai formája is megszűnt volna. Eíbben az esetben Jézus embersége csak magára öltött szerep, csak látszat-emberség lenne. Pál apostolnál másról van szó. Jézus Krisztusban a valóságos Istennel és a valóságos emberrel találkozunk egyszerre. A két természet — amint azt a régiek mondották — megkülönböztetendö, de egymástól el nem választható. A szolgai forma tehát a feltámadott, az élő Jézus Krisztusra is vonatkozik. Mikor Pál apostol Jézus Krisztus szolgai formájáról beszél, nem csupán a múltra irányítja figyelmünket, hanem a jelenre és a jövőre is. A világ nem valami zsarnoki törvénynek van alávetve, ha- Jiem annak, aki így szólt tanítványaihoz: „Én pedig Olyan vagyok közöttetek, mint feki szolgál” (Lk. 22, 27). Nem Valami leigázó hatalomnak, feanem a szolgai formát felvevő Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom meny- hyen és földön. A maga hasznát kereső, a céljai érdekében másokon könyörtelenül keresztülgázoló embernek nincs jövője. A jövő azé, aki szolgál. A mi Urunk szolga — ez a keresztyén hit tartalma. Éppen azért, mert egy szolgának szolgálunk, a keresztyén egyház nem az uralkodásra kapott megbízást Minél odaadóbban vallom Jézus Krisztust Uramnak, annál inkább veszem fel magamra a szolgai formát. Ugyanez áll az egész egyházra is. | JÉZUS SZOLGAI FORMÁJA VONZÓ. Maga mondotta: ».Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket,.” (Jh. Í2, 32) Mikor megismerjük őt. elsősorban nem gondolataival, igényeivel ismerkedünk meg, hanem vonzó erejének nagyságával. Ellenállhatatlanul tud vonzani. Bartimeust, a vak koldust nem lehet elnémítani, bottal sem lehet elverni mellőle, annyira vonzza. Péter megtagadta, János nem tudott bízni benne, mégis mindkettőt Vonzza. Elkísérik a kihallgatás, sőt az ítéletvégrehajtás színhelyéig. Teljesen magára marad a kereszten, de a vele megfeszített latrok közül az egyik nem tud ellenállni vonzásának. Ellenállhatatlan erővel vonz Jézus, mégis a megütközés és visszariadás szoros kapuján kell áttörnöm, hogy vele lehessek és követhessem. A Vonzásába került emberek Sokszor megszomorodnak és otthagyják, mint a gazdag ifjú; vagy kérik, hogy menjen el, mint Péter a csodálatos halfogás alkalmával; félelem szállja meg őket, akár csak karácsonykor a pásztorokat és húsvétkor az üres sír látogatóit; nem értik, mint a tanítványok, mikor megmosta lábukat; szembeszállnak vele, Szétfutnak, elárulják, megtagadják. Miért és mivel bot- ránkoztat, riaszt vissza Jézus, holott annyira ellenállhatatlanul vonz? ENNEK EGYIK OKA, HOGY SZOLGA ÉS NEM LAKÁJ. „A lakáj talpnyaló, elvtelen, mindent készséggel teljesítő személy.” — mondja hz idegen szavak kéziszótára. A maga hasznát keresi. Jézus szerétéiből szolgál. Nem kívánságaimat szolgálja ki. Szükségemet veszi észre. Együttérez velem. Segít. Szolidáris, mint az irgalmas sa- maritánus. Én sokszor azt hiszem, arra van szükségem, ami-t megkívánok. Felháborít Jézus szolgai formája. Mást akarok. Lakájt szeretnék. Ezért teljesedett be rajta Ézsaiás próféciája: „mint aiki elől orcánkat elfordítjuk, utált volt” (Ézs 53,3). Szolgálatával felfedi szükségünket. A látványtól megriadunk. Betegségeinket viseli, fájdalmainkat hordozza, vétkeinkért rontatik meg. A megütközés másik oka, hogy mikor szolgálatával magához vonz, egy új korszakot kezdeményez életemben: a szolgálatét. Nekem is szolgálnom kell! „Amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.” „A szolga nem nagyobb az ő uránál.” (Jn. 13, 16). LEHET-E NEKEM IS VONZÓ KERESZTYÉN ÉLEDET ÉLNEM? Csak vonzó keresztyén életet szabad élni. Minden ellenmondás, minden félreértés csak átmeneti. „Higy- gyétek el, fiúcskák — mondotta tanítványainak Járosi Andor —, az emberekkel 80—90 százalékban megértethetjük magunkat, csak bizalommal kell fordulnunk feléjük”. A szolgáló életforma tulajdonképpen ellenállhatatlanul vonzó. Nem mi von zunk, hanem Jézus, aki megnyitja szemünket, együttérzésre drib- bantja szívünket, cselekvésre indítja kezünket. A vonzó keresztyén élet titka, hogy Jézus Krisztus engem is vonz. Megszólít: Jer és kövess engem. Nem magamban, vele, általa lesz szolgáló az életem, vonzó a keresztyénségem. Tagadd meg magad! Nem engedi, hogy gyávaságból, vagy kényelemszeretetből a lakájéletformát válasszam. Nem kell erőlködnöm, hogy vonzóvá váljak. Nem kell valami sajátos „krisztusi” szerepet magamra öltenem. Előttem jár. Feltámadt és él. Az Atya jobbján is szolgai formájában él. Amikor nyomdokába lépek, amikor követem, elveszi kényelemszeretetemet, szembefordít mindenféle hatal- maskodási vággyal, de a lakáj-stílus minden formájával is. Részeltet abban, ami az övé, amit értem vett magára, — a szolgai formában. A vonzó keresztyén élet titka: a szolgáló életforma. A szolgáló életforma titka: Krisztus követése. Krisztus követésének titka: szolgai formát vett fel és ellenállhatatlanul vonz. Benczúr László Át ENSZ a vaflési türelmetlenségről Az ENSZ egyik albizottsága nyilatkozat-tervezetet dolgozott ki a vallási türelmetlenségről. A tervezetet az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elé terjeszti. Dr. O. F. Nolde, az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának igazgatója kifogásolja a tervezettel kapcsolatban. hogy hiányzik a tervezetből a vallásszabadság gyakorlatban való érvényesítésének joga. NÉGY ÉV NŐTLENSÉG Az anglikán egyház közgyűlésének reform vitájában dr. Ramsey cantenbury érsek azzal az igénnyel állt elő, hogy az angol egyház fiatal lelkészei felszentelésük után az első négy évben ne nősülhessenek meg, így mozgékonyabbak és könnyebben elhelyezhetők lennének. Az érsek követelése nagy feltűnést keltett. Robert Rrowmnm PIPPA DALA Tavasz van. Reggel. Hét óra tüstént. A napfény rebben A harmatgyóngyön. Pacsirta száll fel Csiga a tüskén. Isten a mennyben. És Rend a földön. Fordította: Szepesvári Elemér A passio virága Jl/Tinden idők passióolvasásainak őrök nyitánya" írja egy német irodalomtörténész a 181 számú énekünk első versszakáról; „Jézus szenvedésedről mostan elmélkednem, Erőt, áldást mennyekből Lelked adjon nékem.” Ez az ének a „passió virágai” közé tartozik. Nem egyszerűen költői fordulat ez a megjelölés. A barokk mozdulatdús, cikomyás, képzeletet mozgató és lekötő kifejezésformái a költészetben is jelentős nyomokat hagytak. A „virágok” szó a költészetben és egyházi irodalomban egyaránt termékeknek és alkotásoknak megjelölésére szolgált. Advent virágai, böjt virágai, a passió virágai —> prédikációsorozatokat tartottak és írtak ilyen címeken. Nümbergben a XVII. században működött egy költői kör „Pegnitzorden” elnevezés alatt. Ennek a körnek volt tagja, majd kiemelkedő alakja Birken Zsigmond, énekünk szerzője. 1626-ban született Wildensteinben, lelkészcsalád gyermekeként. Három éves volt, amikor — amint megemlékezéseiben ő maga jelöli — „egyiptomi futásszerűen” Nürnbergije költöztek. Szülei hitük miatt voltak kénytelenek menekülni. 16 éves korában elvesztette édesanyját, majd hamarosan édesapját is. Apjának halálos ágyánál megígérte, hogy teológiát fog végezni. Amikor Jénába került egyetemre mégis jogra iratkozott be, de mellette teológiát is hallgatott. Ebben az időben működött Nümbergben Dilherr János lelkész, aki igen jelentős igehirdető volt. Birken erősen a hatása alá került. Vallásos költészete —• 52 egyházi éneket írt — voltaképpen nem más, mint Dilherr igehirdetéseinek hatására született versek. Költői tevékenysége természetesen ennél tágabb volt, de egész költészetét „Isten szolgálatára s az egyház építésére” szánta. Értékét, korabeli megbecsülését mutatja, hogy költői munkálkodása elismeréséül a császártól nemesi rangot kapott. Énekünk 1663-ban jelent meg először Dilherr egyik könyvében, amelynek ez a címe: „A szív és a lélek eledele.” A maga nemében barokk vers megjelenésekor nagyon újszerűnek, modernnek számított. Első versszakában Lő w e ni Arnulfnak az az éneke csendül vissza, amiből Gerhardt Pál is merített az „Ó fő, vérző sebekkel” első versénél, s amihez visszanyúlt az 554 ének szerzője is. Ez az ének nálunk is valóban a legtöbb gyülekezetben a passióolvasás nyitánya. Méltán. Böjt tartalmát, a passió szemléletét mutatja világosan. Egyik méltatója így it róla: „Passióénekében nem a művész alkotott, hanem a rabul ejtett szív. Itt nem valaminek a megírásáról van szó, hanem arról, hogy a költő ajándékot adott benne mindnyájunknak.” Kétségtelen, hogy az ének hangvétele a személyes bizonyságtétel. A passió eseményeinek aktív, cselekvő szemléletét s a személyes érdekeltséget fejezi ki világosan s ebben az evangélikus böjti szemléletet és tartalmat hűségesen tükrözi. ■ r Korén Emil Ä modern Kis Káté Cáréit svéd lelkész a göte- borgi dómkáptalanhoz Írásban fordult azzal a kéréssel, hogy gondoskodjanak Luther Kis Kátéja Tízparancsolatot magyarázó szövegének modernizálásáról. A köznapi beszéd ugyanis egészen más, mint az a nyelv, amely a keresztyén fogalomvilágban áltálában használatos. Bather magyarázatát is időszerűen kell megfogalmazni. Az egyház szakembereket, nyelvészeket és teológusokat bízzon meg a feladattal, nehogy a reformátort gondolatoknak valami ellapositása következzék be, amelyre a múltban már nem egyszer volt példa. Megszólal a jaszóibólcsó H űvös volt az éjszaka. A tél még nem múlt él. a tavasz még nem jött. A vendégfogadó udvarán egy férfi ült a földön. Köpenyébe burkolódzott, kezét időnként fázósan kinyújtotta a bogrács helyén maradt parázs fölé. Nézte a tüzet és nem mozdult. Ajtót nyitották az udvarra, kövér, nagydarab vendégfogadós jött ki a tűzhöz. Megállt a magányos ember előtt. — Uram, jöjj aludni, bezárom a házat. A férfi a fejét ingatta. ■— Hát ...ha kint akarsz maradni éjszakára, én nem bánom. Legfeljebb behúzódsz az istállóba. De itt kint hideg van. A csöndes ember csak legyintett. A fogadós állt egy darabig, azután elment az udvar végébe. Kis idő múlva visszajött, maga után húzott a földön valami ormótlan ládafélét. Kettőt-hármat belerúgott, mindjárt szét is esett. Egyik darabját a tűzre dobta, aztán vidáman összedörzsölte kezeit. — Tüzelj ezzel, Uram, ezekért a vén, korhadt deszkákért már nem kár, csak a helyet foglalják. Még az elődöm hagyta itt. Az istálló és a kocsmaszoba között volt a jászolfalon... A férfi felkapta a fejét, felnézett a csillagokra. — ... én meg kidobtam néhány hónapja ezt a vén jászolt és szép új jászolt tettem a helyére, hadd lássák a Betlehembe jövő utasok, hogy a vendéglős törődik az állataikkal is. A virrasztó ember nem is vette észre, mikor ment el mellőle a fecsegő fogadós, csak nézte a tüzet. A lángok végigfutottak a vastag deszkán és ropogva falták a jászoldeszka oldalát. A tűz fellángolt. Zizegett-ropogott a fa a tűzön, hol énekelt, hol suttogott és senki nem értette mit mond, csak az az ember, aki ott üti előtte. — Ugye megismersz? — kérdezte a jászoldeszka — tudtam, hogy még találkozni fogok veled. Három éve láttalak másodszor. Akkor csak egymagad voltál még, nem kísértek tanítványok. Felém fordultál a vendéglőteremben, átnéztél felettem az istálló-barlangba, aztán ismét reám néztél és elmosolyodtál. Tudtad, hogy a te bölcsöd voltam. Bólintott a tűz mellett ülő. Kezét a lángok felé tartotta, a lángok pedig mind a kéz felé küldték melegüket. — Én voltam a bölcsőd — mondta büszkén a jászol —, az én ölemben aludtál és gőgicséltél hetekig. Itt adtak legelőször helyet neked az emberek. Az emeleti nagyszobában talán szebb ágyacskád lett volna, de édesanyádék elégedettek voltak ezzel is. Nem volt ez olyan rossz hely. mint mondják egyesek. Vannak vendégek, akik a világért fel nem mennének az emeleti szobába, mert lenn a nagy teremből átlátnak a jászol felett az állataikhoz is, mivel nincs fal az istálló és a szoba között. Én állok csak az alacsony kis kőfalon, előttem a vályú, én meg sűrű bordáimmal a szénát ölelem a csacsik feje előtt. A kereskedők mindig meghallották, ha valamelyik ügyetlen üszőcske belegabalyodott a kötelébe és bőgött keservesen segítségért. — Jó meleg is volt a barlangocskában. A sziklás hegyoldalt átíorrósította a nyári nap, télen is megtartotta a meleget. Jól érezték magukat itt az állatok. Húzogatták szájukkal a szénát a jászol rácsai mögül, hozzád nem férhettek, még rád is leheltek melegen. A tűz összeesett, elégett a deszka. Aki előtte üti, lehajolt a másikért és lassan, óvatosan a tűzre tette. Csakhamar lángolt az is. — Kérlek — mondta a jászoldeszka —, ne sajnálj. Csak tégy a tűzre bátran. Boldog vagyok, hogy még egyszer melegíthetlek. Milyen boldog voltam, amikor először az ölembe tettek, édesanyád karjából tettek, oda. Az öreg József megesökott és sírt örömében. ElénkáTttafc a házbeUek. az utasok^ a vendégek, a szolgálók. Rádmosolyogtak, megcsodáltak és megáldottak, amint illik. Tetszettél nekik, édes kis gyermek voltál. Hallottam múltkor, hogy József azóta meghalt és testvéreid is felnőttek már. Szelíden bólintott az ember. Aztán jöttek a pásztorok. Olyan csodalattal néztek reád, mintha nem is közönséges ember volnál. Durva, bütykös kezük megsimogatott engem, ‘amikor megáldottak téged. Angyalokat emlegettek, ragyogó fényességet az éjszakában. Csodálatosan szép■ éjszaka volt. Az emberek sokat beszéltek akkoriban egy szikrázó üstökös csillagról, amely Izrael felett ragyogott. Ma már tudom, hogy miért akkor tűnt fel az a csillag. Ismét a tűzre vándorolt néhány gerendadarab. A jászol lábai. — Később finom ruhájú bölcsek jöttek — mesélte a jászol — és leborultak előttünk. Jó illatú tömjént szórtak a tűzre, mirrha olajat adtak édesanyádnak, hogy ápolja vele gyermek-testedet. És aranyat adtak Józsefnek, az útravalón kívül minden pénzüket odaadták. Harminc aranyat! Sokat értél nekik, Uram! — Még őriztelek egy ideig. Azután egyik éjszaka sietős kezek kiemeltek jószolbölcsődből. József eloldotta öszvéreteket a másik oldalamról és kivezette az udvarba. Téged meleg takaróba burkoltak, Mária ölébe vett és még a hajnal előtt elmentetek napnyugat felé. Néhány vékony gerendadarab maradt már csak. Az egyik tűzre került. — Még azt akarom elmondani neked — mondta sietősen a jászol —, hogy utánad egy kisgyermek az én ölemben menekült meg a biztos haláltól. Iszonyatos nap volt. Katonák jöttek, gyermekeket kerestek és amelyik házban kétéves vagy annál kisebb kisgyermeket találtak, azt karddal átszúrták a király parancsára. A gazdám menyecskelányának kéthónapos kisfia volt. Rémülten rohant össze-vissza a házban, hogy elrejtse. Végül is betette hozzám a széna alá. Ott jártdk-keltek egész nap a római légionáriusok, úgy vágták le a zsidók gyermekeit, mint a jércét. És nem vették észre a kisdedet, pedig egyikük még a szénába is beletúrt. A kisgyermek többször is felébredt és nem sírt! Érted ezt Te, Uram? Ó hogy borult rám este a gazdám, amikor elmentek a katonák! Cok gyermeket tettek azóta az ölembe már az utasvendégek és mind átaludta az éjszakát sírás nélkül. Sok állatot etettem azóta, de beteg állat nem volt azóta istállónkban. Sok nehéz esztendeje volt a gazdámnak, de a széna mindig elég volt a jászolban az éhes állatoknak. Az utolsó dorongok hullottak a tűzbe. Lobogott és magasra csapott a láng. Megvilágította a földön ülő Embert. — Végül is Uram — mondta a jászol —, kidobtak a vendégfogadóból. Néhány hónapja arra várok, hogy összevágjanak és megemésszen a tűz. Aztán valaki úgy rendelte, hogy Te ma erre járj és utoljára én melegítselek fel téged. Ott voltam a születésednél, részese voltam a nagy örömnek és örömmel égek el érted. Ha az emberek ki is vetettek engem, én mégis boldog vagyok, hogy hozzájárulhattam az örömükhöz. A lángok elültek, a jászol elhallgatott. A tűzbe néző ember váratlanul felegyenesedett, mint aki nem hisz a szemének. A jászolból csak két tüzes karó maradt egymáson átvetve. Tűzből formált kereszt. Azután elhamvadt az is. Aki pedig ezen az estén visszaért oda, ahonnan elindult az emberekért, arcát a csillagokra fordította és így szólt: — Igen, Atyám! H. Németh István Beszél az ásó Jerikóról Palesztina területe mindig „csemegéje” volt a régészeknek. Nagy múltja van e területnek. Ez a múlt visszanyúlik abba a homályos, de a tudomány által mindjobban tisztuló időbe, amikor az ember nem ismerte a földmi- velést Ügy tartják a tudományos kutatások nyomán, hogy ez a terület már a történelem előtti időkben a találkozások és a keveredések földje volt. Sok nép élt itt s keveredett egymással, vagy átvonult e területen, miközben hatással volt az ott lakókra és maga is sok mindent átvett tőlük. Az archeológusok szerint a feltárt leletek egyes rétegei a homo sapiens nyomait mutatják, de ugyanakkor a neander- völgyiek jellegzetességeit viselő emberek nyomait is megtalálták. Sok vita kapcsolódik a földművelésre való áttérés időszakához. Hogyan jelent meg a földművelés? Az egyik régész Jerikó legrégibb rétegeit kutatva, olyan társadalom nyomaira bukkant, amely gabonafélékből élt ugyan, de nem ismerte a fazekasságot A gabonamagvakat gyűjtögették és nem művelték a földet. Ügy tudják, hogy a Kr. e. VII. évezredben kezdődik a földművelés Jerikóban. E területen az ásatásoknak más érdekessége is van. Itt ugyanis a földművelés korszaka előtti kőhányásokat találtak. Ez a felfedezés az utóbbi 15 év legzavarbaej- tőbb régészeti eredménye. Általában azt tartják, hogy a „kemény építkezés” fa köböl vagy egyéb időtálló anyagból való építkezés ez) csak a letelepült paraszti társadalom léW rejötte után kezdődik. Jerikóban azonban az ásó nyomási feltűnik egy város, tehát még; csak nem is falu, amely már akkor állt a Jordán meüefct^ amikor ott még a földművelésnek semmiféle nyoma sem volt. Ennek folytán esetleg Jerikó lenne a világ legősibb városa. A legűjaWb ásatások, I939Í Júliusában, a Hula-tó partján, ez Kádestől délkeletre van kb. 20—25 km-re, a mai Am Mal* lahában is találtak középkő* korszakból eredő lakóház nyo* mókát Egyikben húsz mozsa- rat is találtak, amelyeket min-s den valószínűség szerint a gabonafélék magvának megtörés sere használtak. E korban, tehát a középkőkorban máé olyan házakat építettek itt, mint amilyenek ugyanebben a korban Jerikóban is emelkedtek. Már ez is mutatja, milyen különös Palesztina őstörténete. Itt már azelőtt is éltek városlakók, mielőtt még az itt élőid földművelők lettek volna. A' későbbi Jerikóban sok égetfi fát is találtak. Eszerint a vM dék akkoriban erdős volt. ÉrJ dekesség még az is, hogy ezeri a vidéken már a Kr. e. ÍVJ évezredben használták a rézéig tehát előbb, mint Egyiptom-» ban. Boros Károly NYUGATNÉMETORSZÁGBAN Iserlohnban, egyházi konferencia foglalkozott a közle-' kedési balesetek nagymérvű szaporodásának kérdésével. A westfáliai tartományi egyháa elnöke Dr. Ernst Wilm azt javasolta, hogy a konfirmációi oktatás és a hitoktatás keretében is foglalkozzanak a helyes közlekedési erkölcsiség kialakításával. USA. Az amerikai evangélikus egyházak egy jelentős csoportja, az ún. Missuri-zsinat keretébe tartozó gyülekezetek, tartózkodó magatartást tanúsítanak az ökumenikus mozgalommal szemben, szigorú — szerintünk túlzó — nézeteik következtében a Lutheránus Világszövetséghez sem csatlakoztak, sőt az Amerikai Lutheránus Egyház egységes szervezetétől is távol tartják magukat. Mindkét amerikai evangélikus egyház vezetősége közölte, hagy március 20-án tárgyalásokat kezdenek Chicagóban. a tanácskozás célja, tervezet kidolgozása arra, hogy miként lehetne az úrvacsorái és a szószékközösséget a két evangélikus egyház között létrehozni. A Missuri- zsinathoz tartozók csali a saját szervezetükben tartozó lelkészeket engednek fel szószékeikre és az úrvacsorához sem engednek másokat. 1
