Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-03-01 / 9. szám

Ábel vére — Krisztus vére I. Móz. 4,3—13. Ember hol vagy? Isten szeretete teremtette az embert. Ö alkotta fele­lős személlyé, megszólítható és beszélő emberré. Én — te viszony alakult ki Isten és ember között. Szeretetből fakadó engedelmességre teremtetett. Isten szeretete mindennel el­halmozta, s ezt a szeretsiet visszatükrözhette, visszasugároz­hatta Teremtője felé. Istennel való közösségben szeretet— enigedelmesség-viszonyban élt. Ez a szeretet nem félelemből fakadt, hanem szabadon tört fel szívéből. Engedelmessége nem a rabszolga engedelmessége. volt ura iránt, hanem a gyermek engedelmessége édes Atyjának. A bűn az Isten és ember között meglevő szeretetközös- séget rombolta széjjel. Isten iránt ezután nem a szeretet töltötte be. Engedelmességét felváltotta az engedetlenség. Nem kereste az Istennel való közösséget, hanem menekült és rejtőzködött előle. Az életrontó hatalom, a Sátán szol­gája lett, elveszítve istenfiúságát. Istentisztelete látszattá, képmutatássá, önmaga előtti tetszelgéssé lett. Isten kérdez: Ember hol vagy? S a felelet nem lehet más: „A mélység­ből kiáltok hozzád Uram... Isten légy irgalmas nékem, bűnösnek.” Ember, hol a te testvéred? A felelős személlyé teremtett ember felelős a másik emberért, a testvérért. Isten akarata az, hogy a szereteté- vel elhalmozott ember szeresse az embertestvért. Munkál­kodjék a másik javára, beállítva életét annak szolgálatá­ba. Ne a nyerészkedési vágy töltse be, hanem a szeretet. Ne leigázni akarja a másikat, hanem megsegíteni. A bűn­eset után. az ember életére ezernyi veszedelem leselkedett. Isten azt, akarja: segítse az ember a „másikat” az élet meg­védésében és megtartásában. A bűn a testvérből ellenséget formált. A bűn gyümölcse a mohó vágy, vagy Pál szavá­val: a kívánság. A kívánság társul az uralkodási és hódí­tási vággyal. Uralkodni akart az ember. Meghódítani a má­sikat. Ez a hódítási vágy napjainkig eltartott. A gyarmati hódítások ennek a régi „kívánságnak” a modern gyümöl­csei. A hódítási vágy és mohó kívánság okozza a háborút, mint annak kollektív megnyilvánulási formáját. A bűn, a démoniság fegyvert ad az ember kezébe. Az ember annak a Sátánnak a martaléka, aki „kezdettől fogva emberölő.” Nem a Sátán .lesz embergyilkos, hanem a sátánivá alacso- nyodott ember. A gyilkosságot mindig megelőzi a másiké­nak megkívánása, az irigység és a harag. „Aki haragszik az ő testvérére, embergyilkos az”. Isten ezeknek figye­lembevételével kérdezi meg tőlünk: hol a te testvéred? Mit. tettél vele? Fájdalmat, okoztál neki? Haragot tartó, megbocsátani nem tudó szíveddel életét pusztítottad? Miért nem siettél segítségére, hogy az életét több fény ragyogja be? A testvérszámba nem vett ember élete hozzám kiált. Hozzám kiált a hirosimai százezrek és. a koncentrációs tá­borok százezreinek kioltott élete! Mit tettél ember? Felel­ned kell testvéred életéért! Krisztus vére bocsánatról beszél! Abel vére bosszúért kiált. Krisztus vére Isten bocsá­natát teszi lehetővé. Ábel vére az emberi szív gonoszságá­ról beszél. Krisztus vére szeretetről: „mert nincsen annál nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja az ő bará­taiért” Ábel vére arról tanúskodik: győzött a bűn. Krisztus vére a Sátán és a bűn feletti győzelmet hirdeti. Ábel vére bosszúért kiáltott, Krisztus vére kegyelmet munkál. Abel vére arról beszél, a bűn a testvért ellenséggé tette, a Krisz­tus vére testvérré tesz. Krisztus vére közösségbe hoz Is­tennel, testvérszeretetre indít. Nagy István HÍREK. — Böjt 3. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A vasár­nap oltári és délutáni igéje: Lk 11, 14—28, délelőtti alap­igéje I. Móz 4, 3—13. — TÓTKOMLÓS. Presbite­rek részére tartottak csendes­napot február 20-án Tótkom­lóson. Áhítatot tartott JE­SZENSZKY Tibor ambrózfalvi lelkész, DR. GUBCSÓ András medgyesegyházi lelkész elő­adást tartott. Úrvacsorát ZSEMBEROVSZKY János 'he­lyi lelkész osztott. A vidéki vendégeket a helyi presbiterek látták vendégül otthonaikban. — ŰJCSANÁLOS. A borsod- hevesi egyházmegyéhez tarto­zó egyházközség Kovács Ká­roly tisztségének lejártává! egyhangúlag Barcsák Istvánt választotta meg új egyházfel- ügyelőjének. Krajecz Jánost tiszteletbeli gondnokká válasz­tották. Az elhunyt Jancsó László egyháztanácsos helyébe testvéröccse, Jancsó Gyula lé­pett. Egyházfivá ifj. D. Kulcsár Lajost választották. Az egyházközség külső se­gítségből és a gyülekezet áldo­zatkészségéből részben megja­vította a régi lelkészi lakását. A megújítás befejezése egybe­esett Nikodenmsz János lel­kész Üjcsanáloson végzett 10 éves lelkészi szolgálatának év­fordulójával, valamint Űjcsa- nálos község megalakulásának századik évfordulójával. Hétről Hétre címen kapható az evangélikus áhitatoskönyv Ára kötve: 12,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII Puskin u. 12. — ELADÖ teológiai könyvek. Cím a kiadóban. — MÉRNÖK világos albérleti különszobát keres Keleti pályaud­var környékén. „Csend” jeligére cím a kiadóban. — HARMÖNIUMOT, rosszat, hi­básat veszek. Pokorny Károly, Bp., Üjpest, Rózsa u. 59. — BUNDÁK divatos átszabása használt szőrmék vétele Somogyi szűcsnél, Bp., V. Kossuth Lajos u. 1. Udvarban. — HARMÓNIUMOK speciális ja­vítása garanciával. Adás-vétel. Po­korny Pál, Bp., IV. Üjpest. Kom- ját u. 120. Telefon: 493—017. iiiiiiiiijiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiüiiiiiiiiiiüiiiiuiiiiiii'K­g HARANGOK újraönté­— ! sét, harangkoronák, ha­— P rangállvánjmk készíté­E 1 sét, átalakítását újrend­= I szerűvé vállalja ti DUSÄK ISTVÄN ” g harangöntő, Orszentmik­1 ! lós, Dózsa György út 26. 7:lllll!!!l!ltlll!l!l![ll!l!!!!!ll!]!!lll!i!l!l!)liil!l!lil!lllllif!llllll!lllll^ — HÁZASSÁGI ÉVFOR­DULÓK. — Váezi István győnsági gyü­lekezeti gondnok és felesége Pánczél Ilona február I5-én ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját gyermekeik, testvéreik, barátaik és ismerő­seik körében. A bensőséges esti házi ünnepségen Káldy Lajos, győrsági lelkész tartott áhítatot. — KOCH JÓZSEF és fele­sége 50 éves házassági évfor­dulóját ünnepelte a paksi templom oltára előtt. Innét in­dultak el 50 évvel ezelőtt a há­zasság útján és most hat gyer­mekükkel és 10 unokájukkal együtt vették hálaadással az úrvacsorát. — Somkert Ferenc és fele­sége most ünnepelték házas­ságkötésük 25 éves évforduló­ját Pakson. Házassági évfordulójukat ünneplő testvéreinkre ezúton is kérjük Isten gazdag áldását. HALÁLOZÁS. — Turu Fe­renc az irsai egyházközség hűséges presbitere, MÁV al­kalmazott január 26-án bal­eset következtében 58 éves korában elhunyt. Nemcsak Irsán, hanem a környező gyü­lekezetekben is egyházszere- tetéről ismert presbitert ja­nuár 29-én temették el Irsán nagy részvét mellett. — „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” — L Kor. 13,13. — Beszterczey György nyu­galmazott polgári iskolai igaz­gató, a pesterzsébeti egyház- község tiszteletbeli presbitere s a templomépítés idejében gondnoka, munkás életének 91. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Február 5-én te­mették el a pesterzsébeti új­temetőben. Elhunyt testvérünk hűséges olvasója volt lapunk­nak, az Evangélikus Életnek. A maga-fogalmazta gyászje­lentésre- ezt az igét választotta és ez csendült fel ravatalánál is; „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énb ennem, ha meghal is él”. (Jn 11,25.) EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyná2 Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. , Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.1131/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest INDEX 25211 HÉTRŐE—HímtE-■& ' Jézus szolgálata Máté 20. 28 Heti igénk közvetlenül a Zebedeus fiák (Jakab és János, édesanyjuk neve: Salóme) rangkérdését tárgyaló igeszakasz után következik, mintegy annak tanulságát vonja le. Az előbbi igeszakasz azt tárgyalja, hogy Salóme gyermekeivel együtt Jézus lábai elé borul és kéri. hogy fiai Jézus orszá­gában, a Mester jobb és balkeze felől ülhessenek. A tíz tanítvány bosszankodik ezen, Jézus pedig tanít. Első tanítását így mondja el: „Ne így legyen közötte­tek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szol­gátok!” Második tanítása pedig így hangzik:... aki közöttetek első ■ akar lenni, legyen a ti szolgátok!’’ Mindezeken túl tanításait heti igénkben még summázza is: „Valamint az embernek Fia pem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét vált- ságul sokakért.” Jézus földi élete szolgáló élet volt. Szolgált a világért és az emberért elmondott .imádságaival. Szolgált cselekede­teivel. Gondoljunk gyógyító cselekedeteire és a kenyerei sokasitó jóalcaratára. Legfőképpen pedig igéjével, halálával és feltámadásával szolgált. Az egyház és az egyházban élő ember Isten diakónusa. A keresztyén ember Isten szeretetét, jóakaratát és a békes­ségét viszi a világba. Ebből következik, hogy nem a világ van az egyházért és a keresztyén emberért, hanem megfor­dítva. A keresztyén ember egyik szolgálata az imádság! Imád­koznunk kell azért. hogy itt a földön ne legyen éhínség, katasztrófa, atomháború stb. A keresztyén ember másik szolgálata a segítő cseleke­det! A közjóért végzett munkában a nehezebb feladat el­végzését kell vállalnunk. Ahol a keresztyén emberek csak önmagukra gondolnak, ott még nincs egészséges gyülekezeti élet. Egészséges gyü­lekezeti élet ott van, ahol az istentiszteletet sok jó szol­gálat követi. A szolgálat és alázat Istentől kapott rangunk! Fülöp Dezső niiiHiiiiniiiniiiiiiiiiiiitimitiiiittiiittttiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiimiiiiiiiRHMHMiitiiimiMtHiiiiiHUiviiiiiiimiiMiiiitiiiiimnilfwMiiMiss NAPRÖL—NAPRÄ VASÁRNAP: EZÉKIEL 37,27, EFEZUS 3,17. Élő urunk és megváltónk van, ezért a keresztyénség nem „egy vallás” a többi között. Krisztus azonban nem csak rajtunk kívül él és uralkodik, hanem a szívekben is. „Lakozzék Krisztus hit által a szívetekben.” Efezus 5,1—9, Zsoltárok 6. HÉTFŐ: ÉZSAIAS 43,24—25, JÁNOS 1,29. Krisztus ott áU mellettem a bűneimmel való harcban, győzelemre segít. Ott áll Isten mellett is, hogy bűneinkről ne emlékezzen meg az Ür. A bűnökért Jézus szenvedett a kereszten. I. Péter 1,13—21r Márk 11,15—19. KEDD: ABBIÄS 15,21, JELENÉSEK 9,11. A gonosszal vívott harc lezárult a kereszten. Krisztus a győztes. Utócsatározások még vannak, de a végső diadal már közel. Akkor nem lesz többé bűn, szenvedés, kísértés és elesés. Márk 6,7—13, Márk 11,27—33. SZERDA: ÉZSAIAS 26,9, KOLOSS® 3,16. Krisztus dicsősé­ges vissza jöveteléig sem hagyja magukra az Öt követőket. Szent Lelkét adja vigasztalóul. A Lélek munkája végtelenül gazdag. Az igén, és a gyülekezet dicsőítő énekén keresztül is munkálkodik. „Jövel Szentlélek Űristen...” Lukács 22,24—30, Márk 12,1—12. CSÜTÖRTÖK: JEREMIÁS 3,22, JÄNOS 6,37. A Szentlélek Krisztushoz vezet. Krisztus korra, nemre és fajra való tekintet nélkül mindenkit magához enged. „Aki énhozzám jő, azt sem­miképpen ki nem vetem.” Lukács 4,38—44 Márk, 12,13—17. PÉNTEK: I. MÓZES 28,12—13, JÁNOS 14,9. Bál vány szobrok, bálványképek bizonyítják, hogy az ember ősi törekvése volt Istent látni, vagy láthatóvá tenni. Ez bálványimádás volt. „Istent nem látta senki.” „Jézus mondja, aki engem lát, látja az Atyát.” I. Korintus 4,9—16, Márk 12,18—27. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 119,126, II. PÉTER 3,15. Ha Isten a bűnöket számontartja, senki sem állhat meg. Az Űr hosszú-, tűrő és kegyelmes Krisztusért. Ézsaiás 49,1—6, Márk 12,28—34. Ruttkay Levente A császár ügynöke Vulpius jelentése a júdeai eseményekről (Részlet) RÉGEN FELTŰNT, HOGY EGY GALILEÄ­BÖL -SZÁRMAZÓ FÉRFI, bizonyos názáreti Jézus, néhány tanítványával járja a falva­kat. Sok ilyen hasonló tanító akad errefelé, de ennek a híre mindegyiknél nagyobb volt. Néha egész közel férkőztem hozzá és magam is hallgattam tanítását. Meg kell róla írnom, hogy behízelgő a hangja és különösen a sze­gényebb népre gyakorol hatást, ostorozza a gazdagságot, elítéli a telhetetlenséget és le­leplezi az igazságtalanságot. Először arra gondoltam, hogy érdemes lenne megnyer­nünk őt és esetleg különleges megbízatással ellátni, miután szenvedélyes ellentét lobog benne a papsággal és népe vallásos hagyomá­nyával szemben. De minden kísérletem ku­darccal végződött. A napokban azután itt Jeruzsálemben let­tem figyelmes rá. Császári megbízatásomnak megfelelően, azokat a mozzanatokat figyel­tem, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a birodalom kormányzására károsak le­hetnek. Külön figyeltem a főpapok magatar­tását, külön pedig a helytartó viselkedését és külön ama názáreti férfi ügyködését. Bör­töneinkben már hasonló felforgatok várták a kivégzést, köztük a legveszélyesebb, egy Ba- rabbás nevű. Ez a Barabbás rettenetes erejű fickó, aki erejével gyakorolt nagy hatást a lázongásra hajló népre. Tibérius császár, isteni uralkodó! Jelenté­semben elérkeztem odáig, hogy néhány szó­ban jellemezzem a Názáretit. Törékeny test­alkatú, arcát szakái borítja zsidó szokás sze­rint. Haja lágy fürtökben keretezi arcát, első benyomásra megnyerő. Hangjában is van va­lami vonzó. Ritkán hangos, általában csak az hallja beszédét, aki közelélje férkőzhet. Ezért mindig tolonganak körülötte. Ugyanis kíván­csiak arra, amit mond. Szeme csak akkor lö­vell szikrákat, amikor az elöljárókkal vitá­zik. Ilyenkor hangja is fenyegető. Mindenre példák sorát tudja mondani. Megállapításai olyan egyszerűek és meggyőzőek, hogy a gyer­mekek is értik. Ezért a legbölcsebbek is ke­rülik, hogy vitába szánjanak vele, pedig ez a nép állandóan pörlekedik egymással, főleg vallásos kérdésekben. Tanítványai, akik egy­szerű falusi parasztok és halászok, úgy ve­szik körül, mint Téged a pretoriánusok. Né­melyik félelmetes erejű, ezért aztán nem me­rik egyszerűen bántalmazni, vagy letartóz­tatni őt. Vagy egy tucat mindenre elszánt férfi tartózkodik állandóan körülötte, akiket megbabonázott igéivel. AMIKOR MOST MEGJELENT JERUZSÁ­LEMBEN, töménytelen nép tolongott a város­ban. A zsidók legnagyobb ünnepe alkalmá­ból mindig sok vidéki csődül ide. Pilátus is megérkezett és megerősítette az őrséget, ame­lyet régi gyakorlat szerint ilyenkor nem sza­bad elmulasztani. A papság, amelynek élén jelenleg egy Kajafás nevezetű -főember áll, ahhoz, hogy kézre kerítse a názáretit, cselhez folyamodott. A názáreti követői közül sike­rült egyiket megvesztegetéssel arra bírni, se­gítse titokban elfogni Jézust s a többi már az ő dolga lesz. Már említettem, isteni Uram, hogy a papok elsősorban saját hatalmukat féltették, mert ez a galileai férfiú félelem nél­kül ásta alá tekintélyüket. Nem azt vétette szemükre, hogy Róma szolgálatában állnak, ezáltal velünk került volna ellentétbe. De hallgatóságát felmentette a vallásos gyakor­lat alól s főként feleslegessé tette az áldo­zatokban megnyilvánuló adakozó készséget. Ez pedig a papi rend bevételét csökkentette volna. Ilyen s hasonló okok miatt szánták magukat arra, hogy eltegyék láb alól ezt a Jézus nevezetű férfit. Mindezt titokban sze­rették volna végrehajtani, mert féltek a ta­nítványaitól és a néptől, amely egyre inkább szívébe fogadta tanítását. Most pedig bizalmasan jelentem, hogyan történt a názáreti kézrekerítése, mert ebből következtethetünk arra, miképpen kell ezzel a néppel bánnunk. Amint említettem, a papságnak sikerült egyet a tanítványok közül megvesztegetéssel arra bírni, hogy elmondja titkos tartózkodási helyüket. Nappal ugyanis, amikor a város­ban tartózkodtak, a nép védelmét élvezte és ugyanakkor megközelíthetetlen volt tanítvá­nyai miatt. Éjszaka azonban mindenkor ki­mentek a városból és meghúzódtak valame­lyik bokros, sziklás rejtekhelyen, amilyen sok veszi körül Jeruzsálemet. AZ ÜNNEPEK ELŐTTI ESTÉK EGYIKÉN a papi tanács — amelyet itt szünedrionnak mondanak — udvarán leselkedtem, amikor felismertem Jézus tanítványainak egyikét, aki besurrant az épületbe. Éreztem, hogy ez a pillanat döntő s minden fáradtságom ellenére időmet rááldoztam további megfigyeléseimre. Nem sok idő múlva csapatostul áradtak ki az épületből férfiak. Néhány fáklya sűrű füs­töt okádott, nehezen tudott meggyulladni, de később mégis megvilágította az arcokat, ame­lyek mindenre elszánt tekinteteket árultak el. Sokan voltak. Botokat, dorongokat szoron­gattak és visszafojtott hangon beszéltek. Ide­ges feszültség volt a suttogásukban. Olyan szedett-vedett népség volt, amelyet handa- bandázni akkor látunk, amikor rendőrségünk valahol rendet teremt. De mintha láttam volna rómait is közöttük, méghozzá katonát. Ügy látszik, Pilátus keze is benne van a do­logban — az pedig megnyugtató —, csak­hogy ez a római szégyellte ezt az útszéli ha­dat, mert undorral elhúzódott tőlük. Jeruzsálem környéke hegyes. A város maga is egy szirtre épült, A Keleti kapun mentünk ki, egy Kedron nevezetű patak által vágott mély völgyön keresztül. A csillagfényes éj­szakában félelmetesnek indult ez a kaland. Nem vagyok gyáva, de magam is szorongó érzéssel botladoztam ezeken a lehetetlen ös­vényeken, s arra gondoltam, hogy az éjszaka sötétjében könnyen leüthetnek s Róma benő­ném egyik megbízható emberét veszíti. Már- már visszafordultam, amikor erőt vett raj­tam a kíváncsiság, s követtem a csapatot. A völgy másik oldalán kaptattunk fel. Vissza­fojtott lélegzetünkben sűrű volt az izgalom. Fás, ligetes részhez értünk, a zsidók Getse- mánénak nevezik ezt a helyet, ahol tulajdon­képpen kertek vannak. Ide vezetett bennün­ket Jézus tanítványa. Néhány pillanat múl­va a sziklák között, a fáklyák fényében fel­tűntek az álmukból felriasztott .emberek, akik ijedtükben mesterükhöz menekültek. Két csa­pat nézett ekkor egymással farkasszemet ÉS amikor a mieink váratlanul nem rohantak amazokra, visszanyerték bátorságukat és fe­nyegető állásba helyezkedtek. Ekkor feltűnt a fáklya rőt fényében az én emberem is, akit már többször megfigyeltem és akit Jézusnak hívnak. Nem mindenki ismerte őt és én nem akartam elárulni, hogy ő az ellenséges csa­pat vezére. MOST ELÖLOPAKODOTT AZ, aki cser­benhagyta és akit Judásnak hívtak, majd odament hozzá és megcsókolta. Azt hittem^ megbánta cselekedetét és ezáltal kéri magát vissza régi táborába. De csalódtam benne, mert amikor ezt tette és szóváltás követke­zett, a. názáreti emberein idegesség lett úrrá. Az egyik kardot emelt s a legközelebb álló legény felé sújtott. E pillanatban zűrzavar támadt, majd hangos szóval lecsillapította őket Jézus, előállt és hagyta magát megkö- töztetni. A többiek vad futásban menekültek. Csak úgy ropogott alattuk a száraz galy és meg­csörrentek . a kövek, amelyekbe az éjszaka sötétségében botlottak. Csapatunk diadalma­san vette közre foglyát és lopva figyelték, nem követi-e amazok közül valaki őket. A város bejáratánál adódott csak zavar,. ahol egy fiatalembert vettek észre, aki úgy setten­kedett nyomunkban. Ezt is meg akarták ra­gadni, de csak a ruhája maradt kezükben s ő úgy menekült el, mezítelenül. Ezen aztán ne­vettek. Többet tételeztem fel azokról az emberek­ről, akik Jézus tanítványai voltak. Nem va­lami nagy bátorságról tettek bizonyságot: Amikor vezérük céltalannak látta a túlerő­vel szemben felvenni a küzdelmet, szétugrot- tak, mint a nyulak és cserbenhagyták azt) akiért a kockázatot vállalni kellett volna. Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents