Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-02-16 / 7. szám
Hasznos élet JÉZUS KRISZTUS PÉLDÁZATA SZERINT, a keresztyén élet célja, hogy benne a mag kikeljen és gazda,g gyümölcsöt teremjen. Az élet forrása, és alapja a mag. Annak kell előbb a földbe jutnia, mert abban rejtőzik az élet titka, csírája. A földből új élet addig nem sarjadhat ki, amíg abba mag nem hullott. Keresztyén élet sem indulhat fejlődésnek addig, amíg abba mag nem hullott. Ez a mag pedig Jézus tanítása szerint: az Isten igéje. Az a kijelentés, amelyet Ö mond az embernek. Az az ige, mely a Szentírásból szól hozzánk, úgy is mint, törvény és úgy is mint evangélium. Az a Krisztus, akiben ez az ige testté lett és lakozott miközöttünk. S ha erre gondolunk, akkor mennyire hálásaknak kell lennünk Isten iránt azért, hogy ez a mag hullik. Hiszen egyetlen keresztyén embernek sem kell ige nélkül élnie. Templomok sokasága nyílik ki előttünk s az ige hirdetésének igazán sok alkalma áll rendelkezésünkre egyházunk életében. Nemcsak magról gondoskodik Urunk, hanem a magvetőkről is. Gondolunk-e arra, mennyi hálával tartozunk Istenünknek azért, hogy gyülekezeteinkben ott szolgálnak az igehirdetők, a magvetők, mindenhol. A példázat bizonyos tékozlásról beszél a magvető munkájában. Hiszen szórja a magot mindenhová! Ma is így van. Isten kegyelme megadja számunkra is a magvetésnek ezt a tékozló bőségét. AT. A TALAJ PEDIG, melyről Jézus beszél az emberi szív, vagyis maga az ember. Az ige kizárólag az emberért, értünk van! Jézus Krisztus tanításában nagyon részletesen foglalkozik a talajjal, vagyis az emberrel. Isten számára igen fontos az, hogy milyen az ember. Hiszen magvető munkája új életet teremtő munka. Célja az, hogy a keresztyén ember a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartsa és termést hozzon állhatatossággal. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a keresztyén ember élete hasznos élet legyen. Olyan élet, mely érték embertársai számára is. Ne felejtsük el, hogy amikor Isten az ige által maga felé akarja fordítani életünket, ugyanakkor mindig embertársaink felé is fordítja. Az a keresztyén ember, aki a jó földhöz hasonló, vagyis akinek szívéből kihajt az ige magva, — nagyon is világosan látja meg maga körül azokat a lehetőségeket és feladatokat, ahol segíteni lehet embertársainak és ezeket az alkalmakat nem is mulasztja el. Ezek a feladatok nem mindig egyformák. Éppen ezért fontos, hogy mindig a jelen lehetőségeit lássa meg és azokban mutatkozzék meg a szeretete. , De vajon ezen az úton járunk-e mindig és mindnyájan? A PÉLDÁZAT NAGYON SZEMLÉLETES képet ad erről is. Sajnos a mag nem mindig hull a jól megművelt földbe, ahol meg is termi gyümölcseit. Nagyon sokféle az emberi szív az egyház tagjai között is. Vannak, akiknek szíve nem tudja befogadni az igét, mert beletemetkeznek saját vallásosságuk kémény földjébe. Olyan a szivük, mint a keményre taposott talaj, ahová a mag nem hatolhat be s nem is teremhet. Ezek az emberek érzéketlenné váltiak az igével szemben, mert az nem fedi elképzeléseiket. Szeretnék az Istent is a maguk szolgálatába állítani, s ha az ige mást mond, meg vannak győződve arról, hogy az hamis. Pedig éppen fordítva áll a helyzet. A kegyességük hamis. Nem tudja őket vezetni az ige s ezért nem tudják vállalni a szolgálat útját sem. Lassan eltávolodnak mindentől, az igétől is. pedig azt hiszik, hogy benne élnek. Milyen fékező erők ezek az emberek abban a nagyszerű szolgálatban, melyre hivattunk. Vannak emberi szivek, amelyek csak addig tudnak az igéből élni, amíg simán halad az életük útja. Amikor azonban valami megzavarja őket, nagyon gyorsan elvesztik lábuk alól a talajt. Elég. egy hirtelen jött betegség, s az addig szépen növekvő élet bizonytalanná válik, elhervad a szívben az ige hatása. Elég valami válság, nehézség, amellyel szembe kellene néznie, de nincs hozzá erő. Pedig az ember élete sohasem zavartalan. Próbák, harcok mindig vannak. Az az élet, amely megadja magát, kudarcba fullad. Az az élet szép, amely győzedelmeskedni tud a nehézségek felett is. Az erős élet jellemzője éppen az, hogy a nehézségek között is meg tud állni, azokat le tudja győzni. VÉGÜL VANNAK OLYAN KERESZTYÉNEK, akik az ige életet teremtő erejét veszni hagyják üres, értelmetlen örömökért. Sokat beszélünk mostanában az alkohol pusztító erejéről és romboló hatásáról. Milyen sok családi tragédiának és mennyi rosszul végzett munkának forrása lehet, ha valaki oda adja magát ennek a káros szenvedélynek. Mennyire meg- üresíti az emberi életet, ha ehhez hasonló szenvedélyek lesznek az ember életének egyetlen tartalmává. Milyen gyökeresen tud kiirtani az emberi szívből minden jó érzést és minden szeretet az ilyen szenvedélyek hatalma. És milyen köny- nyen lehet rabjává az ember üres szenvedélyeinek. Vannak, akiknek szíve olyan mint a gazt termő föld, ahol a mag is a gaz közé esik. Ezekről azt mondja az ige: „az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei megfojtják őket és termésük nem érik be.” Nem, nem ilyen életre akar bennünket nevelni Istenünk! Azt akarja, hogy az ige elvetett magja jó gyümölcsöket teremjen. Bizony meg kell látnunk, hogy Isten Lelkének újjáteremtő erejére van szükségünk. Csak Ö tudja az ige által legyőzni szívünk minden ellenállását. Csak így lehet életünk Istennek kedves, de az embereknek is kedves. A rohamosan fejlődő élet nemcsak azt kívánja meg, hogy tudásban, szakképzettségben egyre jobban fejlődjünk. Embe- rebb emberekké is kell válnunk! Az élet a maga törvényszerű fejlődésével az embereket is egyre közelebb, hozza egymáshoz. Az egyik ember élete, munkája mindinkább feltételévé lesz a másikénak. Éppen ezért az egymáshoz közelebb került envbe- reknek sokkal megértőbben, sokkal több szeretettel kell egymás mellett élniök. Isten éppen ezt akarja elvégezni bennünk Mert csak így lehet életünk jó gyümölcsöket termő, amely itt a földi életben tartalommal tölti azt meg, de ez az élet az, amely az örökkévaló célunkhoz is elve~et. „Akinek van füle a hallásra, hall ja!” Ámen. Részletek Kökény Elek február 2.-i rádiós igehirdetéséből Lukács ev. 8, 4—8. alapján. A böjti időszak kezdetén A z egyházi esztendő körfor- gásában ismét elérkezett „böjt”. Az oltárterítő színe lilára vált. jeléül annak, hogy ümiepi előkészület idejét éljük. Templomainkban fel- hangzanak a jól ismert korátok Jézus szenvedéséről, s az igehirdetések hangsúlyában különös nyomaték esik a golgotái keresztre. Közben fut a mindennapi élet. Ezeknek a heteknek is megvannak a kisebb-nagyobb eseményei munkahelyünkön, magánéletünkben. A nagyvilág történései is b'etekintenek ablakunkon, izzanak a különböző nemzetközi és társadalmi kérdések a Föld sok pontján, s folyik a világméretű erőfeszítés az emberiség békéjének biztosítására. A keresztyén ember együtt éli át ezt a két vonalat: a templomit és a templomon kívülit. Nem lép ki ezeknek a heteknek világi eseményeiből, amikor belép a templomkapun „böjt” világába. S magával viszi a templomból a böjti időszak lelki kincsét ez év február-márciusának egyéni és világeseményei átélésébe. „Böjt” és az élet összefonódik a hívő lelkében ennek a másfél hónapnak áramlásában. XT a így éljük végig a böjti J~L időszakot, akkor lesz az igazán áldott, mert a templom és a külvilág kölcsönös egymásra hatásában új megvilágítást kap a sokszorosan ismételt és megszokott böjti hangulat, viszont az életünkben is sajátos fény hull a „böjtből a dolgokra, eseményekre. MINDENEKELŐTT VISSZA kell térnünk a böjti időszak legősibb értelméhez. Az egyház istentiszteleti életének belső fejlődése során a vasárnapon túl az első ünnep, amely már a második században kialakult, húsvét volt. Húsvéti előkészületül szolgált az először csak nagypénteket és nagyszombatot, majd a 3. században az egész nagyhetet, végül a negyedik századtól (a mai böjti időszaknak nagyjából megfelelő) 40 napot átfogó böjtölési idő. A böjtölésnek az volt a rendeltetése, hogy lelkileg elökészüljenek a hívők az Ünnepre. A reformáció óta tudjuk, hogy a böjtölés magában nem sokat ér, a legjobb lelki előkészület Isten igéjére figyelés. A böjtölésnek egyébként a mai életben ’ gyakorlatilag az a kevés jelentősége is megfogyatkozott, ami bibliai szempontból valóban fennáll. Azzal leszünk hűségesek az egyházi hagyományokhoz, ha ezt az időszakot úgy tekintjük, mint az istentiszteleti és otthoni lelki előkészület alkalmát a ránk következő ünnepekre: ezekben a hetekben fordítsuk oda fülünket és szívünket a nagypéntek és húsvét felé vezető igékhez. A KERESZTYÉNSÉG TÖRTÉNETE folyamán megvolt és egyes felekezetekben ma is fennáll az a veszély, hogy nagypéntek elhalványuljon húsvét mellett. Erre már az első századok is figyelmeztetnek bennünket. Az evangélikus egyháznak viszont az a kísértése volt, hogy nagypénteket kiemelje húsvét rovására, s pl-, szakítsa attól. .Az utolsó évtizedeknek komoly egyházi gazdagodása, hogy Jézus halálát és feltámadását népi választjuk el egymástól,, mint ahogy an Jézus is együtt nézte és hirdette e kettőt. Tanító és embereken segítő vándorlása közben elérkezett egy nap, amikor az evángéliumok tanulsága szerint életútja határozott fordulatot vett földi vége felé. Ezt igy jegyzi fel a tudósítás: „Ettől fogva kezdte Jézus Krisztus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, és sokat szenvednie a vénektől és a papi fejedelmektől és az írástudóktól, és megöletnie és harmadnap feltámadnia.” (Máté 16,21). A tanítványok figyelme elsiklott az utolsó három szó mellett. Ugyanígy az egyház is sokszor csak szenvedésének, halálának emlékezetét ápolta a böjti időszakban. Pedig nyilvánvaló, hogy az „és harmadnapon feltámadnia” döntő része a nagypénteki előretekintésnek. Hitünk cson- kaságát hozza magával, ha erről megfeledkezünk. A BÖJTI IDŐSZAKBAN Isten igéjének hallgatásával és olvasásával lélekben felkészülünk Jézus Krisztus halála és feltámadása ünnepére. Ez a felkészülés úgy történik, hogy belemélyedünk abba, amit Jézus szenvedése, halála, feltámadása együtt jelent az ember és az emberiség számára. Krisztus halála az ő áldozatos szerete- tét vési szívünkbe: ezt tette értünk! Aztán hirdeti az ő halála isten számunkra megszerzett kegyelmét: őérette, ártatlan szenvedéséért és haláláért megbocsát nekünk az Isten. Krisztus feltámadása a halál hatalmának megtörését tárja elénk.: reménységünk lehet az öpök életben. Mindez . együttvéve Isten szefetetének és az örökkévalóságnak csillogásával vonja be a földi létet, feladatainkat, gondjainkat, vétkeinket, reménységeinket, az idő és az élet múlását, az emberiség jelenét és jövendőjét. z a csillogás sugárzik rá templomok böjti óráiból életünknek és a nagyvilágnak e hat hétben pergő eseményeire. Ha jó a böjti előkészületünk nagypéntek és húsvét ünnepére, tehát Isten igéje valóban átjárja ezt az időszakunkat, akkor olyasmi történik, amit Fellini felkapott filmjének, az Édes életnek egyik jó jelenete kicsit groteszkül megvillant. A mai Rómát látjuk. A lüktető világváros fölött egyszercsak megjelenik egy repülőgép, amely egy nagy feszületet húz maga után a levegőben. Nyilván valahová szállítják. Az egyik sokemeletes ház teraszáról divatos fürdőruhában napozó csinos lányok integetnek a gép felé. A repülőgépből fotóriporter hajlik ki és tréfálkozik. Munkások segédkeznek a szállításnál. Leng Krisztus keresztje — kiemelve templomok mélyéről — a vakító nappali fényben a dolgozó, tülekedő, szórakozó város felett. „Kegyes” szemek talán beleborzadnak ebbe a jelenetbe, pedig a böjti időszaknak alig tudnám helyesebb mai jelképét adni; a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusnak, s mindannak, amit az ő halála és feltámadása adott, józan nappali fényben kell bele- ereszkednie az élet hétköznapi színhelyére a hívő ember szeme előtt, egyéni sorsunkba és a jelenkor megoldandó kérdései közé, hogy Isten szere- tetének és az örökkévalóságnak üzenete ráhulljon a mi egész életünkre és látóhatárunkra. Nagypéntek és hús vét felé — benne állva életünk és a nagyvilág sodrában: ez a böjti időszak igazi tartalma. Veöreös Imre ' Szent tavasz A naptár szerint még igazán messze van a legjobban vágyott, s talán egy kicsit ezért is legkedvesebb évszakunk: a tavasz. De a minap, a kemény tél fagyához szokott arcomat langyos fuvallat csapta meg. Olyan volt, mint a tavaszi szellő. A tavaszi szellőből böjti szél lett. De vajon nem jogosan? Egyházi esztendőnk rendje szerint ugyanis itt a böjt. B mai vasárnappal ránkköszön- tött. És most e szélben összeölelkezett a kettő: tavasz és böjt. Mert tavasz és böjt ösz- szetartoznak. Nemcsak a naptár szerint, hanem sokkal bensőségesebben, sokkal gazdagabban. Mi a tavasz? A dermedt halálból való zöldeilő ébredés. Az új élet fakadásának áldott ideje. A tavasz azt hirdeti, hogy van életújulás, nem vég a téli álom. ; 7~ És mi a böjt? Önmagunkba nézés, bűnbánat, önmegtagadás, lemondás — szokták felelni. Lehet ez is böjt? Igen. De az evangélikus böjt több ennél! Az evangélikus böjt nemcsu- pán negatívum, hanem és elsősorban, pozitívum! Bizony a halálból támadó új élet születése, életújúlás, új kezdet a böjt! Tavaszi rügyfakadás féle. Nemhiába adták atyáink a böjtnek ezt a kedves nevet: ver sacrum — szent tavasz! Mert az igazi böjt csodálatos tavasz, a Krisztus áldozati halálából fakadó új élet tavasza. Ezért hangzik a böjti időszak első vasárnapján — Invocavit vasárnapján —; a Krisztus megkísértetéséről szóló evangélium. Mert ebben nemcsak arról van szó, hogy Krisztust is próbára tette a kísértő, hanem arról a nagyszerű hírről, hogy Ö győzött a kísértések felett! Megállotta a próbát és diadalt vett a kísértőn. Jézus győzelmes helytállása több, mint" példakép. A benne hívők erőforrása és nagy segítsége az új életre. Tavaszi rügyfakadás. Mert Krisztus győzelmével megment attól, hogy az önmegtagadás és lemondás üres aszkézis legyen, s erőt ad,. hogy önmagunktól mások felé tudjunk fordulni kitárt szívvel és segítőkészséggel. Krisztus győzelmével megszabadít az önmagunkba- nézés céltalanságából a tudatos önvizsgálatra, hogy felismerjük és elvessük a gonoszt, s éljünk szeretetben és mások javára. Krisztus győzelme tavaszi kedvet ad, hogy népe a böjti időben is meglássa a másik emberben a testvért, akivel összekapcsolta Isten ölelő keze és észrevegye a világban az otthonát, amelyet szépítenie, őriznie, óvni és becsülnie kell. A böjt — ez a szent tavasz — hadd fújjon végig az evangélium szellőjével gyülekezeteinken, tisztítson, frissítsen és éltessen mindnyájunkat Bencze Imre Ülésezett a Magyar Bibliatanács. A múlt év decemberében újjáalakult Magyar Bibliatanács február 7-én tartotta ezévi első rendes ülését. Megtárgyalta és tudomásul vette a bibliakiadás 1963. évről beterjesztett zárószámadását, majd az 1964. évi költségvetést vitatta meg és fogadta el. Ezután Dr. Pálfy Miklós evangélikus teológiai tanár ismertette a bibliafordítás munkatervét, amelynek elkészítésére nézve a Tanács az elmúlt ülésen határozott. A minden részletkérdésre kiterjedő előterjesztésről a Tanács úgy határozott, hogy azt megküldi a magyar biblia fordítói és kiadói jogával felruházott Református Egyház Egyetemes Konventjének, továbbá a Bibliatanácsban résztvevő valamennyi tagegyház elnökségének. IMÁDKOZZUNK Máté 4,1—11 Jézus Krisztusunk, hálát adunk Neked, hogy életed legnagyobb kísértéseit nemcsak diadalmasan megharcoltad, hanem tanítványaidnak meg is jelentetted. így vonsz be bennünket is most lelki harcaidba, hogy jobban megismerhessünk Téged, Megváltónkat, és tanulhassuk Tőled, az egyház Urától, az utat, amelyen nénednek ma is járnia kell. Te lemondtál a hatalom és dicsőség útjáról, hogy ne önzésből kövessenek az emberek, hanem a személyedért, szere- tetedért, lelki ajándékaidért, az örök életért és nem földi előnyökért. Megváltjuk Előtted, hogy egyházad sokszor letért erről az útról a történelem folyamán, s nem a bűnbocsánat és örök élet igéjével, hanem földi előnyök ígéretével, e-világi hatalmának és fényének csillogásával vonzotta magához az embereket. Hálát adunk Neked, hogy a jelenkorban egyre inkább elveszed az egyháztól ezeket a kísértéseket, s nem engeded, hogy külső gazdagságra és hatalomra támaszkodjék. Add, hogy annál inkább megbecsüljük drága igédet, higgyünk nem e-világi, de mindenek fölé növő láthatatlan hatalmadban, s magasztaljuk erőtlenség alá rejtett isteni dicsőségedet. Kérünk Téged, Jézusunk, mutasd meg nekünk ezekben a böjti hetekben, ahogyan szolgáltál szenvedéseddel, haláloddal mindnyájunknak, s add Szentlelkedet^ hogy feltámadásodat belső bizonyosságban látva, alázatos embervoltodban felismerjük Isten Fiát, akit mindenek szolgálnak földön és mennyen. Amen. t
