Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-02-09 / 6. szám

.Ki wA^W te?

EZT A KÉRDÉST SOKSZOR TESZIK FEL maguknak iszákos felebarátaink fél-józan állapotukban, de hallják ezt a kérdést igen gyakran legközelebbi hozzá, tartozóiktól, vagy bitrátáiktól, munkatársaiktól is. A kérdés feltevése mindig az illető számára bizonyos megvetést jelent. Tény az, hogy sem az iszákos nem ismeri igazi valójában önmagát, sem pedig hozzátartozói, de barátai sem. Hogy ezzel a kérdéssel foglalkozunk, annak legfőbb oka az a levél, amelyet az Evangélikus Élet 40-ik számában megjelent „A józan élet” című cikkemre kaptam.

Ez a levél az iszákos ember és hozzátartozója lelki világából is feltár egyet-mást, melynek megismerése mindenki számára lényeges és fontos. Nyilvánvaló a levélből, hogy az iszákos segítségre szoruló ember és igen készségesen nyúl minden feléje áradó szeretet után. Nagyon gyakran úgy állítja be a dolgot, hogy rajta csak ennek, vagy annak a szeretete képes segíteni. Szolgálatunkban igen gyakran fordulnak hozzánk iszákos felebarátaink olyan kéréssel, hogy ha ezt vagy azt nem tesz- szük meg nekik, akkor nem marad más hátra számukra, mint az öngyilkosság. Egyik felebarátunk egy rábízott összeget nem arra használt fel, amire kellett volna és barátja útján közölte velem, hogy ha nem segítek rajta, akkor el kell magát pusztítania. Tanácsoltam, hogy vallja be bűnét annak, akivel szemben azt elkövette, a szándékolt tett azonban elmaradt. Ebből az következik, hogy iszákos felebarátaink, sőt gyakran még hozzátartozójuk is szeretik helyzetüket úgy beállítani, hogy megsajnálják őket és valamilyen formában segítségükre legyenek. Bizonyos segítség elér''se érdekében tudnak nagyon alázatosak lenni, amint azonban a várt segítséget nem kapják meg, akkor az átkozó- dás. szitkozódás. fenyegetés az, ami feltör belőlük.

AZ ISZAKOSSÄGGAL KAPCSOLATBAN általános felfogás az, hogy az lényegében mértéktelen alkoholfogyasztás. Ez igaz is. Azonban érdemes megfigyelni azt, hogy az iszákosok életében a mértéktelen- ség más vonalon is jelentkezik. Gondolok itt pl. csak a munkában való mértéktelen- ségre. Amikor az iszákos ember józan, igen gyakran vállalkozik olyan feladatokra, amelyek túlnőnek képességein. Erre azonban neki szüksége van. Mégpedig azért van szüksége, hogy eldicsekedhessék az emberek előtt azzal, hogy íme mit tud ő véghezvinni, mit tud ő cselekedni. Egy iszákos mér- téktelensége pl. abban jelentkezett, hogy ismerőseinek igen drága virágcsokrokat ás cukrászsüteményeket küldött A másik folyton azzal biztatja magát, hogy neki itt is, ott is részt kell vennie összejöveteleken, mert ha nem lesz ott, akkor nélküle nem tudják érdemlegesen ezt, vagy azt az ügyet elintézni. Keresetüket is túlértékelik. Nagyon szívesen dicsekednek azzal, hogy ők mi mindent tudnak összehozni. Persze mindez nem felel meg a valóságos helyzetnek.

Igen gyakori jelenség az is, hogy az iszákos embert józan állapotában mindenki, főleg a hozzátartozók, a legjobb embernek mondják. Ez is csak féligazság. Mert micsoda jóság az, amely a családja szükségét és nyomorúságát idézi elő? Ezt holmi alkalmi fellengős jótékonykodással, öndicsekedéssel pótolni nem lehet.

Mindez elég világosan rámutat arra, hogy az iszákos ember magatartásában nagyon sok megtévesztő vonós van és bizony Sokan sokszor áldozatul esnek ezeknek a jónak mondott tulajdonságoknak. Nagyon könnyen részvétet tudnak maguk iránt ébreszteni és sokszor ennek a részvétnek olyan következményei vannak, hogy az illető még élettársait is talál magának. Egy ideig az illető magatartása mintha minden tekintetben igazolná a róla alkotott tetszetős felfogást, magatartása, viselkedése olyan, mint-egy igazán józan emberé. De egyszer mégis bekövetkezhet olyan esemény, ami az élettárs bizalmát megingatja. Legyen az egy késői kimaradás, mikor az illető csak kissé emelkedett hangulatban tér haza. A részvét által elnyomott bizalmatlanság kezd feléledni és a hozzátartozó helyzete mindig kínosabb és gyöt- rőbb lesz. Sohasem tud igazán nyugodt lenni, amikor élettársa nincs odhaza,. Még- kevésbé akkor, hogyha a fizetésével sem tud egészen pontosan elszámolni. Tudunk olyan esetről, mikor valaki a fizetéséből semmit sem vitt haza és az élettársának a,zt mondta, hogy a vállalatnál nem volt fizetés, majd csak 2 nap múlva kapják meg a fizetést. A felvett fizetési előleg is a, fizetés sorsára jutott. Elképzelhető annak az élettársnak a helyzete, akit ilyen nem várt meglepetés ér. Eleinte még csak túl tudja magát tenni az előtte mind nyilvánvalóbbá levő hazugságokon, de később az egyre nehezebben megy, főleg akkor, ha, anyagi téren a nehézségek jelentkeznek.

a hazastArsak között

KIALAKULT BIZALMATLANSÁGI LÉGKÖR a nem

iszákos élettársra egészen kínos és gyötrelmes. Azt sem tudja már, hogy mit higgyen élet- társának, nem tudja mikor moncf igazat, nem tudja kikkel és hol jár. Nem csoda, ha ilyenkor felmerülnek az önvádló gondolatok, hogy miért is kellett hallgatnia jó szíve hangjára, amikor ebből számára csak igen kínos állapot alakult ki. Sokszor még a többi hozzátartozók vádjai is elősegítik az illető lelkiállapo- tánsk súlyosbodását. A legszomorúbb azonban mégis az, amikor átérzi a sajátmága el- hagyatottságát. Ez olyan esetekben is bekövetkezhet, amikor az illetőnek Istennel, Jézus Krisztussal személyes kapcsolata is volt. Sőt, igen sokszor ez még bizonyos Istent felelősségre vonásban is jelentkezik.

Iszákos élettárs mellett megállni a legnehezebb próbatételek egyike. Mindig csak csodálkozni lehet azokon, akik iszákos élettársuk mellett hűségesen ki tudnak tartank Tudjuk nagyon jól, hogy a házassági elválások oka igen nagy

százalékban az iszákosság. Nagyon nehéz a hozzátartozóknak valamilyen határozott tanácsot adni. Igen gyakran halljuk: kérem én már mindent megpróbáltam, de rajta már semmi sem segít. Sok minden látszik is ezt bizonyítani. Az ember életében azonban a, hitnek a jelentősége ott bontakozik ki, amikor ezekben az emberileg reménytelen helyzetekben is lát megoldást. Amikor nyilvánvaló az illető számára, hogy Jézus Krisztus hatalma képes az ember szívéből a reménytelenséget és a bizalmatlanságot kivenni és az iszákos életében pedig létre tudja hozni a Lélek gyümölcsét, a szeretetet és mértékletességet. Nagyon szomorúan tapasztaljuk azt, hogy a hitnek ez a mértéke nagyon, de nagyon kevés emberben V3,n meg. Nem vitás, hogy sóikkal könnyebb valakinek azt a tanácsot adni, válj el attól a részegestől, aki az életedet tönkretette, mint szeretettel bizonyságot tenni arról, hogy Jézus Krisztus azért jött a világra,, hogy a sátán minden munkáját lerontsa.

FELVETETT KÉRDÉSÜNKRE röviden annyit szeretnénk csak válaszképpen mondani, hogy az embernek az életében kettős hajlamok érvényesülnek. Szeretné a jót, másrészt igen erős vonzalma van mindahhoz, ami a jóval ellentétes. Szeretne bízni, és az ember élete mégis tele van bizalmatlansággal és hitetlenséggel. Bizony ez az ember. Tud gyönyörködni az Isten törvényében a belső ember szerint, de lát egy másik törvényt a tagjaiba^, mely rabul adja a bűn törvényének. (Róm 7,22,23). Erre a kettősségre mutat a nyavalyatörős fiú apjának felkiáltása: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben.” így küszködik az emberben a bűn és az Isten törvénye, a hit és a hitetlesnég. Bér valóság lenne az, amit Jézus ennek az édesapának mondott: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek!”

Dr. Szalay Károly

Tagore:

ajándék

Érted sodródunk gyermekem, a világ áradatában, mindig csak érted, mert én mindent néked akarok adni gyermekem.

Lassacskán elapad a mi életünk, s szerelmünk elenyészik.

De nem bolondít semmiféle remény, h®gy ajándékaimmal megvásároltam szívedet.

Életed fiatal, s ösvényed hosszú,

s amely téged is világra hozott; a szerelmet szomjasan iszod

S elfutsz tőlünk és visszatérsz, s ismét távozol.

Játékod eltet, s játszópajtásaid.

Milyen kár, ha kevés az időd, s milyen más, ha gondolsz reánk!

Öh, igazad van, mi ráérünk öregségünkben kényelmesen számolni az elmúlt napokat, s amit a kezünk örökre elveszített, — szívünkben dédelgetni azt.

Dalolva fut, sebesen a folyó, s keresztültör minden akadályon.

De mozdatlanul áll a hegy, s emlékezik, s szerelme nem hagyja el soha.

Fordította: Selényi Etelka

KIS TÜKÖR

Kis tükrünk előtt már állt a .zsidók nagynevű királya, Dávid. Most a másik nagyhírű királyról, Salamonról mondunk el pár mondatot. A Salamon szó héber eredetije békét jelent. Dávid és Bethsabe gyermeke. A Dávid uralkodása alatti nagy forradalom idején még kis gyermek. Elképzelhető, hogy Bethsabe mindent megtett Dávidnál fia trónralépésének érdekében.

Uralkodásának első tette, hogy áldozatot mutat be Isten előtt. Istentől bölcsességet kér, hogy jól és bölcsen kormányozza népét. Isten a bölcsességen kívül tisztességgel és hatalmas vagyonná,l is megajándékozza.

Atyja terveit valósítja meg, amikor megépítteti a templomot. A templom felavatása alkalmával, a megszentelő imádságot maga Salamon mondja.

Feleségül veszi az egyiptomi fáraó leányát. Nősülését politikai okok is magyarázzák. Díszes palotát, később palotákat építtet. Külföldről hozat fát, épületköveket és mesterembereket. Vízvezetéket és a szennyvíz elvezetésére csatornát készíttet.

Országa egyre nagyobb lesz. Nagyvonalú kereskedelmet folytat Arábiával, Egyiptommal, Tarsissal, Spanyolországgal. Folyik hozzá az arany. Vagyonát a külföldi leigázott országok adója is növeli. Díszes testőrséget szervez különféle palotáiban. Szőlői borát e palotákban fogyasztják. Isten törvényei ellenére háremet tart. ,

Isten meginti Salamont, hogy engedetlen élete miatt már fia idejében a birodalom két részre fog szakadni. így is történik, az északi törzsek lázongani kezdenek ellene és halála után, fiának már nem fizetnek adót.

Uralkodásának vége felé az egyszerű nép nem szerette királyát, mert véleményük szerint Salamon elszakadt Istentől és kibírhatatlan adókat vetett ki.

Salamonnak költői híre is nagy volt. Sok példabeszédet írt. Uralkodásának utolsó évtizedében dicsőségének fényét már sötétedő árnyak kezdték elhomályosítani.

D. ö.

Gyengék keserű erénye ?

Valahogy ilyenformán él a köztudatban, vagy legalább is sok ember képzetvilágában az alázatosság: megalázóttak, szerencsétlenek, nyúlszívűek botcsinálta „jótulajdonságaként”. Az alázatosságnak erre a kényszerű, gyász-szalagos fajtájára föl lehetne írni: Ne bánts, megadom magam. Büszkeségem, erőm odavan, kiszolgáltatott vagyok, vagy legalább is engem nem sok sikerrel kecsegtet a harc, így hát okosabb megalázkodnom. Szeretnék ugyan oroszlán-erejű lenni, de meglippenek, mint a sarokba szorított tyúk. így talán nem gázolnak át rajtam. S lehet, hogy ezzel többet érek el, mint nálam valamivel, esetleg lényegesen erősebbek vicsorgásukkal, kakaskodásukkal. Igen kockázatos a harc és fölöttébb kényelmetlen is. Inkább eleve lerakom a fegyvert, józanul mást nem tanácsos tennem, így hát alázatos vagyok. Ez is valami. Dicsérjétek meg érte egy kissé: ennyi örömöm nekem is lehet.

Az efféle alázatosság nem rokona még csak nem is ismerőse a bibliai alázatosságnak.

Jézus Krisztus nem kény- szerűségből s nem gyengeségből alázta meg magát a kereszthalálig, bűneink magá- ravételéig, hanem éppen sze- retetének. erejéből. Nem az események vaskövetkezetessége, kegyetlen kiszámíthatatlansága sodorta a Golgota felé vivő útra a közmegbecsülés és világsiker helyett, hanem megszentelt életének irgalmasságban gazdag árja. Aki ezt a váltságot. életébe beengedi rendet csinálni, mindent újjá tenni, az a naponként hittel elfogadott bűnbocsánat örömével „eltanulhatja” Urától ezt a szolgáló magatartást. A Krisztus alázatossága nem a megtörés lemondó legyintése volt, ha- nfem a leghatalmasabb szeretet önként vállalt áldozata, az isteni erő diadala. Nem kritikátlan, téveteg hajlítha- tóság, nem erélytelenség, nem bizonytalanság, nem valamiféle kegyes színezetű „minden mindegy”, hanem a céltudatos szolgálat uralma, érvényesülése az emberek javára. Nem meghunyászkodás, ernyedtség, szomorkás beletörődés a változhatatlanba, hanem az ő halálos szereteté- nek szent elszántsággal „be- irányzott” segíteniakarésa és szabádítása.

Mivel mindenki annyira keresztyén, amennyire Krisztusra „hasonlít” szíve indulatában, magatartásában, ha egy kicsit is komolyan vesszük öt, nem hiányozhat belőlünk ez az építő alázatosság, amely az Ö hatalmas erejéből táplálkozik. Bűn-rontotta bensőnk uralkodni szeretne; a Krisztus alázatossága azonban felszabadít az uralomvágy, a kicsiben, vagy nagyban jelentkező zsarnoki indulat lelki görcséből, arra, amire „csak úgy magunktól” képesek nem lennénk, hogy ti. örömmel tudjunk szolgálni, mert az az igazi, a tiszta diadal, melyet egyedül Krisztus megváltó, szabadító tette vívhat ki bennünk. Int is az Ige, hogy az alázatossakhoz szabjuk magunkat, azokhoz a kevesekhez, akikben gyakorlatilag érvényesül — munkájukban, beszédükben, szellemükben, egész lényükben — Uruknak ez a drága s olyany- nyira jótékony szolgáló alázatossága.

1 Péter 5,5-ben az ige ezt

mondja: „Az alázatosság szol- garuháját öltsétek föl egymással szemben!” Ez a krisztushivő „egyenruhája”, mely mindenkori élettartalmát, stílusát, célját megszabja. Ebből a szempontból a bűn az, ha „civilbe” öltözünk, szabadságoljuk magunkat a Krisztus iránti szolgáló engedelmességből, a fölemelő alázatosság magatartásából, s azt tesszük, ami belőlünk minden további nélkül, Krisztustól függetlenül is kitelnék.

Fölemelő pedig ez az alázatosság — s nem leteperő és megszomorító — kettős értelemben is. Fölemeli azt, aki gyakorolja, hiszen általa az engedelmes partnerévé, munkatársává, akaratának áldott kivitelezőjévé avatja, magasztosa ja az Ür. De fölemeli azt is, akit „célbavesz”: segít rajta így, vagy úgy, s végső soron a hatalmas Cél felé segíti.

Igazi erő nem az uralkodáshoz kell, hanem ahhoz, hogy „Krisztus-szerű” szívvel, vagyis görnyedés, alázatoskodás nélkül, a szolgáló szeretet hiteles alázatosságával éljük perceinket és évtizedeinket Krisztus iránti engedelmességgé ünnepeinken és hétköznapjainkban egyaránt.

A tétova léptű hajladozás, a jól felfogott félelem életbölcsességgé emelése, erőtlenségünk fáradt tudomásulvétele az alázatosságnak csupán paródiája, szánalmas, ördögi torzképe, mely legjobb esetben valóban „gyengék keserű erénye”. De amit Krisztus hozhat belénk: erősek édes szabadsága. Hozzáférhető mindazoknak, akik számára hozzáférhetnek bizonyulnak* B. M*

Luther szülőföldjén

„1963. csodálatosan szép novemberének utolsó napjaiban” — így kezdődött G. L. január közepén megjelent cikke és január közepén én is ezekkel a szavakkal emlékeztem 1963. valóban csodálatosan szép novemberének utolsó napjaira, amikor feleségemmel együtt Luther szülőföldjén, az NDK-ban járhattam. Ottani evangélikus testvéreink hívtak, s mivel úgy volt, hogy decemberben megérkezik harmadik .gyermekünk, s azután már nem mehetünk, a kedves meghívó- levélre válaszképpen nyomban kiutaztunk, már novemberben.

Vendéglátóink főleg várandós feleségem miatt aggódtak, mert november végén már igazi tél szokott lenni náluk, de íme a Mindenható csodálatosan szép novembert adott nekünk végig!

Vasúti jegyünket itthon csak Haliéig tudtuk megváltani. Barátom — egy faipari Vállalat vezetője — feleségével gyönyörű kék Moszkvicsán elénk jött Haliéba, ahol a Német Demokratikus Köztársaság éppen akkor emlékezett meg bensőséges ünnepségeken az ott munkálkodott nagy evangélikus egyéniség, Francke Ágost születésének 300. évfordulójáról. Az idő rövidsége miatt azonban már nemsokára elindultunk Francke városából s már robogtunk is vendéglátóink otthona, Elbingerode, ill. Königshütte, a Harz hegység felé.

Az „Evangélikus Élet” akkori legújabb száma kezemben volt, címlapján az eísle- beni piactér és Luther-szobor fényképével és mikor felnézek, — ott látom valóságban. Eislebenben voltunk, Luther szülővárosában. Megnéztük azt a házat is, ahol a nagy reformátor meghalt, ahol láthattuk leírva utolsó szavai közt: „Én Uram Istenem, Jézusom, a Te kezeidbe vedd fel az én lelkemet. Ha el kell is hagynom testemet, bizonyos vagyok abban, hogy Nálad leszek örökké!” Nemcsak másoknak tanította, hanem a saját halála küszöbén is erős hittel, boldogan fogadta, amit Krisztus a bővölködő földi életen túl megszerzett a megváltott embernek, — az örökéletet.

Barátomék, Achim és Lucia, figyelték, hogy a feliratokat és német vezetőnk szavait hogyan fordítom magyarra

feleségemnek. Szépnek találták nyelvünket, azonkívül a nevekre — Jonas, Justus, Me- lanchton Fülöp — természetesen magyarul is ráismertek. Amikor a vendégkönyvbe írtuk nevünket, és néhány szóval — németül 1— drága tapasztalatainkat, vezetőnk sorba mutatta — a szinte tömegesnek mondható — magyar látogatóktól származott bejegyzéseket.- Csak egy volt teológus, a többiek: munkás, diszpécser, orvostanhallgató, meg pl. egy dunántúli . technikum diákjai, akik ezt írták be magyarul: „Csodálatos kincsekkel rendelkeznek Önök”.

Ezt tudják is az NDK-bah és nagyon megbecsülik kincsüket: Luthert. A város neve táblákon, térképen többé már nem pusztán Eisleben, hanem: Lutherstadt-Eisleben.

S ez nemcsak valami régi történelmi érték megbecsülése. Luthernek a hatása megmutatkozik ma is itt mindenütt, ebben az új Németországban: sehol semmi pesszimizmus, hanem hit, lendület, haladás ... Elbingerodeben messze földön híres modem evangélikus kórház és annak alagsorában — pompás fürdő és uszoda van.

Aztán megnéztük Lipcsét és Drezdát. Drezdában, a Német Vöröskereszt irodahelyiségében a falon nagy huma„A szolgálat teológiája” volt az összefoglaló címe azoknak a lelkészkonferenciáknak, amelyeket a Szlovákiai Evangélikus Egyház lelkészei számára _ tartottak S amelyeken a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház csaknem valamennyi lelkésze részt vett.

Az előadások célja a Csehszlovák Protestáns Egyházak sajtótájékoztatása szerint az volt, hogy közelebb hozza a lelkészeket ahhoz a teológiai tájékozódáshoz, amelyet a teológiai fakultás kialakított és művel azért, hogy az egyház munkáját teológiai alapokon állva, a mai ember szolgálatába állítsa. „Annak a felismerésnek jegyében történt ez, hogy nem lehetséges egyház teológia, és nem lehetséges teológia egyház nélkül. Az egyházban ama szolgálat felismerésének kell visszatükröződnie, amelyet Jézus végzett.

nisták arcképe látható. Ott látjuk Schweitzer Albert képét. Ismét egy evangélikus) Luther mai követője, tiszta) bátor hittel, akit nem egyházi emberek is mennyire becsülnek!

Lelkészbarátom, Ricker Ottó elvitt a lelkészköri gyűlésükre. Rendkívül érdekelte szolgatársainkat a magyarországi protestánsok, közelebbről a református és evangélikus egyházak élete. Megmutattam nekik az „Evangélikus Élet”-et s benne a her- nádbüdi evangélikus templom képét. Templomot építettek ott, ahol 68 evangélikus lélek él. Nagyon örültek annak, hogy ilyen eleven egyházi élet van Magyarországon, minden más híreszteléssel ellentétben. (Bár azt tudták eddig is, hogy a célzatos híresztelések nem fedik a valóságot).

Jól éreztük magunkat közöttük, mint ahogy Luther házában, asztalánál olyan jól érezték magukat annak idején a magyar diákok. S mint akkor is, onnan, szolgálatra indultak el nagy testvéri sze- retetben, úgy szeretnénk mi is, mint Krisztusban testvérek, együtt maradni a népek testvériségének, békéjének szolgálatában.

Horsaf Ede

református lelkész

Ez a felismerés csak akkor teljes értékű tehát, ha az a szolgálatra vezet és így mintegy tovább viszi és folytotja Krisztus szolgálatát.”

AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMU TÍZ LEGNAGYOBB EGYHAZA KÖZÜL HÁROM LUTHERÁNUS

Az amerikai egyházak évkönyvének legújabb kiadása (1964) szerint a Lutheránus Egyház Amerikában 3 080 272 taggal a hatodik, a Lutheránus Egyház (Missouri-Zsinat) 2 522 095 taggal a nyolcadik és az Amerikai Lutheránus Egyház 2 338 959 taggal a kilencedik helyen áll nagysága tekintetében az amerikai protestáns egyházak közötti

Embert szolgáló teológia

S

&