Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-13 / 50. szám
Ajándékozzon! 2. Kor. 13, 11. „...a bűnbánat, az alázat és szeretet lelkületével” A Keresztyén Békekonferencia elnöksége Angliában ülésezett Nem feltűnő ma már az, hogy autóbuszon utazunk. Abban sincs semmi különös, hogy a volánnál fiatal ember ül. Minden olyan megszokott a vezetőállásban is. Egy valami ragadja meg a tekintetemet, ami eltér az eddigi „gyakorlattól” egy fénykép a műszerfalon, ő .is rajta van harmadmagával — a család. Nincs ideje a vezetőnek nézni, elmélkedni sokáig a látottak fölött, mert megszólal az indulást jelző csengő, kapcsolni kell. Nagy forgalom. Csúcsforgalom. Az élet produkálja ezt, a mi életünk. Karácsony előtt vagyunk. Meglátszik. A jelek mozgósítanak bennünket — a kirakatok. Némán és mégis olyan beszédesen, hangos szóval: Ajándékozzon! Szerezzen örömöt! Hadjáratot, indítottunk az üzletekbe: ember — ember hátán. Vásárolunk. Így van ez rendjén. Jó örömöt szerezni, adni. Érdemes ezért élni, fáradozni! S mindezt kinek? Az otthoniaknak, akik közel állnak hozzánk, akiket szereTEOLŐGIAI AKADÉMIÁNKON félévenként van ún. teológus csendesnap. Ezeknek már kialakult a hagyományos napirendjük. Reggel áhítat, majd 3—4 előadás, amelyek más-más oldalról ugyanazt a fő gondolatot világítják meg. Ebben az évben a szokásos csendesnapra december 4-én került sor. Néhány budapesti lelkész látogatott el hozzánk: Benczúr László püspöki titkár, Koren Emil budapest- t'asori lelkész, Uzon László kelenföldi lelkész és Schreiner Vilmos budapesti segédlelkész. Benczúr László Jeremiás siralmai 3,26 alapján tartott bevezető igetanulmányában ádventi témára, a várakozásra irányította a figyelmet. — Várni sohasem könnyű dolog. Az ige nem arról beszél, hogy könnyű, hanem arról, hogy jó várni. Van örömmel teli, meggazdagító, emberségünket kiteljesítő és üdvös várakozás is. Aki nem tud várni, megszegényíti, meglopja a saját örömét, amely a maga idején az övé lenne. — Ilyen üdvös várakozás ott lehetséges, ahol értelmes célok felé megyünk. Hiszen egy végső, nagy cél előtt állunk, amely kiteljesedés, de ítélet is. Nem egy mély kút fenekén élünk, ahogyan Sartre egyik főhőse állítja. Fejünk fölött nem a semmi uralkodik, hanem az üdvösség. Reménység alatt élünk! A végső célról az Üdvözítő győzi meg szívünket. Ahol az üdvözítő szava szól, ott a reménység napja kel föl. Türelemben élni, várni tudni csak fényben, reménységben lehet. Ahol az Üdvözítőt várják, ott jó várni. — Az ilyen várakozásban három■ vonás van a teológus arcán: A figyelem, mely nyitottá teszi az emberek iránt. A fegyelem, melynek segítségével fölismeri a szükségest. .4z akarat, hogy meg is tegye azt. így készül fel egy olyan egyházban való szolgálatra, amely keresi a megoldást és bízik is annak lehetőségében, hogy pozitív szerepet tölt be környezetében. AZ ELSŐ ELŐADÁST Uzon László tartotta „Mi hasznát láttam lelkészi szolgálatomban a teológiai munkának” címmel. Elmondta, hogy lelkészi szolgálatát elképzelni sem tudná teológiai munka nélkül. Majd két kérdést vetett föl: — Miért kell egy gyakorló lelkésznek teológiai tudás? Szolgálatunk középpontjában az igehirdetés áll. Már az erre készülés első mozzanatainál is szükséges a teológiai felkészültség. Szükséges az is, hogy a gyakorló lelkésznek kialakított alapelvei legyenek. Sokszor a szolgálatokra való készülés idejének rövidsége miatt is kell ez a mindig kész „a’apelv- tárház”. Teológiai tudás kell a döntéshez is. Teológiai álláspont nincs tológiai tudás nélkül. — Mi a legfontosabb teológiai ismeret? „Tanulmányaim alatt kialakítottam már a magam teológiai látását” —■ folytatta az előadó. Nagyon sok teológust meg kell ismerni, de csak az igazán tünk, akik munka közben fényképről mosolyognak a buszsofőrre. Ajándékozzon! Szerezzen örömöt! Nagy gond az ajándékozás. Az, hogy mit tegyek a táskába!? Ruhát? Vitrintárgyat? Ha viszem is, mit szólnak hozzá? Tetszeni fog? Izgalommal jár. Nagyobb nyugtalanság az, ahol hiányzik az egyetértés és a békesség, ahol nem „egy húron pendül a család”. Ahol hiánycikk az emberek életéből, vagy ahol megkopott ez: „egy értelemben legyetek és békességben éljetek”. Az igében az egyik leghangsúlyosabb szó: éljetek! Az ajándékozás pillanatában úgy érezzük, hogy Istennek ezt a parancsát teljes mértékben teljesítjük. Az Isten szótárában azonban az éljetek szóval együtt fordul elő az egyetértés és a békesség kifejezés is. Ezek nélkül ne „reszkírozzuk” meg a magunk életére Istennek a szavát — élet! Minden ajándék megkopik. A ruha elszakad, az emléktárgyat belepi a por. Elvész minjókat és nagyokat. A teológia egyetlen ágára sem lehet azt mondani, hogy az az egyetlen, mert az egész Krisztust és az egész evangéliumot kell hirdetnünk. — Nagy felelősség van rajtunk. Előttünk kell állnia mindig ennek a mondatnak: szolgálatodat teljesen betöltsd! S szolgálatunkat csak komolyam végzett teológiai munkával tudjuk betölteni. Koren Emil előadása „Mi hasznát láttam lelkészi szolgálatomban az ember és a világ megismerésének” címen hangzott el. Az emberekkel való megismerkedést nekünk kell kezdeményezni, és ennek az alapja a szeretetünk. Hogy sikeresen végezzük szolgálatunkat, meg kell ismernünk azokat, akikhez szólunk: az embereket. Ebben szinte utolérhetetlen segítséget nyújt az irodalom, melybein megismerhetjük a mai embert, találkozhatunk vele, gondolataival és nyelvével. Az irodalom ismerete nemcsak az emberek, hanem a világ felé is fölnyitja szemünkét. Az ember és világ ismerete nélkül nem tudjuk igazán megszólítani az előttünk levőket. Nem feledhetjük el azonban, hogy a Szentlélek Isten végzi el igazán azt, hogy „a mi munkánk nem lesz hiábavaló az Ürban”. den újnak a varázsa, megszokottá válik. Az emberi egyetértést és békességet is kikezdi az idő szele. Az akkumulátor is kimerül, s megáll az autó. Ettől a pillanattól kezdve pedig nem tölti be rendeltetését. Hogy újra üzemképessé legyen, föl kell tölteni, hogy „élet” legyen benne. Isten a maga békességét „jótállással” adja. Hogyan? „ ... a szeretetnek és békességnek Istene veletek lesz.” ö a garancia. Ajándékozzon! Szerezzen örömöt! Nagy gond az, hogy mivel szerezzünk örömöt, aminek valóban örülni fognak. Ne táskában vigyük haza a magunk ajándékát, hanem a szívünkben: az egyetértést, a békességet. Ez az ajándékunk sohasem lesz idejétmúlttá, mert nélkülözése „hiánybetegséget” okoz, nélküle pedig nem élet az életünk. Ajándékunk e kettő legyen: egyetértés, békesség, hogy a szeretetnek és békességnek Istene velünk legyen és maradjon. Káposzta Lajos Schreiner Vilmos „Hogyan képzem magam tovább teológiailag” című előadásában elmondta, hogy a lelkészi szolgálat mellett már igazán kötetlenül nem tanulhat. A Teológián, eltöltött esztendőket lehet csak igazán fölhasználni ilyen célra. Sokkal kevesebb ideje jut most olvasásra, továbbképzésre, és éppen ezért meg kell válogatni a tanulmányozásra elővett könyveket Ezért csak az igazán értékes könyveket veszi kézbe. A gyakorló lelkésznél még kevésbé lehet öncélú a teológiai továbbképzés^ mert annak az igehirdetés szolgálatát kell elősegítenie, táplálnia. Az előadásokat élénk beszélgetések, viták követték, amelyeket Groó Gyula dékán vezetett A megbeszéléseken a professzorok is részt vettek. A csendesnapot úrvacsorái istentisztelet zárta be. Ezen Groó Gyula dékán szolgált. JÖ VOLT EZ A CSENDESNAP. Jó volt hallani az előadásokat, előadóink tanácsait és jó volt most ezen az alkalmon egy kicsit előrepillantanunk eljövendő szolgálatunkba, melybe Isten állított bele bennünket, s amelyet majd komolyan, felelősséggel kell betol ten ünk. Egy hallgató A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA Munkabizottsága 1964. november 17— 20-ig tartotta legutóbbi ülését Nagy-Britanniában, a chiches- teri egyházkerület „Elfins- ward” konferenciai telepén, Haywards-Heathben. A Keresztyén Békekonferencia, melynek titkársága Prágában van, 1958-ban alakult; tagjai között a világ minden részéről származó keresztyének vannak, akik arra hivatottnak érzik magukat, hogy munkájukkal, tanulmányukkal és imádságukkal hozzájáruljanak a tartós és igazságos békét lehetővé tevő feltételek megteremtéséhez. A Munkabizottság tagjai J. L. Hromádka professzor elnökletével Európa különböző országaiból, Afrikából, Ázsiából, Észak- és Dél-Ameriká- ból gyűltek össze. A Munkabizottságot, a mozgalom végrehajtó szervét, a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés választotta meg, amely ebben az esztendőben mintegy 1000 keresztyén ember részvételével ülésezett Prágában. Fő feladata ezen az ülésen az volt, hogy kiértékelje a Béke-Világgyűlés munkáját és meghatározza a mozgalom jövendő munkájának irányvonalait. A Munkabizottság tagjai egyetértettek abban, hogy egyik legfontosabb feladatuk a társadalom néhány fontos problémájának beható tanulmányozása. Ennek öt tanulmányi bizottságban kell folynia, melyeknek tagjait ezen az ülésen jelölték ki. A bizottságok a következő témákkal foglalkoznak: 1. az egyházak előtt felmerülő teológiai kérdések; 2. a népek közötti kapcsolatok; 3. az ifjúság békeszolgálata; 4. ökumenikus kérdések; 5. gazdasági kérdések és a fejlődésbeli levő országok problémái. A bizottságok 1965-ben tartják alakuló üléseiket és a Konferencia Tanácsadó Bizottságának tesznek majd jelentést. Feladatuk olyan eredményekre jutni, amelyek kifejezik az emberiségnek a békére és minden ember testvéri együttélésére irányuló vágyát. AZ ÜLÉS RÉSZTVEVŐI megelégedéssel vették tudomásul, hogy a mozgalom vezető munkatársai a júliusi nagygyűlés befejezése óta különböző fontos nemzetközi konferenciákon jelentek meg és ezekhez eljuttatták a Világgyűlés határozatait. Ide tartozik többek között a Pug- wash Konferencia, amely Karlovy Varyban zajlott le, s melyen Hromádka professzor felszólalt, az Európai Egyházak IV. Konferenciája, amelynek átadták a dokumentumokat; valamint a 44 független állam kormányfőinek kairói konferenciája, akiknek szintén át lehetett nyújtani a dokumentumokat. Ezeket a részben az egyházakhoz, részben a kormányokhoz intézett dokumentumokat eljuttatták sok más címzetthez is. A Munkabizottság alapos és nyílt vitában tárgyalta meg az emberiség jövőjének néhány fontos problémáját, örömmel üdvözölte a Hromádka professzorral folytatott interjút a kínai atombomba első felrobbantása alkalmából. A Munkabizottság egyhangúan és teljes mértékben azonosította magát e nyilatkozat alapvonalaival. A sokoldalú atomhaderő megvalósítása ellen külön nyilatkozatot adott ki. A MUNKABIZOTTSÁG HALÁVAL ÜDVÖZÖLTE a II. Keresztyén Béke-Világ- gyűlés által az egész világ széles köreiben kiváltott pozitív visszhangot. Az ülés valamennyi résztvevője egyhangú köszönetét mondott a vendéglátóknak, a Keresztyén. Békekonferencia brit területi bizottsága tagjainak. Nagy örömükre szolgált az is, hogy körükben köszönthették a chichesteri püspököt, akinek egyházkerületében voltak együtt A tanácskozás kiemelkedő jelleget nyert két úrvacsorái istentisztelet révén: egyszer anglikán szertartás szerint, melyet Paul Oestrei- eher lelkész, az angol bizottság elnöke, másodszor orthodox liturgia szerint, melyet Nyikodim metropolita, a Moszkvai Patriarkátus Külügyi Hivatalának vezetője szolgáltatott ki. Az ülés végén a Munkabizottság tagjai részére a Brit Egyháztanács fogadást adott. A Munkabizottság egyes tagjai eleget tettek annak a felkérésnek, hogy brit templomokban prédikáljanak, így. Hromádka professzor november 22-én. vasárnap a Westminster apátságban, Nyikodim metropolita pedig ugyanazon a napon a conventryi székesegyházban hirdette aa igét. A Munkabizottság, amely következő ülését a jövő év márciusában Bulgáriában tartja, nagy-britanniai tanácskozásait azzal a reményteljes bizonyossággal fejezte bej hogy munkája alkalmas lesz Isten békéjének a megvalósí-, tására, ha ezt a munkát a bűmbánat, az alázat és szeretet lelkületével végzi. 99 Örömhír 99 KIS TÜKÖR Advent Vannak a keresztyénségnek olyan kisebb és nagyobb csoportjai, amelyek az ádventet úgy értelmezik, hogy az kizáró lag Jézus Krisztus második eljövetelét jelenti. A második eljövetel áll hitük és vallásos életük középpontjában. Az előbb említett keresztyén csoportok az Űr napja néven is emlegetik a második eljövetel időpontját. Jézus második eljövetelét a teológia parúsia szóval jelöli. E szó jelentése annyi, mint jelenlét, ami az érkezés fogalmát is magába foglalja. Csak megemlítjük, hogy az ószövetség is töbfiször említi az Űr napját. Utalást találunk erre Jóéi 1, 15, 2, 11-ben, vagy a Zsolt 50, 1—6-ban. Az újszövetség úgy beszél Jézus második eljöveteléről vagy másképpen az Űr napjáról, amikor Jézust egyrészt mindent megítél. Csel. 17, 31 szerint mindent helyreállít és a hívek üdvösségét megszilárdítja. Szabad feltennünk azt a kérdést, hogy helyesen járunk-e el, ha Jézussal kapcsolatosan csak az örökkévalóság boldog öröméről, vagy a második ádvent ítélettartásáról beszélünk? Egyébként az a bizonyos ítélettartás az újszövetség szerint szörnyű és borzalmas lesz. Egészen biztos, hogy Jézus nemcsak azt akarja, hogy halálunk után éljünk örök boldogságban, hanem azt is akarja, hogy földi életünkben szeretet, tisztaság, békesség legyen. Akarja, hogy az emberi élet élet legyen. Akarja, hogy az emberek egymásra találjanak, megszólítsák és megértsék egymást. Akarja, hogy mindenkinek jusson kenyér, meleg szoba, tisztességes ruha. Az a bizonyos klasszikus ige, János 3, 16 éppen arról beszél, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, azt bizonyítja, hogy az első ádvent célja az ember volt. Ezért adta Isten egyszülött Fiát előbb a betlehemi jászol- bölcsőbe, végezetül a golgotái keresztre. Isten célja az ember megváltása volt a bűntől és gonosztól, tehát mindattól, ami elrontja az életet. Aki igazán megismeri Jézust, nemcsak a túlvilági dolgokkal kezd foglalkozni, hanem sürgősen hozzáfog a szeretet gyakorlásához. Szent nekünk az Űr második eljövetele is, de éppen ez figyelmeztet arra, hogy életünk ne legyen „zengő érc és pengő cimbalom”-élet. td Atmelegedett szívvel, vidám lélekkel vettem kézbe Sajtó- osztályunk legújabb kiadványát — az „Örömhír”-t. Magasra szeretném emelni, ide nézzetek, milyen szép könyvet adtunk ki! Beható elemzés, méltatás és kritika: helyett egyszerűen csak arról szeretnék beszámolni, miért öröm, az egész magyar evan- gélikusság öröme ez az új pré- dikációs kötet. Már kézbe venni, megtapintani, kinyitni, lapozgatni is jó érzés a közel harmadfélszáz oldal terjedelmű könyvet. Nem marad . el külső megjelenése tekintetében semmiben az Egyetemi Nyomda egyéb kiadványaitól. Itt ké szült ugyanis. Egészvászon- kötésű, acélkék színű. Arany betűkkel egyetlen szó díszíti címlapját: Örömhír. A második világháború vége óta nem jelent meg prédi- kációs kötet egyházunkban. Szakfolyóiratunk, a Lelkipásztor, csak ritkán közöl teljesen kidolgozott prédikációt. Az igehirdetésre készülőket inkább tanulmányokkal, szövegmagyarázatokkal és meditációkkal segíti. Az „Örömhír” az esztendő valamennyi vasárnapjára és ünnepére közöl prédikációt, összesen hatvanhetet. Harminc igehirdető dolgozza föl benne a legrégibb perikóparend, az ún. ó-egyházi pedikóparend evangéliumi textusait. A régebbi prédikációsköte- tek egy-egy igehirdető prédikációit tartalmazták. Többnyire magánvállalkozásból jöttek létre. Elsősorban az ige- hirdetők személyére irányították a figyelmet. Legújabb prédikációi kötetünkben az igehirdetők személyére alig került hangsúly. Kiválogatásuk nem találomra: történt ugyan, mert pl. valamennyi teológiai professzorunktól találunk igehirdetést a kötetben, mégis esetlegesnek mondható. Könnyen föl lehetett volna sorolni más harminc nevet is a tartalom- jegyzékben. t p. Káldy Zoltán püspök, a kötet szerkesztője, hangsúlyozza az előszóban; „A megírt prédikációk is mutatják, hogy lelkészeink bizonyos mértékben különböznek egymástól teológiai felfogásban és ke- gyességi irányban egyaránt. Ez a tény a Szentlélek gazdagsáÚj prédikációi kötetünk gára utat. Ugyanakkor megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy lelkészeinknél a textus megértését illetőleg bizonyos összhang alakult ki.” Éles vonallal elhatárolható teológiai és igehirdetői törekvésekkel nem találkozunk a kötetben. Általában érvényesül a reformáción tájékozódó és már az első világháború után meginduló teológiai esz- mélkedés hatása. Az egyén vallásos élménye helyett az ige üzenetének megszólaltatását és továbbadását tekintik feladatuknak a szerzők. Nem hitszónokok, nem vallásos propagandisták, vagy agitátorok — hanem igehirdetők szeretnének lenni. Az új prédikációs kötet elsősorban lelkészeink régóta hangoztatott igényét kívánja kielégíteni, amint erre az előszó is utal. Kiadásánál Sajtó- osztályunk gondolt azonban a betegségük, koruk, vagy a távolság következtében gyülekezetüktől távolmaradni kényszerülőkre, meg általában azokra, akik mai prédikációt szeretnének olvasni, mindenek előtt pedig olyan gyülekezeti alkalmakra, pl. szórványokban, amikor lelkészük távollétében gyűlnek össze a hívek. A kötet címe vallomás is. Hisszük, hogy mikor prédikálunk. örömöt viszünk az emberek közé. Ez a meggyőződés valamennyi prédikációból kiérezhető, de megfigyelhető egy másik tény is: az evangélium örömhíre továbbadását is és hallgatóját is elkötelezi. Arra kötelezi el őkett hogy megtartsák, amit hallottak. és továbbadtak, hogy bizalommal és odaadó engedelmességben kövessék azt a Jézust, aki szeretetével az igaz emberség örömére szabadít föl. Az evangéliom fölszabadító örömhírét és elkötelező erejét szépen fejezi ki éppen Ádvent harmadik vasárnapjának prédikációjában ez a néhány sor; „Jézus Krisztus nem a bűneinket keresi és kutatgatja. Szeretne rólunk jót mondám az Atyánál. Azt szeretné mondani; amerre én jártam, ez az ember is utánam jött. Botladozva, el-elmaradózva, de követni akart. Megpróbálta átérezni az emberi élet bajainak fájdalmát, s megpróbálta enyhíteni azt. Tanulgatta a szeretettben járást és a segítő szolgálat lépéseit. Szívén viselte embertársai jövendőjét.'’ Szívből kívánjuk, segítsék elő ezek a mai prédikációk, hogy igehirdetésünk megújulása el ne akadjon, szüntelen folyamat maradjon, hogy gyülekezeteink a rájuk bízott evangélium örömhírét legfőbb kincsüknek tartsák, hogy minden evangélikus örömöt tudjon vinni embertársai közé. Benczúr László ,*MÄR NINCSENEK A PROTESTANTIZMUS TALAJÁN” Mint ismeretes, Franciaországban Taizé-ben évekkel ezelőtt protestáns jellegű kolostori életet próbáltak alapítani. Nemrégiben megjelent e közösség subprior-jának könyve, amelyben teológiai álláspontjukat ismerteti. Ez lehetőséget ad — első alkalommal — tárgyilagos megítélésükre. A könyvet Rilliet lelkész ismerteti az egyik genfi lapban, és megállapítja, hogy egyes részletek ugyan mély igazságokat tartalmaznak, de lényeges pontokon világos a teljes elszakadásuk a reformátor! állásponttól. Így többek között az egyházról, a hagyományról, a zsinatok tekintélyéről, az úrvacsoráról, a fülbegyó- násról és Máriáról szóló talpban már egészen római katolikus nézeteket hirdetnek. A könyvben olvasható részletek „elegendők annak bizonyítására, hogy a Taizé-testvérek hite már régen nem protestáns talajon él”. „NYBORG” — AUSZTRIÁBAN Az Európai Egyházak 4 konferenciáján, amely ; „Bornholm” nevű dán hajói ment végbe s mint „Nyborj IV” ismeretes, tárgyalták az a kérdést is, hogy Európi nem római katolikus egyhá zainak találkozóhelyet létesí tenek a központi helyénél éí semlegességénél fogva számításba jövő Ausztriában. A tárgyalások már folynak is a Graz melletti kastély megszerzése érdekében. 11 ! Csendesnap a Teológiai Akadémián 1
