Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-13 / 50. szám
KP. BÉRM. BP. 72. XXrX. ÉVFOLYAM, 50. SZÄM. 1964. DECEMBER 13. Ara: 1,40 forint Karácsony küszöbén Tf alaki egyszer így nevezte el szép szavakkal az ádvent ’ idejét: — a karácsony küszöbe. Valóban igaza volt, hiszen ez az időszak magában foglalja mindazt a szép gondolatot, várakozást és izgalmat, amit mindnyájan érzünk, amikor megállunk egy boldog otthon küszöbén. És a karácsony valóban mindnyájunk boldog otthona. Hiszen a világ három milliárd embere, bárhol éljen is, mindig és mindenütt erről álmodik. Arra vár és azért imádkozik, amit a karácsonyi küszöb tartogat minden megérkezőnek. Valóban az élet legnagyobb szépsége, öröme, szeretete és békessége teszi fényessé a karácsonyi otthon küszöbét. Az ádvent így lesz komoly, csendes és boldog úttá, amelyik a karácsony kapujába elvezet. De mit érzünk, mit gondolunk és mire várunk, mire készülődünk mi keresztyének a karácsony küszöbén — ádvent idején?! Azt hiszem, mindnyájan arra gondolunk ilyenkor, hogy legyen karácsonyunk! Hivő megfogalmazás szerint: Legyen ünnepünk' Legyen tiszta találkozásunk Isten karácsonyi jóságával! Azzal a végtelen szeretettel, ami az első karácsonyi éjszakán született erre a világra. Legyen találkozásunk, ün népi együttlétünk azzal a Jézus Krisztussal, aki az élet és az örök élet titkaira, útjaira, szeretettel tanította meg a világot! Legyen találkozásunk, ünnepi együttlétünk a bennünket jóra formáló Szentlélek Istennel, aki megteheti, hogy Isten gyermekéi, karácsonyi otthonának már itt ezen a földön boldog hozzátartozói legyünk! j^ztán azt hiszem mindnyájan arra gondolunk ilyenkor, hogy legyen találkozásunk a szeretettel! — Adventet ünneplő keresztyének sokszor elmondták már, hogy azért jó járni a karácsony küszöbén, mert jó érezni Isten közelében az életünket átölelő végtelen szeretet melegét. Jó hallani az ádventi csöndben Isten megszólaló szavát a kinyitott Szentírás lapjai fölött. Jó tudni és érezni Isten közelségét, amikor a karácsonyi készülődés kedves napjai között arra gondolunk, hogy <5 adta, az Ö szeretete készítette az első karácsonyi éjszakát, a kereszt karácsonyfáját, mostani karácsonyaink szép és csendes estéit és minden bizonnyal Ö készíti Hozzá érke- '■ zésünk örök karácsonyi küszöbét. Jó Isten felé járni a karácsony küszöbén — ádvent idején és találkozni az ő szereteté- vei. De jó találkozni karácsony küszöbén — ádvent idején, emberek szeretetével is! Azzal a szeretettel, amit Isten rejtett el emberek szivében és amelyik mindig föllobban és felénk világít a karácsony közeledtén. Isten szeretetének örök ajándéka mellett ezért örülünk minden meglepetésnek, minden mosolynak, átnyújtott ajándéknak, amiben az emberi szeretet elénk áll és vallomást tesz a szívében melengetett szeretetrdl. Jó találkozni a szeretettel és jó várni a szeretet örömét a karácsony küszöbén — ádvent idején. ^jzí hiszem mindnyájan arra is gondolunk ilyenkor, hogy jó várni és találkozni a karácsony békességével, biztonságával, nyugalmával. Persze ez is a szeretet szívéből való. Valaki egyszer vallomást tett arról, hogy neki az volt a legnagyobb ajándéka a karácsonyban, hogy érezte a szeretet békességét. Elmondta, hogy karácsony estéjén mindig olyan boldognak, biztonságosnak érzi az életét. Biztonságban azért, mert Isten a bűneire békességgel válaszolt. Mindent békésen elintézett az életében. Isten szeretetéből születik a békesség, az élet minden ügyének jó elintézése, boldog befejezése. Aztán ugyancsak ö mondotta, hogy a földi élet is ilyenkor a legszebb, mert ilyenkor biztonságot és békességet ad az a tudat, hogy ilyenkor szeretnek az emberek. És a szeretet mindig békét és biztonságot jelent. Jó találkozni karácsony küszöbén — ádvent idején, a békességgel. E\ jó találkozni végül Istennek azzal a nagy ajándékával, teremtettségünk titkával, hogy mi is készíthetjük a karácsonyt. Karácsony küszöbén — ádvent idején, milyen jó tudni és érezni azt, hogy én is lehetek valakinek a karácsonya. Nemcsak azzal a néhány kis csomaggal, ajándékkal és meglepetéssel, amit Szeretteim karácsonyára készítek, hanem a munkámmal, a komolyságommal, a felelőségemmel és a szeretetem- mel. Milyen jó tudni, hogy én is lehetek valakinek a karácsonya a jóság mindig meglepetésszerű magatartásával, hűségem és helytállásom biztonságával. A karácsony küszöbén — ádvent idején, az a nagyszerű dolog, hogy kiderül, hogy a szeretet — a mindenki karácsonya. Nemcsak két ember ünnepi találkozása, nemcsak egy estére való karácsonyi otthon, hanem a mindenki öröme, ta'álkozása, együttléte. Annak van igazi ádventje, aki meglátta, hogy a karácsonyi küszöbön ott van az egész világ! Mert az az Isten akarata, hogy mindenkinek karácsonya legyen a főidő''! Hogy mindenkinek legyen, mindenkinek jusson bőven a bekéből, a boldogságból, a biztonságból, a kenyérből, az örömből és a reménységből. Éhből a karácsonyból Isten nekem Is szánt szerevet. Mit válle'nk ón a világ igazi karácsonyi öröméből, békéjéből, szeretet "b ">1?! Ez a gondolat a legkomolyabb a karácsony küszöbén — Advent idején! A legkomolyabb azért, mert azt kérdezi tőlem: — Lesz-e belőlem — karácsonyi ember?! Friedrich Lajos Útkeresés a német evangélikus egyházban i^Lapunk november 29-i számában ígéretet kaptunk Dr. Pálfy Miklós professzortól, hogy részletes beszámolót kapunk tőle a „Beienroder Konvent” konferenciáján és nyugat-németországi útján szerzett tapasztalatairól. A Magyar Rádió német csoportja is meginterjúvolta nyugat-németországi útjával kapcsolatban és úgy gondoljuk, hogy nekünk magyarországi evanélikusoknak is szóljon megfigyeléseiről. — Mi az a Beienroder Konvent, kik a tagjai és milyen működést fejtenek ki a német evangélikus lelkészek között? Beienrode kis német falu Helmstedt és Braunschweig között, egészen közel tehát a az ott tekintélyes földbirtokkal, meg kastéllyal és nagy gazdasági udvarral rendelkező földesúr jobbnak látta, ha megválik birtokától, még ha olcsó áron is. Dr. H. J. Iwand professzornak, aki akkor még a Göttin gai Teológiai Fakultásnak volt a professzora, kaA Tamás-templom Kiel új városnegyedében Német Demokratikus Köztársaság határához. A háború befejezése után egy jó darabig még nem tudta senki, hogy Kelethez vagy Nyugathoz fog-e tartozni a falu és pora jött a dolog. Neki éppen egy ilyen épületkomplexumra volt szüksége, hogy az elveszített keleti területekről odakerült evangélikus lelkészeket, lelkészözvegyeket és áltaiii;niiiii!i!liliMiliiiiiliiiiiiii:iii!iiiil!iilíi!i!l!i 11 i!i;i;i:iii:iiiii!iiii!ii!i:i:i!iiTii!i!iiiii!i:i!i;iiiiiihi;i!iiiii!i!iiiiiii!i!iii:iii!i!iiiii!iii!iii IMÁDKOZZUNK 1 Kor 4,1—5 Hálát adunk neked, Urunk Istenünk, hogy Jézus Krisztus eljövetelével kinyilatkoztattad üdvözítő akaratod titkát, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve el sem gondolt. Elküldted Fiadat szolgai formában, hozzánk hasonlóvá tetted, értünk halálra adtad, és fel is támasztottad, mert nem akarod, hogy teremtett világod elvesszék, hanem hogy élete legyen. Hálát adunk, hogy egyházat gyfijtesz a földön és embereket állítasz szolgálatodba, hogy hirdessék üdvözítő akaratod titkát, és bizonyságot tegyenek szeretetedről, amellyel öröktől fogva szereted a világot. Kérünk, add áldásodat egyházadra, a gyülekezetekre és az igehirdetőkre, hogy hűséggel végezzék azt a szolgálatot, amelyet reájuk bíztál. Add nekik az igazság lelkét, hogy értsék akaratodat, és tisztán hirdessék evangéliumodat. Add nekik a szeretet lelkét is, hogy megértsék és magukra vegyék a világ gondját, és ne csak szóval, hanem cselekedettel is tegyenek bizonyságot nagy szeretetedről. Áldásodat terjeszd ki minden hűséges munkára és tégy eredményessé minden törekvést, amely népünk cs az emberiség javát szolgálja. Emlékeztess a végső számadásra. Tégy szabaddá a kép- mutatástól és önhittségtől, hogy ne ítélkezzünk embertársaink és a világ fölött, ne keressük a szálkát mások szemében, hanem mindig készen legyünk odaadó embertársi segítségre. Add, hogy hű sáfáraid legyünk kicsinyen és nagyon, testi és lelki javakon, evilági és örök ajándékaidon, hogy amikor ^megítéled és nyilvánvalóvá teszed a szívek rejtett gondolatait is, ne szégyenüljünk meg, hanem megálljunk előtted. A Jézus Krisztusért kérünk: Amen. Iában a hontalan elesetteket otthonhoz juttassa addig is, amíg majd idővel elhelyezkednek és belenőnek az új környezetbe. Neki magának nem volt pénze s ezért külföldi, elsősorban svájci barátai siettek segítségére. Olcsó pénzen megvásárolták az egész birtokot és itt rendezték be Iwand „menekültjeinek” az otthonát. Iwand professzor azonban nem elégedett meg ezzel. Nagyon jól tudta, hogy ezeket a menekült lelkészeket nevelni is kell, különben elkallódnak a politikai és egyházpolitikai élet útvesztőiben. Ezért alapította meg a „Beienroder Konvent” néven ismert baráti körét, amely egyrészt anyagilag fönntartja a többágu szeretetotthont, másrészt évenként összegyűjti Beienrodeban Iwand professzor barátait és volt tanítványait, valamint a kelet-európai evangélikus egyházak meghívott vendégeit. Az egyhetes konferencia célja, hogy tájékoztassa a baráti kör tagjait a német evangélikus egyház, a politikai és társadalmi élet, a teológiai kutatás, valamint a világ eseményeiről és helyes közös véleményt alkossanak maguknak a különböző kérdésekről és eseményekről. Iwand professzor halála után (I960) az ő örökségét folytatva, végzi munkáját a Beienroder Konvent és szinte megható, hogy ennek a nagy embernek a szelleme mennyire ott van a baráti kör minden megnyilatkozásában. Jól tudjuk, hogy milyen nagy harcot folytatott Iwand az ún. „Landmannschaftok”. a keleti volt német területekről Nyugatnémetországba települt „revansista” németek politikája ellen, akiket az Adenauer kormány pénzelt és fejlesztett ki politikai erővé. Egy évvel ez előtt, éppen a Beienroder Konvent élesen állást foglalt ezeknek a „baráti testületeknek” a politikájával szemben és kijelentette, hogy az ún. „Heimatrecht” tehát az a felfogás, hogy ezeknek a németeknek joguk van a régi „hazára”, — jogilag, teológiailag és embreileg teljesen téves. Kemény szó ez egy olyan országban, ahol sajnos hivatalosan támogatják ennek az ellenkezőjét és a „Bundesbahn” kocsijaiban kifüggesztett térképek is tükrözik a nálunk jól ismert „mindent vissza” jelszót. De kemény szó ez egy olyan közösségnek a szájából, amely maga is olyan evangélikus lelkészekből tevődik össze, akik valamikor azokon a területeken voltak „német” evangélikus lelkészek. Mennyit kellett „hozzátanulniok” ezeknek az embereknek, hogy ilyen messzire eljussanak?! — Professzor Ür miről tartott előadást ennek a körnek az egyhetes konferenciáján? Előttem Casalis párizsi professzor „A gyülekezet prófétai szolgálata” címen tartott előadást, Dobiás prágai professzor pedig „A szeretet teok- ráciája” címen. A két előadás jó hangulatot teremtett, j amelyet csupán egy Sebes nevezetű, magát erdélyi szásznak valló és Romániából nemrég áttelepült embernek a „fejtegetései” próbáltak csökkenteni, aki, valamilyen elavult „erdélyi szász” történetszemlélettel próbálta igazolni a „menekültek” jogait. Mondanom sem kell, hogy süket fülekre talált ebben a körben. Én arról beszéltem, hogy miFolytatás a 2. oldalon Itt az ajándék Nagyobbik lányomnak könyvet vettem karácsonyi ajándékul. A könyv véletlenül az asztalon maradt, amikor este hazatért az iskolából. Meglátta. Kézbevette, nézegetni kezdte. Amikor megmondtam, hogy ez lesz a karácsonyi ajándéka, nem lepődött meg. Csak arra kért, hogy hagyjam máris nála. Amikor ezt nem engedtem, sírásra nyílt nevetős szája. Akkor így szóltam hozzá: ez a könyv már most is a tiéd, hiszen neked vettem, de csak akkor lesz valóban a tiéd, amikor eljön a karácsony és a fenyőfa alatt átveszed. Ezt már megértette és engedte, hogy eltegyem az ő könyvét. Amikor a mai igéket olvasgatom, ez a családi jelenet jut eszembe. Mert nem olyan egyszerű megérteni azt, hogy valami már a miénk s mégsem bánhatok vele úgy, mint a sajátommal. Nehéz kérdése hitünknek, az Isten országa. Az az isteni üzenet, amely arról tudósít, hogy Jézus Krisztus nemcsak eljövendő Ür„ akire várnunk kell, hanem olyan Megváltó, aki itt él közöttünk, kegyelmével munkálja Isten országát, hirdeti ennek az országnak az evangéliumát. Pedig ezen fordul meg minden hitünkben. Istennek ezt a kettős „munkáját” kell a mai vasárnap igéjéből megértenünk. Istennek az ádventi ajándékát kell gyermeki szívvel elfogadnunk és „okosan” használnunk. Nem szabad túl messzire előrenézni — amely minden ádvent kísértése lehet —. hanem úgy keli keresnünk Jézus Krisztust, hogy őt követve eljussunk majd a végső célhoz, Isten dicsőségének megjelenéséhez és kiteljesedéséhez. A várakozásnak, az „ajándék” örök elnyerésének idejéig, azonban van mit elvégeznünk. Vannak feladataink, amelyek elvégzéséhez éppen az örökké uralkodó Jézus Krisztus ad erőt. Élnek mellettünk emberek, akik várják, igénylik a mi szolgálatainkat, a legnagyobbakat éppenúgy, mint 4 legkisebbeket: lelkiotthonunk, az egyház is szükségeli a mi áldozatunkat. Itt nem szűnik meg e sor, de ki tudná felsorolni mindazt, amivel a keresztyén ember szolgálni tud. Van egy kedves ismerősöm, aki találkozásunkor, — legyen az egy forgalmas megállóhely is —, hoszú bizonyságtételbe kezd. Jézus Krisztus véréről cs haláláról beszél. Arról, hogy vajon az én bűnömet lemosta-e már „az édes Jézus szent vére”? Vannak még bi- zon- ."ágtevő lelkek... A múltkor viszont arról értesültem, hogy bizonyságtevő barátom, nem tudott elszámolni a közpénzzel, amely rábízatott. Az eljövendő th-ban beteljesedik az ígéret,™ de addig még nekünk is nagyon sok tennivalónk van. K. A.
