Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-11-08 / 45. szám
'.Terv és valóság — Páhin A reformáció ma Páhi 15 kilométerre fekszik ’ Kiskőröstől, „lenn az Alfitd tengersík vidékén”. NEM VILÁGVÁROS Lakossága mindössze 2400 fő. Fiat 1 település, alig hetven éves. Szomorú emlékű a kezdet. A Coburg hercegi uradalom bank útján parcelláztatta itteni földjét. Sokan jelentkeztek a környékről, de egytől-egyik tönkrementek. A bank lehetetlen fizetési feltételeket szabott. És könyörtelen volt. Sok kisember szép álma semmisült meg. Pedig, hogy milyen álomszép kerteket, szőlőket, gyümölcsösöket tudnak a homokra varázsolni a kiskunságiak, azt ma is lép- ten-nyomon láthatjuk. Az evangé.ikusság Kiskőrösről, Fetőfi szülőföldjéről rajzott ide. Kicsi gyülekezet, 250 lélek. A hozzátartozó társ- egyházközsggben, a közeli Kaskantyún, már többen vannak, 450-en. Az istentiszteletek célját is szolgáló iskola, majd mellette az egyszerű papiak, Páhin épült meg, s ezért vált központtá. A MÁSODIK VILAGHABORÜ UTÄN nem államosították az iskolát, de tanterem céljára továbbra is használták, mert az általános iskola tanterem hiánnyal küzdött. Múlt évben elkészült ftz új iskola. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága teljesen a gyülekezet használatára VSgedte át az épületet, ft 25 ezer forintot is juttatott rendbehozására. Elkezdődött a tervezés a gyülekezetben. juk, ülőkéjük világosra pácolt keményfa. Alattuk parkettával rakták ki a cement padlót, hogy ne fázzék a hívek lába télen. Az istentisztelet kezdetéig még egy fél óra volt. Akkor a püspök másik textust választott igehirdetése alapjául I. Kor 15, 54—58-ból. Ahol bátran terveznek, bátran kell prédikálni. A GYŐZELEM FÖLDJÉN JÁRUNK! Ezt az örömhírt véste igehirdetésével az ünneplő gyülekezet szívébe D. Káldy Zoltán püspök. A mozaik-padló ábráira mutatott. Az csak jelképes, hogy most a mi lábunk a bűn és a halál hatalmát jelképező koponyán és kígyó fején tapos. A valóság az, hogy valaki tényleg rátaposott a kígyó fejére. Ez a valaki Jézus volt. Diadalmat vett bűnön és halálon. Templomot azért építünk, hogy itt az evangélium bizalmat öntsön szívünkbe: a győzelem földjén járunk. Ez a lény áll mögöttük. És mi ml előttünk? A feltámadás, a halhatatlan test és az élő Jézussal való együttlét felé tartunk. Kettős feladat következik belőle. Megállni, megmaradni állhatatosan a hitben. Cselekedni „az Űrnak dolgát”. Tenni a jót. Ez nem csupán egy pohár víz nyújtása a szomjazónak, hanem segíteni a magunk helyén népünk és mai emberiség nagy kérdései t megoldásában. Ne feledjük az elmúlt két világháborút és azt se, hogy az emberiség kétharmada nem lakik jól! A mi hitünk és munkánk nem hiábavaló. Maga az élő Jézus Krisztus ad,érteimet a mi hitünknek és munkánknak. AZ ŰJ AGENDA előírása szerint történt a templom felszentelése. A bezárt kapu előtt az építész, Kovács József, a KTSZ műszaki vezetője, átadta a püsröknek a templom kulcsát. Az ő kezéből a lelkész vette át és zsoltárversek idézése közben kinyitotta a kaput. Az „Erős vár”-at énekelve vonult be a gyülekezet. Az istentisztelet keretében keresztelés is történt. A lelkészcsalád újszülött gyermekét, Sándort keresztelték elsőnek az új templomban. Lucza Sándor gondnok elnökölt az istentisztelet utáni díszközgyűlésen. Itt tudtuk meg, hogy összesen 95 ezer forintba került az építkezés, amelyhez az állam által juttatott 25 ezer forinton és a páhi-kaskantyúi hívek anyagi és önkéntes munkában nyújtott áldozatán kívül a református testvérek, az egyházmegye, az országos Gyülekezeti Segély és a Lutheránus Világszövetség 20 ezer forintos adománya is hozzájárult. Többen köszöntötték a környező gyülekezetek nevében új templomukban a páhi-kaskantyúi evangélikusokat. Haladó ízlés érezteti mindenütt hatását. Templomnak, papiaknak stílusa, levegője van — mondotta D. Káldy Zoltán püspök. Páhi példája arra bátorítja a többi gyülekezetét is, hogy az ige megfelelő környezetben prédikál- tassék és a lelkészek is megfelelő környezetben éljenek. Benczúr László A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa 1964. október 31-én este 6 órakor a Gorkij fasori evangélikus templomban tartotta meg a szokásos reformációi emlékünnepélyt. Az ünnepi beszédet Groó Gyula, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja tartotta. Az alábbiakban ebből a beszédből hozunk szemelvényeket. A reformáció egyháza — útban levő egyház. A reformáció történeti eseménye annak idején mozgalom volt a szó eredeti értelmében is. Menynyit utaztak a reformátorok, a magyar reformátorokról nem is beszélve. Néha egész nyomdákat raktak szekérre, s iskolák keltek vándorútra, vagy a diákok sereglettek messze földről híres profesz- szorok hallgatására egy-egy egyetemi városba. Megmozdultak a gyülekezetek, megindult az egyház népe; a hívők ezrei akarták hallani a frissen megszólalt, mert újra feltalált evangéliumot. Mindez azonban azt is jelentette, hogy a reformációtól megérintett egyház kilépett középkori elzártságából és felelősséget vállalt • az élet legszélesebb területein. Az egyház a rábízott üzenettel odaszegődik az emberek mellé, hogy velük vándoroljon és szolgálatával célhoz segítse őket. Hiszen ezt tette maga az egyház Ura is. A reformáció egyháza — élő egyház. Az egyház élő test, tehát több, mint jogszabályokkal körülbástyázott emberi társaság. A test csak addig él, csak addig életképes és fejlődőképes, amíg szoros kapcsolatban van a fővel, életének, létének központjával, irányítójával és mozgatójával, az élő Krisztussal. Ez a kapcsolat az egyház számára az élő Krisztussal, az igében, .vagyis a teljes Szentírásban található prófétai és apostoli tanúságtételben van adva. Ez volt éppen a reformáció nagy felfedezése az egyház számára: Solus Christus, sola scriptura —, egyedül ' Krisztus, Ö egyedül az írás igéjében. A reformáció egyháza — Isten Leikétől vezetett egyház. A reformáció történeti eseménye mögött hitünk Isten Lelkének munkáját látja. Éppen ezért volt a reformáció mozgalom, mert Isten Lelke mindig az embert helyéből kimozdító, útnak indító, felserkentő Lélek. Jézus útrava- lóul adja tanítványainak a Szentleiket: a küldetés parancsának pecsétjéül mondja: Vegyetek Szentlelket! A pünkösd előtti gyülekezetre éppen az volt jellemző, hogy bezárkóztak és féltek. A Szentlélek kivezette őket az emberek közé. Ez többek között azt az egészen gyakorlati következményt is jelenti, hogy istentiszteleteinknek azzá az alkalommá kell lenniük, ahol a gyülekezet felkészülhet a világban való szolgálatára, a tanúságtevés és a diakónia, az evangéliumhirdetés és a szeretet cselekedeteinek a szolgálatára. Mindez nem egyesek —, lelkészek, tisztségviselők — hanem az égész gyülekezet dolga. Az, hogy a reformáció egyháza Isten Lelkének vezetése alatt áll, a szabadságát jelenti. Szolgálatának területeit és formáit tehát nem a hagyomány, a . megszokás tehetetlenségi törvénye szabja meg, hanem az élet valóságának a szükséglete. A szolgálat formái és területei az egyház története :orán gyakran változtak és újra megváltoznak. Éppen abban leszünk a reformáció gyermekei, ha merünk új utakra is lépni szolgálatunkban. Mert a reformáció nem megkötözni akar, hanem felszabadítani! Akkor marad egyházunk a reformáció, tehát a szüntelen megújulás egyháza, ha sohasem feledkezik meg arról, hogy munkáj-- nak célja nem az, hogy az egyház megmaradjon, hanem hogy megújuljon és így váljék alkalmassá küldetésének betöltésére. Egy fejezet az egyház történetéből Az első egyházszakadás Termékeny terület lesz a Negeb A reformáció körül! hetekben lapunk több olvasója érdeklődött az iránt, hogy a római katolikus egyháznak és a reformáció egyházainak a szétválását megelőző első egyház- szakadás mikor, miért és milyen körülmények között következett be. Az alábbi rövid cikkben olvasóink érdeklődéA TERVEK MEGVALÓSÍTHATOK Ezt kellett megtanulnunk Páhin október 25-én, mikor D. Káldy Zoltán püspök felszentelte a templommá átalakított régi épületet. Kívülről nem látható jelentős változás. Üjra vakolták a falakat. Két- szárnyas tölgyfaajtót nyitottak a kertre néző oldalon. Amikor átlépjük a küszöböt, derűs, ízléses, üde világba lépünk. Űj formák. De semmi sem erőszakolt. Minden átgondolt, stílusos és egyszerű. Mi benne a „modern”? Egy nagy termet kellett templommá kiképezni. Nem festettek pl. „plafont”. A mennyezet színe halványszürke., Ugyanilyen a bejárattal szemközti fal is, ahol az oltár áll. Az oldalfalak világos krém színűek. Rajtuk kovácsolt vasból készült, homályos üveggel fedett világító testek. A mennyezetről sem függ alá csillár. Egymással párhuzamosan három-három hosszúkás csőformájú, opálüvegből készült lámpást függesztettek fel. Az oltár megoldása asztalszerű. Nincs oltárkép. Mögötte a falat freskó díszíti. Patay László festőművész munkája. A feltámadott Jézus nagyon emberies, mégis diadalmas. Mintha csak most szállt volna le a keresztről. Körülött a szürke falból a páhi hétköznapi élet egy-egy jelenete emelkedik ki. Magvető férfi. Szőlőt szüretelő nő. Kaszás. Gyermek, szülei térdén. Könyvét elmerülten olvasó férfi. A természet jelenlétét néhány nádszál, halak és egy bárány jelzi. Köznapi dolgok, mégis mind példázat. Az értelmezés irányát egy nem hivalkodóan felírt jézusi mondat mutatja János evangéliumából: „Én élek, ti is élni fogtok”. Az oltárkép csupán két lépcsőfokkal magasabb a padlózatnál. Rozsdabarna klinker-téglából rakták ki szegélyét. Éle szép vonalú szabálytalan görbét képez. Ez a vonal egybefoglalja az alacsony szószéket és a jobboldalt kissé hátrábo álló keresztelő követ. Hozzájuk alkalmazkodik. MOZAIK PADLÓ díszíti az oltárteret. Maga a lelkész rakta ki tört fehér, fekete, szürke és piros kőagyag lapokból. Kígyó és emberi koponya alakja bontakozik ki a nemes formák szeszélyes játékából. Felettük, mögöttük, •a freskó a feltámadott Krisztus alakjával. „Halál, hol a te diadalmad? hol a te fullánkod?” Pál apostolnak ez a felkiáltása jutott eszébe, a püspöknek, amikor kocsiját ól kilépve a még üres templomba ment. A padok hegesztett szögvasból készültek. TámláIzráel állama arra törek- ■ szik, hogy a Negebet, a déli sivatagi területet egészen I Akabáig, ismét „tejjel és mézzel folyó” területté tegye. Akabának fontos szerep jut az Afrikával és Ázsiával folytatott kereskedelemben — mondja a „Christian Century’* amerikai folyóirat —, hiszen a Szuezi-csatornán izraeli hajók nem haladhatnak át. Az Akabát az északi országrészekkel összekötő országút azonban ma még sivatagi területeken vezet át és ennek az útnak a biztonságát kell új városok telepítésével megteremteni, A régi Beérsebának ma már 30 ezer lakosa van. Viszont az izraeli államnak több mint a felét kitevő Ne- geb-területnek alig van 25 ezer zsidó és 15 ezer beduin lakója. Az állam 75 ezer embert szándékozik itt letelepíteni az elkövetkező hat esztendőben. A Holt-tenger vidéke gazdag foszfátban, földgáz-telepeket is találtak itt, és ezért új telephelyek keletkeznek itt is, mint pl. Dimo- ra városa, amelynek ma már 10 ezer lakosa, textilgyára és atomreaktora van. Kialakulóben van egy másik város is: Arad. A Negeb közepén fekvő Micpe-Rámónnak ma 1000 lakosa van, de a közeli foszfát- és márványkőbányák miatt 30 ezer lakosú ipari várossá akarják kiépíteni. Az egész Negebet aligha tudják majd kultúrfölddé átalakítani, de az esős időszakban eléggé bővizű patakokat duzzasztó ák és így sikerült a Bibliából is jól ismert Sin pusztáját kultúrterületté varázsolni. A Holt-tengertől délre is alakítottak ki fiatal izraeliek négy oázist. A Negebet a Jordán folyó vizével akarják termékennyé tenni, hogy megszabadítsák ezt a területet a Jeremiás próféta könyvéből ismert „büntetéstől”: „A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, aki megnyissa azokat” (13,19). sére válaszolunk. KÉT EGYHÁZI ÁTOK A római katolikus és ortodox egyházak szétválása, tehát az első egyházszakadás egészen pontosan 1054. július 1 fián következett be. Ezen a napon helyezték el a római pápa legátusai a Hagia Sophia oltárán azt az átokbullát, amelyben a római pápa minden közösséget megszakított a konstantinápolyi pátriarchával. Nem sokáig kellett várni a konstantinápolyi pátriarcha átokbullájára sem. Ezzel megpecsételődött az egyházszakadás keleti és nyugati keresz- tyénségre. Az egyházszakadást kiváltó okok között hatalmi törekvések és az egyházi ceremóniákban meglevő különbségek lényegesek voltak. De e külső okok mellett gondolnunk kell arra is, hogy az akkori ke- resztyénség keleti és nyugati féle már korábban elhidegült és elidegenedett egymástóL AZ ELIDEGENEDÉS A Földközi-tenger keleti és nyugati felében egymástól eltérő volt a szellemi helyzet s ennek megfelelően lényeges eltérések mutatkoztak a teológiai gondolkodásban is. A keleti keresztyénségiben az isteni szentháromság titka és Krisztus istenfiúsága került a teológiai és egyházi gondolkodás középpontjába. Nyugaton ezzel szemben a bűnös ember üdvössége, az egyház és a szentségek kérdése került előtérbe — elsősorban Augusztinusz hatására. A teológiai gondolkodásnak megfelelően a keleti keresztyénség istentiszelete inkább az isteni titkok kiábrázolására törekszik, Isten imádá- sát és magasztalását hangsúlyozza, a nyugati keresztyénség istentiszteletein pedig inkább arra esik a hangsúly, hogy az isteni kegyelem közeledik az emberhez. Ehhez járultak azután az egyházi rend eltérő szerkezete, az egyházszervezet, az egyház- fegyelem és liturgia különbözősége és eltérő fejlődése. Egy- házpolitikailag a bizánci pátriarcha és a római püspök egyaránt igényt tartottak Alsó- Olaszországra és a Balkánra és ezért állandóan vetélkedtek egymással. A bizalmatlanság egymás iránt folyton nőtt és az egyházpolitikai súrlódások a robbanásig feszültek voltak i A keresztyénség nyugati felé- I ben a pápa mindenki által elismert lelki vezető volt. Keleten viszont különböző pátri- archátusok alakultak ki — részben a politikai tartományi beosztásokhoz igazodva, ahol azonban a pátriarcha csak szellemi vezető volt. A pátri- archák egyenrangúak voltak, bár a konstantinápolyi pátriarcha bizonyos „elsőbbséget” élvezett köztük, minthogy Konstantinápolyban volt a székhelye és 476 óta ott székelt a római császár is. Keleten azonban az egyház sokkal inkább államegyház lett, mint Nyugaton s így döntéseiben és eljárásaiban függő viszonyba került a császár utasításaitól. Ehhez képest a római pápa politikailag több önállósággal rendelkezett.. Amikor 800-ban Nagy Károlyt római német császárrá koronázták, holott a régi római császár Konstantinápolyban uralmon volt és így a nyugati keresztyénség a keleti keresztyénség megítélése szerint „a római birodalomtól” is elszakadt, megnőttek és megsokasodtak a politikai ellentétek is a keleti és nyugati keresztyénség között. Ehhez járult, hogy a germánok keresztyén hitre térítése után a nyugati keresztyénség súlypontja magától értetődően tevődött át germán területre, a keleti keresztyénséget viszont súlyos veszteségek ércék a különböző nemzeti egyházak megalakításával és főként az iszlám előrenyomulásával. A szlávok misszionálása a IX. és X. században a keleti keresztyénséget erősen a szláv területekre koncentrálta és most már nyelvi, kulturális és népi szempontból is külön úton indult el a két fél fejlődése. Ezek és egyéb különbségek már akkor elidegenítették egymástól a keleti és nyugati keresztyénséget, amikor még szó sem volt hivatalos és nyílt egyházszakadásról. A SZAKADÁS A VI. századtól kezdve napirenden voltak az állandó viták és' súrlódások. A bizánci pátriarcha ökumenikus pátri- archának nevezte magát. A pápa visszautasította ezt „az istentelen címet” és magát „Isten legkisebb szolgájának” nevezte, válaszul a pátriarcha gőgjére. Először a bulgárok miatt éleződött ki a helyzet. A római pápa bejelentette lelki igényét a bulgárokra, da ugyanezt tette a konstantinápolyi pátriarcha is. Ezt a vitát a IX. században még sikerült békésen elintézni és az egyházszakadást megakadályozni. Amikor azonban a XL században hasonló ellentét tört ki Dél-Olaszország miatt és vele párhuzamosan még egyéb szemrehányásokkal ii illette egymást a két keresztyén fejedelem, akkor elkerülhetetlen volt az egyházszakadás a már említett esztendőben és módon. KÖZELEDÉS KORUNKBAN Csődöt mondott minden kísérlet, hogy a keresztyénség- nek ezt a két tömbjét kibékítsék egymással. Az egyes ortodox egyházak annyira beleélték magukat a maguk autonómiájába, hogy a pápa felsőbbségének az elismerésé szinte elképzelhetetlen számukra. . Nyugaton pedig dogmákká avatták a pápák tanait (1870) és ez a tény csak még mélyítette a szakadékot a két egyház között; Szellemi és lelki szempontból ezért is nagy nyereség, hogy több ortodox egyház belépett az Egyházait Világtanácsába és így megindulhatott az eszmecsere legalább a protestantizmus és az ortodoxia között. Ez persze még nem érinti az 1054-es nagy egyházszakadás tényét, hiszen a római katolikus egyház hivatalosan távol tartja magát az Egyházak Világtanácsától és annak törekvéseitől és nem hajlandó a pápa primátusát sem föladni. Dr. Pálfy Miklós A CANTERBURY! ÉRSEK A VEGYESHÄZASSÄGRÖL Dr. Ramsey, az anglikán egyház canterburyi érseke nyilatkozott a vegyesházassággal kapcsolatos vatikáni álláspontról. Londonban adott sajtó- nyilatkozatában felhívta a római katolikus egyházat eddigi álláspontjának megváltoztatására. „Az az erős nyomás, amely a nem római katolikus jegyes lelkiismeretére ránehezedik, olyan nyilatkozat érdekében, hogy gyermekeit római katolikus hitben nevelje, nagy lelki válságot okoz” — mondta az érsek, aki az Egyházak Világtanácsának egyik elnöke. A Vatikánnak ez a magatartása nagy akadály az egyházak közeledésének útján — fűzte hozi zá. KIS TÜKÖR Ebben a számunkban Ezékiel prófétát mutatjuk be olvasóinknak. Helytelen úton járnánk, ha a-nagy próféta történelmi idejét könyvének első fejezetéből próbálnánk megállapítani. Ugyanis az első fejezet első verse beszél a „harmincadik esztendőről”. Csak azt nem tudjuk, hogy ezt a harmincadik esztendőt honnan kell számítani. Más számítások alapján mégpedig 29, 17 segítségével — jól meghatározható az 593-ik év. Ekörül élt. Ezékiel po,pi ember, aki Jóakim királlyal, sok más társával, előkelő emberekkel Jeruzsálem pusztulása előtt 11 évvel került Káldeába. Idegen földön abban látja legfőbb hivatását, hogy népe fiait erősítse, egybetartsa. A fogoly zsidóságnak valóságos lelki atyja. Prófétai munkájának legfőbb érdeme, hogy a zsidó népnek saját igazságával szemben Isten igazságát hirdette. Rendkívül meggyőző erővel hirdette, hogy Isten igazsága és ítélete jó és jogos. Ez a magyarázata, hogy könyvének első 24 fejezete dorgáló hangú. Kimutatja, hogy Istentől .nem várható semmiféle elképzelhetetlen csoda. Nem fárad el a hamis próféták balga tanításait részint tanításokkal, részint jelképes cselekedetekkel szétrombolni. Nem hallgatja el a különféle társadalmi osztályok erkölcsi romlását, amelyet a világ elé tár. Amit Ezékiel próféta várt és aminek eljöveteléről meg volt győződve, bekövetkezett. Elkezdődött Jeruzsálem városának ostroma: Nős ember volt. Felesége aznap halt meg hirtelen halállal, amely napon hírül hozták a főváros pusztulását. Jeruzsálem lerombolása után próféciájában új rész következett (34—38. fejezetek). Igehirdetéseinek ezen új szakaszában vigasztal, könnyet töröl és csodálatosan beszél arról az üdvösségről, amelyet egy második Dávid hoz majd el népének. Külön is figyelmet érdemelnek könyvének azon részei, amelyekben az Űrről, mint jó pásztorról beszél. Habár törvénytisztelő pap, könyvének mégis vannak olyan helyei, amelyek világosam mutatják, hogy a maga útját járta. Ez a magyarázata annak, hogy régen a zsidók csak 30 éven felüli gyülekezeti tagoknak engedték meg a próféta könyvének olvasását. Fülöp Dezső I
