Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-10-04 / 40. szám
KP. BERM. BP. 72. Dr. Willy Wester gaard-Madsen dán evangélikus püspök igét hirdet a Deák téri templomban tUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIII!!lllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllli!lllllilllllillllfllllllllll!l „Ha Jézus Krisztus az emberek közé lép..." Egyházunk vendége, DR. WILLY WESTERGAARD- MADSEN dán vezető püspök, szeptember 20-án a Deák téri gyülekezetben hirdette Isten igéjét. Az Istentisztelet oltári szolgálatát D. KÄLDY ZOLTÄN püspök végezte. Vendégünk Mk 2.14—22 alapján prédikált. Igehirdetéséből közlünk részleteket az alábbiakban. IGEHIRDETÉSE BEVEZETÉSÉBEN hangsúlyozta, hogy Dániában is a fenti ige meghallgatására gyűltek egybe ezen a vasárnapon a hívek az evangélikus templomokban. Amikor ott is, itt is egyazon ige szólal meg, akkor ebben benne van a mi összetartozásunk. Minden különbség ellenére egyek vagyunk, mert Istennek egyazon szava alatt állunk. Ebben rejlik a mi ökumenikus összetartozásunk! Ebben a közösségben együtt hallgatunk az evangélium szavára és a szeretet parancsát követve segítjük egymást. Ennek az összetartozásnak és egységnek vannak egészen világos jelei is. Ilyen az a készség, ahogyan a békét és a megértést a népek között munkáljuk. De számunkra az alapvető, hogy Isten igéjének a hatalma alatt vagyunk mindnyájan. AZ ALAPIGE A VAMSZEDÖ LÉVI ELHÍVÁSÁRÓL, azután a böjt és az öröm kérdéseiről szól. Ennek az alapigének döntő eseménye szerint, hogyha Jézus Krisztus az emberek közé lép, minden megváltozik. A keresztyén gyülekezetben jelen van Jézus, beszél vele és szól hozzánk. Ezért nálunk mássá lett minden. Ezt a változást munkáló evangéliumot ma egy olyan világban kell hirdetnünk és hallgatnunk, amely szintén nagy változásokon ment és megy át. Korunk átalakulására és az evangélium változást munkáló erejére Grönland példáját hozta föl. Ez a hatalmas terület része az ő egyházkerületének. Az ott élő 34 ezer eszkimó csak a mi századunkban ismerte meg az evangéliumot. Gyilkosság, éhség, részegeskedés és paráznaság mindennapos jelenség volt egykor közöttük. Ez a helyzet azonban megváltozott azoknak az embereknek az életében, akik valóban megismerték az evangéliumot és aszerint élnek. NEMCSAK GRÖNLANDON, MÁSUTT IS benne élünk a nagy átalakulások sodrában és nekünk az a feladatunk, hogy lankadatlanul hirdessük a mássá tevő Krisztusról szóló evangéliumot. Neki hatalma van arra, hogy bizalmat és reménységet öntsön az emberi szívekbe. Megszólal ugyan a kísértés szava is bennünk, hogy lehet-e vigasztalást merítenünk a mai világban az evangéliumból?! Nem inkább a böjt illik-e hozzánk? Erre csak Jézus szavaival válaszolunk: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?’’ • Az igehirdetés után dán nyelven mondta el az apostoli oldást. Utána a LUTHERÁNIA énekkar a nagy dán zeneszerző, BUXTEHUDE „Lauda Sion’’ c. kantátáját énekelte. AZ ÉN NEVEMÉRT Lk 9,46—50 A fenti ige alapján Selmeczi János esperes prédikált szeptember 20-án a rádióban. Igehirdetésének főbb gondolatait közöljük az alábbiakban. Jézus maga szólította meg tanítványait, mert úgy érezte, szükségük van erre az eligazító szóra, hiszen szívük tele van helytelen indulatokkal és gondolatokkal. Ezért mutat reá szelíd szeretettel, hogy minek kell megváltoznia a tanítványok szívében és életében, ha Isten gyermekei akarnak maradni. Nekünk, a Mester késői tanítványainak is fontos az ige eligazító szava, hiszen útmutatása nélkül mi is eltévednénk a szolgálat A fenti címen vezércikk jelent meg D. Dr. Vető Lajos püspök tollából a Német Demokratikus Köztársaság Keresztyén Demokrata Egységpártjának a központi napilapjában, a „Neue Zeit” szeptember 18-i számában. A cikk a német evangélikus püspökök pásztorleveleivel foglalútján. Nem sokat tévedünk, ha azt állítjuk, hogy minden bajnak, szenvedésnek és könnynek az emberi szív mélyén lakozó vágy az oka: Első akarok lenni. Uralkodni akarok a másikon. Jézus tanítványai sem mentek ettől a kísértéstől! Nem tudjuk, hogy minek az alapján akarták eldönteni az elsőbbséget, de mindenképpen az uralkodni vágyás lappangott szívükben. És ez a vágy a történelem folyamán nemcsak az kozik, amelyek a második világháború kitörésének az évfordulóján arra szólítják fel az evangélikus híveket, hogy sorakozzanak fel jószívvel és jóakarattal hazájuk és a világ békeszerető embereinek az oldalán az emberiség békés jövőjének á biztosítására. egyes keresztyéneket kísértette meg, hanem magát az egyházat is. A történelem lapjai arról beszélnek, hogy egyházi vezetők »sokszor nem tudtak ellenállni ennek a kísértésnek. Szerették az elől ülést, nem vetették meg a világipolitikai hatalmat és mindent megtettek tekintélyük és hatalmuk biztosítására. Jézus szavaiból kitűnik, hogy Isten gyermekeinek nem az a feladata, hogy a maguk dicsőségét és elsőbbségét keressék, hanem hogy alázatosan szolgáljanak másoknak! A keresztyének azzal töltik he hivatásukat, ha egészen apró, embertől emberig, szívtől szívig ható szolgálatokkal teszik szebbé, boldogabbá a körülöttük élő emberek életét. Ehhez sokszor elég egy helyén kimondott bátorító szó, egy testvéri kézszorítás, szeretetet sugárzó pillantás. Máskor meg talán arra van szükség, hogy bátran szót emeljünk a másik ember becsülete érdekében, vagy pedig anyagi áldozatot is hozzunk bajba jutott embertársunk megsegítésére. A szolgálatnak ehhez az egyszerű cselekedeteihez tartozik az is, hogy hűségesen, becsületesen végezzük munkánkat. Az emberiség közös sorsa ma annyira egybefonódott; hogy a világ bármely félreeső sarkában lejátszódó esemény az egész emberiségre kihat. Ma minden fontos és mindenütt fontos, hogy mit tesznek és mit nem tesznek az emberek! . Az emberiség előrehaladásának, békéjének az ügyét elsősorban azzal vihetjük előbbre, ha a mezőn, a gyárakban és az irodákban lelkiismeretesen végezzük a munkánkat! Persze, ehhez nagyon közösségi, nagyon embe- riesen gondolkodó, igazi emberi szívekre van szükség. Olyan szívekre, amelyek az uralkodni vágyás helyett tele vannak az önfeláldozó szeretet cselekedeteivel. Mi keresztyének, akik napról napra megtapasztaljuk megváltó Urunk szeretetet, a szeretetnek ebből a kiapadhatatlan forrásából merítünk erőt ehhez a szolgálathoz. Ez a szolgálat azonban nemcsak a keresztyén ember életében tud megvalósulni. A féltékenység, az irigység, hogy mások is tudnak „jót cselekedni” — rossz tanácsadó, ahogyan János apostol megtapasztalta. Szeretetből, felelősségből, igazi emberségből fakadó munkát nemcsak a keresztyének tudnak végezni! Erre is figyelmeztet bennünket a felolvasott bibliai szakasz. És Jézus tanítványának nem féltékenynek kell lennie ennek láttára, hanem együtt örülnie, mert ezzel is Isten üdvcélja valósul meg a világban. Az igazi evangélikus ember Isten gondviselő irgalmának és szeretetének, az emberiség javát munkáló akaratának a megvalósulását fedezi föl az ilyen tettekben és emberekben. Az iránytadó atyai szónak csak akkor van értelme, ha nem engedjük el a fülünk mellett, hanem a szívünkbe zárjuk. Ezt kell tennünk a fenti igének a tanításával is, hogy így Krisztus kiűzze szívünkből az uralkodni akarás és féltékenység gonosz indulatát. Helyette megtöltse szívünket szolgáló szeretettel, amely képessé tesz hivatásunk méltó betöltésére. Madách Imre SÍROM Egyszerű fenyődeszkából Adjatok nekem koporsót. Melyen tegnap még vihar sírt, Melyen .tegnap még madár szólt. Zöld mezét mely nem löké el Közepette szörnyű télnek, Mint a költő emberek közt Ifjúságát a kebelnek. Sírom kint álljon szabadban, * Honnan messzi, messzi látni; Nap sugára, éj viharja Járjon azt meglátogatni. Emberkönny csak fájna nékem. Bár valódi, bár ál lenne, S lelkem sírban sem kesergne. Ámde életet szeretne. S életem lesz a természet Minden szívedobbanása. A madárdal — a ködös nap, Rózsaár — levél hullása» Kis virág hajol síromra, Ö emlékszik, azt hiszem, rám; Hogyha hallom a pacsirtát. Azt hiszem, dalom zengik tán. S fergeteg ha jő robogva, Gondolom, hogy népem ébred, Számadást tart — és haragján Múltja vesz — jövője éled. S álmodom tán így sokáig, Ámde dőre nem lesz álmom, Egykor testesül bizonnyal, Jól tudom s nyugodtan várom IMÁDKOZZUNK Máté 9, 1—8. Dicsérünk Téged, Ür Jézus Krisztus, hogy földön jártadban szüntelenül munkálkodtál. Magasztalunk, hogy nem fáradtál bele a rászoruló emberek megsegítésébe. Jártad az országutakat, falvakat és városokat, s szánakozó irgalommal, isteni hatalommal hajoltál le a betegekhez, bűnösökhöz, megfáradtakhoz. Ha ők nem köszönték meg Neked sokszor, mi áldunk most Téged ezért. Köszönjük, hogy segítettél egy- egy ember nyomorúságán, s ezzel nekünk is biztatást adtál, hogy rajtunk, mindenkin segíteni akarsz, és minket is hasonló munkába indítasz el. Hálát adunk Neked a gutaütött életében megmutatkozó szeretetedért. Áldunk, hogy a legnagyobbat adtad meg neki: bűnei bűnbocsánatát, emberi életünk alapvető terhének feloldását. És áldunk, hogy betegsége gyógyulásában is részesítetted, élete hátralevő idejének megkönnyítéséül és az emberi ínségen segíteni akarásod hatalmas jeléül. Köszönjük Neked, hogy újra meg újra hírdetteted nekünk is bűneink bocsánatát. Az igehirdetésekből, úrvacsoravételből, bibliaolvasásból, testvéri beszélgetésből hangzik felénk mai szavad: megbocsáttattak bűneid. Adj nekünk ebbe vetett erős hitet. Add, hogy szavadat rendíthetetlen bizonyossággal fogadjuk, s megőrizzük lelkiismeretünk vádolásával szemben is. Cselekedd, hogy bűnbocsánatod lelkűnkben felszabadítson minden bizonytalanságtól, félelemtől, és teljessé tegye bennünk a reménységet. Köszönjük Neked életünk nehézségeiben megmutatkozó szeretetedet is. Ajándékozz meg bennünket teljes, boldog emberi élettel. Add, hogy embereken segítő szeretetednek mi is eszközei legyünk egyesek életében csakúgy, mint a társadalom és az emberiség bajainak orvoslásában. Ámen. Reményteljes kilátások Kié vagyok! Megszámolhatom-e, hogy minden órában hány ember segítségét és munkáját veszem igénybe? Délszaki vidékeken nőtt gyapot takarja a testemet; bányák, kohók és műhelyek ezer munkáskeze segít munkahelyemre, vagy családomhoz utaztomban; s talán északi tájakon nőtt a fai amelyből újságom papírosa készült. Minden pillanatban emberek ezreinek munkájára vagyok rászorulva. S az élet mindenütt jelentkező városiasodása, a rohamosan növekvő energiatermelés, a műanyagok terjedése stb. még fokozottabban mutatják a kölcsönös emberi munka döntő szerepét az életünkben. Olyan korban élünk, amikor az emberi munka a legnagyobb mértékben rányomja átalakító bélyegét a, világra. Ha egy belső-afrikai Európába jön, a legcsodálatosabb számára a véget nem érő, egymást váltó megművelt földek sora ezer kilométereken át. A kultúra tulajdonképpen közös erővel megmunkált világ. Rettenetes volna, ha elhagynának ‘az emberek és nem akarnának többé dolgozni értem, vagy ha én nem akarnék többé dolgozni értük és velük. Ha valaki azt képzeli, hogy kiszakíthatja magát a nagy összefüggésből, hogy senkinek sem felelős az életével, hogy csak a saját élete a fontos és van saját boldogság mások figyelembe vétele nélkül, az a valósággal ellentét^ ben él és gondolkozik. Egy fiatalember elhagyta két gyermekét és élettársától elvált azzal az indokolással, hogy neki joga van az egyéni, saját elképzelése szerinti boldogsághoz. De vajon joga van-e ahhoz is, hogy másokat boldogtalanná tegyen? „A nagy kérdés az életben a fájdalom, amit okozunk és a legügyesebb metafizika sem igazolja azt az embert, aki széttépte a szívét annak, aki szerette őt”, — mondja egy írap- cia író. íme, akár a munkát, akár az élet. egyéb döntő kapcsolatait nézzük, világosan látszik, hogy az ember élete a tények szerint nem egyszerűen a magáé. De vajon a szívünk szerint is egymáséi vagyunk-e? A mostani vasárnapi ige figyelmünket erre a kérdésre irányítja: nem önmagunké vagyunk. Az Ige szerint akkor értem meg helyesen az életemet, ha tudom, hogy nem a magamé vagyok, hanem Istené. A világ tele van szeretetének jelével és arról tesz bizonyságot Krisztus, aki szívemet megnyerte, s az emberek szereteíére küld. Minden ember nagy, kihasználatlan lehetőség, üres templom. Isten be akarja tölteni ezt a templomot és arra indít, hogy életem, munkám —, legyen az építge- tés, gyógyítás, enyhítés, táplálás — az embereket szolgálva dicsőítse Öt. Uzon László
