Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-26 / 4. szám
„Világosságul adtalak..." EZ A KÉT SZŐ ÉZSAIÁS PHÖFÉTA KÖNYVÉBEN a követkéz» összefüggésben olvasható: ..Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákob nemzetségének megépítésére és Izrael megszabadul tjainak visszakozására; sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen” (49,6). Eredeti értelme szerint Isten titokzatos „Szolgájára” vonatkozik, aki végrehajtja a mess'iási művet. Jézus Krisztus felől nézve, ez a prófécia Őt hirdeti. Ugyanazt mondja, amit János evangélista visszaemlékezésében Jézus így jelentett ki magáról: „Én vagyok a világ világossága”. Az írásmagyarázók között ugyan felvetődik a kérdés, hogy ez és a hasonló ószövetségi próféciák első jelentésükben egy konkrét személyre, illetve az eljövendő Messiásra vonatkoztak-e, vagy pedig „Isten Szolgáján” Izrael népét kell értenünk. Erre a kérdésre ! egyértelmű választ nem adhatunk, mert vannak olyan részletek, amelyekben az egyik jelentés, és vannak, amelyekben a másik jelentés a kézenfekvő. De a mi számunkra gyakorlatilag ez nem tó döntő, hiszen Jézus Krisztus világosságát az egyháznak kell hordoznia, s miközben ezt teszi, tudnia kell, hogy nem az övé, hanem Uráé a fény. Érdekes megfigyelnünk, hogy a keresztyén egyház történetében mikor került előtérbe ez az ószövetségi mondat. De az is érdekes, hogy mindegyik alkalommal más-más konkrét helyzetre vonatkozott. Ennél az igénél is átéljük Isten szavának mozgalmasságát: az idők változásai között új és új időszerű értelmet nyer. Ezek után nem csodálkozhatunk azon. hogy ma isimét mást és mégis ugyanazt mondja, de változott formában. A KERESZTYÉN EGYHÁZ TÖRTÉNETÉBEN ELŐSZÖR akkor került előtérbe ez az ószövetségi prófécia, amikor Pál apostol az evangélium hirdetésével a zsidóktól a pogá- nyokhoz fordult. Az Apostolok Cselekedeiről szóló könyv szerint, Pál apostol első missziói útján idézi ezt a mondatot. Még pedig akkor, amikor bizonyságtevő szavára elzárkózást tapasztal a zsinagóga részéről. „Íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nekünk az Űr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy légy üdvösségül a föld határáig” (Csel. 13,46—48). Ez volt az a döntő óra, amikor a kibontakozó keresztyénség életében „Jézus Krisztus világossága” elhatározó módon átlépte a zsidó nép határát. Isten- szeretetének evangéliuma túláradt Izrael népén, a népekre. MÁSODSZOR AKKOR KERÜLT ez az ige előtérbe, amikor az egyház jóval későbbi története folyamán, a 18. és főleg a 19. században meglendült k külmisszió. A külmisszióval kapcsolatban ma már világosabban látjuk, amit egyházunk tiszta gondolkozói, Sőt maguk a misszióval foglalkozók leg- különbjei már régebben tó észleltek és szóvá tettek —, hogy a külmisszió fellendülésében gyarmatosító erők is közrejátszottak. Ez azonban nem takarhatja el előttünk sok-sok egyszerű, hivő bizonyságtevő életáldozó szolgálatát az evangélium hirdetésében és emberbaráti tevékenységben a színes .népek között. Mindenesetre ez az idő volt az, amikor „Jézus Krisztus világossága” jelentős mértékben átlépte a régi keresztyén népek határát. MANAPSÁG ISMÉT MÁS, újfajta helyzetben kerül elénk a próféta reménysége. A régi értelmű külmisszió ma már idejét múlta szinte mindenütt a világon. Idejét múlta először is azért, mert már majdnem mindenütt van a színes bőrű népeknél bennszülött keresztyén egyház. Az ő szolgálatuk elsősorban a környezetükben az evangélium továbbadása. De idejét múlta azért tó, mert a fehér emberek evangéliumhirdető szolgálatát ma meglehetősen bizalmatlanul nézik — és tegyük hozzá': sokban joggal — a színes népek 'körében. A misszió önkéntelenül is összekapcsolódott sok esetben a gyarmatosítással — mint már előbb említettük, — de ezen felül a keresztyénség csszefonódott a nyugati kultúrával, s ennek következtében a saját értékekkel és különleges lelkiséggel rendelkező ázsiai és afrikai népek idegennek érezték az európai mezben megjelenő Jézust. Találó erre egy hindu megjegyzése még a harmincas évekből: nekünk szükségünk van Jézusra, de nem a nyugati Krisztusra. Mindehhez járul, hogy az európai és amerikai keresztyénség képe nem volt túlságosan vonzó a? „első szeretet” tüzében égő ifjú egyházakra. Űj értelemben lett időszerű a régi prófécia. így is mondhatnánk: „Jézus Krisztus világossága” átlépi a keresztyén egyházak határát mindenütt a Földön. Minden egyháznak és minden gyülekezetnek a maga helyén, a saját környezetében kell sugároznia Krisztus világosságát. Hogyan tudja az egyház ezt a feladatot végrehajtani? 1. AZ EGYHÁZNAK korszerűen KELL PRÉDIKÁLNIA AZ EVANGÉLIUMOT. Nem kegyes zsargonban, hogy csak a „törzstagok” érthetik meg, hanem a mai emberek nyelvén. De tartalmilag is meg kell újulnia az egyház szavának. Nem szabad, hogy az emberek idejét múlt ódonságot erezzenek az egyház mondanivalójában, hanem a mai kor levegője csapja meg őket a templomban is. Amikor például ma már mindenki ismeri az ember származásának jelenlegi tudományos ismeretét, nem olyan egyszerűen ugyan, mintha közvetlenül a majmoktól származnánk, de vitathatatlanul úgy, hogy az ősembernek és a majmok bizonyos csoportjának közös őse volt, — az egyháznak a szószékeken is ezt tudomásul véve kell hirdetnie Isten teremtő hatalmát. Mindezen túl az igehirdetésnek fel kell ölelnie magába a mai korban élő ember belső problémáit, ahogyan azok a Föld különböző területein jelentkeznek: sok helyen az anyagiasság, a nihilizmus, amelynek égjük formája a Nyugaton elég divatos egzisztencializmus, a cinizmus. Ezzel szemben nálunk a közösségi érzés, a háború elkerülésének, a békének vágya tölti el az embereket, 3. A HIVŐ EMBEREKNEK SZOLIDARITÁST, együitér- zést és egymás segítését kell vállalniuk azokkal a más meggyőződésű, nem hivő emberekkel, akik között élnek. Ez a keresztyén szeretet időszerű formája. Az első században azon csodálkoztak az emberele, látva a kis keresztyén gyülekezetét: menyire szeretik ezek egymást! Ma ennél nagyobbat kell felmutatniuk a gyülekezeteknek: mennyire tudják szeretni a kívülállókat, a távolia- kat, különbségtétel nélkül minden embert! Ez a szeretet nemcsak azt kívánja, hogy a munkahelyen és az élet alkalomszerű találkozásain, a villamoson és a postással, megéreztessünk valamit a szerete- tünkből, hanem ezen túlmenően azt is jelenti, hogy a keresztyén ember az őt körülvevő helyzetben elősegíti az emberi közösségek nagy ügyeit. A magyar keresztyének közreműködnek a mai gazdasági, kulturális és társadalmi feladatok megoldásában, a hazánkban élő minden ember érdekében. 3. E KÉT FELADAT TELJESÍTÉSE KÖZBEN nem feledkezünk meg arról, hogy mindezzel az egyház azt a rendeltetését szolgálja, hogy az Isten szeretetének, a bűnbocsánat békességének és az örök élet reménységének jóhíre minél többekhez eljusson. Így fénylik Jézus Krisztus világossága az egyház gyertyatartójából, ha jól tölti be szolgálatát. „Világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen”. Ez az ősi prófécia a mai időkben tehát arra figyelmezteti az egyházat, hogy ne akarjon bezárkózni határai közé. Ahogyan az apostolok korában a zsidó nép határát, az elmúlt századokban a régi keresztyén népek határát húzta át Isten az evangélium fényével, ma aj egyház magába zárkózásál akarja megszüntetni Jézus sze- retete, a határain túláradj „világ világossága”. Egy éve adták nálunk a Malakiáic r nwiiststim német filmet. Ez a film megmutat valamit a dúskálkodó jólétben. fényűzésben és mámorkeresésben ólő egyes rétegek félelméből: mi lenne, ha eljönne a „Vég”. Ugyanakkor pedig a babonás és üzleties vallásosságot is leleplezi. Főhőse egy kissé ügyefogyott, de igazságát teljes szívvel képviselő pap, egyi 1c alkalommal ezt mondja a reklámcég titkárának: „Ön Isten gyermeke, akár tudja, akár nem”. Meglepő mondat. A film ezzel azonban felvillant valamit abból, hogy Jézus Krisztus világossága nemcsak a templomokban fénylik. Veöreös Imre Pestújhely A RÉGI PEST ÉSZAKKELETI TŐSZOMSZÉDSÁGÁBAN, Rákospalotával határosán, amint neve is mutatja, új település nőtt a századfordulón: Pestújhely. Szorgalmas és takarékos gyári munkáscsaládok, kistisztviselők, iparosok, hivatalnokcsaládok rakták családi fészkeiket szabályos utcák h.osszú sorair át s megnőtt a csendes település. Az első világháború még fuvallatában sem sej lett a futó évek láthatárán, amikor a rákospalotai gyülekezethez tartozott pestújhelyi evangélikus- ság tömörülni kezdett, s a tízes évek legelején, mintegy 400 lelket számlálva, leányegyházMELCZER DÁNOS 1802—1864 A RÁKOSKERESZTÚRI EVANGÉLIKUS TEMPLOM falán emléktábla hirdeti 1832—1864-ig a gyülekezetben szolgáló Melczcr János lelkész emlékét A szabadságharc 100 éves fordulóján állította a gyülekezet sokat szenvedett lelkésze emlékére. Az emléktábla alatt 1964. január 12-én a XVII. kerületi Hazafias Népfront képviselői állottak koszorúval a kezükben, hogy Melczer halálának századik fordulóján megkoszorúzzák az emléktáblát. Előző napon a Hazafias Népfront ünnepi emlékestet tartott. Szalay László tanár tartott Melczer Jánosról megemlékezést. Méltatta a népét szerető, haladó szellemű, ízig-vérig magyar hazafi emlékét. Az emlékesten ’ jelen volt dr. Vető Lajos püspök, a kerület országgyűlési képviselője is. Ki volt Melczer János? Erre a kérdésre könnyű felelni, mert fia Gyula, volt acsai lelkész részletesen megírta életrajzát. 1802-ben született Osztrolukán, Zólyom megyében. Atyja, Mihály, evangélikus tanító volt. A gimnáziumot Selmecbányán végezte kitűnő eredménnyel és már 21 éves korára elvégezte teológiai tanulmányait. Két évig — a kor szokása szerint — nevelősködött a szandai Sréter-családnál. Ezután szenteli lelkésszé Lovich Ádám bányakerületi szuperintendens. Tudásvágya azonban arra indítja, hogy Bécsbe menjen és teológiára iratkozzék be. Majd Németországba vágyik. Ide azonban nem jut el, mert amikor haza jön útlevelének intézésére, a belujai egyház lelkésszé hívja meg, s Melczer a meghívást elfogadja. Belujáról kerül 1832-ben Keresztúrra és itt alakul élete tragikusan. A MŰVELT ÉS TANULT MELCZER JÄNOS nem él távol a politikától. A negyvennyolcas eszmék hatalmukba kerítik őt is és családját is. Titus fia, aki mérnökjelölt, az osztrák elnyomás ellen fegyvert ragadó honvédek közé áll, mint tüzér. Oda is áldozza fiatal életét a haza oltárára: 1848. nov. 1-én hősi halált halt. A családra újabb megpróbáltatások vártak. Budavár ostromakor Henczi generális löveti Pestet. Ennek a barbárságnak áldozatul esik Melczer János kisebb fia, a 10 éves Lajos, aki nagybátyjánál, evangélikus gimnáziumi tanárnál lakik és gimnáziumba jár. A Fekete Sas utcai házat telitalálat éri. Mindenki megsebesül, de a kis Lajos olyan súlyosan, hogy a Rókusbán bal lábát tőből amputálni kell. Sebeibe belehal. Íme a második kereszt A legnagyobb megpróbáltatás azonban még hátra van. A szabadságharc elbukott A világosi fegyverletétel után megkezdődik a hazafiak üldözése. Melczer János sem marad ki a sorból. Haynau vértörvényszéke halálra ítéli. Az ítélet indoklása ragyogóan festi meg népéhez, magyarságához és a szabadsághoz hű embernek a képét Ilyen mondatokat olvasunk az ítéletben: a debreceni trónfosztó nyilatkozatot, de a magyar forradalom minden proklamációit a szószékről készséggel kihirdette... forradalmi szellemben izgató beszédeket tartott... a népet azon megjegyzéssel, hogy nincs többé király, a lázadásban való részvételre, a felkelő sereg számára népfelkelésre, az egyesült cs. és k. és orosz sereg elleni fegyveres ellenállásra szólította fel... az izgató Kossuthot úgy tünteté fel, mint az istenséggel felérő egyenlő hatású személyt... Elítélésének súlyos dokumentuma volt a „Márczius Tizenötödike” című lap 1849. május 7-i számában megjelent cikke. Lajos fia sebesülésekor írta. — A már második fiát elvesztő apa bizony neki volt keseredve és megmártotta a tollát! Nem is csoda, hiszen nem kevesebbről volt szó, minthogy kedves, egészséges, életvidám és jóeszű gyermeke — ha kibírja sebét — egész életére „nyomorult egylábú emberi alakká tétetett”. A szülőket, emberbarátokat és hazafiakat arra kéri, hogy szánják őt; a győztes harcosokat és vitézeket pedig arra szólítja fél: „Bosszuljátok meg az ő leírhatatlan szenvedéseit... az azt okozott barbárokon és gyilkosokon.” Henczit kannibálszívű parancsnoknak titulálja. Cikkében forr a gyermekéért aggódó apa keserűsége a Habsburg-elnyomók ellen. Az ítélet kemény volt, mert nem lehetett Kossuthot büntetlenül isteníteni; a népet a császári sereg ellen izgatni; a cs. és k. sereget ócsárolni; generálist kannibálnak nevezni, katonáit gyilkosoknak és barbároknak bélyegezni! Az ítélet: kötél általi halál! A VÉRESKEZÜ HAYNAU az 1852. május 5-én kelt ítéletet kegyelemből 6 évi várfogságra változtatta. Melczert el is vitték többi fogolytársával együtt Josef- stadtba. — Két év múltán királyi nászt ünnepelt Becs. I. Ferenc József nősült Ebből az alkalomból meghirdetett közkegyelembe esett Melczer is. Elhagyhatta börtönét, de nem jöhetett vissza gyülekezetébe. Egy esztendeig Péteriben volt segédlelkész, majd 1856-ban visszajöhetett Keresztúrra. — A börtön azonban megtörte. Vízkórságot szerzett. A börtönben megtanult olaszul, franciául és angolul. Tudását hasznosította. Kilenc nyomtatott és számtalan kéziratban ránk maradt munkája tanúsítja ezt. Lelkésztársai megbecsülték; egyházmegyei pénztáros, körlelkész, majd alesperes volt. 1864. január 1-én prédikált utoljára! A jéghideg templomban megfázott és január 10-én meghalt. Itt nyugszik régi temetőnkben két fiával együtt. Emléke pedig megmarad a gyülekezetben nemzedékről nemzedékre. K. P. zá szerveződött „azon kecsegtető reményben, hogy fiatal egyházunk itt a főváros közelségében rejlő alkalom folytán rövid időn belül megerősödik, és egyetemes egyházunk érdekeinek hathatós védelmezője leend” (Rakssányi Elemér gondnok leveleiből Zsigmondy akkori kerületi felügyelőhöz). A közlekedési lehetőségek még körülményesek voltak, ezért a kicsi sereg szívében megfo- gamzott a templémépítés álma. A KIS CSAPAT LELKES GONDNOKA, később felügyelője, Rakssányi Elemér buzgón szervez, de terveiket és álmaikat elfújta az első világháború vihara. 1921-ben újraéledt és igen fellendült a gyülekezet, amikor Jeszenszky Ignác nagykikindai menekült esperes vette kézbe a munkát. Szociális érzékkel megáldott ember volt. (Korábban „Kiáltó szó” címen könyve is jelent meg, amelyben az alföldi munkásmozgalmakkal, a munkásosztály elnyomott helyzetével foglalkozott és sürgette a betegbiztosítást.) Előbb a gyülekezet önállósulását szerette volna elérni. A község fejlődésében távlatot látott a gyülekezet számára is. Elszakadtak az anyagyülekezettől s kérték az egyházmegyét, hagyja jóvá önálló missziói egyház- községgé szervezésüket. Ez a jóváhagyás mindmáig — immár 43 éve — nem történt meg. Az álom nem érett valósággá. A közvetlen törést ebben Jeszenszky korai halála okozta. Éveken át igehirdető gazda nélkül maradt a nyáj. Az anyagyülekezethez nem csatlakoztak vissza. A szolgálatokat adminisztrátorként vallástanárok látták el. (Érdemes volna egyszer feltárni a budapesti vallástanári kar szerepét a peremvárosi gyülekezetek szervező munkájában.) 1928-ban Komjáthy Béla volt a szervező vallástanár. Az ő szolgálata idejében tért vissza eredeti irányára a kis közössége a templomépítésre. Néhány év alatt 18 000 P-t gyűjtöttek s nekivágtak a nagy munkának. A tervet Sándy Gyula készítette. 1933-ban kezdték meg az építést a község által adományozott telken s még az év november 26-án Raffay püspök felszentelte az akkor még torony nélkül álló templomot. A lelkesedés igen nagy volt. Jól számoltak, adósság nélkül dolgoztak. Ebben példamutatók voltak a mindenkori nagyotakaró gyüleke- I zetek számára. Egy év múlva a padokat is megcsináltatták. Egy-egy család adományából készült az oltár, oltárkép, har* mónium, harang, csillár, kály* ha, szentedények, oltárterítők, templomajtó, sőt maga a ten rony befejezése is. Utolsó a második harang beszerzésé volt 1938-ban s így az ossz* költség 30 000 P. volt. A TEMPLOM ZÖMÖK TOK* NYÄVAL, sajátos belső me a* nyezet-szerkezetével jellegze* tes Sándy-alkotás. Egyike leg* sikerültebb templomainak Megépítése sikerének titka lényegében az, hogy nem kéz* dett nagyobb feladatba, mint amekkorát a reális szükséglet megkívánt s mint amennyire ereje volt. A szerény keretek közt megtartott hűséget Ister» jobban megáldja, mint a fel* lengzős álmokat. A második világháború ezt a kis hajlékot sem kímélte meg. Tetőzete félig beszakadt? vakolata kívül-belül lehullt, a torony majdnem ledőlt. A kő* zelben zuhant le egy nagymé* retű bomba, amely ha felrob* ban, megsemmisítette volna? (A fel nem robbant bombát utóbb kivitték a határba, de később meggondolatlanul visz* szahozták s az a községháza udvarán felrobbant. Egy rom* badőlt épület és sok halott; maradt utána. A romok alól á kevés életbenmaradt között ki* mentettek egy evangélikus hi* vöt is.) A háború vérzivatara után kapott megbízást a gyülekezet gondozására Kürtösi Kalmárt nyug. vallástanár, aki ma is buzgón szolgál a hívek között, Ideiglenesen, majd véglegesen rendbehozták a sérült templo* mot az újjáépítési miniszté* riurp hathatós segítségével. Később a kis sekrestyét iroda* vá bővítették. A belső tér fes* tését pedig a temp’omjubi* leumra Szita István művészi kis freskósorozattal egészítette ki, ami példamutatóan simul a templom stílusához. A gyülekezet rendezetlen helyzetében mégis van .rend. Nem önálló egyházközség —< de élő gyülekezet. Nincs pa* rochus lelkésze — de van pap* ja. Ötven év alatt sok meg* próbáltatás futott végig a nyájon, de harminc éve áll a temploma. Karácsony előtt. ünnepelték hálaadással, az angyalföldi gyülekezet ének* karának s a pesti egyház* megye esperesének vendég* szolgálatával. P. y( ,Az Űr az ő népének ereje, g A 28. Zsoltárnak ezek a beli fejező szavai szólaltait meg afc- ü ban a bátorító és reménységet g árasztó igehirdetésben, ame- ! lyet Káldy Zoltán, a Déli Egy- 5 házkerület püspöke tartott EE 1983. november 17-én a batto- E nyai gyülekezetben. H Az istentisztelet után ünnepi' = közgyűlés keretében Iíeveházi ri Ottmár, a gyülekezet lelkésze j| ismertette az egyházközség ü történetét. Az írásos emlékek g arról tanúskodnak, hogy Bat- M lonyán az evangélikusok = 1861—1925-ig a reformátusokul kai közösen gyakorolták vallj lásuka,t „battonyai egyesült E protestáns evangélikus egy- E házi” néven. 1925-ben különít váltak és Battonya ettől kezd- M ve 1928-ig fiókegyház, majd j§ 1928-tól önálló gyülekezet, g 1938. december 11-én felavatni ja templomát. Ezért a templomért adott hálát a 25 éves jubileum alkalmából. Délután Mezőhegyesen szol* gált a püspök. Battonya—- Mezőhegyes egy egyházközség! társegyház. Mezőhegyesen is hálaadásra gyülekeztek a hí* vek, mert a külsőleg még va* kolatlan templomot hosszú munka után bevakoltatták és a templomot belsőleg is tata,* rozták. A hálaadás jegyében lefolyt istentiszteleten az ige* hirdetés szeretetre hívta fel a híveket, elsősorban egymás iránt, de minden ember iránt is. Az ünnepi közgyűléssé át* alakult istentiszteleti gyüleke* zetet és az egyházkerület püspökét többen köszöntötték meleg szavakkal. Az ünnepi köz* gyűlés után melég hangulatú szeretetvendégségen vettek részt a gyülekezet tagjai és a vendégek. Niemöller megfontoltságra int A keresztyénség egységének kérdésével foglalkozva D. Martin Niemöller egyházelnök annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy a keresztyének egysége céljából a különféle hitvallású keresztyének találkozásainak csak lépésenként szabadna követniök egymást; a már eddig elért lehetőségeket is veszélyeztetné az, ha ezeket a felekezetközi találkozásokat túl gyorsan, idő előtt akarnák, elmélyíteni. Niemöller helyesli ugyan az egyházi vezetőségek és vezető férfiak személyes kapcsolatainak intenzívebbé léteiét, mégis nyomatékosan hangsúlyozza, hogy — elsősorban is evangélikus katolikus viszonylatban — nem szabad elmenni olyan messzire, hogy a hivatalos megfigyelők jelenlegi kölcsönös küldését máris az egyházak társas viszonyával akarják felváltani. Hétről — hétre címen kapható az Evangélikus Egyház áhítatoskönyve , Kötve: 12— Ft Kapható a Sajtóosztályon, Budapest VIII. Puskin u. 12. A I