Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-26 / 4. szám
KP. BÉRM. BP. 1Í Atomfegyver és lefkiismerel Az Angliai Egyházak Tanácsának egyik munkacsoportja, Amelyet azzal a célkitűzéssel hívtak létre, hogy tanulmányozza a kérdést, legyen-e Angliának független elrettentő fegyvere, nemrégiben nyilvánosságra hozta jelentését. A jelentésben többek között ez áll: „Egyik keresztyénnek sem lehet nyugodt a lelkiismerete, (amíg nemzete kész arra, hogy egy másik ország lakosságának nagy tömegeit kiirtsa.” A munkacsoport azt a végkövetkeztetést vonta le, „hogy iemmi sem indokol egy független atom-akciót a világ bármely részén, vagyis olyan akciót, amelyről előzőleg nem konzultáltunk szövetségeseinkkel.” A jelentés a továbbiakban megállapítja: „Előnyösebb feladni a független brit atomerő státusát, ha ^valószínű, hogy ezáltal megteremthető az össz-nyugati szövetségnek egy hatékony, közös NATO-gépezete az elrettentő fegyverek ellenőrzése céljából.” * Az Angliai Egyházak Tanácsa munkacsoportjának nyilvánosságra hozott jelentéséből az első részt vállaljuk, és azzal Egyetértünk: „Egy keresztyénnek sem lehet nyugodt a lelkiismerete, iámig nemzete kész arra, hogy egy másik ország lakosságának Viagy tömegeit kiirtsa.” A munkacsoport végkövetkeztetésével azonban már nem értünk egyet. Hiszen ebből a végkövetkeztetésből valami végzetes következik. Az tudniillik, hogy a keresztyének lelkiisme- fete nyugodt lehet, ha egy másik ország lakossága nagy tömegeinek kiirtására nemzete előzőleg konzultációt tart szövetségeseivel. A harmadik idézetből pedig az következhetik, hogy végső soron a keresztyének lelkiismeretének nem „egy másik ország lakossága nagy tömegeinek kiirtása” miatt kell nyugtalannak lennie, mert az égbekiáltó bűn ez, Isten és ember gyalázatára. Nyugtalanságra akkor van csak ok, ha ez a bűn olyan akció következménye, amelyet saját, független atomfegyverrel hajtanak végre. Semmi ok azonban a keresztyének lelkiismeretének nyugtalanságára, ha „az össz-nyugati szövetségesek hatékony közös NATO-gépezete” „kész arra, hogy egy másik ország lakosságának nagy tömegeit kiirtsa”. Az Angliai Egyházak Tanácsa munkabizottságával szemben fni azt valljuk, hogy „egy keresztyénnek sem lehet nyugodt a lelkiismerete”, amíg az emberiséget egyáltalán fenyegeti az atomfegyver szörnyűsége — legyen az saját-atomfegyver, vagy NATO-ellenőrzés alatti. Mi nem akarjuk megnyugtatni, sőt, feladatunknak tartjuk, hogy állandóan nyugtalanítsuk az atomháború kérdésében a keresztyének lelkiismeretét; hogy mozgósítsuk a keresztyéneket az atomfegyvertől és minden fegyvertől mentes világért imádságra, munkára, helytállásra. Hálásak vagyunk Istennek, hogy minderre gazdag lehetőséget is nyitott számunkra a Prágai Keresztyén Békemozgalomban, s az a reménységünk, hogy te nyáron tartandó II. Keresztyén Békevilággyűlés tisztán hallatja majd szavát e kérdésben is — Isten és ember előtti felelőssége tudatában. a „Sajtószolgálat44 a II. Keresztyén Békevilággyűlés előkészítésére A Keresztyén Békekonferencia Tájékoztató Bizottságának kiadásában megjelent a „Sajtószolgálat” a II. Keresztyén Békevilággyűlés előkészítésére, első száma. Célja, hogy állandó tájékoztatást nyújtson a II. Keresztyén Békevilággyűlés előmunkálatairól. A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Titkárságának már van ugyan egy kéthavonként megjelenő kiadványa, mégis, a megfelelő időben való tájékoztatás céljából, időszakonként megjelenteti Sajtószolgálat című tájékoztató bulletinjét is. A most első ízben megjelent sajtótájékoztatóban olvashatók többek között a Békekonferencia vezetőségének Kennedy elnök halála alkalmából küldött alábbi táviratai: „Az USA kormányának Fehérház Washington Mélyen elszomorodva az Önök elnökének, John Fitzgerald Kenned/ynek váratlan halálhírén, szeretnénk kifejezésre juttatni őszinte részvétünket. Meggyőződésünk, hogy ez a nagy veszteség éppúgy érinti- az Egyesült Államok népét, mint mindazokat az embereket, akik nagyrabecsüléssel tekintettek azokra az államférfiakra, akik a nemzetközi feszültségek enyhítésén fáradoztak és az ésszerű kompromisszum politikájára törekedtek. Szerfelett megrendített bennünket az az erőszakos cselekmény, amely véget vetett az Önök elnöke, J. F. Kennedy további fáradozásainak, akit mindig olyan államférfinak tartottunk, aki az igazi békés koegzisztenciáért fáradozott. Keresztyén Békekonferencia dr. J. L. Hromádka, elnök J. N. Ondra, főtitkár” » „Az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsának 475 Riverside Drive, New York Kérem, fogadják mély szomorúságunk és részvétünk kifejezését nagy elnökük halála alkalmából. Bízunk abban, hogy ez a tragédia egyengetni fogja az igazi, tárgyilagos megértés és együttműködés útját valamennyi nép között. Keresztyén Békekonferencia dr. J. L. Hromádka, elnök J. N. Ondra, főtitkár” Szélesre tárt kapuk Vannak korszakok, amelyekben az egyháznak újra át kell fogalmaznia feladatait. A mi nemzedékünket ilyen korszakba állította Isten. Egyházunk néhány évtizeddel ezelőtt kilépett sok százados elszigeteltségéből, és megkezdte kiépíteni kapcsolatait a világ evangélikusságával. A második világháború vérzivatara azonban összekuszálta ezeket a fonalakat. Az ezután életre hívott Egyházak Világtanácsa, valamint a Lutheránus Világszövetség irányában tett első lépéseiniket csak lassan követte a kölcsönös testvériég tudatára való ébredés, de az egymáshoz közeledő testvér- kezeket is megdermesztette olykor a hidegháború fagya. Csak minden ember és minden felekezet felé nyitott szívvel szólalhatják lelkészeink és egyháztagjaink a világ és az egyház békéjének szent ügyét Tágra nyitott kapukkal kell beengednünk a modern gondolkodás forradalmi levegőjét is egyházunk épületébe. Az egyház nem a sötétség, hanem a világosság háza. Jézus nemcsak önmagáról, hanem tanítványairól is ezt mondotta: „Ti vagytok a világ világossága”. Ha az ő nyomdokain akarunk járni, aki mert szavaiban, hasonlataiban és minden cselekedetével — a farizeusok számára sokszor megbotránkoztatóan — modern és életrevaló lenni, akkor mind világképünkben, mind teológiai munkánkban, mind az ige mai megszólaltatásában számolnunk kell a tudomány és technika századának modern, természettudományos gondolkodásával. Egyházunk kezdettől fogva a társadalmi haladás zászlóvivője volt. Prédikátoraink legjobbjai, patrónusok és gályarabok, egyaránt hordozták e vérrel megszentelt zászlót; költőink és tudósaink, hadvezéreink és politikusaink hazánk evangélikus- ságának kis számarányához képest, feltűnően nagy számmal és kimagasló értékekként tartoztak egyházunkhoz több, mint négyszáz éven át. Büszkén hordozzuk neveiket, híven ápoljuk emléküket. De valóban ismertté tesszük-e őket híveink előtt? És főleg felkutatjuk-e azokat a lappangó, még ismeretlen adatokat, esetleg nagyszerű eseményeket, amelyek kicsiny egyház- községek sárguló levéltárában, vagy egyházmegyei, kerületi vagy egyetemes levéltárainkban oly régóta várják napfényre kerülésüket? Ugyanekkor szélesre kell tárnunk egyházunknak azt a kapuját, amely az egész emberiség jövője felé nyílik. A kicsivé lett világban az egyház sem zárkózhatik ele-' fántcsonttoronyba, hanem, ha helyesen fogja fel küldetését, bátran kilép annak kapuján. Nem azt várja — mint egykor —, hogy a megtérők sokasága jöjjön hozzá, hanem ő lép ki a világba, és veszi fel az ember életének gondját-baját, betegségét, szenvedését, örömét és fájdalmát. S mert felismerte, hogy egy vérből teremtetett az egész emberiség, testvérnek vall minden népet és fajt. Csak ekkor érezheti át az elnyomottak, kizsákmányoltak, éhezők égető ínségét. Ügy, ahogy Pál apostol írja: „Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?” (2. Kor. 11,29.). Csak a világba kilépő, az egész emberiség szebb és boldogabb jövőjéért felelősséget érező, és azon minden erejével munkálkodó egyház jövőjére adja Isten az ő áldását. Ft. AZ EGYHAZAK BRIT TANÄCSÄNAK VEGREHAJTÖBIZOTTSAGA A KORMÁNYHOZ FORDULT Nem szabadna a Délafrikai Unióba szállítani olyan fegyvereket és fegyveralkatrészeket, amelyeket Angliában vagy angol szabadalom alapján állítanak elő és amelyeket a színes lakosság ellen is bevethetnek — jelentette ki az Egyházak Brit Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A Végrehajtó Bizottság a londoni kormányhoz fordult és kérte, vizsgálja felül dél-afrikai fegyver-eladásainak politikáját. „Rémülettel” tapasztalta az Egyházak Tanácsa, hogy pl. még mindig szállíthatók Dél-Afrikában olyan fegyveralkatrészek, amelyeket a rendőrség felhasználhat Sharpeville-ben a tüntetések letörésére. Protestáns egyetem Stanleyville-ben A kongói Protestáns Keresztyének Tanácsának kezdeményezésére Stanleyville-ben protestáns egyetem létesül, amely azonban kinyitja kapuit valamennyi felekezet számára. Ez idő szerint 23 hallgatója van — öt ezek közül katolikus, egy mohamedán — és hét proíesz- szora. A tanerők közül hármat az Unesco, egy matematikust pedig a „Szolgálat a tengeren túlra” munkaközösség adott. Ez az egyetem az első akadémiai szintű oktatási intézmény a Kongói Köztársaság mintegy két és félmilliónyi protestánsa ifi Sa.eAate.1 nem inámaí A mai vasárnapnak, Hetvened vasárnapjának különös helye van az egyházi esztendőben. Olyan, mint egy csendes kilométerkő, amelyik mellett megáll az ember és mielőtt tovább menne, még egyszer visszanéz, hogy azután pihenten és megerősödve induljon tovább. Eddig a vasárnapig a hivő embert a karácsony kísérte. Hiszen minden vasárnapon a szeretet születése szólalt meg és ennek az öröme világított előtte. Ma még visz- szanéz erre, aztán teljesen odafordul a szeretet szolgálata, az élet és az örökélet nagy ünnepe, a Húsvét felé. Valaki egyszer így mondta ezt: Hetvened vasárnapján kialszanak a karácsonyi gyertyák és a hivő emberek elindulnak a Keresztfa napsütése felé. A ma kezdődő böjti előkészítő idő, a Hetvened, Hat* vanad és Ötvened vasárnap, majd az elkövetkező böjti időszak a szeretet napsütésének örökszép útja. Ennek az útnak a kezdetén ezért szólal meg a szőlőmunkások példázatában Isten sze- retetének szép tanítása, amit ebben a mondatban foglal ösz- sze ez a kis írás: — a szeretet nem számol! Mindenkelőtt el kell mondani azt, hogy mi általában szeretünk számolni, amikor szeretünk, örök „szőlőmun- kási” vonás rajtunk az, hogy szeretjük összehasonlítani magunkat másokkal. És nagyon is számontartjuk, hogy mit kapnak és mit aditak mások. Ezért van sokszor annyi irigység és elégedetlenség bennünk, mert mindig a másikat, a másik életét mérjük meg a mérlegen. Még a szeretetünk is szereti a számolást. Mielőtt adnánk valamit magunkból, milyen sokszor megszámoljuk, hogy mennyit kaptunk. Kapott ajándékokat és a szívünket odatenni a mérlegre, ez is „szőlőmunkási” vonás. Milyen szépen mondja Jézus, hogy a szeretet valami egészen más! Az igazi szeretet sohasem számol. Gondoljunk csak az édesanyánkra. Bölcsőnk és betegágyunk mellett sohasem számolta meg az átvirrasztott éjszakákat. A szeretete csak ölelni és áldani tudott. Gondoljunk csak az édesapánkra. Nem számolta meg soha a vérit ékcsepp.jeit, az értünk áldozott munkaóráit. Csak leült mellénk jókedvűen a gazdagon megtérített asztalhoz. Szeretete csak adott mindennap számolatlanul. Gondoljunk csak mindazokra, akik számolatlanul szerettek és akkor megértjük Isten szeretetének mindennapi felénk áradását, a Karácsonyt és a Böjtöt, a Húsvétot és az életünk minden mai örömét. Isten számolatlanul szeret. Napsütés van a böjti úton, Már itt is, a böjtelő kezdetén« or/// pesti prés sszobait Pihenni járó pesti emberek pöttöm asztalka-szigetek körül halk a szó, tarka, színesen röpül, és amint várok, felsír egy gyerek. Lám a villáról fürgén lepottyant s a ruhán — rémes — tenyérnyi sárga nagy puha krémes. S szegény ím vádra Vár, hogy villámlón tüstént fellobban. Könnyes kis arcán sír a félelem! Ámde mit hallok?! Ne sírj életem, — Valamikor rég én is így jártam?! S a parányi, szürke perc-keretet kitöltötte ez a nagy szeretet, — melynek remekét szívembe zártam! Somlyói András IMÁDKOZZUNK Máté 20, 1—16. Dicsőítünk Téged, Istenünk, hogy Te szabad tetszésed szerint cselekszel. Mi, porszem emberek, nem írhatjuk elő Neked, mit tégy. Alázattal meghajlunk akaratod hatalma és szabadsága előtt. Te Isten vagy, s mi nem kérhetünk számon Tőled semmit. De hálát adunk Neked, hogy szabad tetszésedet kegyelemre fordítod. Magasztalunk Téged, hogy hatalmad szabadságát irgalomra használod. Megkönyörülsz az érdemetleneken, s nem a mi érdemeink szerint fizetsz nekünk, hanem irgalmad alapján, bőségesen. Ez lehet a reménységünk, mert mi sohasem tudnánk annyit tenni Érted és az emberekért, hogy azzal megszerezhetnénk jotetszésedet és örök életünket. Előtted még a legtöbbet fáradozók és sok jót cselekvők sem állhatnak meg követelőzve, — várva, ami jár nekik. Csak ingyen kegyelmedből számíthatunk szereteted jutalmára, a Jézus Krisztusért. Kérünk, add meg nekünk ennek a hitnek belső felszaba- dultságát, hálás örömét. És cselekedd, hogy annál szívesebben álljunk a Te munkádba: az egyházban, és a mindennapi életben az emberek között. Áldj meg azzal a lélekkel, hogy felismerjük az emberekért és a földi életért fáradozásban a Te szolgálatodat. Ne engedd, hogy megfáradjunk, elkedvetlenedjünk a munkánk és a feladataink terhe alatt. Tégy bennünket egész életünkön át gondviselésed fáradhatatlan munkásaivá mások javára. S áldd meg a hivő keresztyéneket azzal is, hogy szolgáljanak Neked az egyházban. Tégy bennünket gyülekezetünk hűséges munkásaivá, bogy fiatalon és öregen megtaláljuk a ránk váró feladatokat, hűségesen teljesítsük azokat, s utolsó óránk a Te országod munkájában érjen bennünket. Mert Tied az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen. ▲ é
