Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-26 / 4. szám

KP. BÉRM. BP. 1Í Atomfegyver és lefkiismerel Az Angliai Egyházak Tanácsának egyik munkacsoportja, Amelyet azzal a célkitűzéssel hívtak létre, hogy tanulmányozza a kérdést, legyen-e Angliának független elrettentő fegyvere, nemrégiben nyilvánosságra hozta jelentését. A jelentésben töb­bek között ez áll: „Egyik keresztyénnek sem lehet nyugodt a lelkiismerete, (amíg nemzete kész arra, hogy egy másik ország lakosságának nagy tömegeit kiirtsa.” A munkacsoport azt a végkövetkeztetést vonta le, „hogy iemmi sem indokol egy független atom-akciót a világ bármely részén, vagyis olyan akciót, amelyről előzőleg nem konzultál­tunk szövetségeseinkkel.” A jelentés a továbbiakban megállapítja: „Előnyösebb feladni a független brit atomerő státusát, ha ^valószínű, hogy ezáltal megteremthető az össz-nyugati szövet­ségnek egy hatékony, közös NATO-gépezete az elrettentő fegy­verek ellenőrzése céljából.” * Az Angliai Egyházak Tanácsa munkacsoportjának nyil­vánosságra hozott jelentéséből az első részt vállaljuk, és azzal Egyetértünk: „Egy keresztyénnek sem lehet nyugodt a lelkiismerete, iámig nemzete kész arra, hogy egy másik ország lakosságának Viagy tömegeit kiirtsa.” A munkacsoport végkövetkeztetésével azonban már nem értünk egyet. Hiszen ebből a végkövetkeztetésből valami vég­zetes következik. Az tudniillik, hogy a keresztyének lelkiisme- fete nyugodt lehet, ha egy másik ország lakossága nagy töme­geinek kiirtására nemzete előzőleg konzultációt tart szövetsé­geseivel. A harmadik idézetből pedig az következhetik, hogy végső soron a keresztyének lelkiismeretének nem „egy másik ország lakossága nagy tömegeinek kiirtása” miatt kell nyugtalannak lennie, mert az égbekiáltó bűn ez, Isten és ember gyalázatára. Nyugtalanságra akkor van csak ok, ha ez a bűn olyan akció következménye, amelyet saját, független atomfegyverrel haj­tanak végre. Semmi ok azonban a keresztyének lelkiismereté­nek nyugtalanságára, ha „az össz-nyugati szövetségesek haté­kony közös NATO-gépezete” „kész arra, hogy egy másik ország lakosságának nagy tömegeit kiirtsa”. Az Angliai Egyházak Tanácsa munkabizottságával szemben fni azt valljuk, hogy „egy keresztyénnek sem lehet nyugodt a lelkiismerete”, amíg az emberiséget egyáltalán fenyegeti az atomfegyver szörnyűsége — legyen az saját-atomfegyver, vagy NATO-ellenőrzés alatti. Mi nem akarjuk megnyugtatni, sőt, feladatunknak tartjuk, hogy állandóan nyugtalanítsuk az atomháború kérdésében a keresztyének lelkiismeretét; hogy mozgósítsuk a keresztyéne­ket az atomfegyvertől és minden fegyvertől mentes világért imádságra, munkára, helytállásra. Hálásak vagyunk Istennek, hogy minderre gazdag lehetőséget is nyitott számunkra a Prá­gai Keresztyén Békemozgalomban, s az a reménységünk, hogy te nyáron tartandó II. Keresztyén Békevilággyűlés tisztán hal­latja majd szavát e kérdésben is — Isten és ember előtti fele­lőssége tudatában. a „Sajtószolgálat44 a II. Keresztyén Békevilággyűlés előkészítésére A Keresztyén Békekonferencia Tájékoztató Bizottságának kiadásában megjelent a „Sajtószolgálat” a II. Keresztyén Bé­kevilággyűlés előkészítésére, első száma. Célja, hogy állandó tájékoztatást nyújtson a II. Keresztyén Békevilággyűlés elő­munkálatairól. A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Titkárságá­nak már van ugyan egy kéthavonként megjelenő kiadványa, mégis, a megfelelő időben való tájékoztatás céljából, idősza­konként megjelenteti Sajtószolgálat című tájékoztató bulle­tinjét is. A most első ízben megjelent sajtótájékoztatóban olvas­hatók többek között a Békekonferencia vezetőségének Kennedy elnök halála alkalmából küldött alábbi táviratai: „Az USA kormányának Fehérház Washington Mélyen elszomorodva az Önök elnökének, John Fitzgerald Kenned/ynek váratlan halálhírén, szeretnénk kifejezésre jut­tatni őszinte részvétünket. Meggyőződésünk, hogy ez a nagy veszteség éppúgy érinti- az Egyesült Államok népét, mint mindazokat az embereket, akik nagyrabecsüléssel tekintettek azokra az államférfiakra, akik a nemzetközi feszültségek eny­hítésén fáradoztak és az ésszerű kompromisszum politikájá­ra törekedtek. Szerfelett megrendített bennünket az az erő­szakos cselekmény, amely véget vetett az Önök elnöke, J. F. Kennedy további fáradozásainak, akit mindig olyan állam­férfinak tartottunk, aki az igazi békés koegzisztenciáért fára­dozott. Keresztyén Békekonferencia dr. J. L. Hromádka, elnök J. N. Ondra, főtitkár” » „Az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsának 475 Riverside Drive, New York Kérem, fogadják mély szomorúságunk és részvétünk ki­fejezését nagy elnökük halála alkalmából. Bízunk abban, hogy ez a tragédia egyengetni fogja az igazi, tárgyilagos megértés és együttműködés útját valamennyi nép között. Keresztyén Békekonferencia dr. J. L. Hromádka, elnök J. N. Ondra, főtitkár” Szélesre tárt kapuk Vannak korszakok, amelyek­ben az egyháznak újra át kell fogalmaznia feladatait. A mi nemzedékünket ilyen korszakba állította Isten. Egyházunk néhány évtized­del ezelőtt kilépett sok száza­dos elszigeteltségéből, és meg­kezdte kiépíteni kapcsolatait a világ evangélikusságával. A második világháború vérziva­tara azonban összekuszálta eze­ket a fonalakat. Az ezután életre hívott Egyházak Világ­tanácsa, valamint a Lutherá­nus Világszövetség irányában tett első lépéseiniket csak las­san követte a kölcsönös testvé­riég tudatára való ébredés, de az egymáshoz közeledő testvér- kezeket is megdermesztette oly­kor a hidegháború fagya. Csak minden ember és min­den felekezet felé nyitott szív­vel szólalhatják lelkészeink és egyháztagjaink a világ és az egyház békéjének szent ügyét Tágra nyitott kapukkal kell beengednünk a modern gon­dolkodás forradalmi levegőjét is egyházunk épületébe. Az egyház nem a sötétség, hanem a világosság háza. Jézus nemcsak önmagáról, ha­nem tanítványairól is ezt mondotta: „Ti vagytok a világ világossága”. Ha az ő nyomdokain akarunk járni, aki mert szavaiban, hasonlataiban és minden cselekedetével — a farizeusok számára sokszor megbotránkoztatóan — modern és életrevaló lenni, akkor mind világképünkben, mind teológiai munkánkban, mind az ige mai megszólaltatásában számolnunk kell a tudomány és technika századának mo­dern, természettudományos gondolkodásával. Egyházunk kezdettől fogva a társadalmi haladás zászlóvivője volt. Prédikátoraink legjobbjai, patrónusok és gályarabok, egy­aránt hordozták e vérrel meg­szentelt zászlót; költőink és tu­dósaink, hadvezéreink és poli­tikusaink hazánk evangélikus- ságának kis számarányához képest, feltűnően nagy szám­mal és kimagasló értékekként tartoztak egyházunkhoz több, mint négyszáz éven át. Büszkén hordozzuk neveiket, híven ápoljuk emléküket. De valóban ismertté tesszük-e őket híveink előtt? És főleg felkutatjuk-e azokat a lappan­gó, még ismeretlen adatokat, esetleg nagyszerű eseménye­ket, amelyek kicsiny egyház- községek sárguló levéltárában, vagy egyházmegyei, kerületi vagy egyetemes levéltáraink­ban oly régóta várják napfény­re kerülésüket? Ugyanekkor szélesre kell tárnunk egyházunknak azt a kapuját, amely az egész embe­riség jövője felé nyílik. A kicsivé lett világban az egyház sem zárkózhatik ele-' fántcsonttoronyba, hanem, ha helyesen fogja fel küldetését, bátran kilép annak kapuján. Nem azt várja — mint egykor —, hogy a megtérők sokasága jöjjön hozzá, hanem ő lép ki a világba, és veszi fel az ember életének gondját-baját, beteg­ségét, szenvedését, örömét és fájdalmát. S mert felismerte, hogy egy vérből teremtetett az egész emberiség, testvérnek vall minden népet és fajt. Csak ekkor érezheti át az elnyo­mottak, kizsákmányoltak, éhe­zők égető ínségét. Ügy, ahogy Pál apostol írja: „Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?” (2. Kor. 11,29.). Csak a világba kilépő, az egész emberiség szebb és bol­dogabb jövőjéért felelősséget érező, és azon minden erejével munkálkodó egyház jövőjére adja Isten az ő áldását. Ft. AZ EGYHAZAK BRIT TANÄCSÄNAK VEGREHAJTÖBIZOTTSAGA A KORMÁNYHOZ FORDULT Nem szabadna a Délafrikai Unióba szállítani olyan fegyve­reket és fegyveralkatrészeket, amelyeket Angliában vagy an­gol szabadalom alapján állíta­nak elő és amelyeket a színes lakosság ellen is bevethetnek — jelentette ki az Egyházak Brit Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A Végrehajtó Bi­zottság a londoni kormányhoz fordult és kérte, vizsgálja felül dél-afrikai fegyver-eladásainak politikáját. „Rémülettel” ta­pasztalta az Egyházak Taná­csa, hogy pl. még mindig szál­líthatók Dél-Afrikában olyan fegyveralkatrészek, amelyeket a rendőrség felhasználhat Sharpeville-ben a tüntetések letörésére. Protestáns egyetem Stanleyville-ben A kongói Protestáns Keresz­tyének Tanácsának kezdemé­nyezésére Stanleyville-ben pro­testáns egyetem létesül, amely azonban kinyitja kapuit vala­mennyi felekezet számára. Ez idő szerint 23 hallgatója van — öt ezek közül katolikus, egy mohamedán — és hét proíesz- szora. A tanerők közül hármat az Unesco, egy matematikust pedig a „Szolgálat a tengeren túlra” munkaközösség adott. Ez az egyetem az első akadé­miai szintű oktatási intézmény a Kongói Köztársaság mintegy két és félmilliónyi protestánsa ifi Sa.eAate.1 nem inámaí A mai vasárnapnak, Hetve­ned vasárnapjának különös helye van az egyházi eszten­dőben. Olyan, mint egy csen­des kilométerkő, amelyik mel­lett megáll az ember és mi­előtt tovább menne, még egy­szer visszanéz, hogy azután pihenten és megerősödve in­duljon tovább. Eddig a vasárnapig a hivő embert a karácsony kísérte. Hiszen minden vasárnapon a szeretet születése szó­lalt meg és ennek az öröme világított előtte. Ma még visz- szanéz erre, aztán teljesen odafordul a szeretet szol­gálata, az élet és az örök­élet nagy ünnepe, a Húsvét felé. Valaki egyszer így mond­ta ezt: Hetvened vasárnapján kialszanak a karácsonyi gyer­tyák és a hivő emberek el­indulnak a Keresztfa napsüté­se felé. A ma kezdődő böjti elő­készítő idő, a Hetvened, Hat* vanad és Ötvened vasárnap, majd az elkövetkező böjti idő­szak a szeretet napsütésének örökszép útja. Ennek az útnak a kezdetén ezért szólal meg a szőlőmun­kások példázatában Isten sze- retetének szép tanítása, amit ebben a mondatban foglal ösz- sze ez a kis írás: — a szere­tet nem számol! Mindenkelőtt el kell mon­dani azt, hogy mi általában szeretünk számolni, amikor szeretünk, örök „szőlőmun- kási” vonás rajtunk az, hogy szeretjük összehasonlítani ma­gunkat másokkal. És nagyon is számontartjuk, hogy mit kapnak és mit aditak mások. Ezért van sokszor annyi irigy­ség és elégedetlenség ben­nünk, mert mindig a másikat, a másik életét mérjük meg a mérlegen. Még a szeretetünk is sze­reti a számolást. Mielőtt ad­nánk valamit magunkból, mi­lyen sokszor megszámoljuk, hogy mennyit kaptunk. Ka­pott ajándékokat és a szívün­ket odatenni a mérlegre, ez is „szőlőmunkási” vonás. Milyen szépen mondja Jé­zus, hogy a szeretet valami egészen más! Az igazi szeretet sohasem számol. Gondoljunk csak az édes­anyánkra. Bölcsőnk és beteg­ágyunk mellett sohasem szá­molta meg az átvirrasztott éj­szakákat. A szeretete csak ölelni és áldani tudott. Gondoljunk csak az édes­apánkra. Nem számolta meg soha a vérit ékcsepp.jeit, az értünk áldozott munkaóráit. Csak leült mellénk jóked­vűen a gazdagon megtérített asztalhoz. Szeretete csak adott mindennap számolatlanul. Gondoljunk csak mindazok­ra, akik számolatlanul szeret­tek és akkor megértjük Isten szeretetének mindennapi fe­lénk áradását, a Karácsonyt és a Böjtöt, a Húsvétot és az életünk minden mai örömét. Isten számolatlanul szeret. Napsütés van a böjti úton, Már itt is, a böjtelő kezdetén« or/// pesti prés sszobait Pihenni járó pesti emberek pöttöm asztalka-szigetek körül halk a szó, tarka, színesen röpül, és amint várok, felsír egy gyerek. Lám a villáról fürgén lepottyant s a ruhán — rémes — tenyérnyi sárga nagy puha krémes. S szegény ím vádra Vár, hogy villámlón tüstént fellobban. Könnyes kis arcán sír a félelem! Ámde mit hallok?! Ne sírj életem, — Valamikor rég én is így jártam?! S a parányi, szürke perc-keretet kitöltötte ez a nagy szeretet, — melynek remekét szívembe zártam! Somlyói András IMÁDKOZZUNK Máté 20, 1—16. Dicsőítünk Téged, Istenünk, hogy Te szabad tetszésed sze­rint cselekszel. Mi, porszem emberek, nem írhatjuk elő Neked, mit tégy. Alázattal meghajlunk akaratod hatalma és szabad­sága előtt. Te Isten vagy, s mi nem kérhetünk számon Tőled semmit. De hálát adunk Neked, hogy szabad tetszésedet kegyelemre fordítod. Magasztalunk Téged, hogy hatalmad szabadságát ir­galomra használod. Megkönyörülsz az érdemetleneken, s nem a mi érdemeink szerint fizetsz nekünk, hanem irgalmad alap­ján, bőségesen. Ez lehet a reménységünk, mert mi sohasem tudnánk annyit tenni Érted és az emberekért, hogy azzal meg­szerezhetnénk jotetszésedet és örök életünket. Előtted még a legtöbbet fáradozók és sok jót cselekvők sem állhatnak meg követelőzve, — várva, ami jár nekik. Csak ingyen kegyelmed­ből számíthatunk szereteted jutalmára, a Jézus Krisztusért. Kérünk, add meg nekünk ennek a hitnek belső felszaba- dultságát, hálás örömét. És cselekedd, hogy annál szívesebben álljunk a Te munkádba: az egyházban, és a mindennapi élet­ben az emberek között. Áldj meg azzal a lélekkel, hogy fel­ismerjük az emberekért és a földi életért fáradozásban a Te szolgálatodat. Ne engedd, hogy megfáradjunk, elkedvetlened­jünk a munkánk és a feladataink terhe alatt. Tégy bennünket egész életünkön át gondviselésed fáradhatatlan munkásaivá mások javára. S áldd meg a hivő keresztyéneket azzal is, hogy szolgáljanak Neked az egyházban. Tégy bennünket gyüleke­zetünk hűséges munkásaivá, bogy fiatalon és öregen megtalál­juk a ránk váró feladatokat, hűségesen teljesítsük azokat, s utolsó óránk a Te országod munkájában érjen bennünket. Mert Tied az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen. ▲ é

Next

/
Thumbnails
Contents