Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-21 / 25. szám

Közbenjáró szolgálat Filemon 4—16. Amikor Pál levelét írja Filemonhoz, nehéz helyzetben van. Nehéz helyzete abból adódik, hogy olyan ember gondját veszi magára, akin nehéz segítem. Emberileg szinte lehetetlen dol­got vállal. Egy szökött rabszolga életét akarja megmenteni. Nem futhat el a feladat elől: Ott áll előtte Onézimusz és várja segítségét. Pál mondhatná: Nem az én feladatom, hogy rajtad segítsek. Csak rontok a magam helyzetén is, ha megtudják. Nekem elsősorban az a feladatom, hogy Krisz­tus evangéliumát hirdessem. Pál azonban a nehézségek elle­nére is segít. Nincs a kezében vagyon, amivel Onézimuszt kiválthatná, nincs is hatalma, hogy védnöksége alá vegye,, történelmileg sincs itt az ideje, hogy rabszolgaságot megszün­tető mozgalmat kezdjen, valami mégis van a kezében, amivel embert menthet: az evangélium, Krisztus emberismerete és emberszeretete. Pál, mint Jézus jó tanítványa, látja, hogy a bűn vert itt éket két ember közé. Bűnös Onézimusz is és Filemon is. Oné­zimusz munkáját rosszul végezte, talán még valami kárt is okozott szökése előtt. De Filemon is hibás, hogy Onézimusz ilyen útra jutott. Filemon sem teremtette meg a vele egy fedél alatt élő számára azt az emberi légkört, amiben meg lehet maradni becsülettel. Pál ugyanakkor azt is tudja, hogy két ember megromlott viszonyát csak úgy lehet rendbehozni, ha mindketten megváltoznak. Ezért egyik oldalról Onézimuszon segít. További szökésre nem bíztatja. Üj emberré akarja tenni! Így lesz Onézimusz Pál lelki gyermeke, Krisztus híve, egyszó­val keresztyén. Másik oldalon Filemont próbálja átformálni, aki úgy lát­szik, már sok mindent tett a gyülekezet és az evangélium érdekében. E levél elmondja, hogyan beszéli rá Filemont: fogadja Onézimuszt, mint testvért. Legyen meg benne az a szeretet, ami hozzátartozik a Krisztusban való hithez. File- monnak is sokat kell változnia, hogy Onézimuszra ne úgy tekintsen, mint „beszélő vagyontárgyra”, akinek korlátlan ura, hanem mint magára az apostolra, akit tisztel és szeret. Pál nem a maga ügyességében, tekintélyében, rábeszélő­készségében bízik, hanem Jézus életet elrendező és újjáte­remtő hatalmában. Ezért mert bátran küzdeni, kockáztatni. Nem nézi, hogy megharagudhat rá Onézimusz, nem tekinti, hogy Filemont talán e levél megírása után mindörökre el­veszti. Hisz az általa kézbevett ügy sikeres lebonyolításában, mert tudja, hogy ez az ügy életmentés, és éppen ezért Krisztus ügye. Merjünk mi is ilyen bátran hinni Krisztusban, aki nem­csak lelki, belső életeket tud rendbehozni, hanem hatalma van a belsőn keresztül a külső életet is átformálni! Merjük mi is ilyen bátran hinni, hogy Krisztus ott is meg tud men­teni embereket, ahol erre már semmi remény sincs! Merjük hinni, hogy mi is lehetünk Krisztusnak áldott eszközei, akik közvetíthetünk, közbenjárhatunk emberi életek rendbehozá­sáért, emberi életek megmentéséért! Trajtler Gábor ll!ll!ll!ll!i!lii;iílll!l!lll!!llllil!lll!lll!l!l!lil!tll!!ülllill!IIIIIII!l!|l|!l!l!lllllll!llllll|l|l|||||l|||!ll!l!.;j!lllll!lllll!|l|l!J!lll!|||!|ll!lllllilll!l!l!l!II| HÍR£{< —■ Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje: I.k 6, 36—43., délelőtti alap­igéje Filemon 4—16. KITÜNTETTÉK DUSICZA FERENCET A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa DUSICZA FERENCNEK, a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventi Irodája vezetőjének, eredmé­nyes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát adományozta. Magas kitüntetése alkalmá­ból szeretettel köszöntjük Du- sicza Ferenc egyházi tanácsost és további életére és munkál­kodására is Isten gazdag ál­dását kérjük. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy munkája és egyénisége mint a múltban, a jövőben is hozzájárul egyhá­zaink kapcsolatainak minél szorosabbá tételéhez és elmé­lyítéséhez. — A HAJDŰ SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége június 23-án Nyíregyházán tartja munka­ülését. — ARANYMENYEGZÖ. Fe­hér Dezső, a csorvási egyház- község felügyelője és felesége június 7-én a gyülekezet jelen­létében ünnepelte házasságá­nak 50. évfordulóját, majd ro­konai és barátai köszöntötték az ünneplő családot. A Fehér­család részt vett az egyházköz­ség megalapításában és tagjait mindmáig ott tálaljuk az egy­ház vezetőségében. Maga Fe­hér Dezső, aki most egyházfel­ügyelő, 50 éve tagja a presbi­tériumnak. — BUNDÁK — átszabások, irha bunda tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp., V. Kossuth Lajos u. 1. Az udvarban. — HARMÓNIUMOK speciális Ja­vítása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál, Bp., IV. Üjpest, Kom- ját u. 120. Telefon: 493—017­— Életjáradekot adunk la­kásért. László József né, Bp. XII. Ugocsa u. 2. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964. június 21-én Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de ll (úrv.) Kékén And­rás, du. 6 lelkészavatás, Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10 Harxrfhxi Béla, de. 11 (úrv.) Koren Emil, au. 6 Harmati Béla. Dózsa György út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Szirmai Z. Kőbánya de 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Boross K. Rá­kosfalva de. 8 Detre J. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Váci út de. 8 Káposzta Lajos. Fóti út de. 11 Káposzta Lajos. Frangepán u. de. fél 9 Gádor András. Üjpest de. 10. Blázy L. Pesterzsébet de. 10 Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Rá- kospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 10 (német, úrv.) dr. Nagy Gyula, de. ll Schreiner Vil­mos, du. 7 Schreiner Vilmos. To- rockó tér de. fél 9 Várady Lajos. i i i n nirri inni m n.i.n;n m i m in n m u Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9, de. 11, du. fél 7. Pesthídegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8 Uzon László, de. H (úrv.) Uzon Lászó, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert, csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhá* Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadós Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VXII.i Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142-074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIU. Árusítja a Magyar posta 10 000 példányban nyomatott 64.?685 /2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.ffl Bolgár Imre igazgató INDEX 25211 4. MAGLÖD Domonynak búcsút intve, Maglódon kopogtatott az Al­föld kapuján Petrovics Ist­ván székálló legény. Kilépett őseinek hegyes-völgyes hazá­jából, otthagyva a kanyargó Galgát. Véletlenül kerülhe-- tett ide, vagy rokonság, is­meretség vonzotta? Felele­tet szeretnénk kapni erre is az egyházi anyakönyvek be­jegyzéseiből. Rokonságra egy­előre nem tudunk bizonyíté­kokat találni, bár Maglódon a 19. sz. elején él egy idősebb házaspár: Petrovics János és felesége, Weisz. Anna. Néhány éve ott tanít Hrúz György rektor is. Akár járt hozzá egykor az aszódi iskolába Petrovics István, akár nem, mindenesetre ismerték egy­mást régebbről. A Petöii- irodalom úgy tudta, hogy az elaggott, özvegy tanító magá­hoz hívta Maglódra rokoná­nak lányát, félig cselédnek, félig családtagnak, hogy se­gítsen a nehéz körülmények között élő szülein. Mindaddig nála tartózkodott, míg állá­sától kénytelen megválni s távozásakor elszegődteti Mar- tiny Mihály evangélikus lel­kész házához. Hrúz György életéről eddig elmondottak és a sorrakerülő cinkotai anya­könyvi adatok bizonyítani fogják, hogy a fentiekben több téves megállapítás sze­repel. A nagybácsi ugyanis ekkor még nem volt sem el­aggott. sem özvegy. Mária hozzáköltözése idején java­korabeli, de mindössze 55—56 éves. Tíz éve nősült másod­szor. Az 1880-as püspöki egyház- , látogatás jegyzőkönyve hat­van év távlatában szűk­szavúan annyit jegyez fel róla, hogy Tárcsáról került Maglódra, itteni működési idejét nem jelezve. Az anya­könyvben legkorábbi adatot róla 1810-ből találtuk. (Péte­riben egy házasságkötésnél szerepel, .mint maglódi tanú.) Elődje. Sinkovicz András rek­tor Maglódon hunyt el. Mi­kor? A helyi lelkész szives segítségét kérjük ennek meg- , állapításában! Amikor az anyakönyvet forgattuk, még nem gondoltunk ennek a biz­tos támpontnak megkeresé­sére. i Hrúz György utoljára ugyan­csak házassági tanúként sze­repel 1814-ben a maglódi anyakönyvben, viszont az em­lített jegyzőkönyv szerint utódja 1816-tól követte őt a rektorságban. Hrúz György nem örege­dett el annyira, hogy állásá­ról le kellett volna monda­nia, inkább a kántori tiszt­ség eshetett nehezére s visz- szatért Csík-Tarcsára precep- tori-másodtanítói állásba, hol kilenc év múlva is működik. Távozása 1815 végére eshe­tett s akkor szegődtette el Hrúz Máriát a helybeli evan­gélikus lelkészhez, Martiny Mihályhoz, aki 1810-ben ke­rült Ácsáról ide. Miért nem vitte magával új állomáshelyére? Ebben az is közrejátszhatott, hogy Má­ria szülei 1815 táján Maglód­ra költöztek. Legutóbbi ta­nulmányunkban még azt ír­tuk, hogy édesapja 1814 után elhagyva a fővárost, néhány évig — eddig előttünk isme­retlen helyen — letelepedett. Legújabb adataink szerint ez a hiányzó láncszem is meg­került. Említett Ádám nevű fiúk a cinkotai halotti anya­könyv bejegyzése szerint Maglódon született, életkorá­ból következtetve 1816—1817- ben. Igaz ugyan, hogy a mag­lódi anyakönyvben ennek nyomát sem találtuk, viszont több példával bizonyítani tudnánk, hogy egy-egy bejegy­zés kifelejtődött a jó öreg matrikulákból. Az általunk forgatottakban találkoztunk ilyen esetekkel. Így magyarázatot kapunk egyben arra, hogy miért nem ment Mária Tarosára; inkább szülei közelségében maradva, elszegődött Martiny lelkész házához. A parochián két apró gyermek mellett akad dolga bőven. Minden bevá­sárlást ő végez. Így kerül el a mészárszékbe gyakorta húsért, ahol egy székálló le­génnyel, Perovics Istvánnal ismerkedik össze. Máriának a hagyomány szerint udvarol­hatott eddig egy nyalka csiz­madialegény, Lány Samú. Evangélikus egyházak anyakönyvelnek adatai Petőfi őseiről Most Petrovics István lesz vetélytársa. A régebbi 'udvarló elhidegül eddigi választottjá­tól. Hamarosan megnősül, el­véve Petrovics Annát Péteri­ből. 1817. I. 14-én tartják es­küvőjüket. Tanújuk az ottani lelkész, Esztergály Mihály fe­lesége, özv. édesapja, Eszter­gály Ferenc ispán, akinek neje Hrúz György tanító test­vére volt és Martiny Mihály maglódi lelkész felesége. A A tanúk személye rávilágít a házasságra lépők családjának megbecsült voltára. Lányiék- nak még ez év nov. 19-én gyermekük születik; Maglódon keresztelik. Ennek a házasságkötésnek idején Hrúz Mária már nem tartózkodott a faluban. Pest­re ment Weisz Tamás szappa­noshoz cselédnek. Lány Samú házasságáról a hagyomány szerint ugyanis akkor szer­zett tudomást, amikor egy év múlva visszatért Pestről. Az sem egyeztethető össze az anyakönyvi adatokkal, hogy akkor hagyta el Maglódot, amikor munkaadóját Kiskőrös­re választották a gyülekezet élére. Martiny 1318 őszén foglalta el új helyét, akkor pedig Mária már Aszódra tá­vozott szüleivel együtt s ott férjhez ment Petrovics Ist­vánhoz, szept. 16.án. Végeredményben a maglódi és péteri anyakönyvek olyan következtetést engednek le­vonni, hogy Petőfi édesanyja a rokon tanító-nagybácsinál 1814—4815-ben. Martiny lel­késznél 1816 végéig tartóz­kodhatott. A maglódi anyakönyvben találkozunk egy Pécelen lakó Hrúz család nevével is. Hrúz Sámuel csizmadia gyermekeit itt keresztelik 1819—1820-ban. Az apa azonos lehet azzal a Hrúz Sámuellel, aki 1845. II. 5-én özvegyen meghalt Do- monyban, 64 éves korában. A halotti bejegyzés szerint Pá­ter községben, Nógrád megyé­ben született. Közelebbi ro­konságra nem találunk nyo­mokat, érdekes azonban, hogy a nevezett ugyancsak csizma­dia mesterséget folytatott. Hasonlóan nem tudja bizo­nyítani az anyakónyv a Mo- noron, Péteri n, Mendén, Gyömrőn, Vasadon élő Pet- rovicsok közelebbi kapcsola­tát Petőfi édesapjának csa­ládjával. Lány Samú felesé­gének Péteriből elszármazott két testvére. Rákoskeresztúr­ra s ott találkozunk nevük­kel. Az életrajz-mozaikok össze­rakása Maglódon is tisztább kép kialakításához segített bennünket. Az adatok gyűjté­sét szinte a lapzárta órájáig végeztük, reméljük még újab­bak is előkerülnek. CINKOTA A Petőfi-irodalom eddig is számon tartotta Cinkotát. Ma­ga a költő" említi, hogy ott nyugszik egyik nagyapja, bár ő nem ismerte. Ott írja 1845- ben a Felhő és csillag című versét, anyai rokonának lá­togatása alkalmával. Oda vi­szi két év múlva szüleit rövid időre. A hagyomány azt tar­totta. hogy Petrovics István székálló legénynek ládáját Hrúz Ádám cinkotai asztalos és bognár készítette 1815-ben. Az anyakönyvi adatok ho­gyan tudják támogatni, ki­egészíteni a fenti állításokat? Öreg Hrúz János valóban Cinkotára költözött Aszódról 1818—1919 táján. Lánya, Éva 24 éves korában ment férj­hez Benczúr Mátyáshoz, 1819. május 23-án. A vőlegény nem cinkotai származású; sem előt­te, sem azután nem fordul elő családjának neve az ottani anyakönyvekben. Minden bizonnyal ő is csiz­madia mesterséget tanult. Nógrád megyében gyakran előfordul több anyakönyvben ez, a csizmadia mesterséget folytató' család neve. Benczúr HÉTRÓE—HÉTRE Teherhordozás Gál. 6, 3. Ha a bibliát, különösen az újszövetséget figyelmesen olvas­suk, rájövünk, hogy Jézusnak két szeretett témaköre volt. Az egyikben Istenről mondta el tanításait, a másikban pedig az emberről. Pál azt mondja, hogy egymás terhének hordozói legyünk. Vagyis vállaljunk részt a másik ember terheiből. Segítsük azt hordozni, álljunk a másik ember mellé, emeljük fel, ha elesik, szolgáljunk neki. A földön élő embereket három nagy csoportba oszthatjuk. Az elsőben azok vannak, akik maguk hordják a terheiket. A másdikban azok, akik másokkal hordoztatják terheiket. A harmadikban pedig azok, akik segítik a másik ember terheit hordozni. És ezt nem kénytelenségből teszik, hanem önként. Mert erre Jézus élete példával tanított. Gondoljunk csak a lábmosás nagy jelenetére, amelyben arról van szó, hogy Jézus megmossa még Júdás lábát is! Az önként vállalt segítő élet tölti be, igénk szerint, Jézus­nak az emberről mondott törvényét. Jézus törvényének betöl­tése nem szavakból, hanem cselekvő, segítő szerétéiből áll. Befejezésül Pál apostolnak egy másik igéjére hivatkozunk; 1, Kor. 9, 19-ben azt mondja Pál: „Magamat mindenki szol­gájává tettem...” Fülöp Dezső ii:i!iiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:i)iiiuntiiiimiiiiiitm!iiuiiiiiiiii!iiiiiuiiiiiiiiiiiMuiiiiiiiiiiiiiiiiini!iaii>iiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiitM!| NAPRÖLÍ—NAPRA VASÄRNAP: ÉZSAIAS 49,3, EFEZUS 1,14. Krisztus Isten országának örököseivé tett bennünket. Isten országa nemcsak eljövendő valóság, hanem működik és hat most is közöttünk, Bizonyság erre a Szentlélek munkája. Róma 8, 18—23, Zsol­tárok 119, 33—48. HÉTFŐ: III. MÓZES 35,17, L KORINTUS 6,7. A feleba­rát szeretetének Jézusi parancsa éles ellentétben áll minden haraggal, civódással — még a pereskedéssel is. „Haragudja­tok, ámde ne vétkezzetek, le ne menjen a nap a ti harago­tokkal” Máté 3,1—12, I. Korintus 13, 8—13. KEDD: I. MÓZES 18, 30, LUKÁCS 11, 8. Megbocsátásunk-* nak alapja az, hogy Isten is számtalanszor megbocsát nekünk minden bűnt és ellenszegülést. Nemcsak megbocsát, hanem minden kérésünket meg is hallgatja, s amit állhatatosan ké­rünk, azt meg is cselekszi. Filippi 1,12—21, L Korintus 14j 1—12: SZERDA: ZSOLTÁROK 33,12, LUKÁCS 7,28. Keresztelő János Isten követe volt. Krisztusról tett bizonyságot. De ő is ember volt, csalódott Jézusban. Nem értette meg, hogy Krisz­tus nem uralkodni jött ebbe a világba, hanem szolgálni^ azért, hogy életét váltságul adja sokakért; Ézsaiás 40,1—8, I. Korintus 14,13—19. CSÜTÖRTÖK: I. SÄMÜF.L 2,30, RÓMA 3,4. Csodálatos az Isten kegyelme és hosszútűrése. Lázadunk ellene gonosz­ságunkkal, vétkeinkkel, — s Ö mindig jó hozzánk. Meg kell látnunk, hogy jóságával a megtérésre sarkall bennünket Apos­tolok cselekedetei 19,1—7, I. Korintus 14, 20—25; PÉNTEK: ZOFÓNIAS 3,19, LUKACS 14,23. Isten min­denkit vár és hív az ő országába. Mi is a meghívottak közé tartozunk. Mégis késlekedünk meghallani és elfogadni Isten hívását. Ha ellenszegülünk is, Isten a kövekből is támaszthat követőket magának. Lukács 12, 49—53, I. Korintus 14, 26—40. SZOMBAT: V. MÓZES 15,7, M.ÁTÉ . 5,7. Vegyük észre azokat, akik anyagi és lelki segítségünkre várnak; Vegyük észre őket, és cselekedjünk velük irgalmasan, hogy a számon­kérés napján Isten ne vétkeink s .kasága szerint ítéljen, ha­nem az Ö irgalmassága szerint. János 10, 40—42, I. Korintu» 15, 1—7. Ruttkay Levente Ádám romhányi csizmadia lá­nya házasságra lép Schutz Mihály csizmadiával 1806- ban. (Ösagárdi evangélikus anyakönyv.) Másik fiának, Benczúr Mihály rákoscsabai molnárnak 1817-ben keresz­telték gyermekét Rákos­keresztúron. (Rákoskeresztúri evangélikus anyakönyv.) Nem tévedünk, ha azt ál­lítjuk, hogy a fesorolt iparos családból származott Hrúz Éva férje. Házasságuk rövid életű. 1820-ban gyermekük születik s még aznap meghal; alig néhány hónap múlva az apa is követte sírba a fiát. Öz­vegyen hagyott felesége előbb Pencen Kosztolányi Imre ügyvéd, nyugalmazott tábla­bíró házvezetőnője, majd 1847-ben Faska Samú aszódi csizmadia felesége lesz. öreg Hrúz Jánosnak ugyan­ebben az időben második fe­leségétől született harmadik, egyben utolsó gyermeke: Er­zsébet, aki azonban a követ­kező esztendőben meghalt. Az apa hat év múlva, 1827. szep­tember 14-én ugyancsak tá­vozik az élők sorából, 66 éves korában. A költő valóban nem is­merhette anyai nagyapját, ek­kor, bár négyéves elmúlt, a távoli Kiskunfélegyházán lak­va, sohasem látogathatta meg szüleivel együtt. Hrúz János özvegye, Brhely Éva 1836- ban, 58 éves korában távo­zott el az élők sorából. Ifjabb Hrúz János Cinko- tán. Ádám Budán és Csömö­rön is lakott. Hosszú vándor­lásuk után végleges megtele­pedésük helye lett ez a Pest közeli, jobb megélhetést biz­tosító falu. Gyermekeik itt mennek férjhez s leszárma- zóik ma a közeli Kerepesen és Nagytarcsán élnek. Mind­ezeket sok anyakönyvi be­jegyzés igazolja, amit ezen á helyen nem áll módunkban felsorolni. Petőfi szívesen felkereste többször cinkotai rokonait. 1845-ben tett rövid látogatá­sának emlékét őrzi az idézett vers. Hrúz Zsuzsanna szemé­ben láthatta örömkönnyeiben a csillagot. Két év múlva öreg szüleit Pestről néhány hónapra cin­kotai rokonaihoz költözteti Cinkotára került a költő ha­lála után édesapjának ván- dorládája, kegyelettel őrizte Hrúz Ádám családja. Innern eredt az a téves következte­tés és hagyomány, hogy azt ő készítette egykor a domo- nyi székálló legénynek. Merő tévedés, hiszen két évvel ké­sőbb született, mint a láda készült. A családi hagyomány­nak az anyakönyvek annyi­ban adnak igazat, hogy Hrúz Ádám „faragó” bognár és ke­rékgyártó mesterséget folyta­tott, érthetett az asztalosság­hoz. A váci bognárok céhébe 1852-ben vették fel; A cinkotai anyakönyvben Hrúz György tanítónak nevé­vel ugyancsak találkozunk. Itt kötött házasságot másod­szor mint rákoskeresztúri lakos, elvette Daxner Rebekát feleségül, 1804. január 8-án. (Rákoskeresztúr, Csík-Tarcsa ebben az időben Cinkota fP liája volt.) Előbbiekben említettük, hogy Hrúz György Rákoskeresztúr­ról Maglódra került, azután pedig 1822-ben Csík-Tarcsára preceptori (tanítói) minőség­ben működik. Ne csodálkoz­zunk, hogy annyit változtatta helyét; abban az időben elég gyakori jelenség. Tanítók, lelkészek alig maradnak né­hány évet egy-egy faluban. Hrúz .Mária munkaadója, ké­sőbb gyermekének keresztelő lelkésze, Martiny Mihály Acsa- kürtőn. Ácsán, Maglódon, Cinkotán, Albertirsán műkö­dött. Hrúz György tanító máso­dik felesége 1825. .február 5-én meghalt Csík-Tarcsán, 63 éves korában. Megözvegyült, elaggott, most már valóban munkaképtelen, öreg tanító Pestre költözött s ott fejezte be hosszú életét. Cinkotán találkozunk az anyakönyvben egyéb Petro- vics-család nevével, ezek Rákosszentmihályon, Rákos­palotán, Szentlőrincen éltek. Petőfivel való rokonság lehetőségére itt ugyancsak nem térhetünk ki hely­szűke miatt ebben a tanul­mányban. (Folytatjuk) Jakus Lajos a *

Next

/
Thumbnails
Contents