Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-05 / 1. szám
Á második vatikáni zsinatról A székesfehérvári gyülekezet száz éve A SZÉKESFEHÉRVÁRI I templomhoz érkező püspököt EGYHÁZKÖZSÉG száz évvel 1959. JANUÁR 25-ÉN HIRDETTE MEG XXIII. János pápa a bíborosok előtt az új zsinatot. A zsinat előkészítő munkája annak az évnek pünkösdjén vette ünnepélyes kezdetét. Maga a zsinat 1962. október 11-én kezdődött. Első ülésszaka két hónap múlva, december 8-án zárult, az akkor már nagybeteg pápa közreműködésével. A második ülésszak 1963. szeptember 29-én nyílt meg, az új pápa, VI. Pál beszédével, s most az elmúlt napokban, december 4-én ért véget. Megint hosszabb szünet következik az újabb ülésszak előtt. Lapunk az elmúlt öt évben több alkalommal foglalkozott az új római katolikus zsinattal. Most pedig jónak látjuk, hogy cikksorozatban összefoglaló áttekintést adjunk a zsinat eddigi munkájáról. Ezt az értékelést lehetővé teszi, hogy a második ülésszak befejeztével már fel lehet mérni a zsinat elvégzett munkájának eredményeit. Ugyanakkor e visszatekintést szükségessé teszi, hogy a zsinattal kapcsolatban sokfélé hír kering híveink között, de szinte teljességgel hiányzik a részletes tájékozottságuk és áttekintésük. Tartozunk egyházunk tagjainak, különösen is a katolikusokkal vegyesházasságban élőknek, hogy tárgyilagos ismertetést adjunk. A VALÓSÁGHOZ MINÉL ’HIVEBB beszámoló vezethet él a római katolikus egyház mai belső képének tisztánlátásához világviszonylatban. Az a sokféle hang, amit a föld különböző részeiről összegyűlt több mint 2000 katolikus egyházfő képviselt, nemcsak egyéni véleményüket fejezte ki, hanem azon keresztül jelentkezett a katolikus hívek és papság gondolkozása is. A zsinat tárgyilagos összefoglalása a római egyháznak a nemkatolikus keresztyénekhez való mai viszonyára is világosságot. dérit. A nem egyes jelenségeket egyoldalúan kiemelő, hanem a zsinat egészére tekintő beszámoló Szétpattan that egy csomó légvárat, ami egyések gondolataiban különböző helytelen híresztelések alapján felépült. Ez nem baj, sőt előrevivő, mert a keresztyén ember szemlélete és magatartása mindig csak a valóságra támaszkodhat, és sohasem vágyálmokra vagy elképzelésére. A ZSINAT AZ EREDETILEG 70 tárgyalási témát 17 tárgykörre csökkentette. Ezek közül csak kettőt fejezett be, a fcSzent liturgia” címűt és a tájékoztatás eszközeiről szólót. Az előzővel részletesen legközelebbi cikkünkben foglalkozunk. Az utóbbiban a sajtó, film, rádió, televízió erkölcsi normáiról van szó, másrészt arról, hogy ezeket az eszközöket miként állíthatja a katolikus egyház a szolgálatába. Ezenkívül hozzákezdett a zsinat még néhány téma megtárgyalásához, mint például „Az isteni kinyilatkoztatás”, „Az egyház”, stb. Ezekről is adunk majd beszámolót. Már ez a kis felsorolás is mutatja, hogy meglehetősen lassan halad a zsinat. Innen érthető a pápa záróbeszédének az a megjegyzése, hogy a zsinat második ülésszaka „hosszú, fáradságos vita után részben elérte kitűzött célját”. Amint valaki megjegyezte a zsinatról: „Az óriás igen kis léptekkel jár.” . MIELŐTT HOZZÁKEZDENÉNK legközelebbi számunkban a zsinat legfontosabb keresztmetszeteinek megmutatásához, most előrebocsátjuk a zsinat egészét összefoglaló értékelésünk néhány szempontját. Ezeknek a megállapításainknak helyességét olvasóink majd maguk lemérhetik további cikkeink alapján, amelyek a zsinati dokumentumokkal alátámasztják összegező hármas tanulságunkat. A zsinat eddigi lefolyása • megmutatta a római katolikus egyházban világszerte végbemenő erjedési folyamatot. Állandóan megnyilvánuló ellentét feszült a zsinaton. Ezért is olyan larsú az előrehaladása, mert a különböző vélemények összecsapása sok időt vett el, s az ellentétes látások miatt gyakran kellett átdolgozni a sémákat (a zsinati határozati tervezeteket). Az ellentétek a legkülönbözőbb elvi és gyakorlati kérdések tárgyalásánál csakúgy megnyilatkoztak, mint személyi döntéseknél. Elnagyolt rajz lenne, ha nem vennénk észre a különböző álláspontok színes változatosságát és sokféle indító rugóját. Mégis szemmel láthatóan két irányzat küzdött egymással. A KONZERVATÍVOKNAK az volt a törekvésük, hogy minél jobban megőrizzék a római katolikus egyházat változatlan alakjában. A másik csoportnak, a reformokat kívánóknak pedig az volt a céljuk, hogy hozzá formálják a római egyházat az idők követelményeihez célja betöltése érdekében. Az egyiknek a régi örökség, á másiknak a mai feladat feküdt a szívén. Az egyiket a múlt, a másikat a jelen izgatta. De ez a feszültség, sőt sokszor kemény, temperamentumos küzdelem sohasem érint- tette alapvető egységüket. Az újítás legszenvedélyesebb harcosai sem képviselték álláspontjukat a katolikus dogmák rovására. A mi szemünkben legmerevebbnek, nyilvánvalóan helytelennek, ige-ellenesnek tűnő dogmák, még az egészen későn, az elmúlt évszázadban kialakult tanok is szentnek és sérthetetlennek bizonyultak a zsinat egésze részéről. A zsinat megmutatta, hogy a legtávolabbról sem akarják a katolikus egyház reformációját, újjáalakítását a Szentírás alapján, csak a régi dogmák és hagyományok keretében olyan — protestáns szérűméi bizony kicsiny — reformokat, amelyek modernebbé teszik a katolikus egyházat, hogy jobban elérhesse a mai embereket; de ez a fejlesztési törekvés kizárólag a régi vágányok meghoszabbítására, a jelenbe vitelére irányult. Ennek az erjedésnek is örülünk mi evangélikusok, mert sohasem lehet tudni, hogy az eldobott kő hol áll meg. Egy, a régi dogmák korlátái között megindult reformtörekvés olyan folyamat kiindulópontja lehet, amely talán évtizedek, vagy inkább évszázadok múlva a korlátokat is megrengeti. A zsinat megmutatta a • római katolikus egyház egy részének, még pedig éppen a reformokra törő részének megváltozott, testvéribbé vált hangját a nem-katolikus keresztyének iránt. Ennek az új hangnak és részükről a történelem folyamán ilyen jelentős formában először megnyilvánuló szeretetnek örülünk. Az örömünk nem töretlen. A zsinaton sokan nem helyeselték ezt a testvériesebb magatartást. De akik ezt vallották, azok is — a pápával az élükön — félreérthetetlenül és állandóan kifejezték, hogy a római katolikus és protestáns közeledést csak egyféleképpen tartják lehetségesnek: ha mi, az „elszakadt testvérek” (amint emlegettek bennünket), „hazatalálunk” a római katolikus egyházba, elfogadva annak hittételeit és a pápa főhatóságát. A zsinat, sajnos, nyilvánvalóvá tette, hogy még nem jutottak el a katolikus egyház legjobbjai sem ahhoz az állásponthoz, hogy bennünket is, magukat is, Krisztus egy egyháza két részének tartsanak. A „katolikus ökumenizmus”, amint ez a kifejezés közkeletűvé lett a zsinat utolsó szakaszában, és az „ökumenikus lélek”, amit leg jobbjaik emlegetnek, még mindig valami egészen más, mint ami a jelenkor ökumenikus mozgalmaiban a protestánsok és az ortodox keresztyének egymáshoz való viszonyát jellemzi —, pedig itt is jelentős dogmák válaszfalai merednek. Ezért nyilatkoztak úgy a zsinattal kapcsolatban mind katolikus, mind protestáns részről, hogy csak „beszélgetés” kezdődött közöttünk, de jelenleg nincs komoly lehetőség az egység akadályainak eltávolítására. A zsinat lefolyásának • mélyreható szemlélete feltárja előttünk, hogy a római egyházban a belső erjedésnek és a testvéribb hangnak két tényező a rugója: az egyik korunk parancsa, a másik a Szentírás mélyebb tanulmányozása. Az előrevivő felszólalásokban érezhető volt egyik vagy másik, vagy- mindkét háttér. Korunk a maga összetettségében állítja merőben új helyzet elé a katolikus egyházat. A társadalmi fejlődés, a modern gazdálkodás elterjedése, a szekularizáció (az elvilágiaso- dás) világjelensége, a színesbőrű népek önállósodása, a szocializmus világhatalmi tényezővé válása, a modern élet arculata, — főként ezek azok az erők, amelyek az egész világon új helyzet elé állítják a katolicizmust, s arra késztetik, hogy korszerűbb, a mai követelményeknek megfelelőbb alakot öltsön. De ezek közül egynémely tényező, főleg a mai kor egyre terjedő felvilágosultsága, valamint a másvallásúakkal együttélés tapasztalatai felénk is nyitottabbakká teszi őket. A Szentírás szerepe már nem ennyire széles, de mélységében még jelentősebb. Teljesen világos volt például az összefüggés, hogy a reformjavaslatokat támadó zsinati tagok egyúttal a bibliakutatást is vissza szeretnék vetni évtizedekkel a katolikus berkeken belül. Ezt azonban már aligha tudják végrehajtani. Egyre többen ismerik fel a Szentírás tudományos tanulmányozásának jelentőségét a katolikus egyházra I nézve. A november 28-i zsinati ülésen Reetz bencésapát javaslatot tett a Szentírás közös kutatására protestánsokkal együtt, mindenekelőtt pedig minden keresztyén részére közös bibliafordítások készítésére a modern nyelveken. Hasonlót követelt 22 indonéz püspök nevében a purwokerto-i püspök. Ezek a hangok — ha még elszórtak is — egybecsendülnek azzal, amit október 18-án a zsinat nem-katolikus megfigyelői és vendégei részére rendezett pápai fogadáson dr. Skyds- gaard dán evangélikus profesz- szor a pápának mondott: „Engedje meg nekem ebből az alkalomból, hogy kiemeljek egy tényt, amely szememben rendkívül fontosnak tűnik: mégpedig a bibliai teológia szerepét, amely az Ö- és Újszövetségben az üdvtörténet tanulmányozására irányul.” ITT ÉRKEZTÜNK EL a döntő ponthoz, amelyen eldől a katolikus egyház lelki sorsa. Amint a reformáció a Szentírás igazabb és mélyebb megismeréséből született, amint az anyaszentegyház életében a jó dolgok Isten igéjének indítására történtek, a római egyház is csak a Jézus Krisztusban lett kinyilatkoztatásból újulhat meg. Az igeszerűség és időszerűség tényezőinek a zsinaton megfigyelhető szerepe azonban, sajnos, nem mutat arra, hogy a mai katolikus egyház hozzá merne nyúlni hittételeinek és egész egyházi berendezkedésének felülvizsgálatához a Szentírás alapján, és pedig annak középpontja: a megfeszített és feltámadott Krisztusról való bizonyságtétel, valamint Isjen kegyelme egyedülhatósága fényében. Veörcös Imre ezelőtt, a várpalotai anyaegyház filiája volt. A füiának járó lelkigondozáson kívül 1863-ig nem történt több a templom nélküli gyülekezetben. 1863-ban templomtelket vásárol a 90 egyházfenntartóból álló gyülekezet és ezzel megindul a küzdelem a templomért. Három év múlva anyaegyházközséggé szervezkednek és önálló lelkészt választanak. Pár év múlva eladják a telküket és megvásárolják az ún. régi megyeháza 1600 körül épült műemléképületét, amelynek falai között intézték hosszú időn át Fejér megye közigazgatását. Ennek udvarán 1873-ban építenek imaházat, amely 59 éven át szolgált az evangélikus hívek istentiszteleti helyéül. De ezután is állandóan a templomépítés gondolata foglalkoztatja a kicsiny gyülekezetei. Vágyván-vártak arra, hogy Alba Regia ősrégi városában, a sok római katolikus és az egy református templom mellett 'nekik is templomuk legyen. Az építési költség összegyűjtése mellett igen nagy problémát jelentett a végeredményben 60 évig tartó, s a városi hatóság részéről több ízben, tapasztalt akadékoskodással járó telekvá- lasztás kérdése. Jórészben ez az oka annak, hogy a nagy áldozatkészséggel összegyűjtött templomépítési alapot nem használhatták fel, sz tönkrement az első világháború alatt. Az első világháború után újból kezdték a templomépítéshez szükséges összeg gyűjtögetését, valamint a templomtelekért folyó harcot. Hosszú várakozás, sok küzdelem és újabb nagy. áldozatok után a létszámban is megerősödött; gyülekezet felépíti templomát és 1932. május 8-án fel is szentelik. Az építkezések továbbfolytatását, lelkészi lakás és gyülekezeti terem építését megakadályozza a második világháború, sőt a városban és annak környékén a háború végén dúló súlyos harcok alatt a templom is sok sérülést szenved. A számában erősen megfogyatkozott gyülekezet azóta évről évre javítgatta a háború okozta sérüléseket, de alaoosabb renoválásba, a templomszentelés 30 , éves évfordulóján kezdett és azt a templomért folyó küzdelem 100 éves fordulójára fejezte be. Ebből az alkalomból látogatta meg a székesfehérvári egyházközséget D. dr. Vető Lajos püspök, akit a templomtól elég távoli lelkész- lakásnál a presbitérium élén Hoffer Ferenc felügyelő köszöntött és Bárányos Ágnes virágcsokorral üdvözölt. A a templom ajtajában a bibliakör nevében Pap Sándorné köszöntötte szintén virágcsokorral. A templomot színültig megtöltő gyülekezet előtt, mely oly hosszú időn át várt a templomra, D. dr. Vető Lajos püspök Lk. 5,8. alapján az ádventi várakozásról prédikált: „A hivő várakozás különös magatartás. Olyan, mint a bűnbánat vagy a hit. Az* hogy várok valakit, nem jelenti azt, hogy akit várok, akkor jön, amikor én gondolom, s úgy jön, ahogyan én gondolom. A keresztyénség története, sőt már az új testamen tóm is világosan bizonyítja, hogy az ádventi várakozás lényegéhez tartozik a bizonytalanság. Vannak a szentírásnak olyan helyei, amiből azt- következtették ki némelyek, hogy még az apostolok korában visszajön az Úr. Azután újra meg újra kiszámítottak valamilyen időpontot, amikor a világ vége s az utolsó ítélet bekövetkezik. Még a XIX. és a XX. században is akadtak olyanok, akik ilyen számítgatásokkal foglalkoztak. Holott az igazi ádventi várakozáshoz hozzátartozik az 'Űr érkezése bizonytalanságának vállalása: akkor jön, amikor ö akar jönni, amikor Ő jónak látja. Talán az égnek fényes felhőivel, vagy talán úgy, mint a tolvaj, az éjszaka sötétjében, amikor senki nem veszi észre ... Talán ma is sokkal inkább jelen van, mintsem gondolnánk! A történelem sok eseménye mintha ezt mutatná. De ez teljesen az ő dolga.. Az istentisztelet után tartott közgyűlésen Nagy Tibor lelkész, aki annakidején mint segédlelkész gyülekezetével együtt szenvedte át a háború borzalmait, a templom történetét ismertette és a püspököt köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy a székesfehérvári gyülekezet. amelynek a két világháború anyagilag is igen nagy kárt okozott és amelynek a második világháború szenvedéseiből is alaposan kijutott a része, valóban a béke és a békés egymás mellett élés híve. A gyülekezeti tagok részéről Szokodi Sándor köszönte meg a püspöknek a gyülekezet életében mély nyomokat hagyó építő szolgálatát. Válaszbeszédében a püspök szintén a világbéke megőrzésének nagy- jelentőségét helyezte a gyülekezet szívére. Csákó Gyula Felfelé nézz! A pesti ember bosszankodva tekint a járdán terpeszkedő épület- állványokra: akadályozzák a gyalogos közlekedést, miattuk leszcrul a járdáról és kitérőket kell tennie. Viszont kevesen gondolnak az állványozók, meg a vasbetonszerelők bátorságára, merészségére és nem mindennapi, veszélyes munkájukra, öt-hat. sőt újabban nyolc-tíz emelet magasságban dolgoznak az utca felett, sokszor veszélyesebb helyzetben mint az artisták, vagy a cirkuszok kötéltáncosai, Egvrészt azért, mert azok közelebb vannak a földhöz, másrészt pedig azért, mert ha az artista vagy társa a trapézen a monoton dobpergés közben elvéti a jól begyakorolt mozdulatot és lezuhan, vagy ha^a kötéltáncos elvéti a lépést — védi őket az alattuk kifeszített háló. Múltkor az állványozó munkások egyikét megkérdeztem: hogyan lehet így élni, napról napra szembenézni a halállal? Meg kell szokni, ennyi az egész — mondta mosolyogva. Majd hozzátette: Az első és legfontosabb szabály az, hbgy nem szabad lefelé rcézni. A figyelmet arra a helyre kell összpontosítani, ahol dolgozunk, s amíg felfelé nézünk addig nincs semmi vész. Az év indulásakor nagyszerű példát adnak az állványozók a keresztyén embernek. Az év első lépéseit bizonytalanul tesszük meg. Gondjaink, problémáink és aggodalmaink lefelé húzzák a tekintetünket. Felfelé nézzünk! a zsoltáros ezt mondja: „szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem”. Erre van szükségünk ma és az újesztendő minden napján! M. I». KIS TÜKÖR Kis tükrünk elé most a „három királyokat” hívjuk meg. Isten nemcsak Betlehemben és annak környékén, hanem messze földön is megjelentette a boldog valóságot, szent Fia megszületését. Távol napkeletről is elindult három tudós bölcs, hogy felkeresse a megszületett Jézust és tisztességet tegyen néki. A betlehemi csillag vezetése mellett érkeztek a jászolhoz, amely elé aranyat, tömjént és mirhát tettek. Máté 2, 1—16. mondja el a történetet, mely az első pogá- nyok Jézushoz érkezéséről ad számot. A három napkeleti bölcs a csillagászatban is jártas ember lehetett, akikből a népi képzelet Ezsaiás könyve alapján csinált királyokat. A Gáspár, Menyhért, Boldizsár név a VIII. századból fennmaradt hagyomány. A kölni dóm idevonatkozó ereklyéi csak hamisak lehetnek. A „három királlyal” a népies képzelet elég sokat foglalkozott, így lettek ők a betlehemi játékok elmaradhatatlan személyei. Sok helyen még most is a betlehemi drámai játékok három főszereplője a három király. Még azt is jó, ha tudjuk, hogy eredetileg együtt ünnepelte az egyház Jézus születésének és rriegkeresztelésének ünnepét. A vízkereszt eredeti neve: epifánász, e szó jelentése egyértelmű az „adventus”-sal. Az epifánász annyit jelent, mint dicsőséges eljövetel, megjelenés. Jézus eljövetelében nyilvánvalóvá lett Isten dicsősége. A vízkereszt ünnepe előre mutat, de ez a nap nem a misz- szió ünnepnapja. Vízkereszt ünnepén a dicsőséges Jézus áll előttünk, aki előtt alázatosan hódolunk. Fiilöp Dezső IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Neked, Urunk, Istenünk, hogy elhoztad Jézus Krisztusban kinyilatkoztatásod világosságát. Köszönjük a drága ismeretet Rólad, az emberről, az egész világról és örök életről. Magasztalunk Téged, hogy ez az ismeret a Te szerete- tedet tartalmazza. Áldunk, hogy kinyilatkoztatásod világossága irgalmad fényét hinti mindnyájunkra. Kérünk, áldd meg egyházadat, hogy ezt a fényt híven sugározza szét. Add meg az igehirdetőknek és igehallgatóknak Jézus Krisztus evangéliumának tiszta ismeretét. S add, hogy a keresztyének egymáshoz, más emberekhez, az egész emberiséghez és a mai világ kérdéseihez való viszonyukban a Te mindenekre kiterjedő szereteted alapján éljenek, döntsenek, szolgáljanak. Vond bűnbocsátó, gondviselő és üdvözítő szereteted közelébe messzünnen is az embereket. Áldd meg az egyház fiait és leányait, hogy megismerjék azt az egyetlen kincset, amit az egyház szent örökségként hordoz, kegyelmed evangéliumát. Fejts le az egyházról minden hamis díszt, s add, hogy tisztán és igazán megőrizze a jelen és jövő számára könyörülő szereteted szavát. Csclekedd, hatalmas Istenünk, hogy egyházad szüntelenül dicsérjen Téged irgalmadért. Dicséreted leikével áldd meg a magunkban és istentiszteleten elmondott imádságokat, a felszálló éneket, az egyházi zenét, minden feléd forduló művészi alkotást. Hadd zengje, Urunk, dicsőségedet mindenütt a templomokban az orgonaszó és a falait, a fejhajtás és az oltárkép. Szentleikeddel munkáld, hogy dicséreted szétáradjon a földön, és sokak magasztaljanak Téged kegyelmedért. Add meg egyházadnak, hogy az emberszeretet által Is szolgálja dicsőségedet a világban. Lelkűnkben pedig őrizd meg igéd világosságát halálunk órájáig; Ámen.
