Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-23 / 25. szám
lep. bérm. kp. rt. 1 XXVIII. ÉVFOLYAM 25. SZÄM 1963. június 23. Ara: 1,40 forint A Második Keresztyén Béke - Világgyülés összehívása A világ valamennyi egyházának, ökumenikus testületéinek, keresztyén csoportjainak és keresztyénéinek! A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA TANÁCSADÓ BIZOTTSÁGA, amely 1963. június 4—9-ig Prágában tanácskozott, elhatározta, hogy 1964-re összehívja a Második Keresztyén Béke-Világgyűlést, újra Prágába. Hisszük, hogy erre a döntésre közös Űrünk, a Békefejedelem, Jézus Krisztus iránti engedelmesség kötelez bennünket. Az egyházak, teológiai fakultások és ökumenikus testületek képviselői és az egyes keresztyének előtt, akik Prágában ösz- szejöttek az Első Keresztyén Béke-Világgyűlésre a megosztott világ mindkét feléből, már öt évvel ezelőtt v.ilágossá vált, hogy a keresztyének az atomkor küszöbén nem hallgathatnak a háború kérdésében. Aggódó keresztyén lelkiismeretünk arra indított bennünket, hogy konferenciákat hívjunk egybe, amelyeken a megfeszített és feltámadott Űrban való hit szolidaritásában, a Lélek egységében és az isteni békesség teljességében az egész emberiséget felszólítottuk, álljon ellene az önmegsemmisítés kísértésének, ismerje fel a fenyegető veszedelmet és fogjon össze a tömegpusztító fegyverek elleni tiltakozásban. Felhívtunk minden keresztyént, törekedjenek a háború kiküszöbölésére és ne vegyenek részt az atomháború előkészítésében. KONFERENCIÁINK VISSZHANGJA FELBÁTORÍTOTT bennünket arra, hogy 1961 júniusában megtartsuk az Első Keresztyén Béke-Világgyűlést. Ezen a világ minden részéből jött több mint 600 keresztyén egybehangzóan vallást tett arról, hogy nem tehetünk bizonyságot a kiengesztelődés, az igazságosság és a békesség evangéliumáról anélkül, hogy személyesen ki ne állnánk az emberek és népek közötti biztonság és béke ügyéért, hogy ne keresnénk a megértés útjait és ne munkálkodnánk az igazságért minden ember, nemzet és faj számára. Nagyon örülünk annak, hogy sók olyan konkrét követelést, amelyet e magatartásból kiindulva az Első Keresztyén Béke-Világgyűlésen megfogalmaztunk, más nagy keresztyén gyűléseken is hangoztattak. Gondolunk itt az Egyházak Világtanácsa 1961 decemberében Újdelhiben tartott nagygyűlésének sok eredményére és XXIII. János pápa „Pacem in terris” című encyklikájának számos helyére. Gondolunk továbbá az ENSZ átfogó munkájára, Genfben tartott leszerelési konferenciájára és mindazokra a rendezvényekre, amelyek azóta a béke és a nemzetek közötti megértés kérdéseivel foglalkoztak. Az 1962-ben Accra-ban tartott nagygyűlés, a moszkvai Béke- és Leszerelési Világkongresszus ugyanabban az évben, különböző békeerők fokozott együttmunkálkodása Nyugaton, a tudósok szövetségei, például a Pugwash-konferencia és számos, csendben munkálkodó csoportnak a munkája, megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a békemunka egyre nagyobb befolyást nyer a világban, hogy a közvélemény aktívabbá válik és a népek közötti megértés napról napra erősödik. Az idő az összes békemozgalmak még szorosabb együttműködését követeli. Arra a sok konkrét kérdésre és nehéz problémára tekintettel, amelyek az utóbbi évek során előállottak, lehetetlennek látszik türelmes és kitartó munka nélkül olyan légkörnek a megteremtése, amelyben mindezeket a problémákat békés úton meg lehet oldani. MUNKÁNK JELENTŐSÉGÉNEK BIZONYSÁGA az a visszhang, amelyre az Első Keresztyén Béke-Világgyülés talált, ami abban is megmutatkozott, hogy különböző országokban a Keresztyén Békekonferencia regionális bizottságainak sorát hozták létre és számos országban regionális konferenciákat tartottak. A Keresztyén Békekonferencia 'tanulmányi bizottságai alapos teológiai munkával vizsgálják a béke átfogó problémáit. Hisszük, hogy minden őszinte békemunkán Isten áldása van. Munkánk visszhangja, de az a tény is, hogy fontos kérdések sora (az atomfegyverkísérletek beszüntetése, az ún. új államoknak a problémája, a német kérdés stb.) még nem nyert megoldást, arra indít bennünket, hogy összehívjuk a Második Keresztyén Béke-Világgyűlést. Szükséges, hogy még hathatósabban hangozzék a békesség és a megértés hangja, amely az evangéliumba vetett közös hiten alapszik és amelyről személyes elkötelezéssel teszünk bizonyságot. Szükséges, hogy újra nyomatékosan emlékeztessük felelősségükre a kormányokat, amelyek ugyan az Egyesült Nemzetekben az általános leszerelésről tett nyilatkozat mellett foglaltak állást, de amelyeknek nincs bátorságuk a döntő lépések megtételére. Szükséges, hogy újra felhívással forduljunk az egyházakhoz, az egyes keresztyénekhez és minden jóakaraté emberhez. Nem hallgathatunk, amikor halljuk a bizonyságtételre való elhívást. A fentiek indokolják a Második Keresztyén Béke-Világ- gyűlés összehívását Prágába 1964-re. Meghívjuk önöket, szeretett testvéreink, hogy velünk együtt imádkozzanak az előkészítő munkálatokért és a Második Keresztyén Béke-Világ- gyülés sikeréért. Kérjük Önöket, támogassák az előkészületeket, hogy 1964-ben összegyűlhessünk Prágában közös feladataink betöltésére Malakiás 2:5 jegyében: Az én szövetségem élet és békesség. dllil!lí|!lil,l!!ll,lIl!l!lll!|||||l|!l;|i|il:l 111 l'i |j!!i|j'rilM!riM I j!i rilll l I II lll!i;illll[|!|l|ll!l!llllllll|l|ll!l;|l|lli|!|!!j!|l|||!|i|i|ini KáStíy Znltán püspök a Séketanács elnökségi tagja A VI. Magyar Békekongresszus megválasztotta a Béketanácsot és annak elnökségét. A Béketanácsban egyházunkat KÄLDY ZOLTÁN, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke és RÉDEY PÁL budapesti lelkész képviseli. A Béketanács megválasztotta elnökségét s az elnökség tagjai közé választotta KÄLDY ZOLTÁN püspököt is. Kívánjuk, hogy egyházunk képviselői a magyar nép és evangélikus híveink béketörckvéseinek megfelelően és mértéke szerint végezzék szolgálatukat a Béketanács elnökségében és a Béketanácsban. Kísérje e téren is Isten áldása munkájukat. ICáldj Zoltán evangélikus püspök felszólalása a VI. Magyar Békekongresszuson Igen tisztelt Békekongresszus! A MAGYARORSZÁGI PROTESTÁNS EGYHAZAK — és azok közös szerve az Ökumenikus Tanács — nevében örvendező és hálás szívvel köszöntőm a VI. Magyar Békekongresszust és annak résztvevőit. Örülök annak, hogy a 15 éves magyar békemozgalom ünnepet ül és hálásak vagyunk azért, hogy ezen az ünnepen elmondhatjuk protestáns egyházaink állásfoglalását a béke szent ügyében. Keresztyén hitünk szerint, az „egész emberiség egy vérből való” és ezért az egész emberiség egyetlen nagy családot alkot. A faji, vallási és világnézeti különbözőségek ellenére van egy nagyon mélyen rejlő kapocs, amely erősebb minden elválasztó tényezőnél és ez az, hogy mindannyian emberek vagyunk. Ez pedig arra kötelez minden embert és minden népet, hogy erősítse és fejlessze a népek közötti kapcsolatokat, és segítse győzelemre vinni az igazi koegzisztenciát Ez a koegzisztencia azonban nem valami hűvös és tartózkodó egymás mellett élést jelent, hanem segítő, alkotó együttélést, amelyben az egyes népek a maguk egyedi talentumával, tehetségével és kincsével szép versenyben gazdagítják az egész emberi közösséget. Azt is valljuk, hogy az atomháború lehetőségének a világában, tehát a mi világunkban élni annyit jelent, mint együtt élni. Vagyis: vagy megtalálják a népek az egymást segítő együttélés módját és formáját, vagy kockára teszik a puszta életet. Azt is valljuk, hogy ennek a koegzisztenciának nemcsak a népek és a nemzetek között kell megvalósulnia, hanem az együttélés gondolatának az emberi szívekben is győznie kell, mert csak az együttélés gondolatától legyőzött szívű emberek képesek a népek koegzisztenciáját kiépíteni. Azt is valljuk, hogy drága, sőt mindennél drágább az élet. Ezért olyan nagy kincs számunkra a béke, amelyben van lehetőségünk arra, hogy széppé és boldoggá tegyük az emberi életet. Amikor mi így imádkozunk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”, akkor a „kenyérben nemcsak a magyar mezők drága gyümölcsét, az asztalunkra tett kenyeret értjük, hanem a kenyérbe belefoglaljuk és ahhoz tartozónak valljuk a békét is, az otthont is, a családot is, hazánkat is, és mindazt, ami az élet szépségéhez tartozik. A béke annyira kell, mint a „mindennapi kenyér”! Mivel ilyen kimondhatatlanul nagyra értékeljük az emberi életet és a békét, ezért mi is küzdünk a magunk helyén és eszközeivel a háború ellen, az általános és teljes leszerelésért, az atomfegyverek megsemmisítéséért, az atomfegyverkísérleteknek a földön, a föld alatt és a légkörben való megszüntetéséért. Ezért küzdünk minden ellen, ami eltorzítja és megrontja az emberi életet és az emberi alkotó együttélést. Ezért küzdünk a gyarmati népek felszabadításáért és a gyarmatosítás új formáinak felszámolásáért. Ezért küzdünk a nyomor, az éhínség, a járványok, az otthontalan- ság, á tudatlanság és a babona ellen. Hitünk szerint az egyház nem azért van ebben a világban, hogy önmagával foglalkozzék, hanem azért, hogy az irgalmasságot csele- kedje másokkal és ma nincs nagyobb irgalmasság mint a béke és az élet védelme és a népek egymást segítő együttélésének lépésről lépésre, nagy türelemmel való kiépítése. Ebben — a békéért és életért folyó — nagy küzdelemben segítettünk eddig is és a jövőben még fokozottabban akarunk segiteni a jóakaratú embereknek. MEGGYŐZŐDÉSÜNK SZERINT a békét csak a legszélesebbkörű összefogással lehet megmenteni. Ezért a mi egyházaink, nemcsak az egyházi béketörekvésekkel tartják a kapcsolatot, hanem örömmel munkálkodnak együtt a jóakaratú emberek békemozgalmával; a Békevilágtanáccsal. Amikor életmentésről van szó, akkor nem lehet bénító és elválasztó fényező, hogy milyen fajú, vallású és világnézetű emberek mentik az életet, hanem csak egy lehet a döntő: hogy mentsék az életet Ha idős édesanyánk rosszul lesz és elesik az utcán, ugye nem fontos az, hogy milyen vallású és világnézetű emberek emelik fel, a fontos csak az, hogy emeljék és megmentsék. így kell összefognia ma a béke és az élet megmentésére minden jóakaratú embernek! Az is meggyőződésünk, hogy a békemunkában túljutottunk azon az időszakon, amikor úgy általánosságban akarhattuk a békét és az életet, ma a világban fennálló konkrét kérdések jó megoldásának szorgalmazásával és munkálá- sával lehet csak a békét munkálni. Ilyen feszülő problémák ma: a német békeszerződés, a nyugatnémet újrafegyverkezés, a nyugatnémet —francia szerződés, Kuba függetlensége, Laosz semleges sége. Ezeknek a kérdéseknek a pozitív megoldása segítségével kell a békét akarni és megvalósítani. Magyarországi protestáns egyházaink számára ennek a konkrét békemunkának a végzése lényegében istentisztelet végzése, a béke és az élet védelme: istentisztelet. A húsvéti békemenetek alkalmával a londoni Hyde Parkban tartott békegyűlés alkalmával az anglikán vallású Collins kanonok mellé a szónoki emelvényre felugrott az angol rádió riportere és közvetlen adásban ezt kérdezte tőle: „Kanonok, hogy lehetséges az, hogy ön pap létére, a húsvéti ünnepeket meneteléssel és gyűlések- kal és nem a templomban tölti?” Collins így felelt: „A gyűlés után elmehetek a templomba és bárki más is, aki itt volt a Hyde Parkban. Egyébként úgy gondolom, hogy amit mi a húsvéti ünnepek alatt tettünk, éppen olyan fontos, mint a templomi imádság ...” Collins kanonokkal együtt, mi magyar- országi protestánsok is ilyen fontosnak tartjuk a békemunkát. EGYHÁZAINK KEZDETTŐL FOGVA részt vettek hazánkban a békemunkában. Már a Béke-Világtanács első párizsi nagygyűlésén a munkások, tudósok és legendáshírű szabadságharcosok között ott volt két magyarországi protestáns püspök is. Azóta pedig kiépült, széles körűvé lett és megerősödött egyházaink békemunkája. Lelkészeink, teológiai tanáraink és a gyülekezetek vezetőségei hűségesen és becsületesen, tervszerűen és meleg szívvel végzik a béke szolgálatát. Azt akarjuk, hogy egyházaink a maguk teljességükben legyenek a „béke egyházai”. A Hazafias Népfront által évek óta, a lelkészek számára rendezett békegyűlések igen nagy segítséget nyújtottak lelkészeinknek a békemunkában. Őszinte hálával tartozunk ezért! Sajnos, a nyugati egyházak bizonyos csoportjai nemegyszer a hidegháború eszközeivé lettek és sok nehézséget okoztak. De ezekben az országokban is vannak püspökök, teológiai tanárok, lelkészek, egyházi csoportok, akik nagyon nehéz körülmények között szívós és eredményes békemunkát végeznek. A húsvéti békemenetek élén sokféle protestáns püspökök és lelkészek haladtak. Hadd említsük meg a nyugati egyházakban ezeket a fénylő neveket: Niemöller, Kloppenburg, Mochalski, Gün- neberg, Collins, Gollwitzer. A szocialista országok protestáns és orthodox egyházai több nyugati egyházi emberrel összefogva, öt évvel ezelőtt létrehozták a Prágai Keresztyén Békekonferenciát. Azok a felelős egyházak és egyházi emberek csoportosultak e konferencia köré, akik a béke ügyét az emberiség egzisztenciális ügyének ismerték fel és mindent el akarnak kövejtni azért, hogy az egyházak lelkiismeretét felébresz- szék világszerte a békéért való felelősség ügyében. Ez a konferencia ma már világmozgalommá vált és az első keresztyén Béke-Világnagy- gyűlés megrendezése után, máris készül a második nagygyűlésre, amely jövő esztendőben lesz Prágában. A konferenciára mintegy 1000 embert várunk. Ez lesz a főtéma: „Béke és élet”. Végül elmondom azt is, hogy mi protestáns lelkészek, püspökök és gyülekezeti tagok, jól érezzük magunkat szocializmust építő gyönyörű hazánkban és szívesen adjuk erőnket ahhoz, hogy a szocializmus felépüljön, hazánkban boldog nép lakjon, amely jóízűen és megelégedéssel fogyasztja a mindennapi kenyeret. Azt is örömmel mondhatom, hogy államunk és egyházaink viszonya igazán jó, mert a kölcsönös megértésen és a kölcsönös bizalmon alapszik. Meggyőződésünk szerint ez a jó viszony is segíti a béke ügyét. Amikor a VI. Magyar Békekongresszus munkájára és további jó szolgálatára Isten gazdag áldását kérem, utolsó mondatommal lázítani szeretnék a béke érdekében: Barátaim mindent... mindent... mindent... a békéért és az életért. Ez a vasárnap is az Ige vasárnapja. De amíg az elmúlt vasárnap Isten hívogató szaváról volt szó, ez a vasárnap Isten szavának a tartalmáról beszél. Arról, hogy mi a mondanivalója Istennek az emberhez, akit megszólít. Isten Igéjéről minden hivffí nek tapasztalata és vallomása« hogy Isten szava — éltető sző« Szavaiból születik a hitünk« megjobbított keresztyén éle-1 tünk és örök üdvösségünk. Az első, amit megtudunk I»> ten mindenkori megszólításáról az, hogy Isten Igéje azért éltető szó, mert mindig megállító szó! — Isten fonr tos dologban akar velünk beszélni, mint ahogy valahányszor a szeretet a szívünkhöz szól, olyankor mindig „életbevágó” és „sorsdöntő” a mondanivalója. Isten nem beszélgetni akar velünk, hanem beszélni. Á szívünkhöz szólni legnagyobb ügyünk, az élet és örök élet dolgában. Isten Igéje így lesz megállító és elgondolkoztató, megpihentető és döntő szóvá az életünkben. Éltető szó az életkérdéseinkben. A második, amit megtudunk Isten Igéjéről az, hogy azért éltető szó, mert megváltoztató szó! —■ Amikor Isten megszólal akár az igehirdetésben, akár a Szentírás szavában, akkor erre a szóra mindig választ és visszhangot vár. Az Igére felelni kell. A felelet és a válasz azonban nemcsak a hitünk belső fellángolása, nemcsak az imádság ajkunkra kívánkozó szava, hanem valami olyan cselekvés, lépés és mozdulat, ami az életünk megváltozását mutatja a mcg- jobbulásban, a bűneinkből való megfordulásban, a megtalált feladat és felelősség felvállalásában. Valaki így mondotta ezt: — Aki Igét hallgat, annak másnapra másnak kell lennie! Jobbnak, igazabbnak és boldogabbnak. A harmadik, amit megtudunk Isten Igéjéről az, hogy azért éltető szó, mert megerősítő szó! — Isten Igéjével élő emberek igazat adnak Máté evangéliuma 11-ik fedezete 28-ik versének, hogy életük minden idejében és minden lépésén a megnyugtatás, a megpihentetés és a megvilá- gosítás erejét kapták. Isten Igéje Isten jelenlétét adja és ez a titka és magyarázata minden hivő hitének, életének és munkakedvének, békességkeresésének és boldogan szolgáló reménységének. így lesz az Ige hatalmasan segítő, megerősítő, éltető szó. Persze, mindez csak akkor lesz valósággá a hivő ember életében, ha az Ige éltető szavából megvalósított szó lesz! Hallott és meghallgatott szó szorosan együvé tartozik. Az életünk öröme, békessége és szépsége mindig a válaszainktól függ. Jól válaszolni örökké Isten örök szavaira — ez a keresztyén élet feladata, szépsége, öröme és üdvössége! így értjük meg annak a bibliai mondatnak boldog vallomását: — Szólj Uram, jól hallja a te szolgád! (f.)
