Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-08 / 49. szám
kp. BÉRM. BP. ii. A szeretet hídja Mindent újjá teszek Kis csoport álldogált az épülő Erzsébet-hid pesti pillérje közelében, s nézték a munkát, az emberek sürgését, a hatalmas daruk mozgását. Egy kisfiú így szólt az édesapjához: Apu, kell ez a híd? Furcsa, váratlan, gyermeki kérdés volt, már nem is tudom, ml Volt rá a magyarázat. Valószínűleg sohasem vetődött fel ez a kérdés a híddal kapcsolatban s az országban mindenki Szükségesnek, sőt- magától értetődőnek tartotta az építést. Kell a híd. Kell ez a híd is, a többi mellett, hogy összekösse a város két részét, a lakosságot, az embereket egymással. Korunkban pedig jelképessé hő a „híd” és a „kell”, mert élet-halál fontosságú számunkra, hogy megtaláljuk egymással a kapcsolatot és fenntartsuk azt. Ebben a törekvésben pedig a keresztyén egyháznak részt kell vennie, mert Ura, Jézus Krisztus saját személyében lett híddá Isten és ember -között. A Biblia tudósít bennünket arról, hogy Isten milyen terv szerint és milyen eszközökkel lépítette ki Jézusban a hidat felénk. Az egész mű, tervtől a kivitelezésig, a szeretet elemeiből készült, s belőle megtudtuk, hogy Isten maga a szeretet. Ez a megépült híd a biztosíték és lehetőség arra, hogy ember és ember között is felépülhessen a nagy terhet is elbíró, erős kapcsolatot létesítő, •jól használható eszköz, a szeretet hídja Az egyház is elkötelezett arra, hogy ezt a hidat építse. E munkában az igehirdetés mellett külön szerve is működik: a diakónia, magyar nevén: szolgálat. E szolgálatnak alaptörvénye, hogy Jézus sze- retetét juttassa el az emberek- . hez. Olyanokhoz, akik a legnagyobb mértékben szorulnak rá. Jézus szavai az irányadók, aki magáról ezt mondotta: „Az Ürnak leike van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak Szabadulást hirdessék és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesúj tottakat. Hogy hirdessem az Ürnak kedves esztendejét,” (Lukács ev. 4,13—19.) Ilyen lelket vettek a szolgálatra az első gyülekezet diakónusain kezdve, nemzedékek és századok során át mindazok, akik hitben követték engedelmesen Jézus Krisztust. Nem is vállalhatták volna másként a feladatot: megkeresni az embert az ő nyomorúságában és elhagyatoítságában, szenvedései és bajai közepette és kivezetni őt mindebből a szeretet hídján. Szeretetben talál társra az elhagyott, gyógyulásra a beteg, támaszra a görnyedt öreg, szülőre az árva, igazságra a kisemmizett, felebarátra az ember. Egyházunkban ma is él a diakónia, folyik a szeretet hídjának építése. Azok építenek, akiknek van sok jó szavuk az emberekhez, akik tudnak segíteni másokon, akik megbocsátanak és ezzel helyreállítják a közösséget a felebaráttal, akik minden nemes és jó feladat szíves vállalói... Vannak azonban a diakóniá- nak sajátos feladatai is. Ezeket látják el az egyház intézményei. Magyarországi egyházunknak tizenkilenc intézménye van. Ezekben ötszáznál több olyan testvért gondoznak, akik helyzetük vagy állapotuk folytán nagyobb mértékben igénylik a szeretetet. Közel másfél száz egyházi munkás teljesít szolgálatot ezen a területen. Építik a szeretet hídját, hogy a rájuk bízottak meggyőződhessenek: Isten a Krisztusban célhoz juttatja életüket. Éveseként egy alkalommal Advent II. vasárnapján gyülekezeteink figyelme ezek felé az otthonok felé fordul. Ezen» kívül is sokszor magukon érzik ezek az otthonok a gyülekezetek tekintetét s megérzik a szívek feléjük fordulását is. Hiszen a szeretet hídja áll és átível a két pont között is. E nap azonban minden gyülekezet felől a megértésnek és segítőkészségnek nagy forgalmát jelentse a szeretet hídján. Muncz Frigyes „És a királyi székben ülő így szóit: Íme, mindent újjá teszek. És azt mondta: írd meg! Mert ezek a beszédek hűek és igazak.” (Jelenések, 21,5) Ez az üzenet egy ígéret: Imé mindent újjá teszek! A Szentírás tele van ígéretekkel. Részben olyanokkal, amelyeknek már a beteljesüléséről is hallunk. Ilyen volt például, amikor Isten megígérte Ábrahámnak és utódainak az „Ígéret földjét”, Kánaánt: s Mózes évszázadokkal később valóbaruel is vezette oda Izrael népét. Isten prófétái által megígérte népének az Üdvözítő eljövetelét s az Üdvözítő valóban el is érkezett Jézus Krisztusban. Pál apostol egy helyen arra figyelmeztet bennünket, hogy Istennek minden ígérete Jézus Krisztusban teljesedik be, válik valóra. A Szentírásban olyan ígéreteket is találunk, amelyek a távoli jövőbe mutatnak, amiknek a beteljesülése még hátra van. Ilyen ez a most felolvasott igében hallott ígéret is: „Íme, mindent újjá teszek! Jézus azt ígéri gyülekezetének, hogy ha az időknek végén visszajő, mindent újjá tesz. Jézus vissza jöveteléről, az utolsó időkről, az úgynevezett „világ végéről” sok téves, szektás, rajongó nézet található sokszor a keresztyén emberek gondolkodásában. Pedig a Szentírás üzenete világos és egyértelmű ebben a tekintetben. Isten végső szava az emberhez: kegyelem és békesség, végső nagy műve: az egész világmindenség új- játeremtése, új ég és új föld. Természetesen Jézus visszajö- ceteléböl nem hiányzik az a vonás sem, hogy ö az igaz bíró; nem hiányzik tehát a számonkérés és az ítélet sem. Hiszen ha nem így lenne, hogyan élhetnének az * tanítványai felelősségteljes, Isten akaratának teljesítésében híven fáradozó erkö'c-i életet? — A visszatérő Jézus megjelenésében azonban csak egyik mozzanat az ítélettétel. — művének döntő, derekas része éppen az, amit igénkben így ígér meg: Mindent újjá teszek. A világteremtö Isten művét ő viszi tökéletességre, ő juttatja teljességre. „Üj eget és új földet láttam!” — hirdeti újongva, jövőbe tekintő prófétai szóval ennek a résznek, amelyből felolvasott igénk való, az elején János apostol Evangélium, jóhír, örömhír, — így nevezték igehirdetésüket Jézus tanítványai s ezt a címet kapták később az errői írott könyvek is. És ezt a szót. evangélium, így ;s vissza lehetne adni: újság', friss hír, valami sohanemhaiiott újról való boldog híradás. Új Szövetség, ez a neve annak a könyvnek, a Szentírás második részének, amely éppen erről a hallatlan újságról szól: Isten szereti az embert, annyira szereti, hogy a Fiát adja érte. S ez a F'ú, Jézus Krisztus azért jött el és azért jön újra vissza, hogy újjáteremtse az embert, megújítsa a szívét, az életét, megújítsa az egész világot: Íme, mindent újjá teszek! Ez az új világ az Isten sze- retetének és az ember békességének a világa. Az Isten az emberekkel lakozik és letöröl minden könnyet a szemükről és halál és gyász és fájdalom nem lesz többé — hirdeti János apostol. A béke, az élet és az öröm világa bontakozik ki a szemünk előtt ezekben a mondatokban. Az új világ újsággá ebben van. Jézus Krisztus, aki megváltott a bűn hatalmától, feloldoz annak következményeiből is. Elmúlik, múlttá lesz a halál, a betegség, a viszály, a náború, az elnyomás, a szenvedés, a könny, a fájdalom. Az a világ ez, amiről az Ótestamen- tom prófétái gazdag színezésű képekben szóltak, jövendöltek: a népek fegyvereikből ekét kovácsolnak, hadakozást többé nem tanulnak, „együtt lakozik a farkas és a bárány, az oroszlán, mint az ökör szénát eszik s egy kis gyermek őrzi azokat”. Igénk úgy szól a világ megújulását ígérő Jézus Krisztusról, mint aki a „királyi székben ül”. Hitünk szerint Jézus Krisztus valóban az „Atya jobbján ül”, vagyis Isten reá bízta a világmindenség kormányzását. Isten Jézus Krisztus által uralkodik a világmindenségen; az által a Jézus Krisztus által, akiről egyik szép énekünkben azt valljuk, hogy „keresztfád királyi trón lett”. Aki tehát szeretete, önfeláldozása, önmaga odaáldozása, irgalmassága által, gyakorolja uralmát. S ez azt jelenti; jót akar mindenkinek, jót tesz mindenkivel, jóra vezet mindeneket. Már most is megkezdette és végzi világmeg- újító munkáját. Már most is szerzi és építi s általunk is építteti a békesség és megbékélés országát. Már most is megmutat valamit — s egyre többet — az új égből és új földből. A végső beteljesedését ezeknek a felséges ígéreteknek hitünk szerint ő hozza majd el vissza jőve telekor. Addig is azonban megengedi, sőt parancsolja, hogy mi is munkálkodjunk ezeknek megvalósításán. Minden lépés, ami közelebb visz az emberek, a népek megbékéléséhez, ami előbbre viszi a jó, az igazság, a szeretet győzelmét az emberek szívében és életében felvillanthatja az új ég és új föld egy kis jelét, Minden már most letörölt könnycsepp, elcsitult bánat, megvigasztalt szív előre mutathat az üdvösség örök öröme felé. Mily lélekzetfojt- va figyeltük betemetett bányászok megmentésének híreit s hogy felúj jongtunk szabadulásukon, — mily aggódva halljuk távoli fegyveres viszályok zaját s hogyan fel- lélegzünk, ha győz a jobb belátás, az emberség, a józan ész s eloszlik. a viharfelhő az emberiség egéről. S nemcsak ügyeljük mindezeket, hanem erőnkhöz mérten bizonnyal munkálkodunk is ezekért a jó célokért: az életért, az emberért, az ember jobb holnapjáért. S mindezekben a törekvéseinkben tudhatjuk: Jézus Krisztus kezében van sorsunk, jövőnk, abban a kézben, amely értünk átszegezte- tett, — ez a kéz öleli át a világot s ez a kéz az Atya végtelen szeretetéről tanúskodik. „Ezek a beszédek hűek és igazak”. E szókkal ad parancsot apostolának az ígéret igéinek feljegyzésére a királyi székben uralkodó Jézus Krisztus. így is mondhatnék: Ezek a beszédek megbízhatóak és valóságosak. Lehet rájuk építeni és „reálisak”, a józan valóságnak megfelelők. Szokták néha a béke ellenségei, vagy kishitű és rosszindulatú emberek rajongással, józantalan ábrándozással vádolni a bébe híveit, azokat, akik fáradhatatlanul és tántoríthatatlanul fáradoznak az emberek, népek, közötti megértésért, megbékélésért, akik vállalják a hídépítők és útegyenge- tők sokszor hálátlan és fáradtságos, néha csüggesztő, de mindenképpen hasznos és áldásos, sőt nélkülözhetetlen és égetően szükséges feladatát. Pedig ez az ige is és az egész Szentírás tanúsítja, hogy ez a fáradozás és igyekezet Isten nagyon is valóságos, reális, hűséges és megbízható ígéretein nyugszik. Isten ígéretei a jövőbe mutatnak, ez igaz, azonban ennek a jövőnek elébe kell menni, „Imé mindent újjá teszek!” — ez az örökkévaló világtavasz ígérete. Jézus Krisztus müve lesz ez a csodálatos új ég és új föld. Tőlünk azonban most a magvetés, az új alá való szántás, a gyomlálás és plántálás alázatos és türelmes, áldozatos, de reménységes szolgálatát várja Urunk. Igénkben adott felséges ígéretének fényében élhetünk és dolgozhatunk az újért és a jobbért az élet minden területén, mert hű és igaz a beszéd: „Íme, mindent újjá teszek!” Groó Gyula november 24-én elhangzott rádiós igehirdetéséből. IMÁDKOZZUNK Rom 15,4—13 Magasztalunk Téged, Istenünk, a reménységért. Köszönjük Neked, hogy teremtő kezed az emberi lélekbe oltotta a reménységet. Úgy alkottál minket, hogy míg lélegzőnk, addig remélünk is. Hálát adunk Neked most az életünkbe helyezett reménységekért. Mindazért, amit egyéni életünkben várunk, s azokért a nagy közös reménységekért is, amelyeket a mai emberiség elé helyeztél. Kérünk Téged, teljesítsd a mi reménységeinket szent akaratod szerint. Add meg kegyelmesen, hogy elérjük mindazt, amit szeretnénk az életünkben megérni és megvalósítani. S add meg a Földön élő mai nemzedék reménységeinek valóra válását: a maradandó békét, az emberi szabadságot, mindenek kenyerét, megbecsülését. Mindezen reménységeken túl, magasztalunk Téged a Szentírásban kijelentett reménységért: az örök élet ígéretéért, de addig is, életünk minden percében és helyzetében, a Te atyai megbocsátó és gondviselő szereteted ígéretéért. Áldj meg bennünket, hogy egyéni és közös emberi reménységeink közepette felemeljük szemünket a Te közeli és távoli Ígéretedre, s szereteted és eljövendő örök élet bizonyosságában éljünk. Jézus Krisztusunk, taníts meg bennünket egymás szolgálatára, ahogyan Te szolgáltál minden embernek. Szolgáltál Izrael népének azzal, hogy megerősítetted az atyáiknak tett ígéreteket És szolgáltál a pogányoknak irgalmad rájuk való kitejesztésé- vel. Indítsd egyházadat és személy szerint mindegyikünket, hogy a szeretet által mi is lehessünk a másik ember javának előmozdítója. Add szánkba a bizonyságtevő szót Rólad, és kezünkbe a feladatokat s azok végrehajtását az emberekért. Szentlélek Isten, áldd meg a. keresztyénséget az egyetértés leikével, hogy együtt szolgáljon az emberiség mai kérdéseinek megoldásában. Ámen. é ctdv-znti teái A Karácsonyra készülő ke» resztyénség életében különös szerepe van az ádventi szónak» Isten ádventi üzenetének. A Kiaráéscny előtti napokban többnyire többen és többet hallgatják a hívők Isten beszédét, az evangélium üzenetét. Prédikációk és csendes órák idején közelebb kerülnek az emberhez Isten mondanivalói. Az ádventi szó, az ádventi Ige mindig komolyabbá, ünnepibbé teszi az ádventi szó tartalmát. Advent második vasárnapja is erről beszél, az ádventi szóról. Az ádventi szóról először Iá azt kell tudnunk, hogy mindig — szerető szó! Isten szeretetből szólal meg és szerétéiből törődik velünk. Tőle tapasztaljuk meg az ádventi szó hallatán is, hogy a szeretet szótára kifogyhatatlan. Isten újra és újra minden adventén megszólal, hogy megismételje irgalmának, kegyelmének és szeretétének örök ígéreteit. Ezt kell meghallanunk, mindenekelőtt megérez- niink, hogy az ádventi szóban a szeretet szólít meg minket» Aztán meg kell hallanunk azt, hogy az ádventi szó személyes szó. Isten nem általában beszél a szereíetrőlj hiszen minden mondanivalójára az én nevem van írva. Isten engem személy szerint szeret. Nem azért, mert megérdemlőm, nem azért, mintha jó, vagy tökéletes lennék. Hanem egyedül azért, mert Ö szeret engem öröktől fogva és szeretni fog örökké. Mert gyermekének teremtett és tart; Mert az atyai szív szereteté- nek örök napfényével akarja végigkísérni az életemet. Mert Ö az én hűséges Hozzátartozóm! Számontart és szívén tart engem. Amikor megszólít, így szólít meg. Az ádventi szó — személyes szó. De meg kell hallanunk azt is, hogy az ádventi szó — szülői szó is! A szülői szó pedig annyit jelent, vezetni és nevelni akar engemet. Igaz és jó szülők ezen a földön is nemcsak ringatják gyermekeiket, nemcsak betakarják esténként. hanem nevelik is; Szeretetük szava az a fény; amelyik egy lépéssel mindig a gyermek előtt jár. És mindezt megmondják, minderre megtanítják előre a gyermeket. Hogy el ne essen, hogy szomorú ne legyen, hogy mindig vidáman és boldogan mehessen végig a jövőnek az útján. Az ádventi szó szülői szó; Nevel, mert jót akar nekünk. És mert jót akar, azért akarja, hogy jók legyünk. Az ádventi szó végül - számon k é r ö szó. Azt jelenti ez, hogy a szeretettel élni kell, de sohasem szabad visszaélni. A szeretet számonkér. Isten is egyszer megkérdezi majd, hogy mi érkezett egyenesen vissza Hozzá és mi érkezett az embereken át Hozzá a nekünk adott örök szeretetből. Valaki egyszer így mondta: — a másik ember élete a gyorsabb út... Ne felejtsük el soha, hogy valahol várják a választ az ádventi szóra. (f.) i k t
