Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-16 / 24. szám

Figyelj Isten hívó »savára! Ézs. 42, 18—21. Isten az érzékszerveinken keresztül ismerteti meg velünk szeretetét és hatalmát. Pál szerint is a hit hallásból van. A hitet pedig azzal erősíti Isten, hogy szemeinket megnyitja cse­lekedeteinek meglátására. Ez a hallás és látás eredményezi a hit tapasztalatait. És végül a hit tapasztalatainak következmé­nye, hogy Isten népe békességgel megajándékozottan jár Ura követségében. Izrael sokszor hallotta Isten szavát és nagyon sokat látott Isten cselekedeteiből. Meg volt a lehetősége, hogy meggyőződ­jék Isten szeretetéről, megismerje hatalmának nagyságát és felismerje Isten törvényének jó voltát. — De sokszor vált sü­ketté és vakká Isten igéjével és cselekedeteivel szemben. így alkalmatlanná vált arra is, hogy követként vigye tovább Jsten békességének evangéliumát. Isten ma is szolgálatra rendeli elhívott népét. Elmondhat­juk, hogy igéje bőségesen hirdettetik számunkra és sokat lát­tunk és láthatunk abból, miképpen cselekszik Isten egyének és népek életében, miképpen szerez igazságot örök törvényének. Ügy érezzük kevés nemzedéknek adatott meg, hogy ilyen bősé­gesen szerezzen tapasztalatokat Isten embermentő szereteté­ről, világkormányzó hatalmáról és ilyen jól értse mimódon te­szi naggyá és dicsőségessé Isten az ő igazságát és törvényét. Ez a bőséges hittapasztalat kötelez bennünket arra, hogy követként éljünk, szóljunk és cselekedjünk világunkban. Le­gyünk szószólói és cselekvői az igazságnak, a szeretetnek, a bé­kének és az irgalmasságnak. Amit ajándékképpen elvehettünk Urunktól, szolgálatkészen és örömmel adjuk tovább embertár­saink között. így szerezhetünk dicsőséget a mi Urunk nevének. Mezősi György Levél a leszerelésről HÍREK. — Szentháromság utáni 1. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn. 5,45—47; szószéki igéje: Ézs. 42,18—21. Délután szabadon választott ige. — ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 23-án, vasárnap reggel fél 8 órai kez­dettel evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi-rádióban. Igét hirdet: dr. Ottlyk Ernő, a Teológiai Akadémia dékánja. — EGYHÁZMEGYEI KÖZ­GYŰLÉS. A nógrádi egyház­megye június 12-én, szerdán délelőtt 10 órai kezdettel tart­ja Balassagyarmaton évi ren­des közgyűlését. Ugyanezen a napon 9 órai kezdettel az egy­házmegye tanácsa ülésezik. BALASSAGYARMAT. Pet­rán János és felesége, Dudás Mária, a balassagyarmati mű­emlék-templom részére stíl- szerű bronzcsillárt ajándéko­zott. — LELKÉSZ MEGHÍVÁS. A nyugdíjbavonulás folytán megüresedett malomsoki lel- készi állásra az egyházközség egyhangúlag ASBÓTH László tési lelkészt hívta meg. Az új lelkész beiktatása június hó 16-án történik. — ANGYALFÖLD. Június 16-án, délután 5 órai kezdettel gyülekezeti szeretetvendégség lesz. (Bp. XIII. Fóti út 22.) A szeretetvendégségre a gyüleke­zet tagjait, barátait és az ér­deklődőket ezúton is szeretet­tel hívja és várja a gyülekezet. — A SOMOGY-ZALAI EGY­HÁZMEGYE lelkészi mun­kaközössége május 28—29-án tartotta munkaülését Gyenes- diáson. Pintér János, Szimon János, Szekeres Elemér, Schád Ottó, Szerdahelyi Pál, Teke Zigmond, Molnár Lajos, Kar­dos József, dr. Pusztay László, Dubovay Géza lelkészek és Lágler Béla esperes szolgála­tával. — VESZPRÉM. Az egyház- község megalakulásának 175. évfordulója alkalmával a hí­vek áldozatkészségéből kívül- belül megújította templomát. A megújított templomot pün­kösd vasárnapján bensőséges ünnepség keretében adta át rendeltetésének Halász Béla, az egyházmegye esperese. — BUNDÁK IRHÁK átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcs­nél, Bp. V. Kossuth bajos u. 1. udvarban. — CSALÁDI HÁZ Zánkán be­költözhetően 45 ezerért sürgősen eladó. Gyönyörű kilátású a Bala­tonra. Fizetési kedvezmény lehet­séges. Érdeklődni lehet: Mester Lászlóné, Gyömrő, Eskü u. 14­HÉTRŐL—HÉTRE Megbízatás Lukács 14, 16 Jézus felhatalmazza tanítványait, hogy az ő nevében szőU janak! Jézus minden időben felhívja és felhatalmazza tanitvá•* nyait erre. Nemcsak a lelkészek beszelnek a szószékről Jézus nevében, hanem mindazoknak szól a felhatalmazás, akik meg­kér eszteltettek és Jézus gyermekeinek vallják magukat. Nagy a felelősség rajtunk, mert Jézus, amikor a felhatalmazást, ad­ja, hozzáteszi: „aki titeket hallgat, engem hallgat...”! Nem is tudnánk ezt a felelősségteljes meghatalmazást vál­lalni a pünkösdi Szentlélek ereje nélkül. Nem véletlen, hogy heti igénket pünkösd után két hétre olvassuk. Jézus azt mondta a Szentlelkekről: „Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz és megjelenti nektek”. A Szent­lélek megmondja, megjelenti, hogy miképpen lehetünk Jézus megbízottjai és mit tanítsunk, hogy az emberek a mi szavun­kat úgy hallják, mint Jézus szavát. Igénk felől visszanézve, úgy tekintünk Jézusra, mint aki a Szentlélek által egyházat alapított. Ha pedig heti igénkből rátekintünk Jézusra, úgy látjuk őt, mint aki barát és megbízót Tegnap még messze volt tőlem, ma egészen közel van hozzám. Tegnap még hallottunk róla, ma: „mi vagyunk néki a bizony­ságai és a Szentlélek, akit Isten adott azoknak, akik néki en­gedelmeskednek.” Heti igénk azt is jelenti, hogy Jézus bennünk él és nem felettünk. Bennem és bennünk él a Krisztus, vállalja sorsun­kat, velem szenved és velem örül. Eligazítja sorsunkat és el­vezérel minden igazságra. Még egy kérdést is feltesz a következő hétre szóló igénk: Vajon, aki minket hallgat, mondja-e: Jézus szavát hallottam? Jézus követségében járjunk az emberek között, kiáltsuk az ö szavát: Az Istenre nézve kérünk, béküljetek meg az Istennel és egymással. Csak, ha mindezt tudjuk és cselekesszük, lesz érvényes ránk az ige második fele: „aki titeket megvet, engem vet meg.” F. D. NAPRÓL'—NAPRA Egy májusi estén, hárman üljük körül az asztalt az ostffyasszonyfai lelkészi hivatalban, — és beszélgetünk. Nehe­zen hull a szánkból a szó, sokszor nagyon mélyről szakad, mert nem apró-cseprő dolgokról, hanem az emberiség nagy kérdéseinek a magunk életére rávetülő sötét árnyékairól'be­szélgetünk. Keresztyén hitünk felelőssége, a múlt fájdalmas emléke és a jövőnkért való aggodalom teszi szinte ünne­pélyessé ezt az órát, amikor a felügyelő, a gondnok és a lelkész együtt viaskodik a háború rémével és együtt keresik azokat az érveket, amelyekkel „megálljt” kiálthatnának az esztelen fegyverkezésnek. Beszélgetésünkből csak ezeket az ,,érveket” jegyzem le, hadd vitázzanak és hadd győzzenek meg másokat is úgy, ahogyan minket meggyőztek. A SZERETET NEVÉBEN. Isten igéje arra tanít min­ket: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” — Nekünk keresztyéneknek, a ^ sze­retet az az „örök tartozásunk”, amivel az emberiség 'min­den kérdésében, a jót munkálva szolgálnunk kell. Ezért a szeretet nevében minden erőnkkel egy új világégés meg­akadályozásán, s a leszerelés, a békés, fegyvernélküli világ felépítésén fáradozunk. A tiltakozó szavakon túl, tettekkel is munkálni akarjuk az emberek és « népek megbékélé­sének nagy ügyét. Mindenfajta ellenségeskedésre és háborúra való ús zí- tással szemben, a szeretet nevében azon fáradozunk, hogy népünk minden tagja megértésben és barátságban találjon egymásra. A népek leigázása, a gyarmati elnyomás és a faji meg­különböztetés háborút érlelő embertelenségeivel szemben, a szeretet nevében őszintén munkálkodunk népünk életében a törvényesség és az emberséges jó rend formálásán és kialakításán. S egy új háború veszedelmének, minden emberi alkotást elpusztító borzalmaival szemben, a szeretet nevében arra törekszünk, hogy becsületes munkánkkal mi is részt vegyünk hazánk építésének, gazdagításának nagy feladatában. A szeretet „nagy adóssága” így lesz számunkra olyan programmá, aminek megvalósítása, keresztyén életünk soha meg nem szűnő feladata. S így lesz egész keresztyén éle­tünk „örökös békemenetté”. AZ EMBERIESSÉG NEVÉBEN. Az én szavaim után, gyülekezetünk idős felügyelője a 75 éves Pongor Pál bácsi mondta el a maga „érveit”, valahogy ilyenformán. — Két világháborút átélt ember vagyok. A háborút, annak bor­zalmait nem könyvekből, hanem magam és családom szen­vedéseiből ismerem. Az első világháborúban súlyos kopo- nyaserülést kaptam, s csak Isten kegyelmének köszönhetem életemet; a második világháborúban pedig idősebbik fia­mat vesztettem el. Ezért a háború minden embertelen gyilkolásával szem­ben, az emberiesség nevében én is azt mondom: soha többé háborút! Némuljanak el örökre a fegyverek! A JÖVÖNK NEVÉBEN. Nemrég megválasztott gondno­kunk, Baranyai István pedig így érvelt: Négy éve, hogy falunk egész népével együtt én is a termelő szövetkezetben találtam meg a megélhetésemet. Nagy út az, ami mögöttünk van, de még hosszabb az előttünk lévő. Sok-sok esztendő ' kitartó, békés munkájára van még szükségünk ahhoz, hogy szövetkezetünk élete felvirágozhasson. Mi, ezt a munkát, amit elkezdtünk, be is szeretnénk fejezni, nemcsak a ma­gunk, de a gyermekeink és az unokáink számára is. Ezért a háború minden rombolásával szemben, a jövőnk nevében az építést és nem a pusztulást — nem az esztelen fegyverkezést, hanem a békés, munkás jövőt választjuk! Így beszélgettünk akkor este együtt, mi hárman. Most, mikor mindezt ebben a levélben közreadom, azért teszem, hogy beszélgetésünkbe másokat is belevonjunk, s együtt hangosabb lesz majd a szavunk a szeretet, az emberség, a béke mellett. CSIZMÁÉI A SÁNDOR lelkész, Ostffyasszonyfa EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: L42—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 632886 2 — Zrínyi'Nyomda, Bp. Felelős; Bolgár Imre igazgató — HALÁLOZÁS. Németh- Farádi Mihályné június 2-án, életének 49. évében elhunyt. Június 4-én temették el a kör­mendi temető halottasházából. „Aki énbennem hisz, ha meg­hal is él.” özv. Káldy Józsefné, szüle­tett Rónay Ilona 78 éves ko­rában Balassagyarmaton el­hunyt. Temetése június 1-én volt a gyülekezet részvéte mellett. „Örök életet adott ne­künk az Isten.” 1. János 5,1 L Egyházi békegyűlések A „Leszerelési hónap” folyamán egyházi békegyűléseket is tartottak szerte az országban. Május 15. Budapesten, a Pest megyei egyházmegyék protes­táns lelkészei számára Káldy Zoltán evangélikus püspök; Május 28. Békéscsabán, a Békés megyei lelkészek számára Káldy Zoltán evangélikus püspök; Május 15. Tatabányán, a fejér-komáromi egyházmegyék protestáns lelkészei számára Dr. Pálfy Miklós evangélikus teológiai prodékán; Székesfehérváron a Fejér megyei lelkészek számára Profile Károly evangélikus teológiai tanár; Május 16. Kecskeméten, a Bács megyei lelkészek számára dr. Pálfy Miklós evangélikus teológiai prodékán; Május 21. Pécsett, a Baranya megyei lelkészek számára D. dr. Bodonhelyi József református prodékán; Május 27. Debrecenben, a Hajdu-Bihar megyei lelkészek számára dr. Bartha Tibor református püspök; Május 28. Győrött, a Győr megyei lelkészek számára Prőhle Károly evangélikus teológiai tanár; Egerben, a Heves megyei lelkészek számára dr. Huszty Kálmán református teológiai tanár; Szombathelyen, a Vas megyei lelkészek számára Békefi Benő református püspök; Május 29. Nyíregyházán, a Szabolcs-Szatmár megyei lel­készek számára dr. Pálfy Miklós evangélikus prodékán; Szolnokon, a Szolnok megyei lelkészek számára Szabó Dániel református esperes; Miskolcon, a Borsod megyei lelkészek számára D. de. Pá- kozdy László református teológiai akadémiai dékán; Május 30. Veszprémben, a Veszprém megyei lelkészek szá­mára Békefi Benő református püspök; Június 5. Szekszárdon, a Tolna megyei lelkészek számára Nagy József a baptista egyház megbízott elnöke; Június 6. Kaposváron, a Somogy megyei lelkészek számára D. dr. Bodonhelyi József református prodékán; Szegeden, a Csongrád megyei lelkészek számára Szabó Dániel református esperes; Budapesten, a nagy-budapesti lelkészek számára dr. Kádár Imre református teológiai tanár tartottak előadást a leszerelés és a béke kérdéséről. KIS TÜKÖR Péter apostolt mutatjuk be olvasóinknak. Miért hívott Jé­zus maga mellé tanítványokat? Azért, mert szüksége volt se­gítőtársakra. De szüksége volt a tanítványokra azért is, hogy a tanítványok kis köre tovább adja, tovább vigye tanításait. Amikor Jézus a tanítványokat elhívja, gondol arra, hogy az ő nagy munkáját folytatni kell akkor is, mikor ő eltávozik a földről. Az sem véletlen, hogy tizenkét tanítványt választ. A tizenkettes szám Izrael tizen­két törzsére emlékeztet. Pétert Bethabarában hívja el Jézus, mégpedig úgy, hogy testvére, András vezeti Jézus­hoz. A szentírás az apostolok névsorát három helyen jegyzi fel. Érdekes, hogy mind a há­rom felsorolás megegyezik ab­ban, hogy a névsor elejére Pétert teszi. Péter született vezéregyéniség. A katolikus egyház állásfoglalását Péter személyével kapcsolatosan nem fogadjuk el. ö semmi ki­váltságos jogot, vagy hatalmat a többi apostol felett nem ka­pott Jézustól. Ha nem is fo­gadjuk el a római katolikus egyháznak Péter apostol sze­mélyére tekintő állásfoglalá­sát, mégis elismerjük, hogy Péterben volt valami olyan adottság, ami öt vezetővé tette. Igaz, Jézus egy alkalommal azzal tüntette ki, hogy kő­sziklának nevezte, de máskor maga Péter mondja Jézusnak: „Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok’.’ Igaz, hogy Jézus elfogatása alkal­mával kiáll Jézus mellé, de máskor háromszor tagadja meg Mesterét. Péter életét fény és sötétség jellemzi, ö az, aki Caesarea Filippinél Jézus azon kérdé­sére, hogy őt kinek mondják az emberek, világos, tiszta lá­tással adja meg a választ: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten­nek fia.” De ugyancsak ő az, aki kérkedik, mellét verd és büszkélkedik! Péter élete a szentnek és a bűnösnek ellentétét ábrázolja ki előttünk. Ember 6 is, mint mi. Neki is szüksége volt a „hetvenhétszeres megbocsátás­ra”, mint nekünk! Rendkívül hosszú utat tett meg, amíg Simonból Péter lett. Az ingadozó hitű Péter Mestere segítségével válik olyan emberré, aki lángoló szeretettel ragaszkodik Jézus­hoz. Ebben is példánk! Megható az a háromszoros „szeretlek Uram” válasza, amit Jézus kérdéseire ad. Péter olyan apostol volt, aki nagyon szerette Jézust és ez neki elég volt Nekünk is elég lenne! Fülöp Dezső VASÁRNAP: JÓN. 2,8; ZSID. 10,22; Akik az Istent szere* tik, azok őbenne vannak, s tudnak bízni az ő segítségében. Sőt, bizonyságot is tudnak tenni arról, hogy napról-napra jót tesz az Ür! I. János 4,16b—21; Zsolt. 13. HÉTFŐ: ÉZSAIAS 12,4; CSELEKEDETEK 14,23; Isten igé­jének ismerete hálára indít, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy hirdessük, adjuk tovább most is beszédét. IL Töm. 3,14—17; I. Mózes 11,1—9; (Lukács 1,513 KEDD: ÉZÉKIEL 34,15; MÁTÉ 28,2»; AM az Ör szavának tolmácsolója, az eszköz, mert rajta keresztül Isten pásztoroíja gyülekezetét. Ezékiel 2,1—7? L Mózes 12,1—9; (Cselekedetek 3,253 SZERDA: ZSOLTÁROK 3,12; LUKACS 17,15; Szolgálato­mat csak úgy tudom végezni, ha „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fiai” Cselekedetek 8,26—35; L Mózes 13,1—&; (L Tim. 6,74 CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 23,4; CSELEKEDETEK 23,Ti; Isten szolgáját nem hagyja magára, hanem szol hozzá: biztatja bátorítja és vigasztalja. Lukács 14,1—11; I. Mózes 14, (Zsid, 7,1—34 PÉNTEK: IV. MÓZES 24,17; LUKÁCS 1,69; A siker soha­sem a szolga sikere, hanem azé, aki elküldött minket Ezékiél 3,22—27; I. Mózes 15. (Róm. 4,3—5.) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 132,15; MÁTÉ 14,19; Isten bő- séggel adja kegyelmét, gazdagon megáld mindennel. Ezért kö­szönettel tartozom Neki, Ézsaiás 5,1—71; L Mózes 13,1—9; (Róm. 4, 16—174 Virágzó vadgesztenyefák alatt „Sokan eljöhetnének ide, rövid látogatásra. Olyanok, akik túlságosan könnyen fe­lejtenek. Akik félvállról ve­szik azt a kérdést hogy háború lesz-e, vagy fennmarad a béke. Olyanok, akiknek most kö­zömbös az, hogy fegyverkezé­si vagy leszerelési verseny fo- lyik-e a világban” — búcsúzik tőlem a gondnok. A Hadirokkant-Otthon tágas udvarán állunk az intézet gondnokával. Egyik itt ápolt hívünk — egy első világhábo­rús rokkant — ügyes-bajos dolgában jöttem. Sokszor jártam már ebben az intézetben. Ma — kérésem­re — a gondnok készségesen végigkísért az egész épületen. Ragyogó, katonás rend és tisz­taság mindenütt. A szobák barátságosak és jó az ellátás. Látszik: itt mindent elkövet­tek azért, hogy az ittlévők szomorú helyzetén segítsenek. Az udvar egyik sarkában két vak rokkant sakkozik. Egyi­kük figurái kisebbek, a másiké nagyobbak. Távolról egészsé­geseknek látszanak mindket­ten. Körülöttük néhány „ki- bic” ül a ragyogó, tavaszi nap­fényben : félkarúak, féllábúak, bénák. Az egyiknek mindkét alsó lábszára és félkarja hi­ányzik. Néhány szakállas, öreg hadfi ül az egyik pádon, ök még „elsősök”. Hány éve is ért véget az első világháború? Sokan azóta vannak itt. Meg­szokták? De meg lehet szok­ni? Ezt az útfélre vetett és reménytelen életet azért, mert egyszer, talán a rokitnói mo­csaraknál, talán a Don-kanyar- ban egy repeszdarab vagy bombaszilánk őket érte. So­kuknak a lelke is rokkant: ideges, fásult, mindenbe bele- törődötten kérges. Megismét­lődhet az emberi életeknek ilyen elpusztítása az eddigiek* nél ezerszeresen borzalma­sabb formában? Nem, ez el­len minden erőnkkel harcolni kell. Lelkész vagyok. Hivatásom a szavak emberévé tesz. De sem ereje, sem hitele nem lesz szavaimnak, ha magatar­tásom: tetteim, életem nem igazolja a szavakat. De mit tehetek én a le­szerelésért? Szavaim, tetteim, egész magatartásom a béke- szerzés jegyében álljon. Poli­tikai vagy gazdasági hatal­mam nincs. De hitem az, hogy elmondhatom Isten erejével azt, amit egykor Péter (Csel 3, 6) a jeruzsálemi ékes kapunál ülő bénának; önzésbe gyűlö­letbe, bosszúvágyba vagy kö­zönyösségbe merevedett lelkű embertársaimnak: kelj fel és járj! A békességet szerző Jé­zus Krisztus hatalmával és erejével indulj el a jó szolgá­latára, az élet, a leszerelés, a békesség ügyének védelmére. Kevesen hallgatnak talán szavamra. De eszembe jut Petőfi Az apostol című költe­ményének egyik gondolata; számtalan napsugár ér egy szőlőszemet, míg megérik. Ha életem csak egy sugár a világ éretté-érlelésében, békére, bol­dogságra juttatásában, akkor nem volt hiábavaló életem és szolgálatom. Ezek a gondolatok alakul­tak ki bennem a leszerelésről, míg a Hadirokkant-Otthonból egy keskeny és meredek utcán ballagtam hazafelé. Schreiner Vilmos segódlelkész, Budapest

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents