Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-19 / 20. szám

KRISZTUS ÖRÖKÖSEIKÉNT Ján. 14,27. SÖRÉN KIERKEGAARD (1813-1855) AMIKOR A KERESZTYÉN EMBER BÉKESSÉGRŐL HALL — és korunkban ez nem is ritkán történik — en­gednie kellene, hogy éledjen s muzsikáljon fülében egy ős­régi dallam, mely elválasztha- tatlán a szövegtől: „ és bé­ke a földön, és az emberekhez jóakarat.” Ez reámutat Isten­nek akaratára úgy, ahogy az teljesedésbe ment Krisztusnak érettünk bűnösökért s az egész világért való áldozatos szolgá­latában, de úgy is, hogy an­nak teljesítését Urunk, a Bé­kesség Fejedelméről való tanú- bizonyságtevéskéort várja, igényli, tőlünk a világ- vége­zetéig: az örök békesség nap­jának felvirradásáig. Az örömhír, hogy megjelent az Istennek üdvözítő kegyel­me, csak néhány embernek szólt kezdetben, de aztán min­denkit számbavevő módon zendült. S hogy Istennek em­berhez hajló, bűnbocsánatot szerző, megtartó, végered­ményben tehát igazi békessé­get munkáló szeretete nem vált és nem válhat kiváltságo­sok ragadományává, nem sor­vadt és nem sorvadhat par­tikuláris . jelentőségű zug­üggyé, abban igen nagy jelen­tőségűnek kell látnunk az utolsó este történéseit. Ezek a döntő történések: Az úrvacsora, melynek során fel­hangzott előttük a véres hol­napnak, a szűrükben nyugta­lanságot s riadt félelmet keltő keresztnek az evangéliuma, j,érettetek ... és sokakért... a bűnök bocsánatára.” Továbbá Jézusnak a hozzájuk intézett búcsúbeszéde, amelyben vi­gasztalta, erősítette s egészen új életre, a tanítványság nagy­korú életére készítette elő őket. Tudatában voltak annak, hogy életük, sorsuk egybefo­nódott az Űréval. Bizonyos, hogy ami a végkifejtésben tör­ténik, s ahogy történik, egzisz­tenciálisan fogja érinteni őket. Éppen ezért, talán akkor nem értették, hogy a nagy „tragé­dia” előtt miért cselekszik így velük. De megérezték, hogy ta­lán sosem beszélt még ily vég­telen, fenséges nyugalommal, ennyire kizárólagosan hozzá­juk szólón, ennyire mindenét nékik adó, örökhagyó módon. 1. A tanítványok az UTOLSÖ ESTÉN ajándékot kaptak: Jézus Krisztus örökö­seivé méltatta őket. Mi e tanítványokat az Űr örököseiként csak húsvét, sőt pünkösd-utániságban szemlél­hetjük igazán. Amikor a Szent­lélek kitöltetett reájuk s eszük­be juttatta mindazokat, ami­ket Jézus beszélt nékik. Vagyis, amikor megvilágosítot­ta őket annak meglátására, hogy mit. milyen értéket ha­gyott reájuk Uruk s készséges­sé tette őket a krisztusi örök­ségből és ez örökséggel való élésre. Minden igazi örökségnek az értéke abban van, hogy lehet belőle és lehet vele élni. A krisztusi örökséggel kapcso­latban ez a lehetőség a tanít­ványoknak adott kiváltság és kegyelem. És ez adatott nem­csak az első tanítványoknak, hanem adatik minden idők ta­nítványseregének, az egyház ma élő népének, nekünk is. 2. JÉZUS BÚCSÚBESZÉDÉ­NEK ZÖMÉT János evangé­liumainak a 14. fejezetében ta­láljuk. Talán nem lehet vélet­lennek tekinteni, hogy a 26. vers után, amelyben az Űr a pünkösdi Lelket-ígérőn szól: „ ... az mindenre megtanít ti­teket és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondot­tam nektek,” — nyomban ezt olvashatjuk: „Békességet ha­gyok néktek: az én békessége­met adom néktek. Nem úgy adom én néktek. amint a vi­lág adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!'' Krisztus tanítványa, vagy ta­nítványserege, az anyaszení- egyház, megtalálja helyét e vi­lágban. Nem abból a szükség­szerűségből, hogy nem tudja elhatárolni magát tőle, elbari- kádozni magát benhe, vagy ki­szakítani magát belőle, hanem abból a fontosabb és lényege­sebb okból, hogy alti urának vallja a világ Megváltóját, akinek adatott minden hata­lom mennyen és földen, az nem nézhet a világra, vagy an­nak egyes darabjára úgy, mintha az független, vagy füg­getleníthető volna Krisztustól, az ő uralmától. Jézus Krisztus nem az egyházért halt meg, hanem az egész világért s a bűnösökért ontotta vérét. De tetszett néki égyházat építeni, hogy üdve a föld végéig ter­jedjen, tehát a világért. Az ígéretes megbízást is így adja: „ .,. lesztek nékem tanúim Je- ruzsálemtől a föld végső hatá­ráig.” A tanítvány, vagy tanít- ványsereg, egyház tehát a szolgálat révén találja meg he­lyét e világban. Mint ilyennek biztosíttatott néki hely e vi­lágban. Nem a világnak szol-' gál, hanem Urának, bűnö­sökért, az egész világért, hogy Isten könyörülő irgalmas aka­ratából legyen békessége a szó teljes értelme szerint: boldo­gulása és üdvössége. 3. A TANÍTVÁNY! SZOL­GALAT a krisztusi örökséggel való élésben megy végbe. Amit kaptunk, amivel csak meg­ajándékozta ttunk s ami áldás, ami jó és üdv abból fakadhat, mindazzal ínséget enyhítőn készséggel állunk mások ren­delkezésére, hogy közös kincs­esé lehessen. Így sokasodik a kegyelem. így nem lesz a Krisztus békes­ségéből ragadomány. Nékünk engednünk kell, hogy a Lélek újra meg újra tanítson s újra meg újra eszünkbe juttassa mindazokat, amiket Jézus mondott, hogy ti. békességet hagyott nekünk, az ő békességét. így nem leszünk közönyösek, kibúvók, vagy té­kozló fiák: tékozló papok, ta­nítványok, egyház. Így szaba­dulunk meg a kísértésből is, hogy a magunkét, vagy másét adjuk a helyett, amit adnunk kell, Azt sem feledhetjük, hogy mi Egy-valakinek a tökéletes engedelmessége, Isten üdvös akaratának a betöltése révén, sőt abban kaptuk a békessé­get. Békességünk megmaradá­sának ez a titka „ ... »ki cse- lekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Ez szolgálatunk te­kintetében a Biblia leghang­súlyosabb mondata. Aki cse­lekszi Isten akaratát, annak békessége van és lesz. De a békesség áradásának, sokasodásának is ez a titka. ........amint én szerettelek tite­ket, úgy szeressétek ti is egy­mást.” — hagyja reánk az utolsó estén: búcsúbeszédének legelején az Űr. Tehát azzal az indulattal is, amely volt a Jézus Krisztusban és azon, az egész embert testi-lelki mi­voltában átfogó és az egész életért, a földiért és az örök­kévalóért is felelős módon. Isten akaratának a cselekvé­sében ez a felelős szeretet valósul s érkezik a kellő hely­re 'aktuális szóban is, tettben is. S ez mindig békességet eredményez ott, ahova érkezik. Urunk így adta a békessé­get: az éhezőt megelégítő ke­nyérben, a betegséget meg­szüntető gyógyításban. a bűnö­ket elfedező bocsánatban, a bű­nöst, az összetörtet újjáteremtő kegyelemben. Nem véletlen, hogy, akik nála jártak, azok közül sokan tőle egyenesen a templomba mentek: ujjongva dicsérni az Istent. Az első tanítványok őt kö­vették. És szolgálatuk nyomán szemlélhetően nőtt a békesség s nőtt az Istent dicsőítők sere­ge is. Mi az ő tanítványai, tanít­ványserege, egyháza, úgy va»' gyünk, ha öt követjük. 4. ÉVEK, ÉVTIZEDEK ÓTA Lengyelország: Wladyslaw Pietras így vall: Szüleim könyörögtek, hogy ne öljék meg őket. De ők rá sem hederítettek. Tüzelni kezdtek rájuk. Apámat, anyámat, két bátyámat, három nővéremet egyszerre temettem el. Sen­kim sem maradt. Belgium: Karácsony napján hetven férfit tartóztattak le. Azt ígér­ték nekik, mire megérkezik a szenteste, otthon lesznek vala­mennyien. Egy kiégett fűrészmalomba vitték őket. Egy őrmester lé­pett a foglyokhoz. Egyet el­vitt közülük. Tarkón lőtte. A halottat egy rúgással a pin­céibe taszította. Aztán ismét kijött az őrmester. Másik foglyot vitt magával. Egy meg­szökött közülük. A többi nem tért haza. Csehország: A falu valamennyi férfi la­kosát, akiket egy szérűskertbe gyűjtöttek öss-ze — tízesével agyonlőtték. A- nőket is vala­mennyit. A gyermekeket, is. Négy asszonyt, akinek újszü­lött gyermeke volt, koncent­rációs táborba vitték. Csecse­mőiket elvették tőlük. Lidicé- nek egyetlen élő lakója sem maradt. Franciaország: Négyszázan menekültek a templomba. Mind a négyszáz nő volt és gyermek. Délután négy óra tájban néhány SS- katona jött be a templomba. A ládát, amelyet magukkal hoztak, előre vitték az oltár közelébe. A ládából zsinórok lógtak ki. A katonák meg­gyújtották a zsinórokat. Sűrű, fekete, fojtqigató füstfelhő ke­letkezett. Levegő után kap­kodva, rémülten menekült mindenki a templomnak abba, a részébe, ahol még lélegzeni lehetett. Mikor a németek észrevették, hogy a templom­nak ezt a részét elözönli ä tömeg — irgalmatlanul lelőt­tek mindenkit, aki arrafelé tartott. Aztán szalmát, rozsé1:, székeket dobáltak a szanaszét heverő holttestekre. Norvégia: Mindenkinek el kellett hagynia Oslót. Rádióparancs. Rohanó kocsik. Ember, ember hátán, Van, aki csomagot ci­pel. Van, aki üres kézzel sza­lad. Felfordult autókat látni I az utcaszóién. A kocsik mel­igen sok szó esik a békesség­ről. Nem kell ezt okvetlen úgy magyarázni, hogy az émberi- ség tanult két borzalmas vi­lágháború katasztrófájából. A békességinség amelybe embe­rek jutnak s melyben szen­vednek, sokféleképpen tud megn y ilatkozn i. Ma 100 és 100 milliók óhajt­ják, 100 és 100 milliók köve­telik. Hatalmasok alkusznak reá. Vannak, akik csak sír­nak. Hangosan vagy hangta­lanul. Az egész emberiségnek lett létproblémájává a békesség.' Ügy is mint megélhetési, úgy is mint igazságügyi, egészség- ügyi, testi-lelki probléma. Ügy tűnik, hogy a létezésnek min­den feltétele, a mindennapi kenyértől kezdve, ennek függ­vényévé vált. A kérdés tehát nemcsak így tehető fel: Béke, vagy háború, hanem így is: szabadság vagy elnyomás, igazság, vagy igaz­ságtalanság, egészség vagy egészségtelenség, kenyér, vagy kenyértelenség. Élet vagy ha­lál. Ebben a békességinség«« s egyben békességigényes világ­ban akar élni, munkálkodni, uralkodni az ő módján a feltá­madott Űr. „Békesség néktek”: ránk- köszönti Iíúsvétot. Húsvéti ke­gyelmet. élő hitet, élő remény­séget: diadalmas életet, üdvös­séget kínál és ad. S nékünk mai tanítványoknak, egyház­nak az ő teste tagjaihoz, élő tagjaihoz illő jó szolgálatot kí­ván. Békesség nékünk! Borosa Lajos lett holttestek hevernek. Egy édesanya elvesztette ötéves kisfiát. Megszólít mindenkit. SSteki n«ím látta. Az anya őrjöngve rohan visszafelé. A menekülők felett egyre több repülőgép húz el. Szovjetunió: Az elhurcoltakat Németor­szágba szállítják. Élelmezé­sükről n«an gondoskodnak. Vi­zet sem adnál« nekik. A hal­doklók a vagon puszta desz­káin feküsznek. Az asszonyok a vagonban szülik meg gyer­mekeiket. Az újszülötteket az őrök kihajítják a száguldó vo­natból. Magyarország: Az óvóhelyet bombatalálat érte. Csak néhány méteres falrész dőlt be, — mégis csupa mozdulatlan, nyitott szemű ember hever a földön. Lég­nyomás! — suttogja megbor­zadva valaki, aki segítségül jött. A robbanástól a ház fele leszakadt. A megmaradt fal­részen bútorok lógnak. Hullák hevernek minden­felé. Amott csorba acélsisakok, tört fegyverek, mint iszonya­tos nippek a háború vitrinjé­ben. ** A főrieknek könyvét behaj­tom. Még olvasni sem jó őket. Megborzadok tőlük. Űj könyveket keresek. Ady Endre üzen: „Örök vigyázza­tok a strázsán, az Élet élni akar, nem azért adott annyi szépet, hogy átvádoljanak rajta véres s ostoba fenesé- gek.” Megszólal Juhász Gyula is: „ ... nagy dolog a harc, de legszebb virág a béke. Szelí­den és nyugton jó könyvet lapozni, szép képeket csodál­ni, új éneket dúdolni, tűnt éveket idézni, mélázni a me­zőben ... csak élni, élni. Ámen." Igen! Ámen! Így legyen. Ez­után mindig így legyen! És szólítanak százan. Kí­naiak, oroszok, lengyelek, franciák, ismerős és ' ismeret­len emberek: Örök vigyázza­tok! Kinyitom a nagy próféta könyvét. Olvasom. „Eljön az idő, amikor nép népre fegy­vert nem emel. Fegyvereiből kapákat csinálnak. Dárdáikból pedig sarlót.” Így akarja ezt Tsten Így! hogy többé meg ne lepjen, el ne lepjen a forte- lem. Németh Géza MÁJUS 5-ÉN VILÁG­SZERTE MEGEMLÉKEZTEK KIERKEGAAKDNAK (ejtsd: Kjerkegor), a nagy dán evan­gélikus gondolkodónak 150. születésnapjáról. Nálunk a Katolikus Szó közölt szép cik­ket róla, a Magyar ökume­nikus Tanács folyóirata, a Theológiai Szemle pedig élet­rajzát s ebbe ágyazva főbb ta­nításait ismertette. Rövid éle­téből csupán 13 évet töltött írással, de ez hallatlanul ter­mékeny időszak volt. Köny­veit, részben álnéven írt mun­káit, saját költségén adta ki. Ráment atyjától örökölt tete­mes vagyona. Kortársai nem olvasták. Másik neves honfi­társa, a mesemondó Andersen, amikor egyik tanulmányában hegyes tollával őt is megszúr­ta, Kierkegaard, szelíden je­gyezte meg: nem baj, a köny­vet úgyis csak két ember ol­vasta el, a szerző, meg ő. A két világháború között fe­dezték fel újra. Napjainkban már divattá lett sokhelyütt a vele váló foglalkozás. Magyar- országon az első Kierkegaard fordítások Békéscsabán jelen­tek meg a „Protestáns Kultúr- könyvtár” c. sorozatban. KI VOLT KIERKEGAARD? Hogy’ vált a protestáns teoló­giai gondolkodás megújulásra késztetőjévé? Hogyan jött di­vatba s miért? Miért tanulmá­nyozták szenvedélyesen s hasz­nálták fel gondolatait a fa­siszta megszállás idején az ak­tív ellenállásban résztvevők, különösen a francia írók (Sart­re, Camus stb.)? ÉLETÉRÖL. Szüleinek hete­dik gyermeke. Atyja 57 éves, mikor megszületik. „Egy ag­gastyán nevelt végtelen szigor­ral a keresztyénségben” —• ír­ja. A szülői ház nyomasztó ko­molyságának légköréből meg­próbált többször kitömi. Az első kísérlet diákkorára esik. Szenvedéllyel adja át magát az élvezeteknek és az ismeretszer­zésinek. De sem az élvezetek óceánja, sem az ismeretek ten­germélye nem ad megnyugvást, szívének. — Második kitörési kísérlete eljegyzése és annak felbontása volt. Élete végéig nem nősül. Mind magánosabb. — Harmadik kitörési kísérlete egy évvel később következik be. Teológiai tanulmányait ki­váló eredménnyel végezte el. Kedélybetegség, gyakorlatiat­lan beállítottsága miatt nem mer lelkész: állást vállalni. A lelkészképző intézet tanári ál­lását pályázza meg, de vissza­utasítják, Mind különcebb lesz. Ügy érzi, hogy csak a kö­zönséges halandók társadal­mán kívüli lét az ő osztályré­sze. * Elszigeteltségét két esemény fokozta a következő időkben. Egy politikai vicclap — ame­lyet írásaival megtámadott —, élceinek cégtáblájává tette. A közvéleményt felingerelte el­lene. Keresztyén Sokratesnek érezte magát, aki az ókori bölcshöz hasonlóan azért szen­ved, mert felrázta az emberek lelkiismeretét. — Életének utolsó szakaszában elkesere­dett bírálattal fordult a dán evangélikus népegyház beren­dezkedése és élete ellen. Az őskeresztyénség mértékével próbálta megmérni s könnyű­nek, az igaz keresztyénség el- szürkítőjének találta. 1855-ben, egy oszd napon összeesett Kop­penhága utcáin. Néhány nap múlva meghalt. Az orvosok nem tudták megmondani, hogy tulajdonképpen miben ... SZÁNDÉKA. Egész írói te­vékenységét egy cél szolgálatá­ba állította. Meg akarta mu­tatni, hogy a keresztyénség komoly dolog. Azért fordult iiiiiiilffiBiimiBiiBiiKPiirjiitiajiMiiiraaffiiiiiBraiimiiBiiiiitimiíMgaiBiiiiwaiigBmKiiniiwiBBWiiiiwngiwiHBWWBHiiiBt Szeretettel köszöntjük a 60 éves H. Kloppenhurgot Május 10-én töltötte be 60 életévét DR. HEINZ KLOP- PENBURG dortmundi (Nyugatnémetország) egyházfőtanácsos, a népek békés egymásmelleit élésének és az atomfegyver­kezés eltiltásának evangéliumi lélektől áthatott harcosa, a Prágai Keresztyén Békekonferencia tevékeny munkása. H. Kloppenhurgot 1937-ben lelkészt állásából elmoz­dították a német fasiszták és megvonták szólásszabadságát. Háború után Genfben az ökuménikus Tanács menekültek ügyével foglalkozó osztályán titkári tisztet töltött be 1947— 1950. között. Hazatérve, Dortmundban katechetikai és szo­ciológiai referensként működik közre az egyházvezetésben, mint főtanácsos. A Németország leszereléséért és a tábori lelkészt egyezmény megszüntetéséért küzdő német egyházi testvértanácsok egyetemes elnökségének tagja. A Junge Kirche című nagyhatású folyóirat szerkesztője. Múlt évben a Keresztyén Békekonferencia egyik magyarországi ülése alkalmából Budapest-Deák téri gyülekezetünkben prédikált: Az Evangélikus Élet szerkesztőbizottsága és olvasótábora nevében meleg szeretettel köszöntjük a 60 éves egyházfő­tanácsost és Isten gazdag áldását kérjük népe és a világ népei békés élete érdekében végzett evangéliumi szolgá­latára és egész életére. D. dr. Vető Lajos püspök Szlovákiái*«« D. dr. Vető Lajos püspök és felesége, D. Chabadának, a Szlovákiai Evangélikus Egy­ház egyetemes . püspökének meghívására, kéthetes üdülés­re Szlovákiába utazott. Szegedi temetShen i. E temetőben egy sír úgy megállít. A fejfán arckép. Ifjú katona. Víg tengerész, ki a viharra vágyik S a végtelenség igazi hona. Mint karcsú árboc, tűnik föl keresztje S míg lelkem könny és vér vizén evez, A karcsú árboc szelíden merengve A magyai- ég kék tengerébe vesz. II. Isten kertjében én egy sírra leltem, Mely jeltelen. Nines itt se kő, se név. Csak rózsa, repkény és babér a csendben, Míg lassan száll fölötte évre év. Csak rózsa, repkény és babér. Csak élet, Csak virulás, mosoly. A táj szíve, Egy fületnlle repes és zenél benn. Hol a halál? Meghalt! Ezt vésd ide! Juhász Gyula 1935. ŐRÖK VIGYÁZZ Ajánlás: „A béke legfőbb kincsünk idelenn, a háború a legna­gyobb förtelem.” A förtelemről írok! Azért írok róla, hogy eszméltesscn. Azért írok, hogy legfőbb kincsünkre, békénkre vigyázzunk nagyon. Tizennyolc éve, hogy befejeződött a második világ­háború. Május volt akkor is. Egy garmada könyv van előttem. Valamennyi a máso­dik világháborúról szók Idézek belőlük. I A •Joliin ut! eg.yiiciz.ctv cu, a. acjii« nagy hatást gyakorló, de roha­mos mértékben elporgáriaso-r dó dán evangélikus egyházzal, mert szerinte ez az egyhá? nem mérte föl, hogy a kérész* tyénség komoly dolog. Ügy látta, hogy külsűségessé, tö­megcikké teszi a keresztyénsé- get. Ű csak a bensőséges ke- resztyénséget tartotta kérész- tyénségnek, amely nem tömeg­erejével sodorja magával az egyes embert, hanem szemé­lyes —• egzisztenciális — dön­tésen alapul. Egyik könyvének a címe: „Vagy — vagy” már magában erre utal. Nem agitál a keresztyénség mellett. Sót arra igyekszik rámutatni* hogy a kereszíyénség azért ko­moly dolog, mert veszélyes dolog. Ha veszélymentessé, gyermekjátékká tesszük a ke- resztyénséget csak azért, hogy vonzóvá váljék, a legnagyobb bűnt követjük el, mi magunk válunk hatalmunkkal, előjo­gainkkal veszedelmesekké a többi ember számára. A korabeli teológusok akt gondolták, hogy Isten a ml gondolkodásunk tárgya, a rendszeres gondolkodás útján megismerhető, birtokbavehető- Isten nem megismerésünk tár­gya — mondotta. Mi vagyunk az Ű megismerésének tárgyai. Isten Lélek, személy. Nem a gondolkodás útján, hanem csak az engedelmesség útján is­merhető meg. Ha vakmerőé» — mintegy a sötétbe ugorva —, rászánjuk magunkat az en­gedelmességre, akkor ismer­jük meg Istent. Krisztust kö­vetni kell és nem csodálni, ahogyan azt Goethe is tette. HATÁSA. Az első világhá­ború után, mikor az összeom­lásban az egész „keresztyén vi­lág” önhittsége is megrendült egy időre, Kierkegaard hívta fel a figyelmet arca, hogy em­beri létünk minden más meg­rendülést túlhaladó krízise az, amikor Isten szavát kell meg­hallanunk. így vált az első vi­lágháború után kezdődő teoló- giai eszmélődés egyik előkészí­tőjévé. késztetőjévé. L. Richter 1956-ban Kelet- Berlinben megjelent Kierke­gaard breviáriumának elősza­vában rámutat arra, hogy Kierkegaard eredeti szándékán hoz mennyire közéi állnak azok a francia írók, akik a fa­sizmus embertelenségével szembeszállva életüket is ké­szek voltak kockára tenni. FOGYATÉKOSSÁGOK. Nem lenne teljes még egy ilyen vázlatos kép sein Kierkegaard- ról, ha nem említenénk meg fogyatékosságait. Félreérthe­tetlen akart Ignni és ezért kénytelen volt egyoldalúvá válni. Egyoldalúan emeli, ki az egyes ember jelentőségét, hitét és érzéketlen, gyanakvó, a gyülekezet, sőt általában az emberi közösség iránt. Nem is­meri fel, hogy Krisztus az egyes embert a gyülekezet ál­tal hívja és gyülekezetébe hív­ja. Túlértékelte a magány és a szenvedés jelentőségét a ke- resztyénségben. Hajlamossá vált a szerzetesi aszkézisre és arra, hogy magát belehajszolja a mártírságba. Gyönyörű soro­kat írt a keresztyén . örömről —• hogy is bírhatta volna nél­küle —. mégis az evangélium­ból inkább Isten követelését s nem az örömhírt hallotta ki? Tudott arról, hogy a keresz­tyén élet tele van Isten iránti hálával a teremtésben és bű­neink bocsánatában aiándéKo- zott adományaiért, mégis nem erre tette első sorban a hang­súlyt. Erre utal egy szellemes megállapítása is: „A humor az örömnek az a fajtája, amely legyőzi a világot.” Benczúr László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents