Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-12 / 19. szám
As éneklő gyülekezet Zsolt. 96. Az ember érzés- és gondolatvilágának áldott kifejező eszköze az ének. A szavakhoz járuló dallam segít még teljesebben kifejezni mindazt, ami belső lelki világunkat eltölti. Ezért fontos helyet foglalt el az ének kezdettől fogva a hivő ember és az egyház életében. Isten dicsőítése, hálaadás és kérés, panasz és bizakodás öltöttek szépséges ruhát az egyház sok százados énekkincsében. Mint minden emberi kifejezésmódot, így az egyházi éneket is fenyegeti az a veszély, hogy elcsépelt „slágerré” legyen, amely mögött már nincs ott az érzések őszintesége, az élmények gazdagsága, a Eit frissesége. Ezért van szükség új meg új énekekre, vagy a régiek megfrissítésére. Ahogy a hitvallástétel formáit és lehetőségeit minden új nemzedéknek meg kell keresnie, hogy az örök mondanivalót a maga nyelvén kortársai közösségében kifejezhesse és ahogy Isten életet szabályozó örök akaratának napi feladatait fel kell lelnie, úgy formálódik, változik, újul az egyházi énekkincse is. Ez tette szükségessé egyházunkban a közelmúltban az énekeskönyv új kiadását és napjainkban az új Agenda kiadását is. Énekeink olyan mértékben maradnak újak és frissek, amilyen mértékben új, friss hittapasztalatok vannak mögöttük. Isten világot kormányzó, gondviselő szeretetének mai jelei, az örök evangélium ma megismert ereje adja ajkunkra az új éneket. Ismerjük-e Isten szeretetének ezeket a jeleit, úgy, ahogy a népek, népünk és a magunk életében ma felismerhetők a figyelő hit számára, meghalljuk-e Isten kegyelmes szavát, amely felold a régi terhek alól és fellelkesít a mai feladatokra népünk és az emberiség javára? Gyülekezeti éneklésünk őszintesége és frissesége nagymértékben ettől függ. A hit énekének nagy távlatai vannak. Sok tekintetben ráépül az ősök hittapasztalataira, s így bekapcsol egy hosszú láncsorba. Másrészt összeköt bennünket szinte kozmikus méretekben Isten népével a Föld kerekségén és láthatatlan világában. Egy hatalmas énekkar tagja az éneklő hivő. A gyülekezeti éneklés végül is magában hordozza azt a reménységet, hogy Isten örökkévaló országában tisztán és mindeneket betöltőén fog megszólalni Isten megváltott népének hálaadó dicsérete. Mezősi György 11 Il l'll l!ll|!!!l!lll!líl,l'l:|!|!l'lilllillllltlll!illlllilllll!lllllll!lililílll!lil!liri:l 11 i! I I I li! l'ril'I IÍ!|!|llil:l:llllil!|l!!|| IIHIllI I ISTENTISZTELETI REND Budapesten. 1963. május 12-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 Káldy Zoltán (ünnepi közgyűlés), du. 5 dr. Kékén András, du. 6 szeretetvendégség: Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10 Koren Emil, de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10 Harmati Béla. Üllői út 24. de. fél 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 9 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. 12 Grünvalszky Károly. Thaiy Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Pál Béla. du. 6 szeretetvendégség. Kőbánya de. 10 Takács József, du. 5 széretetven- dégség: Nagy István. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 Boros Károly, du. 4 szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Káposzta Lajos. Váci út de. 8 Káposzta Lajos. Frangepán u. de. fél 9 Gádor András. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Rá- kospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos. de. 10 (német) dr. Benes Miklós. de. 11 Nagy István, du. 6 Can- tate-est. Torockó tér de. fél 9 Nagy István. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Csengődy László. Diana út de. fél 9 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél H Csengődy László. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr.Rezessy Zoltán, de. ll (úrv.) dr. Rezessy Zol tán. du. 6 Uzon László. Németvölgyi út de. 9 Uzon László. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. HARANGOK újraöntését, harangkoronák, harangállványok készítését, átalakítását új rendszerűvé vállalja Dusák István harangöntő. örszentmiklós, Dózsa Gy. út 26. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési óra egy évre 60,— Ft Csekkszámía: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 632252/2 — Zrínyi Nyomda. Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató HÍREK, — Húsvét ünnepe utáni 4. (Cantate) vasárnapján az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: Mt 21, 14—17; szószéki igéje; Zsolt 96, 1—13. Délutáni szabadon választott ige. — ESPERES VÁLASZTÁS. A Vasi egyházmegye gyülekezeteinek presbitériumai a szavazatbontó bizottság jelentése szerint Szabó Lajos kissomlyói lelkészt választották meg az egyházmegye espereséül. Az új esperes beiktatásáról később adunk tájékoztatást. — HALÁLOZÁS. Komjáthy Béla nyugalmazott vallástanár 67 éves korában április 30-án meghalt. HÍREK A TESTVÉREGYHAZRÓL Május 3—6-ig tartotta a Református Világszövetség Európai Területi Bizottsága ülését Debrecenben. Az értekezleten számos országból: Skóciából, Angliából, Hollandiából, Lengyelországból, Olaszországból, Svájcból, Nyugat-Németor- szágból, Jugoszláviából és Franciaországból vettek részt a küldöttek. Ezzel egyidejűleg, május 5-én, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsa ünnepi istentiszteleten és nyilvános ünnepi ülésen emlékezett meg a Heidelbergi Káté kiadásának 400 éves fordulójáról. Az ünnepi istentiszteleten Pierre Bourguet lelkész, a francia református egyház Nemzeti Tanácsának elnöke prédikált. A délutáni ünnepi ülésen pedig dr. Marcel Pra- vervand, a Református Világszövetség főtitkára és dr. Tóth Endre debreceni teológiai tanár tartottak előadást. Dr. Bartha Tibor, püspök a zsinati tanács ünnepi határozatát ismertette. A Magyarországi Evangélikus Egyházat az ünnepségen Groó Gyula teológiai tanár képviselte. BÉKÉÉI BENŐ PÜSPÖKÖT BEIKTATTÁK VESZPRÉMI LELKÉSZI TISZTÉBE Április 21-én iktatta be dr. Bartha Tibor tiszántúli püspök a Református Konvent és a Zsinat elnöke Békefi Benőt, a dunántúli református egyházkerület püspökét veszprémi lelkipásztori tisztébe. Az ünnepi istentisztelet után az egész templomi gyülekezet részvételével ünnepélyes presbiteri ülést tartottak a templomban, majd Békefi Benő püspök-lelkipásztor „Az egyház és a gyülekezet ma” címen tartott előadást az egybegyűlteknek. Az üdvözlések során Vető Béla veszprémi evangélikus lelkész köszöntötte gyülekezete nevében az új püspök-lelkipásztort, — ELADÓ hálószoba, konyhabútor, kombinált szekrény, barokk szekrény, rekamié. Budapest, II. Bimbó út 5. III. 4. Telefon: 353—642. — BUNDÁK IRHÁK átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus Egyházunk leendő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. j Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, Vili. Üllői út 24.) A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és kereseti, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, jj konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészt szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékeni. A másolatokat „egyházi használatra’’ megjelöléssel egyház- községi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egy- időben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő intézetbe is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatalba küldendő, részletes önéletrajz kíséretében. A férfi hallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról stb. az intézet igazgatója, dr. Pálfy Miklós (Budapest, VIII. Puskin u. 12.) ad felvilágosítást levélbeni megkeresésre. Kérjük a lelkészeket, szíveskedjenek az érdeklődők figyelmét erre a hirdetményre felhívni. HÉTRŐL—HÉTRE Énekeljetek az Urnák 98. zsoltár I. Egy-egy zsidó nagy ünnepre tódult a nép Jeruzsálembe. Városokból, falvakból csoportokba verődve indultak a zsidók, hogy jeruzsálemi templomuk istentiszteletein részt vehessenek. Ezekre az ünnepekre a diaspora zsidóság is elment, akik a Földközi-tenger környéki városokban telepedtek le. A csoportok rendszerint gyalog tették meg az utat és útközben zsoltárokat énekeltek. Különösen akkor zengett boldogan az ének, mikor Jeruzsálemhez közeledtek és meglátták a templom messzire csillogó aranykupoláját. A jeruzsálemi templomban tartott istentiszteleteknek színes, díszes liturgiája volt. A sok száz tagból álló kórusok váltakozva énekelték az ősi zsoltárokat. Heti igénk is Isten dicsérő éneklésre biztat. Ha figyelmesen végigolvassuk a 98. zsoltárt, ilyen verseket találunk: „Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld; harsanjatok fel, zenge- dezzetek az Úrnak hárfával és hangos énekléssel, trombitákkal és kürtzengéssel... a folyók tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek.” Egyházunk népe is szerette és szereti a templomi éneklést, ezért nevezték el egyházunkat éneklő egyháznak. Luther 37 éneket írt. A 37 ének közül 4 teljesen önálló, a többit középkori latin énekek és német népénekek nyomán készítette. A magyar reformátorok ugyancsak értékes dallamokkal és énekekkel ajándékozták meg egyházunkat. Gondoljunk Sztáray Mihályra és Dévai Bíró Mátyásra. Heti igénk, mikor arra biztat, hogy énekeljünk az Úrnak, hozzáteszi, hogy amikor éneklünk, két dologra is gondoljunk. Gondoljunk egyrészt az Űr csodadolgaira. A kicsi fűszál, a díszes ruhába öltözött fehér liliom, erdők, mezők szépsége, munkás két kezünk, a jóízű munka minket, Istenben hivő embereket, az Úr csodadolgaira emlékeztet. Gondoljunk másrészt az Űr segítségére. Az Űr teljes segítséget adott nekünk a Jézus Krisztusban. Ez a segítség arra biztat, hogy mi is segítséget nyújtsunk másoknak. Éneklő ajkunk köszöni az Űr csodadolgait és segítségét. Énekeljünk az Úrnak! Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: I. SÄMUEL 7, 12; CSELEKEDETEK 15, 12. — A keresztyén ember ajkán mindig felcsendül a hálaének, amely valójában nem más, mint imádság, Isten ajándékaiért: a mindennapi kenyérért, szülőkért, gyermekekért igéjéért és üdvözítő cselekedeteiért. János 16,5—15; Zsolt. 98. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 63, 7; MÄRK 1, 35. — Nemcsak Jézus, de minden idők embere keresi a csendet, hogy életkérdéseire választ találjon. Istennel együtt keresni a feleletet megoldatlan problémáinkra könnyebb és biztosabb. Efezus 5, 8—14; Judás 1—16. KEDD; I. KRÖNIKÄK 29, 17; CSELEKEDETEK 5, 3. — A szív áz emberi szervezet középpontja. A Bibliában a „szív” az egész embert jelenti, mint amely minden jónak és sokszor gonosznak a tárháza és elindítója. Ezért mást nem is tehetünk, mint együtt imádkozunk a zsoltárossal: „Tiszta szivet teremts bennem ó, Isten!” — naponként. János 6, 66—69; Judás 17—25. SZERDA: IV. MÓZES 14, 20; MÁTÉ 9, 2. — Istenünknek a bűnösökhöz lehajló szeretete mindannyiunikat szent életre kötelez. Ezt az életet ugyan nem bűn nélküli ártatlanságban éljük, de szüntelenül törekednünk kell a Lélek gyümölcseinek elérésére; az engedelmességre, hűségre, szeretetne és jóságra. Kol. 3, 16—24; Filippi 1, 1—11. CSÜTÖRTÖK: V. MÓZES 28, 12; JÄNOS 21, 6. — A természet Ura megáldja az ember fáradozását és munkáját. Máté 21, 12—17; Filippi 1, 12—18. PÉNTEK: DÁNIEL 3, 17—18; JELENÉSEK 14, 12. — Dániel próféta, Pál apostol, a magyar gályarabok élete mindmind arról tanúskodik, hogy az „állhatatossághoz” szükséges erőt felülről kapták, Istentől. II. Timóteus 2, 8—13; Filippi 1, 19—26. SZOMBAT; ZSOLTÁROK 48, 9; ZSIDÓK 12, 28. — Isten országa örök és állandó, mert kormányzója is a soha nem változó Isten, aki az emberi szívekbe plántálja bele az Ő uralmát. I. Sámuel 16, 14—23; Filippi 1, 27—30. Szebik Imre fl:l li!lllllllll!lllllll!lllllllllllll!lllllllllllllllllllll!!llllllll!ll|l|l|!|!l||l|||||JI||;il|||||||il||||t|l|:l l!ll|!||ll||ll|||||i(||!|IHII!llllllll)lltl||l|||||||||||lll|||Bllll|||||f|llllllllllllllllllllllllllimillllllllllllllll|HIHII||tllHll||limii|íli|||||!|;|:i'||| | |i|||j | |i|!| I I |i|il||!|:|;| IIHiRI lil l |.|i|:l l:l!t:i.M:lllim!l.tllíl:!:t!l:l lii:H!l l-lll DtTIH I'ITI M l l ili lililiiil ill lll!Mi|:!!lilíl.l'lllri;i:ll!ill!líl !!lil4 HMHI H lil lilll l lllI 4. Az idegen még jobban belemerült az írások magyarázásába. A zsoltárokban és a prófétáknál egészen világosan szó van arról is, hogy a Messiásnak az ö népéért kell meghalnia, népe viszont elfordul tőle és elveti őt. Hogyan is érthetnénk, máskép Ézsaiást, hogy „utált és az emberektől elhagyatott volt, __és ne m gondoltak vele”, vagy Dávidot a 22. zsoltárban: „De én féreg vagyok és nem férfiú, embereknek csúfja és a nép utálata... Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek”. Jól tudjátok, hogy a ruhákra való sorsvetés római szokás, és hol voltak akkor még itt rómaiak, amikor ez a jövendölés Dávid szívében megszületett? — Valóban, ez is így történt a Golgotán! — emlékezett vissza az ifjabbik. — Én is mesz- sziről láttam, amint a katonák sorsot vetettek Jézus ruháira és megosztoztak rajta. Kleo- fás! — fordul most társához. — Mi bekötött szemmel olvastuk eddig az írásokat! — Csak most kezdem igazán megérteni, most kezd derengeni bennem, amik régtől fogva meg- irattak számunkra! — Igen — vonta le a következtetési a jövevény — ti eddig csak azokra a jövendölésekre figyeltetek, amelyek közel álltak a szívetek vágyaihoz, ellenben figyelmen kívül hagytátok a többit, s elfeledtétek, hogy az egész íráson egyetlen gondolat vonul végig: Isten Fiának mint áldozati Báránynak meg kellett halnia a világ bűneiért, hogy az ördög hatalmából megváltson és megmentsen minden embert. S elkezdte nékik magyarázni az írásokat, az első ígérettől kezdve (I. Móz. 3, 15.) Keresztelő Jánosig, aki bizonyságot tett felőle: „íme, Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. — Most már világosan látom — ujjongott fel Kleofás —, hogy valóban minden úgy történt, ahogyan az írásokban előre megjövendölték. — Én pedig a közeli napokban visszamegyek Jeruzsálembe — határozta el örömében a másik tanítvány —, és mindezeket elmagyarázom a társaimnak is, hogy ők is megértsék az utolsó napok fájdalmas eseményeit. — Tehát most már hiszitek, hogy Jézus a megígért Messiás? — vizsgáztatta őket az ismeretlen útitárs. — Ezek után már cseppet sem kételkedem benne! — mondotta határozottan az idősebbik. Csak hát Jézus halott! És hogyan lehetne egy halott Messiás az ő cserbenhagyott népének reménysége és üdvössége? — Úgy? Jézus halott? — kérdezte a hívatlan útitárs. — Hát nemcsak a tanítványai tudják, de egész Jeruzsálem népe is, még a főpapi tanács is, mit mondott még éltében, hogy halála után harmadnapon fel fog támadni? Ti ezt nem tudjátok? — De igen — így a fiatalabbik —, én is hallottam ezt a saját szájából. — És ennek ellenére sem hiszitek, hogy feltámadt? Éppen ma kellett ennek történnie, mert ma van harmadnapja, hogy meghalt! Ma már biztosan üres a sírja! — Hogyan tudna egy halott magától életre kelni, feltámadni, és a sírjából kijönni? Ez teljességgel lehetetlen! Egyébként mi is hallottuk a városban, hogy a római katonák, akik a sírját őrizték, látták őt, amint előjött élve a sírjából, és azt is beszélték, hogy a mi asszonyaink közül voltak néhányon ma, korán reggel a sírnál, de üresen találták azt, és angyalt láttak ott, majd pedig az úton maga a halottaiból feltámadt Krisztus is megjelent nékik. — És ti mindezeket nem hiszitek? — faggatta őket az idegen. — Tudod, nem sokat lehet adni asszonyok beszédjére. Ilyen soha nem hallott, hihetetlen esetben meg éppenséggel nem! Hiszen ezek az asszonyok tele voltak félelemmel, rettegéssel, annyira felzaklatott volt a szívük! Bizonyára képzelődés volt az egész, semmi más! Nem is láthattak még jól a hajnali szürkületben, a szemük is tele volt könnyekkel, s elhomályosította látásukat, a szívüket pedig szomorúság, mélységes fájdalom ülte meg . .. Jóllehet határozottan állították, hogy a színtiszta igazságot mondják, amint történt mindez Arimáthiai József kertjében. De én mégis azt hiszem, mindez csak vízió, a gyenge, törékeny női lélek látomása! És hogy lehet az, hogy a tanítványai közül azok, akik kimentek a sírjához, mindebből már semmit sem láttak és hallottak? Ök már csak az üres sírt láthatták, ami önmagában nem bizonyítja a Názáreti feltámadását! Nem, míg én Őt magát a saját szememmel meg nem látom és ke- zén-lábán a sebek helyét meg nem mutatja, addig nem tudom elhinni, hogy feltámadt! Kis szünetet tartott a beszédben, majd kisvártatva fürkésző tekintettel faggatni kezdte az idegent. — Talán te is ismerted és szeretted Öt? — Minden bizonnyal! És higgyétek el nekem, hogy Ű valóban feltámadt a halálból! Ha most már hiszitek, hogy Ö az írásokban megjövendölt Messiás, akkor higgyetek az O szavának is, hogy harmadnapon feltámad! Ó, ti balgatagok és kishitűek! Hát csak abban hisztek, amit láttok? Azért vagytok ilyen szomorú ábrázattal, mert csak halott Messiástok van? Hát nem tudjátok elhinni, hogy aki győzött bűn és Sátán hatalma felett, az a halált is legyőzheti? Hisz’ utolsó ellenség gyanánt a halál is eltöröltetik! A két vándort szíven találták a szavak, do még mindig mélyen hallgattak. Még most sem oldódott fel a szívük a félelem megkötözött- ségéből és a végső kétségbeesés fojtogató bilincseiből. Csupán gyakori sóhajtozásuk jelezte, hogy nagy küzdelem folyik szívük legmélyén. Az ismeretlen pedig folytatta. — Tudom, nincs messze az idő, amikor hinni fogjátok majd, hogy Ö feltámadt és Ö meg fogja bocsátani a ti kishitűségteket és megáld majd benneteket az Ő békességével. Ezek a szavak áldott balzsamként hullottak a megsebzett szívekre. Ekkor megállt az idegen és hátrafordult. A szent város felé mutatott. — Nézzétek csak, mintha szinarannyal lennének bevonva Jeruzsálem falai! Valóban, az ég peremén lebukó Nap utolsó sugarai mintha bearanyozták volna Jeruzsálem falait! Mintegy 40 futamatnyira (7 km) lehettek már a szent várostól, de még mindig jól láthatták a gyönyörű jeruzsálemi templomnak messze a házak fölé magasló oromzatát. A lágy esti szél fülükbe hozta a léviták kürtjének a hangját, amely az esti imádságra hívott. — Milyen csodálatosan szép és békés panoráma az esti csendben! — sóhajtott fel Kleofás. — Csak ott — mutatott a Golgota felé a másik —, az a három kereszt zavarja meg ezt a békés képet: nézzétek csak, milyen élesen rajzolódnak ki az esti szürkületben a három keresztfa sötét körvonalai! (Folytatjuk) Szerdahelyi Pál
