Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-12 / 19. szám

As éneklő gyülekezet Zsolt. 96. Az ember érzés- és gondolatvilágának áldott kifejező esz­köze az ének. A szavakhoz járuló dallam segít még teljeseb­ben kifejezni mindazt, ami belső lelki világunkat eltölti. Ezért fontos helyet foglalt el az ének kezdettől fogva a hivő ember és az egyház életében. Isten dicsőítése, hálaadás és kérés, pa­nasz és bizakodás öltöttek szépséges ruhát az egyház sok szá­zados énekkincsében. Mint minden emberi kifejezésmódot, így az egyházi éneket is fenyegeti az a veszély, hogy elcsépelt „slágerré” legyen, amely mögött már nincs ott az érzések őszintesége, az élmé­nyek gazdagsága, a Eit frissesége. Ezért van szükség új meg új énekekre, vagy a régiek megfrissítésére. Ahogy a hitvallás­tétel formáit és lehetőségeit minden új nemzedéknek meg kell keresnie, hogy az örök mondanivalót a maga nyelvén kortársai közösségében kifejezhesse és ahogy Isten életet szabályozó örök akaratának napi feladatait fel kell lelnie, úgy formálódik, változik, újul az egyházi énekkincse is. Ez tette szükségessé egyházunkban a közelmúltban az énekeskönyv új kiadását és napjainkban az új Agenda kiadását is. Énekeink olyan mértékben maradnak újak és frissek, amilyen mértékben új, friss hittapasztalatok vannak mögöttük. Isten világot kormányzó, gondviselő szeretetének mai jelei, az örök evangélium ma megismert ereje adja ajkunkra az új éneket. Ismerjük-e Isten szeretetének ezeket a jeleit, úgy, ahogy a népek, népünk és a magunk életében ma felismerhetők a figyelő hit számára, meghalljuk-e Isten kegyelmes szavát, amely felold a régi terhek alól és fellelkesít a mai feladatokra népünk és az emberiség javára? Gyülekezeti éneklésünk őszin­tesége és frissesége nagymértékben ettől függ. A hit énekének nagy távlatai vannak. Sok tekintetben rá­épül az ősök hittapasztalataira, s így bekapcsol egy hosszú láncsorba. Másrészt összeköt bennünket szinte kozmikus mé­retekben Isten népével a Föld kerekségén és láthatatlan vilá­gában. Egy hatalmas énekkar tagja az éneklő hivő. A gyüle­kezeti éneklés végül is magában hordozza azt a reménységet, hogy Isten örökkévaló országában tisztán és mindeneket be­töltőén fog megszólalni Isten megváltott népének hálaadó di­csérete. Mezősi György 11 Il l'll l!ll|!!!l!lll!líl,l'l:|!|!l'lilllillllltlll!illlllilllll!lllllll!lililílll!lil!liri:l 11 i! I I I li! l'ril'I IÍ!|!|llil:l:llllil!|l!!|| IIHIllI I ISTENTISZTELETI REND Budapesten. 1963. május 12-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 Káldy Zoltán (ün­nepi közgyűlés), du. 5 dr. Kékén András, du. 6 szeretetvendégség: Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10 Koren Emil, de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10 Harmati Béla. Üllői út 24. de. fél 11 Grünvalszky Ká­roly. Karácsony Sándor u. de. 9 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. 12 Grünvalszky Károly. Thaiy Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Pál Béla. du. 6 sze­retetvendégség. Kőbánya de. 10 Takács József, du. 5 széretetven- dégség: Nagy István. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 Boros Károly, du. 4 sze­retetvendégség. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Káposzta Lajos. Váci út de. 8 Káposzta Lajos. Frangepán u. de. fél 9 Gádor András. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Rá- kospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9 Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos. de. 10 (német) dr. Benes Mik­lós. de. 11 Nagy István, du. 6 Can- tate-est. Torockó tér de. fél 9 Nagy István. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Csengődy László. Diana út de. fél 9 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél H Csengődy László. Kelen­föld de. 8 (úrv.) dr.Rezessy Zol­tán, de. ll (úrv.) dr. Rezessy Zol tán. du. 6 Uzon László. Németvöl­gyi út de. 9 Uzon László. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. 11. HARANGOK újraöntését, harangkoronák, harangáll­ványok készítését, átalakí­tását új rendszerűvé vállalja Dusák István harangöntő. örszentmiklós, Dózsa Gy. út 26. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési óra egy évre 60,— Ft Csekkszámía: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 632252/2 — Zrínyi Nyomda. Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató HÍREK, — Húsvét ünnepe utáni 4. (Cantate) vasárnapján az ol­tárterítő színe: fehér. A va­sárnap oltári igéje: Mt 21, 14—17; szószéki igéje; Zsolt 96, 1—13. Délutáni szabadon választott ige. — ESPERES VÁLASZTÁS. A Vasi egyházmegye gyüleke­zeteinek presbitériumai a sza­vazatbontó bizottság jelentése szerint Szabó Lajos kissomlyói lelkészt választották meg az egyházmegye espereséül. Az új esperes beiktatásáról ké­sőbb adunk tájékoztatást. — HALÁLOZÁS. Komjáthy Béla nyugalmazott vallástanár 67 éves korában április 30-án meghalt. HÍREK A TESTVÉREGYHAZRÓL Május 3—6-ig tartotta a Re­formátus Világszövetség Euró­pai Területi Bizottsága ülését Debrecenben. Az értekezleten számos országból: Skóciából, Angliából, Hollandiából, Len­gyelországból, Olaszországból, Svájcból, Nyugat-Németor- szágból, Jugoszláviából és Franciaországból vettek részt a küldöttek. Ezzel egyidejűleg, május 5-én, a Magyarországi Refor­mátus Egyház Zsinati Taná­csa ünnepi istentiszteleten és nyilvános ünnepi ülésen emlé­kezett meg a Heidelbergi Káté kiadásának 400 éves forduló­járól. Az ünnepi istentisztele­ten Pierre Bourguet lelkész, a francia református egyház Nemzeti Tanácsának elnöke prédikált. A délutáni ünnepi ülésen pedig dr. Marcel Pra- vervand, a Református Világ­szövetség főtitkára és dr. Tóth Endre debreceni teológiai ta­nár tartottak előadást. Dr. Bartha Tibor, püspök a zsinati tanács ünnepi határozatát is­mertette. A Magyarországi Evangé­likus Egyházat az ünnepsé­gen Groó Gyula teológiai ta­nár képviselte. BÉKÉÉI BENŐ PÜSPÖKÖT BEIKTATTÁK VESZPRÉMI LELKÉSZI TISZTÉBE Április 21-én iktatta be dr. Bartha Tibor tiszántúli püs­pök a Református Konvent és a Zsinat elnöke Békefi Benőt, a dunántúli református egy­házkerület püspökét veszpré­mi lelkipásztori tisztébe. Az ünnepi istentisztelet után az egész templomi gyülekezet részvételével ünnepélyes pres­biteri ülést tartottak a temp­lomban, majd Békefi Benő püspök-lelkipásztor „Az egy­ház és a gyülekezet ma” cí­men tartott előadást az egy­begyűlteknek. Az üdvözlések során Vető Béla veszprémi evangélikus lelkész köszöntöt­te gyülekezete nevében az új püspök-lelkipásztort, — ELADÓ hálószoba, konyhabú­tor, kombinált szekrény, barokk szekrény, rekamié. Budapest, II. Bimbó út 5. III. 4. Telefon: 353—642. — BUNDÁK IRHÁK átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcs­nél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus Egyházunk leen­dő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadé­mián történik. j Akik a Teológiai Akadémiá­ra felvételüket óhajtják, fel­vételi kérvényüket — az Aka­démia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, Vili. Üllői út 24.) A felvételi kérvényhez a kö­vetkező okmányokat kell mel­lékelni: a) születési bizonyít­vány, b) a legmagasabb isko­lai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozá­sát és kereseti, ill. szociális vi­szonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) ke­resztelési bizonyítvány, jj kon­firmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely fel­tárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, vala­mint a lelkészt szolgálatra in­dulás okait, h) esetleges egy­házi működésről szóló bizo­nyítvány. A felvételhez szük­séges továbbá az illetékes lel­késznek és esetleg még a val­lástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelent­kezőt részletesen jellemző bi­zonyítványa a lelkészi pályára alkalmasságáról, aki a folya­modónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelké­szi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejű­leg levélben közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles máso­latban is lehet mellékeni. A másolatokat „egyházi haszná­latra’’ megjelöléssel egyház- községi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egy- időben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő intézetbe is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatal­ba küldendő, részletes önélet­rajz kíséretében. A férfi hall­gatók elhelyezéséről, a tartás­díjról stb. az intézet igazgató­ja, dr. Pálfy Miklós (Buda­pest, VIII. Puskin u. 12.) ad felvilágosítást levélbeni meg­keresésre. Kérjük a lelkészeket, szíves­kedjenek az érdeklődők fi­gyelmét erre a hirdetményre felhívni. HÉTRŐL—HÉTRE Énekeljetek az Urnák 98. zsoltár I. Egy-egy zsidó nagy ünnepre tódult a nép Jeruzsálembe. Városokból, falvakból csoportokba verődve indultak a zsidók, hogy jeruzsálemi templomuk istentiszteletein részt vehessenek. Ezekre az ünnepekre a diaspora zsidóság is elment, akik a Földközi-tenger környéki városokban telepedtek le. A csopor­tok rendszerint gyalog tették meg az utat és útközben zsoltá­rokat énekeltek. Különösen akkor zengett boldogan az ének, mikor Jeruzsálemhez közeledtek és meglátták a templom messzire csillogó aranykupoláját. A jeruzsálemi templomban tartott istentiszteleteknek szí­nes, díszes liturgiája volt. A sok száz tagból álló kórusok vál­takozva énekelték az ősi zsoltárokat. Heti igénk is Isten dicsérő éneklésre biztat. Ha figyelme­sen végigolvassuk a 98. zsoltárt, ilyen verseket találunk: „Ví­gan énekelj az Úrnak, te egész föld; harsanjatok fel, zenge- dezzetek az Úrnak hárfával és hangos énekléssel, trombiták­kal és kürtzengéssel... a folyók tapsoljanak, a hegyek együt­tesen örvendezzenek.” Egyházunk népe is szerette és szereti a templomi éneklést, ezért nevezték el egyházunkat éneklő egyháznak. Luther 37 éneket írt. A 37 ének közül 4 teljesen önálló, a többit középkori latin énekek és német népénekek nyomán készítette. A magyar reformátorok ugyancsak értékes dallamokkal és énekekkel ajándékozták meg egyházunkat. Gondoljunk Sztáray Mihályra és Dévai Bíró Mátyásra. Heti igénk, mikor arra biztat, hogy énekeljünk az Úrnak, hozzáteszi, hogy amikor éneklünk, két dologra is gondoljunk. Gondoljunk egyrészt az Űr csodadolgaira. A kicsi fűszál, a díszes ruhába öltözött fehér liliom, erdők, mezők szépsége, munkás két kezünk, a jóízű munka minket, Istenben hivő em­bereket, az Úr csodadolgaira emlékeztet. Gondoljunk másrészt az Űr segítségére. Az Űr teljes se­gítséget adott nekünk a Jézus Krisztusban. Ez a segítség arra biztat, hogy mi is segítséget nyújtsunk másoknak. Éneklő aj­kunk köszöni az Űr csodadolgait és segítségét. Énekeljünk az Úrnak! Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: I. SÄMUEL 7, 12; CSELEKEDETEK 15, 12. — A keresztyén ember ajkán mindig felcsendül a hálaének, amely valójában nem más, mint imádság, Isten ajándékaiért: a mindennapi kenyérért, szülőkért, gyermekekért igéjéért és üdvözítő cselekedeteiért. János 16,5—15; Zsolt. 98. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 63, 7; MÄRK 1, 35. — Nemcsak Jézus, de minden idők embere keresi a csendet, hogy élet­kérdéseire választ találjon. Istennel együtt keresni a feleletet megoldatlan problémáinkra könnyebb és biztosabb. Efezus 5, 8—14; Judás 1—16. KEDD; I. KRÖNIKÄK 29, 17; CSELEKEDETEK 5, 3. — A szív áz emberi szervezet középpontja. A Bibliában a „szív” az egész embert jelenti, mint amely minden jónak és sokszor gonosznak a tárháza és elindítója. Ezért mást nem is tehe­tünk, mint együtt imádkozunk a zsoltárossal: „Tiszta szivet teremts bennem ó, Isten!” — naponként. János 6, 66—69; Judás 17—25. SZERDA: IV. MÓZES 14, 20; MÁTÉ 9, 2. — Istenünknek a bűnösökhöz lehajló szeretete mindannyiunikat szent életre kötelez. Ezt az életet ugyan nem bűn nélküli ártatlanságban éljük, de szüntelenül törekednünk kell a Lélek gyümölcsei­nek elérésére; az engedelmességre, hűségre, szeretetne és jó­ságra. Kol. 3, 16—24; Filippi 1, 1—11. CSÜTÖRTÖK: V. MÓZES 28, 12; JÄNOS 21, 6. — A ter­mészet Ura megáldja az ember fáradozását és munkáját. Máté 21, 12—17; Filippi 1, 12—18. PÉNTEK: DÁNIEL 3, 17—18; JELENÉSEK 14, 12. — Dá­niel próféta, Pál apostol, a magyar gályarabok élete mind­mind arról tanúskodik, hogy az „állhatatossághoz” szükséges erőt felülről kapták, Istentől. II. Timóteus 2, 8—13; Filippi 1, 19—26. SZOMBAT; ZSOLTÁROK 48, 9; ZSIDÓK 12, 28. — Isten országa örök és állandó, mert kormányzója is a soha nem vál­tozó Isten, aki az emberi szívekbe plántálja bele az Ő ural­mát. I. Sámuel 16, 14—23; Filippi 1, 27—30. Szebik Imre fl:l li!lllllllll!lllllll!lllllllllllll!lllllllllllllllllllll!!llllllll!ll|l|l|!|!l||l|||||JI||;il|||||||il||||t|l|:l l!ll|!||ll||ll|||||i(||!|IHII!llllllll)lltl||l|||||||||||lll|||Bllll|||||f|llllllllllllllllllllllllllimillllllllllllllll|HIHII||tllHll||limii|íli|||||!|;|:i'||| | |i|||j | |i|!| I I |i|il||!|:|;| IIHiRI lil l |.|i|:l l:l!t:i.M:lllim!l.tllíl:!:t!l:l lii:H!l l-lll DtTIH I'ITI M l l ili lililiiil ill lll!Mi|:!!lilíl.l'lllri;i:ll!ill!líl !!lil4 HMHI H lil lilll l lllI 4. Az idegen még jobban belemerült az írások magyarázásába. A zsoltárokban és a prófé­táknál egészen világosan szó van arról is, hogy a Messiásnak az ö népéért kell meg­halnia, népe viszont elfordul tőle és elveti őt. Hogyan is érthetnénk, máskép Ézsaiást, hogy „utált és az emberektől elhagyatott volt, __és ne m gondoltak vele”, vagy Dávidot a 22. zsol­tárban: „De én féreg vagyok és nem férfiú, embereknek csúfja és a nép utálata... Meg­osztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek”. Jól tudjátok, hogy a ruhákra való sorsvetés római szokás, és hol voltak akkor még itt rómaiak, amikor ez a jövendölés Dá­vid szívében megszületett? — Valóban, ez is így történt a Golgotán! — emlékezett vissza az ifjabbik. — Én is mesz- sziről láttam, amint a katonák sorsot vetet­tek Jézus ruháira és megosztoztak rajta. Kleo- fás! — fordul most társához. — Mi bekötött szemmel olvastuk eddig az írásokat! — Csak most kezdem igazán megérteni, most kezd derengeni bennem, amik régtől fogva meg- irattak számunkra! — Igen — vonta le a következtetési a jö­vevény — ti eddig csak azokra a jövendölé­sekre figyeltetek, amelyek közel álltak a szí­vetek vágyaihoz, ellenben figyelmen kívül hagytátok a többit, s elfeledtétek, hogy az egész íráson egyetlen gondolat vonul végig: Isten Fiának mint áldozati Báránynak meg kellett halnia a világ bűneiért, hogy az ördög hatalmából megváltson és megmentsen min­den embert. S elkezdte nékik magyarázni az írásokat, az első ígérettől kezdve (I. Móz. 3, 15.) Keresztelő Jánosig, aki bizonyságot tett felőle: „íme, Istennek ama Báránya, aki el­veszi a világ bűneit”. — Most már világosan látom — ujjongott fel Kleofás —, hogy valóban minden úgy tör­tént, ahogyan az írásokban előre megjöven­dölték. — Én pedig a közeli napokban visszame­gyek Jeruzsálembe — határozta el örömében a másik tanítvány —, és mindezeket elma­gyarázom a társaimnak is, hogy ők is meg­értsék az utolsó napok fájdalmas eseményeit. — Tehát most már hiszitek, hogy Jézus a megígért Messiás? — vizsgáztatta őket az is­meretlen útitárs. — Ezek után már cseppet sem kételkedem benne! — mondotta határozottan az időseb­bik. Csak hát Jézus halott! És hogyan lehetne egy halott Messiás az ő cserbenhagyott népé­nek reménysége és üdvössége? — Úgy? Jézus halott? — kérdezte a hívat­lan útitárs. — Hát nemcsak a tanítványai tud­ják, de egész Jeruzsálem népe is, még a fő­papi tanács is, mit mondott még éltében, hogy halála után harmadnapon fel fog támadni? Ti ezt nem tudjátok? — De igen — így a fiatalabbik —, én is hallottam ezt a saját szájából. — És ennek ellenére sem hiszitek, hogy fel­támadt? Éppen ma kellett ennek történnie, mert ma van harmadnapja, hogy meghalt! Ma már biztosan üres a sírja! — Hogyan tudna egy halott magától életre kelni, feltámadni, és a sírjából kijönni? Ez teljességgel lehetetlen! Egyébként mi is hal­lottuk a városban, hogy a római katonák, akik a sírját őrizték, látták őt, amint előjött élve a sírjából, és azt is beszélték, hogy a mi asszonyaink közül voltak néhányon ma, ko­rán reggel a sírnál, de üresen találták azt, és angyalt láttak ott, majd pedig az úton maga a halottaiból feltámadt Krisztus is megjelent nékik. — És ti mindezeket nem hiszitek? — fag­gatta őket az idegen. — Tudod, nem sokat lehet adni asszonyok beszédjére. Ilyen soha nem hallott, hihetet­len esetben meg éppenséggel nem! Hiszen ezek az asszonyok tele voltak félelemmel, rettegéssel, annyira felzaklatott volt a szívük! Bizonyára képzelődés volt az egész, semmi más! Nem is láthattak még jól a hajnali szür­kületben, a szemük is tele volt könnyekkel, s elhomályosította látásukat, a szívüket pedig szomorúság, mélységes fájdalom ülte meg . .. Jóllehet határozottan állították, hogy a szín­tiszta igazságot mondják, amint történt mind­ez Arimáthiai József kertjében. De én mégis azt hiszem, mindez csak vízió, a gyenge, töré­keny női lélek látomása! És hogy lehet az, hogy a tanítványai közül azok, akik kimen­tek a sírjához, mindebből már semmit sem láttak és hallottak? Ök már csak az üres sírt láthatták, ami önmagában nem bizonyítja a Názáreti feltámadását! Nem, míg én Őt ma­gát a saját szememmel meg nem látom és ke- zén-lábán a sebek helyét meg nem mutatja, addig nem tudom elhinni, hogy feltámadt! Kis szünetet tartott a beszédben, majd kis­vártatva fürkésző tekintettel faggatni kezdte az idegent. — Talán te is ismerted és szeret­ted Öt? — Minden bizonnyal! És higgyétek el ne­kem, hogy Ű valóban feltámadt a halálból! Ha most már hiszitek, hogy Ö az írásokban megjövendölt Messiás, akkor higgyetek az O szavának is, hogy harmadnapon feltámad! Ó, ti balgatagok és kishitűek! Hát csak abban hisztek, amit láttok? Azért vagytok ilyen szo­morú ábrázattal, mert csak halott Messiástok van? Hát nem tudjátok elhinni, hogy aki győ­zött bűn és Sátán hatalma felett, az a halált is legyőzheti? Hisz’ utolsó ellenség gyanánt a halál is eltöröltetik! A két vándort szíven találták a szavak, do még mindig mélyen hallgattak. Még most sem oldódott fel a szívük a félelem megkötözött- ségéből és a végső kétségbeesés fojtogató bi­lincseiből. Csupán gyakori sóhajtozásuk je­lezte, hogy nagy küzdelem folyik szívük leg­mélyén. Az ismeretlen pedig folytatta. — Tudom, nincs messze az idő, amikor hinni fogjátok majd, hogy Ö feltámadt és Ö meg fogja bo­csátani a ti kishitűségteket és megáld majd benneteket az Ő békességével. Ezek a szavak áldott balzsamként hullottak a megsebzett szívekre. Ekkor megállt az ide­gen és hátrafordult. A szent város felé muta­tott. — Nézzétek csak, mintha szinarannyal lennének bevonva Jeruzsálem falai! Valóban, az ég peremén lebukó Nap utolsó sugarai mintha bearanyozták volna Jeruzsá­lem falait! Mintegy 40 futamatnyira (7 km) lehettek már a szent várostól, de még mindig jól láthatták a gyönyörű jeruzsálemi temp­lomnak messze a házak fölé magasló orom­zatát. A lágy esti szél fülükbe hozta a léviták kürtjének a hangját, amely az esti imádságra hívott. — Milyen csodálatosan szép és békés pano­ráma az esti csendben! — sóhajtott fel Kleo­fás. — Csak ott — mutatott a Golgota felé a másik —, az a három kereszt zavarja meg ezt a békés képet: nézzétek csak, milyen élesen rajzolódnak ki az esti szürkületben a három keresztfa sötét körvonalai! (Folytatjuk) Szerdahelyi Pál

Next

/
Thumbnails
Contents