Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-05 / 18. szám

As örvendeső gyülekezet Ézs. 65, 17—19. Az evangélium híradása szerint Jézus tanítványai örven­deztek, mert látták a feltámadott Urat Keresztyénségünk alapvető vonása a Húsvét tényéből táplálkozó öröm. A mai vasárnap igeüzenete is e tényre mutatva ’ biztatja Isten népét az örvendezésre. Húsvét Isten újjáteremtő munkájának nyitánya. — A régi próféciák —* a vasárnap ótestamentomi igéjébe foglalt is — Jézus Krisztus feltámadásával indulnak el a megvalósulás felé. Azt a világot, amelyben nincs helye a bűnnek és következmé­nyeinek: a könnynek, szenvedésnek és halálnak, Isten Krisz­tusban kezdte el felépíteni és benne viszi teljességre. Krisztus feltámadásában mutatta meg Isten, hogy szeretete erősebb az ember ősi ellenségeinél. Most lépésről-lépésre szorítja vissza őket, szeretete végső nagy mozdulatáig, az új ég és új föld megteremtéséig. A gyülekezet öröme azért válik szüntelen örvendezéssé, ínért Húsvét óta tanúja és részese Isten újjáteremtő szerete- tének. Az igében és a Szentlélek által munkálkodó Isten ke­gyelméből átéli a megújulás szívet-lelket örvendeztető esemé­nyét. A bűnbocsánatban megtapasztalja Isten minden rossztól megszabadító erejét, a Lélek munkája nyomán pedig meg­ismeri az új élet jóízű valóságát'. Hitünk tanúja annak is, hogy Isten nemcsak egyes emberek életében, vagy az egyház­ban végzi megújító munkáját. Amikor szívünket öröm tölti el, mert népek szabadulnak meg az elnyomás igájától, mert az emberiség lépésről-lépésre szorítja hátrább a tudatlanságot, a nyomort, a kórokat, mert megnőtt az emberi élet becsülete, mert szentebb lett a béke ügye az emberiség tömegei számára a háború torz eszményénél, mert új, emberibb élet bonta­kozik ki az egész világ számára, — akkor Húsvétra nézünk és tálát adunk Istennek, hogy Krisztusban minden szava igenné és ámenné lett. A gyülekezet öröme úgy marad meg és lesz mindig tel­jesebbé, ha maga is munkásává válik Isten újjáteremtő ter­veinek. Nincs nagyobb öröm annál, mintha az evangélium tanúbizonyságával és az irgalmas szeretet gyakorlásával akár csak kis részt is előre tudjuk segíteni, hogy kevesebb legyen a könny, és több a szívből fakadó boldog öröm, kisebb a nyomor és nagyobb a mindennapi kenyér, ritkább az emberi élet ve­szélyeztetettsége és állandóbb a béke biztos reménysége. A bol­dogságban és békében kiteljesedő emberi élet munkálása a legtisztább öröm forrása, mert lélekben és tevékenységben összeköt az újat teremtő irgalmas Istennel. Mezősi György ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. május 5-én ..Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenseher károly, de. 11 (úrv.) Eero Lekti­nen, du, 6 dr. Kékén András. Fa­sor de. fél 10 Harmati Béla. de. Íl-Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dézsa György út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11 Grünr valszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 9 Grünvalszky Károly. Rá­kóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán a. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) Ré- tiey Pál, du- 6 Szirmai Zoltán. Kö­ti anya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) V-eöreös Imre. Zugló de. 11 Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél ló Bo­ros Károly. Fóti út de. 11 Káposzta Lajos. Váci út de. 8 Káposzta La­jos. Frangepán u. de. fél 9 Gádor András. Újpest de. 18 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjte- lep de. fa 9. Pestújhely de. 10 Kür­tösi Kálmán. Rákospalota-MÁV-te­lep de 8. Rákospalota-Nagytemp- lom de. 10. Rákospalota-Kistemp­lom du. 3. Rákosszentmihály de. fél U Kamer Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 0. Rákosliget: de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fä 3. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de ll várady Lajos, este 7 Nagy István. Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 10 (úrv.) .Ahti Auranen, cin. 5 Vámos József. Xn. Tarcsay Vilmos u. de. 9, de. 11. este fa 7. Pesthidegkút délelőtt fa 11. Budakeszi délelőtt 8. Kelenföld de. 8 (úrv.) Uzon László, de. 11 (úrv.) Uzon László, du. 6. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 9 VI- sontai Róbert CsiUaghegy de. fél 10, Csepel de. B, HÍRSíC — Húsvét utáni 3. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: Lk. 15,1—7., szószéki igéje: Es. 65,17—19. Délután szabadon választott ige. — CSÖGLE. HALÁSZ BÉLA, a veszprémi egyházmegye es­perese március 17-én ünnepi istentisztelet keretében iktatta be a betegség folytán megüre­sedett felügyelői állásba az egyházközség új felügyelőjét, GÁNCS ZOLTÁNT. — A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE április 25-én tartotta ezévi harmadik munkaülését Békéscsabán, Deme Károly, Gabányi Géza, Fábry István, Keveházy Ott- már lelkészek és Mekis Ádám esperes szolgálatával. — SZÜLETÉS. Kálmán La­jos nagymágócsi lelkésznek és feleségének, Farkas Eeszternek március 24-én kilencedik gyermekük született. Neve: István. — ELADÓ harmonium. Stowas- ser gyártmányú, 6 regiszteres. Ér­deklődni lehet: Evangélikus Lelké- szi Hivatal, Tatabánya I. Ságvári út 18/a. — HALÁLOZÁS; Pains Endre, a miskolci evangélikus egyházközség temetőügyi bi­zottságának elnöke, életének 69. és boldog házasságuk 43. évében áldott lelkét vissza­adta Teremtőjének. A teme­tése folyó hó 20-án volt a mis­kolci evangélikus temetőben. Áldott volt az élete, áldott marad az emléke! — Weiszmandl Henrik, a győri gyülekezet hűséges tag­ja 92 éves korában, március 11-én az Urban csendesen el­hunyt. Benne Rémi Józsefné édesapját gyászolja. „A szere­tet soha el nem fogy.” JUGOSZLÁVIA • Múlt év végén két új templo­mot szentelt fel Struharik püspök. A bibgulai gyülekezet a második világháború idején tönkrement temploma helyé­ben jutott új templomhoz. Az Hoki gyülekezet új temploma pedig egy harmicéves — ugyan­csak a második világháború által hátráltatott — törekvés beteljesedése. — RÁÜLIK: Konfirmációi Em­lékkönyv-ét megvételre keresik. Cím a kiadóhivatalban. „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amely­ben a Szentlélek titeket vigydzókká tett, az Isten anyaszent- egyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.” (Csel. 20, 28.) SZÁNTÓ PIROSKA festőművész kiállítása a Csók- Galériában virágok közé ve­zeti a látogatót. Ezek a virá­gok a művésznő meghitt bará­tai. „Szeretem a virágokat — mondja rövid- beszélgetésünk alatt, a megnyitó zsúfolt izgal­mában —, az életük, a haláluk, a szépségük megtanít a ter­mészet rejtelmei között eliga­zodni. Jobbam kiismerem ma­gam a társaságukban, mint az emberek körében, ahol oly gyakran félreértéssel, 'ferdítés­sel, hazugsággal találkozom.” Első pillantásra feltűnik, hogy ezek a képek nem egy­szerű csendéletek. Virágok cserépben, vagy leszakítva, vá­zában, asztalra helyezett más tárgyakkal elvegyülve, hol a színes asztalterítő kedvéért kiemelve, hol az ablakból be­szűrődő világítás fénytörésé­ben részesülve. Ezek a képek összefüggenek egymással, egy életnapló önálló és mégis egy­mástól elválaszthatatlan lapjai. Vallomások. Egy intenzív és érzékeny művészietek őszinte megnyilatkozásai, érzéshul­lámzásainak könnyei és moso­lyai, a szembenálló és egymást váltó Élet és Halál között, a szüntelenül rohanó pillanatok csordogáló vércsöppjed. Ezek a képek a szenvedés virágai. Fájnak és ezért érzik oly mohón, hogy élnek. Cso­portosan, társaságba tömörülve élik megszemélyesített életü­ket. És mert kicsinyített má­sai a kozmikus életiramnak, testvéri közösségben, közvet­len kapcsolatban vannak a természeti jelenségekkel, a ta­vasszal, a bújkáló, meg a ko­ránkelő Holddal, a széllel, a viharral, aa őszi esővel érkező Halállal. És milyen kedvesen tudnak csevegni egymással: JSokan vannak”, „Növényi karnevál”, ,Ananászok”. És milyen nyíl­tan engednek bepillantást élet­titkaikba: „Sötét indázás”, „Fázós rügyekf’. Milyen meg­értésben, háborítatlan közös­ségben szerepelnek együtt: „Forgó tulipánok.”, „Arcok a virágágyból”, „Kékliliomok”, „Rózsafejek”, „Lehajtott fe­jek”, „Menetelő máitok”. És mennyire vigasztaló, er átadó és a szétválaszthatatlan termé­szetes egység *A virágok ha­talma”. Szántó Piroska fe lírikus, akárcsak a férje, Vas István, a költő, akinek különben vers­köteteit is illusztrálja. így szenteli meg már húsz év óta tartó harmonikus házaséletü­ket verseiknek és képeiknek eszményi kiegészítése is. H. G. HÉTRÖÉ—HÉTRE Ujja lesz mindent 2. Kot 5, EL Ujjongó keresztyéneket keres az ige. Talál-e? Dehát van-e okunk az ujjongásra? Hiszen ók nélkül csak húszévesen ujjong az ember. Igénk megjelöli az okot; Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása révén megnyílt a lehető­ség az új életre. Ujjongjunk hát, mert van lehetőség másképp beszélni, gondolkodni, cselekedni és élni. Lehetséges másképp nézni a rettentő ellenséget, a. halált^ amely végetvet az életnek és minden örömnek. Az új életben járó embernek sötét alagúttá szelídül csak, amelyen ód ké& ugyan mennie, de a túlsó végén Isten kegyelmes karja várjá és emeli üdvösségre. Lehetséges igazságban élnünk, vagyis Isten és emberek iránt helyes magatartást tanúsítanunk. Lehetséges szentségben élnünk, utálni a bűnt és szeretni Isten parancsolatát. Lehetséges, hogy egyszer írd ezt írjuk naplónkba; „Nem vagyok olyan, amilyennek lennem kellene, olyan sem vagyok, amilyen szeretnék lenni, de hálát adok Istennek azért; hogy már nem vagyok olyan, mint egykor voltam.” (Newton) Ha megújul a szívünk, megújul körülöttünk minden. Meg­látjuk a másik embert, örülünk örömének, hordozzuk gondját. Vigasztaljuk az elesettet: A gyűlölet helyett a szeretet és bé­kesség útját járjuk. ' Hogyan lehetünk új emberré? Nem a magunk erőfeszíté­séből! A keresztyén ember Isten újjáalkotott műve, új teremt­mény! Isten igéje által Krisztust ülteti belénk. Ezáltal támad űj élet bennünk, ami hasonló őhozzá. Nemcsak hasonló, hanem belőle való, egy Övele. Kegyelemből új teremtménnyé válha­tunk. Azért hát jubilate! Ujjongjatok! Mainz László NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 3, 67 MÁTÉ 8, 24. — örven­dező gyülekezet örömmel mond dicséretet az Urnák, megtartó Istenünknek, mert mindig figyeli életünket, szüntelenül goo= dől reánk. I. Péter 2, 11—20; Zsolt. 66. 1—12. HÉTFŐ: ÉZSAIAS 9, 12; JELENÉSEK 16, 10-^L — ísteri haragja félelmetes bűneink miatt. De Jézus érettünk való ár­tatlan halálával Isten haragpoharát is fenékig kiüríttte. Isted még feddésével is jót akar az embernek. Efezss 4, 17—24; JákaS 3. 13—18. KEDD: II. SAMUEL 7, 22; JELENÉSEK 5, 13. — Ha Dávid — az Ószövetség embere — olyan őszinte szívvei magasztalta a fenséges Istent, mennyivel inkább leborulhatunk mi a Jézust ban megismert szerető mennyei Atya előtt hódolva az ö (fieső1 ségének. Efezus 4, 25—32; Jakab 4,1—12. SZERDA: L MÖZES 24, 46; CSELEKEDETEK 21. 5—6. -i Az Or az ő vándorait megáldja útjaikon kegyelmével. L János 4, 7—14; Jakab 4, 13—17. CSÜTÖRTÖK; ZSOLTÁROK 7L 83; LUKACS % 68. — A zsoltáros öröméneket mond, hogy Isten megmentette öt. Isten gyermekei mindig adósak mennyei Atyjuknak a hálával, amiért ő jóságával naponként meglátogatja őket. Api Csele­kedetei 17, 22—33; Jakab 5,1—6. PÉNTEK: HÖSEÁS 2, 18—19; JELENÉSEK 22, 17. — Isten örökre eljegyző döntése az embert a hit és a hűség kapcsola­tába állította UrávaL II. Korintus 5, 16—21; Jakab 5, 7—12. SZOMBAT: DANIEL 12, 10; JÄNOS 15, 2. — Isten mind­annyiunkat formálni akar, hogy egészen az Övéi legyünk, neki szolgáljunk „örökké való igazságban, ártatlanságban és bol­dogságban”. Rom. 1,16—15; Jakab 5,13—20. Szebik Imre Nevezetes évforduló 400 éves az első lengyel protestáns bibliafordítás. A bibliát kinyomtatásának he­lyéről bresti bibliának neve­zik. A fordítás munkáját len­gyel tudósok és írók végezték, de közreműködtek francia és olasz menekült teológusok is, akik abban az időben oltal­mát találtak a lengyel király­nál. Hat évig tartott a fordí­tás munkája. A lengyelorszá­gi protestáns egyházak ünnepi ülés és előadássorozat tartá­sával emlékeztek meg a neve­zetes évfordulóról. Emmaus felé & E szavakra ijedten állt meg a két vándor és bizalmatlan, fürkésző tekintettel néztek a kérdezőre. Attól féltek, hogy az idegen még átadja őket Kajafásnak. Szerettek volna most belátni a gondolataiba. Az arcát hiába fürkészték, azon végtelen, belső békesség és szelídség tükröződött. Kleofás mégis ingerült hangon válaszolt! Te is biztosan a főpapok besúgója vagy! ■ — Hát olyannak látszom, mint aki testvé­reit elárulja? — kérdi szelíden amaz. Most újra szemügyre vették ezt az idegent, fjem, mégsem lehet az! Hiszen a szemében a tiszta lélek tükre csillog, csakúgy sugárzik faelőle a szelídség és a békesség. Ebben az emberben megbízhatnak! , Kleofás szólalt meg! — Bocsáss meg, ked­ves Űtitárs, hogy nem bíztunk meg Benned. Valóban a Názáreti tanítványai vagyunk és a történtek után nincs maradásunk Jeruzsá­lemben. A főpapok és a farizeusok halálra keresik a tanítványait is. Te azonban úgy látjuk, mégsem állsz azok szolgálatában, ezért szívesen elmondunk neked mindent. Kleofás elmondta, hogy ő szőnyegkereskedő volt, de otthagyta mindenét és a Názáreti követésébe szegődött. Az emlékezéstől elfo- gódott hangon beszélt aztán Mestere taní­tásairól, csodáiról. Elmondta, hogyan csilla­pította le Jézus a háborgó tengert, s hogyan gyógyította meg a betegeket, még a szám­kivetett, élőhalott bélpoklosokat is, és hogyan támasztotta fel a halottakat, miként sokasí- totta meg a kenyeret a pusztában és miként űzte ki a gonoszt a megszállott emberekből... Mindezt látható érdeklődéssel hallgatta a jövevény. Amikor Kleofás elhallgatott, a tár­sa vette fel az emlékezés fonalát. — Milyen csodálatosan szép nap volt, ami- gor a Názáreti — pár nappal halála előtt — hevonult Jeruzsálembe, és ezrek kiáltották feléje ujjongó szívvel: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Ki hitte volna, hogy néhány nap múlva ilyen szégyenletes halállal fogja bevé- gezni‘>... i — Miféle szégyenletes halállal? — kérdezte a harmadik. — Hát te nem tudod, hogy a Koponyák Helyén két gonosztevő között feszítették ke­resztre? — Es a történtek után ti már nem hiszitek, hogy Ö volt a Messiás? — kérdezett vissza is­mét az ismeretlen. “ Nem, ezek után ezt már senki sem hi­szi Izraelben! — sóhajt fel a másik. Azt be­szélik, hogy a tanítványai világra szóló csa­lás áldozataivá lettek és nem tudni, hogy a halálos félelembe dermedt tanítványokban a kétségbeesés nagyobb-e vagy a mélységes szégyen a nép előtt... — Tehát ti is csalónak tartjátok őt? — Nem — felelte határozottan Kleofás —, e szóval nem lehet illetni azt, akinek az egész élete szent és tiszta volt. Amint a szavai és a cselekedetei is bizonyítják, O valóban Is­tentől küldött, hatalmas próféta volt, aki azonban túlbecsülte saját hatalmát és isteni megbízatását, de semmi esetre sem O lehetett a megígért Messiás. , — Miért nem? — érdeklődött a jövevény. — Furcsákat kérdezel, — korholja szelíden a másik. Hisz egész Izraelben nem akad egyetlen ember sem, aki ne tudná a próféták írásaiból, hogy a Messiás hatalommal és di­csőséggel fog uralkodni Isten népén, és kirá­lyi uralmát még a pogányák is el fogják is­merni. — Úgy’ — mosolyog az ismeretlen útitárs —, hát ti ugyancsak különös írásmagyarázók vagytok! Én csak egyszerű kézműves vagyok Galileából, de azért jól ismerem Mózes és a próféták írásait és a zsoltárokat is, és éppen az írások alapján, csak azt mondhatom nek­tek, hogy ez a Megfeszített a Messiás. Így és nem más módon kelleti néki meghalnia! Hisz így jövendölte felőle az Írás is. — Lehetetlen! — csattant fel a másik, — ez ellentmond a papok és az írástudók tanítá­sának ... — De nézzétek csak — mutat kezé­vel Emmaus felé —, milyen nagy porfelhő közeledik felénk! Bizonyám katonák, már látni a zászlókat is! — Talán most jön az a „megerősítés”, amit Pilátus már annyira vár! — véli a fiatalabb. — Azt javaslom, térjünk ki az útjukból, mert a rómaiak mostanában nagyon barátságtala­nok irántunk. Ha lehet, kerüljük el őket, hogy belénk ne kössenek. Menjünk fel arra a dombra és pihenjünk le addig a ciprusok árnyékába, míg ezek itt elvonulnak.. Mintegy 500 méterre tértek le az útról, ahol kis cipruserdő díszelgett, s ott lepihen­tek. Fenséges látványban volt részük, amint a római csapatok elvonultak. A föld dübör­gőit a harci mének patái alatt, a fegyverek szikrázón csillogtak a ragyogó napfényben. Jó ideig tartott, míg a katonák elvonultak. A három vándor még sokáig nézte szótlanul őket, majd Kleofás törte meg a csendet. — Micsoda szégyen, hogy ezeknek az idegen hó­dítóknak szolgálunk! Pedig azt hittük, a Mes­siás azért jön. hogy ezeknek az igájából meg­szabadítson minket... De most már minden reménységünk odaveszett. — Ha ezek a csapatojc nyolc nappal ezelőtt jöttek volna Jeruzsálembe — okoskodott a másik is —, ki tudja, talán Jézus is életben maradhatott volna! Ennyi katonaság jelenlé­tében Pilátust nem kényszeríthették volna arra, hogy Jézust halálra ítélje .., — Ti nem értettétek meg a próféták írá­sait — állapította meg most a jövevény —, pedig Mesteretek is arra tanított benneteket, hogy csak azok fognak beteljesedni felőle, amik már előre megírattak. Hát nem arról a Messiásról szólnak-e a próféták és a zsol­tárok is. aki a Fájdalmak Férfin, aki vállalja a szenvedést, a szégyent, a gyalázatot, és­pedig önként, szerétéiből, hogy általa meg­váltsa népét és az egész világot?... — De, kedves barátom — vetette ellen Kleo­fás —, hát te nem ismered a 110. zsoltárt? Ott azt mondja Dávid: „Monda az Ür az én uram­nak: ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. A te hatal­mad pálcáját kinyújtja az Ür Sionból, mond­ván: uralkodjál ellenségeid között!” A 91. zsoltár is azt írja felőle, hogy „az ő angya­lainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek té­ged minden utadban és kézen hordoznak té­ged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe”. És Ézsaiás is azt jövendöli: „Én az Ür, hívtala: el igazságban és fogom kezedet és megőriz lek és népnek szövetségévé teszlek, pogányok nak világosságává.” És sziklaként áll az a ígéret is, hogy „uralma növekedésének é békéjének nem lesz vége a Dávid trónjá és királysága felett, hogy fölemelje és meg­erősítse azt jogosság és igazság áltál mostan tói mindörökké”. Idézhetem neked még te vább is az írásokat, de hasztalan, sőt a szí vünk annál jobban vérzik.... — És mondd csak, — kérdezte ismét az ide gén —, az írásokban egyátalán nincs szó a~ ról, hogy a megaláztatást, a sok-sok sze védést és a halált is vállalni fogja a Messiá Kissé habozva szólalt meg a kérdezett. - De igen, arról is szólnak az Írások, és Názáreti is azt mondotta, hogy Ő sokat fo szenvedni és kínos halállal meghalni. — Hát akkor miért nem hisztek az Ő sza vainak? — korholta őket az ismeretlen. H' nem jövendölte meg Ézsaiás egészen világa san, hogy a Messiásnak mennyit kell szén vednie? Olvassátok csak el a jövendölésé Minden sora ráillik a ti Mesteretekre, ő vo! az áldozati bárány, aki mészárszékre vitetett és a juh, ami megnémult az őt nyírók élőt: És a jövendölés szerint is mindez Isten aka rata! Még a halála is olyan volt, amint előre megíratott felőle. „A bűnösök közé számlál­hatott —, és a bűnösökért imádkozott __, és a gonoszok közt adtak sírt néki” ... — Csakugyan! — kiáltott fel meglepetten Kleofás —, szóról szóra így teljesedett be Jé­zuson! Éppen így szenvedett és halt meg a keresztfán! (Folytatjuk) Szerdahelyi Pál \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents