Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-17 / 7. szám

A 35. zsoltár alaptónusát az a túláradó, ujjongó életöröm adja meg, amely a hivő ember leikéből tör elő. Az Istenbe vetett hitnek a velejárója a léleknek ez a tiszta, boldog öröme, amely Isten előtti ujjongásbán, hálás zengedezésben jut kifejezésre. Keresztyén hitünkhöz hozzátartozik ez az öröm. Pál apostolból is gyakran, még élete legnagyobb viszontagságai közepette is elő-előtör ez a hitből fakadó öröm, amelynek tápláló forrása Istennek a Krisztusban lett váltságműve. Ezt a keresztyén örömünket még fokozza az Igének bizonyságtétele arról, hogy már a Teremtő Istenbe vetett hit is boldog örömre újítja meg az ember életét.

Zsoltárunk 1—2. versének felszólítására csak azoknak a •szive tud valójában rezonálni, akik hiszik, hogy Isten teremtette az egész világmindenséget.

Miért tud ez a hit ilyen túláradó örömöt kelteni az emberben? Azért, mert megszabadít az örömöt elrontó félelem nyomasztó érzésétől. Aki hisz a teremtő Istenben, az nem retten meg az egeket ostromló hegyek félelmes csúcsaitól, vagy a föld ismeretlen, sötét ijesztő mélységeitől, de még a hatalmasan hullámzó tengertől sem, mert mindezeket Isten alkotta, Ő kormányozza, az Ö személye van mögöttük. Ha meggondoljuk, hogy a Krisztus előtti időkben a természettudomány kezdetlegessége miatt a természet világa tele volt az ember számára ijesztő, félelmes rémekkel, árnyakkal, démonokkal, amelyek valósággal rabul ejtették az ember lelkét, akkor meg tudjuk érteni, hogy milyen nagy felszabadulást jelentett a lélek számára a tudat, hogy minden a teremtő Isten alkotása, ästen áll az ember által kitalált és imádott bálványok felett is. Méltán nevezi a zsoltáríró a teremtő Istent a szábadítás kősziklájának. Istent illeti meg egyedül a hódolat, ö előtte boruljunk le és hajtsunk térdet és magasztalva imádjuk.

A zsoltáríró azonban tovább megy. Hite szerint a teremtő Isten nem valami messze, felettünk álló hatalmasság, aki rideg közönnyel szemléli az ember sorsát, hanem gondviselő Isten is, akinek éppúgy gondja van népére, az emberiségre, mint ahogyan a pásztornak gondja van a nyájára. Mi, emberek, tehát az Ő legelőjének népe, keze alá tartozó nyája vagyunk. Ez a tudat .fokozza bizalmunkat az élő Isten iránt és csendes békességet ad a léleknek sorsa minden változásában.

Istennel eleven, személyes kapcsolatunk lehet. Ö nem néma, tehetetlen bálványisten, hanem élő, személyes Isten. <5 szól hozzánk, közli akaratát, szavával, igéjével irányítja életünket. Nem csalóka emberi ösztöneinkre, vagy sokszor tévedő emberi bölcsességre építhetjük életünket, hanem Isten igéjének szilárd fundámentomára.

Rajtunk múlik azonban, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel, -vagy pedig nem vesszük tudomásul Istennek hozzánk szóló szavát, életünket megmenteni akaró szándékát. A zsoltáríró a pusztában vándorló zsidó nép példájával illusztrálja, hogy milyen nagy kár származik abból, ha övéi megkeményítik szívüket Istennel szemben.

Ezért szívleljük meg mai igénk központi üzenetét: hallgassunk Istenünk szavára, gyermeki bizalommal bízzunk Teremtőnkben és boldogan örvendezzünk színe előtt, aki nemcsak mindent teremtett, hanem Jézus Krisztus által meg is tett mindent üdvösségünkre.

S ezért énekeljük boldogan minden keresztyénnel: Hogyne dicsérném az Istent... Biczó Ferenc

KERESZTYÉN ÉNEKESKÖNYV Egész vászonban 40,— Ft

Kapható a Sajtóosztályon, Budapest, VIII. Puskin u 12.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VHI. Ollói út .24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—0T4

Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VHI. Árusítja a Magyar Posta W 000 példányban nyomatott

INDEX 252X1

630651/2 — Zrínyi Nyomda. Bp. Felelős: Bolgár Imre Igazgató

ISTENSZERETET

EMBERSZERETET címen megjelent dr. Ottlyk Ernő új könyve. A 140 oldalas könyv ára 17 Ft 50 fillér. Megrendelhető a Sajtóosztályon. Budapest, VIII. Puskin utca 12.

A Sajtóosztály érte- \ siti a gyülekezete- q két, hogy kapható a

KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ

Ära: 10,— forint Megrendelhető a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin utca 12.

HÍREK

— Hatvanad vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltárt igéje: ML 13, 10—17, szószéki igéje: 95. Esőit. Délután szabadon választott ige.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 17-én, vasárnap reggel fél 8 órai kezdettel evangélikus félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Griin- valszky Károly, Budapest- józsefvárosi lelkész.- az Állami egyházügyi HIVATAL 1963. február 18-án a Művelődésügyi Minisztérium épületéből Budapest, VI., Lendvay u. 28. szám alá költözik (Lendvay u. és Dózsa György-út sarok). A hivatal új távbeszélő számai: 126-958 és 126—680. Az átköltözés miatt a félfogadás 1963. február 15—J 9-ig szünetei. Február 20-tól a félfogadás naponta 9—15 óráig, szombaton 9—12 óráig tart.

— HÁZASSÁG. Csákó Gyula lelkész, püspöki titkár és özv. Szijas Pálné, szül. Pusztai Mária február hó 6-án házasságot kötöttek. Az esketést a budavári templomban dr. Vető Lajos püspök végezte.

I

— HALÁLOZÁS. Huszár János, a Budapest-angyalföl- di egyházközség volt hűséges tagja és presbitere, február 2-ón életének 82. évében váratlanul elhunyt. Febráur 9-én nagy részvét mellett temették el Budapesten. „Az igaznak emlékezete áldott.”

— De. Radvánszky Albert február hó 5-én, életének 83. esztendejében, rövid, de súlyos szenvedés után Budapesten elhunyt. Február 12-én temették el a budapesti Farkasréti temetőben. „Tudom, az én Megváltóm él.”

— özv. Mendöl Ernőné, Mendöl Ernő budapesti énekzenetanár és karnagy özvegye Körösladányban elhunyt. Január 31-én nagy részvét mellett temették el. A temetési szertartást Balogh Pál szeghalmi lelkész végezte. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg .;.”

— Koltai Ernő, a Budapest— angyalföldi gyülekezet tagja február 8-án 'Budapesten elhunyt. Február 14-én volt a hamvasztás előtti szertartás a Farkasréti temetőben. „Az igaznak emlékezete áldott.”

— LUTHER MÜVEI (dr. Masz- nyik Endre sajtó alá rendezésében) 6 kötetben eladó. Cím a ki- adóhivatalban.

— BUNDÁK átalakítása, szőrme kucsmák, gallérozások. Somogyi szűcsnél, V. Kossuth Lajos u. 1. Udvarban.

— SZŐRME- ES IRHABUNDÁK

átalakítása, javítása legjobb mo- dsllek szerint. Bart szűcs, Bp., VII. Lenin krt. 23. Telefon: 222—531.

Százesztendős egyházi újság Lengyelországban

A lengyelországi Evangélikus—Lutheránus Egyház hivatalos orgánuma a „Zwias- tun” (A követ) százesztendős. Az első szám 1863. január 15-én jelent meg Varsóban. Leopold Martin Otto alapította és szerkesztette a lapot a Gebethner és Wolf (evangélikus cég) kiadásában. Nem sokkal ezután következett be az ismeretes 1863. évi januári felkelés. Kezdetben a lap kéthetenként jelent meg, mint ma is, majd 1876-tól havonta. A most kiadott jubileumi emlékszám többek között szósze- rint közli az 1863. január 15-i bevezető áhítatot.

— KONYHAVEZETÖNÖT keres

az Evangélikus Szeretetház, Győr (Petőfi tér 2.). Főzni tudó, középkorú nő a megélhetésen kívül egész életére nyugodt otthont talál. Levélbeli jelentkezés: Evangélikus Szeretetház, Győr, Petőfi tér 2.--------------------------------------------í

■ •

A

z Evangélikus Sajtóosztály Iratterjesztésében { kaphatók:

Biblia — — — — —

Biblia (pegamoid kötésben — — — —*

Imakönyv — — — Énekeskönyv — — — Keresztelési emléklap Esketési emléklap — Anyakönyvi kivonatok Zárómérleg nyomtatvány — — _ — Költségvetési nyomtatvány — — — — Istentiszteleti rend —

Kis Káté — — — — Konfirmációi Káté —

Igés falitábla — -r —«•

Szolgálati napló — — Anyakönyvi ívek Népmozgalmi és gyti- lelekezti ív — — — Egyházfenntartási lap Korái I. — — — — Koráliskoia — — — Konfirmációi emléklap — — — — —

Karner: Isten, világ,

felebarát — — — Istentiszteleti meghívó Egyházfenntartási nyugtatömb — —

Passió füzet — — *—

Imás lapok — — —

Káldy: Bevezetés a* Újszövetségbe — —

Hitvallási iratok I. —

Hitvallási iratok II. —

1 Pálfy: Krisztus tanúja j Groó: Az élet kenyere Prőhle: Ökumenikus

imádságok — — —

Karner: Testté lett Ige Lelkészi szolgálat —

Karner: Bevezetés a teológigába — — —

Ürvacsorai ostya —

Hétről hétre (áhitatos- könyv) — — — —

] Ottlyk: Istenszeretet— j Emberszeretet — —

I Megrendelhetők: Evangélikus | J Sajtóosztály címen, Budapest, j VIII., Puskin u. 12.

i

60,— Ft I *

80,— Ft { 12,— Ft I 40,— Ft J —,50 Ft I —,50 Ft j

1, — Ft j

♦

1,30 Ft » 4,— Ft *

3, — Ft I

10, — Ft • 8,— Ft

11, — Ft 1,60 Ft

—,30 Ft j

—,30 Ft » 55,— Ft * 52,— Ft *

2, — Ft {

4, — Ft I -10 Ft }

2,80 Ft {

3, — Ft J —,40 Ft j

30,— Ft J 45,— Ft { 45,— Ft *

5, — Ft J 5,— Ft !

2,— Ft j 45,— Ft ! 18,— Ft {

35,— Ft ! 3,50 Ft J

12, — Ft J 17,50 Ft i

HÉTRŐL—HÉTRE

„Az Űr az én hű pásztorom“

Zsoltár 95, 7.

•Heti igénk a Szentírás egyik legszebb, legmegragadóbb képével fejezi ki, hogy Isten kezében van életünk: ,,Ö a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe s kezének juhai vagyunk.”

isten népe ezt a boldog vallomást akkor mondta el először., amikor újra felépült a jeruzsálemi templom és a gyülekezet Istenét dicsérte segítségéért, pásztorolásáért. Ujjongva magasztalja Isten teremtő és megtartó hatalmát, amivel kezében tartja a világot és különösképpen gondja van övéire. Térdre- borulva száll ajkukról a dicsőítés és imádás szava az alkotó Isten felé. „Az Ür az én pásztorom” — így énekel Dávid is hálazsoltárában. „

Ünnepnaponként istentiszteleteinken mi is megváltjuk ezt a hitünket és énekeink szavával dicsérjük Istent. De ö azt akarja, hogy minden nap, egész életünk őt dicsőítse.

Jézus Krisztusban mi az Ószövetség népénél sokkal jobban látjuk, mit jelent Isten pásztoroló szeretete. Több templomunk oltárképén láthatjuk „a jó pásztor” Jézust, amint örvendezve viszi vissza az eltévedt és megtalált bárányt a nyájhoz. Igen, így pásztorai bennünket Jézus. Őriz, vezet minket születésünk pillanatától életünk alkonyáig. Nevel bennünket igaz emberségre, utat mutat igéje hirdetésével. Az élet és a bűn harcában roskadozót szent testével és vérével táplálja, felemeli, megerősíti. Erejének segítségével támogatja. Végül pedig az örök üdvösségbe övéit.

Jó ezt nekünk tudnunk és még jobb megtapasztalnunk. Ekkor pedig a mi ajkunkról sem fogy el a hálaének és örvendező életünk valóban az Ö dicsőségét szolgálja.

De vegyük komolyan heti igénk figyelmeztetését is: „Bárcsak hallgatnátok az ő szavára!” Jézus azt mondja: ,,Az én juhaim hallgatnak az én szómra.” Hallgatunk-e mi Pásztorunk szavára? Nekünk Isten a pásztorunk a Jézus Krisztusban. Hallgassunk hát szavára. Bízzunk benne, nem vezet félre. Minden jótéteményéért pedig a zsoltáríróval együtt mondjuk: „Mi pedig a te néped és a te legelőid nyája, hálát adunk neked mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet.” Bárdossy Tibor

NAPRÖL-NAPRÄ

VASÁRNAP: 2. MÖZES 17, 15; JELENÉSEK 15, 3. — Az

ószövetségi ember istentiszteletének lényege az áldozat volt. Abból, amit Istentől kaptak, anyagi javakat, vittek az oltárra. Újszövetségi istentiszteletünk: odaszánjuk magunkat Isten dolgai cselekvésére. 2. Kor. 11, 21 /b—12, 9; Zsolt. 44, 1—9. __ HÉTFŐ: 2. MÖZES 15, 18; JELENÉSEK 1, 8. — A változatlan és örökkévaló Istenhez imádkozhatunk, aki a maga örökkévalóságába akar emelni minket. 5. Mózes 32, 44—47; Máté 14, 1—12.

KEDD: JEREMIAS 7, 3: ZS1DÜK 13, 21. — Isten kötelezése benne hivő gyermekeinek: cselekedjük a jót, azt, ami kedves előtte. Ez a keresztyén életfeladat, mert hitünkből következnie kell a jó cselekedeteknek. Ézsaiás 28, 23—29; Máté 14, 13—21.

SZERDA: 1. MÖZES 35, 2; MÁTÉ 6, 24. — Két úrnak nem lehet szolgálni! Az első parancsolatban azt követeli Isten, hogy teljesen, egészen szeressük Öt. Lukács 10, 38—42; Máté '14» 22—36.

CSÜTÖRTÖK: DÄNIEL 4, 31—32; JELENÉSEK 4, 10. —

Isten elé alázattal kell lépnünk. Előtte nem kérkedhetünk, hiszen mindenünk, amink van, Tőle való. Márk 4, 26—29; Máté 15, 1—20.

PÉNTEK: JEREMIAS 2, 35; JELENÉSEK 3, 17, — Ellene

áll a kevélyeknek az Isten, akik nem ismerik el előtte, hogy törvényei szerint bűnösök. í. Kor. 2, 1—5; Máté 15, 21—28.

SZOMBAT: ZSOLTÁROK 91, 9: CSELEKEDETEK 20, 32.

— A hivő ember bizonyossága, hogy az Isten kezében jó helyen van. Ezért nem fél, semmiféle bajban és veszélyben sem. Zsidók 6, 1—8; Máté 15, 29—39.

i. H. B.

► 4

► A Sajtóosztály iratterjesz- 3

► tése értesíti a Gyülekeze- <

t teket, hogy megjelenti

t a 3

t KORÁLISKOLA L +

► amely a templomi kántorig

► szolgálathoz szükséges ele-5

► mi tudnivalókat és éneké-5 ►inkhez előjátékot tártál-Í

► máz. <

► A kottafüzet ára 52,— Ft. *

► Megrendelhető a Sajtó-<

► osztályon, J

► Bpesí, VIII. Puskin u. 12. i

?AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA£

Az egyetemes

keresztyén hitvallások Az Ágostai Hitvallás Az Ágostai Hitvallás Apológiája

tanításait tartalmazza AZ

EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVALLÄSI IRATAI I. kötet

Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin utca 12. I. ram. Ara: 45,— forint

Móricz Zsigmond kiállítás a Petáfi irodalmi múzeumban

Ady után a nagy kortárs: Móricz Zsigmond is beköltözött a múzeumba. Négy kis szoba, zsúfolásig töltve tárlókba rendezett levelekkel, cikkekkel, beszámolókkal, vallomásokkal, könyveivel, a falakat ellepő fényképekkel, idézetekkel: a bölcsőtől a sírig kísérik a nagy magyar író útját. A kortárs számára, aki személyesen ismerte, különösen sokatmondó, emlékeket felidéző ez a találkozás, de azok számára is, akik már csak hírből és könyveiből tudnak róla, közelebb hozza élő irodalommá nőtt alakját.

Irodalmi nagyságát egyre élesebben kivési még az idő, és a műveiben kristályosodik majd ki, emberileg és művészileg egymástól elkerülhetetlenül igazán az értéke, észrevétlenné simítva az ellentmondásokat, kifényesítve, harmóniába oldva fel a gyengeségeket, még a félszegségeket, megtorpanásokat is, mint az alkotás szükséges tényezőit, az egységes életmű diszítőele- ’ meávé nemesítve.

Ennek a kiállításnak a közvetlensége a legfőbb értéke. Lehullt az álarc. A látogató elfogódottság nélkül merülhet el ennek a roppant gazdag életnek a vizsgálatában, pillanatig se gondolva arra, hogy netán tapintatlanságot követ el, hogy nem hunyva szemet, olyan jellemvonásokon is megtapad a figyelme, amelyeket egyébként nem vett volna észre, vagy nem ilyen összefüggésben értékelte volna ki.

Átállításnak egyik célja az is, hogy leleplezzen. Csakis az őszinteség teremthet meghittséget, amely a teljes megértés és a helyes értékelés előfeltétele. Móricz olyan kimagasló egyéniség, hogy elenyészőnek tűnő mozzanatok, másnál észlelve talán szembeszökő fonákságnak, vagy jellemhibának tűnhetnének, de kellő megvilágításba helyezve, nála a töretlen alkotás érdekét, a kiemelkedés emésztő vágyát, az ábrázolás, az élet megjelenítésének méltóságát szolgálják.

Mindenekelőtt leleplező az írása. Erélyesen céltudatos, a maga akaratát kíméletlen őszinteséggel keresztülhajtó

betűi arról is tanúskodnak, hogy nem lehetett tőle idegen a cikornyás pompa kedvelése sem és nem titkolják ezek a betűk, milyen örömet szereztek neki a mohó élvezetek. Es hogy még miről árulkodnak megingadhatatlan szilárdságuk ellenére is, látszólag, puhán gömbölyödő betűi?! Arról vallanak, hogy kiszolgáltatottnak, elnyomottnak, kisebbségi érzéstől szenvedőnek érezhette időnként magát. Érdekes egymás mellett szemlélni Ady és Móricz írását. Ady magatartása, írása, világosan mutatja — természetes, magátólértetődő, szugessztív erejű, parancsoló jellegű volt, aki feltűnés és szerénytelenség nélkül, befolyásolhatatlan és mindig irá- nyítólag hatott. Móricz — az írása szerint — éppen ellenkezőleg, a habozó, bizonytalan, az adott helyzetben mindig esetlegesen, olykor váratlanul, külső indításra cselekvő típust képviseli. Milyen meggyőzően példázza ezt a szembeállítást Ady közeledése Móriczhoz, szívből fakadó, nyílt levelében. Akárcsak Petőfi Aranyt, azonnal felismeri és magához öleli méltó fegyvertársát, önzetlen lelkességgel állapítja meg róla, hogy „józan zseni, aki olyan lávát ör*t, mely

humusszá válik”. És Móricz, vajon hogyan fogadta ezt a megnyilatkozást? Várt, halogatta, amíg alkalom kínálkozik, amikor szóval válaszolhat. De mikor ez az alkalom késett, mégiscsak rászánta magát a levélírásra. Igaz, meg- illetődik, ha ezer évig élne, se felejtené el Ady értékelését, mégis — és ez a lényeg! — milyen suta, kényszeredett, csaknem szégyenlős a Móricz kitárulkodása. És ebben a té- tovaságban paraszt őseinek évszázados elnyomása lapul, amelyet csak alkotó munkásságával volt képes ellensúlyozni.

Itt azután nem ismert meghátrálást. Egyik vallomáserejű levelében, amelyet Jankának, a feleségének írt, fogad- kozott, hogy nagyobb akar lenni, mint író Mikszáthngl, akinek örökös kedélyességét ki nem álhatja, nagyobb még Jókainál is, aki kiábrándítja fantasztikumaival. Ez az emészthetetlen vágy: nagy író lenni — szárnyakat kapott a teljes kibontakozáshoz, a felesége önfeláldozó szereteté- ben és a teremtő géniuszába vetett hitében. Az egész kiállításnak legjellemzőbb dokumentumai a kettejük, férj és feleség, sorsszerű kapcsolatának a bizonyítékai. Kezdetben — vallja be az író — felnézett a párjára, mint aki lejjebb van, a magasabban állóra. Tőle várt és kapott erősítést, kitartást, ihletet. Ö volt a Múzsa, aki életre hívta a benne szunnyadó életeket. Vallomás volt ez, egy életre- szóló adósságtörlesztés. És az asszony búcsúlevele — tökéletes felszívódás a teremtés misztériumában — a néma, észrevétlen szerzőtárs magasztos szerepvállalása az áldozatból, az erőfeszítésből, hogy „ifjú szívekben megúj- hodva” diadalmasan éljen. A Mű, közös alkotásuk önkéntes félreállásával, amikor más irányt vett a csúcsra felért író külső hívságos élete, bizonyossággal tudta, hogy lelkileg, a múlandóságon túlmenően, elválaszthatatlan egymástól az életük, mert megingathatatlan a szövetségük. Úgy hat ez a nagy jellemtisztaságot tükröző asz- szonyi-írás a látogatóra, az utókorra, mint végleges felmentés, igazolás, szent műhelytitok. Van benne — és ez a legnemesebb hatása — egy Álljt-parancsoló, „Noli me tangere”-gesztusa, hogy avatatlan kézzel ne nyúljon a halhatatlan ►magyar Balzac8

életmegnyilvánulásaiban turkáló ehhez a — feleség, a leghitelesebb tanú és bíró részéről — véglegesen lezárt kérdéshez.

\

E dokumentumok együttérző átélése közben: milyen csodálatos, lélekvetkőztető jelentésük van a fényképeknek, a gyermek arcvonásaitól a halotti maszkig... A legtöbb arcon a kifejezés rejtőzködő; befeléforduló, kívülálló, mintha csak láthatatlanná tevő varázssipkát viselne. De van egy kép az elegáns, világfiá- san nyalka Móricról, amikor felszabadultan kifelé fordul a tekintete, kirakatban áll, mintha hivalkodnék: nézzetek meg jól! Én vagyok! Móricz Zsigmond! Minél tovább nézem ezt a fotót, annál inkább érzem ezt a diadalmas arcot az álarcnak, amellyel tudatosan csalta a világot, de bensejében sosem tudta igazán csalni önmagát. És a legszívesebben két nagy művész- kortárs portréján pihen meg búcsúzóul a tekintetem. Így ismertem meg az életben és a későbbi nemzedék is így láthatja . őt a leghitelesebben; ahogyan Rippl-Rónai, a festő és Medgyesy, a szobrász örökítette meg.

Haits Géza