Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-22 / 51. szám
Karácsonyi történét WÁROM PÁSZTOR Újjáalakult a Magyar Bíbliatanács többen a nógrádi faluban nem is volna szabad szo- morkodni. Itt derűs a táj, mosolyognak a rétek, vidám az erdő s amikor hó borít be mindent, kacagva csilingelnek a fák zúzmarás és jégcsapos agai. Pajkosan, élcelődve kanyarognak az utak s egyik hegy a másik mögött úgy húzódik meg, mintha bújócskát játszana. Nyáron a madárdalnak táncos a trillája s télen gyors ütemre szdporázva veri tússzá a sok havas berek és csalit a hangot. A jég alatt is dalolva csobog a patak s táncra topog a. láb, ha megrecs- csen alatta a. hó. De akkor sokan voltak szomorúak, mert háború volt. Távol a férfiak java és sokan örökre, fogytán volt az élelem, s a kedv kihalt.. Irigység torzította a derűt és nyersen kopogott az éle a helyettesítő lelkész szivében s száján, mert szemet vetett kollégája parochiájára. A ma- gafózöú pálinka kínálásakor már arról beszélt maga is kapatosán a zanótos atyafiaknak, hogy ne fogadjá.k vissza, ha megjönne; se, a papjukat, — bár ki tudja él-e, hal-e, hiszen hónapok, óta eltűnt a fronton, A papcsalád meg apátlgnul húzódott meg a parochián. Csupa, aggódással az asszony, a három kicsi leány s a még blig-legényke fiú. lavél a frontról ham jött végtelennek tűnő idő óta s már újságban is hirdették, hogy „ki tud iróla”, — de nem tudott senki. Fizetés nem volt, az élelem fogyott s az asszony magát vé- hitve öltözött, mert közeledett a front... JZi tudja honnan, egyszer csak ott- voltak. Fehér hó- Icöpenyben ereszkedtek le a hegyekből s a vidám utakat harckocsik szántották fel. A harcosok tovább mentek s a hátvéd szállta meg a falut. Betelepedtek a parochiára is. Bújtak a gyerekek s felnőttek, de az első napok nehéz félelme után kezdtek felengedni, ölbe vették a csöppségeket. A fiút meg odaültették a harmóniámhoz S mit tudott ő? Egy ujjal, két ujjal korálokat pötyögtetett. A marcona legények pedig dúdolgattak, mosolyogtak s a koráldallamokra iromba mozdulatokkal táncra ülegették magukat. így ment ez egyre jobban a hosszú estéken. A visszahúzódott nép lassan kimozdult. A gyerekek már kacagva csúszkáltak a jégen. Csak a parochiáról nem mozdult ki senki. A fiú naphosz- szat az ablaknál állt és sóvá- ífan nézte csiszonkázó társait. Hozzálépett egyszer a parancsnok s biztatta, hogy menjen ő is. A fiú szomorúan mutatott a lábára, kis csizmájára, az egyetlenre. Lyukas volt s a talpa elvásott a felsőrésztől. A parancsnok megcsóválta a fejét, ölbe vette a fiút; s vitte ki az autóhoz. Két falun is átrobogtak a metsző hidegben s a harmadikban álltak meg n cipész-részlegnél. Sokáig ültek, szótlanul — a. parancsnok a széken, a fiú ha- risnyásan az asztalon —, míg metszett a dikics, kovácsolt a gömbölyűfejű kalapáes. De kivárták. Visszafelé pedig mintha mar nem is lett volna, olyan hideg. zegényes volt a szenteste nagyon. Másképpen duruzsolt a kályha s a karácsonyfa ágai régi díszeikkel nem takartak csillogó játékokat, mint régen, örültek az asztalon a falat kenyérnek s a mértékkel fogyasztott vacsora után édesanyjuk felnyitotta a régi nagy bibliát. Csendesen olvasott. A három kicsi leány tágra- nyílt szemekkel próbálta idézni tavalyi karácsonyukat s merengve csillogott szomorú tekintetük. „Lön pedig azokban a napokban; Augusztus császár parancsolatot adott ki, hogy megszámláltatnék mind az egész világ ...” Megállt. Szeme könnyén ód vibrált a négy gyermek. Apát- lanok-e, vagy sem? Hazakerül-e valaha a férje, vagy ezzel a szóval kell élnie gyermekeivel; „eltűnt”? Fogságban van-e, vagy hol? S itthon a kolléga már utódjelöltként járja a házakat... Mély sóhaj fakadt fel a melléből: — Megszámláltatott mind az egész világ! — és sírva fakadt. A fiú lehajtott fejjél csizmáját nézte. Az újonnan talpaltat. Mosoly bújkált a szája szegletén, amikor vigasztalón felnézett az édesanyjára s önkéntelenül kimondta a karácsonyi szót: — Megszületők... Arra gondolt, hogy másnap ö ts kimegy a fiúkkal csiszon- kázrú a jégre. K. E. Három pásztor kinn a réten, A rét mentén kis folyó, Vigyáztunk a nyájra szépen Hájjá, hájjá, hő! Mert ott a rét füve jó. Hájjá, hájjá, hó! Fejünk felett mint a fáklya. Fényes angyal repkedett, S zengte, Istent fennen áldva Ezt a szép új éneket. A Megváltó földre szállt im, Szclidebb a barinál. Ra jta, pásztor, hagyd a nyá.jt kinn, Siess, Jézust látni már! Istállóban jött világra, Se ágya, se bölcseje, Anyja, szüzek szép virága. Rongy lepellel födte be. Nézd a drága kisdedecskét, Gyönyörű, mint egy csoda; Nem is láttam én ilyen szép Kis csecsemőt még soha. Robin rázta a kolompjat. Tolás sípját fújta meg, Mondtunk néhány ritka nótát, Szépséges szép éneket. Aj, be pompás táncot roptunk Jászla körül, Istenem! Aztán hazabandukoltunk Nyájainkhoz csendesen. (Francia népköltészetből) Szállás-keresés A magyar protestantizmus történetében és életében kezdettől fogva központi helyet foglal el a Biblia. Hiszen a reformáció alapelvei között egyik legfontosabb az volt, hogy Isten igéjét minden népnek a saját anyanyelvén kell hirdetni. 1951-ben jelent meg először magyar nyelven az egész Szentírás Károlyi Gáspár gönci református lelki- pásztor fordításában. Ez az 1556-ban Wittenbergben, a lutheri reformáció fellegvárában, majd utána Svájcban és Strassburgban járt teológus, a bibliai héber és görög nyelv, valamint a latin és német nyelv ismeretében korának legszebb magyar nyelvére fordította le a Szentírást munkatársaival. Amikor ez az első magyar Biblia 1591-ben megjelent Vizsolyban, nemcsak a protestánsok, hanem a katolikus magyar keresztyének is szomjas és örvendező lélekkel fogadták azt. Károlyi bibliafordítása nemcsak a magyar protestáns igehirdetést határozta meg évszázadokon át, hanem elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar irodalmi nyelv megteremtése terén is. Ma is használt magyar nvelvi fordulatok, szólások és közmondások Károlyi bibliai magyar nyelve nyomán gyökeresedtek meg a magyar irodalmi nyelvben. A Vizsolyi biblia nyelve kötelezte el a magyar protestáns lelkészeket arra, hogy igehirdetésükben, teológiai irodalmukban és szépirodalmi termékeikben a magyar nyelv szépségeit és ősi zamatját megőrizzék és ápolják. Ez a történelmi örökség arra kötelez ma is bennünket, hogy az .filet Könyvét olyan magyar nyelven szólaltassuk meg, amely benne gyökerezik a vizsolyi biblia és a magyar irodalmi múlt legszebb alkotásaiban. Komolyan vesszük azonban nemcsak a magyar nyelv fejlődését az elmúlt majdnem 400 esztendőben, hanem azokat a bibliai felismeréseket is, amelyek Károlyihoz viszonyítva teológiailag jelentenek nagy előrehaladást. Ezeknek a felismeréseknek a jegyében alakult újjá az új szervezeti és működési szabályzat alapján december 6-án a Magyar- Bibiliatanács, arrse^ 1948-ban lépett a Brit és Külföldi Biblia-Társulat örökébe hazánkban. A Magyar Bibliatanács a református, evangélikus, baptista és methodista egyházak, valamint a Szabad- egyházak Tanácsának a magas szintű 12 tagú munkaközössége. Elnökévé D. Dr. Vető Lajos evangélikus püspököt, elnökhelyettesévé Dr. Esze Tamás református főgondnokot, alelnökévé Nagy József baptista egyházi elnököt, jegyzőjévé pedig Dtisicza éerené konvemti tanácsost választotta, Tagjai a fenti egyházak püspökei, professzorai és vezetői. Feladata, hogy a biblia magyarországi. kiadásának, terjesztésének és fordításának az ügyét gondozza. „Valamennyi protestáns magyarországi egyház elsőrendűen fontosnak tartja a Magyar Bibliatanácsot, illetve annak munkáját, fis ez így is helyes. A magyar protestantizmus lényegéből és több mint 400 éves történetéből következik a bibliának ez a nagyra értékelése. Hiszen keresztyén hitünknek forrása és zsinórmértéke az az isteni kinyilatkoztatás, melyről a bibliai szentírás tesz tanúbizonyságot” — mondta megnyitó beszédében Vető Lajos elnök. A biblia kiadásának és terjesztésének a jelenlegi állásáról és feladatairól Dusicza Ferenc tanácsos számolt be az alakuló ülésen, örömmel állapította meg a Tanács, hogy zavartalanul él tudjuk látni híveinket magyar bibliával, sőt annak sincsen gyakorlati akadálya, hogy Magyarországról lássuk el bibliával a világ különböző országaiban élő magyar protestánsokat. A bibliafordításnak a kérdéseiről dr. Pálfy Miklós teológiai tanár számolt be. Ismertette az ószövetségi fordítás 15 esztendős munkáját, a fordítás közben fölvetődött problémákat és a munka remélhető befejezését 1965 végére. A beszámoló alapján a Tanács határozatokat hozott arról, hogy 1965 végéra el kell készülnie az egész Szentírás új magyar fordításának, ami szükségessé teszi egy újszövetségi fordító szakbizottság felállítását is. Dr. Pálfy Miklós December 23-án, délután 6 órakor a Deák téri templomban a LUTHERÄNIA ének- és zenekar előadja BACH; Karácsonyi oratórium-át Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök Közreműködnek: Ruzicska Márta (szoprán) Kisfalvi Erzsébet (alt) Marik Péter (tenor) Mezőfi Tibor (basszus) Trajtler Gábor (orgonacontinuo) Vezényel: Weltler Jenő karnagy Belépődíj nincs. Offertóriumot tartunk. DCaxni'Jö vujj cmgijaJők A KARÁCSONY a legbensöségesebb, á legmeghittebb ünnep. Ilyenkor a karácsonyfa gyertyáinak lobbanásában, a fenyőfa kellemes illatában, a csillagszóró fényében, mintha egy kicsit megváltozna az ember. A sokszor csintalan, szófogadtlan gyermek elcsendesedik; a felnőtt, aiki talán nagyon is nehezen viseli életének problémáit, megnyugszik egy kicsit. Ilyenkor arra gondolunk, hogy jó lenne megállítani az időt, olyan jó lenne mindig fényben, ragyogásban, szeretetben élni. Jól ismerjük az első karácsony történetét, szánté magunk előtt látjuk az örömhírt hozó angyalokat. A legtöbb ember azt szeretné ha az egykori angyalok megjelennének előtte a mostani karácsonyon, ha számára hoznának jó hírt, ha történnne valami az életében, ha valami csodában, valami rendkívüliben lenne része. És ebben a különös reménységben, ebben a nagyot-várásban nem veszi észre, hogy a „karácsonyi angyalok” ot vannak körülötte. Mert a karácsonyi angyalok szeretete csillan jneg számára akkor, amikor annak szemébe néz, akit szeret. A karácsonyi angyalok által hozot boldogságban van része akkor, amikor * gyermeke örömét és ujjongását látja. Vajon észrevettük-e már egy-egy karácsonyon a körülöttünk élő „karácsonyi angyalokat”? Ha nem, úgy most. nyissuk ki jól a szemünket és szívünket, hogy észrevegyük azokat, akik karácsonyi angyalok módjára jóvá, széppé boldoggá akarjak varázsolni az életünket. Életünk „karácsonyi angyalai” azonban nemcsak karácsonykor vannak körülöttünk, hanem más ünnepeken és a hétköznapok szürkeségében is. Hadd rajzoljak meg néhány (.Karácsonyi angyalarcot”. * KARÁCSONY VOLT AKKOR IS. Idős édesanya zihált lázasan a hófehér kórházi ágyon. Kint az utcán.csak elvétve sietett hazafelé egy-egy ember, a szemhenlevő házak ablakai mögött kigyúltak a*karácsonyfagyertyák. A kórteremben az éjszakai csöndet csak k betegek fájdalmas sóhajtása zavarta meg. A beteg édesanya álmatlanul, szinte teljesen magára hagyva, feküdt tehetetlenül az éjszakai lámpa sápadt fényében. A halál mesgyé- jén járt, az élet és halál kérdése foglalta le lázas gondolatait. Emlékezetében egymást kergették a régi karácsonyi képek. Látta magát, mint boldog gyermeket a csillogó karácsonyfa alatt. Azután a világháború nehéz karácsonya jutott az eszébe. És jött a következő kép: megelevenedtek előtte gyermekei, akik a mostani karácsony estét nélküle, árván töltik. Várta a halált, de remélte a további életet. Valami fehér villant meg szemei előtt. Ez talán már a halál? — suhant át gondolatain. Nem, egy hófehér ruhás ápolónő, egy „karácsonyi angyal”, az élet. Ott állt már régóta a falnak támaszkodva. Ott állt, ahol kellett, ahol szükség volt rá. Ott állt, hogy karácsonyt, megnyugvást varázsoljon egy súlyos beteg szívébe. Így találkozott egy súlyos beteg a kórházi ágyon egy „karácsonyi angyallal.” * ZSÚFOLÁSIG MEGTELT KARÁCSONYI TEMPLOM. A gyülekezet' éneke ezüstösen cseng, az orgona is, mintha szebben szólna, mint máskor. A lelkész szava is más, ünnepélyesebb. Karácsony van. A templom egyik félreeső szögletében megfáradt ember ül. Lelkész, Isten szolgája. Nem tudja átvenni a szépen csengő karácsonyi éneket, nem jut el szívébe az igehirdető szava. Elfáradt a szolgálatban, elfáradt a teste-lelke, céltalannak, értelmetlennek látja a szolgáin tát, a munkáját, az életét. Ott van az ünnep lő gyülekezetben, mert így szokta meg az évek során. Ha nem lenne itt, hiányozna neki. A gondolatai ide-oda cikáznak. A tfflóezékrűl as ismert mondáink hangzanak a testté lett Igéről, Isten szeretetéről, angyalokról, pásztorokról, Jézus Krisztus születéséről. Minden mondat o)yan ismerős, ő is erről szokott prédikálni mindig, s most mégis oly távoli számára minden. Azon veszi észre magát, hogy figyel. Figyeli az igehirdetőt, figyeli az ismerős szavakat. De mintha ezek a szavak mégis másak lennének. Mintha többet mondanánk. Az emberi szavakból valami különös árad. Kezd megmelegedni a szíve, kezd átforrósodni az élete. Igen, mintha az igehirdetés angyali üzenetében maga Jézus Krisztus közeledne feléje. Ügy érzi, hogy tovább kell szolgálnia, tovább kell hirdetnie Isten igéjét. Ügy érzi, hogy Isten Szentlelke megérintette az életét. Az egyszerű, szürke szavú igehirdető „karácsonyi angyallá” lett a számára. * NEM KARÁCSONY VOLT, csak egyszerű hétköznap. A színház nézőtere lassanként megtelt, de a nézők szíve tele volt rettegéssel. Furcsa hírek röppentek a világba, az emberek félve beszéltek egy újabb, pusztító háború lehetőségeiről. A színpadon furcsa, szokatlan gondolatok öltöttek testet. Az édesanya születésnapját ünneplő család egy első világháborúban elesett fiú szellemét készül megidézni. Távoli harcterek megnyugtatóan suhogó fenyői között aludta eddig örök álmát, de most megjelenik. Az ünneplő család mesélni kezdi, mi is történt azóta, hogy ő elesett. Amikor a második világháborúra kerül a sor. a háborúban elesett egyszerű katona így kiált fel: „Ti újabb világháborút csináltatok azok után, amiket mi átéltünk?” Élesen kiált a hangja az ünneplő család felé, de ez a hang 'kiált a nézők felé és belekiált a világba is. Nem lehet olyan ember, aki közönnyel menjen el a két világháború borzalmai mellett! Nem lehet olyan ember, aki a borzalmak számbavétele után újabb háborúra gondoljon! Mintha az egykori, a földekre békét hozó karácsonyi angyal szólalna meg az elesett katona szavaiban, amikor a békéért kiált. A karácsonyi angyal a béke hírnökévé lett. Ilyen értelemben lett „karácsonyi angyallá” a színpadi szereplő. A kiáltás hangzik ma is, ezen a karácsonyon is. Így válhat „karácsonyi angyallá” a békét hirdető, a békéért munkálkodó ember, aki gátat emel a háború gondolata elé, akinek a béke nem szó csupán, hanem a holnap, az élet. Így lett „karácsonyi angyallá” egy színdarab szereplője. KARÁCSONY VAN. Ragyog a csillogó karácsonyfa. Ott állnak körülöttünk a „karácsonyi angyalok”, hogy igazán ünneppé tegyék számunkra a karácsonyt. De nekünk is „karácsonyi angyalokká” kell lennünk a számukra. „Karácsonyi angyalokká” kell lennünk azok számára, akiket szeretünk, s akik szeretnek bennünket. De a „karácsonyi angyalt” keresi bennünk a munkatársunk, a másik ember is. A „karácsonyi angyalt” aki simogat, aki segít, aki ott van, ahol szükség van rá. Karácsony ünnepe néhány nap múlva elmúlik. Elvillannak a csillagszórók, utolsót lobbann a karácsonyfa gyertyájának fénye. Szürke hétköznapok következnek, de ezeken a szürke hétköznapokon is vegyük észre életünk „karácsonyi angyalait”. És ezeken a szürke hétköznapokon is maradjunk „karácsonyi angyalként” a másik ember mellett, hogy élete boldog, emberi élet legyen. Harkányi László
