Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám
Kedves esztendő Lk. 4, 14—21. Isten megváltó munkájának két monumentális pillére van: Jézus Krisztus első és második eljövetele, a két Advent. A kettő között építi meg Isten mentő szeretőiének hídját. Az első Adventtól a másodikig teljesedik ki, válik befejezett, tökéletes művé az Isten alkotta üdvösség. A két Advent közötti időszak az Űr kedves esztendeje — a ma —, amikor Jézus Krisztusban beteljesedik minden drága ígéret, amelyet Isten népének és az egész világnak megmentéséről, boldogításáról, üdvözléséről tett a prófétákon keresztül. így szólaltatja meg Jézus, mintegy megváltói munkájának nyitányaképpen az Ézs. 61, 1—2-ben lejegyzett messiási igéket a názáreti zsinagógában. És ezzel az igével iftdít bennünket is Isten útra az új egyházi esztendőben, hogy a „mában” — Isten kegyelmes munkálkodásának drága idején belül — gazdagon megáldottá lehessen számunkra ez az új egyházi esztendő. Isten kedves esztendeje a Lélek munkálkodásának ideje. Jézus Isten Lelkének erejével indult az Atyától kapott küldetés végrehajtására és a Lelket küldötte el az üdvösség munkálójául,' amikor testben nem volt már jelen e földön. A Lélek munkásságának eredményeképpen ezért először mindig valami „ott bent” történik a lélek világában, az in- dulatok, vágyak, gondolatok születése helyén. Itt támad fel az öröm az evangélium hallatán, itt vigasztalódik meg a szív Isten^ bűnbocsátó jóságától, itt szabadul meg a lélek az önző, gyűlölködő, békétlenkedő indulatok rabságából, itt nyílnak meg a szemek Isten jóságának és szeretetének meglátására és a segítségre szoruló embertárs észrevételére, itt támad fel a hit teljes bizodalma a mindenekben jót munkáló Atya iránt. , A Léleknek a „szív rejtekében” elvégzett munkája megérleli gyümölcseit. A Lélek erejével meggazdagított Jézus evangéliuma tettre váltott ige lett. Eredménye: testestül- lelkestül megújult, talpra állt emberek. A szív örömét, a vágyak megtisztulását, a bízó hit feltámadását a megváltás testi jelei követik: szemek megnyílása, lábak megerősödése, a hallás visszatérése, könnyek felszáradása, bilincsek lehullása, testek feltámadása. — És ez nemcsak „tegnap” volt így, hanem a mában is így van, mert Jézus Krisztus tegnap és ma is mindörökké ugyanaz. Az egész emberi élet meg- válátására elküldött Messiás ö. A Lélek gyümölcsei a testiekben-lelkiekben megáldott embert küldötté avatják. Isten akarata, hogy üdve a Föld „szélső határáig”, az egész emberiségre kiterjedjen. És ebben eszközévé teszi azokat, akik megismerték megváltói szere- tetét. Örömük, vigasztalódásuk, megtisztulásuk, szabadságuk, gyógyulásuk, békéjük — arra indítja őket a Lélek által, hogy örömöt szerezzenek, vigasztaljanak, harcoljanak az emberi élet igazságáért és tisztaságáért, emberek és népek szabadságáért, betegek és elesettek talpraállásáért, szegények megelégíttetéséént, minden ember, az egész emberiség békéjéért. A nagy „mában”, a két Advent közötti kegyelmi időben Isten tegye áldottá számunkra az új egyházi esztendőt, hogy ma, a mi időnkben meghallhassuk az evangéliumot, ma nyerjük el a Lélek- erejét, örök üdvösségünk zálogát, ma lehessünk Isten küldöttei mindenki számára közelben és távolban és ma szolgálhassuk Istennek az egész emberre vonatkozó, a második ádventben céljához érő megváltó munkáját. Mezősi György HÍREK —• BUNDÁK divatos átszabása, szőrme kucsmák Somogyi szűcsnél, Bp., V. Kossuth Lajos u. 1. Udvarban — HOFFMANN (Carl) rövid ke- reszthúros bécsi zongora jó állapotban eladó. Cím a kiadóhivatalban — DISZNÓPERZSELÖGÉP, fatüzelésű, 440 forint Kulcsár kisiparosnál, Bp., Rákóczi út 6. — KILEN C J ÁTÉKÜ, fúvórend- szerü SCHIEDMAYER koncerthar- mónium eladó. Műszaki ismertetést küld Sprung László, Bp., II. Bimbó út 54. — Advent 1, vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje és a délutáni alapige: Km 13, 11—14; szószcki igéje: Lk 4, 14—21. — EGYETEMES TANÁCSÜLÉS ÉS EGYETEMES KÖZGYŰLÉS. A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Tanácsa 1963. december 11-én ülésezik Budapesten. Az egyetemes közgyűlés 1963. december 12-én lesz Budapesten, az Egyházegyetem Üllői úti szék- házában.s — A TESTVÉREGYHÁZ KÖRÉBŐL. A tiszáninneni református egyházkerület november 29-én tartotta évi rendes közgyűlését Miskolcon. A dunamelléki református egyházkerület december 3-án, kedden délelőtt 9 órakor tartja évi rendes közgyűlését Budapesten (IX. Ráday u. 28.). — LELKÉSZSZENTELÉS. Az Északi Egyházkerület püspöke, D. DR. VETŐ LAJOS november 22-én este 7 órától kezdődő istentisztelet keretében lelkésszé szentelte a Bécsikapu téri templomban Gerhát Pál és Rácz Miklós végzett teológusokat. _ LELKESZIKTATAS. A szendi egyházközség egyhangúan meghívott lelkészét, Magyar László volt magyarbolyi lelkészt, november 24-én iktatta hivatalába Selmeczi János a fejér-komáromi egyházmegye esperese. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK a somogy-zalai egyházmegye lelkészi munkaközösségében. A Somogy—zalai egyházmegye lelkészi munkaközössége november 15-én és 16-án tartotta munkaülését Gyenesdiáson. A munkaközösséget ez alkalomból meglátogatta KÁLDY ZOLTÁN püspök és egyházunk időszerű kérdéseiről tartott előadást. Az előadást élénk eszmecsere követte. November 16-án a somogy- zalai egyházmegye tanácsa is ülést tartott Kapernaum falai között. — HALÁLOZÁS. Chován József nyugalmazott lelkész, a csabacsüdi gyülekezet 24 éven át szolgáló lelkipásztora november 20-án, életének 69. évében, hosszú, gyötrelmes szenvedés után Mezőtúron elhunyt. Temetése november 22-én nagy részvét mellett volt Mezőtúron. „Boldogok, akik az Űrban halnak meg.” —. PANOFIX, nagyméretű, nagyon szép fekete bunda igényesnek eladó. Cím a kiadóhivatalba. — KÖTCSE. November 21- én a kötéséi templom felszentelésének emlékünnepén KÄLDY ZOLTÁN, a Déli Egyhákerület püspöke látogatta meg a gyülekezetét és végezte az ünnepi istentisztelet szolgálatát. — Szigeti Árpád, a dunaharaszti egyházközség felügyelője 1963. november 10-én elhunyt. Az egyházközség egyik alapító tagja volt. 40 esztendőn keresztül fáradhatatlanul buz- gólkodott az egyházközség fejlesztésében. „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.” — Dr. Pongrácz József ny. református teológiai professzor életének 78. évében, november hó 6-án, türelemmel viselt hosszas betegség után, Pápán" elhunyt. Temetése november 9-én volt a pápai alsóvárosi temetőben a rokonság, a tanítványok és tisztelők nagy részvéte mellett. Az örökélet igéjét Békefi Benő püspök hirdette. Az Egyetemes Konvent, a pályatársak és a tanítványok nevében is búcsúztatták. — A megboldogultnak lelkészeink között is vannak tanítványai, mivel az egykori Pápai Református Teológiára evangélikus teológusok is jártak. A frissen ásott sírra letesszük a tanítvány megemlékezésének és szerető hálájának nem hervadó virágait. — A csepeli gyülekezet osztozik presbitere, özv. Horváth Jánosné, lapunk olvasója fájdalmában, aki három napon belül vesztette el édesanyját, özv. Nemes Mihályné szül. Kállai Máriát, a csepeli gyülekezet buzgó munkását, és férjét, Horváth János református presbitert. „Akár élünk, akár halunk, az Űréi vagyunk.” evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vili., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VHI. Árusítja a Magyar Fosta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 635585/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest HÉTRÓE—HÉTRE Ádventi öröm Zakariás 9, 9. Egyedül állok. S körülöttem minden megy, változik. Múlik az idő, szállnak a percek, folynak az események. Elköszönnek kedves barátok, távolról intenek régi emlékek. Elhagy ifjúságom. Elmúlt az ősz... Elmentek már az öregek... De Jézus jön! Ö nem távozik, nem megy el a múló idővel, hanem jön, közeledik. Jön felém, s én várhatok Reá. Készülhetek a Vele való találkozásra. Jézus jön! Nem maradok egyedül! Magamra nézek. Milyen is vagyok? Istenre csak ideig- óráig gondolok. Csak néha érdekel, mit is kíván tőlem. Az adventból is csupán kevéske időm az Övé. Engedelmeskedni ritkán tudok. Csak magamra nézek. De Jézus jön! S ő igaz! Nem emberek állapították meg róla, hanem Isten maga. Igaz, mert betölti a törvényt egészen. Azt teszi, amit Isten kíván. Egy pillanat sem múlik el életében, hogy Istenre ne nézne, s Néki ne engedelmeskednék. Ö teljesen igaz és szabadító is. Vagyis igazságát nem tartja meg magának. Nekem adja azt, hogy megszabadítson engedetlenségemből. Elveszi bűnömet, hogy szabad legyek a szeretetve, szolgálatra. Már nem nézek magamra. Látom Öt és látom az embertársakat körülöttem. Boldog vagyok. Hiszen mindenem megvan. Egészség, erő. Munkakedv és munkalehetőség. Család és baráti kör. Otthonom, s hazám. Békesség és jólét. De Jézus jön! És Ö olyan szegény. Istállóban látott napvilágot. Nem volt hová fejét lehajtania. S a kereszten magára- hagyatottan lehelte ki lelkét. Így jön felém. Így akar szabadítani. Miért? Azért, hogy ne féljek. Tőle, s ne féljek az élettől se. Azért, hogy ne csak hozzám, hanem mindenkihez közel kerüljön. Ügy jön, hogy megszenteljen mindent és mindenkit ezen a világon, hogy Övé legyen minden — Övé legyek én is. A szívem visszhangozza a prófétai hírt. Örülj nagyon... Jön Jézus! Bencze Imre NAPRÓL—NAPRA' VASÁRNAP: ÉZSAIÁS 32, 17; LUKACS 1, 73. 74. — Advent, az egyházi újesztendő kezdete. Amikor új utat kezdünk* mindig új reménységgel indulunk. Ebben az új adventben a reménységünk Krisztus legyen, aki igazság és békesség. Róma 13, 11—14/a; Zsoltárok 63, 1—9. HÉTFŐ: ÉZSAIAS 41, 10; ZSIDŐK 13, 9. — Krisztus megsegít és támogat. Az elmúlt évben is Ö volt az, aki segített és támogatott. Jó dolog az, ha ezzel a kegyelemmel erősödik meg újra a mi szívünk. II. Korintus 1, 15—22; Ézsaiás 6; (Róma 11, 32. 33.) KEDD: ZAKARIÁS 10, 12; CSELEKEDETEK 15, 4. — Ezt az erőt nem lehet fejleszteni különböző erőfejlesztő eszközökkel, súlyzókkal, expanderekkel. Azt mondja Isten: „megerősítem őket!” Mikeás 2, 1. 2. 9. 12. 13; Ézsaiás 1, 1—9; (Róma 11, 15.) SZERDA: IV. MŐZES 23, 8; LUKACS 6, 37. — Ne ítéljük el azt, aki nem tudja kérni ezt az erőt. De ne ítélkezzünk senki fölött más dolgokban sem. Bocsássunk meg inkább egymásnak, hisz az Isten már előbb megbocsátott nekünk. II. Sámuel 7, 4—9. 11—14/a; Ézsaiás 1, 10—20; (I .János 1, 6. 7.) CSÜTÖRTÖK: V. MÓZES 26, 7; MÁTÉ 21, 22. — Valakinek mi többször is meg tudunk — talán — bocsátani, de kérdés az, hogy tudunk-e érte imádkozni!? Az új adventben tanuljunk együtt, egymásért imádkozni. Ézsaiás 64, 1—3; Ézsaiás 2, 1—5; (Efezus 2, 17. 18.) PÉNTEK: MÁTÉ 7, 21; ZSIDÓK 2,2. 3. — Életünk így nem marad meg a szavaknál, a kijelentéseknél, hanem Jézus Krisztusban cselekvő életünk lesz. János 18, 33—37; Ézsaiás 2, 6—22; (Lukács 14, 11.) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 54, 8; LUKACS 2, 38. — Istenünk! Küldd el újra egyszülött Fiadat, hogy megszabaduljunk a bűn átkától, amely elzár az embertársainktól. Jelenések 22, 12—14; 16, 17. 20. 21; Ézsaiás 4, 2—6; (Máté 3, 11.) Káposzta Lajos E!IHIMII!fllll!lllll!lllllllllll!lll!IIIH llllSlilllllllJllilllllllllllllllllllilllllllIflinilllllllllllllilllilItlIlilllliltilillillIlilílililílilílllll Maróthy Jenő: A kis Pereces Gyurka magyar dolgozata November 21-én volt Maróthy Jenő író halálának 26. évfordulója. Alább közölt írása is ápolja közöttünk emlékezetét. Ezt az írását is mélységes humanizmus jellemzi s ugyanakkor leleplezi a Horthy- idok velejáróját: az egész országra kiható szegénységet és nyomorúságot. De sok Pereces Gyurka élt akkor! Istennek hála, a mai iskolások már nem ismerik a Pereces Gyurkák és édesanyjuk keserű sorsát Pereces Gyurkát először is be kell mutatni, de jó hangosan, hogy a közömbös és aluszé- kony emberek is idefigyeljenek, mert őróla bizony nem sokat írtak eddig az újságok, mivelhogy az ő közjogi rangja se a római jogban, se a Corpus Jurisban nem fedezhető fel, lévén ö 1. b. osztályú tanuló az egyik kőbányai iskolában. Azután már csak azért is tanácsos jó nagyot kiáltani, mert Pereces Gyurka az I. b. osztály tarka babszemei közt is legfeljebb ha borsó lehetne. A lába csak akkor ér földig, ha eszébe jut, hogy ráálljon; egyébként a pad ülőkéje és a padló deszkája között harangozik: jó mesterség az nagyon, amíg nem kell vele kenyeret keresni. A feje — no már a feje, teljes nagyságában kilátszik a pádból, s tekintélyt is kölcsönözne Gyurkának, ha néha valami kiváncsi iskolalátogató meg nem kérdezné tőle, hogy „hát téged hogy hívnak fiam”. Mert arra muszáj felállni, s ilyenkor, ördög és pokol! — az orra hegyéig esik vissza az ember a padjába, s fél arasszal mutat kevesebbet, mint ülőhelyzetben. Hogyne kiáltana hát nagyot feneketlen bosszúságában: — Pereces György! Mert igazság szerint Pereces György, és nem Gyurka. Annak keresztelték és vigye a kánya a kicsinyítő képzőket. Mintha bizony mert valaki rövidebb néhány centiméterrel a szomszéd kakasánál, azért már nem volna egész ember. — Hohó! Nem mérik azt rőffel! Nem ám! És Pereces Gyurka meg is tesz mindent, ami csak kitelik tőle, hogy egész embernek bizonyuljon. Nagyokat lép a nagy cipőkben, s szuszog hozzá akkorákat, mint valami anyakönyvvezető. Hóna alatt viszi könyveit — nem táskában —, akárcsak a nagy diákok. Elég gond ez bizony, mert az ember kénytelen a jobb kezével minduntalan a bal támogatására sietni, holott annak az tolna a múlhatatlan rendeltetése, hogy a zsebkendőt kezelje — már ha tudniillik volna az embernek zsebkendője. Azután a mellét is kifesziti, akit nem gyomorba szabtak, de egyszerre ügyelni a cipőkre, a könyvekre, a mellkas helyzetére, no meg az orr erkölcsi állapotára is, valóban nagyobb feladat, mint amilyet egy I. b. osztályú kisdiáktól elvárhat a magyar közoktatás. Nem baj. Pereces Gyurka azért a lehetőség szerint megteszi, amit az iskola követel tőle. Más kérdés, hogy megteszi-e vajon az iskola is, amit Pereces Gyurka szeretne rajta behajtani. Bizony, nem tagadom, sokáig magam is gyanúperrel néztem ennek a kis ebihalnak a fickándozását. Már az első héten azzal tüntette ki magát, hogy reggelről reggelre elkésett. i — Hogy hívnak? — Pereces György! — Mért jöttél későn? — Tanár úr, kérem — elkéstem. — Azt látom, ebadta, de mért késtél el? — Tanár úr, kérem, későn indultam hazulról. Mit csináljon az ember az ilyen bikmaggal? Hát először mindenesetre megpróbálja kiveszekedni magát, hogy így, amúgy, most megraknálak, mihaszna, ha a rendtartás el nem tiltotta volna 1889-ben a testi fenyítéket — de amint aztán a második mondatra kerülne a sor, s az ember odanéz a delikvens arcába, aki egyre nagyobbakat lélegzik, izzad, nyele- get, nedvesen fésült hajából felkunkorodnak a hátsó tincsek és közben bűn és bűntettes alig ér a katedra közepéig, akkor egyszerre értelmét veszti az egész procedura, s Pereces György elmehet a helyére. El is ment, de két nap se telik el, s az I. b. osztályban forradalmi zúgás fogad. — Tanár úr! Tanár úr, kérem! — No, mit akartok. — Pereces György ma nem vett inget. — Pereces! — Jelen! — Igaz, hogy nem vettél inget? — Nem vettem, tanár úr kérem. — Hát mért nem vettél? Pereces Gyurka pirult, mosolygott, s csendes szégyenkezés vibrált az arcán. Azután suttogva, hebegve csak ennyit feleltj — Elfelejtettem felvenni. Űjabb katedrái probléma. Mert vajon erkölcsi vétség-e az, ha valaki nem vesz inget — ha egyébként fel van öltözve. Alig képzelhető. De az osztály zsibong és igazságot követel. — Pereces! — Igenis, tanár úr! — Ezentúl ne próbálj ing nélkül jönni! — Igenis, kérem szépen. — No jól van. Ülj le és ne zavard a szomszédaidat. Nemsokára megkezdődtek a feleltetések. Valamelyik órán Pereces Gyurkára is rákerül a sor. — Pereces Gu.örnv! Gyurka felállt, köhintett, még egy utolsó görcoos niozdulíííOi tető a könyve fele, azután kérdő pillantást vetett rám. — Mondd el a nyelvtant! (Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy ilyen elavult modorban kérdezni a feleltetést, súlyos módszertani hiba. Viszont az is igaz, hogy ha egyenesen a fogalmak boncolgatásánál kezdi az ember, akkor egy negyedóráig teljes bizonytalanság borong az osztály fölött, hogy mi lesz ebből: magyarázat-e, vagy kirándulás a Népligetbe. így hallgatnak, úgy felelnek. A baj csak ott van, hogy a nyelvtani anyagot egyáltalán nem szabad feleltetni.) — A nyelvtant? — kérdezte Pereces Gyurka. — Azt, azt. De gyorsan. Erre aztán elkezdte Gyurka a hangok osztályozását, de olyan stílusban hogy több volt benne a „vala” és a „lévén”, mint falevél az ágon. — Honnan veszed te ezt a penészes nyelvet? — A könyvemből — védekezett Pereces Gyurka. — Rossz könyve van! — kiáltozott jobbról- balról a sok süvölvény. — Mutasd csak azt a könyvet! Pereces Gyurka nehéz léptekkel hozta ki a zöldfedelű salabaktert. Hát nem volt az éppen rossz könyv, bár 1862-ben „nyomatott Pesten”, de már hogy ki írta, azt maga Emich Gusztáv is jónak látta elhallgatni. — Hol vetted ezt a könyvet? — A ládából adták ki otthon! — pironkodott Pereces és hozzátette: — Ilyen a többi is. A padjába nyúlt és mindjárt be is bizonyította, hogy csakugyan olyan. — Aztán van még abban a ládában? — Van. Még sok van. Hát ez meg éppen a tudomány megbecsülésére mutatott. Hiszen, ki tudja, nem volna-e okosabb, ha valamennyien azokból a könyvekből tanulnának, melyekből a nagyapáink. Sok bajt csinálnak azok az új kiadások. No, de ez csak ábránd, amire gondolni se szabad a katedrán. — Ezentúl rendes könyvekből tanulj, mert különben elhasalsz! — Igenis, kérem szépen. Lassan össze is gyűltek Pereces Gyurka padjában az előírt könyvek, de most még más veszély ólálkodott Gyurka háza táján. — Tanár úr! Tanár úr! — Nos, mit akarsz? — Tanár úr! Pereces mindig hagymaszagú! — Pereces! — Jelen! — A szomszédaid valami hagymát emlegetnek. — Tanár úr, kérem — nyögte a beismerés lázától lángvörös arccal Pereces. — Én szeretem ... szeretem a hagymát. És rettentő szégyenkezéssel ült vissza a helyére, mintha maga is érezné, hogy a legkártékonyabb szenvedély kerítette a hálójába. Hát ez megint olyan kérdés volt, melynek eldöntéséért legalábbis Pestalozziig kellett volna visszamennem, mert például Herbart- nak bizony álmában se jutott eszébe a hagyma. És a hagyma se volt az utolsó csapás, mely Pereces Gyurka iskolai pályafutását fenyegette. (Folytatjuk)
