Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám
KP. BfiRM. BP. 1Z. XXVIII. ÉVFOLYAM, 48. SZÄM 1963. december 1. Ara: 1,40 forint Két fény között Közlemény TTj egyházi esztendő köszöntött ránk. Hosszú történeti fej- lődés alakította ki az egyházi évet, mint olyan medret, amelyben esztendőről esztendőre végig hullámzik az egyház istentiszteleti élete. A 6. századtól kezdve tudunk ádventröl. Attól fogva ádvent első vasárnapjával megkezdődik az egyházi esztendő. Kerek 1400 esztendeje ismétlődik tehát évről évre az ádvent. Közben korok változtak: lehanyatlott az ókor, eljött a középkor, megszületett az újkor. Ádvent mind a hármat átívelte, s a legújabb kort is kíséri az egyházban. Időközben végbement a reformáció; az evangélium által megújult keresz- tyénség átvette adventét a régi egyháztól a megtisztított egyházi esztendővel együtt, s ezekben a hetekben protestáns és katolikus templomokban egyaránt ünnepük az ádventet. Adventnek ez a sok évszázados patinája, amit ráraktak a forgó esztendők, a mai vallásos ember számára sokszor csak megmerevedett, üres héj, amely alól eltűnt a mag, s az egész időszak tartalmatlanná vált. A templomban ádventi énekek, esetleg ádventi koszorú emlékeztetik rá, a mindennapi életében azonban nincs semmi jelentősége. Pedig egész életszemléletünket átfogó értelme van. i dvent latin származású szó, jelentése: érkezés. E hetek- nek lelki középpontja az egyház történeti öröksége szerint: Jézus Krisztus jövetele. Az első jövetele — a betlehemi karácsonykor. És a második érkezése — elkövetkezendő vissza- jövetelekor. A két „ádvent", „érkezés" között fut a történelem és telik az életünk — a hivő ember látása szerint. A keresztyén ember úgy tekint Krisztusnak e két különböző jövetelére, mint hátulról és elölről jövő fénysugárra: bevilágítja azt az utat, amelyen az emberiség megy és mi magunk is megyünk a váltakozó nemzedékek sorában. Két ádvent között, két fény kötött — ez az utunk. a fény, amely Jézus első jöveteléből hull az ember útjára, Isten földi valósággá vált szeretetét sugározza. Jézus születése, tanítása, cselekedetei, szenvedése, halála, feltámadása azt mutatta meg, hogy Isten szereti az embereket, úgy ahocty vannak, bűnösen, hitetlenül, örömben és ínségben. Szereti különbségtétel és kivétel nélkül. Szereti cselekvőén: bocsánatot adva, segítve rajtuk, örök életet készítve nekik. Az első karácsonytól kezdve ez a szeretet itt van köztünk. A híradás ott hangzik fel róla, ahol az egyház szava tisztán megcsendül Jézus Krisztusról. De ott van ez a szeretet mindenütt, ahol hivő keresztyének szolgálnak másoknak — szűk családi körben, vagy nemzetközi ügyekben. Isten szeretete mégsem egyedül az egyházban lelhető fel. Sőt bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház sokszor megfeledkezett Isten szeretetének helyes hirdetéséről, meg azután a keresztyének cselekedeteikkel és mulasztásaikkal a tettek mezején is megcsúfolták ezt a szeretetet. Isten szeretete messze túl az egyház határain is munkálkodik. Hitünk szerint Isten szeretetének eszközei mindazok a Földön, akik jót tesznek emberekkel és fáradoznak az emberiségért, bármilyen helyen állnak is. Mi, akik két ádvent között járunk, Jézus első jövetele felöl Isten irgalmazó és gondviselő szeretetének fényében nézzük áz emberiség útját, az életünk folyását. S ennek a szeretetnek továbbadói szeretnénk lenni közeli és távoli körben, kis és nagy dolgokban egyaránt. a fény, ami Jézus Krisztusnak hátralevő, második eljöveteléből előrevetítődik, a végső teljesség reménységét sugározza. Jézus első jövetelének ajándéka az emberiség számára a szeretet volt, mégpedig a bibliai görög szó értelmében, amelynek jelentése magában foglalja Isten irántunk való szeretetét és ebből folyóan a mi szeretetünket egymás iránt, Isten iránt. Jézus végső érkezésének ajándéka túlmegy ezen: a mindenség és az élet teljes ujjáteremtését hozza. Ez a döntő mozzanat az utolsó napon, s nem a „világ vége", sem az ítélet. Mind a kettő csak lépcsőfok Isten csodálatos céljához, amely ott lebeg az egész teremtettség és a történelem fölött: a mindenek tökéletessé tétele. Az ősi hitvallás így fejezi ki: a feltámadás és az örök élet. Mi, akik a két ádvent között élünk, Jézus visszajövetele felől a mérhetetlen reménység fényében tekintünk nem teljesült vágyainkra, egyéni életünk csonkaságaira, embervoltunk terheire. Ez a nagy reménység meg is acélozza kezünket, hogy annál több kedvvel és csüggedetlenül küzdjünk a földön a szép és boldog emberi élet kibontakozását gátló körülmények ellen. Az emberiség különb társadalmi és gazdasági viszonyaiért folyó erőfeszítésünk az eljövendő teljesség bizonyosságában nyeri meg végső értelmét. Az örök élet helyes hite nem kedvetlenné tesz a ránk váró emberi feladatokban, hanem inkább biztat a helytállásra a földi dolgokban — függetlenül attól, hogy mennyit tapasztalunk fáradozásunk sikeréből. Ezzel a nagy távlattal, az örökkévalóság perspektívájával dőlünk bele korunk kérdéseinek megoldásába. Míg a halál felől negatív, a végső reménységünk oldaláról pozitív előjelet kap életünk minden, még kudarcot szenvedő fáradozása is. a dvent kettős értelme életünket és az egész világot két fény közé állítja. A Szeretet és a Reménység két pólusa között helyezkedik el a mindennapok valósága. Ha valaki komolyan veszi az ádventi időszaknak ezt az átfogó életszemléletét, nemcsak a templomban lesz ádventi öröme, hanem amer- 're csak útja vezet — két fény között. Veöreös Imre A ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ fejének, Justinian patriarchának meghívására a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága 1963. november 12—18-ig ülésezett Bukarestben. Teológiai, politikai és gyakorlati kérdésekről folytatott tárgyalásai központjában a II. Keresztyén Béke-Világ- gyűlés előkészítése állt, melynek megtartására 1964. június 28-tól július 3-ig a ..Szövetségem élet és béke” (Mai 2,5) főtéma jegyében Prágában kerül sor. A teológiai eszmélkedés során — állapította meg a Munkabizottság — egyre inkább világossá válik nz a felismerés, hogy a hitbéli meggyőződések és a politikai-társadalmi állásfoglalások között szoros összefüggés áll fenn. Bár Isten akaratát a konkrét politikai döntésekre nézve nem lehet mindig közvetlenül felismerni, de mivel az Ö szövetsége életet és békességet jelent, nem pedig halóit és pusztulást, ézért a hit tartalma világos politikai alapszándékokhoz vezet és ezek konkrét politikai cselekvésre ösztönöznek. Az ilyen bátor lépésekkel szüntelenül együttjár a veszély, hogy egyoldalúságnak fogják fel; valóban az egyoldalúságnak magában hordozza bizonyos elemeit, ezt tanítja a próféták története is. A z egyoldalú állásfoglalás, például a béke ügyében, nem akadályozhatja a párbeszédet azokkal. akik másként gondolkodnak. Sokkal inkább őszinte párbeszédre késztet nemcsak a keresztyénekkel, hanem a nem keresztyénekkel is. AZ ILYEN TEOLÓGIAI MEGFONTOLÁSOK és szempontok alapján mondjuk, hogy a konkrét döntések elől való menekülés a keresztyének számára nem lehetséges. A Munkabizottság a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés előkészítésével összefüggésben foglalkozott a nemzetközi helyzettel. Az evangélium lábunkat a békesség útjára vezérli, ezért a tömegpusztító atomfegyvereket most is, éppen úgy mint korábban, összeegyeztéthetet- leneknek tartjuk Istennek a Jézus Krisztus keresztjén elvégzett megbékéltető cselekedetével. Ez oknál fogva helyeseljük a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtott általános és teljes leszerelés programját. Az atomfegyverkísérleteknek a föld felett, a vízben és a levegőben történő beszüntetését kimondó Moszkvai Egyezmény, mely azóta érvénybe lépett, az első lépés a tömegpusztító fegyverek megszüntetése felé vezető úton. Meg vagyunk arról győződve, hogy ez döntő fordulatot hozott a világbéke eléréséért folytatott küzdelemben. Az a tény, hogy immár több mint száz állam csatlakozott a Moszkvai Egyezményhez, egyfajta világszavazásnak fogható fel a béke mellett és ez útnak a helyeslése. Az a tény is, hogy valamennyi keresztyén világ- szervezet kifejezte megelégedését e szerződés létrejötte felett, még inkább aláhúzza jelentőségét. A Keresztyén Béke- konferencia Munkabizottságának nagy megelégedésére szolgált, hogy így megtörtént az első lépés a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése felé, mert csak ezáltal lehet ma már száműzni a háborút az emberiség életéből, mely célkitűzés a Keresztyén Békekonferencia célja is volt .kezdettől fogva. Most az a fontos, hogy bátran és habozás.nélkül tovább lépjünk ezen az úton. Időközben egy további fontos esemény is történt azáltal, hogy létrejött a Szovjetunió és az Egyesült Államok között egy újabb szerződés, mely megtiltja, hogy a mesterséges bolygók tömegpusztító fegyvereket szállítsanak a világűrbe. A cél, az általános és teljes leszerelés, nem utópia immár, hanem ésszerű reménykedés és kikerülhetetlen szükségesség. A világ keresztyéniébe előtt az a feladat áll, hogy bátorítsa a nagyhatalmakat további lépések megtételére. Ezek közé tartoznak a következő nemzetközi feladatok: hogy a Kínai Népköztársaság végre nyerje el az őt megillető helyet a népek közösségében, az Egyesült Nemzetek IMÁDKOZZUNK Rm 13, 11—14. Köszönjük Neked, Istenünk, az új ádventet. Hálát adunk azért a hangulatért is, amely ezeket a heteket gyermekkorunktól kezdve átlengi. A karácsonyest várásának gyermeki öröméért és az ajándékkészítés felnőtt öröméért Téged magasztalunk, aki Jézus Krisztus ajándékozásával megteremtetted a karácsonyi szeretetet otthonainkban. De hálát adunk azért az igédért is, amely elsősorban és főképpen teszi ádventié ezt az időszakot. Köszönjük Neked, hogy átélhetjük az istentiszteleteken a Krisztus-várás egykori sóvárgását, Jézus mai szívünkbe jövetelének valóságát és az Eljövendő közeledését. Az Ür érkezéséért hálás lélekkel kérünk Téged, tedd az ádventi heteket a bűnbánat és az életújulás idejévé mindnyájunk számára. Figyelmeztess bennünket a végső hajnal közeledésére, s ébressz fel a hitre, szeretetre, az örök élet reménységére. Ments meg a hiábavaló, csak magunknak élő élettől. Add, hogy megtaláljuk a földi élet értelmét a szolgálatban. Teremts közöttünk testvéri egyetértést. Ne engedd, hogy bűnös kívánságok szétfecsáreljék életünket. Cselekedő, hogy a hit és engedelmesség által magunkra öltsük az tJr Jézus Krisztus megbocsátását, szelídségét, segítőkészségét, mindenek fölött pedig azt a kegyelmet, amelyet megszerzett számuunkra a Te atyai szívednél. Áldd meg szerte a világon az emberek várakozását a szebb életre, békére, nagyobb darab kenyérre, megbecsülésre, szabadságra, gazdasági és kulturális felemelkedésre. A Te szere- teteddel és hatalmaddal jöjj elébe ezeknek a földi reménységeknek, s mozgasd a népeket, vezetőket, világeseményeket, hogy beteljesülhessen az éhező, elnyomott, gondokkal küzdő emberek vágya. Magasztalunk Téged, hogy egy esztendővel megint közelebb van hozzánk az üdvösség, a Te Szent Fiad, a Jézus Krisztusért. Ámen. Szervezetébe való felvétel által; sürgető felhívással kell fordulniok azokhoz az országokhoz, melyek még nem csatlakoztak a Moszkvai Egyezményhez, hogy számoljanak a világközvéleménnyel és tegyék meg ezt a lépést, sőt szüntessék be a még meg nem tiltott veszélyes atomfegyverkísérleteket is, állítsák le a föld alatti atomrobbantásokat, teremtsék meg az atomfegyvermentes övezeteket, állítsanak fel ellenőrző állomásokat a váratlan támadások megelőzésére, hozzanak létre meg nem támadási szerződéseket az egymással szembenálló hatalmi csoportok között. KÜLÖNÖS FIGYELMET és pozitív méltatást igényelnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének tárgyalásai. Az egyházaknak aktívan támogatatok kell az ENSZ béketörekvéseit és a hidegháború beszüntetéséhez hozzájárulásukat meg kell adniok. Reményteljes az a körülmény is, hogy az államférfiak egyre inkább készek lemondani a különböző fontos javaslatok összekapcsolásáról, készek az egyes problémákat külön-külön konkrétan megvizsgálni és megoldani. Így állhat csak elő a nemzetközi feszültség enyhítésének kedvező légköre, melyben a 18 hatalmi leszerelési bizottság tárgyalásai Genfben és más politikai kérdéseiéről folyó tárgyalások előre mehetnek. Ezek közé tartozik a mindkét német állammal megkötendő' békeszerződés és a Nyugat-Berlin nemzetközi státusa biztosításának kérdése is. De más nehéz kérdések is megoldásra várnak. Ezek a felelős politikusoktól nagyobb képzelőerőt, kölcsönös figyelmet igényelnek, a keresztyénektől pedig előzetes imádságot és serény együttműködést. Ilyen súlyos problémák: a gyarmati rendszer maradványainak felszámolása, a faji megkülönböztetés kiküszöbölése, az éhség csillapítása és az emberiség anyagi és szellemi igényeinek kielégítése. A MUNKABIZOTTSÁG MEGELÉGEDÉSSEL állapította meg, hogy a világkeresz- tyénség köréből kedvező és pozitív válaszok hangzottak el arra az üzenetre, amelyet a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága ez év júniusában a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés előkészítéseként kiadott. A Keresztyén Békekonferencia munkáját ellenzők hangja is erősödött. A pozitív és a bennünket még félreértő kijelentéseket is komolyan meghallgatjuk és ezek bennünket tovább erősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy célkitűzésünk helyes. Ezek azt mutatják, hogy erőfeszítéseink eredményeit kezdik elismerni és komolyan venni. Az a kísérlet, hogy a Keresztyén Békekonferencia mozgalmát ne vegyék tudomásul, mely fennállása első szakaszában sok oldalról megtörtént, tovább nem lehetséges. Hálával állapítjuk meg, hogy a Keresztyén Békekonferencia a világkeresztyénség- ben meglevő számos béke- törekvés gyűjtőjévé lett. Abban a bizodalomban élünk, hogy a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés egyesíteni fogja az ökumenikus szervezetek és más regionális konferenciák, mint pl. a Kelet-ázsiai, vagy az össz-afrikai Keresztyén Konferencia képviselőit és a világ számos egyházának küldötteit is. Ezáltal nyújthatunk további lényeges hozzájárulást a világ békességének megőrzéséhez és erősítéséhez éppúgy, mint az egész emberiség javának munkálásához. kz&d&t kapujában, Luther Márton a Római le* vél magyarázatában írta le ezt a szép ádventi mondatot: „Előre jutni annyi, mint folyvást újra kezdeni.” Advent első vasárnapján» amikor egy új egyházi esztendő kezdődik, a hivő ember számára is újrakezdődik a keresztyén élet. Hogy ez megtörténhessék, az kell, hogy a hivő ember egy kicsit megálljon az ádventi kezdet kapujában és megmérje magát Isten Igéjének a mérlegén, megnézze magát Isten akaratának tükrében. Először is azt, hogy a kezdet — kegyelem! Milyen jó, hogy Isten megengedi, hogy éljünk, hogy újra és újra újból elkezdjük azt, amit talán elmulasztottunk, vagy talán elrontottunk. Isten szeretetének milyen ajándéka az, hogy kezdhetem újra szebben és jobban Vele való életemet, a hitemet, az imádságomat, a munkámat és a szolgálatomat. A kezdet kegyelem! Aztán meg kell hallanunk azt, hogy a kezdet — komolyság! Csak így van értelme, ha az újrakezdést, az életem és a munkám folytatását komolyan veszem és komolyabban kezdem. Meg kell látnom magamban mindazt; ami mulasztás, hiba, vétek és bűn. A kezdet komolyság! És meg kell hallani azt, hogy a hivő ember számára a kezdet — Krisztus! Az ö közelében a kezdet kifényesedik. Ö erőt ad az eredményes kezdetre. Megáld minden munkát, minden jóakaratú és jószándékú kezdetet. Milyen megnyugvás a hivő ember számára, hogy minden igaz ügyének, jó törekvésének kezdetében Krisztus a kísérője. Meg kell hallanunk azt is; hogy a kezdet — karácsony! Minden tiszta, igaz és jó kezdetnek karácsonyi' arca van, karácsonyi öröme, derűje, bizakodása és reménysége. Ezért van az, hogy boldogság, vidámság, karácsonyi fény ragyogja be a jó kezdet kapuját. Az ádventi ember — karácsonyi ember! így lesz a kezdetből — készület! Szép és szent mozdulat, izgalom és lendület. Ügy is lehetne mondani, hogy „kézzelfogható” kezdet. Nem álmodozás a keresztyen kezdet, nem ábrándozás, hanem tett! Olyan valóság, amelyik valahol a világban is meglátszik és belőle öröm születik emberek arcára. Amikor valahol valaki komolyan készülődik a karácsonyra, akkor ebből a készülődésből valahol karácsony kezdődik: békesség, boldog munka és boldog otthonok. Az ádventi kezdetből így lehet karácsony. Nemcsak az örökkévalóságban, hanem már ezen a földön is. Nemcsak egy otthonban, nemcsak egy templomban, hanem szerte a világon, ahol békességre és boldogságra — karácsonyi örömre vágyakozik a világ. Ma tőlem is ezt kérdi ez a vasárnap: — megteszek-e mindent én is a kezdet kapujába?} — a karácsonyért, a mindenki karácsonyáért?! (f.)
