Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-10 / 45. szám

A NAPSÜTÖTTE HELLÁSZ (IV.) A II. Vatikáni Zsinat tanulságai Az apostol nyomdokában IGEN, EZEK A FEKETE, fényes szirtek az Areopágos Órákig üldögélek itt, ahol egy­kor a régi Athén pereit tár­gyalták és bíráskodtak. Ezen a helyen, az Akropolis alatt, egy­kor éppúgy jártak fel és alá a görög polgárok, mint ma a tu­risták. Pál sok helyütt járt Athénben, járt az Agorán a templomokban, de történelmi­leg hitelesen lokalizálni ezt az resztyén köntöst kaptak, Iko­nok, freskók, mozaikok borít­ják a falakat. Az új kultúrá­nak pazar keretet ad a régi, a klasszikus. Mindezek mellett épülnek az újak is. .Jellegzetes kupolájuk már elüt a régi gö­rög építészeti stílustól. Bizán­ciak, és első látásra új kultúra rétegének benyomását keltik. A XVII. századig (egykori le­írás szerint) az aránylag Kicsiny bizánci templom a sok közül egy helyet lehet, az Areopá- gosít. Itt tartotta Pál azt a pré­dikációt, mely mindenkor az ámulatot váltja ki. Ez a pré­dikáció időszerű volt és a gö­rög gondolkodásvilágot felölel­te és a görög szellemi magas­latokat csakúgy bejárta, mint azt a mély vágyódást, mely a görög lelket is elköltötte a megváltás iránt. Pál az antik Athénben úgy járhatott, mint áovilág valamennyi tájáról ide­vetődött turista. Csodálkozás­sal adózott a szépségnek, a harmóniának, a művészetnek és a tudománynak. Csakhogy az ő turizmusának volt egy belső célja. Az, aki Palesztiná­ból, a művelt világ széléről ide űzetett, az a görög világ szá­mára hozott valamit. Ezt az üzenetet nem hallgathatta el az Akropolis lenyűgöző hatására. S a szirtek megelevenednek, emberekkel népesednek be s a görög emberek figyelmesek lesznek egy távoli világ de­fektusára és mondanivalójára s ez a törékeny, beteges ember, akit odaállítanak, hogy bizony­ságot tegyen, remegő hangon szólítja meg őket és bennük a művelt világot: „Athéni férfiak!...” Ma egy bronztábla őrzi a prédikációt, amelynek nyomán akkor csak két hivő támadt, s az utókor az apostol egész athéni misszióját kudarccal végződöttnek nyilvánítja. Pe­dig Pál leveleiben refrénsze- rűen csengenek vissza a gö­rögséggel kapcsolatos kijelen­tései (pl. „zsidónak először, meg görögnek”, „Krisztusban nincs sem zsidó, sem görög .. Stb., stb.). AZ „ATHÉNI KUDARC” századokra kihatott. Amilyen csodálatos a keresztyénség gyors terjedése és térhódítása a római birodalom egyéb tar­tományaiban, vagy később a birodalom keleti felében, Bi­záncban, olyan nehézkes Athénban, ahol a pogány sok- istenhit a IV. században még erősebb, mint a keresztyén. Valamit ebből megérzett Pál és valamit őriznek ebből Akro- polisnak az idővel dacoló osz­lopai. A IV. században még erő­szakkal kellett a pogány templomokat bezárni, vagy át­adni a keresztyéneknek. A Parthenon ennek az állami be­avatkozásnak a következtében fesz később a legnagyobb ke­resztyén temploma Athénnek, a falán látható freskó-töredék erről tanúskodik is. És ennek tulajdonítható, hogy a IV. szá­zadig alig, vagy igen szerény jellegű templomok épültek a keresztyén gyülekezetek szá­mára. Gyökeres változás állt be a bizánci befolyás idejében. Az impozáns pogány templomok a keresztyének birtokába kerül­nek és az V. századtól egyre több és fényűzőbb kolostor és templom épül új stílusban, mégpedig bizánci stílusban. Athén kultúrájában ez teljesen elkülöníthető réteg. A BARBÁR ALARIK 396- ban rombolja szét Eleusist és II. Theodosius bizánci császár 435-ben- tilt be minden pogány misztériumot. Ezzel be is feje­ződött egy világ: az antik vi­lág. A pogány templomok ke­kis városban két-háromszáz templom áll. Persze, ezek a templomok kicsinyek, úgyhogy ötven emberrel teli is vannak. Azokat is nehéz lenne ma fel­sorolni, amelyek megmaradtak. De kísérjen el az olvasó az egyik legszebb és aránylag épségben maradt középkori A Daphni bazilika templomba, a Daphni templom­ba. A templom 'a XI. század­ban épült, kolostor veszi kö­rül. Daphni nyugatra van Athéntől. Tehát nem megyünk Pireus, Athén kikötője felé, mert az délre van. Ellenben a kikötő félszigetének túlsó ol­dalára kell jutnunk. A nyuga­tira. A félsziget nem nagy és hegyek borítják, mint álta­lánosságban Görögországot. Daphni fölött mutatják azt a hegyet, ahol egykor Xerxes, a nagy perzsa hódító ült, és néz­te végig a Salamis-i csatát. Mert a félsziget túlsó oldalán, az öbölben van a kicsiny kifli­alakú Salamis sziget. Ide me­nekült Athén lakossága a Ther- mópylei csatavesztés után. Itt vonta össze Themistokles a gö­rög flottát és mért döntő csa­pást a perzsa hajóhadra. Ezzel a győzelemmel visszaverte a perzsa hódítást és többet nem is kellett tartania Görögor­szágnak az ázsiai veszélytől a XV. századig, amíg a törökök meg nem jelentek. Mondom, itt van a híres Daphni-bazilika. Mozaik-képei lenyűgözőek és számtalan ma­radt épségben. E képek szinte felölelik az egész Szentírás történetét és személyeit. Leg­szebb mégis a kupolát díszítő „Pantokrator” (Mindenható), Krisztus-kép. Van ennek a mo­zaiknak még egy jellegzetessé­ge, az ti., hogy a templom bár­mely részéből nézve, az embei tekintete találkozik Krisztus szemével, vagyis a szemnek olyan művészi megoldása van, hogy mindenüvé elkíséri a szemlélőt. DAPIÍNITÓL NINCS MESZ­SZE már Eleusis, a pogány misztériumok egyik nevezetes helye. A ■ misztériumok lénye­gét ma már nem tudják pon­tosan. Az Alarik által romba- döntött templom és épületek között a régi világ vallásossá­ga napjaink nyelvére és logi­kájára fordítva mesének hat. Emlékezünk 1 Démétérre °s leányára, Persephonére, akinek Zeus' megengedte, hogy min­den tavasszal feljöjjön az alvi­lágból. A megújulás örömün­nepe volt ez és ha a tömegek ünneplésében osztozunk, akkor innen el kell kísérnünk a kör­meneteket Athénbe, amelyek a Parthenonban kötöttek ki, ahol a tavaszi ünnepségek valaha befejezést nyertek. Tehát mi is újra itt vagyunk az Akropolison. Jól látni a le­nyugvó nap aranya sugárké­véiben Pireust, Athén kikötő­jét. Egyik része a gazdagok jachtjai számára fenntartott A Pantokrator (Mindenható) a Daphni bazilika kupolájá­ban hely. Amint a nap lebukik, felizzanak a színes neonok, a főváros népe újra az utcán hömpölyög. A vendéglőkben megindul az élet. Árusok kí­nálják portékáikat, Fényekben fürdenek a romok s a külföl­diek csodálják a várost. De fenn a hegyekben a parasztok­nak az a gondjuk, hogy a ki­szikkadt réten jóllaktak-e az elmúlt napon az öszvérek s a juhok, Rédey Pál KIS TÜKÖR Ábrahám után most Jákóbot szeretnénk bemutatni olva­sóinknak. Jákob Izsák és Rebeka fia, Ábrahám unokája, egy­ben az Izrael 12 törzsét alapító 12 fiú atyja, 'ifjúságát az első- szülöttségi jogért vívott harc jellemzi. Ez a jog bizonyos elő­nyökkel járt. Jákobnak végül is sikerült Ézsaut, a bátyját rá­tenni, hogy elsőszülöttsggi jogáról, Jákob javára lemondjon. Életének ez a szakasza világosan mutatja, hogy ügyeskedő, raJ vasz ember volt. A szentírás nem is takargatja sehol Jákob bűneit. Az elsöszülöttségi jognak álnok úton való megszerzése után, Jákobnak menekülnie kellett Kánaánból. Háránba fút nagybátyjához, Lábánhoz. Húsz évet tölt száműzetésben. Lábán a ravaszkodásban méltó partnere Jákobnak. Jákob Lábán szép­séges lányát Rákhelt akarja feleségül venni. Hogy a lány ke­zét megkaphassa, hét évig kellett dolgoznia. A hét év letelte után Lábán nem Rákhelt, hanem a rosszul látó Leát, a másik lányát adja feleségül Jákóbnak. Ekkor Jákob újra hét év szol­gálatot vállal Rákhelért. Tizennégy évi sok munka után, a kö­vetkező hat éven át munkája béréért, az ígért nyájért dolgo­zik, de Lábán újra be akarja csapni Jákobot, Jákob a csalásra csalással válaszol. ' Isten „rátámad” Jákobra a Jabbók révénél, mikor 20 év után haza indul kiengesztelni bátyját, Ézsaut. Ebben a harcban áldja meg Isten Jákóbot, aki Máté 8, 11 szerint ott van a bol­dog pátriárkák társaságában. Az említett küzdelemben — in­nen Jákob új neve: Izrael = Istennel küzdő — Isten nem akar­ja megsemmisíteni Jákóbot, hanem új emberré formálja. A megpróbáltatásban kapott áldásban megtisztul Jákob szíve és ezentúl minden gondolata Isten Ígéretére néz. Ez a magyarázata annak, hogy az újszövetség úgy emlegeti Jákóbot, mint aki az ígéretek atyja. Jákob, az áldásra kijelölt ember, hűséggel szolgálja Istent. Fülöp Dezső (Folytatás az 1. oldalról) „Napjainkban ülésezik a II. Vatikáni Zsinat nem kevesebb céllal, minthogy revideálja 4 évszázad történetét s azokból következtetéseket vonjon le a maga számára. Le is vont már egy párat, ami most nem tar­tozik ránk, de olyat is, amit egyenesen nekünk címzett, akik kiszakadtunk a katoli­cizmusból. Az idő kevés arra, hogy mindezekre kitérjek, eléggé ismertek. Arról van szó — egyebek között — hogy helyre kell állítani a keresz­tyénség egységét, — termé­szetesen a mi visszatérésünk eseményével. Voltaképpen el­vethetjük hitvallásainkat, úgy ahogy vannak s akkor ők is majd kiigazítanak .egy két jottát, vagy pontocskát, „és”-t és „is”-t a dogmatikájukban. Sőt mi több — a mostani pá­pa körlevelét idézem értelem szerint — hajlandók bocsána­tot kérni Istentől, azért, ha esetleg valamiben ők okozták volna a szakadást. Hát itt aztán álljunk meg, de gyorsan. Először is: azt mi nem nagyon tudjuk ellenőriz­ni, hogy közülük ki, mikor, milyen értékkel és őszinte­séggel kér bocsánatot Istentől négy évszázad bűneiért. Köz­tük protestáns vértanúink vé­réért és jogtalanul kioltott életéért, de egy mértékünk van: itt élnek gyülekezeteink­ben ezeknek a százávai-ezré- vel irtott protestáns magyar embereknek a késői utódaik: készen állanak az emberhez is forduló, becsületes bűnbá­nat meghallására és annak a vatikáni határozatnak a re­gisztrálására is, amely a Tri­denti Zsinat végzéseit — őszinte megbánással — visza- szavonja. Addig azonban sem­mi néven nevezendő lelki kö­zösségünk nincs egymással s nem is lesz. A protestantiz­musnak drága árat kellett fi­zetnie teológiájának kibonta­kozásáért s amikor most az vonzóan szerteárad a béke­vágyó, becsületes világban, nem lépünk semmiféle hit­vallástalan keresztyén szün- krétizmusra Rómával. De en­nél is sokkal többről van szó. Protestáns gyülekezeteink őr­állói a lelkipásztorok, rendre jelentik, hogy országszerte hallatszik egy új hang, amely — idézem — „a helyzetre va­ló tekintettel ajánlja a pro­testánsoknak a katolikus egy­házba való beolvadást, hiszen a végén úgyis csak egy egy­ház lesz, az igaz, a római”. Mi ez más, mint az ellen- reformáció XXI. századra szánt programja, amire csak a 16. 17. század erélyével le­het nemet mondani. Minden­kit fel kell világosítani, hogy a magyar vallásszabadsági törvények csorbítatlanul ér­vényesek, a felekezetek hit- vallásszerűen élnek tovább és sem most, sem később senki semmiféle felekezetet nem kí­ván egyesíteni egy tőle idegen felekezettel, mert ez a társa­dalom és az állam működésé­vel nem függ össze. Ahol ennek a tisztázására már eljutott egy-egy lelkipász­torunk, ott a katolicizmus más hangot vesz fel. Azt mondja: szó sincs róla, csak szeressük egymást, tartsunk össze, hiszen keresztyének va­gyunk és szövetkezzünk. Er­re én mindig azt válaszolom, hogy helyes. Elég nehéz ugyan bűnbánat nélkül meg­bocsátani a múltat, de tekint­sünk el tőle pillanatnyilag. Azonban szeretném nagyon tisztán látni, hogy miért szö­vetkezzünk? Mire? Ugyanis, ha enqek az ún. szövetkezés­nek nem tisztázódik idejében a tartalma és célkitűzése, könnyen tévútra jut, sőt sza­kadékba tántorodhatik. Ala­kulhat ugyanis egy olyan vizsgáló szemlélet, amely nem ismervén e szövetkezés pozi­tív tartalmát, úgy vélekedhe- tik hogy valami ellen, vala­mivel szemben jut a magyar keresztyénség egységre. Ez pe­dig nagy kár lenne, sok jó­indulatú ember kései bánatá­ban érne véget. Ezért mi, protestáns püspö­kök, esperesek, lelkipásztorok, hívek, magunk készen állunk egy olyan szövetségre római katolikus honfitársainkkal, amely szövetségben az egész magyar nép tisztességes ter­veinek, jövendő békés boldo­gulásának megvalósulása ér­dekében tehetünk valamit egyházi eszközeinkkel. Eddig sem álltunk ebben a tekintet­ben külön-külön, hiszen a Ha­zafias Népfront minden falu­ban ájtót nyitott előttünk s oda palástban és reverendá­ban egyaránt be lehetett men­ni. Aztán ott van a békemoz­galom. Tisztelt barátaink a katolikus táborból mindazok, akikkel itt találkozunk. Van tehát és lesz is olyan szövet­kezésünk, ahol hitvallásaink kölosönös tiszteletbentartása közben, vérünket: a népet védjük, segítjük, istápoljuk. Aki mindezeket végig hall­gatta — kivált ezeknél az utolsó pontoknál — vegye fi­gyelembe, hogy a reformáció emlékünnepélyére jött el, gá- lyarábok és Habsburg-börtö- nökben elhalt atyák kései unokájaként. Jelenünk eny- nyinek a tisztázására kötele­zett, különben egy hamis tar­talmú vallási egység egy épí­tő célú nemzeti egységet bomlasztana meg. A víztől is született törté­nelmi egyház tehát megőrzi múltjának öntudatosan átélt emlékeit, hű is marad hozzá. A Lélek keresztségében pedig szabad lelkiismerettel kívánja betölteni küldetésének min­den emberséges szolgálati al­kalmát. „A szél fű, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy” így fejeződik be Jé­zus Nikodémussal folytatott éjjeli párbeszéde: a Szent Lé­lekre vonatkozó utalással. Csakugyan nem tudjuk, hon­nan jő s azt se, hogy meddig visz útja. Elég azonban, ha átsüvölt közöttünk, s életre lobbantja lelkűnkben régen felismert igék hamvadé zsa­rátnokát. A láng fényénél majd meglátjuk Atyánk or­cáját, Krisztus piros vérét s — utána keresztyén teen­dőinket.” Skydsgaard professzor beszéde a zsinati megfigyelők számára adott fogadáson Rómában Október 17-én fogadást adott VI. Pál pápa a Vatikáni Zsinaton megfigyelői minőségben résztvevő, különböző egy­házakat és egyházi testületeket képviselő egyházi emberek részére. A megjelentek nevében a Lutheránus Világszövetség megbízottja, dr. Kristen-Einar Skydsgaard profeszor mondott üdvözlő beszédet. Ez alkalommal szóltak a megbízott meg­figyelők első ízben testületileg és közvetlenül a pápához. Skydsgaard professzor beszédében megemlékezett a mos­tani pápa elődjéről, XXIII. János pápáról és köszönetét mon­dott azért a szívélyességért, amelyben a megbízott megfigye­lők a Vatikáni Zsinat most megnyíló második ülésszakán is részesültek. „Tudatában vagyunk annak, hogy a római ka­tolikus egyház számára döntő jelentőségű események tanúi lehetünk a mi időnkben” — mondotta. Rátért arra, hogy a zsinat most az egyik legnehezebb témával foglalkozik, mikor az egyházfogalommal kapcsolatos sémát tárgyalja. „Valóban az egyházról szóló tanítás kérdésében sűrűsödnek a nézet- eltérések, amelyek a kölcsönös megértés őszinte szándéka ellenére is leküzdhetetleneknek látszanak.” A józanságot nélkülöző váradalmakkal kapcsolatban a következőket mondta: „Elég gyakran találkozunk ma egy naivan optimista, vagy kirakatba helyezett ökuménizmussal, amely olyan látszatot igyekszik kelteni, mintha a keresztyének látható egysége rövidesen megvalósítható lenne. Nagy köny- nyebséget jelent számunkra, hogy tudhatjuk: Szentséged ez­zel az állásponttal nem ért egyet. Az ön szeptember 29-én, vasárnap elhangzott tárgyilagos és realizmust tükröző szavai tanúskodnak erről. Amint Szentséged is kifejezésre juttatta, nehéz és bonyolult problémák előtt állunk, és ezeknek a problémáknak a megoldása olyan feltételektől függ, ame­lyek ez idő szerint nem értek meg.” Rámutatott Skydsgaard professzor, milyen nagy jelentő­ségű a Szentírás tanulmányozása az egyház titka, történeti léte és egysége kérdéseinek tanulmányozása közben. Örömét fejezte ki a zsinaton megnyilvánuló ökumenikus szellem jer lentkezéséért, amely arra kötelezi a többi egyházakat, hogy világosan tegyenek bizonyságot az evangéliumról, és igyekez­zenek mindenféle „triumfalizmust” kirekeszteni. Beszédét így fejezte be: „Valamennyien úton vagyunk, ez az út azonban a magúnkkal való foglalkozástól az emberek­hez, a mi testvéreinkhez vezet. XXIII. János pápának az volt a kívánsága, hogy ez a zsinat az önmaga-felé fordulás maga­tartásából az emberekért folytatott élet felé verjen hidat. Van-e megfelelőbb mód az egymással való találkozáshoz, minthogy önmagunkból kilépünk, bűneink bocsánatának bi­zonyosságában, önmagunkkal, érdemeinkkel és vágyainkkal nem törődünk, hogy így éljünk a világban és így éljünk együtt ennek a világnak az embereivel? így leszünk Jézus igaz tanít­ványai. Jézusé, aki nem önmaga számára akart élni, hanem kizárólag ezért a világért.” Dr. Skydsgaard professzor a kopenhágai egyetemen a rendszeres teológia rendes tanára. A Vatikáni Zsinat első ülésszakán is a Lutheránus Világszövetség piegbízott megfi­gyelőiéként vett részt. Neve szorosan egybefűződött a Világ- szövetségben folyó ökumenikus kutatómunkával, amelyet a most Helsinkiben tartott IV. világgyűlés határozata egy erre a célra szolgáló alapítvány létesítésének formájában még sze- lesebbkörűvé és hatékonyabbá tett. Kívüle még két megbízott vesz részt a Vatikáni Zsinaton a Lutheránus Világ szövetség részéről megfigyelői minőségben. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. november 10-én Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Karoly de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 5. dr. Kékén András du. 6. Szeretetvendégség: Haíen- scher Károly Fasor de. fél 10. Ko­ren Emil de. 11. Koren Emil du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Ká­roly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretetven­dégség: Rédey Pál Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv) Detre János du. 4. rSzeretet- vendégség Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Váci út de. 8. Káposz­ta Lajos Fóti út de. 11. Káldy Zol­tán (Templomszentelési jubileum) du. 5. Szeretetvendégség: Egyház­zenei est Újpest de. 10- Blázy La­jos Pesterzsébet de. M. Bencze Imre Soroksár újtelep de. fél 9. Bencze Imre Pestújuely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagy­templom de. 10. Rákospalota kis- tcmpiom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. du- fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos du. 6. Egyházzenei est (Peskó György) Torockó tér de. fél 9- Várady La­jos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de* 10. (urv) Vámos József du. 5. Fü­löp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Rutt- kay Elemér este fél 7. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Diana út de. fél 9. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de* U.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents