Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-22 / 38. szám
Hálaadás a szórványban lllpüá munkánkba. Építkezés közben napról napra tapasztalhattuk Isten kegyelmét. Az olcsóbb építés érdekében a segédmunkákat a gyülekezet önkéntes tagjai végezték. Amikor szószéki hirdetésben kértem erre a gyülekezet tagjait, kértem azt is, hogy jelentkezzenek, s csináljunk munkabeosztást. Senki nem jelentkezett, és mégis mindig volt elég segítőkéz. Ha csak egy kőműves mester tudott jönni, kevesen jöttek segíteni, s ha váratlanul több jött, Isten „váratlanul’’ sokakat mozgósított munkára.. A közgyűlés után az altemplomban szeretetvendég- ség volt. A gyülekezet szétszórtan élő tagjai ismerkedtek egymással, majd meghallgatták 'Krähling Dániel esperes érdekes beszámolóját finnországi útjáról és a Lutheránus Világszövetség munkájáról. A meleg testvéri együttlét végén az volt az érzésünk, nagy hálával tartozunk Istennek a megépült templomért, s a gyülekezeti együttlétért. Az egy egyház és a lutheránus egyházak Míg a keresztyénség történetének korábbi századait szakadások, felekezetek és szekták keletkezése jellemzi, addig a XX. század egyházi életét az egységre törekvés hatja át. Az emberiség ma a felfedezések és a technika haladása következtében egyetlen egységgé lett, s ezért kénytelen mindent, tehát az egyház kérdését is világméretben látni. Az egyházak egyre inkább tudatára ébrednek Jézus főpapi imája elkötelező erejének „...hogy mindnyájan egyek legyenek!” (Jn 17,21) Ennek nyomán egyrészt felekezeti világszervezetek keletkeztek, másrészt az egyes felqkezetek számára komoly kérdéssé vált, hogy miképpen lehet az egész keresztyénséget egységbe foglalni. AZ EGYSÉGRE TÖREKVÉS EGYIK JELENSÉGE a Lutheránus Világszövetség is. De keletkezése óta sokféle szempontból küzd az egység kérdésével: Sikerült-e benne megvalósítani az evangélikus- ság egységét, és nem kell-e a világszervezet kiépítésében még további lépéseket tennie? Viszont ez a felekezeti tömörülés nem akadálya-e hitvallásosságával az egyetemes keresztyén egység létrejöttének? Egyáltalában: mi tulajdonképpen a Lutheránus Világszövetség lényege. Világegyház? Krisztus igazi egyházának, az egy egyháznak az első megjelenése a világA vasasi templom Ä nagy kiterjedésű Vasas- Marázai gyülekezet szeptember 8-án hálaadó istentiszteletet tartott a felépült vasasi templomban. A nagy eső miatt kevesebben jöttek, mint ahogy szerették volna, de így is nyolc, aránylag távoli (25— 30 km) községből érkeztek a hívek. , 13 évvel ezelőtt, 1950. szep- ternber 8-án tették az első kapavágást templomuk alapozásához. 1952-ben az altemplomot, 1959-ben a feltemplomot szentelték fel. A templom akkor még elölről befejezetlen, s az egész épület kívülről vakolatlan volt. A hátralevő munkálatokat fejezték idén be, s ezért adtak most hálát Istennek. t Az úrvacsorái istentisztelet után 10 órakor az ünnepi istentiszteleten Krähling Dániel esperes, Jeremiás 7,1— 11 alapján hirdette Isten igéjét. Figyelmeztette a gyülekezetét, hogy nem elég pusztán eljárni a templomba, ha nem hallgatják nyitott szívvel Isten igéjét, haszontalanná válik az számukra. Nem a templom véd meg bennünket Isten ítéletétől (11. vers.), hanem az Istennek szentelt élet, ami megmutatkozik a szegényekhez, az özvegyekhez, az árvákhoz Való magatartásunkban, az egész életünkön. Az istentisztelet után a közgyűlésen Missura Tibor lelkész ismertette a templomépítés történetét. „A templom annyiban .különbözik a többi épülettől, hogy abba a hívek imádsága is beleépül” — mondotta. A régebbi események ismertetése után így folytatta: „Különösen jó volt megtapasztalni az imádság erejét építkezésünk utolsó szakaszában. A munkákat „váratlanul” 2 hónappal korábban kellett kezdenünk. Ma már tudjuk, hogy ez Isten akarata volt, mert amikorra mi terveztük az építkezést, először vízhiány, majd a sok eső és vihar akadályokat gördített volna &(]ip költői prózáról Furcsa, de egészen költőivé lehet Egy-egy átérzett szó vagy gondolat, S bár prózában írott, de mégis lüktet ez, Mint a síneken kattogó vonat. Ily költői hangon kaptam én levelet Minap írta egy halkszavú barát, Hogy tőle elgyötört és fáradt telkemet Üdítő ózon-szellő járta át. Költőivé lehet a szó, a próza is, Ha a benne gyűlt érzés, gondolat Nem fakó csengésű vagy mesterkélt-hamis, S avult, mint rozsdamarta vas. Hogyha felfedezzük benne ami örök Az őszinte szót és a tiszta célt, Amit a miénkkel is oly sokszor közös Szinten a szívünk össze-összemért. Hogyha nincsen benne önzés és számítás, Rút érdek, sablon-rokonszenv s közöny, Hízelgő, silány merő ámítás, Mint fals csillogás olcsó gyöngyökön. Hogyha a kimondott, vagy leírt szavakra Ügy érezzük, hogy jó hangsúly esik, Amely mindeneknél vonzóbban mutatva Emberséges tartalmat ad nekik. S a mélyről feltörő meleg érzéshullám Rajtuk elfedi éppen azt a színt, Vagy hangjuk jólésön, csengve-bongva hull ránk, Ahogy primre a tere, a kvart s a kvint. Más forrásból buzog és más szívből fakadó, Mégis miénkkel parallel e hang Lelket babonázó csodálatos echó, ’ Szív-halihóban rezdülő visszhang. Ilyen volt e levél, s szeretettel írt Igaz emberségről hallatta a hírt: Közösség így lehet hatalmas áldássá: Ha planétánk síkján minden ember tudná, Hogy térben s időben táguló világunk — Melynek kicsi pontján mint parányok állunk — Nem fejleszti tudás, a hatalomféltés, Csak az emberséges — békés együttélés. S. A. U faísyilölet gyermekáldezatai Szeptember 15-én az amerikai Alabama állam Birmingham nevű városában történt: a gyermekbibliaóra (vasárnapi iskola) végeztével néger gyermekek indultak el a templom alagsorából, hogy részt vegyenek a templomi istentiszteleten. Eközben a lépcsőházban felrobbant egy előzőleg odahelyezett bomba. A romok alól négy néger kislány holttestét húzták ki. Az egyik kislányt Cynthia VVesleyt — annyira összeroncsolták a betondarabok, hogy csak a ruházatáról és gyűrűjéről tudták felismerni szülei. Huszonketten megsebesültek. A későbbi utcai lövöldözések során két néger fiú is meghalt. Nem vitás, hogy az alabamai fehér „fajvédők” gyűlöletének esett áldozatul ez a hat néger gyermek. Ok helyezték el a dinamitköteget a templomban és így ők ölték meg a néger gyermekeket. Az elmúlt hetekben lapunkban többször foglalkoztunk a fajgyűlölet, a faji megkülönböztetés és a faji elnyomás kérdésével, amelyek elsősorban az Északamerikai Egyesült Államok több államában és Dél-Afrikában okoznak igen sok problémát, nehézséget és fájdalmat. Az alabamai események miatt most megint vissza kell térnünk ehhez a kérdéshez. Tisztában vagyunk vele, hogy a faji kérdés sokkal bonyolultabb probléma, mint azt sokszor gondoljuk. Azt is elismerjük, hogy könyebb nekünk mások magatartását bírálat tárgyává tenni olyan ügyekben, amelyek számunkra nem olyan közeliek, mint azok számára, akiket bírálunk. Azt is tudjuk, hogy a faji türelmetlenség a fentemlített államokban nemcsak a fehérek részéről jelentkezik, hanem sok esetben a négerek részéről is. Mégis, a jó lelkiismeret megőrzése és Isten előtt való felelősségünk tudatában meg kell mondanunk: 1. Az Isten előtt semmilyen vonatkozásban nincsen „személyválogatás”. Előtte színre és fajra való tekintet nélkül egyenlő minden ember. 2. Isten azt akarja, hogy az ember emberségét szabadon élhesse meg és éppen ezért olyan korlátozást és elnyomást, ami az ember embersége megélését nehezíti, Isten nem tűri. Ahol ez a korlátozás fönnáll, ott a bűn ténye áll fenn, amelyből Isten az embert ki akarja hozni. A faji megkülönböztetés és a fajgyűlölet bűn, amely eltorzítja és megszentségteleníti azokat, akik azt gyakorolják. 3. Birminghamban a fajgyűlölet faji gyilkosságba torkollott. Ez minden bűnnek a tulajdonsága, hogy egyre növekszik, egyre jobban nem ismer korlátozásokat — egészen a gyilkosságig. 4. A gyűlölet tűsében Birminghamban most gyermekek haltak meg, gyermekeit, akik nem értették meg, hogy miért bűn az, hogy a bőrük színe fekete. Mennyire kell égnie a faji gyűlölet tüzének azoknak a szívében, akik „fajvédelem” nevében kicsi gyermekeket robbantanak fel! 5. A gyermekek felrobbantása templomban történt. A gyermekek éppen a vasárnapi iskolából jöttek ki. A vasárnapi iskolában bizonyára arról hallottak, hogy Isten szeret, hogy Ö nékünk Jézus Krisztusban szerető mennyei Atyánk, stb. stb. Aztán felrobbantották őket azok a fehérek, akik minden valószínűség szerint jól ismerik mindazt, amit a gyermekek a vasárnapi iskolában hallottak. Hogyan akar a keresztyén egyház missziót végezni a színesek között ilyen lelkülettel és magatartással?! Egy ilyen robbantás és mindaz, ami azt megelőzte, nem tesz-e lehetetlenné minden missziót? De a misz- szióíól függetlenül is, hogyan vetemedhetnek fehér emberek arra, hogy templomban robbantanak fel néger gyermekeket? Maradt-e ezeknek a keresztyén embereknek a szívében az emberségnek a legkisebb érzése? 6. Az Északamerikai Egyesült Államokat úgy szokták emlegetni, mint „a szabadság világa”. Hogyan egyeztethető össze ezzel a felfogással mindaz, ami Alabamában, de sok más amerikai államban is történik. Mi tudjuk, hogy Amerika népét nem lehet azonosítani az alabamai fajgyűlölőkkel. Tudjuk azt is, hogy Amerikában széles néptömegek ítélik el mindazt, ami a faji megkülönböztetés fenntartására irányul. Azt is tudjuk, hogy maga Kennedy elnök a legsúlyosabban ítélte el a birminghami gyermekgyilkosságot és azt megelőzőleg síkra szállt többízben is a faji megkülönböztetés és faji elnyomás ellen. Mégis úgy érezzük, hogy az amerikai kormánynak és az amerikai népnek még az eddiginél is határozottabban kell fellépnie a fajgyűlölőkkel szemben és meg kell valósítaniuk azt, amit a „szabadság okmány” már 100 évvel ezelőtt kimondott: egyenlőséget az emberek és a fajok között. Az is kétségtelen, hogy az amerikai keresztyén egyházak is nagyon sokat tehetnek ezért. A faji problémát ugyanis Amerikában nem lehet egyszerűen rendelkezésekkel, papíron megoldani. Maguknak, az embereknek a szívében kell változásnak beállnia. Sok ember lelkületének, magatartásának kell megváltoznia. Ebben segíthetnek a keresztyén egyházak Jézus Krisztus evangéliumának erőteljes hirdetésével és Isten törvényének megmutatásával. Sokan vannak az amerikai keresztyén vezetők és gyülekezeti tagok között, akik ezt világosan látják és akik készek áldozatosan szolgálni ezért. Bármilyen messze esünk tőlük, mégis bátorítjuk őket ebben a munkában és kérjük őket, hogy ne fáradjanak bele ebbe a szolgálatba. Mi magunk pedig imádkozunk és szolgálunk azért, hogy szerte a világon megvalósuljon az emberek egyenlősége. Káldy Zoltán ban? Vagy azonos hitvallású egyházak laza szövetsége? Ezek a kérdések jelentékeny mértékben foglalkoztatták a Lutheránus Világszövetség Negyedik Nagygyűlését is Helsinkiben, és különösképpen is ezzel foglalkozott az 5. főelőadás „Az egy egyház és a lutheránus egyházak” címen, amelyet dr. Clifford E. Nelson, az észak-amerikai St. Paul-i Luther Teológiai Szeminárium dékánja tartott a nagygyűlésen. Nelson a Világszövetség lényegének a kérdését két részkérdésre bontva tárgyalta: 1. Hogyan viszonylik a Világszövetség tagegyházaihoz? 2. Hogyan viszonylik a Világszövetség a keresztyén egységhez? NELSON A VILÁGSZÖVETSÉG LÉNYEGÉNEK PROBLÉMÁJÁT Krisztus egyházának a mértéke alá helyezi. Legmegkapóbb az, Dr. E. Clifford Nelson (ÜSA) amikor Krisztus és egyháza lényeges hasonlóságáról beszél Fii 2,5—11 alapján: „AS apostol azt mondja, hogy a fi- lippi egyház ’érzülete’ ugyanaz legyen, mint Krisztusé, alá (1) szolgai formát vett fel, és (2) engedelmes volt halálig. Meggyőződésem, hogy az egyház számára minden más forma keresése csak gátolná Istennek azt a kegyelmét, amely az egyházon át árad ki.” Ebből kiindulva egyértelműen ítéli el azokat az egységtörekvéseket, amelyek valamilyen világegyházi szervezettel, „szuper-egyházzal” akarják megvalósítani a keresztyénség világuralmát. Krisztus az egyház feje, és ezért az egyháznak szolgálnia kell, ahogyan Ö szolgál: „Krisztus hatalma embereknek adatott, akik szolgálatban állnak. Ennek a szolgálatnak —- ugyanúgy, mint Krisztusnak és az egyháznak — szolgai formában kell megjelennie.” Nelson ebből nagyon óvatosan vonja le a következtetéseket a Lutheránus Világ- szövetség kialakítandó szervezetére. Szerinte nem volna akadálya, hogy Lutheránus Világegyházról beszéljünk, ahogyan az egyház szót az országos evangélikus szervezetekre is alkalmazzuk. De nagyon reálisnak mondja a Világszövetség alapítóinak azt az állásfoglalását, hogy mellőzték a Lutheránus Világ- egyház elnevezést. Végülis függőben hagyja azt a kérdést, hogy mi a Lutheránus Világszövetség jelenleg legalkalmasabb szervezeti formája, amely megfelel Krisztus szolgai formájának. Szerinte erre azoknak kell választ adniok, akik ebben a világszervezetben végzik szolgálatukat. LÉNYEGESEN RÖVIDEB-. BEN SZÓL NELSON a Világszövetség és a keresztyén egység viszonyáróL Újszerű megvilágításba helyezi ezt a kérdést, amikor arra utal, hogy „az egymást támadói egyházak csalódtak eredeti reménységeikben. A refor- mátorok még teljes bizalommal remélték, hogy az evangélium ereje legyőzi a pápás egyházat. A római egyház pedig meglepődött azon, hogy a reformátori „eretnekség” távolról sem hal ki, vagy győzhető le, ahogyan az régebbi eretnekségekkel történt. Jóllehet a legtöbb keresztyén egyetért azzal* hogy a keresztyénség szakadása nem lehet Isten akarata, Isten sem a római egyház összeomlását, sem a reformációi egyházak eltűnését nem engedte meg.” Nelson határozottan képviselte azt az evangélikus meggyőződést, hogy a hitval- lási iratainkba foglalt re for-, mátori tanítás helyesen szólaltatja meg Krisztus evangéliumát. Ö is azon az állásponton van, hogy a lutheri keresztyénség különösképpen is alkalmas eszköz lehet a keresztyén egység megvalósítására, mert tanítását a lutheri felismeréseknek megfelelően világosan koncentrálja Krisztusra és evangéliumára, Ugyanakkor azonban óv attól az elbizakodottságtól, amely hajlandó a lutheránus világ- keresztyénséget azonosítani Krisztus igazi, egy egyházával. Nagyon komolyan szólítja fel az evangélikus egyházakat arra, hogy ne zárkóz- zanak magukba hitvallásos öntudatukkal, ne legyenek Mikko Juva professzor, a Világgyűlés igazgatója és főrendezője az ökumenikus mozgalmak kerékkötői, ne legyenek „mo- nologizáló” egyházzá, hanem őszintén törekedjenek más egyházak megértésére, az egyházak közötti „dialógusra”. Nézete szerint a Világszövetség egyik legkomolyabb feladata az, hogy több oldalú testvéri megbeszélést kezdeményezzen a különböző keresztyén egyházakkal. HÁLÁSAK VAGYUNK NELSONNAK AZÉRT, hogy rámutatott a fő dologra: Krisztus egyháza szolgáló egyház, ezért a Lutheránus Világszövetség, s benne a tagegyházak feladata a szolgálat a világban. Jól látja: a világháborús években ét azt követőleg annyira el volt foglalva a világ lutheranizmusa a segítés szolgálatával, hogy nem ért rá foglalkozni saját lényegének a problémáival. Azóta viszont ez á kérdés erősen homloktérbe került. Meggyőződésünk, hogy aki szolgál, az nem érhet rá sokat önmagával foglalkozni. A Világszövetség lényegének sokat vitatott kérdésétől tehát akkor szabadulunk meg, akkor találunk rá megoldást, ha belevetjük magunkat a mai világ nagy és sürgető kérdéseibe, s azt tesszük a Világszövetség középponti kérdésévé, hogy ezekben hogyan tudunk segítséget nyújtani, mint Krisztus szolgáló egyháza. Proliié Károly A zsinat második fázisa Vatikánváros (ADN). A II. Vatikáni Zsinat második fázisa, amely szeptember 29-én kezdődik, egy nem hivatalos vatikáni nyilatkozat szerint december 4-ig fog tar Ütni. Ebből vatikáni körökben arra következtetnek, hogy a zsinat a második fázissal sem fejeződik be, hanem a következő évben egy harmadik, vagy negyedik ülésszakkal folytatódik
