Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-15 / 37. szám

Az Efezüst Levél:

A CSALÁD

„A TÁRSADALOM LEGKISEBB SÉJTJE”-ként emlegetjük a családot. Az egy vérből teremtett emberiségnek e legkisebb egységében fűzi össze a testnek és vérnek kapcsolata legszorosabban a tagokat: szülőket gyermekeket, testvéreket. Az emberi együttélés örömei és nehézségei itt tapasztalhatók elsőrenden és a közösségi élet szabályai, törvényei is itt formálódnak és érnek társadalmak életét átfogó és irányító törvényekké.

A családban jelentkezik először az egymáshoz viszonyulásnak az a formája, amit alá-, illetve fölérendeltségnek nevezünk. És innét kezdve megtaláljuk azt az emberi élet minden magasabb kategóriájában. Ezért kapcsolják joggal sokszor az apostolok, később a reformátorok is a keresztyén embernek a társadalmi életben követendő magatartását szabályozó tanítást a családi élethez.

Már az ótestamentomi kinyilatkoztatás is úgy tekint a családra, mint Isten gondoskodó és nevelő szereteté- nek eszközére. A szülők, mint Isten megbízottai és képviselői táplálják, nevelik, tanítják, vezetik gyermekeiket. A gyermekek figyelnek szüléikre, gondoskodásukat köszönettel fogadják, útmutató szavukat elfogadják, rendelkezéseiknek eleget tesznek.

Így alakul ki a családi élet jó rendje. Ez a rend. amelyben a szülő felelősen tölti be tisztét és a gyermek hálásan engedelmeskedik, biztosítja a családi élet békéjét és egyensúlyát és veti meg a felnövekvő nemzedék boldog, kiteljesedő életét. Viszont ennek a rendnek a figyelmen kívül hagyása, megbontása békétlenséget, zűrzavart okoz a családi életben és megzavarja a gyermekek fejlődő életét.

Ennek a rendbontásnak a veszélye az emberi vágy és indulatvilágon át uralomra tör& bűn miatt állandóan megvan. Amikor a szülő tisztét elhanyagolja, vagy helyzeti hatalmát zsarnokian gyakorolja, saját maga idézi elő a családi élet békétlenségét, a rend felbomlását. A másik oldalon a gyermek részéről a szülői gondosko„az Úrban” (olvasd: 6,1—4)

Hogyan segíthet bennün- réti gyermekét. Nemcsak két a Jézus Krisztussal való azoktól a veszedelmektől óv- kapcsolatunk a családi élet- ja, amik testi épségét fenyőben?

Jézus Krisztusban megismerjük Istent, mint „meny- nyei Atyát.” Isten féltőn szerető Atya. Óvja gyermekeit a bűntől és annak következményeitől. Ezért int, fedd, gátat vet a bűn tovaterjedésének és ha szükséges, büntet. De ugyanakkor végtelenül megértő és türelmes. Tudja, hogy mi lakozik az emberben és ezt mindig számba veszi az emberrel való cselekvésében. Mindig kész a megbocsátásra. Kész elefelejteni, ami történt és megadni az újrakezdés és helyesbítés lehetőségét.

AMIKOR PÁL, APOSTOL ARRA INTI AZ ATYÁKAT, (abban az időben ők képviselték elsőrenden a szülői hatalmat), hogy igazodjanak az Ür „pedagógiájához” (4. v.), akkor a Jézus Krisztusban megismert mennyei Atyát állítja eléjük példaként. — A szülő akkor tölti be tisztét jól, ha féltőn szegetik (megfázás, baleset, stb.), hanem mindattól is ami érzés és gondolatvilágában kárt tehet, megzavarhatja gyermeki boldogságát, károsan befolyásolhatja jövőjét, az emberekhez, társadalomhoz, munkához, anyagi javakhoz való viszonyulását.

A féltőn szeretéshez hozzátartozik az is hogy a gyermek életében, magatartásában jelentkező bűn, mulasztás, tévedés előtt a szülő nem huny szemet. Arról őszintén vált szót gyermekével, feltárva annak helytelenségét és káros következményeit. Mégpedig a szeretet meleg indulatával és nem a harag, sokszor jogos kirobbanásával. — A büntetésnek is van helye a keresztyén nevelésben, ha az intés és feddés nem talált célhoz. Az idejében alkalmazott büntetés a mentő szeretet megnyilatkozása.

(Folytatjuk)

Mezősi György

Ünnepi tanévnyitó a Teológiai Akadémián

A „Kövess engem!” tehát Jézus szájában ezt jelenti: „Szeresd a világot, ahogyan Jézus szereti a világot!” „Élj az emberért, ahogyan Jézus is az- emberért jött a világra!” A „kövess engem!” felszólítást feliratul oda lehetne tenni a Hegyi Beszéd fölé, sőt Jézus egész etikája fölé. Ez az az etika, amely mögött mindenütt átvilágít az a hit, hogy ez a világ Isten világa, Isten teremtménye, és ezért Isten végső soron nem akarja vesztét, pusztulását, hanem megmaradását és javát. Nem is azt akarja, hogy benne az ember boldogtalan legyen, hanem hogy az ő javait és áldásait élvezve, felhasználva és továbbépítve boldogan él- A tanévnyitó elnöksége (balról jobbra) Prőhle Károly dékán, jen a földön. Ez az a jézust dr. Vető Lajos püspök, dr. Ottlyk Ernő prodékán etika, amelynek világtávlatú

jelentőségét és következméUTÄN

i V' <L

&

T - I , -I * Ili

IMÁDKOZZUNK

János 6, 60—66.

Istenünk, alázattal valljuk meg eló'tted, hogy még a hitünk is a Te munkád. Magunktól nem tudnánk Benned hinni, sem Jézus Krisztust a Te Fiadnak és a mi Urunknak, Megváltónknak tartani.

Köszönjük Neked, hogy Szentlelkeddel hitet ajándékoztál nekünk. Megadtad, hogy Jézus Krisztusban felismerjük isíeni lényed tükrét. Odavontál hozzá, hogy az ő szeretetében a Te irgalmaddal találkozzunk.

Tudjuk, hogy a hitünk sokszor ingadozik, kétely vesz erőt rajtunk. Máskor meg szeretnénk elszakadni Tőled, mert le akarjuk rázni magunkról irányító kezedet és inkább kívánunk a magunk útjain járni.

Jézus Krisztusunk, aki Mesterünk voltál, adj nekünk erőt, hogy tanítványaid maradhassunk továbbra is, halálunk órájáig. Ne engedd, hogy meglazuljon a kapcsolatunk igéddel és gyülekezeteddel, s elszakadjunk Tőled.

Add most újra nekünk megelevenítő Lelkedet, hogy friss hitre, erős szeretetre és az örök élet elvehetetlen reménységére gyulladjunk. Szentlelked tegye tanítványaidat mindennapi életükben és munkájukban vonzókká a szeretet által. Építsd bele a hivő keresztyéneket az emberi közösségekbe, hogy szolgáljanak ott az embertársaknak a Tőled vett erővel és áldazatossággal. Engedd, hogy lehessünk családunk, ismerős! körünk, egyházunk, népünk és az emberiség hasznos tagjai. Ámen.

SZEPTEMBER 6-ÄN ÜNNEPÉLYESEN megnyílt Teológiai Akadémiánkon az 1963—64-es tanév.

Délelőtt fél 10-kor az Egyházegyetem Székházának Üllői úti istentiszteleti helyiségében felhangzott a Jövel Szentlélek Úristen ősi dallama. Majd dr. Vető Lajos, egyházunk püspök-elnöke imádkozott és hirdette Gál, 6. 14. alapján Isten igéjét.

Az újrakezdés örömében Krisztus keresztjére irányította' igehirdetésében a gyülekezet, köztük az új teológiai hallgatók tekintetét. Rámutatott arra, hogy a kereszt, a Krisztus keresztje, Pál apostol és Luther életében is teljes erőösszpontosítást jelentett. Ma is a kereszt jelenti a hit actio ra- diusát, teszi a hitünket tevékennyé és cselekvővé. Amint Pál apostol és Luther a kereszt teológiája alapján állást foglaltak koruk, egyházuk és népük mindén r.agy kérdésében, úgy kell ma is megteremnie a Krisztus keresztjének az emberség, a békesség, az igazság minden jó gyümölcsét mai életünkben.

A tanévnyitó istentisztelet , a püspök imádságával, áldás- osztással és közös énekkel fejeződött be.

ISTENTISZTELET

foglalta el helyét az elnöki asztalnál dr. Vető Lajos püspök, a Teológia új dékánja: Prőhle Károly és dr. Ottlyk Ernő prodékán.

Az Erős Vár a mi Istenünk eléneklése után Prőhle Károly dékán köszöntötte a megjelenteket, elsősorban is a vendégeket, közöttük az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében megjelent Veres Pál főosztályvezetőt, dr. Vető Lajos püspököt, egyházunk ielkészelnökét, dr. Gál Feren,. . , - ...,----- . “------ j 87 ország irta ala az atom

da

s lebecsülése, jo szandé- csendeevezménvt S kuk megnemértése, a füg- Csenae8yezmenyr. ö

A béke mindenkinek jó

A

mikor e sorokat írjuk, már

getlenülés vágyának egészségtelen mértéke kelt nyugtalanságot a családi életben és hat ki károsan maguknak a gyermekeknek jövőjére is.

A SOKAT EMLEGETETT „NEMZEDÉKEK PROBLÉMÁJA”, az egymást követő generációk természetes nézet-, és véleménykülönbségén túl, a fenti okok miatt válik egészséges megvitatás és útkeresés helyett sokszor indulatos vitatkozássá, veszekedéssé és vezet el a gyermekek felnőtté érése idején a családi élet teljes felbomlásához.

A családi élet békéjének és a gyermekek boldog jövőjének érdekében szükséges újra és újra a családi élet áldásainak megmutatása, a kísértések feltárása; és szülők és gyermekek részéről egyaránt a komoly önvizsgálat. — A keresztyén ember ezt az értékelést, a kísértésekkel szembeni felfegyverkezést és a helyreigazodás szándékával végzett önvizsgálatot, a sok helyes emberi tapasztalat és útmutatás figyelembevétele mellett, az igére figyelve gyakorolja.

Pál apostol az efezusi gyülekezetnek az ún. „házi táblában” ad tanítást a családi életről. Tanításában hűségesen ragaszkodik az Ötesta- mentomban kinyilatkoztatott, isteni akarathoz. Hitelesen idézi fel az általunk 4.-nek számozott parancsolatot és a hozzáfűzött áldás-ígéretet. Tanítása mégis több a régen ismert és tanított törvény megismétlésénél. — Ezt a többletet „az Úrban” kifejezés hozza magával. Ez a kifejezés arra utal, hogy a keresztyén embernek a családban tanúsított magatartását is meghatározza és formálja az azí elsődleges kapcsolat, amely őt Jézus Krisztushoz, .mint Urához. Megváltójához és Üdvözítőjéhez fűzi.

ez a szám még növekedni fog. De már most is annak bizonysága, hogy a jóindulatú emberek világszerte és a kormányok többsége örül annak az eredménynek, amit már a részleges atomesendegyezmény is jelent, elsősorban mégis úgy tekinthetjük ezt az egyezményt, mint amely megállapodás kiindulópontjává lehet a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló további intézkedéseknek. Így tekinti ezt az egyezményt egyházunk népe és így értékelte a Lutheránus Világszövetség IV. Nagygyűlése is Helsinkiben. Értesülésünk szerint hasonló az Egyházak Világtanácsa Rochester- ben most ülésező Végrehajtó Bizottságának álláspontja is.

„A feszültség enyhítését szolgáló további intézkedések” végső célja az általános, ellenőrzött, teljes leszerelés, illetve, amit ez biztosít: a világbéke. Tudjuk azt, hogy a leszerelésnek ma még meg vannak az ellenzői, illetve, hogy a fegyverkezésnek mä még megvannak a hívei. Ezek elsősorban azok, akiknek számára a fegyverkezés egyéni hasznot jelent. Tárgyilagosan meg kell azonban állapítanunk, hogy ma már Nyugaton is, így az Egyesült Államokban is, egyre nagyobb azoknak a száma, akik belátják a fegyverkezés esztelenségét és az egész nemzetgazdaságot sv^V káros következményeit.

1960 őszén, az amerikai elnökválasztás idején mondotta Kennedy, hogy a „korlátlan lehetőségek országában” esténként 17 millió ember fekszik le éhesen; az amerikai Egyesült Államokban minden ötödik ember munkanélküli.

A z amerikaiak is egyre jobban látják, hogy a fegyverkezés ma már csupán egy szűk réteg számára jelent konjunktúrát. Valamikor a munkanélküliség problémája megoldásának egyik kivezető útját látták a hadiipar felduzzasztásában. Ma más a helyzet. F. J. Cook amerikai publicista írta a The Nation című lap február 16-i számában: „A véget nem érő fegyverkezési verseny ma már gazdasági harakirit kezd ölteni... A rejtett erők, amelyek végül még a politikusokat is az ésszerűség felé hajtják — működni kezdenek.” — „A katonai kiadások természetesen több millió munkaalkalmat teremtettek és teremtenek még mindig. Ezeknek a munkaalkalmaknak a végterméke azonban többségében értéktelen áru ... Az előállítására fordított milliárdok holttőkét jelentenek; nem teremtettek hasznos javakat, nem regenerálták a gazdaságot.”

A fegyverkezés anyagi terhei az egész nemzetet sújtják, a közvetlen gazdasági haszon ugyanakkor az észak-amerikai államok között nagyonls egyenlőtlenül oszlik el. Néhány speciális cég tartja kezében a katonai vásárlások előjogát. S a gazdag gazdagabbá, a szegény szegényebbé válik.

jyíinél hajszoltabb a fegyverkezés, annál nagyobb részét kell az erőforrásoknak katonai célokra fordítaniuk. S ez nemcsak pénzpocsékolást jelent a már említett okok miatt, de a nagjunérvű automatizálás következtében — amely az Egyesült Államokat is jellemzi — egyre kevesebb munkáskézre van szükség. Amíg tehát egyrészről a fegyverkezéshez a munkanélküliség csökkentésének reménységét fűzik, másrészről ugyanakkor ténylegesen újabb és újabb munkástömegek válnak feleslegessé és vesztik el állásukat.

Aki figyelemmel kíséri az Egyesült Államok költségvetési vitáit, azt látja, hogy egyre jobban emelik a katonai" kiadásokat és ugyanakkor csökkentik a szociális, egészség- ügyi és oktatásügyi előirányzatokat. A józan emberek előtt Amerikában is látott, hogy ez azt jelenti, hogy a képzett

szakembereket és tudósokat lefoglalja magának a hadiipar és a „békés termelés” nem juthat hozzá elegendő képzett szakemberhez. Ezzel kapcsolatban Cook ezt írja: „Az ideológiailag és pénzügyileg a hidegháború céljaihoz és hasznaihoz kötődött üzleti életnek magának is meg kell látnia, hogy ez a kötöttség nem válik többé javára, hogy a nemzet gazdasági jövője azt követeli: az Ország legjobb koponyáit és legjobb erőforrásait polgári, ne pedig katonai célra alkalmazzák.”

A szocialista tábor országai is fegyverkeznek, mert — békés építő munkájuk és biztonságuk érdekében — kénytelenek fegyverkezni. A fegyverkezést azonban rákény- szerített rossznak tekintik. Erőforrásaikból csakis annyit fordítanak katonai kiadásokra, amennyi feltétlenül szükséges. Minden mást pedig a békés termelésre fordítják. Ebben van a realitása annak, hogy a szocializmus békés versenyben kívánja megmutatni a maga fölényét. És ennek a versenynek a szocialista országokban a gazdasági élet fejlődésében már eddig mutatkozó sikerei egyre többet gondolkozhatnak el Nyugaton azok közül is, akik eddig a féktelen fegyverkezés hívei voltak. Idézzük befejezőül újra Cook szavait: „Ez a probléma már kezd megmutatkozni, legalábbis néhány politikusunk és közgazdászunk előtt... A gazdasági élet a maga hatalmas érveivel azoknak emberbaráti ‘ felhívásai mögé kezd állni, akik arra törekednek, hogy megállítsák a fegyverkezési versenyt.” Örülünk, hogy nem pusztán emberbaráti indulatból — abból is —, de Isten igéjére figyelésből és Isten iránti engedelmességből egyházunk, egyházi világszervezeteink hangja is egyre tisztább azoknak a felhívásai között, „akik arra törekednek, hogy megállítsák a fegyverkezési versenyt”.

GÁDOR ANDRÁS

nyeit törekszünk ma átgondolni és megvalósítani, amikor szeretnénk a megszokott individuális és személyes értelmezésen túl menve, felismerni annak társadalmi, nemzeti és nemzetközi etikai következményeit. Ennek a jézusi etikának az alapjain állva örülünk annak, hogy sikerült a világ békéjét most is megtartani, sőt az atomcsend-egyezménnyel megerősíteni. Ennek alapján helyeslünk és támogatunk minden törekvést, amely a természet erőinek, egyebek

cet és dr Pfeifer Jánost ^ötTaz' atomerőnek az ema romai katolikus kozponU szeminárium dékánját, illetőleg prodékánját, a betegségében akadályozott Nyáry Pál református teológiai akadémiai dékán képviseletében megjelent dr. Bucsay Mihály református teológiai tanárt, Nagy Jánost, a baptista teológiai szeminárium igazgatóját, Hecker Ádám methodisía szuperintendenst, Berki Ferizt, a magyar ortodox egyház főadminisztrátorát, Koren Emilt, a külföldön tartózkodó Káldy Zoltán püspök képviseletében megjelent esperest, püspökhelyettest és Várady Lajos esperest.

TANÉVNYITÓ DÉKÁNI BESZÉDÉBEN Prőhle Károly dékán arról szólt, mit jelent ma az egyház, az egyház munkásai, a keresztyén ember és az új hallgatók számára is Jézusnak ez a felhívása: „Kövess engem”. Jézus parancsa: „Kövess engem!” — Jézus lelkésznevelési programja, az első tanítvány, Péter számára, utána valamennyi tanítványa számára és minden kétséget kizáróan számunkra is . . .”

„Lelkésznevelő munkánk és a hallgatók részéről a lelkészi szolgálatra készülés nem egyszerű beszéd Jézusról, hanem Jézus követése, feltétlen engedelmesség Jézus hívásának. Ahogyan Péter ismételten is elszánta magát arra, hogy ő halász aka: maradni és ehhez az elgondoláshoz Jézus feltámadása után visszatért, de Jézus hívására feladta tervét; ahogyan Pál apostol egész erejével jó farizeus és ezért keres zty énüldöző akart lenni, és ilyen minőségben akarta elérni Damaszkuszi, de a feltámadt Ür elállta útját, és kénytelen volt apostolává lenni, — úgy kell nekünk is készen lennünk arra, hogy saját elgondolásainkat és terveinket alárendeljük, sőt feladjuk és kövessük Jézust. Ha valaha, akkor kétségtelen a mi korunkban világos, hogy Jézus, az egyház élő Ura felszólítja egyházát arra, hogy á felelősség nélküli és következmény nélküli teo- lógizálásból, szépen felépített teológiai rendszerekből térjen meg Jézus egyszerű követésére, hogy a missziói pa rancsból necsak a keresztelésre és az evangélium hirdetésére szóló felhívást hallja ki, hanem tanulja és tanítsa megtartani mindazt, amit Jézus parancsolt.

EZUTÁN ARRÓL SZÓLOTT A DÉKÁN, hogy az egyház történetének különböző időszakaiban hogyan értették, illetve hogyan értették félre Jézusnak az ő követésére felszólító szavait.

„Jézus követésre hívó szava több esetben kelti azt a benyomást, mintha az azonos volna a világtól való elfordulással ... Az önmegta- gadásra az a Jézus szólítja fel követőit, aki a világba jött. mert szerette és szereti a világot. Követőit sem vezeti ki a világból, hanem egyenesen küldi a világba.

beriség javára való felhasználását célozza. Együtt harcolunk a gyarmati sorból felszabaduló népekkel emberibb életükért és szembe* szállunk minden olyan törekvéssel, amellyel az ember az embertársát, vagy egyik nép a másikat leigázni, ki~- uzsorázni, vagy emberi méltóságában lealacsonyítani akarná. S amikor ezt tesz- szük, bizonyosak vagyunk afelől, ' hogy így kell engedelmeskednünk Jézus felhívásának, amelyet ebben az összefügésben így fogalmazhatnánk meg: „Kövess engem a világba!”

AZUTÁN SZÓLOTT ARRÓL, hogy a Krisztus követése azt jelenti, hogy legyünk követei a világban; úgy, ahogyan Pál értelmezi: „Krisztusért járván követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, békéljetek meg Istennel!”

... „tudjuk, hogy az Istennel való megbékélés nagy és nélkülözhetetlen szolgálatát

semmi más munkakör nem végezheti el helyettünk. Örömmel végezzük ezt a szolgálatot, mert tudjuk és tapasztaljuk, hogy az Istennel való viszony rendezése nem marad meg az emberi lélek belső területén, hanem érzékelhető gyümölcsei teremnek a földi élet viszonylataiban. Az Istennel megbékélt ember a békesség embere mindenek fölött. Erre a szép szolgálatra hív minket Jézus a „Kövess engem!” parancsával.

Befejezésül arról szóit a dékán, hogy Jézusnak ez a parancsa hívás szebb, teljesebb és emberibb életre. „Mégsem tudom hogyan követhetném ezt a felszólítást, ha nem hallanám melléje ezt a biztatást: „íme, én ti- veletek vagyok minden napon”.

A tanévnyitó beszéd után az elnöki asztal előtt felsorakozott a felvételt nyert hat új hallgató: Görög Zoltán<, Veczán Pál és Weitler Sándor rendes hallgatók, Nagy János, Szendi Ferenc és Vd- varnoki András rendkívüli hallgatók. A dékán kézfogással iktatta őket az evangélikus Teológiai Akadémia új hallgatói sorába.

Dr. Ottlyk Ernő prodékán imádkozott ezután és olvasott Isten igéjéből.

Az ünnepi tanévnyitó a Himnusz eléneklésével fejeződött be.

G.

A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy második kiadásban megjelent a Korálköny II c. kiadvány, amely az énekeskönyv új énekeinek kottáját tartalmazza.

A kottakönyv ára 65 Forint

1

£