Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-15 / 37. szám
KP. BÉRM. ÍSP. 72. VIGYÁZZATOK EMBEREK EGYIK NAPILAPUNK A MINAP megdöbbentő esetről adott hírt: egy 9 esztendős kisfiú öngyilkosságot kísérelt meg. Felakasztotta magát azzal a nadrágszíjjal, amivel naponta verte lelketlen mostohája. A riporter gondos munkával felderítette a szomorú esetet: iszákos apa, szívtelen mostoha. A gyermek úgy nőtt fel, mint sápadt pincenövény, amely hiába áhít az éltető napfény után: nem kapott szeretetet. Állapítsuk meg sietve és Isten iránti hálaadással: ez az iszonyú eset rendkívüli kivétel, nem általános és éppen nem tipikus jelenség. A gyermekek nagy többsége gondos szülök szeretetétöl meleg otthonban nőhet fel nálunk. Ritka eset, ha a szülőben hiányzik az elemi emberi érzés, az ősi ösztön: a gyermek, az utód szeretete. Ezért is kelt feltűnést egy-egy ilyen kirívó eset, ezért is figyelünk fel reá irtózattal, megütközéssel — még akkor is, ha következményeiben nem ilyen tragikus, mint az említett. S jó, ha felfigyelünk. Mert a kivétel, a rendkívüli eset alkalmas lehet arra, hogy emlékeztessen talán mulasztásainkra, felelősségünkre, tennivalónkra. S ez az emlékeztetés üdvös lehet. KILENCÉVES VOLT A GYERMEK — gyermek tehát még s nem serdülő. Ezt azért kell kiemelni, mert a serdülőkorban előfordul néha valami világfájdalmas hangulat, érzelmes ke- sergés, túlérzékenység, ami azután — persze ebben a korban is csak elvétve — meggondolatlan tettekre vezethet. Ilyenkor szoktak hazulról elkóborolni — legtöbbször persze csak a szomszéd falu határáig — a megnemértett, pontosabban több megértés, tehát több szeretet, tapintat után sóvárgó fiatalok. Ily serdületlen gyermekkorban azonban félelmetes ez az iszonyú elhatározás. Tudod mi a halál? — kérdezte a gyermektől a riporter. A gyermek nem felelt. Mit is felelhetett volna? Miért tetted, mit akartál vele? — „Lekopni” — hangzott a válasz. Vagyis: eltűnni, megszűnni, lelépni az élet vonatáról. mint egy villamosról, amire tévedésből szálltunk fel, s közben jöttünk rá, hogy nem visz sehova sem. Az útnak nincsen célja — ez a gyermek nem látta értelmét az életének. S ez ebben az esetben a legfélelmetesebb. Mi vitte erre az elhatározásra? A riporter faggatására ki■ tűnt, hogy nem a mindennapi verés, hanem az igaztalan gyanúsítás: azzal vádolták, hogy lopott s ez nem volt igaz. Nem a testi fájdalom s az attól való félelem adta a kezébe a nadrágszíjat, hanem a seb, amit leikébe égetett a hazug vád. A verést megszokta, az utóbbit nem bírta ki. S aki megvádolta — ff szülője volt. Igaz, csak mostoha, de elkötelezés és felelősség szerint mégis a szülője. SZÜLŐVÉ LENNI KÖNNYŰ, SZÜLŐNEK LENNI NEHÉZ — e mondást Luthernek tulajdonítják; mindenképpen súlyos igazságot mond ki. Keresztyén hitünk szerint Isten bízza 1 ránk a gyermeket. Roppant felelősség, mérhetetlen feladat: á fejlődő emberpalántát óvni, gondozni, vezetni, nevelni — Szeretni. Szülők szívébe markoló intés ez az eset: eléggé szülők vagyunk-é? Állandó önneveléssel készülünk-e erre a feladatra s gyermekeinket nevelve növekedünk-e magunk is a reánk bízott feladattal? Amikor ezt a hírt az újságban olvastam, az első gondolatom ez volt: hol volt az egyház? Félreértés ne essék: nem az egyház igényét kerestem, mégcsak nem is a szervezett s intézményes egyház hivatalos felelősségének kérdését akartam felvetni. Hiszen nem tudom — s ez nem is fontos —, vajon milyen vallásfelekezethez tartozott az a gyermek, s tartozott-e egyáltalában valamelyikhez? Hanem arra gondoltam, hogy ha a környezetében voltak magukat keresztyénnek nevező emberek — s bizonyára akadhattak —, miért nem akadt meg a szemük ezen a gyermeken. Miért nem vették észre a szeretet éltető levegője, napsugara híján sorvadozó, halódó emberpalántát? Az egyhc.z felelőssége ebben az esetben az egyes keresztyének felelőssége lett volna. Miért nem ült le senki ezzel a gyermekkel — nem azért, hogy vallásos dolgokról beszéljen vele, hanem egészen egyszerűen azért, hogy szeretetet adjon neki. Vagy hogy játsszon vele, talán labdázzon, vagy mesét mondjon neki. Hol voltatok emberek akkor, amikor embernek kellett volna lenni? Mert keresztyénnek lenni ebben az esetben azt jelenti: embernek lenni. NAPJAINKBAN VISSZATÉRŐ rovatcím: Vigyázzatok, emberek! A közlekedési balesetekre hívják fel ebben a rovatban a figyelmet s óvatosabb, tehát emberségesebb, felelősségteljesebb közlekedésre akarják inteni a jármüvek vezetőit s a gyalogjárókat is. Hasznos és szükséges intelemÁm nemcsak a közlekedésnek vannak áldozatai. S ezért az intelmet így is meg lehet fogalmazni: Vigyázzatok emberek — egymásra! Nemcsak a volán mellett, vagy az úttesten járva, hanem az élet minden ösvényén is. Ne csak egymás testi épségére vigyázzatok, hanem a lelkére, a szívére is. Mert e lélek sebei néha súlyosabbak és nehezebben gyógyulnak, mint a törött láb, vagy borda. A kisfiút megmentették az életnek. Meg kell menteni az életét is. Szeretni kell. Ügy vélem, ez a kirívó s rendkívüli eset arra kell irányítson mindnyájunkat, ami a döntő feladatunk: a szeretet felé. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok — mondotta Jézus tanítványainak, a tizenkettőnek. Nekünk is ugyanezt mondja. Ezt kell tanítanunk és erre kell tanítanunk s ezt kell élnünk: a szeretetet. Egyetlen emberi élet, egyetlen emberi lélek — végtelen érték. S ezt az értéket egymás kezéből kéri számon tőlünk az Űristen. Nemcsak Káinnak szól a számonkérő szó: hol van a te atyádfia? — hanem mindannyiunknak. Hol voltál, amikor szeretni kellett volna a másik embert? Vigyázzatok egymásra, emberek! Szülők a gyermekekre s mindnyájan a gyermekre különösképpen is. Groó Gyula A helsinki Dóm, ahol a nagygyűlés istentiszteleti alkalmait tartották t!l!lil!lll!!!l!l!l:lílll!lll!i;i:lll!l!lil!lilll!l,ll i i111 IllJIIillil! Ilii III l;l:l l:il!l!|l|il!l;l!|j|!l!l!llll|j|||liil!l!lil|í|l|ll!ll|!|j|!li!l!|||ll!|||||ini|;|l|||||!Hll||i|l|!|||!|!|||!|!l!|!|[|||||i|||!|!|ini!|||li TÖKÉLETESEN Isten igéjében van egy parancs: Legyetek tökéletesek. A mérce nagyon magasra helyeztetett: mint a ti mennyei Atyátok. — Első gondolatunk az, hogy ez a felszólítás teljesíthetetlen. A hivő alázat valóban mindvégig látja a hiányosságokat és gyengeségeket. Mé'gis mindvégig komolyan kell vennünk a tökéletesség követelményét. A tökéletességre való törekvésben Istentől nagy segítségét kapunk. Egyrészt maga példázza előttünk sokféleképpen, hogy mit kíván tőlünk és milyen utat kell járnunk. Másrészt belsőleg tesz bennünket késszé és alkalmassá. Űjjászül: A maga Leikéből ajándékoz nékünk. Így tudunk akaratával egyetérteni és tetszésére cselekedni. Isten igéjében követelt tökéletesség nem öncélú. Nem önmagukért végzett eszményi követelmények sorozata. Nem is önmagáért keli az embernek e célra törni. Isten a másik embert adja elénk. — Egészen leegyszerűsítve azt mondhatjuk: tökéletesnek lenni azt jelenti, hogy embertársainkat teljesen és korlátlanul szeretni. A teljes szeretetnek nem vethet gátat semmiféle emberi különbözőség. A szeretet Isten gyermekeinek tekinti a földön élő minden embertársát,' bárhonnan származzanak, bárhol éljenek, bármely nyelven beszéljenek, bármilyen legyen a bőrük színe, vagy bármilyen életformában éljenek. A tökéletesség célja felé vezető úton a kilométerkövek a szeretet gyakorlati cselekedetei. Itt ismerhető meg, hogy Isten elhívottai, gyermekei vagyunk, Atyánk napfényt árasztó és esőt hozó szeretete, földi gyermekei kenyerét érleli és növeszti a kalászban. Szeretető ennyire kézzelfogható, ízlelhető, tápláló és megtartó. Isten gyermekei nagyon fontosnak tartják, hogy e földön minden embertestvérüknek meglegyen a napi kenyere és mindaz, ami szükséges életük fen tartására. Szívesen, saját érdekeiken túltekintve végzik munkájukat szántóföldeken és gyárakban. Tudják, hogy munkájukkal növelik embertársaik kenyerét, szépítik otthonaikat, gazdagítják örömeiket, gazdagítják életüket. Azt is világosan kell látnunk, hogy a vetés és aratás, a kétkezi munka és az építő szellemi 4evékenység gyümölcsei csak békében jutnak el az emberek asztalára és otthonaiba. A nyugodalmas, békés életre törekvés természetesen tartozik bele a szeretet tevékenységébe. Isten gyerme keinek a bókéért való küzde lemben is a teljességre kell törekedniük. Legyen e világon mindenütt és mindig béke. Ezért támogatunk minden komoly béketörekvést , és örülünk és adunk hálát Istennek minden részeredményért is, amely a világbéke felé segíti az emberiséget. Emberségünk mellett hitünk, Istenhez tartozásunk alapján ítéljük él a gyűlölsé- get, és a háborút. Az Istentől származó, általa szeretett és fennmaradásra szánt életet nem szabad elvenni. (m.) Orosz ortodox küldöttség látogatása az amerikai Testvéregyházban Az Ordsz Ortodox Egyház és az Amerikai Testvéregyház képviselői kölcsönösen meglátogatják egymást. A moszkvai patriarchátus hat képviselője utazott most az Egyesült Államokba. Az augusztus 26—szeptember 4-ig tartó látogatáson két lelkész, három világi és egy nő vett részt. Meglátogatták a Test- véregyház gyülekezeteit és intézményeit Pennsylvániá- ban, Marylandban, Virginiában, Washingtonban, Indiánéban és Illionisban. Az amerikai Testvéregyház október 6—20-ig viszonozza a látogatást. A „Brethren Service Co- mission” végrehajtó bizottsági titkára hangsúlyozta, hogy a kölcsönös látogatás mögött „a Testvéreknek az a kívánsága van, hogy a két egyházi csoport erősítse a közösséget és a közös bizonyságtételt és kiszélesítse a két nagyhatalom népei közötti bázisát.” Szeptember 9—12 napjaiban a Torino melletti Prali- ban ülésezett a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága és Nemzetközi Tit- kárságja. Az olasz valdens egyház ökumenikus központjában tartott ülésen a jövő évre összehívandó II. Keresztyén Békevilággyűlés tartalmi és szervezeti kérdéseivel foglalkoztak. A tanácskozásokra meghívást kaptak a magyarországi protestáns egyházak képviselői is. A Jlíte-lc tttíível Testi életünk mindennapi motorja a szív. Addig élünk, amíg dobog a szívünk. Az egészségünk addig tart, amig erős a szívünk és táplálni tudja tagjainkat, hogy vidáman és frissen végezzük munkánkat és örömmel töltsük be földi hivatásunk minden parancsát. Ilyen mindennapi motorja éltetője és belső ereje a hivő ember életének — a Lélek. A keresztyén embernek az a vallomása a Lélekről, hogy mindaz, ami szép, szent és örök az embernek Istennel való életében, azt mind Isten adja szeretetből ajándékképpen. Isten az Igében és a szentségekben maga jön elénk, maga mutatja meg Magát, hogy mi a Szentlélek erejével meglátva és megérintve meglássuk Öt és elfogadjuk a Vele való élét boldog keresztyén közösségét. A Lélek erejéről hadd írjunk ma ide három mondatot. Először is azt, hogy Isten Lelkének munkája nyomán új erők áramlanak be a hivő ember életébe. — Természetes, hogy amikor valakinek elkezdődik Istennel való élete, akkor egy új közösség születik, egy új, szép és szent viszony, amelyik meggazdagítja, felfrissíti és előre lendíti az életét. Ezt olvassuk már az Ótestamen- tomban is: „... az Úrnak Lelke reád fog szállani és más emberré leszel!” fi. Sám. 10,8). Az Újszövetség szép fogalmazása szerint, akit Isten Lelke megérint, az Isten gyermekévé lesz. Természetes, hogy az istenfiúság nemcsak új örömmel, de új erővel is megajándékozza az embert. Aztán azt is el kell mondani a Lélék erejéről, hogy ezek az erők: Krisztus -i erők. — A Szentlélek vétele nem valami titokzatos extá^ zist, vagy rajongást jelent, hanem Jézus Krisztus meglátását, a Vele való találkozást. A Szentlélek vétele nem más, mint Jézus Krisztus Leikével való meggazdagodás. Átvétele akaratának és gondolatainak, útjainak és cselekedeteinek. A Lélek erejével való járás nemcsak világosság a jó és a rossz válaszútján, hanem Krisztus ereje a jó úthoz való elinduláshoz. Végül a Lélek erejével való járás a jóság erőit jelenti. így lehetne összefoglalni: a hivő ember olyan Krisztussal járó ember, akinek van ereje a jót cselekedni. A hivő ember nemcsak Krisztusban hisz, de határtalanul hisz a holnapban. A hivő ember nemcsak Imádkozik, de a munkája is istentisztelet. A hivő ember nemcsak olvassa a Bibliát, de az egész élete nyitott könyv, ahol olvasni lehet a becsületes és békés élet buzdító sorait. Isten gyermekeiből így lesznek a Lélek erejével testvérek a teremtettség nagy családjában. «M L Ülésezett a Prágai Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága és Nemzetközi Titkársága
