Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-30 / 26. szám
Az én szövetségem élet és béke Beszámoló a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottságának üléséről Huszonhét ország egyházainak több mint száz képviselője, küldötte és megfigyelője, vett részt a Keresztyén Béke- konferencia Tanácsadó Bizottságának ülésén június 4—9. napjain. A sok ismerős arcon kívül örömmel fedeztünk fel egyre több afrikai és ázsiai, de dél-amerikai egyházi embert is, akiknek a jelenléte ma két szempontból is rendkívül fontos; egyrészt közvetlenül tudnak tájékoztatni bennünket a gyarmati sorból felszabadult országok gazdasági, politikai, társadalmi és egyházi helyzetéről, másrészt ezeknek az országoknak a szava egyre fontosabb lesz a nemzetközi politikában. Az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világ- szövetség, a Református Világ- szövetség és más keresztyén világszervezetek most is elküldték Prágába megfigyelőiket. A Tanácsadó Bizottság egyik „meglepetése” volt viszont, hogy a lengyel katolikusok egy csoportja hivatalosan is képviseltette magát Prágában és felvételét kérte a Keresztyén Békekonferenciába. A vezetőség teljesítette kérésüket s így ma már elmondhatjuk, hogy nincs keresztyén egyház, .illetve felekezet, amely ne lenne ott és ne dolgoznék a Prágai Mozgalom Célkitűzéseiért. Tiszteletbeli . doktoravatás élőzte meg a munkaüléseket. A prágai keresztyén békemozgalom két kimagasló egyéniségét és rendkívül hűséges munkását avatta tiszteletbeli doktorává a prágai Comenius Teológiai fakultás. Az egyik Nyikodim érsek, az Orosz Pravoszláv Egyház vezető személyisége. A másik piedig dr. H. Kloppenburg dortmundi egyházi főtanácsos. Felemelő pillanat volt, amikor Hromád- ka dékán vezetésével nemcsak a fakultás professzorai, hanem a külföldi fakultások és akadémiák képviselői is talárba öltözve vonultak be a Károly Egyetem dísztermébe. Maga a tény, hogy a két díszdoktorban Kelet és Nyugat közös célkitűzése ölelkezett össze, a két tiszteletbeli doktor értekezésében is világosan hangot kapott. Mindegyiktől csak egy-egy mondatot idézek. Nyikodim: „Amikor az Orosz Ortodox Egyház aktívan részt vesz a Keresztyén Békekonferencia munkájában, az a reménység tölti el, hogy... majd azok a vallásos közösségek is támogatják, amelyek tudatában vannak ugyan a békeszerző munka szükségszerűségének, de...még nem egyesítették fáradozásaikat velünk.” Kloppenburg: „... a Keresztyén Békekonferencia munkájára is döntő a mának megértése Krisztusban és ez cselekvésre késztét bennünket.” Vagyis Krisztusban nincsen sem Kelet, sem Nyugat! A Tanácsadó Bizottság munkáját A. Wantula varsói evangélikus püspök igehirdetése nyitotta meg. Hromádka elnök bevezető előadása szabta meg a tanácskozások irányvonalát. Meggyőzően fejtette ki a fő témát, hogy a mai politikailag, ideológiailag, gazdaságilag és egyéb szempontokból megosztott világban élni csak együttélve lehet. Az együttélés feladása a halált, a pusztulást jelentené. A békés együttélés megteremtésének feltétele pedig a bizalom légköre az emberek és népek között. Arról a témáról, hogy mi keresztyének mivel és hogyan töltsük meg tartalommal a koexistencia sokszor használt fogalmát, két nagyszerű előadást tartott G. Casalis párizsi és L. Parijszkij leningrádi professzor. Örvendetes tapasztalatunk az volt ezzel a két előadással, hogy mindkettőt az emberért emberré lett Isten Fiának a békességet munkáló megváltó művébe vetett mélységes hit és az embertársak iránt hordozott nagy felelősség tudata fűtötte. Annyira keresztyén és annyira emberi volt a két előadás alaptónusa, a világ két ellentétes részéről való professzornak a szolgálatra vonatkozó felfogása annyira összecsengett, hogy már a vita elkezdése előtt nagy egyetértés uralkodott el az ülésen. Három csoportban kezdődött el. az alapos és részletes vita az előadásokban felvetett problémákról, amelyekről Ondra főtitkár jelentése összefoglaló áttekintést is adott. A teológiai csoportnak jutott többek között az a feladat, hogy megállapítsa a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés fő témáját. Javaslatai alapján ezt a témát választotta és javasolta a plénumnak: Az én szövetségem élet és béke (Mai 2,5). A nemzetközi csoport a békés egymás mellett élés fogalmát és tartalmát igyekezett tisztázni. A megbeszéléseken teljes egyetértés jött létre a tekintetben, hogy a koexistencia nem letargikus belenyugvás a megváltozhatatlanba, hanem építő együttműködés s nekünk keresztyéneknek külön is megbízatásunk van Krisztustól arra, hogy gyakoroljuk a szeretet cselekedeteit minden emberrel kapcsolatban. Hosszan vitatkozott ez a csoport a gyarmati sorból felszabadult népek problémáiról. Ebből a vitából jócskán kivették a részüket a „színes” egyházak képviselői. S amikor kapcsolódott a probléma a békés egymás mellett élés kérdésével, az indonéziai küldött világosan kifejtette, hogy a koexistencia nem jelenthet megalkuvást a gyarmati rendszerrel. Viszont az is világossá vált ebben a vitában, hogy elsősorban az érintett országok képviselőitől kell vámunk ezeknek a súlyos és a nemzetközi politikában központi kérdéseknek a tárgyilagos megvilágítását. Az európai biztonság kérdésén belül fontos helyet foglalt el Németország kérdése. A szervezési kérdésekkel foglalkozó csoport javaslata alapján megszületett a határozat, hogy a Második Keresztyén Bóke-Világgyűlést ismét Prágába hívják össze 1964. június 28-tól július 3-ig terjedő időre, kilencszáz résztvevővel. Dr. Pálfy Miklós Montini bíboros az új pápa VI. Pál néven Június 21-én, a pápaválasztó konkláve második napján, a szavazás ötödik fordulójában megválasztották XXIII. János pápa utódát. Az új pápa a 65 éves GIOVANNI BATTISTA MONTINI bíboros, milánói érsek lett, VI. PÁL néven. O a római katolikus egyház 262. pápája. Az új egyházfő elsődleges feladatának tartja a zsinat folytatását. Második céljául nevezte meg a bíborosok előtt tartott beszédében a „társadalmi és nemzetközi igazságosság érvényesülésének elölj j Canterbury-i dékán A királynő hozzájárulása után Hugh White-Thomson 59 éves kanonokot neveztek ki canterbury-i dékánná. White- Thomson e hivatalban a 89 éves közismert és világszerte megbecsült dr. Hewlett Johnson utóda, aki 31 évig töltötte be ezt a hivatalt és május végén vonult nyugalomba. JONAS JUSTUS (született 1493. május 5.) Lehet, hogy a vonósnégyes első hegedűje tetszetősebb, de a másodhegedű szólama sokszor nehezebb, s több alázatot követel. Vannak, akiknek Isten ilyen másodhegedűs szerepet juttatott. Ilyen volt Mózes mellett Áron, vagy Barnabás, Pál kíséretében. Ilyen szereE>et kapott a reformáció korának egyik kimagasló, nagyszerű embere is: Jonas Justus. Kiváló tudós, képzett jogász, pompás szervező és igehirdető volt, de a reformáció eseményeiben a másodhegedű szólamát vállalta alázatosan. Mindig készséges és hűséges munkatársként látjuk a „nagyok” mellett. , Luthert elkíséri a wormsi birodalmi gyűlés izgalmas kihallgatásaira. Ott van Mar- burgban is, amikor az úrvacsoráról vitáznak, hogy a wittenbergi professzor oldalán tanácsoljon, békítsen és segítsen. 1530-ban az „ágostai hitvallás” benyújtásakor Me- lanchthon mellett áll, hogy bátorítsa és biztassa szavaival. Elkíséri Luthert gyülekezetlátogató kőrútjaira, részt vesz hűségesen a bibliafordítás nehéz és felelősségteljes munkájában, s ott van Luther mellett annak utolsó útján is. Már évek óta irányítja a hallei reformációt, amikor 1546 -januárjában az Eisleben felé tartó Luther belátogat hozzá, s nála időzni kénytelen. A betegeskedő reformátor megrázó erejű igehirdetést tart, s amikor tovább indul útján, Jonas nem meri őt magára hagyni, hanem mint igaz tisztelője és hűséges barátja, elkíséri. Emlékirataiban följegyezte utolsó szavait. Ott állott halálos ágyánál és megkérdezte tőle: „Tisztelendő Atyám, megmarad-e állhatatosan Krisztusban és amellett a tan mellett, melyet egész életében hirdetett?” A haldokló felfigyelt, s tisztán hallhatóan felelte: „Igen, igen!” A gyászbeszédet is Jonas mondta az eislebeni ravatalnál. Luther halála után nemsokára kitört a vallásháború, s a hallei reformátornak menekülnie kellett. Sok szenvedés, nehéz, próbás idő szakadt rá. Hányta, vetette a sors. De ő mindenütt, ahová csak eljutott, szolgált, tanított, s hirdette az igét rendületlenül. Súlyos betegség törte meg erejét 1555-ben, s mondják, hogy halálos ágyán, vívódásai közben Jézus szavaival vigasztalódott: „Az én Atyám házában sok lakóhely van!” (János 14,2) tgy halt meg békességben az év októberében. Bencze Imre mozdítását’’, és ezzel összefüggésben felhívta a katolikus egyház figyelmét, hogy szerte a világon tanulmányozza, mimódon lehetne javítani az emberiség életkörülményein. Felhívta az emberiséget, mindent tegyen meg a népek békéjének megőrzéséért. örvendező gyülekezet Ösagárdon Június 16-án, kora reggel hívogatta a nyájat a felsőpetényi templom harangja. Gartai István esperes hirdette Isten szent igéjét. Az istentisztelet után sokan indultak el kerékpárral, motorral ösagárdra. Az esperessel együtt ment a felsőpetényi lelkész is. Kocsink zöldellő búzatáblák mellett haladt. Reménységről, az új, drága kenyérről beszéltek. Köröskörül hegyek és erdők. 10 óra előtt néhány perccel megérkezünk Ösagárdra. — Közel a Naszály, messzire ellátszik. Büszkén kél versenyre a Börzsöny csúcsaival. Oldalát rég kikezdte, sárgásfehér sebeket ütött a bánya. Ez adja Vácott a Dunai Cementműveknek az alapanyagot. Az ősagárdi evangélikus gyülekezet örvendező szívvel és lélekkel készült erre a napra. — Szabó István egyhangúlag meghívott lelkészt iktatja be tisztségébe Gartai István, a Nógrádi Egyházmegye esperese. Az ősi templomot, amely a Türelmi Rendelet után, 1785- ben épült, zsúfolásig megtöltötték a hívek. Nemcsak a szomszédos gyülekezetek népe gyülekezett össze itt. A Bu- dapest-Zugló-i, pesterzsébeti gyülekezetből közel százan érkeztek külön autóbuszokkal. Régi szokás szerint a leányok az oltár előtt álltak gyönyörű népviseletben. As esperes a vasárnap levélbeli igéje, Rm 10, 12—17. alapján szólt az új pásztorhoz. A lelkész Isten szolgálja, küldötte. „Ugyanúgy kell szolgálnod, ahogyan Urad szolgált és szolgál ma is.” Isten igazsága, nem ítélet és kárhoztatás, hanem megmentő kegyelem. Jézus mindenkiért meghalt. Mindnyájunk Ura. Ne tegyünk különbséget a gyülekezetben. Szolgálatunk a békéltetés szolgálata. Népünk minden jó ügyét és az egész világ békéjét kell szívünkkel, szavunkkal, cselekedetünkkel munkáim! Szabó István lelkész I. Jn 4,7—11. igéket választotta. Rámutatott Isten éltető, embermentő szeretetére. A hangsúly mindig azon van, hogy Ö előbb szeretett minket! — A Tőle kapott szeretettel szeretnék szolgálni mindenkinek ebben a Ilii Hasznos keresztyénség A hasznossági szempontoknak ma különös jelentősége van. Egy új találmánynál, egy munka megszervezésénél, vagy bármiféle beruházásnál döntő kérdés, hogy hasznos-e. Megtanultunk reálisan számolni és a haszon érdekében félretenni egyéb szempontokat. így győztük le magunkban a szentimentális, gyakran kegyeletsértésnek látszó érzéseket, amikor őseink által épített, használaton kívüli egyházi épületeket adtunk el, mert fenntartásuk ráfizetéssel járt volna. Ne csodálkozzunk, ha a keresztyénségünkkel kapcsolatban is felvetődik lépten-nyomon a hasznosság kérdése. Van-e értelme, haszna? Vagy pusztán csak arra való, hogy olykor-olykor kikapcsolódjunk a földi világ lüktetéséből és egy-egy rövid időre legalább megnyugodjunk a mennyek országának gyönyörűségén? S ha van haszna, miben áll az? II. Kor. 12,7-ben ezt olvassuk: „Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.” Mi erősen hisszük, hogy a prédikációban, a Lélek kijelentésében bűnbocsánatot kapunk, felszabadulunk Krisztus váltságművének evangéliuma által a bűn uralma alól. De nem azért, hogy üres vallásos szokásokat, öncélú kegyeskedést gyakoroljunk, méghozzá a más látásúak lenézésére, hanem hogy abból konkrét haszon származzék. I _I asznos az a keresztyénség, amely hálás a Lélek kijelenté’* séért és minden jóért Istennek; a családért, munkáért, kenyérért, békéért és így tovább. Ez a hála szent megelégedettség mindazért, amit kap és szent elégedetlenség mindamiatt, amit nyújt. Ha felcseréljük a tételeket, vagy csak az egyik is hiányzik, mindig elsősorban a hasznosság rovására megy.- Az üzleti felfogás azt tartja, hogy minden haszonra ráfizet valaki. Itt azonban nem egyéni haszonról van szó. A Léleknek kijelentése mindenkinek haszonra adatik, hogy az mindenkinek a javára legyen. Úgy kell hallgatnunk az igehirdetést, hogy a munkánkban maximális eredményt produkáljunk akkor is, ha esetleg kevesebbért ugyanannyi lenne a bér. Csak pénzért dolgozni, s nem mások javára, szöges ellentétben áll a keresztyén felfogással. A hasznos keresztyénnek lényeges ismertetőjele a tisztaság. Tiszta a szavaiban, a tettéiben, a házasságban, az anyagiakkal való gazdálkodásban, a köztulajdon megbecsülésében. Megbízható. Minden keresztyénség, vallásosság, buzgólkodás, ami ezen a téren egy szikfányit is megkérdőjelezhető, haszontalan és káros. A Lélek kijelentés e haszonra adatik, s a tisztaságot nem munkáló igehallgatásnak semmi értelme sincs. I / gy látszik, mintha nem tartoznék ide, mégis felmérhetet- lenül hasznos kincs a derű, a tiszta öröm. Ökölbe szorított kézzel nemcsak imádkozni képtelenség, hanem dolgozni, baráti jobbot nyújtani, adni, simogatni is. Nem olyan örömről van szó, ami sikerektől, szerencsétől, önző haszontól függ, hanem ami legyőzi a nehézségeket, esetleges kudarcokat, fájó kellemetlenségeket is. Ezt az örömöt kínálja az ŰR az „öröm- hír”-ben, az evangéliumban, a Lélek kijelentésében. S ezt az örömöt nekünk mindenki hasznára élnünk kell. Ezzel gyakoroljuk a vígasztalás, bátorítás, erősítés szolgálatát, hogy szebbé, derűsebbé legyen az élet. Haszontalan sovinizmus lenne minden hasznosat a keresz- tyénségtől származtatni. Sőt el kell ismernünk, hogy az egyházon kívüliek jó példája alaposan megszégyenít. De kétségtelen, hogy a haszon nélküli keresztyénségre semmi szükség. Nem olyan régen még úgy gondoltuk, hogy kegyes szavakkal kell bizonyságot tennünk Krisztusról, ma már megtanultuk, hogy csak hasznos keresztyénséggel tehetünk Róla bizonyságot. Bártfai Lajos gyülekezetben — mondotta az új lelkész. Az igazi szeretet nemcsak beszéd, hanem cselekedet. Igehirdetés és diakónia szorosan összetartozik az egyház életében! A közgyűlés alkalmával először Gartai István esperes köszöntötte Szabó Istvánt az egyházmegye és a lelkészi fraternitas nevében. Boros Károly a Budapest-Zugló-i gyülekezet szere letérői tett bizonyságot meleg szavaival és ajándékával. Az ősagárdi gyülekezet fogadja szívébe azt, aki a mi egyházközségünkben hűségesen szolgált. — Jancsó Bertalan alsógödi lelkgsz megható szívvel szólt volt tanítványához, „fiához” és „leányához”, a lelkész feleségéhez. Köszöntötték még az új lelkészt: Kovács András bánki, Schultz Jenő vanyarci lelkészek, Ja- necska András, az ősagárdi gyülekezet h. felügyelője, a pesterzsébeti egyházközség felügyelője. — A felsőpetényi lelkész hangsúlyozta a pásztori szolgálat fontosságát. Igehirdetésünk csak úgy lesz időszerű és gyülekezetszerű, ha minden otthonba segítő, sa- maritánusi szeretetet viszünk. Sokan táviratban és levélben fordultak az új lelkésze hez. Az Északi Egyházkerület nevében D. dr. Vető Lajos, a Déli Egyházkerület nevében Káldy Zoltán püspök, az Egyetemes Egyház főtitkára: Harkányi László és id. Harmati Béla, a gyülekezet volt pásztora küldte el áldáskívánságait. Áldja meg Isten az új pásztort örvendező gyülekezetével együtt, hogy hűségesen szolgálják egyházunkat és drága hazánkat! Záborszky Csaba Az egyházi zene ápolása az NDK-ban A „THOMANER”-EK ÉS „KRUZIANER”-EK, az NDK világhíres fiúkórusai, 700 esztendőnél hosszabb történetre tekinthetnek vissza. Mindkét kórus tiszteletre méltó tradíciója olyan eleven ma is, mint Heinrich Schütz idején Drezdában vagy J. S. Bach és Günther Ramin idején Lipcsében. Erről nemcsak az 1962. évi Bach-fesztivál amaz emlékezetes közös koncertje tett tanúbizonyságot, amelyen a Kreuz-kórus Rudolf Mauers- berger vezetésével lépett fel, aki a Tamás-templom jelenlegi kántorának, Erhard Mauers- bergemek a bátyja. Számtalan más előadás-, rádió-, televízió- és hanglemez- felvétel, de mindenekelőtt a „Thomaner”-ek és „Kruzia- ner”-ek sok utazása az utóbbi években — többek között Olaszországba, Ausztriába, Svájcba, Nyugat-Németország- ba, Szovjetunióba és Dél-Ame- rikába — annak a töretlen évszázados tradíciónak életerejét teszi nyilvánvalóvá, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság őriz és ápol. Jóllehet, a két kiemelkedő fiúkórus az egyházi zene ápolásának tulajdonképpeni letéteményese az NDK-ban, mégsem állnak egyedül a nagy területen. Mellettük — mindenekelőtt szász- thüringiai területen — más nagy teljesítő képességű énekkaroknak a sokasága működik, énekkarok és zenekarok, amelyek a nemritkán évszázados egyházzenei hagyományokat valóságos új élettel töltik meg. Érezhető ez a modern alkotásokban, de abban az úttörő munkában is, ahogyan a régen elfelejtett, a levél- és könyvtárak porától megtisztított, régi egyházzenei mesterműveket ápolják. CSAK NÉHÁNY JELENTŐS KŐRUST említünk meg itt. Az öt egyházzenei iskola kórusai az NDK-ban: Drezdában, Halleben, Eisenachban, Greifswaldban és Görlitzben. Mindenekelőtt a drezdai Hans Ottó és a hallei, Eberhard Wenzel vezetésével áll a csúcson. Ezek az NDK határain messze túl nemcsak Schütz és Bach interpretációikkal szereztek kiváló hírt, hanem tekintélyes számú új művet is kidolgoztak. Ezek a kórusok a legmagasabb hangkultúrát tökéletes technikai műremekkel kapcsolták össze. Nem szabad említés nélkül hagynunk a li-pcsei egyetemi kórust sem. Megalapítója és vezetője Friedrich Rabenschlag, 35 éves odaadó munkával ezt az énekkart a legjobb német kórussá fejlesztette. Gondoljunk azonban a Thüringer Sängerknaben-ekre, a saalfeldi fiúénekkarra, amelyet Walter Schönheit közvetlenül a háború végén hívott életre, s amelyet ma már a „K'ruzianer”-ekkel és a „Tho- maner”-ekkel egy lélegzetvételre emlegetnek, továbbá az eisenachi Bach-kórusra, amely közel 3 esztendeig állott a TaAgend a címen megjelent az Evangélikus Egyház szertartáskönyve Kötve: 128— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon Budapest, VIII, Puskin u. 12. más-templom jelenlegi kántorának vezetése alatt, a magáé- burgi dóm-kórusra, amelyet Gerhard Brantsteller vezet. Az ő egyedülálló előadásában hallott, újra felfedezett „Az ítélet napja’’ című oratórium, az első magdeburgi Telemann-ünnep- sógeken, az elmúlt év őszén, a bel- és külföldi vendégek számára felejthetetlen marad. Ne feledkezzünk meg azonban o cottbusi Klosterkirche énekkaráról sem, amely örömét leli kísérletek folytatásában. Lothar Graabnak, a kórus fiattal vezetőjének kezdeményezésére, az NDK újonnan alapított iparvidékén, az egyházi zene ápolása üj területtel gazdagodott. Itt az évenként ismétlőidő orgona- és egyházzenei napok erőteljesen fordulnak a jelen felé. Katolikus részről a drezdai Kapellenknaben és számos jelentős, Eichsfeldben, Erfurtban, Halléban, Berlinben és Schirgiswaldeban működő kórus mellett a lipcsei apátsági kórust kell megemlíteni, amelyet az ismert főiskolai professzor, Geora Trexler vezet. Ez a kórus ma már hozzátartozik Lipcsének, a régi Bach- városnak zenei életéhez. AZ NDK-BAN AZ EGY- HÁZI ZENE ÄPOLÄSA keretében fontos helyet foglal el az éneklés mellett az orgona is. Még ma is megszólal a számos* drága, régi hangszer, a nagy fre-burgi orgomaépítő mesternek, Gottfried Silbermannak és a legjelentősebb tanítványainak, Hildebrandtnaki Trampelinek és Ledegastnak a művei. Ezeket az orgonákat a műemlék-ápoló intézetek példaszerűen gondozzák és őrzik. Az orgonák rendszeresen olyan orgonisták kezei alatt szólalnak meg, mint pl. Johannes Ernst Köhler profesz- szor (Weimar) és Robert Köhler (Lipcse), a Tamás-templom orgonistája Johannes Kästner, Herbert Collums, Hans Ottó, Werner és Andreás Buschnakowski, Wolfgang Schetelitschs, Helmut Oertels, Helmut Thörners és sokan mások. Az NDK kormányzatának jóvoltából az utóbbi években számos új hangszer építésére is sor került. Részben a történelmi példaképek, részben azonban modem szempontok alapján építették őket. A musica sacra e gazdag és eleven ápolását megtermékenyíti a hasonlóan eleven és önálló zeneszerzői alkotómunka. Ez a munka szorosan kapcsolódik a német egyházi zene nagy hagyományaihoz és így keres új utakat a múlt és jelen érvényes szintéziseként. Útmutató teljesítményeikkel jó nevet szerzett magának e téren a már említett Georg Trexleren kívül a lipcsei főiskolai tanár, Johannes Weyrauch professzor, valamint Siegfried Thiele, Wolfgang Stolzenbach, Herbert Gadsch, Ulrich Grunmach, Herbert Peter és Johannes Petzold. Ulrich Kutsche Lutheránus elnököt választott a japán egyháztanács A Japán Keresztyének Tanácsa dr. Chitose Kishi-t, a lutheránus egyház képviselőjét választotta elnökévé. A Tanács új alelnökei Hinsuke Yashiro anglikán püspök és dr. Isamu Omura, az Egyesült Keresztyén Egyház képviselője. i
